2016.nov.12.
Írta: netbutik komment

Barbie és húgai - Lovas kaland

book208.JPG

A könyv rövid tartalma:

"Hurrá, irány az Alpesi Lovas Akadémia!

Barbie és húgai, Skipper, Chelsea, és Stacie Marlene néni gyönyörű lovas akadémiáján töltik a nyarat.

A lányok nem is sejtik, hogy ezzel egy verseny kellős-közepébe is csöppennek.

Ráadásul Barbie egyik nap egy misztikus vadlóba botlik az erdőben, és attól a varázslatos pillanattól kezdve minden megváltozik."

Ez a meséskönyv ideális olvasmány kisiskolásoknak, mivel sok képpel és kevés szöveggel van ellátva.

01_2.jpg

 

A teljes beszélgetések Istenel - Semmi sem történik véletlenül!

Milliók szólnak elismerően a Beszélgetések Istennel sorozatról, amelyet közel negyven nyelvre fordítottak le. A sorozat egy szent beszélgetés szó szerinti leírása, amelyet a szerző Istennel folytatott.

Az emberi élet valamennyi aspektusát érinti, felveti a legtöbb kérdést, amelyet időről időre fel szoktunk tenni életről és szeretetről, hivatásról és elhivatottságról, emberekről és kapcsolatokról, jóról és gonoszról, bűnről és bűntudatról, megbocsátásról és megváltásról, az Istenhez és a pokolhoz vezető útról egyszóval mindenről.

Megvizsgálja a kézzelfoghatót és az elvontat, a láthatót és a láthatatlant, az igazságot és a hazugságot.

Ez a könyv a legmegfelelőbb pillanatban talált Önre a legmegfelelőbb módon, hogy válaszoljon elméje kutatásaira, szíve imájára és lelke hívására.
Higgyen benne!

Semmi sem történik véletlenül!

A könyv megvásárolható az alábbi képre kattintva (akár ingyenes kiszállítással) -

00_66.jpg

"Egy különleges könyv, egy különleges ajándék szeretteinknek vagy önmagunknak"

 

Heti filmajánló - Beszélgetés Istennel...

00_65.jpg

 

"Hamarosan meghökkentő élményben lesz részed, kedves Barátom: tanúja lehetsz a párbeszédnek, amelyet Istennel folytattam. Igen, igen, tudom... Ez képtelenség. Az ember beszélhet Istenhez, de egész biztosan nem beszélgethet vele. Úgy értem, Istennek esze ágában sincs válaszolni. Legalábbis nem a szokásos, mindennapi formában.Pontosan így gondoltam én is. Aztán... megtörtént. Ezt "Szó" szerint értem..." /Neale Donald Walsch/

Ha érdekesnek találod a témát figyelmedbe ajánlom az alábbi könyvet:

Napi idézet....

 

"Az emberi élet bármelyik területét nézzük, bővelkednek azok a helyzetek, amikor megbántjuk egymást a legérzékenyebb pontjainkon. Ez így van a családi életben, a munkahelyen, a barátságokban, a tágabb emberi kapcsolatrendszerben és a népek egymás közötti viszonyában is. A pszichológia azt üzeni, hogy próbáljatok valahogy közös nevezőre jutni, ne legyen az egyik ellensége a másiknak, mert a két félnek az ilyenfajta összetartozása mikroszinten egy életre fönnmarad, ha nem intézik el ezeket a folyamatokat. Sértő és sértett ugyanis sajnos elemi szinten összetartozik – egy láthatatlan, de folyamatosan működő negatív kapcsolat köti össze őket mindaddig, amíg a kettejük között lévő feszültséget fel nem oldják. Amíg hagyják, hogy a gyűlölet, a harag, a sértettség, a bűntudat, a fájdalom bennrekedjen, és odabent pusztítson, addig mikroszinten össze vannak kötve. Ilyen esetekben tehát mindkét fél érdeke, hogy a negatív érzésektől megszabaduljanak."

Prof. Dr. Bagdy Emőke

Ha érdekesnek találod a fenti gondolatokat figyelmedbe ajánlom Bagdy Emőke könyveit: itt!

 

 

Megjelent Müller Péter új könyve - Aranyfonál - Kapcsolat a szellemvilággal

Részlet a könyvből:

"Nekem ez nem a hitem, hanem a bizonyosságom. Harminchat év alatt módom volt meggyőződni a valóságáról. Remélem, könyvemben sikerül erről egyszerűen, szépen és érthetően beszélni. Meggyőzni senkit nem akarok. Mesteremtől tanultam, hogy az erőszakos ráhatást rossz néven veszi a szellemi világ, mert elveszi az embertől azt, ami földi életének a célja: a ráébredést, a saját lelkén végzett munka eredményét."

 

Honnan tudhatom, hogy az, akivel beszélek, valóban egy szellemi vezető, és nem, mondjuk, valami gonosz szellem? Honnan ismerhető fel az igazi?
– Fontos kérdés. „Vizsgáljátok meg a szellemeket!” – mondja János apostol az ősi gyülekezetnek. Magam is ezt tettem. „Honnan tudjam,
hogy te tényleg az én mesterem vagy?” Különös választ kaptam. Azt mondta: „A tapasztalatok megérlelik majd a bizonyosságodat.” Nem
hitet kért! Nem azt kérte, hogy higgyek benne, azt sem, hogy kövessem, hanem hogy a bizalmamat alapozzam a saját értelmemre, tapasztalataimra és erkölcsi ítéletemre.

 

"A modern ember abban a félelemben él, hogy ha egyszer meghal, mindennek vége. Ez ijesztő gondolat. Ezzel szemben a valóság
az, hogy végtelen a múltunk és a jövendőnk. A földi élet egy színpad, amire fellépünk, azután lelépünk róla, amikor eljátszottuk a szerepünket, de hosszú, küzdelmes és gyönyörűséges
út áll még előttünk. Új színpadok, új életmesék
várnak ..."

 

"Boldog vagyok ha látom néhány emberben az igyekezetet, hogy a maga módján, bármilyen úton, módon, megpróbál fölfelé élni. Próbálja magában az értékeket megtalálni, kihozni magából a legjobbat. Erre nevel a Mesterem, repülni tanít. Ahogy minden jó könyv, szép zene és igazi színház is azt teszi ..."

 

A könyv megvásárolható az alábbi képre kattintva (akár ingyenes kiszállítással)

 

"Egy különleges könyv, egy különleges ajándék szeretteinknek vagy önmagunknak"

Müller Péter: „A gyengeség nem természete a lelkednek”

00_24.JPG

Forrás: Thinkstock

A gyengeség nem természete a lelkednek, hanem szerzett tulajdonsága. Igazi természeted isteni és erős.

Amikor újszülöttként bömböltél, ételt, törődést követeltél, amikor pici babatestedet megtanítottad állni, járni, futni minden fájdalmas bukás ellenére, amikor kis csúszómászóból emberré növekedtél, nem voltál gyenge. Hanem végtelenül erős. Később lettél gyenge, amikor elvesztetted a hitedet, amikor megijedtél a világtól, amikor hagytad, hogy a rossz körülmények elszívják erődet, és meggyengítsenek, akkor lettél gyenge.

És a rossz gondolataid, téves érzéseid és a körülményeid hatalma. Tudd, hogy atomerővel születtél. Hatalmas energiával és óriási kezdeti bátorsággal! Elfelejtetted! Rossz varázslat alá kerültél, és elhitted, hogy gyenge vagy. Ez jusson eszedbe, ha gyengének érzed magad. Törpék országában előbb-utóbb Gulliver is törpének érzi magát. Hagyja magát lekötözni. Mindaddig, míg magára nem ébred. És akkor letépi magáról a kötélnek érzett, valójában cérnavékony kötelékeit. És föláll!

Forrás: http://www.life.hu/sztarszerzok/muller-peter/20161103-muller-peter-a-velunk-szuletett-erorol-irta-heti-bolcsesseget.html

Müller Péter új könyve megvásárolható az alábbi képre kattintva:

"Egy különleges könyv, egy különleges ajándék szeretteinknek vagy önmagunknak"

Most ezt a könyvet olvasom - A ház a tengernél

Én nagyon szeretek olvasni. Igyekszem a napi teendőimet úgy beosztani, hogy napi 1 órám legyen olvasásra, amit minden este lefekvés előtt beiktatok :-)

Most "A ház a tengernél" című könyvet olvasom, és szívből ajánlom azoknak akik szeretik a szerelmi történeteket, szép tájakat mint pl Toszkána, 

Rövid leírás:

"A tízéves Florianát rabul ejti a kis faluja mellett álló pompás toszkánai villa szépsége, és arról álmodozik, hogy egy napon majd ott lakik.

Amikor Dante, a villa tulajdonosának fia behívja a lánykát, már tudja, hogy a sorsa ide köti, ehhez a fiúhoz. Ám miközben felnőnek, átlépnek egy láthatatlan vonalat, és veszélybe sodorják azt, amit a legfontosabbnak tartanak az életben...

 Több évtizeddel később, és több száz kilométernyire onnan, az angliai Devonban, egy festői, régi kis kastélyszállóra nehéz idők járnak. A tulajdonos, Marina, felfogad a nyári szezonra egy bentlakó művészt, aki festegetni tanítja a vendégeket. A festő, akit Marina talál erre a célra, vonzó, okos férfi, és nemcsak a családi békétlenségeket kezdi elsimítani, hanem sikerül megfordítania a szálló szerencséjét is.

Hamarosan kiderül azonban, hogy a művész nem az, akinek látszik...

A tengerparti ház megindító és varázslatos mese szerelemről, megbocsátásról, és újra felfedezett múltról."

Ha érdekesnek találod a könyvet kattints ide.

..............és mivel eljött az esti olvasás ideje, zárom a könyv bemutatót, és megyek olvasni :-)

Heti 5 perc önmagadért - RELAXÁCIÓ

 000_1.jpg

Ezt a technikát Servan-Scheiber Szíveddel figyelj című könyvében olvastam és nagyon hasznosnak találom, ezért szeretném megosztani veletek.

A szívritmus harmonizálása, s a szervezet paraszimpatikus (regenerációt segítő) működésének beindítása a cél. A módszer fázisait a kaliforniai Heartmath Institute-ban dolgozták ki és tesztelték.

  • Néhány mély lélegzetvétel után (10-15 mp) figyeljünk a szívtájékra. Legegyszerűbb, ha úgy képzeljük, hogy a szíven keresztül lélegzünk, próbáljuk látni, érezni, ahogy minden be- és kilégzés átjárja a szívünket.
  • A belégzésnél friss oxygénnel telítődik, a kilégzés pedig elszállítja a szükségtelen anyagokat.
  • Képzeljük el, hogy belégzéskor mintha tisztító, nyugtató hatású levegőben fürdőzne a szívünk, mint amikor kisgyerekként lubickoltunk egy finom langyos fürdőben, minden kötelezettség és elvárás nélkül.
  • Figyeljük meg a mellkasban lassan kialakuló kellemes melegérzetet. Ennek kialakulását segítheti egy kedves arc, szeretett személy felidézése, vagy a hála, köszönet érzésének átélése.
  • Ha a gyakorlat jól sikerül, szinte önkéntelenül is elmosolyodunk. „Ez a legnyilvánvalóbb jele annak, hogy létrejött a szívritmus harmóniája” – írja a szerző az említett könyvben.

Ha többet szeretnél megtudni erről a hasznos módszerről kattints az alábbi képre:

Szerelmi háromszögben: kit válasszak?

00_23.JPG

Könnyű tippek, hangzatos tanácsok, és a másik két félre mutogatás helyett egyedül a kőkemény önismeret segíthet a döntésben. Almási Kitti pszichológus cikke.

Egy közösség, egy társadalom fontos lenyomatát adja, hogy milyen kérdéssel fordulnak tagjai leggyakrabban a terapeutákhoz. A saját tapasztalatom azt mutatja, hogy a hűséggel kapcsolatban felmerülő kételyek, bizonyítékok, bizonytalanságok és vádak miatt szenvednek manapság a legtöbben. A hűség ebben az esetben nem csupán szexuális vonatkozásában értendő, hanem az elvek, az emlékek, a családi titkok világát tekintve is.

Amikor társat választunk, arról is döntést hozunk, hogy elhisszük a másiknak: kiáll majd mellettünk. Ez szövetség, amely létrejön két ember között, amikor szorosabban összefonódik az életük. Természetesen számos olyan szövetség létezik, ahol a pár tagjai lazán értelmezik a hűséget, de a lényeg mindenhol ugyanaz: világos szabályok körvonalazódnak, meghatározzák, mi az, amit még tolerálhatónak tartunk a kapcsolatban, és mi az, ami már biztosan bántó a másik számára.

Az ilyenfajta vállalásokhoz – ahhoz, hogy fel tudjuk mérni, mit tudunk betartani és mit elhinni – alapos önismeret szükséges, különösen akkor, ha nem szeretnénk csalódni. Ha kellő beleéléssel és önkritikával végig tudunk tekinteni addig megtett utunkon, látni fogjuk, hogy nagyjából mennyit vagyunk képesek megtenni és tolerálni.

A kognitív disszonancia

A legtipikusabb hiba, amit ebben a fázisban elkövetnek az emberek, hogy kihagyják az előbb említett lépést, és engedik, hogy elsodorja őket az élmény és a vágy. Ennek köze van a pszichológiában leírt úgynevezett kognitív disszonancia jelenségéhez, amelynek – ebben az esetben – az a lényege, hogy ha olyan dolgot teszünk, aminek ellentmondanának a tények, akkor nem érezzük jól magunkat, hiszen nem tudjuk mivel magyarázni tettünket. Két lehetőségünk van, hogy csökkentsük a feszültséget: vagy nem tesszük meg, amit eredetileg akartunk, vagy átértékeljük a helyzetet.

Ez a párkapcsolatban úgy működik, hogy ha már választottunk valakit, akkor azokat az információkat keressük és vesszük észre, amelyek a döntésünket alátámasztják. Az egyik leggyakoribb eset, amikor egy nő már nagyon szeretne gyermeket, és emiatt azt a partnert, aki hajlandó ezt vele vállalni, felmagasztalja még akkor is, ha nem illenek össze (például erős dohányos vagy italozó az illető, amit a nő nehezen visel, de abban hisz, hogy majd leszoktatja a párját). Bármit elhisz és átértékel, csak hogy lehessen alapja a választásának.

Gondolkodásbéli torzítás ez: ha szükségem van arra, hogy jónak lássak valakit, akkor bagatellizálom a negatív tulajdonságait, ugyanakkor felnagyítom a pozitívokat. Így már jó szívvel megyek bele a helyzetbe. A gondok aztán a legkülönfélébb frontokon jelentkezhetnek: előbukkannak az addig csak sejthető, titkolt rossz szokások, kötődések (zűrös családi élet).
Emellett hiába látom, hogy már nem jó vagy nem működik a kapcsolat, ha úgy érzem, hogy rengeteg energiát, türelmet és szeretetet tettem bele, mindaz az érték elveszne, értelmetlenné válna, ha elhagynám. Emiatt aztán tovább nyűglődünk a kapcsolatban, hátha visszakapunk valamit abból, amit adtunk.

Amíg tart a régi

Ezek a mechanizmusok akkor is megjelennek, amikor kilépnénk a kapcsolatból, mert elsodort minket egy új szenvedély. Kialakul a háromszöghelyzet, ami legtöbbször mindenkinek szenvedést okoz. Az egyik esetben a szerető nem érti, miért nem lép már ki partnere a megromlott kapcsolatából, hiszen egyértelmű, hogy rosszul érzi magát benne. De ha az illetőnek a fent említett tapasztalata van, azaz hogy túl sokat adott a párjának, túl sokat fektetett bele a kapcsolatba, akkor még remélhet. Ráadásul azt is megélheti, hogy az új kapcsolatba nem tud újra ennyit beletenni. Ilyenkor jönnek a kifogások: a gyerekek, az anyagiak, a botrány. A szerető pedig egy idő után éppen azért adja fel a várakozást, mert ugyanezt éli át: nem kap vissza annyit, amennyit adott.

Természetesen mindkét reakció megérthető, és az eseteket nézve nem is mindig eldönthető előre, hogy nem lesz-e túl nagy a váltás ára. Ez már újabb probléma: ha új kapcsolat miatt adjuk fel a meglévőt, akkor ennek a döntésnek a terhét jórészt átruházzuk új választottunkra. Minél több a lemondás, minél nagyobb a „költsége”, vesztesége az elválásnak, annál jobbnak kell lennie az új kapcsolatnak, mert csak így bizonyítható megnyugtatóan, hogy jól döntöttünk. Ha például újdonsült partnerünk nem viselkedik elég kedvesen, akkor rezeg a léc: talán mégsem érte meg végigmenni miatta ekkora tortúrán. Ez újabb önismereti és felelősségvállalási hiányra utal, hiszen a döntést mi hoztuk meg.

A fentiekből is következik, hogy mindig szerencsésebb, ha addig nem kezdünk új viszonyba, amíg tart a régi. Szakítani csak akkor érdemes, ha már ahhoz sem elég jó a kapcsolat, hogy megpróbáljuk helyrehozni. Nem sok tartós kapcsolat alakulna ki, ha ahhoz mérnénk a döntést, hogy van-e jobb. Sajnos egyre gyakrabban előfordul, hogy bizonyos dimenziók (szépség, anyagiak, szex) mentén sokan az egyre menőbbet hajtják, és nincs megállás. Mindig jön még csábítóbb –már önmagában az újdonságértéke miatt is.

A döntéshez azonban azt a kérdést kell megfontolni, hogy akkor is elhagynám-e a párom, ha senki sem jönne utána egy darabig. Mert nem valakiért hagyom el, hanem azért, mert már nem működik a kapcsolat. Ez egyrészt érzelmi szempontból érett gondolkodásmód, másrészt tiszta helyzetet teremt a régi és a következő kapcsolatot tekintve is.

Többet mosolygok-e?

A helyes döntéshez ismernünk kell azt a mechanizmust is, hogy amikor valamit nagyon hiányolunk a meglévő kapcsolatunkból, akkor beszűkülünk arra a területre, és olyasvalakit választunk helyette, aki abban a pár dologban kiemelkedő, és sokat ad nekünk. Ilyenkor könnyen elfelejtjük, hogy a meglévő kapcsolatnak vannak jól működő, az együttélés alapját adó részei is, és ezek legalább olyan fontosak.

De itt is jön a torzítás: ha el akarok valakit hagyni, akkor bagatellizálom a jó tulajdonságait is, mert csak így tudom elhagyni. Viszont miközben kicsinyítem ezeket, észre sem veszem, megvannak-e az új partnerben ezek a számomra értékes tulajdonságok. Emiatt aztán kaphatok olyan új társat, aki valóban jó abban a pár dologban, ami hiányzott, viszont egyáltalán nem jó abban a tizenháromban, ami számomra még fontosabb, csak eddig nem figyeltem fel rá, mert természetes volt. Például, ha valaki harmonikus kapcsolatban élt a párjával (és közös gyermekeikkel), szerettek együtt időt tölteni és egyformán élték meg a világot, viszont szexuálisan elhidegültek, beleeshetnek abba a hibába, hogy olyan viszonyba vágnak bele, amelyben teljesen előtérben van a szexualitás, viszont ezen kívül szinte semmi másban nem tudnak egymáshoz kielégítően kapcsolódni.

Ahhoz, hogy jó döntéseket hozzunk, fel kell tennünk néhány kérdést önmagunknak. Milyen tulajdonságaim erősödnek fel a kapcsolatban? Mivé válok a másik által? Több leszek-e, vagy kevesebb? Jobban mennek-e a dolgaim? Többet mosolygok-e? Összességében tehát az önismereten múlik minden: ha tisztában vagyok azzal, milyen vagyok, mi kell nekem, és én mire vagyok képes, akkor jobban tudok választani és dönteni is. Ez a biztonság csökkenti a pillanatnyi ingerek miatti elsodródás veszélyét. Ismerni kell magunkat ahhoz, hogy mások is megismerhessenek minket, és tudnunk kell, mi a jó nekünk, hogy mások jót tehessenek velünk.

Forrás: http://hvg.hu/pszichologiamagazin/20161102_Szerelmi_haromszogben_kit_valasszak

Almási Kitti pszichológus könyvei megvásárolhatók: itt!

süti beállítások módosítása