2019.már.14.
Írta: netbutik

Fáradtnak, hajszoltnak, kimerültnek érzed magad?

 

photo_by_annie_spratt_on_unsplash_v2.jpg

Photo by Annie Spratt on Unsplash

 

Fáradtnak, hajszoltnak, kimerültnek, szomorúnak, idegesnek érzed magad?

Szívesen tennél valamit közérzeted, testi-lelki egészséged javításáért?

Szeretnél segíteni gyermekednek jobban koncentrálni, könnyebben tanulni, eredményesebben kezelni szorongását, indulatait és az őt érő stresszt?

 

Akkor Prof. Dr. Bagdy Emőke nagyon hasznos dolgokkal készül számodra!

 

Prof. Dr. Bagdy Emőke:
Pszichofitness gyermekeknek
(hangoskönyv relaxációs, meditációs és imaginációs programokkal)

 

ny300.JPG

 

A lelki edzést szolgáló gyakorlatok gyűjteménye a gyermekek stresszkezelési és érzelmi intelligencia-fejlesztési céljait szolgálja. Segítségükkel megalapozhatjuk és megerősíthetjük az egészséget óvó és az életet boldogító képességeket.

 

  • A hála, a köszönetmondás,
  • a derűlátás és a jó cselekedetek gyakorlására,
  • a lelki megküzdési képesség erősítésére,
  • az örömképesség fejlesztésére valamint a megbocsátásra,
  • a harag elengedésére irányuló lelki gyakorlatok mind a pozitív pszichológia „boldogságfokozó gyakorlataihoz” tartoznak.

 

A CD hallgatása nagycsoportos óvodáskortól javasolható tizennégy éves korig, de felnőttek is bátran alkalmazhatják a szubjektíve jólesőnek tapasztalt gyakorlatokat, melyekkel kedvező stresszkezelési és lelkierő edzési eredményeket érhetnek el. A felkínált gyakorlatcsoportok a gyermekek korosztályonkénti szükségleteihez igazodnak.

 

Óvodás gyermekek esetében a gyakorlatok hallgatásánál nélkülözhetetlen a szülő, nagyszülő, óvópedagógus jelenléte. A biztonságot adó együttesség, a közös élményhelyzet a program hatékonyságának fontos részét képezi.

 

Rendeld meg a hangoskönyvet 10%-os kedvezménnyel,azaz 2990 forint helyett 2690 forintért! Érvényes csak 2019.03.17-ig!

Megrendelés

Prof. Dr. Bagdy Emőke::
Pszichofitness kamaszoknak és felnőtteknek
(hangoskönyv relaxációs, meditációs és imaginációs programokkal)

 

ny301.JPG

"Ezt a lelki edzésprogramot tizennégy év feletti kamaszok, valamint felnőttek számára állítottam össze."

A kínálatban szerepel a lelki egyensúly, harmónia és nyugalom, azaz

  • a belső béke kialakítását programozó gyakorlat;
  • egyszerű és gyors relaxációs tréning;
  • egészséggondozó relaxáció;
  • imaginációs gyakorlat, amelyhez a lehorgonyzás technikáját is hozzátanulhatjuk;
  • élményalapú belső utazás;
  • a hála,
  • a köszönetmondás,
  • a derűlátás,
  • a boldogító jó cselekedetek gyakorlására,
  • a lelki megküzdési képesség erősítésére,
  • az örömképesség fejlesztésére és
  • a megbocsátásra,
  • a harag elengedésére,
  • a személyes kapcsolati háló megerősítésére irányuló meditációs gyakorlatok.

 

Jó élményeket, a lelki tartás, lelki izomzat és működés pozitív erősödését kívánom tisztelettel, szeretettel:
Bagdy Emőke

 

Rendeld meg a hangoskönyvet 10%-os kedvezménnyel,azaz 2990 forint helyett 2690 forintért! Érvényes csak 2019.03.17-ig!

Megrendelés

Hasonló kiadvány a témában amelyből 1 darab van készleten:

 

Relaxációs meséskönyvek:

 ......................................................................................................................................................

Ha tetszett ez a cikk, oszd meg az alábbi gombok segítségével. Köszönöm:-)

Gyere a Facebookra is! Beszélgetni, lájkolni, olvasni.

Szeretettel várlak :-)

Családi tudattalan - Családi sebek és a gyógyulás útjai

laura-fuhrman-696993-unsplash.jpg

Photo by Laura Fuhrman on Unsplash

 

Mindegy, hogy mennyi idősek vagyunk, hogy milyen távol élünk a családunktól vagy mit tudunk róluk, ők mindig jelen vannak az életünkben. Láthatatlanul fogják a kezünket, és húznak magukkal az általuk kijelölt úton. Ezt sokan úgy élik meg, hogy velük csak megtörténik az élet, hiába minden próbálkozás, nem tudják irányítani az eseményeket. Sodródnak az árral, napjainkban kevés az öröm, ám annál több a feszültség, bosszúság, frusztráció.

Az életük közepe táján fásultan néznek körül:

  • megszürkült szerelmek,
  • érdektelen munka,
  • megterhelő robot,
  • betegségek,
  • vagy pótszerekkel oldott hiányérzet

Számtalan esetben ez

  • a feldolgozatlan nehézségek,
  • az el nem gyászolt veszteségek
  • a fájdalmas traumák

                                                      előző generációkból átörökített kifejeződés.

Amíg a múlt feltáratlanul marad, nekünk sincs más lehetőségünk, mint a tehetetlenül szenvedni, és azzal nyugtatni magukat, hogy ilyen az élet. Pedig az élet sokkal nagyobb játékteret ad számunkra, mint gondolnánk. Ehhez azonban arra van szükségünk, hogy megismerjük családi múltunk történeteit, és mint egy puzzle-t összerakjuk a darabkákat.

ryoji-iwata-669950-unsplash.jpg

Photo by Ryoji Iwata - unsplash

 

Saját sorsunk teljességéhez hozzátartoznak őseink élet darabjai is.

Éppen ezért sokunk életében egyszer csak eljön az a pillanat, amikor sürgető késztetést érzünk arra, hogy megértsük:

  • hogyan formálódott a sorsunk úgy, ahogy,
  • miért épp azokat a döntéseket hoztuk meg, amiket,
  • milyen belső iránytűt követve haladtunk előre.

Ilyenkor általában azon is elgondolkodunk, mennyiben volt „előre megírva” a történetünk, volt-e lehetőségünk a szabad választásra.

Ezek a kérdések foglalkoztatták Szondi Lipótot, a világhírű magyar származású idegorvost és pszichiátert is, amikor megalkotta sorsanalízis elméletét. Ő úgy vélte, hogy sorsunk valójában nem más, mint választások végeláthatatlan sora: választunk magunknak egy párt, barátot, foglalkozást, de betegséget, sőt halált is.

Az volt az elképzelése, hogy e döntéseinket egy láthatatlan erő, a családi tudattalan irányítja.

Úgy vélte, őseink sokféle sorslehetőséget kínálnak fel számunkra, amelyek közül mi magunk választjuk ki, hogy mire mondunk igent, mit teszünk az életünk részévé és mit utasítunk el. Ám ahhoz, hogy ezt tudatosan és szabadon tehessük, elő kell hívnunk az ismeretlenség homályából családi örökségeinket, és ennek a tudásnak a birtokában dönteni arról, mit szeretnénk továbbvinni és mit engedünk el. Sorsunkat a maga teljességében csak a családtörténetünk, a transzgenerációs örökségeink feltárásával érthetjük meg, és így vehetjük saját kezünkbe életünk kormányzását.

Hadd meséljem el, hogy az én életemben miként vált egyértelművé, hogy a családomtól átvett érzelmi tapasztalatok milyen megdöbbentő hatással vannak rám is. Ez a számomra katartikus felismerés a lányom születéséhez kötődik. Tél volt, fagyos januári szombat, amikor az alig egyhetes szuszogó kis csomaggal hazaérkeztünk a kórházból. Ahogy betettem a kiságyába, egy pillanatra megálltam fölötte, és gyönyörködve néztem, figyeltem a légzését, ahogy békésen szendergett. És akkor ebbe az idilli képbe belehasított egy rettenetes érzés: ez a gyerek elveszíthető. Olyan volt, mint egy eszelősen fájdalmas áramütés.Letaglózott.

peter-oslanec-1206494-unsplash.jpg

A kép csal illusztráció - photo by Peter Oslanec unsplash

 

Akkoriban kezdtem meg tanulmányaimat az ELTE pszichológia szakán, valamit már kapiskáltam arról, hogy a szülés utáni hirtelen hormonális változások sok nőnél depresszív hangulatot okoznak, ám közben világosan éreztem: itt valami többről van szó. Egyszerűen tudtam, hogy ennek a félelemnek a legnagyobb része nem az enyém. Nem rólam szól. Ott és akkor persze még nem állt össze a kép, de attól kezdve nem hagyott nyugodni, mi történhetett.

Elkezdtem kutatni, olvasni, képzésekre járni, míg végül érthetővé vált az a heves érzelmi reakció, amit újszülött lányom kiságya fölött éreztem.

Nálunk a szeretet és a halál közé egyenlőségjelet rajzolt a sors. A családtörténetemen végigvonul a veszteség mintázata. Anyai nagymamám kilencéves korára teljesen árva lett, egyik rokontól dobták a másikig, fiatalasszonyként két babáját is elvesztette, majd nagyapám korai halála igazolta a tételt, hogy őt mindenki elhagyja.

Az apai oldal sem volt szerencsésebb ebben a tekintetben. Dédapám 1882. december 24-én született, három nappal apja halála után, felnőtt bátyja pedig éppen halálos ágyán feküdt. Anyja félörült volt a fájdalomtól, nem sok esély volt rá, hogy képes lesz ellátni a kisbabát. A bábaasszony ezért úgy döntött, befekteti a kicsit a beteg testvér mellé, hátha elkapja a halálos kórt, és az megoldja a kilátástalan helyzetet. Apai nagymamámat szülei válása miatt egyik napról a másikra szakították el két bátyjától és az apjától, évekig nem is találkoztak, élete nagy szerelme pedig fél évvel az esküvő után hunyt el tüdőgyulladásban. Második házasságból két fia született, egyiküket másfél éves korában veszítette el. Bármerre indulok a családfán, veszteségbe botlom. De nemcsak emberek szerepelnek ezen a szomorú listán, hanem föld, vagyon és sikeres vállalkozás is odalett az évek során.

Hogy ez az én életemben mit jelentett?

Azt, hogy tartottam minden elköteleződéstől, óvatos voltam, nehogy megsérüljek.

Féltem, hogy akit megszeretek, azt nagyon hamar el is veszítem.

photo_by_alvin_mahmudov_on_unsplash.jpg

Photo by Alvin Mahmudov on Unsplash

 

Sok terápiás beszélgetés kellett ahhoz, hogy a traumák visszhangjai végre elhalkuljanak, és felismerjem, hogy nem kell tovább cipelnem azokat a szorongásokat, amelyeket az őseim hagytak rám. Ehhez azonban előbb foglalkoznom kellett a történetükkel.

Részlet: Örökölt sorsok - Családi sebek és a gyógyulás útjai

kepkivagas_6.JPG

A tét egyébként nem kicsi: csupán az életünk, amit élhetünk akár görcsök, aggodalom, fájdalmak nélkül is, kiegyensúlyozottan és boldogan.

Talán sosem késő lehetőséget adni erre magunknak.

Előző cikkek a könyvről:

.......................................................................................................................................................

Ha tetszett, amit olvastál, oszd meg az alábbi gombok segítségével. Köszönöm:-)

Gyere a Facebookra is! Beszélgetni, lájkolni, nézegetni.

Szeretettel várlak :-)

Örökölt sorsok - Családi sebek és a gyógyulás útjai

A megszégyenítő nevelés a szülők saját gyerekkori élményeiből táplálkozik. Aki gyerekkorában sokat hallotta, hogy

„Szégyelld megad!” ,

„Mit fognak ehhez szólni az emberek?!”

az egy életre megtanulta, hogy vannak dolgok, amiket szégyellnie kell, és hogy a környezete árgus szemmel lesi, méricskéli, megfelelően viselkedik-e.

Amikor pedig szülővé válik, felelevenednek a saját gyermekkori emlékei. Most már ugyan a másik oldalon áll, de a szülői szerepben is azt éli meg, hogy ha a gyereke nem megfelelően viselkedik, az az ő szégyene lesz. Ezért aztán üldözi a gyerekben, amit hajdan őbenne üldöztek, mindazt, ami csak szégyenkezésre adhat okot. A korán beégett mintákat sajnos tudattalanul is visszük, ezért hiába fogadkozunk, hogy soha nem leszünk olyanok, mint anyánk vagy apánk, a végén gyakran mégis azon kapjuk magunkat, hogy éppúgy reagálunk, épp azokat a szavakat használjuk, mint amiket tőlük hallottunk.

A megszégyenítő nevelés annyira gyakori, hogy szinte bárhol és bármikor találkozhatunk vele – nemrégiben éppen sorban állás közben lehettem tanúja.

A helyszín egy állateledelbolt, ahova sok gazdi a kutyáival jön vásárolni. Várok a soromra, mögöttem egy kétévesforma kislány áll az anyukájával, meg egy férfi egy helyes kis francia buldog kölyökkel. a kislány lelkesen próbálná simogatni a kutyát. a gazdi engedi, a kiskutya azonban csöppet visszahőköl a gyerek lendületes mozdulataitól. Kölyök még, új neki minden, ezért ijedősen óvatos. Erre anyuka az alig kétévesnek: „Látod, milyen erőszakos vagy! Még a kutya is megijed tőled!”       

Bumm! Ezt asztán jól megkapta a gyerek. Egyik lábamról a másikra állok, a gyerek pedig mér csak tétován néz, nem mozdul. Kellemetlen helyzet. Nem szólalhatok meg, mert itt most én is csak egy vevő vagyok, nem kezdhetek népnevelésbe. Hallgatok ház, pedig úgy szeretném elmondani az anyukának, hogy:

  • A kislány nem erőszakos, hanem érdeklődő, kíváncsi emberke, akit úgy hívnak gyerek. Hála istennek, hogy ilyen!

 

  • A kölyökkutyák sokszor ijedősek , mert most szokták az életet. Ez is teljesen természetes, nem a kislány hibája. Egyébként, ha a kislánytól ijedt volna meg, akkor sincs semmi baj, ragyogó alkalom arra, hogy megmutassuk a gyereknek, hogyan kell egy állat felé finoman közelíteni.

 

  • Könyörgök, ne tessék azt mondani a gyereknek (és lehetőleg gondolni se róla!), hogy erőszakos, mert ez mélyen be fog égni a lelkébe, és ha sokat ismételgetik neki, akkor a vágyaira, a lelkesedésére szégyenkezéssel fog tekinteni. Elhiszi majd magáról, hogy ha valami érdekli, akkor erőszakos, ezért visszavesz a lendületből. Így lehet kiirtani belőle az örömöt, a spontaneitást, a kezdeményezőkészséget. Ha egy mód van rá, szorongó, szégyenkező felnőttet ne „gyártsunk” már! Hadd örüljön, hadd fedezze fel a világot, hadd legyen felszabadult! Ha úgy érezzük, hogy be kell avatkoznunk, mert veszélyes a helyzet – ahogy ez nem volt az - , akkor se egy teljes személyiséget sárba tipró megalázó, címkéző regulával tegyük.

 

Ezt mondtam volna el szívem szerint nem feledve azt, hogy a reakciójában ott van a múltja, a saját tapasztalatai. Valamikor régen valószínűleg őt is minősítették, megszégyenítve nevelték. Az üzenet: ne legyél olyan, amilyen lenni szeretnél, mert az rossz, tilos, elitélendő. Így kezdjük egymást titkolózásra nevelni, hiszen a titok mindig kapcsolatba ágyazottan jelenik meg.

Azt gondoljuk, hogy a kapcsolat nem bírná el az igazságot. Hogy ezt honnan vesszük? A korábbi tapasztalatainkból. Azokból a sokszor jelentéktelennek tűnő helyzetekből, amikor azt érezzük, hogy a másik nem fogad el minket, hogy bírál, hogy nincs kölcsönösség és támogatás a kapcsolatunkban. Olyankor inkább bezáródunk, és egyre kevesebbet mutatunk meg magunkból. Elindul az a folyamat, amit a szakemberek a titok körforgásának neveznek. Ha ellenségességet, elutasítást, helytelenséget élünk meg, akkor nagyon meggondoljuk, hogy mit merhetünk elmondani a másik embernek.

Részlet Orvos-Tóth Noémi: Örökölt sorsok című könyvből.A könyv alcíme az, hogy Családi sebek és a gyógyulás útjai.

További részletek a könyvről itt! 

family_unsplash1.jpg

A tét egyébként nem kicsi: csupán az életünk, amit élhetünk akár görcsök, aggodalom, fájdalmak nélkül is, kiegyensúlyozottan és boldogan.

Talán sosem késő lehetőséget adni erre magunknak.

kepkivagas_6.JPG

.............................................................................................................................................

Már külföldre is szállítunk és nagyon kedvező áron pl Romániába a szállítási költség CSAK 913 Ft!Bővebb infó itt!

Ha tetszett, amit olvastál, oszd meg az alábbi gombok segítségével. Köszönöm:-)

Gyere a Facebookra is! Beszélgetni, lájkolni, nézegetni.

Szeretettel várlak :-)

 

 

 

Könyvajánló: Örökölt sors Családi sebek és a gyógyulás útjai

ny104.jpg

Aki nem tárja fel és nem értelmezi saját és felmenői múltját, tapasztalatait, sérelmeit és félelmeit, az arra ítéltetik, hogy ugyanazokat az esetleg nagyon fájdalmas és kudarcos mintákat ismételgesse újra meg újra. Ahhoz, hogy szabadabb és jobb döntéseket hozhassunk, tisztába kell kerülnünk azzal, hogy milyen hatások formáltak éppen ilyenné, és miként lehet megváltoztatni azt, ami „nálunk mindig is így volt”, csak éppen már nem szolgálja a boldogulásunkat.

Orvos-Tóth Noémi könyve alapvetően fontos tudást kínál, és lebilincselő önismereti utazásra hív – szívből ajánljuk mindenkinek!

Orvos-Tóth Noémi:
Örökölt sors – Családi sebek és a gyógyulás útjai

 Amikor elkezdjük kutatni elakadásaink, szorongásaink, elhibázott párkapcsolataink, ismétlődő kudarcaink okát, gyakran kiderül, hogy saját életünk történései nem adnak megfelelő magyarázatot. Ilyenkor érdemes a tágabb perspektívát is megvizsgálni, és szüleink, nagyszüleink vagy akár a még korábbi generációk életeseményeit is feltárni.

A legtöbb esetben döbbenten tapasztaljuk majd – amit a modern kutatások eredményei is igazolnak -, hogy felmenőink traumái, feldolgozatlan félelmei, kapcsolati törései még a halálukkal sem enyésznek el, hanem bennünk élnek tovább. Az egykori háborús üldöztetés a mi életünkben depresszió formájában jelentkezik, a kitelepítés traumája állandó bizalmatlanságban, az árván maradt dédmama kötődési vesztesége párkapcsolati kudarcokban, az öngyilkos nagypapa eltitkolt története pánikzavarban – hogy csak néhány lehetséges példát említsek.

Számomra ma már egyértelmű, hogy egyetlen ember sorsa sem érthető meg transzgenerációs szemlélet nélkül. Ha szeretnénk megszabadulni kínzó tüneteinktől, vagy megváltoztatni zavaró viselkedési és érzelmi mintáinkat, fel kell tárnunk családunk múltját.

Ez gyakran nem egyszerű feladat, mert sok titkot, kimondatlan feszültséget hurcolunk magunkkal, és adunk tovább generációról generációra. A tabutémák pedig megakadályozzák, hogy egészségesen és őszintén kapcsolódjunk egymáshoz és önmagunkhoz.

Ebben a könyvben szeretném végigvezetni az olvasót egy transzgenerációs önismereti úton, hogy saját életében tetten érhesse és helyrehozhassa a múltból megörökölt negatív érzelmi viszonyulásokat és viselkedési mintákat.


Megrendelés

Orvos-Tóth Noémi

Olvass bele a könyvbe!

 

„A fájdalom, a rettegés, a szenvedés mintázatai azokban a leszármazottakban is felbukkannak, akik közvetlenül nem is voltak részesei az eseményeknek. Vajon hogyan lehetséges ez? 2014-ben a Nature Neuroscience című folyóiratban megjelent egy világszerte nagy szenzációt keltő tanulmány. Az atlantai Emory Egyetem kutatói, miközben cseresznyevirág illatot permeteztek az egerek ketrecébe, kellemetlen áramütésnek tették ki az állatokat. A kis rágcsálók így hamar megtanulták, hogy félniük kell az egyébként kellemes illattól. Pavlov óta ezen a kondicionálásos eljáráson nem nagyon csodálkozunk, nem is e miatt járta be a hír a világsajtót. A kutatók ugyanis ebben az esetben az egerek utódait is bevonták a vizsgálatba, és azt találták, hogy a cseresznyevirág illatára beinduló félelmi reakciók a második és harmadik generáció esetében is kimutathatók voltak, annak ellenére, hogy ők soha nem kaptak áramütést. Az alaposabb vizsgálatokból kiderült, hogy mind az első generáció, mind az utódok agyának szaglásért felelős régióiban szerkezeti átalakulások jöttek létre. Bizonyítást nyert tehát, hogy az élmények – ebben az esetben a félelem és a fájdalom – biokémiai üzenetekké transzformálódva alakítják át nemcsak az érintettek, de utódaik idegrendszerének működését is. Ezt a generációkon átívelő információátadást nevezzük transzgenerációs hatásnak.

„Egy családi titok felszínre hozásához kellő érzékenységgel és elővigyázatossággal kell hozzálátni, mert ha nem megfelelő a z időzítés, ha túl gyorsan, túlságosan felkészületlenül vagy drasztikusan szembesítjük a titokból addig kizárt családtagokat az igazsággal, akár nem kívánt károkat is okozhatunk. Ahogy egy szupervízorom fogalmazott: ’Minden család szekrényében ott lapul legalább egy csontváz, de vigyázz, mikor szeded elő, nehogy kizuhanva agyonüsse a terápiát.’ És milyen igaza volt! A léleknek ugyanis megvan a maga terhelhetősége. Ha ez nem elegendő, akkor előbb alkalmassá kell tenni, meg kell erősíteni, hogy el tudja hordozni a felszínre bukkanó titok súlyát. Amikor az ember először lemegy az edzőterembe, biztosan nem tanácsos a nagyobb súlyok felé kapkodni, mert fejlődés helyett brutális húzódások, túlterhelések, izomszakadások lehetnek a túlzott hév következményei. Ahogy az izmokat felkészítjük, és szép fokozatosan tesszük terhelhetővé, úgy a lelket is edzeni kell, hogy kellő erőre tegyen szert, mielőtt szembesítjük a titokkal. A brutálisan nyakunkba zúduló igazság ugyanis éppolyan ártalmas lehet, mint a hazugság maga.”

„Az anyává válás olyan téma, amiről ma bizonyos aspektusokból nem illik, gyakran nem is merünk beszélni, mert félő, hogy egyesek felháborítónak, vérlázítónak találják a teljes igazságot. A közmegegyezés szerint ugyanis minden normális nő kitörő örömmel várja gyermeke születését. Ha valaki – akár csak időnként, várandóssága egyes szakaszaiban vagy bizonyos élményei kapcsán – mást érez és mond, az kiteszi magát mások dühödt, megvető ítélkezésének. Pedig e téren is milyen fontos lenne az őszinteség! A nemzetközi felmérések eredményei szerint ugyanis a pozitív terhességi tesztre százból ötvenhat pár rémülettel reagál. A kezdeti sokk persze a legtöbb esetben oldódik, de még így is több várandósságot kísérnek negatív érzések, mint gondolnánk. Amerikai adat: a megszületett gyerekek több mint egyharmada (!) nem kívánt terhességből jön a világra – pedig ma már a nyugati társadalmakban széles körben elérhetők a fogamzásgátló tabletták és gumi óvszerek. Vajon mi lehetett a helyzet az 1960-as évek előtt, amikor jórészt a puszta véletlenen múlt, hogy valaki teherbe esett-e vagy sem…? Bátran megkockáztathatjuk azt az állítást, hogy minden generációban tömegek jönnek a világra úgy, hogy a szüleik egyáltalán nem vágytak rájuk.”

„A megszégyenítő nevelés a szülők saját gyerekkori élményeiből táplálkozik. Aki gyerekkorában sokat hallotta, hogy ’Szégyelld magad!’, ’Mit fognak ehhez szólni az emberek?!’, az egy életre megtanulta, hogy vannak dolgok, amiket szégyellnie kell, és hogy a környezete árgus szemmel lesi, méricskéli, megfelelően viselkedik-e. Amikor pedig szülővé válik, felelevenednek a saját gyerekkori emlékei. Most már ugyan a másik oldalon áll, de a szülői szerepben is azt éli meg, hogy ha a gyereke nem megfelelően viselkedik, az az ő szégyene lesz. Ezért aztán üldözi a gyerekben, amit hajdan őbenne üldöztek, mindazt, ami csak szégyenkezésre adhat okot. A korán beégett mintákat sajnos tudattalanul is visszü k, ezért hiába fogadkozunk, hogy soha nem leszünk olyanok, mint anyánk vagy apánk, a végén gyakran mégis azon kapjuk magunkat, hogy épp úgy reagálunk, épp azokat a szavakat használjuk, mint amiket tőlük hallottunk.”

Megrendelem a könyvet

„A szülők, mire gyermekük születik, kazalnyi frusztrációt halmoznak fel az életükben. El nem ért célok, megvalósulatlan álmok, dugába dőlt tervek szegélyezik útjukat. Ha összességében jól is érvényesülnek, ami nem jött össze, az évek múlásával egyre jobban kiszíneződhet, és sokszor értékesebbnek tűnik, mint ami végül megvalósult. Ha mindezt nem dolgozzák fel, ha nem tudatosítják magukban, hogy ezek az ő saját vágyaik és kudarcaik, akkor könnyen használhatják a gyerekeiket arra, hogy rajtuk keresztül mégis megélhesse nek valamit abból, ami nekik személyesen nem sikerült. Úgy okoskodnak: ’Azért vágytam arra, amire, mert az jó. Ha nekem jó lett volna, akkor a gyerekemnek is jó lesz.’ És elkezdik a gyereket – hol gyengédebben, hol meg kifejezetten erőszakosan – a ’megfelelő’ irányba terelni.”

„Salvador Dalí mindössze kilenc hónappal azután született, hogy ugyancsak Salvador nevű bátyja, aki még a második évét sem töltötte be, egy emésztőszervi betegség következtében elhunyt. Dalí szülei meg voltak győződve arról, hogy másodszülött fiuk valójában elhunyt gyermekük reinkarnációja, aki azért jött a világra, hogy a helyébe lépjen. Ötéves korában ki is vitték bátyja sírjához, amin ott állt a saját neve. Dalí ettől kezdve élete végéig úgy gondolt magára, mint aki halott testvére életét folytatja tovább. Ennek minden bizonnyal köze lehetett fiatalkori identitáskereséséhez és extrém életvezetéséhez. Önéletrajzi könyvében (Salvador Dalí titkos élete) így ír: ’Elég volt, ha azt mondták, ’fekete’, én azt feleltem, ’fehér’; ha tisztelettudón meghajoltak, én köpködtem. Örökös vágyam, hogy másnak érezzem magam, dühödt könnyekre fakasztott. Egyfolytában azt ismételgettem magamban: ’Én egyedül! Én egyedül!’. Megrendítő sorok egy embertől, aki már korán megtanulta, hogy soha nem lehet önmaga…”.

feri-es-noemi.jpg

Orvos-Tóth Noémi Pál Ferivel a novemberi Nyitott Akadémia Pódiumon.

„Amikor egy kisgyermeket rendszeresen bántanak, meg aláznak, elhanyagolnak vagy kihasználnak, az a személyiségfejlődés valamennyi területét károsan befolyásolja. Hatással lesz a testi, szellemi, érzelmi és szociális működésére is. Ma már az agyi képalkotó eljárásoknak köszönhetően elég pontosan látjuk, mi történik a traumatizált gyerekek idegrendszerében. A trauma ugyanis nem csupán testi fájdalmat és gyötrő (sokszor csak zsigeri szinten tárolt) emlékeket jelent. Ezt a legfontosabb megértenünk! A fenyegetettséggel járó félelem és rettegés, a bizonytalanság nem pusztán múló érzelmek. A trauma hosszú távú hatása épp abban rejlik, hogy a gyerek éretlen idegrendszere szinte ’bepácolódik’ a stresszhormonba, és így eltérő fejlődési pályára áll. Ez azt jelenti, hogy egy traumatizált ember agyának szerkezetileg is más a felépítése, így máshogy is működik, mint szerencsés társaié, akiknek nem volt részük az ártalmas élményekben. Éppen ezért, amikor értetlenül állunk valakinek a viselkedése előtt, mindig gondoljunk rá: lehet, hogy éppen ennek az eltérő agyi működésnek egyik tünetével találkozunk.”

„A gyermekkorban elszenvedett bántások és elhanyagolás tragikus következménye, hogy megakadályozza a társas jelzések helyes értelmezését. Akivel kicsiként durván bántak, annak különösen nehéz elmélyült kapcsolatokat kialakítania, mert a másik embert – gyerekkori tapasztalataira alapozva – kiszámíthatatlannak és megbízhatatlannak tartja, sőt akár teljesen ártatlan helyzetekben is azt feltételezi róla, hogy meg akarja tám adni. Tehát nem az számít, hogy a másik ténylegesen hogyan viszonyul hozzá, az ő fejében már előre be van állítva egy negatív kép, amit bárkire ráhúz, aki közel kerül hozzá. Reakciói sokkal inkább szólnak a belső képről (és a belső képhez), mint a vele szemben álló hús-vér emberről.

„Van egy izgalmas kutatási módszer, amelyet mostanában egyre gyakrabban használnak a társadalomtudományokkal foglalkozó szakemberek – ez pedig a tartalomelemzés. A kutatók ennek keretében azt vizsgálják, hogy egy adott szövegben milyen szavak milyen összefüggésben fordulnak elő a leggyakrabban. Így fel lehet fedni a szöveg rejtett üzenetét, ami egyértelműen nincs ugyan kimondva, de megbújik a sorok között. A kimondott szavak az idegrendszerünkre is hatnak. A kihívás szó például sejtszinten is serkent, felvillanyoz, míg a probléma szó használata inkább a stressz-szintet emeli meg. Amikor egy pácienssel elkezdünk arról beszélni, hogy melyek voltak a jellegzetesen használt szavak, mondatok a származási családjában, nagyon szemléletesen kirajzolódik az a kapcsolati miliő és érzelmi klíma, amelyben felnőttek. Időnként tényleg megdöbbentő felismerések születnek.”

Orvos-Tóth Noémi dedikálás közben.

„Mivel az evolúciós kutatásokból tudhatjuk, hogy szinte minden emberi működés valamilyen célt szolgál, jogos feltenni a kérdést: annak vajon mi lehet a célja, hogy a megtapasztalt szorongató érzéseket, félelmeket, aggodalmakat a következő generációk számára is átörökítsük? Miért intézte úgy a természet, hogy a szülők és nagyszülők szenvedései a gyerekek életében is megjelenjenek? A válasz mindig a túlélés. A transzgenerációs hatásokat felfoghatjuk úgy is, mint fontos üzenetcsomagokat, amelyeket az előző generációk küldenek az utódoknak, hogy ezzel is segítsék sikeres boldogulásukat. ’Nézd, én ezt tapasztaltam a világban, készülj fel te is, hogy semmi ne érjen váratlanul!’ Ennek az örökölt alkalmazkodóképességnek azonban van egy hátulütője is. Amikor a környezet békésebbé válik, a fokozott érzékenység inkább hátrányt, mint előnyt jelent.”

„A fiatal hölgy soha nem gondolt bele, valójában milyen kapcsolati dinamika zajlott két szülője között, és ez milyen összefüggésbe hozható az ő elakadásával. A kis házi feladat során jött rá, hogy egy az egyben átvette édesanyja élményvilágát, és épp úgy viszonyult a férfiakhoz, ahogy tőle látta. Ez a ’lelki copy-paste’, amikor változatlanul illesztem be a szüleim vagy más fontos személyek látásmódját a sajátomba. Ennek a hölgynek a férfiakkal kapcsolatos érzései sokkal inkább tükrözték az anyai tapasztalatokat, mint a saját élményeit. A kapcsolati minták, amelyekbe gyerekként belenövünk (ahogy a szüleink egymással és egymásról beszélnek), előrevetítik, hogy felnőve mit tartunk majd természetesnek, normálisnak, magától értetődőnek egy kapcsolaton belül. Amíg ezeket nem vizsgáljuk meg alaposan, amíg nem is kezdjük el megkérdőjelezni az igazságukat, vakon követjük őket, és nem értjük, mi történik velünk. 

A könyv megrendeléséhez kattints az alábbi ide:Megrendelés

.............................................................................................................................................

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is az alábbi gombok segítségével. Köszönöm:-)

Gyere a Facebookra is! Beszélgetni, lájkolni, nézegetni.

Szeretettel várlak :-)

Könyvajánló - Hoztam, kaptam, átszabtam! A személyiségformálás lehetőségei

plhoztam-kaptam-b1-web.jpg

Bizonyos helyzetekben mindannyian megtapasztalhatjuk, hogy nem úgy cselekszünk és kommunikálunk, mint ahogy logikus volna, és az érdekeinket szolgálná. Voltaképpen magunk sem értjük, miért megyünk bele ismétlődően vesztes játszmákba, miért nem viselkedünk másként, okosabban. Ilyenkor gyakran különböző sorskönyvi parancsok és tilalmak lépnek működésbe, esetleg szüleink elvárásait igyekszünk beteljesíteni. Amíg pedig mindezt nem tudatosítjuk, esélyünk sincs a változásra.

A nagyszerű pszichológus, F. Várkonyi Zsuzsa, aki évtizedek óta foglalkozik a sorskönyvi előírásokkal, az emberi játszmákkal, a szülői tulajdonítások és elvárások gyakran bénító hatásaival, most egy élvezetes beszélgető-könyvben ad választ számos kérdésre, amelyek valószínűleg sokszor megfordultak már a mi fejünkben is. Akár a saját viselkedésünk, választásaink, ismétlődő kudarcaink mozgatórugóit akarjuk megtalálni, akár szülőként szeretnénk megkímélni a gyerekünket attól, hogy túl sok terhet rakjunk a vállára, ez a kötet mindenképpen nagy

Várkonyi Zsuzsa:Hoztam, kaptam, átszabtam! A személyiségformálás lehetőségei

 

  • Miként formálják személyiségünket és életutunkat szüleink tudatos és tudattalan elvárásai?
  • Hogyan érvényesül mindennapjainkban a sorskönyvi előírások parancsoló ereje?
  • Miért megyünk bele olyan pszichológiai játszmákba, amelyek újra meg újra csak csalódást, vereséget, megaláztatást gyűjtenek be nekünk?
  • Mi állhat a teljesítménykényszer, a kontrollmánia, a zsarnoki viselkedés vagy éppen a túlalkalmazkodó magatartás, a nemet mondásra való képtelenség hátterében?
  • Miért menekül valaki az intimitás elől?
  • Hogyan termeli egy család mindig újra a sikert vagy a kudarcot?
  • Miért választ magának valaki ismételten alkoholista vagy bántalmazó partnert, miközben éppen ezt a típust akarná elkerülni?

Hazánk egyik legkedveltebb pszichológusa, F. Várkonyi Zsuzsa hat éven át, több mint kétszáz alkalommal beszélgetett Bódy Gergővel a Klubrádió Kontakt című műsorában. Ez a kötet, mely harminchat beszélgetés anyagát tartalmazza, szerteágazó témákon keresztül azzal az alapvető kérdéssel foglalkozik, hogy gyerekkori tapasztalataink miként alakítják felnőttéletünket, kapcsolatainkat, és milyen lehetőségeink vannak, ha változtatni szeretnénk a rossz beidegződéseken.

Megrendelem a könyvet

OLVASS BELE A KÖNYVBE!

„Érdemes tudni, hogy minél korábban érkezik egy üzenet magamról és a világról, annál mélyebb nyomot hagy. Azt szokták mondani, hogy ’Olyan kicsi voltál, nem emlékezhetsz’, és valóban, a tudat szintjén nem marad emlékkép a korai élményekről, ezek mégis meghatározóan fontosak – sejtszinten alakítják a személyiséget. Mondok egy példát: ha egy csecsemő azt tapasztalja, hogy türelmetlenül, kapkodva etetik, öltöztetik, fürdetik, hogy nagyon kevés a szemkontaktus, hogy sírására nem egy érdeklődő, megnyugtató, mosolygó arc jelenik meg, hanem egy szűk pupillájú, másfelé tekintő, zárt arc, az ő biztonságát veszélyeztető mozdulatokkal, abból azt az üzenetet veszi le, hogy az életben maradásához szükséges találkozások kellemetlenek. Ez nagyon erősen befészkeli magát a személyiség mélyére, és negatív irányban befolyásolja annak alakulását. Az így induló gyerek leggyakoribb megoldása erre a tartósan elutasító szülői magatartásra az úgynevezett ’negatív figyelemkeresés’. Tapasztalata alapján tudja, hogy együttműködő-közeledő viselkedéssel nem képes kivívni szülei figyelmét, így egyetlen eszközként marad a ’gondokozás’. Így alakul ki a ’problémás gyerek’, aki ezt a stratégiáját persze más kapcsolataira is átviszi, sok ütközést teremt a kortársaival és a felnőttvilággal egyaránt.”

"Sok áldozattípusú ember állítja, hogy párja 'az elején nem ilyen volt'. Bizonyos szempontból ez lehet igaz, de más fontos szempontból nem. A legtöbb domináns ember a kapcsolat elején inkább egy gondoskodó, megértő, jó szülő maszkját veszi föl, a másik fél pedig az alkalmazkodó, hálás gyerekét. Csakhogy, amint fordul a kocka, mert életükben jönnek a feladatok, a nehéz helyzetek, a konfliktusok, a jó szülőből egy pillanat alatt diktatórikus, kemény szülő válhat, az eddig alkalmazkodó, hálás kisgyerekből pedig lázadó, duzzogó gyerek vagy épp önfeladó, megbetegedő ember lesz. Az eredeti szereposztás erőviszonyai tehát maradnak, csak éppen a szerepek érzelmi előjele fordul az ellenkezőjébe."

Megrendelem a könyvet

„Többségünk fél az érzésektől, különösen a rossz érzésektől. Ezért aztán, akinél csak módunk van rá, beindítunk egy lebeszélő programot: ’Nem kell ezt érezned, nem is olyan rossz a helyzet, rosszul látod, gondolj inkább arra, hogy…!’ Pedig az érzések fontos kapcsolatban vannak az élményeinkkel, igényeinkkel, ráadásul mulandók! Ha nem szélsőséges elkeseredésről van szó, akkor nincs semmi kockázata annak, hogy megengedjük a másik embernek – gyereknek, felnőttnek egyaránt – az érzései átélését. Hadd mondjak egy egyszerű példát! Tegyük fel, hogy egy barátod ígért neked valamit, nem tartotta be, és emiatt most nem tudod leadni azt a munkádat, amit viszont te ígértél meg egy fontos emberednek, határidőre. Talán ezen múlik majd, hogy hajlandó lesz-e rendszeresen foglalkoztatni téged, amire nagyon vágysz. Te hogy éreznéd magad, ha én erre úgy reagálnék, hogy ’Nem érdekes! Ugyan már! Csak nem fogsz ezen bosszankodni! Végül is annyi más jó megbízásod van!’? Az lenne az érzésed, hogy baromian megértettelek? Ugye nem? Így van ezzel a gyerek is. Ha dühös, sértett, felháborodott, akkor egyszerűen át akarja mindezt élni. Aztán majd kimegy a gőz… Senkit sem kell azonnal kihúzni az érzéseiből, nem mélyvíz az!”

„A legtöbb családban élnek mítoszok a család sorsáról, történetéről, és ezekben a családi mítoszokban bőven lehetnek jó üzenetek, pozitív történetek és támogató elvárások is. Például arról, hogy ’A mi családunkban mindenki tehetséges, okos, és jól boldogul! Te is boldogulni fogsz, ehhez minden adott’. Itt nagy erőt sugároz a ’mi’ tudata: csapat vagyunk, közénk tartozol, körülveszünk, és te egyenes folytatása vagy a kollektív sikereinknek – természetes, hogy boldogulni fogsz. Ezt a gyerek rendszerint be is teljesíti. De sajnos ugyanúgy beteljesíti azt a családi mítoszt is, hogy ’Mi nem boldogulunk, nekünk nem jut, mi nem vagyunk olyan szerencsés emberek, hogy… Velünk mindig igazságtalanság történik…’, satöbbi. Ezekben a családokban többnyire ezt a jóslatot váltja be a gyerek. Ezzel a család folyamatosan újratermeli a sikert, illetve a kudarcot – de azért nem minden esetben! Erős alkatú és nagyenergiájú gyerekekben gyakran megszületik egyfajta erős dac a negatív jóslatokkal és elvárásokkal szemben. Ők azt válaszolják az ilyen huhogásra, hogy ’Juszt se, azért se! Hiába mondjátok, hogy sohasem fogok boldogulni, majd én bebizonyítom, hogy mégis!’.”

Megrendelem a könyvet

„Akit rendszeresen vernek, de emellett persze gondoskodnak is róla, meg néha még kedvesek is hozzá a szülők, az azt tanulja meg, hogy ez a két dolog együtt jár: aki engem szeret, aki mellett megvan az alapbiztonságom, aki ad nekem enni meg fedelet a fejem fölé, az ugyanaz az ember, mint aki bánt is. A bántalmazott gyerekek nagy része olyan partnert választ, aki megint csak bántalmazni fogja őt, mert azt tanulta meg, hogy ugyanattól az embertől várható a jó, mint akitől a rossz érkezik.”

„Nem ritka, hogy a szülők valamilyen érzést tekintenek elfogadhatatlannak, és ezt az üzenetet kevésbé szavakkal, mint inkább viselkedésükkel, reakcióikkal adják át a gyerekeknek. Ezeket az érzéseket nemcsak kimutatni tilos náluk, de még átélni sem szabad. Mintha az lenne az üzenet, hogy ’Mi ilyeneket nem érzünk, az ilyen érzés megengedhetetlen, felejtsd el!’ Van például olyan család, ahol az a parancs, hogy ’Ne légy dühös!’. Ezt leginkább lánygyerekek fogadják el, ahogy maga a düh tilalma is inkább nőktől, anyáktól ered. Mi, nők szoktuk inkább leplezni a saját dühünket, és ezzel párhuzamosan visszautasítani mások haragját is, mert félünk a vih aros érzésektől. Természetesen nem az a mondat hangzik el, hogy ’Ne légy dühös!’, hanem valami olyasmi, hogy ’Ha dühöngsz, akkor menj a szobádba, így nem viselkedünk, akkor nem állok veled szóba!’ Az ilyen kirekesztő elszigetelés kellően erős büntetés ahhoz, hogy a gyerek a jövőben ne merje kimutatni a dühét. Ez a tilalom egyébként rendkívül egészségromboló, hiszen a düh egy nagy feszültségmennyiség – olyan, mint a kuktából kitóduló gőz. Ha betömjük a szelep lyukát, akkor az a kukta fel fog robbanni!”

Megrendelem a könyvet

.............................................................................................................................................

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is az alábbi gombok segítségével. Köszönöm:-)

Gyere a Facebookra is! Beszélgetni, lájkolni, nézegetni.

Szeretettel várlak :-)

A csendes tragédia ...

szuloi_kapcsolat.jpg

Annak idején Kopp Mária magyar orvos, pszichológus egy magánbeszélgetésben azt mondta, hogy Európát nem a harmadik világháborútól, hanem a semmittevésben felnövő, saját kontrollálatlan vágyainak odavetett generációktól félti! Sajnos, felnőtt egy olyan generáció, amelynek egy részét nem lehet feladatokkal terhelni, mert unja, s mindjárt továbbáll!

Ezek a fiatalok, mivel kitartó munkát sem az iskolában, sem az életben nem végeztek, nem is tudnak maguknak parancsolni, más véleményét elfogadni még kevésbé, így a házasságban, családi életben, de a munkahelyen is nagyon sok kudarccal találkozva megkeserednek. Érdemes az alábbi írást ilyen szempontból elolvasni! Ne okozzunk szeretetből, könnyelműségből maradandó kárt gyermekeinknek! Szomorú szívvel, Csaba testvér.

 

A mostani kor otthonaiban van jelen ez a csendes, de annál szomorúbb tragédia, amely a szemünk láttára ragadja el a nekünk legkedvesebbet: a gyermekeinket. Ők ugyanis szörnyű mentális állapotban vannak! A legutóbbi 15 év statisztikájából egyértelműen kiviláglik, hogy a gyermekek pszichológiai rendellenességei egészen elképesztő mértéket öltenek: minden ötödik gyerek mentális rendellenességben szenved; a figyelemhiányos rendellenességek száma 43, a serdülőkori depressziós betegségeké 37 százalékkal, a 10–14 éves gyermekek körében az öngyilkossági arány 200 százalékkal nőtt.


Igen, az a valóság, hogy – bár fáj ezt saját magunknak is bevallani – egyedül mi, szülők vagyunk a hibásak, nekünk kell segíteni a gyermekünknek. A modern kor gyermekei nem élik meg az egészséges gyermekkor élményét, ehhez tartozna például: az érzelmileg elérhető, megközelíthető szülők; egyértelműen meghatározott határok és erkölcsi minta, felelősség; kiegyensúlyozott étrend, megfelelő mennyiségű és minőségű alvás; megfelelő mennyiségű, szabadban eltöltött aktív mozgás; kreatív játékok, a közös, önfeledt szabadidő eltöltése.


Ehelyett a gyerekek ezt látják: örökké elfoglalt szülők; a végletekig kényeztető szülők, akik mindent megengednek a gyermeküknek; az érzés, hogy „nem kellesz senkinek”; kiegyensúlyozatlan étrend és hiányos alvás; „otthonülős” életmód...


Végtelen stimuláció, technológiára alapuló szórakoztató eszközök hada, az igények azonnali kielégítése. Hogyan lenne lehetséges, hogy ilyen körülmények között egy mentálisan egészséges gyerek nőjön fel? Természetesen sehogy…


Ha azt szeretnénk, hogy gyermekünknek valóban egészséges és önfeledt gyermekkora legyen, akkor vissza kell térnünk egészen az alapokig:

pxphere.JPG

kép forrás: pxphere.com


Állítsunk fel korlátokat, közben ne feledjük, mi a gyermekeink szülei és nem barátai vagyunk.

  • Azt biztosítsuk a gyermekünknek, amire szüksége van, és ne azt, amit szeretne.
  • Biztosítsunk számára egészséges ételeket és korlátozzuk a nassolást.
  • Naponta legalább egy órát töltsünk a természetben.
  • A családi, közös vacsora alatt felejtsük el az elektronikai eszközök nyomogatását.
  • Rendes, asztali játékokkal játsszon a gyerek.
  • Minden napra kapjon valamilyen feladatot, például: beágyazás, a játékok összeszedése játszás után, kiteregetés, táskák elrendezése, megterítés stb.
  • Mindennap ugyanabban az időben feküdjön le, és tiltsuk meg neki, hogy az ágyba vigye a különböző eszközöket, tárgyakat.
  • Tanítsuk meg a felelősségtudatot és az önállóságot. A kis sikertelenségektől ne védjük meg őket. Ezzel megtanítjuk megbirkózni a nehézségekkel, leküzdeni az akadályokat
  • Ne csomagoljuk össze, illetve vigyük a gyermek helyett az iskolatáskát. Ne vigyük neki az iskolába az otthon hagyott ételt, házi feladatot stb. Ha elmúlt 5 éves, ne tisztítsuk meg neki a banánt se. Tanítsuk önállóságra. Tanulja meg, mi az a türelem, és adjunk neki esélyt, hogy a szabad idejét valóban szabadon töltse el. Ezalatt kissé unatkozhat, ami arra sarkallja majd, hogy alkotótevékenységet végezzen.
  • Az élet ne csak szórakozásból álljon. Ne vegyük körül gyermekünket állandóan technikával, hogy addig se unatkozzon. Semmilyen oda nem való tárgy ne legyen az asztalon, amikor étkezésről van szó. Akkor se, ha autóban vagy étteremben ül, vagy akár az üzletben vagyunk vele. Ezzel arra ösztönözzük a gyermek agyát, hogy gondolkozzon és kitaláljon valami unalom­űzőt.
  • Legyünk ne csak fizikálisan, de emocionálisan is elérhetőek gyermekünk számára.
  • Tanítsuk meg neki, mik is azok a szociális készségek.
  • Ne a telefonon lógjunk, gyermekünkkel beszélgessünk.
  • Tanítsuk meg, hogyan birkózzon meg a haraggal és az ingerültséggel.
  • Tanítsuk meg kezet fogni, helyet átadni, megosztani valamit, együttérezni, illetve megfelelően viselkedni az asztalnál vagy beszélgetés közben.
  • Tartsuk vele az érzelmi kapcsolatot: nevessünk rá, pusziljuk meg, csiklandozzuk meg, olvassunk neki, táncoljunk, ugráljunk vele, kússzunk-másszunk együtt.


Változtatni kell eddigi szemléletünkön, különben az egész utánunk következő generáció pirulákon fog élni...

Forrás: itt

Gyereknevelés könyvajánlatunk miatt kattints a lenti képre!

family_unsplash1.jpg

 .............................................................................................................................................

Ha tetszett, amit olvastál, oszd meg az alábbi gombok segítségével. Köszönöm:-)

Gyere a Facebookra is! Beszélgetni, lájkolni, nézegetni.

Szeretettel várlak :-)

Megérzés - miért jelentkeztem erre a tanfolyamra

Ma már egyre szélesebb körben elfogadást nyer a tény, hogy a legtöbb lelki és szervi betegségnek energetikai problémák, blokkok, egyensúlyzavarok állnak a hátterében.

Mindannyian tele vagyunk múltbéli sérelmekkel, lelki sebekkel. Nincs olyan ember, akit sohasem bántottak meg, és a neheztelést hajlamosak vagyunk magunkkal cipelni éveken, vagy akár egy életen át.

  • Kell ez nekünk?
  • Szükségünk van rá?

Szerintem inkább akadályoz bennünket. Amíg az ember múltbéli sérelmeket, önkorlátozó hiedelmeket hordoz a lelkében, addig olyan helyzeteket fog teremteni az életében, melyekben újra megélheti az egykori rossz érzelmeket. Nem is lehet másként, hiszen magában hordozza őket.

  • Mi a megoldás?

Természetesen az elengedés, blokkok oldása.

“Ami jön, fogadjátok, ami megy, engedjétek! Ennyi az egész.”
(Zen bölcsesség)

Az Access Bars egy könnyen kezelhető módszer amelyben oldódnak az önkorlátozó hiedelmek, fix nézőpontok, amelyek benne tartanak az állandóságban, a félelmekben, a megszokások és a nehézségek mókuskerekében. 

111.JPG

Forrás:itt!

Már közel másfél éve találkoztam ezzel a módszerrel de úgy éreztem addig még nem vagyok készen, hogy megtanuljam. Közel egy hónapja úgy éreztem itt az idő, hogy keressek magamnak egy oktatót akitől meg tudom tanulni ezt a módszert. Több oktató van aki ezzel foglalkozik, de nekem Andi a legszimpatikusabb és hallgattam  a belső megérzésemre és felkerestem Andit, hogy tartson tanfolyamot Győrben, és Ő örömmel fogadta a felkérést.

Amikor a tanítvány készen áll – a mester megjelenik.

"A tanfolyam egy napos, mely során kétszer adsz, kétszer kapsz bars kezelést. A gyakorlatban tanulod meg a pontokat és megismerheted az Access Consciousness elméleti elemeit is. A tanfolyam elvégzését követően Access Bars kezelővé válsz, amiről nemzetközi oklevelet kapsz és regisztrált Access Bars® kezelő leszel bekerülve az amerikai Access Consciousness® rendszerébe: www.accessconsciousness.com
Access Bars® kezelőként privát Bars kezeléseket adhatsz bárkinek, így akár kiegészítésként is használhatod eddigi tevékenységeid mellett.

A tanfolyam elvégzése nincs feltételhez kötve, bárki elsajátíthatja – gyerekek is megtanulhatják.

A tanfolyam nemzetközileg szabott díja 2018-tól (18. életév felett): 60.000 Ft.
16-17 éves korúaknak és ismétlőknek: 30.000 Ft. 16 éves korig ingyenes.
Részletfizetésre előzetes megbeszélés alapján van lehetőség: 2 részletben.
Részletek és jelentkezés: https://horompoandrea.hu/access-consciousness/access-bars-tanfolyam/"

Forrás: itt

Ha többet szeretnél megtudni a Access Barsról itt további cikkeket találsz.

A helyek száma korlátozott, így ha érdekel a tanfolyam vagy esetleg kérdéseid vannak Andi a segítségedre lesz.

dr.Hörömpő Andrea
Access Bars® és Testfacilitátor, Facelift® Facilitátor
Email: hello@horompoandrea.hu
Web: www.horompoandrea.hu
Telefon: +36 20 249 5718

Hogy mit várok én ettől a tanfolyamtól?

Hogy felszabadultabb és boldogabb legyek és ezen túl a családomon és barátaimon is szeretnék segíteni ezzel a módszerrel.

 

222.JPG

Azért vezetem ezt a blogot és azért írtam ezt a cikket, hogy segítsek azoknak az embereknek akiknek szükségük van, akiknek pont erre az információra van szükségük hogy tovább lépjenek az életben.

Most hogy elolvastad ezt a cikket gondolkozz el azon, hogy mit mond a megérzésed?

Ha a úgy érzed, hogy itt a helyed ezen a tanfolyamon akkor szombat reggel találkozunk.

 

 

BOLDOGÍTÓ ERŐSSÉGEK személyiségfejlesztő kártyajáték gyerekeknek

gyerek102.JPG

Szeretnéd, ha a gyermeked

  • bátrabb és kitartóbb lenne?
  • kényes helyzetekben is magabiztosan kiállna magáért?
  • harmonikus, életvidám és boldog felnőtt válna belőle?

Segíts neki a Boldogító erősségek kártyával!

43 személyiségfejlesztő kártya és 23 fejlesztő játék gyerekeknek erősségeik megismeréséhez és kibontakoztatásához, hogy kiegyensúlyozottabban, elégedettebben és gondtalanul éljenek.

A doboz tartalma:

  • 43 kártyát
  • 23 játék leírását tartalmazó könyvecskét

A dobozban 43 db gyönyörűen illusztrált kártyát találsz. A kártyák használatához 23 féle játékötletet is mellékeltünk egy könyvecskében. Benne a kártyajátékok és az erősségek leírásával és magyarázatával. Ez mutatja az utat, hogyan tudjátok a boldogító erősségeket nap mint nap gyakorolni, fejleszteni.

 

Megrendelhető akár ingyenes szállítással:Részletek  az alábbi linken:

http://netbutik.hu/BOLDOGITO-EROSSEGEK-szemelyisegfejleszto-kartyajat

Kockázatvállalás boldogabbá tesz, mint a biztonság ...

11265529_1615038595381399_385078760424942347_n.jpg

Paul Arden egy angol reklámcég kreatív igazgatója volt, legenda a szakmájában. Kiindulási alapja, hogy az ésszerűtlen döntések sokszor inkább vezetnek sikerhez, mint az ésszerűek. És az, hogy a kockázatvállalás boldogabbá tesz, mint a biztonság. Tehát gondolkodj fordítva - mindjárt mutatom, hogyan. 

És most a példák ahhoz, hogyan kell fordítva gondolkodni Paul Arden szerint:  

1. Hogyan kérjünk visszajelzést?

Ha megmutatod valakinek a műved és felteszed a kérdést: "Mi a véleményed?", valószínűleg azt kapod majd válaszként, hogy teljesen rendben van, hiszen nem akarnak megsérteni. A következő alkalommal inkább azt kérdezd, van-e valami, amiben hiányosságot mutat. Lehet, hogy nem azt mondják majd, amit hallani akarsz, de így kapsz esélyt a fejlődésre.

2. Ha érdekes akarsz lenni, érdeklődj!

Paul Arden egyszer egyedül hagyta barátját egy koppenhágai sörözőben. Barátja csak két dán szót ismert: a ja-t (igen) és a nej-t (nem). Egy részeg férfi beszélni kezdett az egyedül maradt baráthoz, aki időszakosan közbeszúrt egy ja-t vagy egy nej-t. Mikor Paul Arden visszatért, a két ember még mindig folytatta a beszélgetést, bár barátja ugyanazokat a szavakat használta. A kapatos dán érdekes embernek tartotta a másikat, pusztán azért, mert az figyelt rá. Ha jó benyomást akarsz tenni az emberekre, ne érdekes akarj lenni, hanem érdeklődő!

3. Hogyan keltsük fel az emberek figyelmét?

Reklámszlogent kerestek az egyik megújult brit múzeumnak, a Victoria  & Albertnek. Az igazgatónőnek ezek közül kellett választania: a, A művészetek múzeuma, b, A múzeumok műremeke, c, A V&A új ruhában, d, Ez nem a dohos műtárgyak lelőhelye, e, Remek kis kávézó, egész színvonalas múzeummal kiegészítve.

Elisabeth Esteve-Coll igazgatónő nagyon helyesen az utolsót választotta. Az emberek ugyanis két dolgot kérdeznek, amint megérkeznek egy múzeumba: "Hol a mosdó?" és "Merre találom a kávézót?" Minden múzeumlátogatás kiruccanás, amelynek szórakoztatónak is kell lennie, amellett, hogy felemelő. A kávézós szlogen behozta az embereket a múzeumba - tehát elérte a célját.  Tanulság: arról beszélj, ami hallgatóságod szempontjából valóban fontos, ne arról, amiről szerinted beszélni illik. (forrás: Gondolkodj Fordítva!, Partvonal kiadó)