2019.máj.07.
Írta: netbutik

Könyvajánló ...

 

 

Ajánlom ezt a könyvet mindenkinek elolvasásra, átgondolásra, szemléletváltásra, legyen az idős vagy fiatal, nő vagy férfi, hívő vagy kétkedő!

“Nem tarthatunk ki továbbra és eddigi véleményeink mellett, nem mondhatjuk magunkénak azokat a meggyőződéseket, amelyeket eddig a magunkénak tartottunk, nem mondhatjuk ugyan azokat a dolgokat, amiket eddig mondhatunk és nem viselkedhetünk úgy ahogyan eddig.
Valami végérvényesen megváltozott vagy meg fog változni, és nem a jó irányban.
Valaminek véget kell érnie, mielőtt minden véget ér.
Az emberek tudják ezt ezért keresnek válaszokat. ...
… nem tudják a választ az élet legnagyobb kérdéseire, azt viszont tudják hogy az eddig elfogadott válaszok már nem működnek.”

Bővebb infó a könyvről itt!

..............................................................................................................................................

Ha tetszett, amit olvastál, oszd meg másokkal is. Köszönöm:-)

Gyere a Facebookra is! Beszélgetni, lájkolni, nézegetni.

Szeretettel várlak :-)

Könyvajánló - Gondolatmappa - Ajándék neked, aki úton vagy az önszeretet felé

Ajánlom neked kedves olvasó ha úgy érzed, hogy egy kicsit elakadtál az életében, vagy éppen le szeretne lassítani.

Kell, hogy legyen időd önmagadra, a saját gondolataidra.

A Gondolatmappában olvashatsz a szerelemről, inspirálódhatsz minden nap, erőt meríthetsz a szavakból, amelyek benned visszhangzanak tovább.

Ha úgy érzed, hogy elférne egy kis segítség ez a könyv neked szól!

Ajándék neked, aki úton vagy az önszeretet felé!

További infó erről a kívül belül álomszép könyvről: itt!

.............................................................................................................................................

Ha tetszett, amit olvastál, oszd meg az alábbi gombok segítségével. Köszönöm:-)

Gyere a Facebookra is! Beszélgetni, lájkolni, nézegetni.

Szeretettel várlak :-)

 

Könyvajánló - Hoztam, kaptam, átszabtam! A személyiségformálás lehetőségei

plhoztam-kaptam-b1-web.jpg

Bizonyos helyzetekben mindannyian megtapasztalhatjuk, hogy nem úgy cselekszünk és kommunikálunk, mint ahogy logikus volna, és az érdekeinket szolgálná. Voltaképpen magunk sem értjük, miért megyünk bele ismétlődően vesztes játszmákba, miért nem viselkedünk másként, okosabban. Ilyenkor gyakran különböző sorskönyvi parancsok és tilalmak lépnek működésbe, esetleg szüleink elvárásait igyekszünk beteljesíteni. Amíg pedig mindezt nem tudatosítjuk, esélyünk sincs a változásra.

A nagyszerű pszichológus, F. Várkonyi Zsuzsa, aki évtizedek óta foglalkozik a sorskönyvi előírásokkal, az emberi játszmákkal, a szülői tulajdonítások és elvárások gyakran bénító hatásaival, most egy élvezetes beszélgető-könyvben ad választ számos kérdésre, amelyek valószínűleg sokszor megfordultak már a mi fejünkben is. Akár a saját viselkedésünk, választásaink, ismétlődő kudarcaink mozgatórugóit akarjuk megtalálni, akár szülőként szeretnénk megkímélni a gyerekünket attól, hogy túl sok terhet rakjunk a vállára, ez a kötet mindenképpen nagy

Várkonyi Zsuzsa:Hoztam, kaptam, átszabtam! A személyiségformálás lehetőségei

 

  • Miként formálják személyiségünket és életutunkat szüleink tudatos és tudattalan elvárásai?
  • Hogyan érvényesül mindennapjainkban a sorskönyvi előírások parancsoló ereje?
  • Miért megyünk bele olyan pszichológiai játszmákba, amelyek újra meg újra csak csalódást, vereséget, megaláztatást gyűjtenek be nekünk?
  • Mi állhat a teljesítménykényszer, a kontrollmánia, a zsarnoki viselkedés vagy éppen a túlalkalmazkodó magatartás, a nemet mondásra való képtelenség hátterében?
  • Miért menekül valaki az intimitás elől?
  • Hogyan termeli egy család mindig újra a sikert vagy a kudarcot?
  • Miért választ magának valaki ismételten alkoholista vagy bántalmazó partnert, miközben éppen ezt a típust akarná elkerülni?

Hazánk egyik legkedveltebb pszichológusa, F. Várkonyi Zsuzsa hat éven át, több mint kétszáz alkalommal beszélgetett Bódy Gergővel a Klubrádió Kontakt című műsorában. Ez a kötet, mely harminchat beszélgetés anyagát tartalmazza, szerteágazó témákon keresztül azzal az alapvető kérdéssel foglalkozik, hogy gyerekkori tapasztalataink miként alakítják felnőttéletünket, kapcsolatainkat, és milyen lehetőségeink vannak, ha változtatni szeretnénk a rossz beidegződéseken.

Megrendelem a könyvet

OLVASS BELE A KÖNYVBE!

„Érdemes tudni, hogy minél korábban érkezik egy üzenet magamról és a világról, annál mélyebb nyomot hagy. Azt szokták mondani, hogy ’Olyan kicsi voltál, nem emlékezhetsz’, és valóban, a tudat szintjén nem marad emlékkép a korai élményekről, ezek mégis meghatározóan fontosak – sejtszinten alakítják a személyiséget. Mondok egy példát: ha egy csecsemő azt tapasztalja, hogy türelmetlenül, kapkodva etetik, öltöztetik, fürdetik, hogy nagyon kevés a szemkontaktus, hogy sírására nem egy érdeklődő, megnyugtató, mosolygó arc jelenik meg, hanem egy szűk pupillájú, másfelé tekintő, zárt arc, az ő biztonságát veszélyeztető mozdulatokkal, abból azt az üzenetet veszi le, hogy az életben maradásához szükséges találkozások kellemetlenek. Ez nagyon erősen befészkeli magát a személyiség mélyére, és negatív irányban befolyásolja annak alakulását. Az így induló gyerek leggyakoribb megoldása erre a tartósan elutasító szülői magatartásra az úgynevezett ’negatív figyelemkeresés’. Tapasztalata alapján tudja, hogy együttműködő-közeledő viselkedéssel nem képes kivívni szülei figyelmét, így egyetlen eszközként marad a ’gondokozás’. Így alakul ki a ’problémás gyerek’, aki ezt a stratégiáját persze más kapcsolataira is átviszi, sok ütközést teremt a kortársaival és a felnőttvilággal egyaránt.”

"Sok áldozattípusú ember állítja, hogy párja 'az elején nem ilyen volt'. Bizonyos szempontból ez lehet igaz, de más fontos szempontból nem. A legtöbb domináns ember a kapcsolat elején inkább egy gondoskodó, megértő, jó szülő maszkját veszi föl, a másik fél pedig az alkalmazkodó, hálás gyerekét. Csakhogy, amint fordul a kocka, mert életükben jönnek a feladatok, a nehéz helyzetek, a konfliktusok, a jó szülőből egy pillanat alatt diktatórikus, kemény szülő válhat, az eddig alkalmazkodó, hálás kisgyerekből pedig lázadó, duzzogó gyerek vagy épp önfeladó, megbetegedő ember lesz. Az eredeti szereposztás erőviszonyai tehát maradnak, csak éppen a szerepek érzelmi előjele fordul az ellenkezőjébe."

Megrendelem a könyvet

„Többségünk fél az érzésektől, különösen a rossz érzésektől. Ezért aztán, akinél csak módunk van rá, beindítunk egy lebeszélő programot: ’Nem kell ezt érezned, nem is olyan rossz a helyzet, rosszul látod, gondolj inkább arra, hogy…!’ Pedig az érzések fontos kapcsolatban vannak az élményeinkkel, igényeinkkel, ráadásul mulandók! Ha nem szélsőséges elkeseredésről van szó, akkor nincs semmi kockázata annak, hogy megengedjük a másik embernek – gyereknek, felnőttnek egyaránt – az érzései átélését. Hadd mondjak egy egyszerű példát! Tegyük fel, hogy egy barátod ígért neked valamit, nem tartotta be, és emiatt most nem tudod leadni azt a munkádat, amit viszont te ígértél meg egy fontos emberednek, határidőre. Talán ezen múlik majd, hogy hajlandó lesz-e rendszeresen foglalkoztatni téged, amire nagyon vágysz. Te hogy éreznéd magad, ha én erre úgy reagálnék, hogy ’Nem érdekes! Ugyan már! Csak nem fogsz ezen bosszankodni! Végül is annyi más jó megbízásod van!’? Az lenne az érzésed, hogy baromian megértettelek? Ugye nem? Így van ezzel a gyerek is. Ha dühös, sértett, felháborodott, akkor egyszerűen át akarja mindezt élni. Aztán majd kimegy a gőz… Senkit sem kell azonnal kihúzni az érzéseiből, nem mélyvíz az!”

„A legtöbb családban élnek mítoszok a család sorsáról, történetéről, és ezekben a családi mítoszokban bőven lehetnek jó üzenetek, pozitív történetek és támogató elvárások is. Például arról, hogy ’A mi családunkban mindenki tehetséges, okos, és jól boldogul! Te is boldogulni fogsz, ehhez minden adott’. Itt nagy erőt sugároz a ’mi’ tudata: csapat vagyunk, közénk tartozol, körülveszünk, és te egyenes folytatása vagy a kollektív sikereinknek – természetes, hogy boldogulni fogsz. Ezt a gyerek rendszerint be is teljesíti. De sajnos ugyanúgy beteljesíti azt a családi mítoszt is, hogy ’Mi nem boldogulunk, nekünk nem jut, mi nem vagyunk olyan szerencsés emberek, hogy… Velünk mindig igazságtalanság történik…’, satöbbi. Ezekben a családokban többnyire ezt a jóslatot váltja be a gyerek. Ezzel a család folyamatosan újratermeli a sikert, illetve a kudarcot – de azért nem minden esetben! Erős alkatú és nagyenergiájú gyerekekben gyakran megszületik egyfajta erős dac a negatív jóslatokkal és elvárásokkal szemben. Ők azt válaszolják az ilyen huhogásra, hogy ’Juszt se, azért se! Hiába mondjátok, hogy sohasem fogok boldogulni, majd én bebizonyítom, hogy mégis!’.”

Megrendelem a könyvet

„Akit rendszeresen vernek, de emellett persze gondoskodnak is róla, meg néha még kedvesek is hozzá a szülők, az azt tanulja meg, hogy ez a két dolog együtt jár: aki engem szeret, aki mellett megvan az alapbiztonságom, aki ad nekem enni meg fedelet a fejem fölé, az ugyanaz az ember, mint aki bánt is. A bántalmazott gyerekek nagy része olyan partnert választ, aki megint csak bántalmazni fogja őt, mert azt tanulta meg, hogy ugyanattól az embertől várható a jó, mint akitől a rossz érkezik.”

„Nem ritka, hogy a szülők valamilyen érzést tekintenek elfogadhatatlannak, és ezt az üzenetet kevésbé szavakkal, mint inkább viselkedésükkel, reakcióikkal adják át a gyerekeknek. Ezeket az érzéseket nemcsak kimutatni tilos náluk, de még átélni sem szabad. Mintha az lenne az üzenet, hogy ’Mi ilyeneket nem érzünk, az ilyen érzés megengedhetetlen, felejtsd el!’ Van például olyan család, ahol az a parancs, hogy ’Ne légy dühös!’. Ezt leginkább lánygyerekek fogadják el, ahogy maga a düh tilalma is inkább nőktől, anyáktól ered. Mi, nők szoktuk inkább leplezni a saját dühünket, és ezzel párhuzamosan visszautasítani mások haragját is, mert félünk a vih aros érzésektől. Természetesen nem az a mondat hangzik el, hogy ’Ne légy dühös!’, hanem valami olyasmi, hogy ’Ha dühöngsz, akkor menj a szobádba, így nem viselkedünk, akkor nem állok veled szóba!’ Az ilyen kirekesztő elszigetelés kellően erős büntetés ahhoz, hogy a gyerek a jövőben ne merje kimutatni a dühét. Ez a tilalom egyébként rendkívül egészségromboló, hiszen a düh egy nagy feszültségmennyiség – olyan, mint a kuktából kitóduló gőz. Ha betömjük a szelep lyukát, akkor az a kukta fel fog robbanni!”

Megrendelem a könyvet

.............................................................................................................................................

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is az alábbi gombok segítségével. Köszönöm:-)

Gyere a Facebookra is! Beszélgetni, lájkolni, nézegetni.

Szeretettel várlak :-)

Az Aranyasszony útja – spirituális üzenet Peruból

Agnes Golenya Purisaca

Hogy kerül egy magyar asszony Peruba, és mi köze egy dél-amerikai barlangrendszernek a pánikbetegséghez? Agnes Golenya Purisaca első könyve, Az Aranyasszony útja a napokban jelent meg.

 

Kicsit abszurdnak tűnik, hogy Peruról beszélgetünk egy budai kávézóban, miközben odakint szakad az eső, de aki személyesen találkozik az írónővel, vagy elolvassa a könyvet, abban azonnal megfogalmazódik az ötlet, hogy repülőre üljön, és meg se álljon Dél-Amerikáig.

Az Aranyasszony útja nem csupán kalandregény, hanem mélyen elgondolkodtató spirituális üzenetek gyűjteménye is. A főszereplőt egyre inkább nyomasztják a pánikrohamai, amelyek lassan minden örömtől megfosztják a gazdag szépasszonyt. Éva drasztikus döntésre szánja el magát, és mire a környezete feleszmélhetne, ő már Dél-Amerikában ismerkedik egy titokzatos és misztikus legendával, valamint a saját belső énjével.

 

– Honnan jött az ötlet, hogy megírd a regényt?

– Nincs kényszeres küldetéstudatom, de amikor valaki sokat kap, akkor egy idő után jólesik adni is. Nagyon sok mindent megéltem ebből a könyvből, például magát a betegséget is. Megnyílt nekem egy másik dimenzió, és mondhatom, mátrixszá vált ez a tér-idő szerkezet, amelyben vagyunk. Egyre többször tudok ebben a két világban élni, és ezt a csodát szeretném továbbadni. Hiába vagyunk elárasztva a népszerű, populáris ezotériával, mégis valahogy ciki erről beszélni, az irodalom pedig egyáltalán nem akarja befogadni ezt a témát. Működik a racionális részem, de merek mesélni azokról a dolgokról, amelyeket átéltem.

 

– A pánikbetegség mikor tűnt fel az életedben?

– A húszas éveim elején jelentkeztek először a betegségeim, a szorongásaim. A halálfélelem egyre erősebben lett rajtam úrrá. Évekig éltem így, kerestem a megoldásokat, gyógymódokat, de az orvosok nem tudtak segíteni rajtam. Egyszer megvakultam a bal szememre, ekkor mindenemet kivizsgálták, de nem jutottunk előrébb. A látásomat visszakaptam, de a rosszullétek még sokáig megmaradtak. A kiút keresése vezetett az igazi életutamra, és ebben az írás is nagyon benne van.

 

– Éva egy bizonyos „aranyasszony” után nyomoz a regényben, aminek köze van a magyar hitvilághoz is. Kik vagy mik az aranyasszonyok?

A magyar mitológia szerint voltak olyan asszonyok, például Tündér Ilona, vagy Attila húga, Deédes asszony, akire például az otthon maradt nép vezetését bízta Attila a háborúk idején. Évában egyértelműen látom az aranyasszonyt – bár megjegyzem, mindannyiunkban benne rejtőzködik. Orvos, de lelkifurdalás gyötri, mert elhagyta ezt az álmát, a küldetését. Az utazás során döbben rá, hogy gyógyító akar lenni, és egészen más értékrendekkel ismerkedik meg, mint amelyekkel a milliomos férje világában találkozott. Kevés az, hogy valaki jó ember, bizonyos dimenziókban már ennél többre van szükség.

– És utazni is szükséges ehhez?

– Sokszor mondtam, hogy nekem már nem kell fizikailag utaznom, mert egy meditáció során enyém az egész világ. Rá kellett jönnöm, hogy ez nem igaz, mert amíg fizikai testben vagyunk, bizony muszáj kimozdulnunk, hogy más térben is lássuk magunkat.

 

– Miért éppen Peruba vitted a főhősödet?

– Erre nincs racionális magyarázatom. Nagyon sok helyen jártam a világban, pont Dél-Amerikában nem. Líbiában, Amerikában, Izraelben, Egyiptomban is megfordultam korábban, mégis azt éreztem, hogy Évának Peruba kell utaznia. Hirtelen csak olyan emberek találtak meg, akik egy bizonyos barlangrendszerről beszéltek, ami Dél-Kolumbiától Chiléig húzódik az Andokban. Peruban egy legalább kétezer kilométeres szakasz van már feltárva. A barlangnak a mesterséges része az izgalmas! Móricz János kutatott arra, de a felfedezéseiből nem hagyott ránk túl sokat. Egy Bela nevű indián törzs őrzi az általa „Táltosok barlangjának” nevezett a vájat titkait. Valami biztosan van ott, mert állítólag a NASA is foglalkozik már vele. Móricz szerint valahol a barlangrendszer őriz egy „arany könyvtárat”, de erre egyelőre nincs bizonyítékunk, vagy legalábbis ez nem került eddig nyilvánosságra. Neil Armstrong például 1976-ban ment le, és azóta teljes hírzárlat van az ő kutatásairól. Valószínűleg egy ősi civilizáció emlékeit, titkait őrzi az Andok.

 

– Végül hogyan jutottál el Peruba?

– Február környékén lettem kész a könyvvel, és akkoriban ismerkedtem meg egy párral, akik éppen készültek Ecuadorba. Nem engedhettem meg magamnak az utazást, de teljesen lázba jöttem attól, amit meséltek. Nagyon csábítottak, de szerintem egy ilyen expedícióra sokkal komolyabban kell felkészülni. Közben az interneten megismerkedtem egy perui férfival, akiről kiderült, hogy tud a barlangról, mert dokumentumfilmeket készít az ország ismeretlen részeiről. Felcsillant a szemem, és azt vettem észre, hogy sorban történtek a csodák az életemben. Váratlanul jelentős kedvezményt kaptam az utazásra is, így tényleg egyik pillanatról a másikra kijutottam. Egy észak-perui léptem be a barlangba, és bár csak egy napig tartózkodtunk ott, így is lenyűgöző és sokkoló volt a látvány. A gótikus folyosók és kisebb-nagyobb termek mellett egy fürdőszoba maradványait láttuk, vagyis biztos, hogy használták valamire. A kutatások szerint már az inkák is megfordultak benne, de nem ők építették. Napi kapcsolatban állok külföldi kutatókkal, akiktől kapom a további információkat.

Ninabambai tájkép

– Számodra mit adott az utazás?

– Nagyon szép kifejeződési formája volt az én utamnak ez a barlang és Peru. Túlélőtúra, önismereti tréning, beavatás volt mindez a számomra. A barátnőim nem értették, hogy bírom a kinti körülményeket. Közös zuhanyzó, vécé, hideg víz, fűtetlen szoba várt az andoki falucskában, Ninabambában, és onnan kellett nekivágnom a kilométeres távoknak. Tengerimalacot kellett ennem, és mivel ezt a tiszteletemre sütötték, mindehhez még mosolyognom is kellett. Csoda volt! Persze van Perunak is megannyi civilizált része…

 

– Ha jól tudom, egy új párkapcsolatot is kaptál odakint…

– Igen, a párom perui. Észak-Peruból, a Piramisok völgyéből származik. Eredetileg középiskolai tanár, de volt az egykori elnök turisztikai tanácsadója is, ma dokumentumfilmes. Tízévesen már kecsua nyelvet tanult, publikált, és szinte mindent tud az inka kultúráról. Vár rám, és mindennap kérdezi, hogy mikor megyek vissza. Augusztus elején már ott szeretnék lenni.

„Én és egy indián asszony”

f Ajánlom

Kicsit abszurdnak tűnik, hogy Peruról beszélgetünk egy budai kávézóban, miközben odakint szakad az eső, de aki személyesen találkozik az írónővel, vagy elolvassa a könyvet, abban azonnal megfogalmazódik az ötlet, hogy repülőre üljön, és meg se álljon Dél-Amerikáig.

 

Agnes Golenya Purisaca
Agnes Golenya Purisaca

Az Aranyasszony útja nem csupán kalandregény, hanem mélyen elgondolkodtató spirituális üzenetek gyűjteménye is. A főszereplőt egyre inkább nyomasztják a pánikrohamai, amelyek lassan minden örömtől megfosztják a gazdag szépasszonyt. Éva drasztikus döntésre szánja el magát, és mire a környezete feleszmélhetne, ő már Dél-Amerikában ismerkedik egy titokzatos és misztikus legendával, valamint a saját belső énjével.

 

– Honnan jött az ötlet, hogy megírd a regényt?

– Nincs kényszeres küldetéstudatom, de amikor valaki sokat kap, akkor egy idő után jólesik adni is. Nagyon sok mindent megéltem ebből a könyvből, például magát a betegséget is. Megnyílt nekem egy másik dimenzió, és mondhatom, mátrixszá vált ez a tér-idő szerkezet, amelyben vagyunk. Egyre többször tudok ebben a két világban élni, és ezt a csodát szeretném továbbadni. Hiába vagyunk elárasztva a népszerű, populáris ezotériával, mégis valahogy ciki erről beszélni, az irodalom pedig egyáltalán nem akarja befogadni ezt a témát. Működik a racionális részem, de merek mesélni azokról a dolgokról, amelyeket átéltem.

 

– A pánikbetegség mikor tűnt fel az életedben?

– A húszas éveim elején jelentkeztek először a betegségeim, a szorongásaim. A halálfélelem egyre erősebben lett rajtam úrrá. Évekig éltem így, kerestem a megoldásokat, gyógymódokat, de az orvosok nem tudtak segíteni rajtam. Egyszer megvakultam a bal szememre, ekkor mindenemet kivizsgálták, de nem jutottunk előrébb. A látásomat visszakaptam, de a rosszullétek még sokáig megmaradtak. A kiút keresése vezetett az igazi életutamra, és ebben az írás is nagyon benne van.

 

– Éva egy bizonyos „aranyasszony” után nyomoz a regényben, aminek köze van a magyar hitvilághoz is. Kik vagy mik az aranyasszonyok?

A magyar mitológia szerint voltak olyan asszonyok, például Tündér Ilona, vagy Attila húga, Deédes asszony, akire például az otthon maradt nép vezetését bízta Attila a háborúk idején. Évában egyértelműen látom az aranyasszonyt – bár megjegyzem, mindannyiunkban benne rejtőzködik. Orvos, de lelkifurdalás gyötri, mert elhagyta ezt az álmát, a küldetését. Az utazás során döbben rá, hogy gyógyító akar lenni, és egészen más értékrendekkel ismerkedik meg, mint amelyekkel a milliomos férje világában találkozott. Kevés az, hogy valaki jó ember, bizonyos dimenziókban már ennél többre van szükség.

 

– És utazni is szükséges ehhez?

– Sokszor mondtam, hogy nekem már nem kell fizikailag utaznom, mert egy meditáció során enyém az egész világ. Rá kellett jönnöm, hogy ez nem igaz, mert amíg fizikai testben vagyunk, bizony muszáj kimozdulnunk, hogy más térben is lássuk magunkat.

 

– Miért éppen Peruba vitted a főhősödet?

– Erre nincs racionális magyarázatom. Nagyon sok helyen jártam a világban, pont Dél-Amerikában nem. Líbiában, Amerikában, Izraelben, Egyiptomban is megfordultam korábban, mégis azt éreztem, hogy Évának Peruba kell utaznia. Hirtelen csak olyan emberek találtak meg, akik egy bizonyos barlangrendszerről beszéltek, ami Dél-Kolumbiától Chiléig húzódik az Andokban. Peruban egy legalább kétezer kilométeres szakasz van már feltárva. A barlangnak a mesterséges része az izgalmas! Móricz János kutatott arra, de a felfedezéseiből nem hagyott ránk túl sokat. Egy Bela nevű indián törzs őrzi az általa „Táltosok barlangjának” nevezett a vájat titkait. Valami biztosan van ott, mert állítólag a NASA is foglalkozik már vele. Móricz szerint valahol a barlangrendszer őriz egy „arany könyvtárat”, de erre egyelőre nincs bizonyítékunk, vagy legalábbis ez nem került eddig nyilvánosságra. Neil Armstrong például 1976-ban ment le, és azóta teljes hírzárlat van az ő kutatásairól. Valószínűleg egy ősi civilizáció emlékeit, titkait őrzi az Andok.

 

– Végül hogyan jutottál el Peruba?

– Február környékén lettem kész a könyvvel, és akkoriban ismerkedtem meg egy párral, akik éppen készültek Ecuadorba. Nem engedhettem meg magamnak az utazást, de teljesen lázba jöttem attól, amit meséltek. Nagyon csábítottak, de szerintem egy ilyen expedícióra sokkal komolyabban kell felkészülni. Közben az interneten megismerkedtem egy perui férfival, akiről kiderült, hogy tud a barlangról, mert dokumentumfilmeket készít az ország ismeretlen részeiről. Felcsillant a szemem, és azt vettem észre, hogy sorban történtek a csodák az életemben. Váratlanul jelentős kedvezményt kaptam az utazásra is, így tényleg egyik pillanatról a másikra kijutottam. Egy észak-perui léptem be a barlangba, és bár csak egy napig tartózkodtunk ott, így is lenyűgöző és sokkoló volt a látvány. A gótikus folyosók és kisebb-nagyobb termek mellett egy fürdőszoba maradványait láttuk, vagyis biztos, hogy használták valamire. A kutatások szerint már az inkák is megfordultak benne, de nem ők építették. Napi kapcsolatban állok külföldi kutatókkal, akiktől kapom a további információkat.

Ninabambai tájkép

 

 

– Számodra mit adott az utazás?

– Nagyon szép kifejeződési formája volt az én utamnak ez a barlang és Peru. Túlélőtúra, önismereti tréning, beavatás volt mindez a számomra. A barátnőim nem értették, hogy bírom a kinti körülményeket. Közös zuhanyzó, vécé, hideg víz, fűtetlen szoba várt az andoki falucskában, Ninabambában, és onnan kellett nekivágnom a kilométeres távoknak. Tengerimalacot kellett ennem, és mivel ezt a tiszteletemre sütötték, mindehhez még mosolyognom is kellett. Csoda volt! Persze van Perunak is megannyi civilizált része…

 

– Ha jól tudom, egy új párkapcsolatot is kaptál odakint…

– Igen, a párom perui. Észak-Peruból, a Piramisok völgyéből származik. Eredetileg középiskolai tanár, de volt az egykori elnök turisztikai tanácsadója is, ma dokumentumfilmes. Tízévesen már kecsua nyelvet tanult, publikált, és szinte mindent tud az inka kultúráról. Vár rám, és mindennap kérdezi, hogy mikor megyek vissza. Augusztus elején már ott szeretnék lenni.

„Én és egy indián asszony”

 

 

Az Aranyasszony útja egy trilógia első része. Mikorra várható a folytatás?

– Még az utazásom előtt szeretném befejezni. Kicsit keményebb ezotéria lesz, de megmarad a kalandregényváza is. Éva újabb felfedezéseket tesz önmagáról és az energiával való gyógyításról. Mindezt Peru mesés világában és a barlangban.

Forrás: itt

Most ezt a könyvet olvasom...

 a220.jpg

Hogy miért pont ezt a könyvet olvasom?

Egyszerűen megszólított a könyv. Elolvastam a tartalmát és éreztem hogy ezt el kell olvassam. És nem csalódtam. Müller Pétertől olvastam valamelyik könyvében, hogy ha egy könyvbe egy mondat megérintett akkor már érdemes volt elolvasni.

Hiszem azt, hogy az ember a fejlődési útján mindég kap segítséget ami tovább lendíti a nehézségeken - egy könyv formájában, egy idegen embertől, vagy éppen egy baráttól csak figyelni kell a jelekre.

Na de miről is szól ez a könyv?

.............................................................................................................................

AZ ARANYASSZONY ÚTJA” című kötet lapozgatásakor többféle kérdésre is keressük a választ.

• Mi köze lehet pl. egymáshoz egy titokzatos dél-amerikai barlangrendszernek és egy pánikbeteg budai szépasszony útkeresésének?

A pánikrohamoktól szenvedő, az aranykalitkájában fuldokló Éva története nemcsak igen megrázó bemutatása az érzelmek viharának, az önmagát kereső nő történetének, de egyben önvizsgálat is minden asszony és lány számára, tükör a férfiaknak.

• Hová és miért tüntettük el a bennünk rejlő aranyasszonyt, a felsőbb síkokon is létező lényünket?

Éva kitör a fullasztó életéből, és megtalálja a boldogságát. Gyakorlatilag végigjárja az ősi beavatási lépcsőfokokat;

- a testi-lelki-szellemi felébredéseken át,
- s jut el a testi beteljesedéstől a spirituális kiteljesedésig,
- Magyarországtól Peruig.

A felkavaró szerelem mellett jól megfér az ecuadori barlangkutatás, az ősmagyar történelmi-hajsza, a gyilkosság és a túlélés, avagy egy jó kalandregény minden hozzávalója, a komoly, ezoterikus mondanivaló mellett.

A kötet olvasásakor mindezek figyelembe vételével a szerzővel együtt követhetjük nyomon AZ ARANYASSZONY ÚTJÁT.

„Az Aranyasszony Útja” című ezen kiadványt egy pánikbeteg budai szépasszony útkeresése, a kitörési lehetőségei hiányában fuldokló Éva története iránt érdeklődő olvasóinknak ajánljuk, amely nemcsak igen megrázó bemutatása az érzelmek viharának, az önmagát kereső nő sorsának, de egyben önvizsgálat is minden asszony és lány számára, és tükör a férfiaknak.

Mint a regény-trilógia első kötetét - amelyet követ a kalandok folytatása - ajánljuk nőknek, férfiaknak, fiataloknak és idősebbeknek, hívőknek és nem hívőknek; bárkinek, aki hajlandó lelkileg, szellemileg, időben és térben kalandozni.

Ha a könyv felkeltette a figyelmedet és szeretnél többet olvasni a témáról, talán meg szeretnéd vásárolni kattints  az alábbi linkre:

http://netbutik.hu/Az-Aranyasszony-utja-A-regenytrilogia-I-resze

 

..............................................................................................................................................

Ha tetszett, amit olvastál, oszd meg az alábbi gombok segítségével. Köszönöm:-)

Gyere a Facebookra is! Beszélgetni, lájkolni, nézegetni.

Szeretettel várlak :-)

Könyvajánló: A MAGÁNYTÓL AZ ÖSSZETARTOZÁSIG

A könyv csodás humorral megírt, használható megoldásokat tartalmaz. Lelkesen ajánlom azoknak, akik párkapcsolatban élnek, akik tervezik, hogy abban, vagy akik már inkább egyedül szeretnének élni.Mert – ahogy az a könyvből is kiderül – sosem kívül van a probléma…

Részlet a könyvből:

" Sokakkal találkoztam, akiknek az a nehézségük, hogy nem tudnak kapcsolatokat kialakítani, vagy azok nem bizonyulnak tartósnak, és nem érzik, hogy miért történhet ez. Valamikor próbálkoztak, majd csalódásokban volt részük, és azóta társ nélkül élnek.Esetleg összeházasodtak valakivel, de hamar, fél év után, egy év után elváltak. Vagy rövid ideig tartó kapcsolatok követik egymást az életükben, azzal a bizonytalansággal fűszerezve, hogy érdemes-e hosszabb távon gondolkodni, tervezni?

Vajon mi állhat a hátterében annak, ha tartós kapcsolatban vagyunk, de rendre azt éljük meg, hogy kudarcot vallunk?

Milyen összefüggéseket ismerhetünk fel a szakirodalomból, a tapasztalatból kiindulva?

Mi az ami ellehetetlenítheti a tartós kapcsolatra irányuló törekvéseinket?

Miért jellemez egyre többeket a magány vagy az elmagányosodás akár a kapcsolatainkon belül is?

Kutatási eredmények azt igazolják, hogy a fiatalok többsége is vágyik a tartós társkapcsolatra, miközben a társkapcsolatban élők többsége számol be a magány érzéséről.

Miért jutnak el sokan a társtalanság magányától a társkapcsolati magányosságig?

A meghittség hiányáról nem is beszélve. Egy fiatal hölgy így fejezte ki magát:

Egyszerűen nem értem, hogy miért. Hiszen ha belenézek egy tükörbe, azt látom, hogy jól nézek ki."

További részlet a könyvből:

„Amikor szerelmes leszek, megakad a szemem valakin, aki hangosan teli szájjal kacag. Nahát! Nők ilyet is tudnak?

Először persze azt mondom: „Úrinő nem nyerít, mint egy ló! Ez a kacagás félelmetes, irritáló, sőt, egy kicsit undorító is!” De belül mást is érzek… Vonzódom hozzá! Következő alkalommal már figyelem ezt a kacajt, és még lefekvés után is ott cseng a fülemben. Ú, ez a kacaj… Egy kósza gondolat nyugtalanságot hoz: aki így tud kacagni, talán másra is képes.

A hahotázás mögé sok mindent el tudok képzelni. Kissé félelmetes, tehát nem szeretnék együtt élni vele, de azért megnézném, megtapogatnám azt a kacajt, ha lehetne! Nem kis meglepetésemre egy csodás világot találok mögötte. Akkor dühös leszek a szüleimre, s egy este, ami hajnalig tart nálunk, hiszen jócskán bent járunk a szerelemben, elárulom neked a titkom: tulajdonképpen a kacajodba szerettem bele, abba, ahogy nevettél.

Akkor te szemérmesen elpirulsz, amit én nem látok a sötétben. Talán soha nem éreztem ennyire szabadnak magam. Most leszámolok a szüleim nyomasztó örökségével, azzal, hogy a kacaj kulturálatlan és állatias.
Ugorjunk néhány évet. Ülünk egy társaságban, és a feleségem fölnevet. Összerándulok, hiszen már tavaly megbeszéltük, hogy négyszemközt van helye a nyerítésnek, de társaságban nem.

Ezt tartsuk meg magunknak! Ha bezárjuk az ajtót, akkor rendben, de mások mit fognak gondolni rólunk, milyen fényt vet ez ránk? A feleségem azonban fittyet hány a kérésemre, és bennem gyűlik a feszültség. „Ha szeretne, ha csak egy kicsit is szeretne…!” Milliószor megbeszéltük már! Ha fontos lennék neki, ezt nem tenné meg velem.” Tehát munkál a szülői tilalom, a spontaneitás tilalma, a szenvedély tilalma – ne zavarj másokat, ne fejezd ki az érzéseidet!

Ezek a részeim továbbra sem kidolgozottak, elhanyagoltak maradtak, félek is tőlük, indulatossá tesznek. A szerelemtől felbolydultam, de most nem értem, hova tettem akkor a szemem, hogyan tudtam szeretni ezt a kacajt annak idején. Visszarendeződöm a megszokott állapotomba, a szerelem már nem segít, sőt úgy látom, hogy a társam a magatartásával sebészi pontossággal szurkálja kidolgozatlan részeimet.

Ez a folyamat előbb-utóbb elkezdődik, a társunk akarva-akaratlanul a saját érzékeny pontjainkra és az elhanyagolt, kidolgozatlan személyiségrészeinkre hívja föl a figyelmet. A változást igyekszünk elhárítani magunktól, a helyzetet azonban aligha kerülhetjük el. Valódi megoldást az hozhat, ha belátom: érthető módon választottam éppen őt, ami történik, nem pech, nem véletlen, nem szerencsétlenség, még csak nem is átok, amiből törvényszerűen és kikerülhetetlenül következne,hogy a kapcsolatunknak befellegzett. Az elviselhetetlennek tűnő helyzetek visszautalnak egy kidolgozatlan személyiségrészemhez, sérülésekhez, hiányokhoz, gyerekkori tilalmakhoz, s fölszólítanak arra, hogy találkozzam velük!”                                                             

A szerző Pá Ferenc azzal a vággyal és céllal írta ezt a könyvet, hogy akik szeretnének elégedett és tartós kapcsolatban élni, minél több hasznos információt és ösztönzést kaphassanak a megvalósításához, hiszen jóval több lehetőség áll rendelkezésünkre, mint gondolnánk!

Ha többet szeretne megtudni a könyvről kattints az alábbi képre:

 

 

 

Könyvajánló: Itt a te időd! - Vadonatúj élet 10 lépésben - Ajándék CD melléklettel

Alapvetően három embertípus van. A beletörődő, aki biztos benne, hogy az élet küzdelem, és már huszonöt évesen is a nyugdíjazást várja. Az álmodozó, aki sejti ugyan, hogy az élet örömteli is lehet, de azt hiszi, a siker csak a kiválasztottaknak jár. És végül a megvalósító. Aki nem hisz a lehetetlenben és addig megy, amíg be nem bizonyítja, hogy az élet csodálatos. A harmadik típus mindenkiben ott van. Benned is.
A könyvem egyetlen céllal született: ki akarom hozni a megvalósítót abból, aki a kezébe veszi. Utat mutatok ahhoz, hogy a vágyakból célok, a célokból pedig áttörések szülessenek. Ez a könyv lehet a kulcs életed nagy kalandjához. Tedd vissza, és sosem tudod meg, mit hagytál ki. Olvasd el, és döbbenj rá, mi mindenre vagy képes. A döntés a tiéd.

Olvass bele a könyvben:

"Ádámot kivételesen intelligens és hiteles oktatónak tartom, aki mindig érdekesen ad át rendkívül hasznos ismereteket. A lebilincselő stílust ebben a könyvben is hozza: minden elmondott vagy leírt szava aranyat ér!"
- dr. Domján László orvos és agykontrolloktató

"Abban a 17 évben, amit a tévénél együtt töltöttünk, mindig azt mondtam, hogy Ádám a legjobb riporter az országban. Örülök, hogy most íróként is bizonyít: motiváló és szórakoztató történetmesélő."
- Vujity Tvrtko Pulitzer-emlékdíjas újságíró

"Ádám lenyűgöző stílusa és tudása minden egyes lapját átitatja ennek a nagyszerű könyvnek. Ha szeretnél egy igazán fontos témáról, önmagadról, az életedről könnyedén tanulni, akkor ez a könyv neked szól."
- Szabó Péter motivációs előadó és író

A könyv megvásárolható az alábbi linken ( szállítási költség 890 Ft pick pack pontra, de 10.000 Ft feletti rendelésnél INGYENES a kiszállítás):

http://netbutik.hu/Itt-a-te-idod-Vadonatuj-elet-10-lepesben-Ajandek-C

Kockázatvállalás boldogabbá tesz, mint a biztonság ...

11265529_1615038595381399_385078760424942347_n.jpg

Paul Arden egy angol reklámcég kreatív igazgatója volt, legenda a szakmájában. Kiindulási alapja, hogy az ésszerűtlen döntések sokszor inkább vezetnek sikerhez, mint az ésszerűek. És az, hogy a kockázatvállalás boldogabbá tesz, mint a biztonság. Tehát gondolkodj fordítva - mindjárt mutatom, hogyan. 

És most a példák ahhoz, hogyan kell fordítva gondolkodni Paul Arden szerint:  

1. Hogyan kérjünk visszajelzést?

Ha megmutatod valakinek a műved és felteszed a kérdést: "Mi a véleményed?", valószínűleg azt kapod majd válaszként, hogy teljesen rendben van, hiszen nem akarnak megsérteni. A következő alkalommal inkább azt kérdezd, van-e valami, amiben hiányosságot mutat. Lehet, hogy nem azt mondják majd, amit hallani akarsz, de így kapsz esélyt a fejlődésre.

2. Ha érdekes akarsz lenni, érdeklődj!

Paul Arden egyszer egyedül hagyta barátját egy koppenhágai sörözőben. Barátja csak két dán szót ismert: a ja-t (igen) és a nej-t (nem). Egy részeg férfi beszélni kezdett az egyedül maradt baráthoz, aki időszakosan közbeszúrt egy ja-t vagy egy nej-t. Mikor Paul Arden visszatért, a két ember még mindig folytatta a beszélgetést, bár barátja ugyanazokat a szavakat használta. A kapatos dán érdekes embernek tartotta a másikat, pusztán azért, mert az figyelt rá. Ha jó benyomást akarsz tenni az emberekre, ne érdekes akarj lenni, hanem érdeklődő!

3. Hogyan keltsük fel az emberek figyelmét?

Reklámszlogent kerestek az egyik megújult brit múzeumnak, a Victoria  & Albertnek. Az igazgatónőnek ezek közül kellett választania: a, A művészetek múzeuma, b, A múzeumok műremeke, c, A V&A új ruhában, d, Ez nem a dohos műtárgyak lelőhelye, e, Remek kis kávézó, egész színvonalas múzeummal kiegészítve.

Elisabeth Esteve-Coll igazgatónő nagyon helyesen az utolsót választotta. Az emberek ugyanis két dolgot kérdeznek, amint megérkeznek egy múzeumba: "Hol a mosdó?" és "Merre találom a kávézót?" Minden múzeumlátogatás kiruccanás, amelynek szórakoztatónak is kell lennie, amellett, hogy felemelő. A kávézós szlogen behozta az embereket a múzeumba - tehát elérte a célját.  Tanulság: arról beszélj, ami hallgatóságod szempontjából valóban fontos, ne arról, amiről szerinted beszélni illik. (forrás: Gondolkodj Fordítva!, Partvonal kiadó)

Kincseim...

Szívből ajánlom Dr Domján László könyvét Kincseim :-)

"Gyerekkorom óta, ha valami kincset találok – szép tájat látok, hasznos módszerről olvasok, értékes felismerésről hallok stb. –, akkor szinte fizikailag fáj, ha azt nem oszthatom meg másokkal.

 Késztetést éreztem arra, hogy egyfajta személyes leltárt készítsek az utamon talált, általam legértékesebbnek tartott kincsekről. Ezek:

  • amit megtudtam – elsősorban orvosként – az agykontrollról /
  • amit megtudtam az élet értelméről /
  • s amit megtudtam az úgynevezett megvilágosodásról avagy spirituális felébredésről."

A könyv megvásárolható: itt!