Lelki egyensúly a családban - BOLDOG gyerek


Örökölt sorsok - Családi sebek és a gyógyulás útjai

Örökölt sorsok - Családi sebek és a gyógyulás útjai

A megszégyenítő nevelés a szülők saját gyerekkori élményeiből táplálkozik. Aki gyerekkorában sokat hallotta, hogy

„Szégyelld megad!” ,

„Mit fognak ehhez szólni az emberek?!”

az egy életre megtanulta, hogy vannak dolgok, amiket szégyellnie kell, és hogy a környezete árgus szemmel lesi, méricskéli, megfelelően viselkedik-e.

Amikor pedig szülővé válik, felelevenednek a saját gyermekkori emlékei. Most már ugyan a másik oldalon áll, de a szülői szerepben is azt éli meg, hogy ha a gyereke nem megfelelően viselkedik, az az ő szégyene lesz. Ezért aztán üldözi a gyerekben, amit hajdan őbenne üldöztek, mindazt, ami csak szégyenkezésre adhat okot. A korán beégett mintákat sajnos tudattalanul is visszük, ezért hiába fogadkozunk, hogy soha nem leszünk olyanok, mint anyánk vagy apánk, a végén gyakran mégis azon kapjuk magunkat, hogy éppúgy reagálunk, épp azokat a szavakat használjuk, mint amiket tőlük hallottunk.

A megszégyenítő nevelés annyira gyakori, hogy szinte bárhol és bármikor találkozhatunk vele – nemrégiben éppen sorban állás közben lehettem tanúja.

A helyszín egy állateledelbolt, ahova sok gazdi a kutyáival jön vásárolni. Várok a soromra, mögöttem egy kétévesforma kislány áll az anyukájával, meg egy férfi egy helyes kis francia buldog kölyökkel. a kislány lelkesen próbálná simogatni a kutyát. a gazdi engedi, a kiskutya azonban csöppet visszahőköl a gyerek lendületes mozdulataitól. Kölyök még, új neki minden, ezért ijedősen óvatos. Erre anyuka az alig kétévesnek: „Látod, milyen erőszakos vagy! Még a kutya is megijed tőled!”       

Bumm! Ezt asztán jól megkapta a gyerek. Egyik lábamról a másikra állok, a gyerek pedig mér csak tétován néz, nem mozdul. Kellemetlen helyzet. Nem szólalhatok meg, mert itt most én is csak egy vevő vagyok, nem kezdhetek népnevelésbe. Hallgatok ház, pedig úgy szeretném elmondani az anyukának, hogy:

  • A kislány nem erőszakos, hanem érdeklődő, kíváncsi emberke, akit úgy hívnak gyerek. Hála istennek, hogy ilyen!

 

  • A kölyökkutyák sokszor ijedősek , mert most szokták az életet. Ez is teljesen természetes, nem a kislány hibája. Egyébként, ha a kislánytól ijedt volna meg, akkor sincs semmi baj, ragyogó alkalom arra, hogy megmutassuk a gyereknek, hogyan kell egy állat felé finoman közelíteni.

 

  • Könyörgök, ne tessék azt mondani a gyereknek (és lehetőleg gondolni se róla!), hogy erőszakos, mert ez mélyen be fog égni a lelkébe, és ha sokat ismételgetik neki, akkor a vágyaira, a lelkesedésére szégyenkezéssel fog tekinteni. Elhiszi majd magáról, hogy ha valami érdekli, akkor erőszakos, ezért visszavesz a lendületből. Így lehet kiirtani belőle az örömöt, a spontaneitást, a kezdeményezőkészséget. Ha egy mód van rá, szorongó, szégyenkező felnőttet ne „gyártsunk” már! Hadd örüljön, hadd fedezze fel a világot, hadd legyen felszabadult! Ha úgy érezzük, hogy be kell avatkoznunk, mert veszélyes a helyzet – ahogy ez nem volt az - , akkor se egy teljes személyiséget sárba tipró megalázó, címkéző regulával tegyük.

 

Ezt mondtam volna el szívem szerint nem feledve azt, hogy a reakciójában ott van a múltja, a saját tapasztalatai. Valamikor régen valószínűleg őt is minősítették, megszégyenítve nevelték. Az üzenet: ne legyél olyan, amilyen lenni szeretnél, mert az rossz, tilos, elitélendő. Így kezdjük egymást titkolózásra nevelni, hiszen a titok mindig kapcsolatba ágyazottan jelenik meg.

Azt gondoljuk, hogy a kapcsolat nem bírná el az igazságot. Hogy ezt honnan vesszük? A korábbi tapasztalatainkból. Azokból a sokszor jelentéktelennek tűnő helyzetekből, amikor azt érezzük, hogy a másik nem fogad el minket, hogy bírál, hogy nincs kölcsönösség és támogatás a kapcsolatunkban. Olyankor inkább bezáródunk, és egyre kevesebbet mutatunk meg magunkból. Elindul az a folyamat, amit a szakemberek a titok körforgásának neveznek. Ha ellenségességet, elutasítást, helytelenséget élünk meg, akkor nagyon meggondoljuk, hogy mit merhetünk elmondani a másik embernek.

Részlet Orvos-Tóth Noémi: Örökölt sorsok című könyvből.A könyv alcíme az, hogy Családi sebek és a gyógyulás útjai.

További részletek a könyvről itt! 

family_unsplash1.jpg

A tét egyébként nem kicsi: csupán az életünk, amit élhetünk akár görcsök, aggodalom, fájdalmak nélkül is, kiegyensúlyozottan és boldogan.

Talán sosem késő lehetőséget adni erre magunknak.

kepkivagas_6.JPG

.............................................................................................................................................

Már külföldre is szállítunk és nagyon kedvező áron pl Romániába a szállítási költség CSAK 913 Ft!Bővebb infó itt!

Ha tetszett, amit olvastál, oszd meg az alábbi gombok segítségével. Köszönöm:-)

Gyere a Facebookra is! Beszélgetni, lájkolni, nézegetni.

Szeretettel várlak :-)

 

 

 

Örökölt sorsok - Családi sebek és a gyógyulás útjai Tovább
Könyvajánló: Örökölt sors Családi sebek és a gyógyulás útjai

Könyvajánló: Örökölt sors Családi sebek és a gyógyulás útjai

ny104.jpg

Aki nem tárja fel és nem értelmezi saját és felmenői múltját, tapasztalatait, sérelmeit és félelmeit, az arra ítéltetik, hogy ugyanazokat az esetleg nagyon fájdalmas és kudarcos mintákat ismételgesse újra meg újra. Ahhoz, hogy szabadabb és jobb döntéseket hozhassunk, tisztába kell kerülnünk azzal, hogy milyen hatások formáltak éppen ilyenné, és miként lehet megváltoztatni azt, ami „nálunk mindig is így volt”, csak éppen már nem szolgálja a boldogulásunkat.

Orvos-Tóth Noémi könyve alapvetően fontos tudást kínál, és lebilincselő önismereti utazásra hív – szívből ajánljuk mindenkinek!

Orvos-Tóth Noémi:
Örökölt sors – Családi sebek és a gyógyulás útjai

 Amikor elkezdjük kutatni elakadásaink, szorongásaink, elhibázott párkapcsolataink, ismétlődő kudarcaink okát, gyakran kiderül, hogy saját életünk történései nem adnak megfelelő magyarázatot. Ilyenkor érdemes a tágabb perspektívát is megvizsgálni, és szüleink, nagyszüleink vagy akár a még korábbi generációk életeseményeit is feltárni.

A legtöbb esetben döbbenten tapasztaljuk majd – amit a modern kutatások eredményei is igazolnak -, hogy felmenőink traumái, feldolgozatlan félelmei, kapcsolati törései még a halálukkal sem enyésznek el, hanem bennünk élnek tovább. Az egykori háborús üldöztetés a mi életünkben depresszió formájában jelentkezik, a kitelepítés traumája állandó bizalmatlanságban, az árván maradt dédmama kötődési vesztesége párkapcsolati kudarcokban, az öngyilkos nagypapa eltitkolt története pánikzavarban – hogy csak néhány lehetséges példát említsek.

Számomra ma már egyértelmű, hogy egyetlen ember sorsa sem érthető meg transzgenerációs szemlélet nélkül. Ha szeretnénk megszabadulni kínzó tüneteinktől, vagy megváltoztatni zavaró viselkedési és érzelmi mintáinkat, fel kell tárnunk családunk múltját.

Ez gyakran nem egyszerű feladat, mert sok titkot, kimondatlan feszültséget hurcolunk magunkkal, és adunk tovább generációról generációra. A tabutémák pedig megakadályozzák, hogy egészségesen és őszintén kapcsolódjunk egymáshoz és önmagunkhoz.

Ebben a könyvben szeretném végigvezetni az olvasót egy transzgenerációs önismereti úton, hogy saját életében tetten érhesse és helyrehozhassa a múltból megörökölt negatív érzelmi viszonyulásokat és viselkedési mintákat.


Megrendelés

Orvos-Tóth Noémi

Olvass bele a könyvbe!

 

„A fájdalom, a rettegés, a szenvedés mintázatai azokban a leszármazottakban is felbukkannak, akik közvetlenül nem is voltak részesei az eseményeknek. Vajon hogyan lehetséges ez? 2014-ben a Nature Neuroscience című folyóiratban megjelent egy világszerte nagy szenzációt keltő tanulmány. Az atlantai Emory Egyetem kutatói, miközben cseresznyevirág illatot permeteztek az egerek ketrecébe, kellemetlen áramütésnek tették ki az állatokat. A kis rágcsálók így hamar megtanulták, hogy félniük kell az egyébként kellemes illattól. Pavlov óta ezen a kondicionálásos eljáráson nem nagyon csodálkozunk, nem is e miatt járta be a hír a világsajtót. A kutatók ugyanis ebben az esetben az egerek utódait is bevonták a vizsgálatba, és azt találták, hogy a cseresznyevirág illatára beinduló félelmi reakciók a második és harmadik generáció esetében is kimutathatók voltak, annak ellenére, hogy ők soha nem kaptak áramütést. Az alaposabb vizsgálatokból kiderült, hogy mind az első generáció, mind az utódok agyának szaglásért felelős régióiban szerkezeti átalakulások jöttek létre. Bizonyítást nyert tehát, hogy az élmények – ebben az esetben a félelem és a fájdalom – biokémiai üzenetekké transzformálódva alakítják át nemcsak az érintettek, de utódaik idegrendszerének működését is. Ezt a generációkon átívelő információátadást nevezzük transzgenerációs hatásnak.

„Egy családi titok felszínre hozásához kellő érzékenységgel és elővigyázatossággal kell hozzálátni, mert ha nem megfelelő a z időzítés, ha túl gyorsan, túlságosan felkészületlenül vagy drasztikusan szembesítjük a titokból addig kizárt családtagokat az igazsággal, akár nem kívánt károkat is okozhatunk. Ahogy egy szupervízorom fogalmazott: ’Minden család szekrényében ott lapul legalább egy csontváz, de vigyázz, mikor szeded elő, nehogy kizuhanva agyonüsse a terápiát.’ És milyen igaza volt! A léleknek ugyanis megvan a maga terhelhetősége. Ha ez nem elegendő, akkor előbb alkalmassá kell tenni, meg kell erősíteni, hogy el tudja hordozni a felszínre bukkanó titok súlyát. Amikor az ember először lemegy az edzőterembe, biztosan nem tanácsos a nagyobb súlyok felé kapkodni, mert fejlődés helyett brutális húzódások, túlterhelések, izomszakadások lehetnek a túlzott hév következményei. Ahogy az izmokat felkészítjük, és szép fokozatosan tesszük terhelhetővé, úgy a lelket is edzeni kell, hogy kellő erőre tegyen szert, mielőtt szembesítjük a titokkal. A brutálisan nyakunkba zúduló igazság ugyanis éppolyan ártalmas lehet, mint a hazugság maga.”

„Az anyává válás olyan téma, amiről ma bizonyos aspektusokból nem illik, gyakran nem is merünk beszélni, mert félő, hogy egyesek felháborítónak, vérlázítónak találják a teljes igazságot. A közmegegyezés szerint ugyanis minden normális nő kitörő örömmel várja gyermeke születését. Ha valaki – akár csak időnként, várandóssága egyes szakaszaiban vagy bizonyos élményei kapcsán – mást érez és mond, az kiteszi magát mások dühödt, megvető ítélkezésének. Pedig e téren is milyen fontos lenne az őszinteség! A nemzetközi felmérések eredményei szerint ugyanis a pozitív terhességi tesztre százból ötvenhat pár rémülettel reagál. A kezdeti sokk persze a legtöbb esetben oldódik, de még így is több várandósságot kísérnek negatív érzések, mint gondolnánk. Amerikai adat: a megszületett gyerekek több mint egyharmada (!) nem kívánt terhességből jön a világra – pedig ma már a nyugati társadalmakban széles körben elérhetők a fogamzásgátló tabletták és gumi óvszerek. Vajon mi lehetett a helyzet az 1960-as évek előtt, amikor jórészt a puszta véletlenen múlt, hogy valaki teherbe esett-e vagy sem…? Bátran megkockáztathatjuk azt az állítást, hogy minden generációban tömegek jönnek a világra úgy, hogy a szüleik egyáltalán nem vágytak rájuk.”

„A megszégyenítő nevelés a szülők saját gyerekkori élményeiből táplálkozik. Aki gyerekkorában sokat hallotta, hogy ’Szégyelld magad!’, ’Mit fognak ehhez szólni az emberek?!’, az egy életre megtanulta, hogy vannak dolgok, amiket szégyellnie kell, és hogy a környezete árgus szemmel lesi, méricskéli, megfelelően viselkedik-e. Amikor pedig szülővé válik, felelevenednek a saját gyerekkori emlékei. Most már ugyan a másik oldalon áll, de a szülői szerepben is azt éli meg, hogy ha a gyereke nem megfelelően viselkedik, az az ő szégyene lesz. Ezért aztán üldözi a gyerekben, amit hajdan őbenne üldöztek, mindazt, ami csak szégyenkezésre adhat okot. A korán beégett mintákat sajnos tudattalanul is visszü k, ezért hiába fogadkozunk, hogy soha nem leszünk olyanok, mint anyánk vagy apánk, a végén gyakran mégis azon kapjuk magunkat, hogy épp úgy reagálunk, épp azokat a szavakat használjuk, mint amiket tőlük hallottunk.”

Megrendelem a könyvet

„A szülők, mire gyermekük születik, kazalnyi frusztrációt halmoznak fel az életükben. El nem ért célok, megvalósulatlan álmok, dugába dőlt tervek szegélyezik útjukat. Ha összességében jól is érvényesülnek, ami nem jött össze, az évek múlásával egyre jobban kiszíneződhet, és sokszor értékesebbnek tűnik, mint ami végül megvalósult. Ha mindezt nem dolgozzák fel, ha nem tudatosítják magukban, hogy ezek az ő saját vágyaik és kudarcaik, akkor könnyen használhatják a gyerekeiket arra, hogy rajtuk keresztül mégis megélhesse nek valamit abból, ami nekik személyesen nem sikerült. Úgy okoskodnak: ’Azért vágytam arra, amire, mert az jó. Ha nekem jó lett volna, akkor a gyerekemnek is jó lesz.’ És elkezdik a gyereket – hol gyengédebben, hol meg kifejezetten erőszakosan – a ’megfelelő’ irányba terelni.”

„Salvador Dalí mindössze kilenc hónappal azután született, hogy ugyancsak Salvador nevű bátyja, aki még a második évét sem töltötte be, egy emésztőszervi betegség következtében elhunyt. Dalí szülei meg voltak győződve arról, hogy másodszülött fiuk valójában elhunyt gyermekük reinkarnációja, aki azért jött a világra, hogy a helyébe lépjen. Ötéves korában ki is vitték bátyja sírjához, amin ott állt a saját neve. Dalí ettől kezdve élete végéig úgy gondolt magára, mint aki halott testvére életét folytatja tovább. Ennek minden bizonnyal köze lehetett fiatalkori identitáskereséséhez és extrém életvezetéséhez. Önéletrajzi könyvében (Salvador Dalí titkos élete) így ír: ’Elég volt, ha azt mondták, ’fekete’, én azt feleltem, ’fehér’; ha tisztelettudón meghajoltak, én köpködtem. Örökös vágyam, hogy másnak érezzem magam, dühödt könnyekre fakasztott. Egyfolytában azt ismételgettem magamban: ’Én egyedül! Én egyedül!’. Megrendítő sorok egy embertől, aki már korán megtanulta, hogy soha nem lehet önmaga…”.

feri-es-noemi.jpg

Orvos-Tóth Noémi Pál Ferivel a novemberi Nyitott Akadémia Pódiumon.

„Amikor egy kisgyermeket rendszeresen bántanak, meg aláznak, elhanyagolnak vagy kihasználnak, az a személyiségfejlődés valamennyi területét károsan befolyásolja. Hatással lesz a testi, szellemi, érzelmi és szociális működésére is. Ma már az agyi képalkotó eljárásoknak köszönhetően elég pontosan látjuk, mi történik a traumatizált gyerekek idegrendszerében. A trauma ugyanis nem csupán testi fájdalmat és gyötrő (sokszor csak zsigeri szinten tárolt) emlékeket jelent. Ezt a legfontosabb megértenünk! A fenyegetettséggel járó félelem és rettegés, a bizonytalanság nem pusztán múló érzelmek. A trauma hosszú távú hatása épp abban rejlik, hogy a gyerek éretlen idegrendszere szinte ’bepácolódik’ a stresszhormonba, és így eltérő fejlődési pályára áll. Ez azt jelenti, hogy egy traumatizált ember agyának szerkezetileg is más a felépítése, így máshogy is működik, mint szerencsés társaié, akiknek nem volt részük az ártalmas élményekben. Éppen ezért, amikor értetlenül állunk valakinek a viselkedése előtt, mindig gondoljunk rá: lehet, hogy éppen ennek az eltérő agyi működésnek egyik tünetével találkozunk.”

„A gyermekkorban elszenvedett bántások és elhanyagolás tragikus következménye, hogy megakadályozza a társas jelzések helyes értelmezését. Akivel kicsiként durván bántak, annak különösen nehéz elmélyült kapcsolatokat kialakítania, mert a másik embert – gyerekkori tapasztalataira alapozva – kiszámíthatatlannak és megbízhatatlannak tartja, sőt akár teljesen ártatlan helyzetekben is azt feltételezi róla, hogy meg akarja tám adni. Tehát nem az számít, hogy a másik ténylegesen hogyan viszonyul hozzá, az ő fejében már előre be van állítva egy negatív kép, amit bárkire ráhúz, aki közel kerül hozzá. Reakciói sokkal inkább szólnak a belső képről (és a belső képhez), mint a vele szemben álló hús-vér emberről.

„Van egy izgalmas kutatási módszer, amelyet mostanában egyre gyakrabban használnak a társadalomtudományokkal foglalkozó szakemberek – ez pedig a tartalomelemzés. A kutatók ennek keretében azt vizsgálják, hogy egy adott szövegben milyen szavak milyen összefüggésben fordulnak elő a leggyakrabban. Így fel lehet fedni a szöveg rejtett üzenetét, ami egyértelműen nincs ugyan kimondva, de megbújik a sorok között. A kimondott szavak az idegrendszerünkre is hatnak. A kihívás szó például sejtszinten is serkent, felvillanyoz, míg a probléma szó használata inkább a stressz-szintet emeli meg. Amikor egy pácienssel elkezdünk arról beszélni, hogy melyek voltak a jellegzetesen használt szavak, mondatok a származási családjában, nagyon szemléletesen kirajzolódik az a kapcsolati miliő és érzelmi klíma, amelyben felnőttek. Időnként tényleg megdöbbentő felismerések születnek.”

Orvos-Tóth Noémi dedikálás közben.

„Mivel az evolúciós kutatásokból tudhatjuk, hogy szinte minden emberi működés valamilyen célt szolgál, jogos feltenni a kérdést: annak vajon mi lehet a célja, hogy a megtapasztalt szorongató érzéseket, félelmeket, aggodalmakat a következő generációk számára is átörökítsük? Miért intézte úgy a természet, hogy a szülők és nagyszülők szenvedései a gyerekek életében is megjelenjenek? A válasz mindig a túlélés. A transzgenerációs hatásokat felfoghatjuk úgy is, mint fontos üzenetcsomagokat, amelyeket az előző generációk küldenek az utódoknak, hogy ezzel is segítsék sikeres boldogulásukat. ’Nézd, én ezt tapasztaltam a világban, készülj fel te is, hogy semmi ne érjen váratlanul!’ Ennek az örökölt alkalmazkodóképességnek azonban van egy hátulütője is. Amikor a környezet békésebbé válik, a fokozott érzékenység inkább hátrányt, mint előnyt jelent.”

„A fiatal hölgy soha nem gondolt bele, valójában milyen kapcsolati dinamika zajlott két szülője között, és ez milyen összefüggésbe hozható az ő elakadásával. A kis házi feladat során jött rá, hogy egy az egyben átvette édesanyja élményvilágát, és épp úgy viszonyult a férfiakhoz, ahogy tőle látta. Ez a ’lelki copy-paste’, amikor változatlanul illesztem be a szüleim vagy más fontos személyek látásmódját a sajátomba. Ennek a hölgynek a férfiakkal kapcsolatos érzései sokkal inkább tükrözték az anyai tapasztalatokat, mint a saját élményeit. A kapcsolati minták, amelyekbe gyerekként belenövünk (ahogy a szüleink egymással és egymásról beszélnek), előrevetítik, hogy felnőve mit tartunk majd természetesnek, normálisnak, magától értetődőnek egy kapcsolaton belül. Amíg ezeket nem vizsgáljuk meg alaposan, amíg nem is kezdjük el megkérdőjelezni az igazságukat, vakon követjük őket, és nem értjük, mi történik velünk. 

A könyv megrendeléséhez kattints az alábbi ide:Megrendelés

.............................................................................................................................................

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is az alábbi gombok segítségével. Köszönöm:-)

Gyere a Facebookra is! Beszélgetni, lájkolni, nézegetni.

Szeretettel várlak :-)

Könyvajánló: Örökölt sors Családi sebek és a gyógyulás útjai Tovább
Könyvajánló - Hoztam, kaptam, átszabtam! A személyiségformálás lehetőségei

Könyvajánló - Hoztam, kaptam, átszabtam! A személyiségformálás lehetőségei

plhoztam-kaptam-b1-web.jpg

Bizonyos helyzetekben mindannyian megtapasztalhatjuk, hogy nem úgy cselekszünk és kommunikálunk, mint ahogy logikus volna, és az érdekeinket szolgálná. Voltaképpen magunk sem értjük, miért megyünk bele ismétlődően vesztes játszmákba, miért nem viselkedünk másként, okosabban. Ilyenkor gyakran különböző sorskönyvi parancsok és tilalmak lépnek működésbe, esetleg szüleink elvárásait igyekszünk beteljesíteni. Amíg pedig mindezt nem tudatosítjuk, esélyünk sincs a változásra.

A nagyszerű pszichológus, F. Várkonyi Zsuzsa, aki évtizedek óta foglalkozik a sorskönyvi előírásokkal, az emberi játszmákkal, a szülői tulajdonítások és elvárások gyakran bénító hatásaival, most egy élvezetes beszélgető-könyvben ad választ számos kérdésre, amelyek valószínűleg sokszor megfordultak már a mi fejünkben is. Akár a saját viselkedésünk, választásaink, ismétlődő kudarcaink mozgatórugóit akarjuk megtalálni, akár szülőként szeretnénk megkímélni a gyerekünket attól, hogy túl sok terhet rakjunk a vállára, ez a kötet mindenképpen nagy

Várkonyi Zsuzsa:Hoztam, kaptam, átszabtam! A személyiségformálás lehetőségei

 

  • Miként formálják személyiségünket és életutunkat szüleink tudatos és tudattalan elvárásai?
  • Hogyan érvényesül mindennapjainkban a sorskönyvi előírások parancsoló ereje?
  • Miért megyünk bele olyan pszichológiai játszmákba, amelyek újra meg újra csak csalódást, vereséget, megaláztatást gyűjtenek be nekünk?
  • Mi állhat a teljesítménykényszer, a kontrollmánia, a zsarnoki viselkedés vagy éppen a túlalkalmazkodó magatartás, a nemet mondásra való képtelenség hátterében?
  • Miért menekül valaki az intimitás elől?
  • Hogyan termeli egy család mindig újra a sikert vagy a kudarcot?
  • Miért választ magának valaki ismételten alkoholista vagy bántalmazó partnert, miközben éppen ezt a típust akarná elkerülni?

Hazánk egyik legkedveltebb pszichológusa, F. Várkonyi Zsuzsa hat éven át, több mint kétszáz alkalommal beszélgetett Bódy Gergővel a Klubrádió Kontakt című műsorában. Ez a kötet, mely harminchat beszélgetés anyagát tartalmazza, szerteágazó témákon keresztül azzal az alapvető kérdéssel foglalkozik, hogy gyerekkori tapasztalataink miként alakítják felnőttéletünket, kapcsolatainkat, és milyen lehetőségeink vannak, ha változtatni szeretnénk a rossz beidegződéseken.

Megrendelem a könyvet

OLVASS BELE A KÖNYVBE!

„Érdemes tudni, hogy minél korábban érkezik egy üzenet magamról és a világról, annál mélyebb nyomot hagy. Azt szokták mondani, hogy ’Olyan kicsi voltál, nem emlékezhetsz’, és valóban, a tudat szintjén nem marad emlékkép a korai élményekről, ezek mégis meghatározóan fontosak – sejtszinten alakítják a személyiséget. Mondok egy példát: ha egy csecsemő azt tapasztalja, hogy türelmetlenül, kapkodva etetik, öltöztetik, fürdetik, hogy nagyon kevés a szemkontaktus, hogy sírására nem egy érdeklődő, megnyugtató, mosolygó arc jelenik meg, hanem egy szűk pupillájú, másfelé tekintő, zárt arc, az ő biztonságát veszélyeztető mozdulatokkal, abból azt az üzenetet veszi le, hogy az életben maradásához szükséges találkozások kellemetlenek. Ez nagyon erősen befészkeli magát a személyiség mélyére, és negatív irányban befolyásolja annak alakulását. Az így induló gyerek leggyakoribb megoldása erre a tartósan elutasító szülői magatartásra az úgynevezett ’negatív figyelemkeresés’. Tapasztalata alapján tudja, hogy együttműködő-közeledő viselkedéssel nem képes kivívni szülei figyelmét, így egyetlen eszközként marad a ’gondokozás’. Így alakul ki a ’problémás gyerek’, aki ezt a stratégiáját persze más kapcsolataira is átviszi, sok ütközést teremt a kortársaival és a felnőttvilággal egyaránt.”

"Sok áldozattípusú ember állítja, hogy párja 'az elején nem ilyen volt'. Bizonyos szempontból ez lehet igaz, de más fontos szempontból nem. A legtöbb domináns ember a kapcsolat elején inkább egy gondoskodó, megértő, jó szülő maszkját veszi föl, a másik fél pedig az alkalmazkodó, hálás gyerekét. Csakhogy, amint fordul a kocka, mert életükben jönnek a feladatok, a nehéz helyzetek, a konfliktusok, a jó szülőből egy pillanat alatt diktatórikus, kemény szülő válhat, az eddig alkalmazkodó, hálás kisgyerekből pedig lázadó, duzzogó gyerek vagy épp önfeladó, megbetegedő ember lesz. Az eredeti szereposztás erőviszonyai tehát maradnak, csak éppen a szerepek érzelmi előjele fordul az ellenkezőjébe."

Megrendelem a könyvet

„Többségünk fél az érzésektől, különösen a rossz érzésektől. Ezért aztán, akinél csak módunk van rá, beindítunk egy lebeszélő programot: ’Nem kell ezt érezned, nem is olyan rossz a helyzet, rosszul látod, gondolj inkább arra, hogy…!’ Pedig az érzések fontos kapcsolatban vannak az élményeinkkel, igényeinkkel, ráadásul mulandók! Ha nem szélsőséges elkeseredésről van szó, akkor nincs semmi kockázata annak, hogy megengedjük a másik embernek – gyereknek, felnőttnek egyaránt – az érzései átélését. Hadd mondjak egy egyszerű példát! Tegyük fel, hogy egy barátod ígért neked valamit, nem tartotta be, és emiatt most nem tudod leadni azt a munkádat, amit viszont te ígértél meg egy fontos emberednek, határidőre. Talán ezen múlik majd, hogy hajlandó lesz-e rendszeresen foglalkoztatni téged, amire nagyon vágysz. Te hogy éreznéd magad, ha én erre úgy reagálnék, hogy ’Nem érdekes! Ugyan már! Csak nem fogsz ezen bosszankodni! Végül is annyi más jó megbízásod van!’? Az lenne az érzésed, hogy baromian megértettelek? Ugye nem? Így van ezzel a gyerek is. Ha dühös, sértett, felháborodott, akkor egyszerűen át akarja mindezt élni. Aztán majd kimegy a gőz… Senkit sem kell azonnal kihúzni az érzéseiből, nem mélyvíz az!”

„A legtöbb családban élnek mítoszok a család sorsáról, történetéről, és ezekben a családi mítoszokban bőven lehetnek jó üzenetek, pozitív történetek és támogató elvárások is. Például arról, hogy ’A mi családunkban mindenki tehetséges, okos, és jól boldogul! Te is boldogulni fogsz, ehhez minden adott’. Itt nagy erőt sugároz a ’mi’ tudata: csapat vagyunk, közénk tartozol, körülveszünk, és te egyenes folytatása vagy a kollektív sikereinknek – természetes, hogy boldogulni fogsz. Ezt a gyerek rendszerint be is teljesíti. De sajnos ugyanúgy beteljesíti azt a családi mítoszt is, hogy ’Mi nem boldogulunk, nekünk nem jut, mi nem vagyunk olyan szerencsés emberek, hogy… Velünk mindig igazságtalanság történik…’, satöbbi. Ezekben a családokban többnyire ezt a jóslatot váltja be a gyerek. Ezzel a család folyamatosan újratermeli a sikert, illetve a kudarcot – de azért nem minden esetben! Erős alkatú és nagyenergiájú gyerekekben gyakran megszületik egyfajta erős dac a negatív jóslatokkal és elvárásokkal szemben. Ők azt válaszolják az ilyen huhogásra, hogy ’Juszt se, azért se! Hiába mondjátok, hogy sohasem fogok boldogulni, majd én bebizonyítom, hogy mégis!’.”

Megrendelem a könyvet

„Akit rendszeresen vernek, de emellett persze gondoskodnak is róla, meg néha még kedvesek is hozzá a szülők, az azt tanulja meg, hogy ez a két dolog együtt jár: aki engem szeret, aki mellett megvan az alapbiztonságom, aki ad nekem enni meg fedelet a fejem fölé, az ugyanaz az ember, mint aki bánt is. A bántalmazott gyerekek nagy része olyan partnert választ, aki megint csak bántalmazni fogja őt, mert azt tanulta meg, hogy ugyanattól az embertől várható a jó, mint akitől a rossz érkezik.”

„Nem ritka, hogy a szülők valamilyen érzést tekintenek elfogadhatatlannak, és ezt az üzenetet kevésbé szavakkal, mint inkább viselkedésükkel, reakcióikkal adják át a gyerekeknek. Ezeket az érzéseket nemcsak kimutatni tilos náluk, de még átélni sem szabad. Mintha az lenne az üzenet, hogy ’Mi ilyeneket nem érzünk, az ilyen érzés megengedhetetlen, felejtsd el!’ Van például olyan család, ahol az a parancs, hogy ’Ne légy dühös!’. Ezt leginkább lánygyerekek fogadják el, ahogy maga a düh tilalma is inkább nőktől, anyáktól ered. Mi, nők szoktuk inkább leplezni a saját dühünket, és ezzel párhuzamosan visszautasítani mások haragját is, mert félünk a vih aros érzésektől. Természetesen nem az a mondat hangzik el, hogy ’Ne légy dühös!’, hanem valami olyasmi, hogy ’Ha dühöngsz, akkor menj a szobádba, így nem viselkedünk, akkor nem állok veled szóba!’ Az ilyen kirekesztő elszigetelés kellően erős büntetés ahhoz, hogy a gyerek a jövőben ne merje kimutatni a dühét. Ez a tilalom egyébként rendkívül egészségromboló, hiszen a düh egy nagy feszültségmennyiség – olyan, mint a kuktából kitóduló gőz. Ha betömjük a szelep lyukát, akkor az a kukta fel fog robbanni!”

Megrendelem a könyvet

.............................................................................................................................................

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is az alábbi gombok segítségével. Köszönöm:-)

Gyere a Facebookra is! Beszélgetni, lájkolni, nézegetni.

Szeretettel várlak :-)

Könyvajánló - Hoztam, kaptam, átszabtam! A személyiségformálás lehetőségei Tovább
A csendes tragédia ...

A csendes tragédia ...

szuloi_kapcsolat.jpg

Annak idején Kopp Mária magyar orvos, pszichológus egy magánbeszélgetésben azt mondta, hogy Európát nem a harmadik világháborútól, hanem a semmittevésben felnövő, saját kontrollálatlan vágyainak odavetett generációktól félti! Sajnos, felnőtt egy olyan generáció, amelynek egy részét nem lehet feladatokkal terhelni, mert unja, s mindjárt továbbáll!

Ezek a fiatalok, mivel kitartó munkát sem az iskolában, sem az életben nem végeztek, nem is tudnak maguknak parancsolni, más véleményét elfogadni még kevésbé, így a házasságban, családi életben, de a munkahelyen is nagyon sok kudarccal találkozva megkeserednek. Érdemes az alábbi írást ilyen szempontból elolvasni! Ne okozzunk szeretetből, könnyelműségből maradandó kárt gyermekeinknek! Szomorú szívvel, Csaba testvér.

 

A mostani kor otthonaiban van jelen ez a csendes, de annál szomorúbb tragédia, amely a szemünk láttára ragadja el a nekünk legkedvesebbet: a gyermekeinket. Ők ugyanis szörnyű mentális állapotban vannak! A legutóbbi 15 év statisztikájából egyértelműen kiviláglik, hogy a gyermekek pszichológiai rendellenességei egészen elképesztő mértéket öltenek: minden ötödik gyerek mentális rendellenességben szenved; a figyelemhiányos rendellenességek száma 43, a serdülőkori depressziós betegségeké 37 százalékkal, a 10–14 éves gyermekek körében az öngyilkossági arány 200 százalékkal nőtt.


Igen, az a valóság, hogy – bár fáj ezt saját magunknak is bevallani – egyedül mi, szülők vagyunk a hibásak, nekünk kell segíteni a gyermekünknek. A modern kor gyermekei nem élik meg az egészséges gyermekkor élményét, ehhez tartozna például: az érzelmileg elérhető, megközelíthető szülők; egyértelműen meghatározott határok és erkölcsi minta, felelősség; kiegyensúlyozott étrend, megfelelő mennyiségű és minőségű alvás; megfelelő mennyiségű, szabadban eltöltött aktív mozgás; kreatív játékok, a közös, önfeledt szabadidő eltöltése.


Ehelyett a gyerekek ezt látják: örökké elfoglalt szülők; a végletekig kényeztető szülők, akik mindent megengednek a gyermeküknek; az érzés, hogy „nem kellesz senkinek”; kiegyensúlyozatlan étrend és hiányos alvás; „otthonülős” életmód...


Végtelen stimuláció, technológiára alapuló szórakoztató eszközök hada, az igények azonnali kielégítése. Hogyan lenne lehetséges, hogy ilyen körülmények között egy mentálisan egészséges gyerek nőjön fel? Természetesen sehogy…


Ha azt szeretnénk, hogy gyermekünknek valóban egészséges és önfeledt gyermekkora legyen, akkor vissza kell térnünk egészen az alapokig:

pxphere.JPG

kép forrás: pxphere.com


Állítsunk fel korlátokat, közben ne feledjük, mi a gyermekeink szülei és nem barátai vagyunk.

  • Azt biztosítsuk a gyermekünknek, amire szüksége van, és ne azt, amit szeretne.
  • Biztosítsunk számára egészséges ételeket és korlátozzuk a nassolást.
  • Naponta legalább egy órát töltsünk a természetben.
  • A családi, közös vacsora alatt felejtsük el az elektronikai eszközök nyomogatását.
  • Rendes, asztali játékokkal játsszon a gyerek.
  • Minden napra kapjon valamilyen feladatot, például: beágyazás, a játékok összeszedése játszás után, kiteregetés, táskák elrendezése, megterítés stb.
  • Mindennap ugyanabban az időben feküdjön le, és tiltsuk meg neki, hogy az ágyba vigye a különböző eszközöket, tárgyakat.
  • Tanítsuk meg a felelősségtudatot és az önállóságot. A kis sikertelenségektől ne védjük meg őket. Ezzel megtanítjuk megbirkózni a nehézségekkel, leküzdeni az akadályokat
  • Ne csomagoljuk össze, illetve vigyük a gyermek helyett az iskolatáskát. Ne vigyük neki az iskolába az otthon hagyott ételt, házi feladatot stb. Ha elmúlt 5 éves, ne tisztítsuk meg neki a banánt se. Tanítsuk önállóságra. Tanulja meg, mi az a türelem, és adjunk neki esélyt, hogy a szabad idejét valóban szabadon töltse el. Ezalatt kissé unatkozhat, ami arra sarkallja majd, hogy alkotótevékenységet végezzen.
  • Az élet ne csak szórakozásból álljon. Ne vegyük körül gyermekünket állandóan technikával, hogy addig se unatkozzon. Semmilyen oda nem való tárgy ne legyen az asztalon, amikor étkezésről van szó. Akkor se, ha autóban vagy étteremben ül, vagy akár az üzletben vagyunk vele. Ezzel arra ösztönözzük a gyermek agyát, hogy gondolkozzon és kitaláljon valami unalom­űzőt.
  • Legyünk ne csak fizikálisan, de emocionálisan is elérhetőek gyermekünk számára.
  • Tanítsuk meg neki, mik is azok a szociális készségek.
  • Ne a telefonon lógjunk, gyermekünkkel beszélgessünk.
  • Tanítsuk meg, hogyan birkózzon meg a haraggal és az ingerültséggel.
  • Tanítsuk meg kezet fogni, helyet átadni, megosztani valamit, együttérezni, illetve megfelelően viselkedni az asztalnál vagy beszélgetés közben.
  • Tartsuk vele az érzelmi kapcsolatot: nevessünk rá, pusziljuk meg, csiklandozzuk meg, olvassunk neki, táncoljunk, ugráljunk vele, kússzunk-másszunk együtt.


Változtatni kell eddigi szemléletünkön, különben az egész utánunk következő generáció pirulákon fog élni...

Forrás: itt

Gyereknevelés könyvajánlatunk miatt kattints a lenti képre!

family_unsplash1.jpg

 .............................................................................................................................................

Ha tetszett, amit olvastál, oszd meg az alábbi gombok segítségével. Köszönöm:-)

Gyere a Facebookra is! Beszélgetni, lájkolni, nézegetni.

Szeretettel várlak :-)

A csendes tragédia ... Tovább
Megérzés - miért jelentkeztem erre a tanfolyamra

Megérzés - miért jelentkeztem erre a tanfolyamra

Ma már egyre szélesebb körben elfogadást nyer a tény, hogy a legtöbb lelki és szervi betegségnek energetikai problémák, blokkok, egyensúlyzavarok állnak a hátterében.

Mindannyian tele vagyunk múltbéli sérelmekkel, lelki sebekkel. Nincs olyan ember, akit sohasem bántottak meg, és a neheztelést hajlamosak vagyunk magunkkal cipelni éveken, vagy akár egy életen át.

  • Kell ez nekünk?
  • Szükségünk van rá?

Szerintem inkább akadályoz bennünket. Amíg az ember múltbéli sérelmeket, önkorlátozó hiedelmeket hordoz a lelkében, addig olyan helyzeteket fog teremteni az életében, melyekben újra megélheti az egykori rossz érzelmeket. Nem is lehet másként, hiszen magában hordozza őket.

  • Mi a megoldás?

Természetesen az elengedés, blokkok oldása.

“Ami jön, fogadjátok, ami megy, engedjétek! Ennyi az egész.”
(Zen bölcsesség)

Az Access Bars egy könnyen kezelhető módszer amelyben oldódnak az önkorlátozó hiedelmek, fix nézőpontok, amelyek benne tartanak az állandóságban, a félelmekben, a megszokások és a nehézségek mókuskerekében. 

111.JPG

Forrás:itt!

Már közel másfél éve találkoztam ezzel a módszerrel de úgy éreztem addig még nem vagyok készen, hogy megtanuljam. Közel egy hónapja úgy éreztem itt az idő, hogy keressek magamnak egy oktatót akitől meg tudom tanulni ezt a módszert. Több oktató van aki ezzel foglalkozik, de nekem Andi a legszimpatikusabb és hallgattam  a belső megérzésemre és felkerestem Andit, hogy tartson tanfolyamot Győrben, és Ő örömmel fogadta a felkérést.

Amikor a tanítvány készen áll – a mester megjelenik.

"A tanfolyam egy napos, mely során kétszer adsz, kétszer kapsz bars kezelést. A gyakorlatban tanulod meg a pontokat és megismerheted az Access Consciousness elméleti elemeit is. A tanfolyam elvégzését követően Access Bars kezelővé válsz, amiről nemzetközi oklevelet kapsz és regisztrált Access Bars® kezelő leszel bekerülve az amerikai Access Consciousness® rendszerébe: www.accessconsciousness.com
Access Bars® kezelőként privát Bars kezeléseket adhatsz bárkinek, így akár kiegészítésként is használhatod eddigi tevékenységeid mellett.

A tanfolyam elvégzése nincs feltételhez kötve, bárki elsajátíthatja – gyerekek is megtanulhatják.

A tanfolyam nemzetközileg szabott díja 2018-tól (18. életév felett): 60.000 Ft.
16-17 éves korúaknak és ismétlőknek: 30.000 Ft. 16 éves korig ingyenes.
Részletfizetésre előzetes megbeszélés alapján van lehetőség: 2 részletben.
Részletek és jelentkezés: https://horompoandrea.hu/access-consciousness/access-bars-tanfolyam/"

Forrás: itt

Ha többet szeretnél megtudni a Access Barsról itt további cikkeket találsz.

A helyek száma korlátozott, így ha érdekel a tanfolyam vagy esetleg kérdéseid vannak Andi a segítségedre lesz.

dr.Hörömpő Andrea
Access Bars® és Testfacilitátor, Facelift® Facilitátor
Email: hello@horompoandrea.hu
Web: www.horompoandrea.hu
Telefon: +36 20 249 5718

Hogy mit várok én ettől a tanfolyamtól?

Hogy felszabadultabb és boldogabb legyek és ezen túl a családomon és barátaimon is szeretnék segíteni ezzel a módszerrel.

 

222.JPG

Azért vezetem ezt a blogot és azért írtam ezt a cikket, hogy segítsek azoknak az embereknek akiknek szükségük van, akiknek pont erre az információra van szükségük hogy tovább lépjenek az életben.

Most hogy elolvastad ezt a cikket gondolkozz el azon, hogy mit mond a megérzésed?

Ha a úgy érzed, hogy itt a helyed ezen a tanfolyamon akkor szombat reggel találkozunk.

 

 

Megérzés - miért jelentkeztem erre a tanfolyamra Tovább
BOLDOGÍTÓ ERŐSSÉGEK személyiségfejlesztő kártyajáték gyerekeknek

BOLDOGÍTÓ ERŐSSÉGEK személyiségfejlesztő kártyajáték gyerekeknek

gyerek102.JPG

Szeretnéd, ha a gyermeked

  • bátrabb és kitartóbb lenne?
  • kényes helyzetekben is magabiztosan kiállna magáért?
  • harmonikus, életvidám és boldog felnőtt válna belőle?

Segíts neki a Boldogító erősségek kártyával!

43 személyiségfejlesztő kártya és 23 fejlesztő játék gyerekeknek erősségeik megismeréséhez és kibontakoztatásához, hogy kiegyensúlyozottabban, elégedettebben és gondtalanul éljenek.

A doboz tartalma:

  • 43 kártyát
  • 23 játék leírását tartalmazó könyvecskét

A dobozban 43 db gyönyörűen illusztrált kártyát találsz. A kártyák használatához 23 féle játékötletet is mellékeltünk egy könyvecskében. Benne a kártyajátékok és az erősségek leírásával és magyarázatával. Ez mutatja az utat, hogyan tudjátok a boldogító erősségeket nap mint nap gyakorolni, fejleszteni.

 

Megrendelhető akár ingyenes szállítással:Részletek  az alábbi linken:

http://netbutik.hu/BOLDOGITO-EROSSEGEK-szemelyisegfejleszto-kartyajat

BOLDOGÍTÓ ERŐSSÉGEK személyiségfejlesztő kártyajáték gyerekeknek Tovább
Kockázatvállalás boldogabbá tesz, mint a biztonság ...

Kockázatvállalás boldogabbá tesz, mint a biztonság ...

11265529_1615038595381399_385078760424942347_n.jpg

Paul Arden egy angol reklámcég kreatív igazgatója volt, legenda a szakmájában. Kiindulási alapja, hogy az ésszerűtlen döntések sokszor inkább vezetnek sikerhez, mint az ésszerűek. És az, hogy a kockázatvállalás boldogabbá tesz, mint a biztonság. Tehát gondolkodj fordítva - mindjárt mutatom, hogyan. 

És most a példák ahhoz, hogyan kell fordítva gondolkodni Paul Arden szerint:  

1. Hogyan kérjünk visszajelzést?

Ha megmutatod valakinek a műved és felteszed a kérdést: "Mi a véleményed?", valószínűleg azt kapod majd válaszként, hogy teljesen rendben van, hiszen nem akarnak megsérteni. A következő alkalommal inkább azt kérdezd, van-e valami, amiben hiányosságot mutat. Lehet, hogy nem azt mondják majd, amit hallani akarsz, de így kapsz esélyt a fejlődésre.

2. Ha érdekes akarsz lenni, érdeklődj!

Paul Arden egyszer egyedül hagyta barátját egy koppenhágai sörözőben. Barátja csak két dán szót ismert: a ja-t (igen) és a nej-t (nem). Egy részeg férfi beszélni kezdett az egyedül maradt baráthoz, aki időszakosan közbeszúrt egy ja-t vagy egy nej-t. Mikor Paul Arden visszatért, a két ember még mindig folytatta a beszélgetést, bár barátja ugyanazokat a szavakat használta. A kapatos dán érdekes embernek tartotta a másikat, pusztán azért, mert az figyelt rá. Ha jó benyomást akarsz tenni az emberekre, ne érdekes akarj lenni, hanem érdeklődő!

3. Hogyan keltsük fel az emberek figyelmét?

Reklámszlogent kerestek az egyik megújult brit múzeumnak, a Victoria  & Albertnek. Az igazgatónőnek ezek közül kellett választania: a, A művészetek múzeuma, b, A múzeumok műremeke, c, A V&A új ruhában, d, Ez nem a dohos műtárgyak lelőhelye, e, Remek kis kávézó, egész színvonalas múzeummal kiegészítve.

Elisabeth Esteve-Coll igazgatónő nagyon helyesen az utolsót választotta. Az emberek ugyanis két dolgot kérdeznek, amint megérkeznek egy múzeumba: "Hol a mosdó?" és "Merre találom a kávézót?" Minden múzeumlátogatás kiruccanás, amelynek szórakoztatónak is kell lennie, amellett, hogy felemelő. A kávézós szlogen behozta az embereket a múzeumba - tehát elérte a célját.  Tanulság: arról beszélj, ami hallgatóságod szempontjából valóban fontos, ne arról, amiről szerinted beszélni illik. (forrás: Gondolkodj Fordítva!, Partvonal kiadó)

Kockázatvállalás boldogabbá tesz, mint a biztonság ... Tovább
moly.hu értékelése a Tudatos jelenlét a gyakorlatban című könyvről:

moly.hu értékelése a Tudatos jelenlét a gyakorlatban című könyvről:

Lilaköd (moly.hu) értékelése a Tudatos jelenlét a gyakorlatban című könyvről:

"A 8 hetet nem sikerült betartani, voltak hátráltató tényezők, de a végére értem. Rögtön az első hetet dupláztam, mert az a testfelderítéses meditáció nehezen jött össze, de azóta az a kedvencem. A többi meditációs forma már könnyebben ment.

Nagy hatással volt rám a könyv.

Itt nem csak elméleteket gyártanak a szerzők, hanem pontos követhető útmutatásokat adnak minden egyes leckéhez. Napról-napra, hétről-hétre.

Naponta kell követni és naplózni az eredményeket. Melyik meditációt hány alkalommal végezted el aznap, mit éreztél közben, milyen hatással volt rád.

Minden meditáció más megközelítéssel segít feldolgozni az adott érzéseket, gondolatokat. A könyv végére pedig kialakul, kinek melyik forma jön be igazán, hogy a későbbiekben tudja melyiket alkalmazza.
A könyvben kérdések vannak, amelyek sokszor bennem is megfogalmazódtak, és válaszok, amelyek megnyugtatnak.

Csak ajánlani tudom mindenkinek.

Nem csak azoknak akik depresszióval küzdenek, hanem mindenki másnak is akik szeretnék megélni a jelen pillanatot, mert elegük van abból hogy a múlton rágódnak, vagy a jövő miatt idegeskednek.
Akik éppen depresszióval küzdenek, és a pokol legmélyebb bugyrában járnak, azoknak jobb várni egy kicsit míg a szorítás enyhül, mert a feladatok elvégzéséhez kell némi önfegyelem. De ezt a szerzők is leírják a könyv elején.
Mindenképpen hasznos könyv.

Ez a könyv sokáig nem fog felkerülni a polcomra. Itt marad az asztalomon, hogy mindig kéznél legyen ha szükségem van rá."

A könyv megrendelhető (akár ingyenes kiszállítással) itt:

moly.hu értékelése a Tudatos jelenlét a gyakorlatban című könyvről: Tovább
Az ÉNIDŐ...

Az ÉNIDŐ...

"Az ÉNIDŐ, a magadra fordított minőségi idő. Minden nap kell néhány perc, amikor csak rólad szól a világ! Azt az időt jelenti, amit önmagunkra fordítunk, amikor bármit csinálunk, de a saját örömünkre. Egy olyan pihenőidő, ami nem munkával töltünk és nem a másokért teszünk. Pihenj, csináld a semmit, hallgasd a csendet vagy valami számodra kellemes zenét. Meditálj, jógázz, fuss…. csinálj olyan dolgokat, ami a figyelmedet önmagad felé fordítja. Te tudod, mi lehet, ami számodra értékes, tölt, ad, többé tesz."
Forrás:toltodjvelunk.info

Az ÉNIDŐ... Tovább
Bagdy Emőke: hogyan éljünk túl? - Elengedés, megbocsátás, újrakezdés (+videó)

Bagdy Emőke: hogyan éljünk túl? - Elengedés, megbocsátás, újrakezdés (+videó)

"Ha magadban tartod a haragot az olyan, mint mikor egy égő szenet fogsz meg azzal a szándékkal, hogy valakinek sérülést okozz vele; azonban te leszel az, akit megéget." Buddha

Hogyan éljünk túl egy szakítást, válást, szeretteink halálát? Miként váljunk lelkileg szabaddá? Mit jelent valamit vagy valakit igazán elengedni? Mihez kezdjünk, ha rájövünk, hogy fájó emlékeinktől a lelkünk mélyén nem is akarunk megszabadulni, holott éppen ez gátol meg abban, hogy újra teljes életet élhessünk? Hogyan bocsássunk meg annak, aki megsebzett, becsapott, megalázott, megkárosított bennünket? Egyáltalán miért érdemes megbocsátani - miért nem jobb megoldás mégis a bosszú? Hogyan építsünk rá egy derűs, új lehetőségekben gazdag jövőt a csalódásokkal és fájdalmas tapasztalatokkal teli múltra?

Nehéz kérdések, melyeknél sokan akár egy egész életen át elakadnak. Megbocsátani egy mély sérelmet, vagy elengedni azt, aki/ami még nagyon fontos nekünk ugyanis valóban emberpróbáló feladat - de ha nem vagyunk rá képesek, ha nem is próbálunk dolgozni rajta, azzal gyakorlatilag beledermesztjük magunkat egy fájdalmas helyzetbe, amely életünk minden területére kihatással lesz.

Prof. Dr. Bagdy Emőke a téma egyik legkomolyabb hazai szakértője, akinek megbocsátás workshopjai már sokaknak segítettek abban, hogy képesek legyenek akár évek, évtizedek óta hordozott lelki terheket is letenni, belülről felszabadulni és tovább lépni.

Forrás: http://pozitivnap.hu/inspiralo/bagdy-emok-hogyan-eljunk-tul-elengedes-megbocsatas-ujrakezdes-video

Bagdy Emőke: hogyan éljünk túl? - Elengedés, megbocsátás, újrakezdés (+videó) Tovább
A boldogság titka - TED előadás

A boldogság titka - TED előadás

 Fantasztikus előadás arról, hogy az emberi kapcsolatok mennyire fontosak és még arra is hatással vannak, hogy mennyi ideig élünk. Nem az a fontos, hogy mindig mindenben egyetértsünk, hanem az, hogy számíthassunk egymásra. A JÓ ÉLETHEZ vezető út, JÓ KAPCSOLATOKKAL van kikövezve.

Forrás: https://www.youtube.com/watch?v=6y7njZ86MaM&feature=share

A boldogság titka - TED előadás Tovább
Egy 122 esztendőt élt nő véleménye az életről...

Egy 122 esztendőt élt nő véleménye az életről...

 

Jeanne Louis Calment 122 esztendőt, összesen 44 724 napot élt francia nő véleménye az életről.

Jeanne betöltötte a 85. évét, amikor vívni kezdett, és 100 éves volt, amikor még mindig biciklizett. 114 évesen egy filmben is szerepelt, 117 évesen leszokott a dohányzásról, mert már nem érezte jól magát, és a látása is megromlott, így nem kérhetett meg mindig valakit, hogy tüzet adjon neki.
Mikor 120 éves lett, és megkérdezték tőle, hogy milyen jövő elé néz, azt mondta: “Nagyon rövidre.”

1. Minden életkornak meg van a maga szépsége és problémája.
2. A fiatalság inkább egy lelkiállapot, mintsem fizikai. Éppen ezért, én egy lány vagyok, aki az elmúlt 70 év folyamán megráncosodott.
3. Egyetlen egy ráncom van, most is azon ülök.
4. Minden gyerek gyönyörű.
5. A Jóisten itt felejtett engem!
6. Szerelmes vagyok a borba.
7. Mindig mosolyogj, ez a hosszú életet titka, szerintem.
8. Ha van valami, amin nem tudsz változtatni, ne foglalkozz többé azzal.
9. Azt kívánom, hogy sokáig éljek, és maradjon meg az étvágyam, főleg ami az édességeket illeti.
10. Sosem használok szempilla festéket, mert sokszor szoktam könnyesre nevetni magam.
11. Rosszul látok, rosszul hallok, de ez mit sem számít, ha élek.
12. Azt hiszem, a nevetésbe fogok belehalni.
13. A lábaim vasból vannak, de hogy őszinte legyek, kissé megrozsdásodtak.
14. Minden lehetőségnek örültem, minden erkölcsi szabályt betartottam, és semmit sem bántam meg. Szerencsém volt.
15. Egyszer egy riporter azt mondta nekem, hogy:

“Remélem, még látjuk egymást, akár jövőben.”

Mire én: “Miért is ne! Nem néz ki még olyan rosszul!”

Egy 122 esztendőt élt nő véleménye az életről... Tovább
ÉREZD MAGAD JÓL!

ÉREZD MAGAD JÓL!

images1.jpg

Erre a hónapra két témát választottam: SZERELEM, ÉREZD MAGAD JÓL!

A szerelem témát érintettem, így most a  ÉREZD MAGAD JÓL! következik.

Itt olyan ötleteket szeretnék megosztani veled amelyek nekem beváltak, remélem segítségedre lesz....

  • Stressz kezelés - Meditáció:  a meditáció hatásai: kiegyensúlyozottságot, nagyobb nyugalom és vitalitást, többek között oldja a stresszt, de a koncentráció képességét is növeli, valamint kevesebb az alvásigény. A fizikai hatások is már néhány hónap alatt megtapasztalhatók: többek között normalizálódhat a vérnyomás, vagy javulhat az emésztés. A témában ajánlott könyveket az képre kattintva tudod megnézni!

Én a pozitív gondolkodást úgy definiálom, mint megoldás-centrikus hozzáállást. Tehát szembenézek a problémával, csak nem panaszkodom, hanem kiutat keresem, és dolgozom azon, hogy valamiképpen megoldódjon az adott helyzet, vagy megtanuljak ép lélekkel együtt élni vele." Dr Domján László orvos, reumatológus, az agykontroll magyarországi meghonosítójaKönyvajánlót a képre kattintva tudod megnézni! 

  • Agykontroll gyerekeknek: mint minden szülő én is arra törekszem, hogy gyermekem egy boldog és kiegyensúlyozott életet éljen. Fontosnak tartom, hogy a jó tanulási eredmény mellett maradjon szabadideje kikapcsolódásra is. Kerestem a megoldást, hogy tudnék segíteni neki, és rátaláltam az agykontrollra.Ezt osztom meg veletek ebben az írásban - bővebb infó: itt!  

                 Könyvajánlót a képre kattintva tudod megnézni! 

**********************************************************************************************************************************

.........................      és végezetül fogadjátok szeretettel Elisabeth Gilbert sorait:

"Rajtam áll, mivel töltöm az időmet, kivel lépek kapcsolatba, kivel osztom meg a testem, az életem, a pénzem, az energiám. Kiválaszthatom, mit eszem, olvasok, tanulok. Eldönthetem, hogyan reagálok a kedvezőtlen életkörülményeimre - rajtam áll, hogy átoknak vagy lehetőségnek tekintem-e őket (és azon alkalmakkor, amikor túlságosan tele vagyok önsajnálattal, és nem tudom lelkesen nézni a dolgokat, még mindig megpróbálhatom megváltoztatni a szemléletmódomat). Megválogathatom a szavaimat és azt, hogy milyen hangnemben beszélek másokkal.

És legfőképpen megválogathatom a gondolataimat."

                                                                       (Elisabeth Gilbert)

ÉREZD MAGAD JÓL! Tovább
Pál Feri Atya: „A boldogság nem egy állapot, hanem egy folyamat!”

Pál Feri Atya: „A boldogság nem egy állapot, hanem egy folyamat!”

Pál Feri atya Székesfehérvárott, a Harman sportágválasztó napján tartott előadást testi-lelki egészség témában. Emlékeztetett arra, hogy a boldogság nem a hatalomról, hanem az egymás iránti tiszteletről és elfogadásról szól.

„Boldog vagyok vagy boldog embernek érzem magam? A kettő közt különbség van” – kezdte előadását Pál Feri atya, aki elmondta, hogy a helyes cél nem az, ha boldognak akarjuk magunkat érezni, hanem az, ha szeretnénk boldog emberek lenni.

Carl Rogers szerint a boldogsághoz fontos, hogy legyenek céljaink, álmaink, amiket valóssággá válthatunk. „A legtöbb ember rossz irányba indul, amikor a boldogságot keresi. Az emberek többsége szerint ugyanis a boldogság egy állapot, amire célként tekintünk. Az a baj, hogy azt hisszük, ha ezt a vágyott boldogságot elérjük, akkor innentől boldogok vagyunk és hanyatt dőlhetünk, pedig ez nem így van. Carl Rogers a XX. század legzseniálisabb lélektani szakembere kimondta, hogy ez nem ilyen egyszerű – sajnos –, a boldogság nem egy állapot, hanem egy folyamat. Nem egy cél, hanem irányultság. A boldogság egy jó irányba haladó élet.”

Pál Feri beszélt atléta múltjáról is, miközben megemlékezett Cathy Freemanről, aki a 400 méteres síkfutásának 10. évfordulóján azt mondta: amit akkor érzett, eufória volt. “Te mit láttál a képernyőn?” – tette fel a kérdést az atya, majd így folytatta: “Azt, hogy ez a nő szenved, mint egy állat. Hogy fájnak a lábai, hogy alig kap levegőt, de mégsem adja fel, mert tudja, hogy a cél végén elégedett lesz önmagával. Tudja fejben, hogy hamarosan egy folyamatnak a végére ér, aminek a végén egyensúlyba kerül önmagával.”

Cathy Freeman az Olimpián 2000-ben

Forrás: Wikipédia

„Másfelől ezt a következőképp fogalmazzák meg szakemberek: ha valakinek nincsenek hosszútávú céljai, akkor az irányítást át fogják venni a rövidtávú célok, mégpedig az érzelmi és fizikai szükségletek. Ez azt jelenti, hogy éppen azokat a nehézségeket nem fogjuk majd akarni vállalni, amelyek egy hosszútávú cél eléréséhez szükségesek. A boldogság nem cél, hanem egy folyamat. A boldogság nem egy állapot, hanem egy irányultság. Ezért van különbség aközött, hogy én most boldog vagyok és aközött, hogy boldog ember vagyok-e.”

Mitől lesz egy ember hosszútávon egyensúlyban?

„Amikor azt mondjuk, hogy testi-lelki egészség, vagy azt, hogy testi-lelki egyensúly, akkor igazából tudunk egyensúlyban lenni, ha nem mindig a pillanatnyi egyensúlyt keressük. A pillanatnyi egyensúly az, ha hazamész a fárasztó melóból és azt mondod, hogy bedobsz egy sört. Ha pedig dühös vagy a férjedre, akkor a pillanatnyi egyensúly érdekében elkezdesz vele kiabálni. Ez segít a pillanatnyi egyensúlyon, de a hosszútávún nem.”

Pál Feri szerint az egyensúly nem egy statikus dolog. Az is egy folyamat. Példaként jól megnevettetve a résztvevőket azt kérdezte meg, hogy vajon miért tudunk egy hétköznap olyan sokat dolgozni. A válasz az volt, hogy azért, mert tudjuk, hogy jön a hétvége…

Pál Feri megszólította a fiatal nőket, édesanyákat is, és elmondta, hogy tudja, mekkora gondot okoz a család és a karrier közt választani. Szerinte az a helyes felfogás, hogy a nő a karrierjére koncentrál, majd, amikor úgy érzi, gyermeket vállal és háttérbe helyezi a karrierjét. Nem eldobja, csak háttérbe helyezi és berobbantja az anyai énjét a gyermek hároméves koráig – mert ez a legmeghatározóbb a picik életében – majd újra előveszi a karriert. Szerinte ezeknek a döntéseknek fontos szerepe van a hosszútávú egyensúly kialakításában, mert ha mindkettőt görcsösen akarjuk, akkor mindkettőt elveszítjük.

„A hosszútávú egyensúly kulcsa, hogy jól tudjunk lenni, miközben látszólag egymástól ellentétes célkitűzéseink vannak, annak a képessége, hogy bármelyiket szabadon el tudom engedni. Nem az, hogy mind a kettőt görcsösen akarom, hanem az, hogy mindkettőt el tudom engedni. A lényeg a súlypontok áthelyezése. Egyszer az anyaság kerüljön előtérbe, máskor a karrier és hosszútávon létrejön az egyensúly.”

5 pont, hogy boldog életet éljünk hosszútávon:

  • Engedjük meg magunknak, hogy megéljük a pillanatokat! A szenvedést nem érdemes dramatizálni: a szenvedést nem szabad felfújni, különben megbetegszünk. Ennek elkerülése végett gyűjtsünk örömöket. 50-60 százalékban mi tehetünk arról, hogy megteremtjük ezeket a pillanatokat.
  • Lássuk, hogy az életünknek van értelme! „Az életnek feltétel nélkül van értelme.” – mesélte egy koncentrációs tábort túlélő férfi. Ha valamiről azt gondoljuk, hogy nincs értelme, akkor nem is lesz. Sem egy beszélgetésnek, sem egy házasságnak. Példaként említette Nick Vujicic-et, aki tizenhat évesen megakarta magát ölni, mert nem látta az élete értelmét. Amikor ezt elhatározta, hazafelé menet a szomszéd kislány ráköszönt: „Nick, szia, örülök, hogy látlak.” Ekkor Nick Vujicic a budapesti előadáson elmondta, hogy akkor úgy döntött aznap még nem öli meg magát. Mint mondta, nem a testi fogyatékossága miatt érezte magát rosszul, hanem azért, mert nem volt célja az életében.
  • Feledkezzünk meg önmagunkról! Pál Feri atya elmesélte, hogy az a legnagyobb bajunk, hogy görcsösen meg akarunk felelni önmagunknak és másoknak is. Nem szabad állandóan elemezni önmagunkat.
  • Értékeljünk az életünk gyümölcseit! Egy amerikai iskolában felmérést készítettek arról, hogy mit gondolnak, mi a legnagyobb boldogság az életben. A fiatalok azt mondták, a siker. „A siker egy múló állapot. Az életben a gyerek, a család az apró kis gyümölcs, nem a siker, nem a lájközön.”
  • Igyekezzünk tartalmas emberi kapcsolataink fenntartására! Pál Feri ismét az életből hozott egy példát erre: Rick Eliast említette, aki túlélt egy repülőszerencsétlenséget. A férfi egy előadáson elmondta, korábban azt hitte, ha meghal, majd félni fog, de abban a tizenöt másodpercben, amikor zuhantak lefelé, mert leálltak a hajtóművek, valójában szomorú volt. „Azt hitte, hogy meg fog halni, és nem félt, hanem szomorúan gondolt rá, hogy nem arra koncentrált az életében, amire valóban kellett volna. Nem foglalkozott korábbi életében a családjával és a barátaival. A tragédiát az összes utas túlélte. Rick szerint nem változott meg az élete, de valójában mégis. Rájött, hogy mi is fontos az életben igazából.”

Pál Feri atya az előadás végén elmondta: “Törekednünk kell arra, hogy nyitott szemmel és szívvel járjunk a világban. Mert csak így élhetünk tartalmas és hosszú távon boldog, kiegyensúlyozott életet.”

Forrás: http://csaladhalo.hu/egeszseg-es-lelek/pal-feri-atya-a-boldogsag-nem-egy-allapot-hanem-egy-folyamat/

Ha érdekesnek találod a témát figyelmedbe ajánlom Pál Ferenc könyveit:itt!

Pál Feri Atya: „A boldogság nem egy állapot, hanem egy folyamat!” Tovább
Csernus doki 10 parancsolata a boldog és sikeres élethez!

Csernus doki 10 parancsolata a boldog és sikeres élethez!

1. Aki tudja, hogy mit kellene tennie, de valamiért mégsem teszi, az tudatosan köpi szembe magát. Ennél jobban pedig nem alázhatja meg magát senki. Önmaga előtt.


2. Tanuld meg elengedni a múlt szerelmeit, szeretteit! És tanuld meg tiszteletben tartani az ő döntésüket! Mert ami nincs, az fájhat, de attól még nem lesz...

3. Tartsd tiszteletben a saját érési idődet! A türelmetlen ember önmagát erőszakolja meg, amikor sietteti sorsát. Ezzel magában hordozza az örök elégedetlenséget.

4. A gondjaidért soha nem más, mindig te magad vagy felelős. Tanuld meg vállalni a következményeket a tetteid után, és nem másban keresni hibáid okát!

5. Az önző ember először környezetét, majd önmagát teszi tönkre. Ide vezet az önzőség. Miért teszed mással azt, amit magadnak nem kívánsz?

6. Vesztesekre márpedig szükség van. Hogy tudd, hová jutsz, ha az ő útjukat járod. Ők a viszonyítási pont. A nullák így töltik be végül küldetésüket.

7. Másra támaszkodni mindig veszélyes. Igaz, sokszor ez a könnyebbnek látszó út. De a támaszték eldőlhet. Tudod mit? Támaszkodj magadra!

8. Merj szembenézni a saját tükörképeddel! Ez az első lépés a talpra álláshoz. Harc, amit meg kell vívnod a menekülések helyett. Egy napon pedig nemcsak sajátodéba, de mások szemébe is büszkén nézel majd.

9. A világban épp elég dologtól függsz akaratlanul. Ne válassz magadnak újabbat! A kiszolgáltatottság helyett a szabadságért küzdj, hogy lehess büszke is magadra!

10. A gyengeség valójában gyávaság. A gyáva embert pedig fölemészti az állandó megfelelni vágyás. Így hogyan valósíthatod meg önmagad?

Forrás. http://szeretet-forras.blog.hu/2013/07/28/csernus_doktor_10_parancsolata_936#more5429498

Csernus Imre könyveit megtalálja: itt!

Csernus doki 10 parancsolata a boldog és sikeres élethez! Tovább
Megbocsátás (Ne cipeld magadon a múlt terheit!)

Megbocsátás (Ne cipeld magadon a múlt terheit!)

Bizonyára te is ismersz olyanokat, akik egyszerűen imádnak megsértődni, s sértettségükben napokon át duzzogni: „Nem tudom, hogy mivel érdemeltem ki, hogy velem így bánjon! Én mindig jó voltam hozzá, de ez a %/!%=%! (tetszőleges trágár szavak) pedig ilyen aljasul elbánt velem! De én majd megmutatom neki!”

A fejünkben rejtőző „kis én”, az egó örül, ha különlegesnek, mártírnak érezheti magát. Lételeme, hogy megsértődjön, és védekezésképpen támadásba lendüljön: az egó értelme a harc.

Életünknek jelentős részét azzal töltjük, hogy egónkat hizlaljuk és a vélt támadásoktól védjük. Vannak, akik bármilyen szó hallatán eltöprengenek: „Vajon mit jelenthet ez számomra? Vajon mit akart mondani rólam? Vajon mi a véleménye rólam?”

Túl sok időt pazarlunk el azzal, hogy sérelmeinken rágódunk, s ezek terhét hosszú időn át magunkon cipeljük.

Mi történik akkor, amikor megharagszunk valakire?

Megtörténik egy alkalommal, amikor lelki  fájdalmat, megalázottságot, dühöt okoztak nekünk, de mi a sérelmünk történetét újra- és újra felelevenítjük. Újra és újra megtapasztaljuk mentális filmként a fejünkben, s bosszankodunk rajta.

Az elménk nem tud különbséget tenni a valóság és az elképzelés között.

Újra és újra lejátszod a mentális filmedet, s minden alkalommal érzed a hozzá kapcsolódó keserű érzelmeket. Az ismétlődő történet ismétlődő valóság az elmédnek: újra és újra megtapasztalod a sérelmet.

Kinek árt valójában a sértődés?

Könnyű belátnod: csak és kizárólagosan csak neked. Senki másnak nem árt az, hogy te duzzogsz, csak rád van kártékony hatással.

Egyszer történt meg az esemény, már csak emlékkép, múlt, s te mégis minden alkalommal, amikor duzzogsz, újra és újra lejátszod elmédben a mentális filmet, s minden alkalommal vérig sértődsz. Életenergiáidat így fölöslegesen fölemészted.

”Egyszer két zen szerzetes sétált egy patak mentén. A séta közben megláttak egy arrafelé haladó fiatal, szexi nőt, aki ugyan szeretett volna átkelni a patakon, de esze ágába sem volt összevizezni a szép ruháját.

Az egyik szerzetes szó nélkül, gyöngéden fölemelte a hölgyet, és átvitte a patak túlsó oldalára. Majd letette, és továbbment.

Így mentek-mendegéltek egymás mellett a két szerzetes, mígnem a másik, aki nem vett részt a nő-költöztetésben, kifakadt:

– Testvér, hogy is van ez? Megszegted a szabályt, hogy nőkhöz nem érhetünk!

A másik erre így válaszolt:

– Én már letettem magamról őt. Te még mindig magadon cipeled?"

A zen szerzetesnek az a feladata, hogy jelen legyen, s ne a múltba révedjen. Ez az egyetlen fontos dolog, amit tennie kell. De nem tette, helyette elméjében azon méltatlankodott, hogy a múltban a nő megérintésével a társa megszegte a szerzetesi szabályzatot.


„Én már elengedtem magamtól a hölgyet” – válaszolja – „Elengedtem magamtól, testileg is, és lelkileg is. Átvittem a patakon. Megtörtént. Haladok tovább. Nem nézek vissza. Nem az emlékeimben élek, hanem itt és most jelen vagyok, tudok magamról. Te még mindig magadon cipeled a múlt terheit? Ezért nem vagy jelen.. ahol valójában minden van, létezik s ahol a valóság megtörténik.”


Meg kell értened azt, hogy mindenki azt cselekszi, amit a tudatossági szintjének megfelelően a legjobbnak tart. Ha te is hozzá hasonló tudatosságban élnél, akkor te is hasonlóan gondolkodnál és te is hasonlókat tennél, mint az, aki fájdalmat okozott neked.


Ha megbocsátasz, szabadon engedsz. Nem kötődsz senkihez sem sérelemmel, intenzív emocionális energiával, nem csimpaszkodsz belé: „Akarlak téged, mert te elégíted ki az én titkos mártíromsági vágyamat!”

Lehet, hogy azért ragaszkodsz ahhoz, hogy sértett fél legyél, azért nem tudsz megbocsátani, mert szükséged van rá, függővé váltál egy érzelemtől.

Lehet, hogy már annyira hozzászoktál ahhoz, hogy mártírnak érezd magad, s hogy szenvedj, lehet, hogy annyira gyakran merülsz bele sérelmeid filmjeibe, hogy valósággal függővé váltál tőlük.


Függőségi viszonyba keveredsz egy negatív érzelemmel, s ekkor mindent megteszel tudattalanul, hogy olyan helyzeteket produkálj, amiben megalázottnak érezheted magad, s ezzel kielégítheted az „örökös áldozat vagyok”- érzelem iránti függőségedet.

„Jajj, ma még nem kaptam meg az adrenalin-adagomat! Nosza itt a feleségem, van egy kis problémám vele”


Lehet, hogy függő vagy attól, hogy mindig áldozatnak kell érezd magad.

S ez neked nagyon rosszat jelent.

Energiáid jelentős részét az zabálja fel, hogy kielégítsd az „áldozat vagyok” érzés iránti függőségedet.

Tudattalanul olyan szituációkat hozol létre, amelyek „balszerencsések”, létrehozod azokat a körülményeket, amelyekben áldozatnak érezheted magad - s így elégíted ki a mártíromsági függőségedet.

Ez az önsorsrontás igazi értelme.


Nincs mit tenned. Meg kell bocsátanod.

Máskülönben a mérgező múlttal megmérgezed a jelen pillanatot is: azt, ami most van, s nemcsak egy elme-alkotta kép.

Nézz csak szembe bátran önmagaddal: Haragszol magadra bármiért is?

Van benned bárminemű neheztelés önmagadra vonatkozóan azért, mert a múltban bármit is elmulasztottál? Haragszol bármiért is önmagadra?


Igencsak gyakori az, hogy nem vagyunk jó barátságban önmagunkkal, neheztelünk, haragszunk azért, mert „nem ilyennek kellene lennünk, mert nem teszünk meg mindent azért, hogy”.. s így tovább.

Számtalan indokot találhatunk arra, hogy miért nem tudjuk magunkat elfogadni olyannak, amilyenek vagyunk.

 Nem tudunk megbocsátani önmagunknak.


A  megbocsátást kezd önmagaddal.

Bocsáss meg önmagadnak, s engedj el minden magaddal szembe támasztott, „kőbe vésett” elvárást, szabadulj meg azok terhétől.

Bocsáss meg önmagadnak, engedd el a múltad, hadd legyen csak emlék. Ne legyen többé rád  hatással a múlt, ne befolyásolja többé az életedet.

Amikor teljesen megbocsátasz önmagadnak, akkor elengeded a magaddal szembe támasztott elvárásokat, s megszabadulsz a megfelelési kényszertől – szabaddá válsz.

Elengeded magadtól a múltat, szabadon engeded a sérelmeidet s ezáltal te is szabaddá válsz.

Nem kell cipelned a sérelmek terheit vállaidon, s nem roppansz meg az élet súlya alatt. 

Ekkor kiegyensúlyozott vagy és élvezed a létezést..


(Részlet Kery Ervin: "A tudatosság kézikönyve" c. könyvéből)

Forrás: http://tudatossag.kery.org/2017/02/megbocsatas-ne-cipeld-a-multat.html

Megbocsátás (Ne cipeld magadon a múlt terheit!) Tovább
A hála - kitörés az egó börtönéből

A hála - kitörés az egó börtönéből

Van egy nagyon hatásos stresszoldó gyakorlat. Nem lehetsz olyan ideges, stresszes  vagy szorongó, hogy pillanatok alatt ne oldódhatnál föl. Amikor a hála érzetét megtapasztalod, amikor szívből-lélekből hálás tudsz lenni a létezésedért, akkor az egós zárkózottságod páncélja megreped, tágra nyilt kapuvá válsz, amelyen át hagyod magadba áramlani a teljes világot. Hálás vagy, s ezzel befogadod magadba a világot. Egós ellenállásod elillan, s betölti lényedet a tudatosság.

Próbáld csak ki:

Tárd szélesre a karjaidat, és végy egy mély lélegzetet. S ahogy a lélegzetet beszívod, érezd ahogy magadba szívod egyúttal a világot is. Érezd a hála érzetét. Akár hangosan ki is mondhatod: „Köszönök mindent. Hálás vagyok, hogy létezem. Örülök, hogy élek. Köszönöm!”

Nem kell tudd, hogy kinek köszönöd, nem kell feltétlenül Istennek vagy Univerzumnak nevezd. De ha vallásos vagy, s ez fontos számodra, akkor hálás lehetsz Istennek. Hálás lehetsz a Minden-ségnek, azért, hogy létezel.

Amikor a hála nemes érzetét érzed, akkor valami csoda történik benned és általad.

Lehetsz bármennyire is stresszes és szorongó, magadba zárkózott, picivé összezsugorodó, megkeményedett kérgű egó, a hála érzete pillanatok alatt ellazít, megnyit, tudatossá tesz téged. Az egyik pillanatban még ingerültnek érzed magad, feszültnek és idegesnek, a másikban hálát érzel, megnyílsz, tágra nyitod magad a világnak: hadd áramoljon beléd!


Amikor hálás vagy, akkor boldognak érzed magad. Jól érzed magad a bőrödben. Mindent, ami van, jónak és szépnek látsz és szívből-lélekből örömöd leled benne.

A hála ellazít, megnyit önmagadra és a világra, jelenlevővé tesz. Megízleled azt, ahogy a világ beléd áramlik, s te tudsz minderről.

Szívd be lassan a levegőt! Engedd, hogy mellkasod fokozatosan kitáguljon, s a levegő beáramoljon rajta keresztül. Szívd be olyan lassan és olyan finoman, mintha egy alig érezhető illatot szimatolnál. Szívd úgy, hogy az orrod elé tartott pihetoll meg se rezdüljön a lélegzésedtől.

Szívd magadba mélyre a levegőt, s vele együtt szívd magadba a világot. Tárd ki karjaidat és mondd: „Köszönöm, mindent köszönök. Hálás vagyok a létezésemért.”

Most! Tedd meg MOST! Légy hálás, s merülj bele a hála csodájába..

(Részlet Kery Ervin: "A tudatosság kézikönyve" c. könyvéből)

Forrás: http://tudatossag.kery.org/2017/01/a-hala-kitores-az-ego-bortonebol.html

A hála - kitörés az egó börtönéből Tovább
Müller Péter: Ezt a titkot kevesen tudják csak

Müller Péter: Ezt a titkot kevesen tudják csak

(fotó: rewrite.origos.hu)

Szeretem az alábbi gondolatait, mert jómagam is ezt hangsúlyozom legtöbbször az életben. Magamnak, a családomnak, a barátaimnak, és most neked is.

Az élet nem több, mint egy nagy büdös játszótér!

Emlékszel még mit csináltál a játszótéren? Csúszdáztál, mászókáztál, homokoztál, hintáztál… és közben óriási nagyokat sikongattál örömödben. Alig vártad, hogy leérj a csúszdán, már lihegve rohantál vissza, hogy újra csúszhass.

Ezt az örömöt igyekezz felidézni amikor ráfeszülsz az ÉLET-re, a nyomasztó gondokra. Valahányszor fent állsz a “kapuban”, alig lehet visszafogni, mert szeretnél már lent lenni, lecsúszni ide, hogy játszhass. Mert ott fent pontosan tudod, hogy játszani jössz. Ott fent még tudod…
Aztán amikor visszamész és megkérdezik, hogy érzed magad, sokszor azt válaszolod: “pokoli fáradt vagyok”. Mert elfelejtetted, hogy játszani jöttél.

Ne vedd magadat túl komolyan, és azt sem ami körülvesz. Színház az egész világ, hát nem tudod? Nem túlélni érkezel ide, hanem élvezettel mutatni meg magad a színpadon. Élvezettel!
Mosolyogj és emlékezz erre. Mindig.

Hallgassuk meg Müller Pétert, mit mesél nekünk erről:

“Ne feledd soha: az élet játék.

Nemcsak elkeseredett küzdelem és harc – hanem játék. Játék, hogy születünk, játékból tanulunk állni, járni, és fölállni újra és újra, ha fenékre huppanunk.

Ha jól élsz, játékból leszel szerelmes, játékból házas, és játékból lesznek gyermekeid, s őket is megtanítod arra, hogy bölcsen és vidáman játsszák végig az egész életüket. Kevesen tudják ezt a titkot.

Abban a hiszemben élnek, hogy a föld siralomvölgy, és szorgalmi feladat élni rajta: szenvedés, könny és reménytelenség.

Ez igaz, de csak akkor, ha tudod, hogy a világ ugyanakkor színház is, ahol az ember nemcsak éli, de játssza is a szerepét – lazán, vidáman, gyermeki szívvel.

Ha szerelmes vagy, mondd: most azt játszom, hogy szerelmes vagyok.
Ha elhagynak, mondd: most azt játszom, hogy elhagyott vagyok.
Ha beteg vagy, mondd: most azt játszom, hogy beteg vagyok.

Ne félj játszani! Mély igazság van emögött: akire azt mondod, hogy “én” – az csak egy földi szereped. Voltál már embrió, baba, gyerek, felnőtt, s leszel talán öreg is, és a játék végén itt hagyod a jelmezedet, a maszkodat, és mész tovább, új játékok, új szerepek felé.

Soha nem játszottak el egy szép zongoraversenyt görcsös ujjakkal és nagy akarással, és soha nem írtak még szép verset kedvetlen, játéktalan lélekkel. Kell az öröm! Kell a játékos öröm ahhoz, hogy valami szép, szabad és élvezetes legyen.

Ne feledd: az életed is egy Mű, amit csakis játékos lélekkel tudsz megalkotni – derűvel. Előtte megjárhatod a poklokat, “melózhatsz” sokat keservesen, fulladozhatsz is – de a végén bukkanj fel az árból, és nevess az egészen. A Lélek, aki halhatatlan, vidám benned és derűs. Öröm nélkül nem érdemes csinálni semmit.

Forrás: http://illuzio.cafeblog.hu/2016/07/20/muller-peter-ezt-a-titkot-kevesen-tudjak-csak/

Müller Péter: Ezt a titkot kevesen tudják csak Tovább
Fontos tanácsok egy 92 éves hölgytől minden nőnek! Ha sírhatnékod van, tartsd magad, szenvedj és haladj tovább!

Fontos tanácsok egy 92 éves hölgytől minden nőnek! Ha sírhatnékod van, tartsd magad, szenvedj és haladj tovább!

Dona Maria Jilo egy 92 éves hölgy. Minden reggel 8-órára felöltözik, elkészíti a frizuráját, visszafogottan kisminkeli magát, pedig már nagyon gyengén lát. Nem sajnálja magára az időt, tudja melyek a fiatalság receptjei.

  1. Ne gondolj olyan számokra amelyek nem léteznek. Az életkorra, a súlyra és a magasságra gondolok, hagyd meg az orvosoknak, hogy ezekkel a dolgokkal foglalkozzanak.
  2. Csak a vidám emberekkel tartsd a kapcsolatot. A pesszimista emberek, akik nincsenek kibékülve a világgal, csak lehúznak téged.
  3. A tanulást ne hagyd abba! Tanulj a számítógépekről, a kertészkedésről, akármiről ami érdekel, ne hagyd, hogy az agyad ellustuljon.
  4. Minden apróságot értékelj, örülj mindennek aminek csak lehet!
  5. Kacagj minél többet, minél gyakrabban és minél hangosabban!
  6. Amikor sírni szeretnél: tartsd magad, szenvedj és haladj tovább! Az egyetlen aki melletted lesz egész életedben, az te magad vagy! Addig élj, amíg életben vagy!
  7. Vedd körül magad olyasmivel amit szeretsz. Legyen az a család, vagy állatok, a hobbid, virágok, bármi. A te otthonod a te menedéked, ne hagyd el.
  8. Vigyázz az egészségedre. Ha jól vagy, vigyázz magadra. Ha gyenge az egészséged, erősítsd fel. Ha nem tudsz magadtól felerősödni, keress szakorvost, kérj segítséget.
  9. Ne menj oda, ahol bűnösnek érzed magad. Menj bármerre is, de oda ne, ahol hibáztatás vár.
  10. Mond el a szeretteidnek, hogy mennyire szereted őket és minél több időt tölts velük.

Forrás: http://ketkes.com/fontos-tanacsok-egy-92-eves-holgytol-minden-nonek-ha-sirhatnekod-van-tartsd-magad-szenvedj-es-haladj-tovabb/

Fontos tanácsok egy 92 éves hölgytől minden nőnek! Ha sírhatnékod van, tartsd magad, szenvedj és haladj tovább! Tovább
A szeretet mindent legyőz – Történetek a szeretet hatalmáról

A szeretet mindent legyőz – Történetek a szeretet hatalmáról

„A szeretet több annál, mint amit érzünk, a szeretet az, amit teszünk.” A könyvben szereplő negyven igaz történetet olyan emberek írták, akiknek életét megváltoztatta a szeretet, mert akkor sem adták fel, amikor súlyos akadályok tornyosultak előttük.

Néha mosolyra, máskor könnyekre fakasztó történeteik – melyeket Gary Chapman reflexiói egészítenek ki – a cselekvő szeretetről szólnak. A könyv lapjain találkozhatunk

  • a feleséggel, aki tollat ragadott, hogy összeírja férje jó tulajdonságait, pedig úgy érezte, hogy legszívesebben világgá futna előle, 
  • a testvérpárral, akiknek azzal kellett szembesülniük, hogy anyjuk testébe egy idegen költözött,
  • az asszonnyal, aki negyven év után szeretett bele a férjébe, 
  • az anyával, aki nem adta fel a reményt, hogy a megbocsátás gyógyulást hozhat a családjába, 
  • a férjjel, aki megtanulta, mit jelent a másokért hozott igazi áldozat, és azt is, hogy mi nem az.

Vélemények a könyvről

A kötetben nem egyetlen ember osztja az észt, nem csak az ő tapasztalatait, gondolatait és tanácsait olvashatjuk, vagyis ez nem egy klasszikus értelemben vett „önsegítő” könyv, hanem néhány egyszerű, hétköznapi ember osztja meg velünk életének egy bizonyos meghatározó eseményét. Akad közöttük író, szociális gondozó, kardiológus, nyugalmazott tanárnő, szabadúszó újságíró, egykori képviselőházi írnok, ifjúsági lelkész, de olyan is, aki „csak” feleség, anya, nagymama, vagy éppenséggel férj, apa vagy nagypapa. Különlegességük abban rejlik, hogy képesek voltak megkeresni magukban a szeretetet, és mozgósítani az abban rejlő erőt, hogy segítségével változtassanak az életükön. Vajon mi képesek vagyunk erre? Akár a nap bármely percében, körülményektől, helytől és időtől függetlenül? Nem tudom, de talán már az is jó, ha legalább megpróbáljuk. Ha elégszer futunk neki, egyszer biztosan sikerrel járunk. Főleg, ha megtapasztaljuk, hogy milyen igazán szeretni és/vagy szeretve lenni – ennek minden örömével és bánatával együtt. – Részlet az ekultura.hu könyvajánlójából

Vannak közöttünk olyan személyek, akik nyitott szemmel járnak, akikben megtalálható a másik ember, a felebarát felé is nyújtott feltétlen szeretet. (Sok szülő még a saját gyermeke felé sem mutatja ki ezt a feltétel nélküliséget.) Vannak olyanok, akik képesek lehetnének rá, akik látják, de mégsem képesek megtenni. És vannak olyanok, akiknek szüksége van erre a szeretetre. Akár a közelben. Akár a családban, akár éppen melletted. Lehet, hogy nem is gondolod. A kötetben található történetek közül néhánynál megálltam, elgondolkoztam: így is lehet?, vagy éppen: “De jó, hogy sikerült nekik!” – Részlet az andielmenyei.blogspot.hu könyvajánlójából

 

„Ha a szeretetet választjuk, és hajlandók vagyunk elengedni a gyűlöletet és a bosszúvágyat, új élet lehetőségére lelhet az, akiért meghozzuk ezt az áldozatot. A szeretet melletti döntés ugyanakkor minket is szabaddá tesz a harag és a gyűlölet rabságától, és gazdagabbá teszi az életünket.”

A könyv megrendelhető webáruházunkból az alábbi képre kattintva (szállítási költség 690 Ft webox csomagautomatába, vagy 790 Pick pack pontra, 10.000 Ft feletti rendelésnél INGYENES a kiszállítás):


Talán a te ismerőseid körében is van olyan személy aki örülne egy ilyen Karácsonyi ajándéknak. További ajándékötleteket találsz az alábbi képre kattintva:

00_26.JPG

 

A szeretet nem jön magától, meg kell küzdeni érte.

 

A szeretet mindent legyőz – Történetek a szeretet hatalmáról Tovább
Müller Péter: "Állj föl, ha a padlón vagy!"

Müller Péter: "Állj föl, ha a padlón vagy!"

 

Jól figyelj! Mert ahol eltörtél, ott leszel erős, és ahol vesztettél, ott leszel legyőzhetetlen.

 

20150224muller-peter-allj-fol-ha.jpg

Forrás: Thinkstock

Ez persze csak akkor vonatkozik rád, ha van valaki benned, aki fölfelé néz, s aki akkor is tudja, hogy van fönt, ha éppen lent van. Aki nem adja át magát annak a manapság divatos, kollektív szuggesztiónak, hogy az élet értelmetlen.

Mert nem az! Mindennek, ami történik veled, nemcsak oka, de célja is van! "Boldogok, akik sírnak!" - mondja Jézus, s ezt az ellentmondó kijelentést csak nagyon kevesen értjük meg. A kudarc és a vereség a legnagyobb tanítómestere annak, akinek "van Csillaga és hisz a Hitben!"

Állj föl, ha a padlón vagy! Ne mondd, hogy nem tudsz! Valaha tudtad, amikor kisbaba voltál. Tudtad, pedig százszor estél el, százszor ütötted meg magad, és sem az izmaid, sem a csontjaid nem voltak még alkalmasak a fölállásra. Remegtél, inogtál, olyan gyenge voltál. És mégis fölálltál! Soha nem álltál még, a fejed is túlsúlyos volt hozzá, és mégis! Életedben először fölálltál! Mert sejtetted, hitted, sőt, bizonyos voltál benne, hogy te tudsz állni, bár sohasem próbáltad még.

Ezt az előrevételezett tudást nevezzük hitnek. És ma azért állsz, mész, futsz, rohansz, mert valaha sokszor elestél, rengetegszer megütötted magad, és ott lettél erős és legyőzhetetlen, ahol sokszor vesztettél.

Forrás: http://www.life.hu/sztarszerzok/muller-peter/20150223-muller-peter-heti-utravaloja-szerint-ha-lent-vagy-de-van-hit-benned-talpra-tudsz-allni.html

Ha hasznosnak találod Müller Péter írásait, figyelmedbe ajánlom a könyveit amit az alábbi képre kattintva meg tudsz nézni, vásárolni. Kedves és hasznos ajándék!

00_26.JPG

"Egy különleges könyv, egy különleges ajándék szeretteinknek vagy önmagunknak"

muller_p_aranyfonal.jpg

muller_1.png

Müller Péter: "Állj föl, ha a padlón vagy!" Tovább
“A még több” soha nem volt ELÉG. Morgan Freeman megdöbbentő üzenete az EMBERISÉGNEK!

“A még több” soha nem volt ELÉG. Morgan Freeman megdöbbentő üzenete az EMBERISÉGNEK!

A lelked szeretetért kiállt. Nem számít, hogy milyen nehéz az életed, kilátástalan, vagy szomorú, a világnak mindig szüksége van rád.

Morgan Freeman üzenete az egész világot bejárta: a legfontosabb, hogy megtaláld a célod, megkeresd, hogy hol a helyed, és mi a küldetésed.

“A még több” sosem volt elegendő számomra. 86 éves vagyok, és haldoklom. Dollárok milliói gazdagítják a számlám, de egészséget mégsem tudok vásárolni magamnak. Családom van, és többmillió rajongóm a világban, de most mégis egyedül vagyok. Az utolsó pillanatokban senki sem ül mellettem. Nem szeretném, ha veled is ez történne.

Ha hallod ezt az üzenetet, ígérd meg, hogy mindent megteszel annak érdekében, hogy változtass az életeden. Szerettem volna, ha valaki ezt nekem is elmondja, akkor, amikor a te korodban voltam.

A pénz önmagában nem egy rossz dolog. A pénz egy papír, melyet értékkel ruháztak fel, hogy megvásárolhassunk más értékeket általa. Ha a pénz nem a rossz megtestesítője, akkor mi jelenti a rossz dolgokat? – kérdezheted most. A rossz az a megszállottság, mellyel egyfolytában még többre vágyunk. A rossz a vég nélküli keresés, az elégedetlenség, egy olyan színaranyból készült szivárvány hajszolása, amely nem is létezik. A rossz az, hogy feladjuk a szívünk, lelkünk és önmagunk anyagi sikereink érdekében. Majd aztán drága pénzekért próbálunk hamis boldogságot vásárolni.

Képzeld el, hogy mindened, amid van elveszíted. Képzeld el, hogy az összes pénzed semmivé foszlik. Az egyetlen megoldás, hogy meg ne bolondulj, a boldogság keresése. Azonban most nincs pénzed, hogy egyre többet, és többet akarj. Ki vagy te most?

Akiket egykor barátaidnak hittél, most nincsenek melletted. Elveszítetted az összes barátod, és a családod, mert önző voltál.

Miért?

Mert a végtelen keresés, és pénzhajszolás közben letértél az igazi útról, szem elől veszítetted a célt.

Nem azt mondom, hogy a pénz nem hozhat sikert. Csak úgy gondolom legyen egy sokkal nagyobb célod az életben, mint a pénzügyi siker.

A lelked azért kiált, hogy találj rá a te saját, változást hozó utadra. Még ma megváltozhatsz, ha megpróbálod megfogalmazni, mi a legfontosabb feladatod az életben. Sérült kapcsolataid helyébe, új, és teljes kapcsolatokat építhetsz, ha meg tudsz bocsátani magadnak, és másoknak is.

Az életben a legfontosabb dolog az egyensúly. Meg tudod gyógyítani a megromlott házasságod, ha hiszel abban, hogy a szeretet mindenre képes. Bármikor lehetsz a legjobb szülő, akár 86 éves korodban is, de ne várj addig. Bármikor képes vagy arra, hogy több pénzt teremts, de időt azt soha nem fogsz tudni többet varázsolni.

Egy napon, mindenki, mint ahogy én is, meghalunk. Mit szeretnél mire emlékezzenek az emberek? Mit tettél annak érdekében, hogy ez a világ jobb legyen? Mi volt a célod ezen a földön?

Mindenki meghal, mégis kevesen vannak, akik valóban éltek is.

Olyan belső erővel rendelkezel, mely által jobbá teheted a világot. Belépsz azon a kapun egyszer, ahol megérted, mi az igazi szeretet, és rájössz, hogy mindannyian az igazi szeretet érzésére vágytunk egész életünkben.

Tanuld meg és érezd, amíg még nem késő, mit jelent a szeretet, a megbocsátás, a hit, és az együttérzés, és akkor legyőzheted a legrosszat is.”

Forrás: itt

Könyvajánló, kattints a lenti képre:

.............................................................................................................................................

Ha tetszett, amit olvastál, oszd meg az alábbi gombok segítségével. Köszönöm:-)

Gyere a Facebookra is! Beszélgetni, lájkolni, nézegetni.

Szeretettel várlak :-)

“A még több” soha nem volt ELÉG. Morgan Freeman megdöbbentő üzenete az EMBERISÉGNEK! Tovább
Tanács a boldog élethez...

Tanács a boldog élethez...

csalad_idezet_1.PNG

A férfi eredetileg a fiának írt egy kis könyvet. Összegyűjtötte neki mindazt a bölcsességet, amit addig leélt évei alatt felhalmozott. A fiú éppen kirepült a családi fészekből: egyetemre ment, kollégiumba költözött. H. Jackson Brown, az apa - aki mára világhírű író - így mesél az ötletről:


"Évekkel azelőtt azt olvastam, a szülőknek nem az a felelősségük, hogy kitapossák az utat gyermekeik számára, sokkal inkább az, hogy jó térképet adjanak a kezükbe. Én azt akartam megmutatni a fiamnak, milyen apró bölcsességek segítségével fejtettem meg a boldog élet titkát."

És akkor jöjjenek H. Jackson Brown boldogság-tippjei:

1. Soha ne add fel a reményt senkivel kapcsolatban. Minden nap történnek csodák.
2. Légy bátor. Ha nem vagy az, csak csinálj úgy, mintha. Senki sem látja a különbséget.
3. Gondolkodj nagyban, de élvezd az élet apró örömeit.
4. Tanulj meg odafigyelni. A lehetőség olykor nagyon halkan kopogtat.
5. Légy kedvesebb, mint az feltétlenül szükséges volna.
6. Soha ne fossz meg senkit a reménytől. Lehet, hogy az mindene.
7. Légy te a leglelkesebb és legpozitívabb személyiség, akivel valaha találkoztál.
8. Amikor azt mondod: "Feladom!", gondolj arra, hogy ilyenkor másvalaki azt mondja: "Egek, micsoda lehetőség!"
9. Soha ne vágd szét, amit ki lehet bogozni.
10. Énekelj a zuhany alatt.
11. Mindig a jobbik étkészletet használd.
12. Köszönj te először.
13. Kérj fizetésemelést, amikor úgy érzed, kiérdemelted.
14. Minden nap adj elismerést legalább három embernek.
15. Nézd meg a napfelkeltét évente legalább egyszer.
16. Vásárold meg a legjobb könyveket, még akkor is, ha épp nem tudod őket elolvasni.
17. Mindig legyen tiszta a cipőd.
18. Csak olyan házat vegyél, amelyikben van kandalló.
19. Ha harcolnod kell, üss először és üss nagyot.
20. Tanuld meg felismerni Chopin, Mozart és Beethoven zenéjét.
21. Életedben legalább egyszer legyen nyitható tetejű autód.
22. Adj hálát minden étkezés előtt.
23. Adj tiszteletet a tűzoltóknak és a rendőröknek.
24. Ne akard megtanulni a szakma trükkjeit, mielőtt magát a szakmát megtanultad volna.
25. Ha gyerekek árulnak valamit asztalról, mindenképpen vásárolj.
26. Mindig fogadd el a feléd kinyújtott kezet.
27. Ne hibáztass másokat: vállalj felelősséget életed minden területéért!
28. A zöldséget olyan földművesektől vedd, akik kézzel írt papírcetliken hirdetik a portékát.
29. Mosolyogj sokat. Nem kerül semmibe, mégis felbecsülhetetlen értékű.
30. Gondosan válaszd meg életed párját. Ez az egy döntésed felel boldogságod - vagy éppen nyomorúságod - kilencven százalékáért.

Ha érdekesnek találod a témát figyelmedbe ajánlom az alábbi kiadványokat a család, gyermekvállalás, gyereknevelés témában:

http://netbutik.hu/sct/905018/Csalad-gyermekvallalas-gyerekneveles

Tanács a boldog élethez... Tovább
Szerelmi háromszögben: kit válasszak?

Szerelmi háromszögben: kit válasszak?

00_23.JPG

Könnyű tippek, hangzatos tanácsok, és a másik két félre mutogatás helyett egyedül a kőkemény önismeret segíthet a döntésben. Almási Kitti pszichológus cikke.

Egy közösség, egy társadalom fontos lenyomatát adja, hogy milyen kérdéssel fordulnak tagjai leggyakrabban a terapeutákhoz. A saját tapasztalatom azt mutatja, hogy a hűséggel kapcsolatban felmerülő kételyek, bizonyítékok, bizonytalanságok és vádak miatt szenvednek manapság a legtöbben. A hűség ebben az esetben nem csupán szexuális vonatkozásában értendő, hanem az elvek, az emlékek, a családi titkok világát tekintve is.

Amikor társat választunk, arról is döntést hozunk, hogy elhisszük a másiknak: kiáll majd mellettünk. Ez szövetség, amely létrejön két ember között, amikor szorosabban összefonódik az életük. Természetesen számos olyan szövetség létezik, ahol a pár tagjai lazán értelmezik a hűséget, de a lényeg mindenhol ugyanaz: világos szabályok körvonalazódnak, meghatározzák, mi az, amit még tolerálhatónak tartunk a kapcsolatban, és mi az, ami már biztosan bántó a másik számára.

Az ilyenfajta vállalásokhoz – ahhoz, hogy fel tudjuk mérni, mit tudunk betartani és mit elhinni – alapos önismeret szükséges, különösen akkor, ha nem szeretnénk csalódni. Ha kellő beleéléssel és önkritikával végig tudunk tekinteni addig megtett utunkon, látni fogjuk, hogy nagyjából mennyit vagyunk képesek megtenni és tolerálni.

A kognitív disszonancia

A legtipikusabb hiba, amit ebben a fázisban elkövetnek az emberek, hogy kihagyják az előbb említett lépést, és engedik, hogy elsodorja őket az élmény és a vágy. Ennek köze van a pszichológiában leírt úgynevezett kognitív disszonancia jelenségéhez, amelynek – ebben az esetben – az a lényege, hogy ha olyan dolgot teszünk, aminek ellentmondanának a tények, akkor nem érezzük jól magunkat, hiszen nem tudjuk mivel magyarázni tettünket. Két lehetőségünk van, hogy csökkentsük a feszültséget: vagy nem tesszük meg, amit eredetileg akartunk, vagy átértékeljük a helyzetet.

Ez a párkapcsolatban úgy működik, hogy ha már választottunk valakit, akkor azokat az információkat keressük és vesszük észre, amelyek a döntésünket alátámasztják. Az egyik leggyakoribb eset, amikor egy nő már nagyon szeretne gyermeket, és emiatt azt a partnert, aki hajlandó ezt vele vállalni, felmagasztalja még akkor is, ha nem illenek össze (például erős dohányos vagy italozó az illető, amit a nő nehezen visel, de abban hisz, hogy majd leszoktatja a párját). Bármit elhisz és átértékel, csak hogy lehessen alapja a választásának.

Gondolkodásbéli torzítás ez: ha szükségem van arra, hogy jónak lássak valakit, akkor bagatellizálom a negatív tulajdonságait, ugyanakkor felnagyítom a pozitívokat. Így már jó szívvel megyek bele a helyzetbe. A gondok aztán a legkülönfélébb frontokon jelentkezhetnek: előbukkannak az addig csak sejthető, titkolt rossz szokások, kötődések (zűrös családi élet).
Emellett hiába látom, hogy már nem jó vagy nem működik a kapcsolat, ha úgy érzem, hogy rengeteg energiát, türelmet és szeretetet tettem bele, mindaz az érték elveszne, értelmetlenné válna, ha elhagynám. Emiatt aztán tovább nyűglődünk a kapcsolatban, hátha visszakapunk valamit abból, amit adtunk.

Amíg tart a régi

Ezek a mechanizmusok akkor is megjelennek, amikor kilépnénk a kapcsolatból, mert elsodort minket egy új szenvedély. Kialakul a háromszöghelyzet, ami legtöbbször mindenkinek szenvedést okoz. Az egyik esetben a szerető nem érti, miért nem lép már ki partnere a megromlott kapcsolatából, hiszen egyértelmű, hogy rosszul érzi magát benne. De ha az illetőnek a fent említett tapasztalata van, azaz hogy túl sokat adott a párjának, túl sokat fektetett bele a kapcsolatba, akkor még remélhet. Ráadásul azt is megélheti, hogy az új kapcsolatba nem tud újra ennyit beletenni. Ilyenkor jönnek a kifogások: a gyerekek, az anyagiak, a botrány. A szerető pedig egy idő után éppen azért adja fel a várakozást, mert ugyanezt éli át: nem kap vissza annyit, amennyit adott.

Természetesen mindkét reakció megérthető, és az eseteket nézve nem is mindig eldönthető előre, hogy nem lesz-e túl nagy a váltás ára. Ez már újabb probléma: ha új kapcsolat miatt adjuk fel a meglévőt, akkor ennek a döntésnek a terhét jórészt átruházzuk új választottunkra. Minél több a lemondás, minél nagyobb a „költsége”, vesztesége az elválásnak, annál jobbnak kell lennie az új kapcsolatnak, mert csak így bizonyítható megnyugtatóan, hogy jól döntöttünk. Ha például újdonsült partnerünk nem viselkedik elég kedvesen, akkor rezeg a léc: talán mégsem érte meg végigmenni miatta ekkora tortúrán. Ez újabb önismereti és felelősségvállalási hiányra utal, hiszen a döntést mi hoztuk meg.

A fentiekből is következik, hogy mindig szerencsésebb, ha addig nem kezdünk új viszonyba, amíg tart a régi. Szakítani csak akkor érdemes, ha már ahhoz sem elég jó a kapcsolat, hogy megpróbáljuk helyrehozni. Nem sok tartós kapcsolat alakulna ki, ha ahhoz mérnénk a döntést, hogy van-e jobb. Sajnos egyre gyakrabban előfordul, hogy bizonyos dimenziók (szépség, anyagiak, szex) mentén sokan az egyre menőbbet hajtják, és nincs megállás. Mindig jön még csábítóbb –már önmagában az újdonságértéke miatt is.

A döntéshez azonban azt a kérdést kell megfontolni, hogy akkor is elhagynám-e a párom, ha senki sem jönne utána egy darabig. Mert nem valakiért hagyom el, hanem azért, mert már nem működik a kapcsolat. Ez egyrészt érzelmi szempontból érett gondolkodásmód, másrészt tiszta helyzetet teremt a régi és a következő kapcsolatot tekintve is.

Többet mosolygok-e?

A helyes döntéshez ismernünk kell azt a mechanizmust is, hogy amikor valamit nagyon hiányolunk a meglévő kapcsolatunkból, akkor beszűkülünk arra a területre, és olyasvalakit választunk helyette, aki abban a pár dologban kiemelkedő, és sokat ad nekünk. Ilyenkor könnyen elfelejtjük, hogy a meglévő kapcsolatnak vannak jól működő, az együttélés alapját adó részei is, és ezek legalább olyan fontosak.

De itt is jön a torzítás: ha el akarok valakit hagyni, akkor bagatellizálom a jó tulajdonságait is, mert csak így tudom elhagyni. Viszont miközben kicsinyítem ezeket, észre sem veszem, megvannak-e az új partnerben ezek a számomra értékes tulajdonságok. Emiatt aztán kaphatok olyan új társat, aki valóban jó abban a pár dologban, ami hiányzott, viszont egyáltalán nem jó abban a tizenháromban, ami számomra még fontosabb, csak eddig nem figyeltem fel rá, mert természetes volt. Például, ha valaki harmonikus kapcsolatban élt a párjával (és közös gyermekeikkel), szerettek együtt időt tölteni és egyformán élték meg a világot, viszont szexuálisan elhidegültek, beleeshetnek abba a hibába, hogy olyan viszonyba vágnak bele, amelyben teljesen előtérben van a szexualitás, viszont ezen kívül szinte semmi másban nem tudnak egymáshoz kielégítően kapcsolódni.

Ahhoz, hogy jó döntéseket hozzunk, fel kell tennünk néhány kérdést önmagunknak. Milyen tulajdonságaim erősödnek fel a kapcsolatban? Mivé válok a másik által? Több leszek-e, vagy kevesebb? Jobban mennek-e a dolgaim? Többet mosolygok-e? Összességében tehát az önismereten múlik minden: ha tisztában vagyok azzal, milyen vagyok, mi kell nekem, és én mire vagyok képes, akkor jobban tudok választani és dönteni is. Ez a biztonság csökkenti a pillanatnyi ingerek miatti elsodródás veszélyét. Ismerni kell magunkat ahhoz, hogy mások is megismerhessenek minket, és tudnunk kell, mi a jó nekünk, hogy mások jót tehessenek velünk.

Forrás: http://hvg.hu/pszichologiamagazin/20161102_Szerelmi_haromszogben_kit_valasszak

Almási Kitti pszichológus könyvei megvásárolhatók: itt!

Szerelmi háromszögben: kit válasszak? Tovább
Bagdy Emőke a boldogságról + Videó

Bagdy Emőke a boldogságról + Videó

Pozitív, és mindent azzá formál. Nem mereng az akadályokon, a megoldást keresi.Folyton mozgásban van, előre néz. Múltja a művei, a számtalan betű, szó és mondat.

Jelene az alkotás, és a jövője minden, ami megalkotható, felépíthető, elindítható szellemi, szakmai áramlat, kutatás vagy eszmei hatás.

  • "Csak az unalmas emberek unatkoznak." No de akkor az is igaz, hogy "csak a boldog emberek beszélnek boldogságról"?
  • Mi az a Boldogság?
  • Egy pillanatnyi érzés, hosszabb időintervallumban pedig elégedettség?


Minden esetre nagyon jó az érzés, amikor azt mondhatjuk, hogy boldogok vagyunk. Tagadhatatlan, boldognak lenni jó. Az említett kérdésekre rengeteg jó válasz adható, azonban a most választ adó tapasztalt és elismert klinikai pszichológus elindít egy olyan gondolatot, melynek hallatán azonnal boldogabbnak érezi magát az ember lánya.

Forrás: Pozitív Nap - Vermes Nikolett

Figyelmedbe ajánlom Bagdy Emőké további könyveit: itt!  akár ingyenes szállítással bővebb infó itt 

 

Bagdy Emőke a boldogságról + Videó Tovább
Miért boldogtalanok a mai fiatalok? A megfejtés az orrunk előtt hevert!

Miért boldogtalanok a mai fiatalok? A megfejtés az orrunk előtt hevert!

Fotó: waitbutwhy.com

Talán soha egyetlen korábbi nemzedék tagjai sem voltak ennyire frusztráltak és a helyüket nem találók, mint a mai huszon- és harmincévesek. Ez a gondolatmenet hibátlanul megválaszolja a miérteket.

Ki ne találkozott volna olyan fiatal felnőttel, aki mintha csak téblábolna az életben, fogódzókat keres, de rosszakat talál, vagy semmilyet, és ha már így alakult, akkor inkább bulizásba fojtja a bánatát? Tim Urban a Wait But Why blogon nagyon érdekes végéről fogja meg a kérdést, az írást pedig sikerült illusztrálni is remek, mindenki által érthető rajzokkal. A levezetéssel nem feltétlenül kell egyetérteni, sőt, vitatkozni vele érdemes, már csak azért is, mert Urban az amerikai állapotokról ír - mégsem nehéz hasonló jelenséget felfedezni 2016 Magyarországán, ha nagyon figyelünk. Néha. Bizonyos helyzetekben. Egyeseknél.

Ezért most utánközöljük az ott leírtakat, némileg magyarítva, itt-ott kiegészítve, de az ott látható ábrákkal együtt, hátha valakiben gondolatokat ébreszt, ha már bennünk is ébresztett.

Kezdjük azzal, hogy ő itt Lilla:

Fotó: waitbutwhy.com

Lilla az úgynevezett Y-generáció tagja, vagyis azoké a fiataloké, akik 1980 és 1995 között születtek (és a mindenféle technológiai újítások ölelő karjai között nőttek fel). Lilla szereti azt, ami ő maga, egyetlen gond van csupán: hogy boldogtalan. Hogy mi tesz valakit boldogtalanná, arra van egy príma képlet:

Boldogság = Realitás - Elvárások

Pofonegyszerű: ha valakinek az elvárásai meghaladják a valóságot, akkor nyilvánvalóan mínuszba csap a boldogságmétere. Magyarul nem lesz boldog.

Ennek megvan a maga oka, és ehhez be kell vonnunk a kontextusba Lilla szüleit.

Fotó: waitbutwhy.com

Lilla szülei az 50-es években születtek, vagyis a második világháború utáni baby boomer generáció tagjai, aminek az itthoni megfelelője a Ratkó-korszak. Ők azok, akik a nagy gazdasági világválság utáni fellendülés gyümölcseit leszüretelhették, és úgy is nevelték őket (Lilla nagyszülei), hogy biztonságos karrierjük legyen, és képletesen szólva zöldebb fű jusson nekik, mint elődeiknek. Ilyen:

Fotó: waitbutwhy.com

Úgy nevelték őket, hogy semmi sem akadályozhatja meg őket abban, hogy hozzájussanak ehhez a pihe-puha, dús pázsithoz - vagyis a gondoskodó létbiztonsághoz. Ehhez azonban évek hosszú, kemény munkájára van szükség.

Miután tehát Lilla szülei abbahagyták a hosszú hajú hippiskedést, és megérkeztek a 70-es, 80-as és 90-es évek, bedurrantották a melót, miközben az éppen prosperáló, gazdaságilag felemelkedő világ is rájátszott ebben a kezükre. És akkor bekövetkezett az, amire Lilla szülei nem számítottak: jobban teljesítettek, mint ahogy azt elvárták maguktól. A fű még zöldebb lett, mint elképzelték:

Fotó: waitbutwhy.com

A valóság esetükben tehát meghaladta az elvárásokat. Tehát boldogok lettek! Ennélfogva pedig értelemszerűen kicsattanóan optimisták saját gyermekük jövőjét illetően is.

Ezek a szülők azt mondták gyermekeiknek, hogy azok lehetnek, amik akarnak lenni.

Ennélfogva a felcseperedő Y-generáció rendkívül reményteljesen cseperedett, sokkal reményteljesebben, mint baby boomer szüleik. Ez a reményteliség odáig jutott, hogy már nem csak a szépen lengedező zöld füvet látták lelki szemeik előtt. Náluk már virágok is szökkentek szárba! Vagyis nem csak biztonságot vártak el karrierjüktől, hanem azt is, hogy a saját álmaikat válthassák valóra.

Fotó: waitbutwhy.com

A Google egyik hasznos kis eszköze - az, amelyik az egyes kifejezéseket a múltbéli újságokban keresi, vagyis tudja, hogy az adott szavak milyen gyakran bukkantak fel a nyomtatott sajtóban egy adott évtizedben - is alátámasztja ezt: a „biztonságos karrier” kifejezés eszerint lassacskán kiment a divatból, és bejött a helyére a „kiteljesítő karrier”. Vagyis ez a friss nemzedék sokkal ambiciózusabb szüleinél, amit többek között annak is köszönhetnek, hogy a szülők gyerekkorukban folyamatosan azt sugározták feléjük,

hogy ők bizony különlegesek.

Szóval azon túl, hogy a fű tetején virágok is szikráznak majd az elképzelésük szerint, az Y-generáció tagjai azt is gondolják, hogy nekik, egyénileg valami izgalmasabbat, jobbat szán a sors. Vagyis ők lehetnek a szivárványos egyszarvú, aki a többi kortárs fölé magasodik:

Fotó: waitbutwhy.com

És akkor itt jönnek a gondok. Leginkább a munkaerőpiacon. Azzal az elképzeléssel ugyanis, hogy én, az Y-generáció tagja, aki ráadásul különleges, egy fantasztikus karriert kell hogy kapjak, mert erre lettem teremtve, egészen könnyen orra lehet bukni. Vagyis sokan nem gondolják úgy, hogy keményen kell dolgozniuk (ahogyan a szüleik tették). Hanem hogy a fényes jövő az ölükbe hullik.

Az élet azonban egy olyan dolog, hogy kemény.

Vagyis nem hullik az ölbe semmi, ha csak nem vagyunk a tudjukmelyik politikai vezetőnek a veje. Semmi sem jár magától, sem a pénz, sem a respekt, azért dolgozni kell. Ezért aztán Lilla végül itt találja magát, égben robogó egyszarvú helyett a realitás talaján:

Fotó: waitbutwhy.com

És akkor még valami tovább ront a helyzeten:

A Facebookos egóalkotás. Ami miatt Lilla azt látja a Facebookon, hogy kortársai mind jobbak, mint ő.

Itt egy nyaralás, ott egy közös mosolygós kép a partnerrel, amott egy edzés miatt domborodó újabb, természetesen a legelőnyösebb perspektívából befotózott izomcsoport. Lilla bele sem gondol, hogy a Facebookon mindenki a lehető legjobb oldalát mutatja, azt, ami szép, ami jó - gyakorlatilag úgy próbálunk élni a digitális hálón, ahogy a valóságban nem feltétlenül adatott meg. És nem nagyon írjuk ki a Facebookra, ha éppen szarul állunk az élet valamely területén, mert szarul állni nem menő, az lehúzós, az gáz.

Lilla tehát azt látja, hogy mindenki előrébb tart nála:

Fotó: waitbutwhy.com

Ami pedig rossz elgondolás. Mert rossz napjai, buktatói mindenkinek vannak, ezért nem szabad a Facebookot realitásként felfogni. Ettől függetlenül Lilla ezért frusztrált. Az Y-generáció gyakran ezért frusztrált. Az írás remek tanácsokat is ad végül a szóban forgó nemzedék tagjainak:

1. Maradj borzasztóan ambiciózus!
Mert egyébként a világ tobzódik lehetőségekben egy ambíciózus, és pluszban tehetséges ember számára.

2. Ne rugózz többé azon, hogy különleges vagy!
Mert nem vagy az. Egyelőre ugyanaz a tapasztalatlan fiatal felnőtt vagy, mint a többiek. De különlegessé válhatsz azáltal, hogy sokat dolgozol, eltökélten fejleszted magad, hogy jó legyél egy adott területen.

3. Hagyj figyelmen kívül mindenki mást!
Nem burjánzik a mező másoknál, hiába üzenik ezt magukról. A többi fiatal is sokat kételkedik magában. De ha csinálod, amiről úgy érzed, hogy az a te dolgod, és csinálnod kell, akkor sosem lesz okod másokat irigyelni.

Mi sem tehettünk volna szebben pontot a végére.

Forrás: http://www.nyugat.hu/tartalom/cikk/boldogtalan_frusztralt_fiatalok

Miért boldogtalanok a mai fiatalok? A megfejtés az orrunk előtt hevert! Tovább
A szeretet nem jön magától, meg kell küzdeni érte

A szeretet nem jön magától, meg kell küzdeni érte

book40.jpg

 

A könyvben szereplő negyven igaz történetet olyan emberek írták, akiknek életét megváltoztatta a szeretet, mert akkor sem adták fel, amikor súlyos akadályok tornyosultak előttük. Néha mosolyra, máskor könnyekre fakasztó történeteik - melyeket Gary Chapman reflexiói egészítenek ki - a cselekvő szeretetről szólnak.

A történetek különböző korú és élethelyzetű emberektől származnak, és a legkülönfélébb kapcsolatok szerepelnek bennük:

  • a feleség, aki minden dühét a kötésbe fordította, de a fonallal legszívesebben megfojtotta volna a férjét;
  • a testvérek, akik éveken át tudni sem akartak egymásról;
  • az asszony, aki a saját háza küszöbén egy idegenbe botlott bele;
  • az elzárkózó szomszéd, akit egy elkóborolt kislány szelídített meg;
  • a lány, akinek apja sohasem mutatta ki az érzelmeit.

A szeretet nem jön magától, meg kell küzdeni érte 

 

 

A könyv megrendelhető az alábbi linken - akár ingyenes kiszállítással:

A szeretet nem jön magától, meg kell küzdeni érte
A szeretet nem jön magától, meg kell küzdeni érte Tovább
"Minden felnőtt volt egyszer gyerek És felnő majd az új gyereksereg: Többet s jobban törődjetek velünk Mert eljön majd a nap, amikor mi is felnövünk." Bródy János