Ha valakinek nincs lehetősége részt venni egy mindfulness tanfolyamon, de szeretné megtapasztalni, hogy mennyivel jobb minőségű életet (kevesebb rágódást, szorongást, ítélkezést, és több derűt, elégedett pillanatot) eredményez az éber tudatosság gyakorlása, a kötet segítségével lépésről lépésre elsajátíthatja ezt az új működésmódot. Az Oxford Mindfulness Center hivatalos kiadványa, Jon Kabat-Zinn és Dr. Szondy Máté ajánlásával.

A Tudatos jelenlét a gyakorlatban már a Bookline sikerlistájának 1. helyén!

Részlet a könyvből:

"Az elfogadás nem azonos a beletörődéssel! A beletörődés azt jelenti, hogy bár belül tiltakozunk az adott tapasztalat ellen, úgy érezzük, semmit sem tehetünk ellene – hát passzívan tudomásul vesszük. Elfogadni valamit ezzel szemben annyit tesz, hogy aktívan, szándékosan megnyitjuk magunkat az élmény számára. Magunk döntjük el, hogyan reagálunk, nem pedig áldozatául esünk automatikus reakcióinknak vagy az elkerülésnek. Nem kell szeretnünk a kellemetlen gondolatokat és érzéseket, ahogy egy fogadósnak sem szimpatikus mindenki, aki betér hozzá. De ettől még nem csapja rájuk az ajtót! Mindenkit tisztelettel fogad, szállást ad nekik, amíg maradni akarnak, és elbocsátja őket, amikor már mennének. Fontos megértenünk azt is: a megengedés a saját érzéseinkre vonatkozik, nem pedig mások velünk szemben tanúsított bánásmódjára! A megengedés első lépése, hogy tisztán lássuk, mi is történik. Sokan azért tűrnek el tűrhetetlen dolgokat, mert nem engedik meg maguknak, hogy valóban lássák, mi folyik igazából. Ha elfogadó módon viszonyulunk saját érzéseinkhez, és együttérzéssel öleljük őket magunkhoz, az segíthet abban is, hogy tisztábban lássuk, mit kell tennünk."

Ha érdekesnek találod a témát itt további cikket találsz.

A könyv megrendelhető  (akár ingyenes kiszállítással) az alábbi képre kattintva:

Különlegesen hasznos és értékes kiadványt ajánlunk a figyelmedbe. Az elmúlt években világszerte, így hazánkban is egyre nagyobb érdeklődés és népszerűség övezi az úgynevezett mindfulnesst, azaz a tudatos jelenlétet. Nálunk is megjelent már a témáról egy nagyon jó könyv, Dr. Szondy Mátétól, Megélni a pillanatot címmel.

Ezúttal egy komplett oktató programot kínálunk azok számára, akik szeretnék a gyakorlatban is elsajátítani az éber tudatosság művészetét. A nyolchetes program lépésről lépésre vezet végig a folyamaton - jól átgondolt felépítésének és a letölthető hanganyagoknak köszönhetően oktató nélkül, teljesen önállóan is könnyen boldogulhatunk.

A kötet az Oxford Mindfulness Center hivatalos kiadványa, világszerte ezt használják a képző csoportokban is - a legjobb és leghitelesebb forrás azok számára, akik szeretnének megismerkedni a módszerrel. Előszavát a világhírű Jon Kabat-Zinn írta, magyar szakmai lektora pedig Dr. Szondy Máté volt.

Aki megvásárolja a könyvet és következetesen végigcsinálja a nyolchetes kurzust, garantáltan élete egyik leggyümölcsözőbb befektetése mellett dönt - jelentősen jobb életminőséget, egészségi állapotot és emberi kapcsolatokat nyerhet általa. Szívből ajánljuk!

Megrendelem a könyvet 3190 forintért

Tudatos jelenlét a gyakorlatban

Az MBCT-programot eredetileg a visszatérő depresszió kezelésére dolgozták ki a szakemberek (a tudományos bizonyítékok szerint éppolyan hatásos, mint az antidepresszánsok szedése!), de a kutatásokból kiderült, hogy más érzelmi problémák oldására is kiváló: csökkenti a szorongást, javítja a hangulatot, fokozza az aktivitást és a vitalitást. A gyakorlás már nyolc hét alatt képes megváltoztatni agyunk működését és szerkezetét - pozitív irányú biológiai változásokat indít el, gyógyszeres kezelés nélkül.

E kötet az Oxfordi Mindfulness Központ által kidolgozott hivatalos MBCT-munkafüzet magyar kiadása - a leghitelesebb forrás azok számára, akik szeretnék megismerni ezt a módszert. A kiadványt nemcsak azoknak ajánljuk, akik visszatérő depresszióval küzdenek (de nekik feltétlenül!), hanem azoknak is, akik szeretnének kevesebbet rágódni a múlton és szorongani a jövőn, helyette pedig aktívabb, élményekben gazdagabb, kielégítőbb életet élni.

A nyolchetes tréning segít elsajátítani mindazokat az ismereteket és készségeket, amelyek lehetővé teszik, hogy kiszabadítsuk magunkat fájdalmas érzéseink hálójából, és radikális javulást idézzünk elő életminőségünkben. Megtanít minket elgyönyörködni a világ apró szépségeiben, valamint bölcsen és elfogadó módon fordulni az emberek és események felé.

Az ilyen változások ritkán történnek meg pusztán attól, hogy olvasunk ezekről - arra van szükség, hogy cselekvő módon elköteleződjünk mellettük. E kötet ezért úgy működik, mint egy útikönyv, amely napról napra végigkalauzol bennünket a folyamaton. Használhatjuk önállóan, vagy barátokkal közösen, egy tréner által tartott tanfolyam keretében, és egyéni terápiában is. Bármelyik esetről legyen is szó, utunk minden egyes állomásához részletes leírást nyújt, és naponta találunk segítséget a könyvet kiegészítő, letölthető hanganyagokban is.

Ha elköteleződtünk amellett, hogy követjük a felkínált utat, nyugodtan hátradőlhetünk, mert csak az aznapi feladatra kell koncentrálnunk, miközben felfedezzük elménk és testünk addig ismeretlen működését.

A pillanatról pillanatra végbemenő szemléletváltás a lényeg. Ez adhatja vissza életünket a maga teljességében és szépségében. Ha híven követjük az utat, amelyen ez a könyv végigvezet minket, rendkívül hatásosnak bizonyul majd a kurzus. Jó kezekben vagyunk - többek között és nem utolsósorban a saját kezünkben.
Megrendelem a könyvet 3190 forintért


OLVASS BELE A KÖNYVBE!

"A kötet leghasznosabb elemei közé tartoznak a szövegbuborékok, melyek fölteszik azokat a kérdéseket, amik bennünk is felmerülhetnek, és válaszokat is adnak rájuk. Ezek a válaszok segítenek, hogy új, együtt érzőbb, felszabadultabb módon szemléljük a világot magunk körül. A buborékokban láthatjuk elképzelt csoporttársaink kérdéseit és megjegyzéseit is, akik a mieinkhez hasonló élményekről adnak számot, és itt kaptak helyet az elképzelt oktató megnyugtató és világos válaszai mindazokra a kételyekre, amelyek a napi gyakorlással kapcsolatban felmerülnek - amikor elbizonytalanodunk, hogy vajon "jól" csináljuk-e, vajon érvényes-e mindaz, amit átélünk. Ez a figyelmes és megnyugtató hang mindvégig visszaigazolja, hogy amit az olvasó átél, az igenis érvényes, éppen mert átéli és tudatosítja."

"Amikor elménk cselekvő üzemmódban van, mintha robotpilóta irányítaná működésünket: a járás, az evés, az ivás, az autóvezetés, de még a beszéd is alacsony tudatosság mellett történik. Amikor nem egyezik egymással az, ahol vagyunk és ahol lenni szeretnénk, automatikusan ez az üzemmód kapcsol be. A cselekvő üzemmód folyamatos mentális időutazás. Előreugrunk a jövőbe, hogy elgondoljuk, miként alakuljanak a dolgok, majd vissza a múltba, a hasonló helyzetekhez, hátha azok útmutatást nyújtanak. Eközben úgy érezzük, mintha valóban ott lennénk az adott múltbeli vagy jövőbeli pillanatban. Ez azonban elvág minket a jelen pillanat megélésének lehetőségétől. A múltidézés könnyen rágódásba csaphat át, amikor újra átéljük a korábbi veszteségeket és kudarcokat. A jövő pedig mindig bizonytalan, így rágondolni aggodalommal, szorongással, félelemmel jár. A létezés üzemmódban ezzel szemben közvetlen kapcsolatot teremtünk az élettel - magunk döntjük el, mit teszünk, nem pedig jól bevált rutinokat működtetünk. Úgy tekintünk mindenre, mintha először látnánk, újra birtokba vesszük a jelen pillanatot, és tudatosan viszonyulunk életünkhöz. Friss szemmel észleljük a világot körülöttünk, mintha újra elkezdenénk élni, mintha álomból ébrednénk. Az elme teljes egészében az itt-és-mostban van, és elfogadja mindazt, amit a jelen pillanat kínál. Persze lehetnek gondolataink a múltról és a jövőről, de ezeket jelenbeli élményeink részeként éljük meg, és nem engedjük, hogy magukba szippantsanak."

"Ugyanaz a helyzet merőben különböző értelmezéseket hívhat elő - márpedig azt, hogy milyen érzéseket kelt bennünk az adott esemény, ez az értelmezés határozza meg. Ha azt gondoljuk például, hogy valaki azért nem vesz észre minket, mert haragszik ránk, bűntudatunk támad. Ha ugyanezt agressziónak tekintjük a részéről, dühösek leszünk rá. Ha attól tartunk, őt bántja valami, aggódni kezdünk érte, és így tovább. Saját értelmezésünknek azonban gyakran nem is vagyunk tudatában. Gondolataink ugyanis nem a valóság hű leképezései - vagyis nem mindig helytállóak. Gyakran nincs reális megfelelés aközött, ahogy a dolgok vannak, és amit mi gondolunk róluk, mert hangulatunk erősen befolyásolja, hogyan látunk. Depressziós hangulatban például hajlamosak vagyunk mindent negatív színben látni, és ugyanez a helyzet akkor is, ha szorongunk, feszültek vagyunk. Elménk azokra a dolgokra fókuszál, amelyek el tudnak romlani, nyomasztóak, vagy valamilyen bajjal fenyegetnek. Ettől persze még feszültebbek és szorongóbbak leszünk. Ez az ördögi kör, amelyben a gondolataink és érzéseink kölcsönösen erősítik egymást, a depresszió és a szorongás fogságába zár minket. Ha azonban váltani tudunk agyunk működési módjai között, képesek leszünk kilépni ebből a körből, és másképpen reagálni, mint ahogyan automatikusan tennénk. Ehhez észre kell vennünk, amikor gondolataink kezdenek elnyelni minket, és átlépni testi érzeteink tudatos, közvetlen észlelésébe. Ezen a héten ezt fogjuk gyakorolni."

"Evolúciónk során a veszélyes jelenségekkel a külvilágban találkoztunk - például a kardfogú tigrissel, az ellenséges törzzsel, az erdőtűzzel -, és létérdekünk volt, hogy ezeket elkerüljük. A probléma akkor merül fel, ha a kellemetlen vagy nehéz dolgok belülről jönnek - amikor az 'ellenségek' saját nyomasztó és fenyegető gondolataink és érzéseink. Senki nem tud ugyanis olyan gyorsan futni, hogy saját maga elől elmeneküljön, és harcolni is hiába akarunk belső élményeink ellen, mivel azok hozzánk tartoznak. Ha puszta akaraterővel próbálunk megszabadulni tőlük, annál erősebben tartják magukat - minél inkább igyekszünk ellökni őket magunktól, annál intenzívebbé válnak. Az elkerülés mindenkinél más és más formát ölthet, de alapvetően az alábbiakból áll: 1.) egyfajta általános 'nemakarás-érzés': nem akarjuk, hogy úgy legyenek a dolgok, ahogy vannak, nem akarjuk átélni, amit éppen átélünk, nem akarunk azok lenni, akik szerintünk vagyunk - így vagy úgy, de nem akarjuk, hogy az legyen, ami van. 2.) Mindehhez társul egy sor jellegzetes testi érzet, általában feszülés, összehúzódás, nyomásérzet. Van, aki a halántékában, a homlokában érez ilyenkor feszültséget, másoknak a válla 'áll be', megint másoknak esetleg a hasa görcsöl, a mellkasa szorít, vagy a keze kezd remegni. Ezek önmagukban is kellemetlen érzések."

Megrendelem a könyvet 3190 forintért

"Az a tény, hogy a legtöbb klinikai depresszióban szenvedő beteg hasonló negatív gondolatokkal küzd, egy nagyon fontos tanulságot rejt: ezek a gondolatok a depresszióból fakadnak. Amikor letörtek vagyunk, színtiszta igazságnak tűnnek, pedig valójában a depresszió tünetei, ahogy a megfázásé a láz. A hangulatunkkal együtt ezért változhat meg drasztikusan az, hogy mennyire érezzük őket igaznak. Mivel e negatív gondolatok nem a valóság pontos leírását adják, hanem csak hangulatunk kivetülései, azzal összhangban jönnek, majd elmúlnak. Ha képesek vagyunk ezeket a negatív gondolatokat és érzéseket azoknak látni, amik - vagyis tüneteknek, nem pedig valódi önmagunknak vagy az 'igazságnak' -, máris nem kell őket annyira magunkra vennünk, ezért kevésbé akarjuk őket elkerülni is."

"Az elfogadás nem azonos a beletörődéssel! A beletörődés azt jelenti, hogy bár belül tiltakozunk az adott tapasztalat ellen, úgy érezzük, hogy semmit sem tehetünk ellene - hát passzívan tudomásul vesszük. Elfogadni valamit ezzel szemben annyit tesz, hogy aktívan, szándékosan megnyitjuk magunkat az élmény számára. Ez tudatos elköteleződést és energiaráfordítást igényel. Magunk döntjük el, hogyan reagálunk, nem pedig áldozatául esünk automatikus reakcióinknak vagy az elkerülésnek. Nem kell szeretnünk a kellemetlen gondolatokat és érzéseket, ahogy egy fogadósnak sem szimpatikus mindenki, aki betér hozzá. De ettől még nem csapja rájuk az ajtót! Mindenkit tisztelettel fogad, szállást ad nekik, amíg maradni akarnak, és elbocsátja őket, amikor már mennének. Fontos megértenünk azt is: a megengedés a saját érzéseinkre vonatkozik, nem pedig mások velünk szemben tanúsított bánásmódjára! A megengedés első lépése, hogy tisztán lássuk, mi is történik. Sokan azért tűrnek el tűrhetetlen dolgokat, mert nem engedik meg maguknak, hogy valóban lássák, mi folyik igazából. Ha elfogadó módon viszonyulunk saját érzéseinkhez, és együttérzéssel öleljük őket magunkhoz, az segíthet abban is, hogy tisztábban lássuk, mit kell tennünk."

"Amikor felidéztem a nehézséget, a testem egy része egészen megfeszült, összerándult. Akkor elkezdtem 'belelélegezni', és hirtelen olyan lett, mint egy nagy, üres tér, amiben szabadon jár a levegő. Olyan volt, mint amikor az ember hazajön a nyaralásból, és kinyitja az összes ablakot meg ajtót, hogy kiszellőztessen. Közben a feszültség még mindig ott volt, de azt gondoltam: 'Még mindig itt vagy, de átfúj rajtad a szél, és minden rendben van.' Valahogy hely lett a számára, és távolabbról tudtam ránézni. A feszültség még mindig ott volt, de sokat enyhült, és mintha szabadon járt volna körülötte a levegő. Eleinte csak ennyi történt. A feszültség kezdetben olyan volt, mint egy szikla, olyan hatalmas, hogy meg se lehetett kerülni, de aztán akkorára zsugorodott, mint egy kavics. Még mindig kőből volt, de kicsi. Nagyszerű élmény volt. Azt hiszem, korábban az egész dolgot megpróbáltam ellökni magamtól, vagy elnyomni magamban, nem hagytam, hogy a felszínre törjön. Nem engedtem, hogy egyszerűen csak legyen, mert féltem, hogy maga alá gyűr. De most rájöttem, hogy meg tudok vele lenni."

"2007-ben súlyos gerincsérülést szenvedtem. Olyan komoly fájdalmaim voltak, hogy egy évre meg kellett szakítanom a tanulmányaimat, és amikor visszamentem az egyetemre, még mindig nagy dózisban kellett fájdalomcsillapítókat szednem. Idén tavasszal beiratkoztam a nyolchetes MBCT kurzusra, és megváltozott az életem. A tréning segített abban, hogy tudatosítsam az egész testemet, és ennek hatására jobban viseltem a fájdalmat. Már nem akartam kizárni a tudatomból, hanem elfogadtam, hogy van, és azóta kevésbé hat a gondolataimra, érzéseimre, tetteimre. A testtartásom is sokat javult. A tanfolyam végére képes voltam letenni a fájdalomcsillapítót, helyette azokat az egyszerű meditációs gyakorlatokat végzem, amelyeket a hétköznapi életben is könnyű alkalmazni."

"Ha kitartóan figyeljük elménk működését, és azt látjuk, hogy mindig ugyanazok a gondolatok bukkannak fel, egy idő után megtapasztalhatjuk, hogy már nem ugrunk a csalira. Ha megnevezzük ismerős gondolati mintáinkat, az segíthet felismerni őket, amikor beindulnak. Hohó, ezt a programot már ismerem. Ez a ‘hogy utálom a főnököt’, vagy a ‘senki nem ismeri el, milyen keményen dolgozom’ program. Ez a felismerés távolságot teremt köztünk és a gondolatok között. Végül olyan tisztán fogjuk látni, mi történik, hogy már nem leszünk kiszolgáltatva a gondolatainknak."

"Depressziós állapotban a motiváció fordítva működik. Amikor nem vagyunk depressziósak, kivárhatjuk, hogy megjöjjön a kedvünk egy adott tevékenységhez, és akkor fogjunk hozzá. Depressziósan el kell kezdenünk csinálni ahhoz, hogy képesek legyünk akarni a folytatást. Vagyis: nem érdemes arra várni, hogy megjöjjön a kedvünk a dologhoz - inkább vágjunk bele, és lássuk, milyen érzés. Amikor nem vagyunk depressziósak, jót tesz a pihenés. Amikor depressziósak vagyunk, a pihenés csak fokozza fáradtságunkat. Vagyis: nem érdemes rögtön abbahagynunk az adott tevékenységet, valahányszor fáradtnak érezzük magunkat. Folytassuk, amit csinálunk, sőt, akár egy kicsit fokozzuk is ilyenkor az erőfeszítést, még ha nincs is kedvünk hozzá."

"Ne feledjük, hogy a testünk mindig kéznél van, mint a tudatossághoz visszavezető út. Ez jelentheti egyszerűen azt is, hogy tudatosítjuk magunkban a testtartásunkat. Ezeket a sorokat feltehetőleg ülve olvassuk. Milyen érzetek vannak a testünkben ebben a pillanatban? Amikor az olvasás végeztével felállunk, érezzük az állással, a járással, az esti lefekvéssel járó érzeteket, legyünk benne a testünkben, ahogy mozdulunk, ahogy valamiért nyúlunk, ahogy megfordulunk. Ez ennyire egyszerű. Csak türelmesen érezzük meg azt, ami van - márpedig a testünk mindig jelen van -, amíg második természetünkké nem válik, hogy a legapróbb mozdulatainkat is tudatosan végezzük. Amikor valamiért odanyúlunk, azt így is, úgy is megtesszük, vagyis semmi extra dologra nincs szükség, csak vegyük észre az odanyúlást. Mozgunk. Rá tudjuk-e szoktatni magunkat, hogy jelen legyünk, és érezzük is, amint mozgunk? Nagyon egyszerű. Gyakoroljuk újra meg újra, hogyan vigyük vissza a figyelmünket a testünkre. Ez az alapvető erőfeszítés, amely paradox módon ellazulással jár, a kezünkbe adja annak a kulcsát, hogy a tudatosságot a formális meditáción túl kiterjeszthessük az életünk egészére.

"Amikor nagyra nő bennem a kétségbeesés
és éjjel minden apró neszre felriadok,
rettegek, mit hoz a jövő nekem és a gyermekeimnek,
megyek és leheveredem a tópartra, ahol vadkacsa pihen a vízen,
és a nagy kócsag ejti el zsákmányát.
Eltölt engem is a vad dolgok békéje,
azoké, akik nem terhelik életüket a jövőn való töprengéssel,
és nem gyászolják, ami nincs már. Átadom magam
a csendes vizek jelenlétének, és érzem,
hogy fölöttem a csillagok fénye nappal is
az éjszakára vár. Megpihenek kissé
a világ pompájában, és szabad vagyok."

Megrendelem a könyvet 3190 forintért.

Ezeket a könyveket is ajánljuk:

Dr. Szondy Máté:
Megélni a pillanatot

PROF. DR. BAGDY EMŐKE: RELAXÁCIÓ, MEGNYUGVÁS, BELSŐ BÉKE

- KÖNYV ÉS HANGOSKÖNYV 4+3 RELAXÁCIÓS GYAKORLATTAL Relax*

Hogyan tudnék továbblépni? - A bosszú és a megbocsátás pszichológiája

Szeretnél javítani az életeden? Ha igen akkor ez a könyv neked szól.

A könyv olyan módon kísér lépésről lépésre végig a nyolchetes programon, hogy végre egyedül, minden segítség nélkül is elsajátíthatjuk a tudatos jelenlét technikáit. 

A nyolchetes tréning segít elsajátítani mindazokat az ismereteket és készségeket, amelyek lehetővé teszik, hogy kiszabadítsuk magunkat fájdalmas érzéseink hálójából, és radikális javulást idézzünk elő életminőségünkben.

"Tényleg szeretnék megbocsátani és továbblépni - de egyszerûen nem megy!" "Bosszút akarok állni azért, amit ellenem tett - ha megkapná, amit érdemel, akkor végre megkönnyebbülnék!" Ismerõs mondatok, érzések? Egy-egy súlyos (sõt, olykor akár apróbb, de komolynak megélt) sérelem után az ember könnyen válhat múltjának foglyává, aki nem tudja élvezni a jelent, mert figyelmét a fájdalom, a veszteség, a méltánytalanság érzése és az intenzív bosszúvágy köti le. Ráadásul sokszor még bûntudat és szégyen is kínozza, amiért minden igyekezete ellenére képtelen megbocsátani, és agresszív gondolatok járnak a fejében.

Hogyan tehetjük le azokat a terheket, amelyek cipelése nemhogy nincs hasznunkra már, de megakadályozza, hogy teljes, örömteli és értelmes életet éljünk? Miért nem hozza el a remélt megkönnyebbülést a bosszú? Ha megbocsátunk, azzal nem mentjük-e fel a sérelem elkövetõjét a felelõsség alól? Milyen testi és lelki hatásai vannak a bosszúvágynak és a megbocsátásnak?

A népszerû pszichológus szerzõ a tõle megszokott tudományos igényességgel, ugyanakkor könnyen érthetõ, élvezetes és felszabadító stílusban vezet be a megbocsátás lélektanába. A továbblépést megcélzó belsõ munkát számos önállóan elvégezhetõ gyakorlat is segíti.

Megrendelem a könyvet a könyvet 2.990 Ft-ért!

OLVASS BELE A KÖNYVBE!

"Az érzéseinkre vonatkozó elvárásokkal (érkezzenek akár a szüleinktõl, akár a vallásos vagy spirituális tanításokból) az a baj, hogy teljesíthetetlenek. Utasításra vagy parancsszóra nem tudunk nem érezni valamit (bosszúvágyat), vagy érezni valamit (megbocsátást). Ezért ezek az elvárások sokszor rendkívül nyomasztóvá válnak: 'jó kereszténynek tartom magam, ezért meg kellene bocsátanom, de képtelen vagyok rá'. Ez a gondolat pedig gyakran vezet rágódáshoz vagy súlyos, állandósult önkritikához. Ezt a jelenséget nevezzük a 'kell zsarnokságának' vagy Albert Ellis amerikai pszichológus kifejezésével 'musterbation'-nak (a must - kell és masturbation - önkielégítés szavak összevonásából)."

"A megbocsátásnak gyakran tulajdonítunk erkölcsi minõséget. Az önsegítõ könyvek, az önjelölt 'terapeuták' és a kulturális mítoszok ellenére azonban a bosszúvágy nem betegség. Egy olyan érzésrõl van szó, amely meglehetõsen gyakori (az emberek 64%-a állítja, hogy az elmúlt hónap során érezte), és amely az emberi lélek természetes megnyilvánulása. Tévedés azt gondolni, hogy a bosszúvágy embertelen, "emberalatti" érzés, míg a megbocsátásra való képesség a humánum valódi jele. A bosszúra és a megbocsátásra való képességünk párhuzamosan alakult ki az evolúció során, és bizonyos körülmények között mindkettõre szükség van. (Ez pedig még azzal együtt is igaz, hogy a krónikus bosszúvágynak vitathatatlanul káros hatásai vannak.)"

                                                                     Dr. Szondy Máté

"A pszichológus Steven Hayes a bosszúvágy állapotát a következõ szemléletes hasonlattal írja le: amikor valamilyen sérelem után elégtételre szomjazunk, olyanok vagyunk, mintha felnyársaltak volna egy hatalmas kampóra, amelyre közvetlenül utánunk ráhúzták a minket megbántó személyt is, így õ szorosan hozzánk nyomódik. A kampó mélyen a húsunkba szánt, mindenhova elkísér - eképpen persze a sérelmet okozó személy is részese valamennyi élményünknek. Hiába napozunk a tengerparton, veszünk részt kellemes beszélgetésekben, vagy megyünk moziba, a kampó (és persze a rá felszúrt másik fél is) ott van velünk. Ez pedig érthetõ módon megnehezíti az élményeink tudatos megélését és élvezetét. Egyetlen módon szabadulhatunk a kampóról: ha engedjük, hogy elõbb a másik fél lemásszon róla. Ha ezt nem tesszük meg, akkor akár egy életen keresztül is szenvedhetünk tõle és a helyzettõl. Mi tehát a megbocsátás? A sérelem elõtti állapotunk helyreállítása, melynek során visszaadjuk magunknak mindazt, amire korábban képesek voltunk."

"Mind állatoknál, mind embereknél kimutatták, hogy a fizikai fájdalom megnöveli az agresszív viselkedés valószínûségét. Evolúciós szempontból ez teljesen érthetõ: amikor a fájdalom valamilyen fizikai támadás következménye, a gyors ellentámadás hatékonyan csökkentheti a további sérülés veszélyét. Sõt, a fájdalominger már azelõtt hatással van a motoros (mozgató) rendszerre, mielõtt tudatosulna maga a testi kín: ebbõl az következik, hogy az általa kiváltott agresszió tudatos kontrollálása nem könnyû. A másoktól elszenvedett elutasítások, sérelmek a fizikai fájdalom átéléshez kapcsolódó agyterületeket aktiválnak - ezért hajlamosak vagyunk ezekre a társas élményekre ugyanolyan automatikus (vissza)támadással reagálni, mint a testi fájdalomra. Ez azért jelent problémát, mert - szemben a fizikai támadással - társas helyzetekben a visszatámadás felerõsíti és fenntartja a konfliktust. Ezekben a szituációkban nem hasznos ez a stratégia, sokszor mégis így reagálunk, mert agyunk nehezen tud különbséget tenni a fizikai és a társas fájdalom között."

"A falumba való visszatérés traumatikus élmény volt - a múltam megsemmisült, mindenütt csak fû és törmelék. Ennek ellenére nem volt bennem gyûlölet. Ám nem azért határoztam el, hogy nem akarok gyûlölni, mert jó ember vagyok. Azért döntöttem így, mert a gyûlölet befejezte volna azt a munkát, amit a szerbek sikeresen elkezdtek. Megmérgezett volna."

Megrendelem a könyvet a könyvet 2.990 Ft-ért!

"'Rendõr vagyok, spanyol vagyok és ki....ott gyilkológép vagyok. Értve vagyok?' - így jellemzi magát Torrente, az agresszív, lusta, gyáva, szexista, rasszista ex-rendõr, a nárcisztikus személyek mintapéldánya az azonos címû filmben. Az ilyen embereket elõször is erõs feljogosítottság-érzés jellemzi: meg vannak gyõzõdve arról, hogy megkülönböztetett figyelem és törõdés jár nekik, gyakorlatilag bármit szabad megtenniük, nem kötik õket a korlátok, törvények, szabályok. Nekik nem kell sorban állniuk, nem kötelezõ betartaniuk a KRESZ szabályait, soron kívüli szolgáltatás és különleges bánásmód jár nekik mindenhol. Nagyfokú elismerést és csodálatot várnak el másoktól, és ha úgy érzik, ezt nem kapják meg, akkor általában dühvel, sértõdöttséggel, esetleg agresszióval reagálnak. Saját maguk fontosságáról túlzó elképzeléseik vannak, gyakran ábrándoznak határtalan sikerekrõl, szépségrõl, intelligenciáról, gazdagságról - olyanok, mint Karinthy Tanár Úr kérem címû írásának diákja, aki miközben idétlenül lóg a szeren, fejben szuperhõssé, a világ urává válik."

"Bizonyos esetekben szorongáskeltõnek tûnik, hogy az iránt éljük meg a haragunkat, akitõl elszenvedtük a sérelmet. Ekkor alkalmazzuk az áttolást: valaki más felé irányítjuk a haragunkat. Klasszikus példa az a beosztott, akit a munkahelyén leszúrnak. A fõnökével nem mer ellenkezni, de otthon ordítani kezd a feleségével, valamilyen apróságra hivatkozva. A neje erre beront a fiuk szobájába, és felpofozza egy mondvacsinált ügy miatt. Szegény fiúnak csak a család kutyája marad - tehát belerúg egy nagyot. Ha ez az eseményláncolat gyakran megismétlõdik, akkor a fiú késõbb sokkal nagyobb valószínûséggel fogja apjához hasonló módon áttolni a dühét - és így igazságtalanul reagálni, ha sérelem éri."

"Az, hogy fájdalmat érzünk, a legtöbb esetben nem azt jelzi, hogy "rosszul", hibásan reagálunk. Éppen ellenkezõleg: a nehéz élethelyzetekben megjelenõ szorongás, félelem, fájdalom annak a jele, hogy egészségesen mûködünk. Az a középkorú nõ például, aki a férje és a szerelme között õrlõdik, és közben szorong attól, hogy döntése hogyan befolyásolja a családja, a gyerekei és saját jövõjét, egészséges módon reagál. Ha ebben a helyzetben egyáltalán nem érezne szorongást, akkor nagy valószínûséggel pszichopata lenne. Ennek ellenére a fizikai fájdalomhoz hasonlóan a lelki fájdalmat is megpróbáljuk elkerülni. Ez azonban nemcsak hogy nem csökkenti a fájdalmat, de sok esetben még fel is erõsíti azt, és lehetetlenné teszi a továbblépést: a valóság tényeinek és fájdalmunknak a tagadása szenvedést eredményez. A radikális elfogadás azt jelenti, hogy nem harcolunk a valóság ellen. Elfogadjuk annak (így a fájdalmunknak is) a realitását. Elfogadjuk a rossz laborértéket vagy a házasságunk boldogtalanságát, mert ez az egyetlen módunk arra, hogy változtassunk rajta, és a szenvedésünket fájdalommá csillapítsuk."

Megrendelem a könyvet a könyvet 2.990 Ft-ért!

"Ahogy egy kártyapartin sem tudjuk befolyásolni, hogy milyen lapokat kapunk, úgy abba sincs beleszólásunk, hogy kik a szüleink, melyik országba születtünk, milyenek a fizikai és intellektuális adottságaink vagy a temperamentumunk. A jó kártyajátékos azonban nem attól lesz sikeresebb, hogy mindig jobb lapjai vannak, mint a többieknek, hanem attól, amit azokkal kezd, amelyek éppen neki jutottak. Nem azon bosszankodik, hogy miért nincs jobb lapjárása, hanem a kezében tartott kártyákból próbálja kihozni a legtöbbet. Ha azon rágódunk, ami nincs a hatalmunkban, akkor nem tudunk a valóban kontrollálható dolgokra figyelni. Helyzetünk és érzéseink elfogadása azonban nem passzív, apatikus belenyugvást jelent, hanem az elsõ lépést a változás, az enyhülés felé."

"A zavaró gondolatokat elképzelheti internetes felugró ablakokként, például böngészés közben kéretlenül a szeme elé tolakodó, potencianövelõt vagy más csodaszert népszerûsítõ reklámokként. Ezekben az ablakokban azonban most nem reklámszövegek, hanem az Ön gondolatai jelennek meg. Ezek a pop-up hirdetések kellemetlenek, zavaróak, de azon kívül, hogy némi bosszúságot okoznak, semmilyen káros hatásuk sincs. A jobb felsõ sarokban található X-re kattintva bezárhatja õket."

"Amikor mások viselkedését próbáljuk értelmezni, általában "belsõ" okokkal magyarázzuk azt: úgy gondoljuk, hogy azért bántott meg, okozott nekünk csalódást, fájdalmat, mert õ ilyen. Ám miközben a másik személyiségét tesszük felelõssé a tetteiért, elfelejtkezünk arról, hogy az emberek viselkedését milyen nagymértékben befolyásolják a külsõ tényezõk. Gondoljon bele abba, hogy az Ön viselkedésére milyen jelentõs hatással vannak a körülmények: valószínûleg teljesen máshogy szokott viselkedni a vasárnapi családi ebéd közben, mint a munkahelyén a fõnökével, és nem pont úgy cselekszik, amikor részegen szórakozik a barátaival, mint amikor a templomban istentiszteleten vesz részt, vagy éppen krízishelyzetben van, és különösen nagy érzelmi nyomás alatt áll. Mások viselkedését ugyanilyen mértékben befolyásolják a külsõ körülmények, ezt azonban gyakran nem vesszük figyelembe. A pszichológusok alapvetõ attribúciós hibának nevezik ezt a jelenséget."

"Mária egy (nem pszichológus által tartott) önismeret-fejlesztõ kurzuson azt a tanácsot kapta, hogy ha dühös, akkor engedjen szabad folyást az indulatainak. Mária erre hazament és kritikátlan módon ordítozva férje szemére hányta az elmúlt évek összes sérelmét. Annyira megrészegítette az újfajta viselkedés nyomán kialakuló hatalomérzet, hogy az agresszív ordítozást gyakorlatilag fél éven keresztül folytatta. Férje ekkor bejelentette, hogy el akar válni. Amikor Máriával találkoztam, magányos, megkeseredett és kétségbeesett volt. Mire támaszkodhatott volna Mária viselkedése irányításában, ha nem az automatikusan felbukkanó érzéseire és gondolataira? Az értékeire - mindazokra a célokra, amelyek miatt értelmesnek találja az életét. Ha értékes és teljes életet akarunk élni, akkor hosszútávon jobban járunk, ha pillanatnyi impulzusaink helyett az értékeink és céljaink alapján alakítjuk a viselkedésünket. Tetteink így nem feltétlenül állnak majd összhangban aktuális belsõ élményeinkkel - viszont összhangban állnak értékeinkkel."

Megrendelem a könyvet a könyvet 2.990 Ft-ért!