Ez a csomag is elkezdi útját...

 csom1_1.jpg

Kell a gyereknek a korlát

 

Kell a gyereknek a korlát de a felnőttnek is. Kell a korlát a szülőnek, a nevelőnek, a tanárnak is, vagyis mindazoknak, akik részt vesznek a nevelési folyamatban. Az a nevelő, aki nem állít fel korlátokat, tehetetlen báb lesz, akit a gyerek semmibe vesz, és rabszolgájának tekint. A korlát ahhoz is hozzásegít, hogy kölcsönösen elfogadjuk és tiszteletben tartsuk egymás személyiségét.


Bár a szülők, nevelők, tanárok zöme ösztönösen érzi, hogy korlátokat felállítani helyes dolog, ha cselekvésre kerül a sor, igen sokan elbizonytalanodnak. Mindenki csak jót akar a gyereknek, s az általános vélekedés szerint ez kizárja a korlátozást. Mekkora tévedés! Márpedig nem egy szülő-gyerek kapcsolatban bizony alaposan eleresztették a gyeplőt a szülő némán tűr, csak tűr, míg ki nem fakad, hogy zeng tőle a ház. Bölcs és gyakorlatias szerzőnktől nemcsak azt tudhatjuk meg, hogy kell a gyereknek a korlát, hanem azt is, hogy milyen korlátozásra van szüksége és mikor, és ezt hogyan lehet a siker reményében alkalmazni. - Vekerdy Tamás

............................................................................................................................

Fegyelmezés nem vált be? - JÁTÉKOS NEVELÉS - Az egyik legjobb könyv, amit a témában eddig kiadtunk

 

Mit tegyek ha hisztizik a gyermekem? Behódoljak a hisztinek, vagy ellenkezőleg, jottányit sem engedjek eredeti álláspontomból,nehogy a gyerek úgy érezze, jutalmat kap?  

"Ha hiszik, ha nem, néha már az is elég, ha egy-két dührohamot hagyunk félbeszakítás és csillapítás nélkül végigmenni – és a gyerek utána varázsütésre felhagy a rendszeres hisztivel, mert azt érzi, hogy végre meghallották, amit mondani próbált. Ehhez arra van szükség, hogy az esedékes hisztirohamnál egyszerűen maradjunk a gyerek mellett: se el ne zavarjuk, se ne bombázzuk tisztázó kérdésekkel és megoldási javaslatokkal. Ha a szülők érzelmileg nem zárnak le ilyenkor, miközbenmegingathatatlanul képviselik korábbi álláspontjukat, a dührohamok segíthetnek a gyereknek megtanulni, hogy lelkének legsötétebb démonaival sincs magára hagyva. A legtöbb család vagy behódol a hisztinek, vagy ellenkezőleg, jottányit sem hajlandó engedni eredeti álláspontjából, nehogy a gyerek úgy érezze, jutalmat kap azért, ami a családtagok szemében egyértelműen negatív viselkedés. Paradox módon azonban nemcsak az első, de a második módszer is ahhoz vezet, hogy a gyerek még gyakrabban fog hisztizni, nem pedig felhagy vele."  

OLVASS BELE A KÖNYVBE - ÉRDEMES! 

"Van egy, gyerekek által gyakran játszott játék, én 'érzelmi forró krumpli' néven emlegetem. Az az egy szabálya van, hogy meg kell próbálni a kellemetlen érzéseket átpasszolni másvalakinek, mint amikor a frissen sült krumplit passzolgatjuk egymásnak, mert még túl forró ahhoz, hogy bárki fogni tudja. A felnőttek maguk is minduntalan ezt csinálják. Ha idegesek vagyunk, belekötünk valakibe. Ettől a másik is ideges lesz, mi pedig varázsütésre máris jobban érezzük magunkat. Egyszer egy hétéves kisfiúval játszottam, aki közben elesett és beütötte a lábát. Ilyesmi gyakran előfordult vele, mert elég vadul és vigyázatlanul játszott. Egy darabig a földön feküdt a lábát szorongatva, és azt hajtogatta, hogy 'semmi baj', de hirtelen elkezdett engem püfölni. Az apukája mérgesen rászólt, hogy hagyja abba. Elmondtam neki: szerintem arról van szó, hogy a fia nem akarta érezni, mennyire fáj neki, ezért elkezdett bántani engem, hogy nekem fájjon helyette. A gyerek széles mosollyal az arcán vadul bólogatott – a magyarázat idejére még a püfölésemet is abbahagyta. Úgy gondolta, hogy amit elmondtam, tökéletesen logikus viselkedés volt ebben a helyzetben. És bizonyos értelemben így is van. Ha nincsenek eszközeink egy érzés kezeléséhez, ésszerű az adott érzést lehetőleg megszüntetni. Ennek pedig az egyik legjobb módja, ha továbbpasszoljuk, mint a forró krumplit. Játékos szülőként azonban tudunk ennél jobb módszereket is kínálni." 

"Istenem, mennyire utálom ezt a mondatot: 'Csak azért csinálta, mert figyelmet akart kicsikarni'. Ez olyan, mintha azt mondanánk: 'Csak azért hajtogatta, hogy enni kér, mert éhes volt'. Ha valaki kétségbeesetten vágyik figyelemre, akkor alighanem szüksége is van rá. Ha egy gyerek elég figyelmet kap tőlünk a jó fajtából, nem lesz rá annyira kiéhezve, hogy beérje a rosszal is."  

"Diane húgom egy ideig óvónőként dolgozott, és az egyik nyár végén családlátogatáson járt egy kislánynál, aki a tanév során nagyon erősen kötődött hozzá. Az anyuka engedte be, aki hátrakiabált a gyereknek, hogy Diane megérkezett. A kislány éppen elmélyülten színezett valamit, és ahogy a két felnőtt belépett, anélkül, hogy felnézett volna, gonoszkodva megkérdezte: 'Ki az a Diane?' Csak némi könnyed csevegés után történt meg a nagy egymásra találás. Azért szeretem ezt a történetet, mert a kislány rövid kérdésében olyan sok minden benne volt. 'Hiányoztál. Nem tudtam, látlak-e még valaha. Nem tudom, közel merjek-e kerülni hozzád megint, vagy újból elmész és megbántasz. Megrángatom egy kicsit a fonalat, ami összeköt bennünket, hogy érezzem, mennyire erős.' Jó sok üzenet mindössze négy szóban."  

"Az ember akkor igazán ember, amikor játszik, írta Friedrich Schiller, az Örömóda szerzője. A gyereked még igazán ember! Neki minden játékaz evés, az ivás, az elindulás, a fürdés - a hajmosás! -, sőt a "rosszalkodás" is. Legyél te is ember, ha azt akarod, hogy megértsd őt és hatni tudj rá - tanulj meg játszani! Sőt: tanulj meg hancúrozni! Érezni fogod, hogy a játékon keresztül hogyan áramlanak oda-vissza az érzelmek, elviselhetővé, sőt örömtelivé téve együttes napjaitokat, elvezetve a közös kuncogásig."

Dr. Vekerdy Tamás

 

"A spontán, kreatív, szabad gyermeki énünk, a 'csodagyermek' felnőttkorunkban is előhívható. Legyünk a gyermekeink játszótársai! Játszva elérhetjük, amit erőlködve, szigorral hiába is próbálnánk. Nemcsak örömteli közös perceket nyerhetünk, hanem könnyebben megoldódó problémákat és erősebb, meghittebb szülő-gyermek kapcsolatot."

Dr. Kádár Annamária

Kívánom, hogy a gyereknek és szüleinek is sok segítséget nyújtson ez a csomag.

Ha nem szeretnél lemaradni az újabb bejegyzésekről, iratkozz fel a hírlevelemre a jobb oldali sáv tetején található "Blogkövetés" ablakban.

Ó, és gyere a Facebookra is! Beszélgetni, lájkolni, nézegetni...

Ha tetszett, amit olvastál, oszd meg az alábbi gombok segítségével. Köszönöm:-)