"Egy önismereti hétvégét tartottak külföldi terapeuták. Bátrak és tapasztaltak voltak a mélyebb lelki munka területén. A jelenlétük elég biztonságot adott nekem ahhoz, hogy szembenézzek a boldogtalanságommal. És akkor, ahogy elkezdtem mesélni magamról, feltárni a nyomorúságomat, egyszer csak eszembe jutott a kisfiam. Így, iskoláskorú kisfiúként jelent meg lelki szemeim előtt az a hajdani kis magzat... És akkor eltört a mécses. Erős hullámokban tört fel belőlem a zokogás. A bűntudat, a szégyen, az egykori meghasonlottság évtizedes terhe egyetlen óriási gombócban akart kijönni a zsigereim mélyéről. Élesen el tudtam képzelni velem szemben a saját meg nem született gyermekemet, pedig csak egy vörös kis párna volt odatéve. És egyértelműen éreztem, mire volt szükségem. Meg akartam tisztulni. Bocsánatot akartam kérni. Helyre akartam állítani az egykor oly erőszakosan megszakított, majd elfelejtett lelki kapcsolatot. Át akartam ölelni, magamhoz akartam szorítani. Helyet akartam csinálni neki a szívemben. Azt akartam, hogy mostantól együtt maradjunk, lélekben, örökre. Az egész folyamat nem tartott tovább félóránál. Olyanfajta élmény volt, ahogy férfiként a szülést képzelem, csak persze kicsiben. Rettentően fájdalmas, de minden pillanatban tudatában voltam annak, hogy amin most keresztülmegyek, az szükséges, annak értelme van, eredménye lesz. A megkönnyebbülés pedig szavakkal nehezen leírható. Az egész világ változik meg, ahogy belül feloldódik valami.
Amikor megéreztem ennek a változásnak a horderejét saját életemben, egyből tudtam, hogy milyen irányban szeretnék tovább képződni és fejlődni terapeutaként. Tisztábban kezdtem látni, hogyan őrzi a testünk minden elfelejtett, fájó emlékünket. Megtapasztaltam az intenzív érzelmek – fájdalom, csalódottság, bűntudat, szégyen stb. – átélésének, kifejezésének és elengedésének gyógyító erejét. Megértettem a képzeletbeli találkozás, a bocsánatkérés, a megbocsátás, a kibékülés, az átölelés jelentőségét. Egyértelművé vált számomra, hogy érdemes olyan, spirituális szempontokat is bevonni egy gyógyulási folyamatba, mint egy elvesztett, meghalt, elhagyott, távollévő személlyel való kommunikáció. Elkezdtem kapizsgálni, mit jelent a múlt által gúzsba kötötten élni, és mit jelent abból kiszabadulni."

"Időnként felteszik nekem a kérdést: 'Doktor úr, honnan tudom, hogy a saját utamon járok-e?' Ezt nem mindig tudom megállni nevetés nélkül. Erre legegyszerűbben úgy lehetne válaszolni: 'Onnan, hogy rajta van a lábad...' Ami annyit jelent: az az út a te utad, amin jársz. Biztos mehettél volna máson is. Talán lettek volna rövidebb meg szebb utak is ugyanoda, ahova eddig jutottál, és talán sok különböző út vezet oda, ahova a jövőben szeretnél eljutni, de mi lenne, ha tiszteletben tartanád magad annyira, hogy nem vonod kétségbe saját egyedi útvonalad létjogosultságát. Mi lenne, ha egyszerűen elismernéd, hogy az az út, amin végigmentél, száz százalékig a sajátod?"

A könyv megvásárolható az alábbi képre kattintva (szállítási költség: 690 Ft webox, 790 pick pack, 10.000 Ft feletti rendelésnél INGYENES), de CSAK 1 db van készleten!

Hasonló könyv a témában: