Lelki egyensúly a családban - BOLDOG gyerek


Ez a csomag is elkezdi útját...

Ez a csomag is elkezdi útját...

43748221_1232975250177113_6617351937962541056_n.jpg

 

bővebb infó:itt

és bővebb infó:itt

Szállítási költség akár ingyenes kiszállítással 10.000 Ft feletti vásárlás esetén - bővebb infó itt.

.............................................................................................................................................

Ha tetszett, amit olvastál, oszd meg az alábbi gombok segítségével. Köszönöm:-)

Gyere a Facebookra is! Beszélgetni, lájkolni, nézegetni.

Szeretettel várlak :-)

Ez a csomag is elkezdi útját... Tovább
Müller Péter: "Ettől tud bölcs anya, jó feleség, és vonzó szerető lenni"

Müller Péter: "Ettől tud bölcs anya, jó feleség, és vonzó szerető lenni"

"Van benne valaki, aki több mint anyuka, feleség, szerető. És ez a Valaki minden más életszerepében megsegíti."Forrás: Shutterstock

Egészen nem lehet csakis másokért élni. Nem is szabad. Kell, hogy legyen benned Valaki, aki csakis a tiéd!

Egy igazi, szuverén nőnek kell, hogy legyen egy gyerekeitől, férjétől, családjától, szerelmétől teljesen független ÉN VAGYOK élménye. Aki csakis önmaga. Akihez mindig vissza tud találni. Főleg, ha bajban van. Van benne valaki, aki több mint anyuka, feleség, szerető. És ez a Valaki minden más életszerepében megsegíti.

Ettől tud bölcs anya, jó feleség, és vonzó szerető lenni.

Ezt a „Valakit" hívjuk mi férfiak úgy, hogy a nőnek „titka" van. Ezt szeretjük igazán. Mert elérhetetlen. Bármennyire is „odaadja magát" – ez marad.
Igazából ez vonz. Ezt látjuk a szemében.
De csak akkor, ha ráébredt magában.
Évezredeken át elfojtották benne.
De ez most a nők önmagára ébredésének kora!

Forrás: http://www.life.hu/sztarszerzok/muller-peter/20180312-muller-peter-a-noi-lelekrol-a-szuveneritasrol.html

Müller Péter: "Ettől tud bölcs anya, jó feleség, és vonzó szerető lenni" Tovább
Neveljünk, mert szeretjük

Neveljünk, mert szeretjük

00_36.JPG

Manapság a gyermeknevelés fogalma új értelmet nyert. Nem csak maga a nevelés, de a világ is megváltozott. Kőfalak közé zárva élünk, szinte még szomszédainkkal sem tartjuk kapcsolatot. Távoli rokonainkat szinte csak névről ismerjük, reggeltől estig dolgozunk a megélhetésért, s bár gyermekeink jólétét finanszírozzuk, elfelejtünk egy fontos dolgot- a nevelés nem megfizethető.
 
Hiperaktív vagy elhanyagolt gyermek?
 
Egyre több újságcikkben olvashatunk arról, hogy a gyermekek nagy része hiperaktív és kezelhetetlen. A társadalom pedig a hiperaktivitást kezelendő kórnak tekinti, s a gyermekeket inkább nyugtatóra szoktatja, mintsem felismerné, hogy a probléma valójában a megváltozott társadalomban rejlik. A felállás megváltozott, ma már nem a nő a családanya, s a férfi a családfenntartó. Nem egy családban fordított szerep alakul ki, mellyel a természet törvényeit hágjuk át.
 
Modern világunkban mindenki úgy véli, bármit megtehet. Nem értjük miért lenne fontos, hogy az édesanya maradjon otthon gyermekével, nem pedig az apa. Nem értjük miért tesz a gyermek rossz fát a tűzre, miért nem érti meg, hogy szüleinek dolgoznia kell. Pedig a válasz egyszerű. Gondoljunk vissza saját gyermekkorunkra, s képzeljük el, milyen lett volna szülők nélkül nevelkedni. Képzeljük el mit érezhet a gyermek, amikor szüleinek nem jut ideje rá. A konklúzió pedig egyszerű; egy gyermek nem tud felnőtt fejjel gondolkodni, ezért ne is várjuk, hogy megértse milyen kötelezettségekkel jár a felnőttkor.
 
Néhány évtizeddel ezelőtt a szülők nem is gondoltak arra, hogy létezik hiperaktív gyermek. Nem szóltak rá fiukra, hogy ne koszolja össze ruháját. Nem kényszerítették négy fal közé csak azért, hogy ne koszolja össze magát, vagy hogy jobban szemmel tarthassák. Mielőtt gyógyszerekkel próbálnánk kezelni gyermekeink viselkedészavarait, gondoljuk végig, milyen példát lát. Ha szüleinek nincs egy perc nyugta, a gyermek sem lesz képes nyugodtan viselkedni.
 
Az önállóság hiánya
 
Olykor egy fárasztó munkanap után végig sem gondoljuk, hogyan bánunk gyermekünkkel. Bár kevésbé tapasztalt mint egy felnőtt, mégsem érdemli meg, hogy magyarázat nélkül parancsokat osztogassunk. Itt megint csak érdemes visszagondolni saját gyermekkorunkra; vajon azért raktunk rendet a szobánkban mert ránk parancsoltak, vagy azért, mert szüleink példáját követtük?
 
Ritkán hagyunk elég mozgásteret gyermekeinknek. Nem mászhatnak fára, mert a szülő legnagyobb félelme, hogy letörik egy ág, és leesik a kicsi. Nem simogathat kutyát, mert lehet, hogy megharaphatja. Ehelyett beiratjuk számtalan tanfolyamra ahol felnőtt vigyáz rá, s lehet, hogy kedve sincs hozzá, de legalább magunkat megnyugtatjuk a gondolattal, hogy nem eshet baja.
 
A túlzott óvás, és az, ha magyarázat helyett egyszerűen utasítjuk gyermekünket, hosszú távon nem jó megoldás. Felnőttként nagyobb hasznát veszi az önállóságnak, melyre csak mi, szülők taníthatjuk meg. Engedjük, hogy az őt érinti kérdésekben ő is hozzászólhasson a döntéshez. Ne tiltsuk el természetes dolgoktól saját félelmeink miatt.
 
Neveljük, mert szeretjük
 
Nem szabad csupán kötelességtudatból, teljesen racionálisan, szabályokhoz kötötten nevelni gyermekeinket. Bár megélhetésüket még nem tudják biztosítani, önálló lények, akiknek egyedül is meg kell állni helyüket az életben. Neveljük őket szeretettel, példamutatással. Ne parancsszavakkal, inkább kéréssel és magyarázattal érjük el, hogy kötelességeiket végrehajtsák.
 
Nem egyszer túlzásokba esünk és nem találjuk a középutat. Ugyan a gyermek érdekeit nézzük, de nem szabad elfelejteni, hogy a túlzott szigor legalább olyan káros mint az, ha szabad útra engedjük gyermekeinket.

Forrás: http://www.csaladinet.hu/hirek/gyerekneveles/kisgyerekek/9228/neveljuk_mert_szeretjuk/?utm_source=CsnetFacebook&utm_campaign=CSNETFB&utm_medium=facebook

Neveljünk, mert szeretjük Tovább
Aranyosi Ervin: Miről szól az élet?

Aranyosi Ervin: Miről szól az élet?

unnamed_2.png

Gondolkodj el kérlek,
miről szól az élet?
Pénz, vagy a családod...
tesz boldoggá téged?

Amit pénzért kaphatsz,
mind kacattá válik!
Ilyen kincset gyűjtesz,
egészen halálig?

Egész nap dolgozol,
Őket ritkán látod.
Beszűkül, odavész,
saját kis világod.

Nem látod, gyermeked
lelke hogyan éled.
Kihagyod a csodát!
Más életét éled.

Persze, könnyű ezért
másokat okolni,
– miattuk dolgozol,
mert kell a sok holmi.

Arra hivatkozol
– mások is így élnek!
Ám ők sem szeretnek,
s parancsszóra félnek!

Te sem tehetsz másképp,
a pénz ma az Isten!
Családra, gyermekre
elég időd nincsen.

Gondolkodj el kérlek,
miről szól az élet,
ha azt mások által,
betáblázva éled?

Aranyosi Ervin: Miről szól az élet? Tovább
"Állandóan libikókán ülünk!" - Interjú Dr. Bagdy Emőkével

"Állandóan libikókán ülünk!" - Interjú Dr. Bagdy Emőkével

Foto: Emmer László
kepmas.hu

Legyen szó a párkapcsolati, családi vagy munka-magánélet egyensúlyáról egyedül nem megy - állítja a népszerű klinikai szakpszichológus, aki könyveivel, tanulmányaival, előadásaival sokaknak segít megtalálni a boldog és kiegyensúlyozott élet felé vezető utat. A professzor asszonnyal a februári Képmás-esten tartott előadása után beszélgettünk a különböző egyensúlyok mellett önmegvalósításról és anyaság utáni újratervezésről is.

Dr. Bagdy Emőke a Budapestimaminak.

A mai fiatal nők közül sokan az anyaság hatására kezdik megkeresni és megtalálni azt a tevékenységet, feladatot, amire igazán vágynak. Rengeteg  inspiráló “újratervező” anya történetet látunk. Az anyaság ennyire átrendezi a hangsúlyokat? 

Az anyasággal az életünk váltópontra kerül, természetszerűleg mindent egy picit újratervezünk, mindent újrakezdünk. És ezt én nagyon konstruktívnak tartom, ugyanakkor fontos, majdhogynem sarokpont, hogy az anyaság hivatásába bekerülő nő mikor jut el oda, hogy újra akarja tervezni az életét. Milyen idős az a gyermek, aki mellett eszébe jut az a gondolat, hogy újratervezne? 

Van erre ideális időpont?

Ha egy nő a nagyon korai anya-gyermek kapcsolatból akar kilépni, és akar mielőbb újraépítkezni a munkájában, az szólhat arról, hogy az anyaság őt izolálta abból a társadalmi közegből, ahol az identitása arról szólt, hogy ő valaki a világban a saját szakmája révén. Ilyenkor egy identitásvesztett állapot, kicsit depresszív állapot miatt keresi az újra a munkába kapaszkodás létmegoldását, és emiatt nem tud igazán az anyaságban kiteljesedni. Pedig az első életév a gyerek számára létkérdés fontosságú. Kötődési munkamodell, biológiai munkamodell, stresszkezelő program és rengeteg olyan történik a gyermekben, ami ha nincs az anya állandó, következetes, kiszámítható jelenléte, akkor az imprintig bevésődött biológiai és lelki programok sérülhetnek. Tehát az első életévből "kiugrani" egészen más minőség.

Mennyire nehéz ebben a folyamatban egyensúlyt találni a nőknek?

Gyerek mellett minden nap újra kell gondolnunk, hogy a gyerek az elsődleges, vagy a munka az elsődleges, és itt jön az élet művészete! Meg kell teremteni az egyensúlyt a két szeretetkapcsolat között: az egyikben szeretnénk kibontakozni, érvényesülni, a másikban szeretnénk jó anyák lenni és a gyermekeinknek biztonságot, boldogságot adni. Ez a kettős kötés pedig azt jelenti, hogy állandóan libikókán ülünk. Állandóan.

Mi az, ami segíthet?

Én magam is végigcsináltam, megtapasztaltam és a szakirodalom is azt mondja, hogy ha van olyan párod, akivel te egy közös cél irányába haladsz, akkor az egyensúly megoldható. Ha nem közös a célotok, és nem tudtok a saját párkapcsolati libikókátokban megegyezni, hogy mennyire legyen a férfi hivatásának kibontakozása támogatva és mennyire a tied, ha ebben ti ketten nem tudtok kiegyezni, az párkapcsolati és családi krízishez vezet. Tehát azt a művészetet kell megtanulnunk asszonytársainkkal, hogy a férjünk, párunk kibontakozását, fejlődését erősítve érjük el, hogy ő maga szívből, szeretetből adjon a mi magunk szükségleteinkben időt, erőt a mi saját fejlődésünkre.

Mindig nekünk kell ügyesnek lennünk ebben? Nem egyenlőtlen helyzet ez?

Minden azon múlik, hogy milyen az én párom. Az meg attól függ, hogy én, mint nő milyen vagyok neki és vele. Az adáson múlik minden. Ha nekem fontosabb a párom, mint én magam, ha én szeretem őt, ha elsődlegesen az jár a fejemben, hogy hogyan menjenek a dolgaink úgy, hogy neki jobb legyen, akkor ő is jobban tud engem szeretni. Sajnos ennek ez a módja. Ha akarok kapni szeretetet, előbb kell ügyeskednem, hogy én adjak. Ez egy nagyon nagy trükk az életben, és erre rá kell jönni, hogy így van. Mert így lehet csak közösen tervezni, így léphet be a közös kapcsolatba a gyerek, akivel aztán lehet egy nagyon szép életegyensúlyt kialakítani.

Konfliktusok nélkül meg lehet úszni?

Egyezkedések, viták során történik minden, ahol azonban mindig letesszük a voksot, hogy mi alapjában véve szeretjük egymást és szeretjük a gyerekünket. Ez az alaptétel. Minden beszélgetésünk, vitánk kiindulója és záró szövege: "Szeretlek és szeretem a gyerekünket". Ez egy komoly küzdelem, én tudom a legjobban, 46 évig ugyanazzal az emberrel éltem, és mi magunk is nagyon komoly meccseket vívtunk, de a végén mindig meg is egyeztünk szépen. Mikor én elmentem egy hétvégi szakmai rendezvényre, akkor kértem a férjemet, hogy hozd el a lurkókat, szünetekben tudjunk találkozni, a következő hétvége pedig a tiéd, akkor te szabad vagy. Mindig megadtam a "tartozásomat", erre annyira figyeltem. Vagy amikor a férjem könyvet írt, alkotott, akkor szó szerint megszűnt a külvilág. Ezt szintén tudomásul kell venni: Ha a férfi beteg, akkor nagyon beteg, ha alkot, akkor nagyon alkot. Ő ment és alkotott, és mi lábujjhegyen jártunk. Mikor én írtam könyvet? Sokszor a konyhaasztalon írtam, miközben főztem, és nem panaszként mondom, de ez a mi hátrányunk a nőiségben. Ha mi mindezt könnyedén tudjuk venni, akkor kijön egy jó élet.

Ezek szerint mi nők jobban bírjuk a gyűrődést?

A nők a szívósabbak, ez tény. Időnként azt se tudjuk, hogy nappal van, vagy éjszaka, mégis visszük, csináljuk, intézzük. A férfi általában nem bírja az éjszakázást, minimum lumbágót kap. Statisztika van arra, hogy a gerincbántalmak a fiatal apáknál gyakoriabbak. Azt az érzést kell megtapasztalni és megtanulni annak örülni, hogy győzök, hogy kibírtam, hogy nekem fontos volt és megcsináltam. De azt ne reméljük, hogy a nőknek könnyebb lesz.

És hogy fér mindemellé az önmegvalósítás? A nők is azt hallják mindenhonnan, hogy légy önálló, valósítsd meg az álmaidat!

Az önmegvalósítás egy félrefogalmazott szó, mert aki megalkotta, Abraham Maslow, a humanisztikus pszichológia professzora, a következőt mondta: önaktualizáció, azaz aktualizálni önmagunkat, a lehetőségeinket mozgásba hozni. Na, de ez nem egy magányos dolog. Nem azt jelenti, hogy menj és könyökölj és legyél valaki, egymagadban. Az önaktualizáció fogalma szerint az ember végtelen lehetőségekkel jön létre, és ebből kell kibontakoztatnia a környezete segítségével a legjobb képességeit. Nagyon jól beágyazott szeretetkapcsolatok közegében segítenem kell a másiknak, hogy megtalálja, hogy mi benne az unikális - mert mindenkiben van - és ez a mi felelősségünk a másik felé: minél többet segíteni, kibontani az ő képességeiből. A mi kultúránk elfelejtette ezt az együttműködést, a szövetséget, pedig ez lenne az igazán jó. Ezzel szemben az önmegvalósítás kifejezés szajkózása manapság az individuumra utal, hogy mindent csinálj te egymagad. Ez egy téves dolog! Egyedül nem megyünk semmire. Olyannyira nem, hogy a szeparációs szorongás az ember leghalálosabb félelme, hogy egyedül maradok, hogy nincs senkim, a magányba szó szerint bele tudunk betegedni. Muszáj, hogy legyen mellettünk valaki, akinek fontosak vagyunk, és aki fontos számunkra.

Vági-Tóth Lilla - Budapestimami

Forrás: http://budapest.imami.hu/csak-elkezdeni-nehez-orszagos-hirek/allandoan-libikokan-ulunk-interju-dr-bagdy-emokevel

Figyelmetekbe ajánlom Dr. Bagdy Emőke alábbi könyveit a témában:

"Állandóan libikókán ülünk!" - Interjú Dr. Bagdy Emőkével Tovább
Ez a csomag is elkezdi útját...

Ez a csomag is elkezdi útját...

17264211_1826592137381083_8558105447699098588_n.jpg

 

1. Buborékrepülés (Relaxációs mesekönyv) - szorongás csökkentésére és kreativitás fokozásához

Ajánlott: 3-9 éves gyerekeknek.

A relaxációs mesekönyv-sorozat Buborékrepülés című kötete olyan vizualizációs technikát tanít a gyerekeknek, melynek segítségével eredményesen kezelhető a stressz és a szorongás.

Kutatási eredmények szerint a rendszeres vizualizáció pozitív hatással van az általános egészségi állapotra, a kreativitásra, sőt a fizikai teljesítményre is. Betegség esetén gyorsítja a gyógyulást és csökkenti a fájdalmat.

A színes mentális képek segítenek ellazítani a testet, elcsendesíteni az elmét és álomba merülni.

"Gyermekorvosként szívből ajánlom a könyvet a klienseimnek és családjuknak. Az én fiamnak is nagyon sokat segített." Kelly Giaquinto "E képzeletbeli utazás során a gyerekek megalkothatják a saját buborékjukat, amelybe belelépve biztonságban érezhetik magukat." Tracey Lenac

2. POZITÍV GONDOLKODÁS - GYEREK KÁRTYA -Személyiségfejlesztő kártyajáték ***

A pozitív megerősítések használata nagyszerű lehetőség minden gyermek számára, hogy segítségükkel játékosan fejleszthessék pozitív gondolkodásmódjukat. A kártyapakliban 3 személyiségfejlesztő játék leírása található, melyek alkalmazásával spontán módon fejleszthetik ki magukban a képességet arra, hogy pozitívan álljanak az élet dolgaihoz, hogy észrevegyék magukban és maguk körül azt, ami értékes, és megtanítja őket, hogy minden nap találjanak valami pozitívumot a mindennapi eseményekben, amelyeknek a segítségével könnyebben elérhetik a céljaikat, magabiztosabbá és kiegyensúlyozottabbá válhatnak.

Ha te is keresed a módját annak, hogyan tanítsd meg a gyermekedet játékosan pozitívan gondolkodni, akkor a Pozitív gyerek vagyok – pozitív megerősítések kártyajáték a legnagyobb segítségedre lesz ebben. A kártyák egyedül és csoportban is felhasználhatók.

A doboz tartalma:

  • 60 megerősítések kártya gyerekeknek,
  • 1 angyal kártya,
  • 2 tájékoztató kártya. 

3.Hűtlenség ...és ami mögötte van

A hűtlenséggel azért érdemes foglalkozni, mert olyan sérüléseket okozhat, melyek nemcsak az adott kapcsolatra, de önbecsülésünkre és másokhoz való viszonyunkra is hatással vannak.

Nem ritka például az alapvető bizalomvesztés, melynek nyomában szégyen, gyermeki kiszolgáltatottság-érzés, szenvedés és düh jár.

Szeretném, ha akit érint a téma, az tudná: van esély arra, hogy egy csúnya történetből is önbizalmunkban - sőt, akár kapcsolatunkban - megerősödve kerüljünk ki.

Sok olyan esetet láttam, ahol ez sikerült - ebben a könyvben megosztom, hogyan.

Olvass bele a könyvbe:

"Sokan választják a megelőző hatásúnak vélt megoldást: ha egyszer elhagyják vagy megcsalják őket, akkor a következő kapcsolatba érzelmileg már nem ereszkednek bele. Mielőtt nagyon elköteleződnének, tesznek valami olyat, ami kirántja őket az érzelmi mélységből, és megvédi az újabb nagy sérülés lehetőségétől. Például félrelépnek, annak a jegyében, hogy így legalább nem velem tették meg előbb, nem én vagyok a vesztes ebben a játékban! Ha ő ezek után megcsal engem, akkor mondhatom, hogy ja, ezt én már régen megtettem, nem tudsz nekem fájdalmat okozni, mert nem vagy számomra olyan fontos! Ezzel a védekező reakcióval tényleg elkerülik, hogy a másik igazán mélyen megbánthassa őket - de sajnos azt is, hogy valós intimitás alakuljon ki." 

..............................................................................................................................................

Kívánom, hogy a gyereknek és szüleinek is sok segítséget nyújtson ez a csomag.

 

Ez a csomag is elkezdi útját... Tovább
Tanács a boldog élethez...

Tanács a boldog élethez...

csalad_idezet_1.PNG

A férfi eredetileg a fiának írt egy kis könyvet. Összegyűjtötte neki mindazt a bölcsességet, amit addig leélt évei alatt felhalmozott. A fiú éppen kirepült a családi fészekből: egyetemre ment, kollégiumba költözött. H. Jackson Brown, az apa - aki mára világhírű író - így mesél az ötletről:


"Évekkel azelőtt azt olvastam, a szülőknek nem az a felelősségük, hogy kitapossák az utat gyermekeik számára, sokkal inkább az, hogy jó térképet adjanak a kezükbe. Én azt akartam megmutatni a fiamnak, milyen apró bölcsességek segítségével fejtettem meg a boldog élet titkát."

És akkor jöjjenek H. Jackson Brown boldogság-tippjei:

1. Soha ne add fel a reményt senkivel kapcsolatban. Minden nap történnek csodák.
2. Légy bátor. Ha nem vagy az, csak csinálj úgy, mintha. Senki sem látja a különbséget.
3. Gondolkodj nagyban, de élvezd az élet apró örömeit.
4. Tanulj meg odafigyelni. A lehetőség olykor nagyon halkan kopogtat.
5. Légy kedvesebb, mint az feltétlenül szükséges volna.
6. Soha ne fossz meg senkit a reménytől. Lehet, hogy az mindene.
7. Légy te a leglelkesebb és legpozitívabb személyiség, akivel valaha találkoztál.
8. Amikor azt mondod: "Feladom!", gondolj arra, hogy ilyenkor másvalaki azt mondja: "Egek, micsoda lehetőség!"
9. Soha ne vágd szét, amit ki lehet bogozni.
10. Énekelj a zuhany alatt.
11. Mindig a jobbik étkészletet használd.
12. Köszönj te először.
13. Kérj fizetésemelést, amikor úgy érzed, kiérdemelted.
14. Minden nap adj elismerést legalább három embernek.
15. Nézd meg a napfelkeltét évente legalább egyszer.
16. Vásárold meg a legjobb könyveket, még akkor is, ha épp nem tudod őket elolvasni.
17. Mindig legyen tiszta a cipőd.
18. Csak olyan házat vegyél, amelyikben van kandalló.
19. Ha harcolnod kell, üss először és üss nagyot.
20. Tanuld meg felismerni Chopin, Mozart és Beethoven zenéjét.
21. Életedben legalább egyszer legyen nyitható tetejű autód.
22. Adj hálát minden étkezés előtt.
23. Adj tiszteletet a tűzoltóknak és a rendőröknek.
24. Ne akard megtanulni a szakma trükkjeit, mielőtt magát a szakmát megtanultad volna.
25. Ha gyerekek árulnak valamit asztalról, mindenképpen vásárolj.
26. Mindig fogadd el a feléd kinyújtott kezet.
27. Ne hibáztass másokat: vállalj felelősséget életed minden területéért!
28. A zöldséget olyan földművesektől vedd, akik kézzel írt papírcetliken hirdetik a portékát.
29. Mosolyogj sokat. Nem kerül semmibe, mégis felbecsülhetetlen értékű.
30. Gondosan válaszd meg életed párját. Ez az egy döntésed felel boldogságod - vagy éppen nyomorúságod - kilencven százalékáért.

Ha érdekesnek találod a témát figyelmedbe ajánlom az alábbi kiadványokat a család, gyermekvállalás, gyereknevelés témában:

http://netbutik.hu/sct/905018/Csalad-gyermekvallalas-gyerekneveles

Tanács a boldog élethez... Tovább
Ha a lelki okok miatt késik a baba

Ha a lelki okok miatt késik a baba

Talán a te környezetedben is vannak olyan párok akik nagyon szeretnének babát, de sajnos hiába próbálkoznak a baba nem jön össze.

A legtöbb esetben minden adott, lakás, autó, boldog párkapcsolat, biztos havi jövedelem és ahhoz hogy teljes legyen az életük már csak a baba hiányzik.

Ez nagyon szomorú és igazságtalan, miközben másoknak egyből összejön a baba éppen náluk nem.

Mit lehet tenni ilyenkor?

A mindennapokba én azt tapasztalom, hogy a lelki okoknak nagy szerepük lehet, hogy a baba beköszöntsön.

Ezért is szeretném figyelmetekbe ajánlani Szeghy Krisztina (családsegítő konzulens, pszichológiai mentor)

Ha a lelki okok miatt késik a baba című könyvét:

Aki már olvasták:

„Miután elolvastam a könyvet, úgy érzem, hogy ez nem csak könyv, ez több mint egy könyv! Miért is? Mert olvasmányos, elgondolkodtató és ezáltal reményt adóan segítő, ezért én inkább BABI-nak (Babát Akarók Bibliájá-nak) nevezném. Nem elég csak egyszer elolvasni, ennek a helye az éjjeli szekrényen vagy a könyvespolc azon részén van, ahonnan bármikor leemelhető. Én ezt a művet (nevezhetném akár így is, de nekem jobban tetszik a BABI) nem csak a „babát akarók”-nak javaslom, hanem szeretettel ajánlom családtagjaiknak is. Ugyanis összeszedett gondolataiddal megmutatod, hogy mi zajlik le (zajlódhat le) egy gyermeket akaró nőben és véleményem szerint ajánlatos, ha mindezt a környezete is ismeri. Köszönöm ezt a csodás ajándékot!"Irén

"Köszönöm a könyvet, nekem nagyon tetszett. Nagyon sok számomra hasznos dolog van benne, hozzáteszem, hogy a felét szinte végigbőgtem, mert előtörtek emlékek, de ezt mindenképpen jó értelemben írom le :). Sajnos azóta már kiderült hogy egy velem született rendellenesség akadályozza a teherbeesést :( Remélhetőleg műtéttel tudnak segíteni,mindenesetre a könyv sokat segített a pozitív gondolkodásban is :) A legjobban egyébként a könyv hangneme tetszett, nem egy szárazon megfogalmazott tényhalmaz, hanem amikor olvastam úgy ereztem hogy tényleg hozzám szólsz az oldalakon keresztül :) Köszönöm hogy hozzájuthattam ehhez a nagyszerű könyvhöz. Tovabbi jó munkát és sok sikert kívánok."Marcsy

Remek ajándék olyan pároknál ahol eddig nem jött össze a baba!

A hiánypótló könyv megvásárolható akár ingyenes szállítással:Részletek az alábbi képre kattintva:

 

 

 

Ha a lelki okok miatt késik a baba Tovább
Miért boldogtalanok a mai fiatalok? A megfejtés az orrunk előtt hevert!

Miért boldogtalanok a mai fiatalok? A megfejtés az orrunk előtt hevert!

Fotó: waitbutwhy.com

Talán soha egyetlen korábbi nemzedék tagjai sem voltak ennyire frusztráltak és a helyüket nem találók, mint a mai huszon- és harmincévesek. Ez a gondolatmenet hibátlanul megválaszolja a miérteket.

Ki ne találkozott volna olyan fiatal felnőttel, aki mintha csak téblábolna az életben, fogódzókat keres, de rosszakat talál, vagy semmilyet, és ha már így alakult, akkor inkább bulizásba fojtja a bánatát? Tim Urban a Wait But Why blogon nagyon érdekes végéről fogja meg a kérdést, az írást pedig sikerült illusztrálni is remek, mindenki által érthető rajzokkal. A levezetéssel nem feltétlenül kell egyetérteni, sőt, vitatkozni vele érdemes, már csak azért is, mert Urban az amerikai állapotokról ír - mégsem nehéz hasonló jelenséget felfedezni 2016 Magyarországán, ha nagyon figyelünk. Néha. Bizonyos helyzetekben. Egyeseknél.

Ezért most utánközöljük az ott leírtakat, némileg magyarítva, itt-ott kiegészítve, de az ott látható ábrákkal együtt, hátha valakiben gondolatokat ébreszt, ha már bennünk is ébresztett.

Kezdjük azzal, hogy ő itt Lilla:

Fotó: waitbutwhy.com

Lilla az úgynevezett Y-generáció tagja, vagyis azoké a fiataloké, akik 1980 és 1995 között születtek (és a mindenféle technológiai újítások ölelő karjai között nőttek fel). Lilla szereti azt, ami ő maga, egyetlen gond van csupán: hogy boldogtalan. Hogy mi tesz valakit boldogtalanná, arra van egy príma képlet:

Boldogság = Realitás - Elvárások

Pofonegyszerű: ha valakinek az elvárásai meghaladják a valóságot, akkor nyilvánvalóan mínuszba csap a boldogságmétere. Magyarul nem lesz boldog.

Ennek megvan a maga oka, és ehhez be kell vonnunk a kontextusba Lilla szüleit.

Fotó: waitbutwhy.com

Lilla szülei az 50-es években születtek, vagyis a második világháború utáni baby boomer generáció tagjai, aminek az itthoni megfelelője a Ratkó-korszak. Ők azok, akik a nagy gazdasági világválság utáni fellendülés gyümölcseit leszüretelhették, és úgy is nevelték őket (Lilla nagyszülei), hogy biztonságos karrierjük legyen, és képletesen szólva zöldebb fű jusson nekik, mint elődeiknek. Ilyen:

Fotó: waitbutwhy.com

Úgy nevelték őket, hogy semmi sem akadályozhatja meg őket abban, hogy hozzájussanak ehhez a pihe-puha, dús pázsithoz - vagyis a gondoskodó létbiztonsághoz. Ehhez azonban évek hosszú, kemény munkájára van szükség.

Miután tehát Lilla szülei abbahagyták a hosszú hajú hippiskedést, és megérkeztek a 70-es, 80-as és 90-es évek, bedurrantották a melót, miközben az éppen prosperáló, gazdaságilag felemelkedő világ is rájátszott ebben a kezükre. És akkor bekövetkezett az, amire Lilla szülei nem számítottak: jobban teljesítettek, mint ahogy azt elvárták maguktól. A fű még zöldebb lett, mint elképzelték:

Fotó: waitbutwhy.com

A valóság esetükben tehát meghaladta az elvárásokat. Tehát boldogok lettek! Ennélfogva pedig értelemszerűen kicsattanóan optimisták saját gyermekük jövőjét illetően is.

Ezek a szülők azt mondták gyermekeiknek, hogy azok lehetnek, amik akarnak lenni.

Ennélfogva a felcseperedő Y-generáció rendkívül reményteljesen cseperedett, sokkal reményteljesebben, mint baby boomer szüleik. Ez a reményteliség odáig jutott, hogy már nem csak a szépen lengedező zöld füvet látták lelki szemeik előtt. Náluk már virágok is szökkentek szárba! Vagyis nem csak biztonságot vártak el karrierjüktől, hanem azt is, hogy a saját álmaikat válthassák valóra.

Fotó: waitbutwhy.com

A Google egyik hasznos kis eszköze - az, amelyik az egyes kifejezéseket a múltbéli újságokban keresi, vagyis tudja, hogy az adott szavak milyen gyakran bukkantak fel a nyomtatott sajtóban egy adott évtizedben - is alátámasztja ezt: a „biztonságos karrier” kifejezés eszerint lassacskán kiment a divatból, és bejött a helyére a „kiteljesítő karrier”. Vagyis ez a friss nemzedék sokkal ambiciózusabb szüleinél, amit többek között annak is köszönhetnek, hogy a szülők gyerekkorukban folyamatosan azt sugározták feléjük,

hogy ők bizony különlegesek.

Szóval azon túl, hogy a fű tetején virágok is szikráznak majd az elképzelésük szerint, az Y-generáció tagjai azt is gondolják, hogy nekik, egyénileg valami izgalmasabbat, jobbat szán a sors. Vagyis ők lehetnek a szivárványos egyszarvú, aki a többi kortárs fölé magasodik:

Fotó: waitbutwhy.com

És akkor itt jönnek a gondok. Leginkább a munkaerőpiacon. Azzal az elképzeléssel ugyanis, hogy én, az Y-generáció tagja, aki ráadásul különleges, egy fantasztikus karriert kell hogy kapjak, mert erre lettem teremtve, egészen könnyen orra lehet bukni. Vagyis sokan nem gondolják úgy, hogy keményen kell dolgozniuk (ahogyan a szüleik tették). Hanem hogy a fényes jövő az ölükbe hullik.

Az élet azonban egy olyan dolog, hogy kemény.

Vagyis nem hullik az ölbe semmi, ha csak nem vagyunk a tudjukmelyik politikai vezetőnek a veje. Semmi sem jár magától, sem a pénz, sem a respekt, azért dolgozni kell. Ezért aztán Lilla végül itt találja magát, égben robogó egyszarvú helyett a realitás talaján:

Fotó: waitbutwhy.com

És akkor még valami tovább ront a helyzeten:

A Facebookos egóalkotás. Ami miatt Lilla azt látja a Facebookon, hogy kortársai mind jobbak, mint ő.

Itt egy nyaralás, ott egy közös mosolygós kép a partnerrel, amott egy edzés miatt domborodó újabb, természetesen a legelőnyösebb perspektívából befotózott izomcsoport. Lilla bele sem gondol, hogy a Facebookon mindenki a lehető legjobb oldalát mutatja, azt, ami szép, ami jó - gyakorlatilag úgy próbálunk élni a digitális hálón, ahogy a valóságban nem feltétlenül adatott meg. És nem nagyon írjuk ki a Facebookra, ha éppen szarul állunk az élet valamely területén, mert szarul állni nem menő, az lehúzós, az gáz.

Lilla tehát azt látja, hogy mindenki előrébb tart nála:

Fotó: waitbutwhy.com

Ami pedig rossz elgondolás. Mert rossz napjai, buktatói mindenkinek vannak, ezért nem szabad a Facebookot realitásként felfogni. Ettől függetlenül Lilla ezért frusztrált. Az Y-generáció gyakran ezért frusztrált. Az írás remek tanácsokat is ad végül a szóban forgó nemzedék tagjainak:

1. Maradj borzasztóan ambiciózus!
Mert egyébként a világ tobzódik lehetőségekben egy ambíciózus, és pluszban tehetséges ember számára.

2. Ne rugózz többé azon, hogy különleges vagy!
Mert nem vagy az. Egyelőre ugyanaz a tapasztalatlan fiatal felnőtt vagy, mint a többiek. De különlegessé válhatsz azáltal, hogy sokat dolgozol, eltökélten fejleszted magad, hogy jó legyél egy adott területen.

3. Hagyj figyelmen kívül mindenki mást!
Nem burjánzik a mező másoknál, hiába üzenik ezt magukról. A többi fiatal is sokat kételkedik magában. De ha csinálod, amiről úgy érzed, hogy az a te dolgod, és csinálnod kell, akkor sosem lesz okod másokat irigyelni.

Mi sem tehettünk volna szebben pontot a végére.

Forrás: http://www.nyugat.hu/tartalom/cikk/boldogtalan_frusztralt_fiatalok

Miért boldogtalanok a mai fiatalok? A megfejtés az orrunk előtt hevert! Tovább
Ördög Nóra: „Nincs az az Isten, hogy ne maradjak terhes”

Ördög Nóra: „Nincs az az Isten, hogy ne maradjak terhes”

Forrás: TMC

Rengeteget küzdött a gyermekáldásért Ördög Nóra és párja, Nánási Pál. Csalódásaikat, próbálkozásaikat és végül örömüket egy könyvben osztja meg a műsorvezető. A hamarosan megjelenő írásában őszintén beszél az őket ért megpróbáltatásokról.

Hosszú út van a kétgyermekes Ördög Nóra és Nánási Pál mögött. A sok sikertelen próbálkozás után végül lombikprogram segítségével született meg első gyermekük, Mici. A pozitív terhességi tesztet megelőző gyötrelmes időszakról is mesél a műsorvezető a hamarosan megjelenő könyvében

„Óriási lendülettel és várakozással léptünk be az első találkozónk reggelén a meddőségi centrum udvarára. (...) A korábbi leletek alapján elindult ugyan némi elvi beszélgetés, de minden vizsgálatból új kellett, aktuális állapotfelmérés, ez már csak így megy. Friss vérvétel, hormonszintek, ultrahang stb. Nem baj, menjünk, csináljuk! (...) Valamiért azt gondoltam, hogy ha már egyszer van egy megtermékenyített petesejtünk, egy csinos kis emb­­riónk, amit ráadásul vissza is tesznek a helyére, nincs az az Isten, hogy ne maradjak terhes pikk-pakk!” - idézi a Blikk Ördög Nóri sorait. „Olyan közel éreztem magamhoz a sikert, mint addig még soha, amióta benne voltunk a sűrűjében. (...) Sima ügy. Kaptam gyógyszereket, jártam ultrahangra, majd egy szép tavaszi vasárnapon fel is olvasztották az embriókat, és bár csak kettő élte túl a dolgot, ez is tökéletesen stimmelt, hiszen nem is szerettünk volna ennél többet visszakérni. Üldögéltem a jól megszokott, rózsaszín kiskockás köpenyben a pihenőszékben, majszoltam a kekszet, simogattam a hasamat már a beültetés után, és nagyon szilárd elhatározásom volt, hogy most akkor tényleg mindent tökéletesen csinálok. ... Az pedig, hogy a mai nap nagy részét vízszintesen töltöm, sőt a lábaimat felpolcolva, egyszerűen alap” - írta a műsorvezető.

Forrás: http://www.life.hu/csalad/20160523-ordog-nora-pozitiv-cimu-konyveben-mesel-a-teherbeeses-megprobaltatasairol.html

Ördög Nóra könyve az alábbi képre kattintva megvásárolható:

"Ebben a könyvben ilyen tanácsot biztosan nem olvasol majd. Nem bosszantani szeretnélek, hanem reményt adni, hitet, kapaszkodót a - saját történetemmel és olyan szakértők gondolataival, akikkel találkoztam a küzdelmünk során.
Mindig is hittem abban, hogy egyszer anya leszek. Ugye te is hiszel?"

 

 

 

 

Ördög Nóra: „Nincs az az Isten, hogy ne maradjak terhes” Tovább
Mosolyogni tessék!

Mosolyogni tessék!

 

Egy mindannyiunknak szóló, örök érvényű üzenet a ma 90 éve született Janikovszky Évától, egy törékeny nőtől, aki soha nem áltatta olvasóit a problémamentes élet ígéretével, nem szuggerálta a gyerekekbe, hogy a felnőttek világa csupa móka, kacagás, és nem ámította a felnőtteket azzal, hogy vicces dolog az öregség. Ugyanakkor rávilágított arra, hogy az életet úgy is lehet élni, hogy közben mosolygunk, nem kell mindig rossz kedvűnek lenni, hiszen a mosoly ugyanannyiba "kerül", mint a szomorúság.

"Ne panaszkodjunk folyton a Jóistennek, őrangyalunknak, vagy annak, akiben hiszünk.
Vegyük észre, hogy vigyáz ránk, és legyünk hálásak neki.

Köszönjük meg, hogy ha már hülye fejjel felmásztunk a létrára, le is tudtunk jönni. Hogy sietve lelépve a villamosról, nem ficamítottuk ki a bokánkat. Hogy azt a ronda nagy dongót kergetve, úgy borítottuk fel a fikuszt, hogy csak a cserép tört el. A sor bárki által folytatható.
Nem kell nagy hálálkodás, elég ha csak annyit mondunk: köszönöm. Érteni fogják. És azt is értik, ha kérünk valamit, csak ne kezdjük jajgatással.

Fogalmam sincs, milyen frekvencián jutnak el a köszönetek és a kérések az illetékeshez, de eljutnak. Van, ami nem teljesíthető.

S befejezésül egy gyermeteg, ám hatékony javaslat. (Kipróbálva!) Azokban a pillanatokban, amikor jól érezzük magunkat- hazaértünk, hűvös a lépcsőház, a kinti hőséghez képest a lakás is elviselhető, levetettük a cipőnket, végre leültünk, ettünk egy falatot, ittunk is rá, sőt letusoltunk vagy beültünk a fürdőkádba – mondjuk azt, hogy ez jól esett. Hangosan. Csodálkozni fogunk, hogy naponta hány jó percünk akadt. Ha estig nem felejtjük el – ez memóriatréningnek is jó –, köszönjük meg az illetékesnek az elmúlt napot.
Lefekvés előtt nézzünk fel a csillagos égre. Mert kánikulában csillagos az ég. Itt nem kell semmit mondani, érezzük úgyis, hogy ott van, és szép. Mi meg itt."

Részlet a Mosolyogni tessék! című könyvből - az alábbi képre kattintva akár ingyenes kiszállítással megvásárolható!

book90.jpg

Mosolyogni tessék! Tovább
Kádár Annamária: Minden mese az életünkről szól, a mesében minden mi vagyunk

Kádár Annamária: Minden mese az életünkről szól, a mesében minden mi vagyunk

Fotó: Kovács Szilvia

„A mesemondó szülő lelassítja, lecsendesíti a külső világot, és egy olyan teret alkot, amelyben a mesélő és mesehallgató a közösen átélt élmény során eggyé válik. Ez a szülő-gyermek kapcsolat egyik fontos pillére, az erre fordított idő a későbbiekben sokszorosan megtérül” – hangsúlyozza Kádár Annamária pszichológus, egyetemi adjunktus, a Mesepszichológia 1., 2. című könyvek szerzője. A Könyves Magazin legújabb számában a jó mese titkait kutattuk, és számos szakértőt – kutatókat, pszichológusokat, meseírókat, főszerkesztőket – megkerestünk azzal, osszák meg velünk, hogy mit jelent az ő életükben a mese. Kádár Annamáriával a legfőbb mesebeli képességről és a csoda fontosságáról beszélgettünk, a végén pedig megosztotta velünk kedvenc meséjét is.

Szakemberként hogyan látja: mitől működik egy mese? Vannak esetleg olyan feltételei, amelyeknek mindenképpen teljesülniük kell ahhoz, hogy a mese megérintsen egy gyereket? Mi a jó mese öt legfontosabb ismérve?

• Teljes, eredeti formában jut el a gyermekhez, nincs rövidítve, nincs kilúgozva belőle a konfliktus. A mese csak akkor éri el jótékony hatását, ha a gyermekhez csonkítatlan változatban jut el. Minden elemének fontos szerepe van, és a megváltoztatással, rövidítéssel épp a lényegi mondanivaló sikkad el.
• Feszültsége teremt és feszültséget vezet le. A gyermeki hit alapja, hogy a világban rend van, és ha az egyensúly meg is bomlik, a harmónia helyreáll. Ugyanez történik a mesében is: a jó végkifejlet bejósolható, a feszültséget pedig az előre nem látható események adják.
• Gazdagítja, mozgásba hozza a gyermek képzeletét, belső képalkotásra ösztönöz
• Eligazítja érzelmeiben, megbékíti félelmeivel és vágyaival, komolyan veszi nehézségeit, problémáit, erősítve a gyermek bizalmát.
• Megfelel a gyermek életkori sajátosságainak és érdeklődésének.  A mese tulajdonképpen a gyermek szemével nézett világ. Ebbe a sajátos gondolkodásba azért illeszkednek tökéletesen a mesék, mert ugyanolyan egyszerűnek és szélsőségesnek mutatják a világot, mint amilyennek azt a gyermek megéli.

Mit tapasztal, melyik mesét szeretik jobban a gyerekek: amelyik egy teljesen távoli mesevilágban játszódik (mesebeli helyeken, mesebeli lényekkel, igazi hősökkel és hősnőkkel), vagy amelyik nagyon is a saját életükről szól? Az életkor, a lelki állapot, egy adott élethelyzet, vagy szimplán egyéni ízlés az, ami megszabja, hogy mivel azonosulnak a legkönnyebben a gyerekek?

Minden mese az életünkről szól. A mesében minden MI vagyunk: nem csak a legkisebb királyfival, szegélylegénnyel azonosulhatunk. Az elindulás jelenti a saját komfortzónánkból való kimozdulást, a hamuban sült pogácsa az erőforrásainkat, a sárkányok nagyon gyakran belső sárkányok, a saját félelmeink, szorongásaink, kishitűségünk, amit meg kell szelídítenünk, a segítőtársak szimbolizálják a társas kapcsolati hálónkat, a párválasztás, a királylány megtalálása a saját jobbik énrészünk megtalálását, a mesében az elérendő cél pedig az önmegvalósításunk. A mesehős utazása személyiségfejlődésünket, az önismereti utunkat is szimbolizálja. „A dolgok nem kívül kezdődnek, hanem belül, és nem alul, hanem felül és nem a láthatóban, hanem a láthatatlanban” – fogalmazza meg a belső utazás lényegét Hamvas Béla. A népmesékből jól ismert hol volt hol nem volt világa nagyon hasonlít ahhoz, amely a lelkünk mélyén él. Ebben a megközelítésben nem a megtervezett életvitelről van szó, hanem azokról a mélységekről, ahol megalapozódik kitartásunk, elszántságunk, reményünk. Az életbátorság, a magabiztosság az a képességünk, hogy túl tudunk merészkedni saját határainkon. Bár úgy tűnik, hogy az utazás külső tájakon történik, ez egy mély, belső barangolás, ahol rejtett erőforrásainkat keltjük életre. A saját életünkben is a gebéből táltos paripát varázsolunk, ehhez pedig meg kell találnunk az életre keltő „parazsat”.

A laikus általában tematika (állatos, királylányos, stb.) vagy életkor szerint csoportosítja a mesekönyveket – de milyen szempontok alapján differenciál egy olyan szakember, aki nap mint nap professzionális szinten foglalkozik a mesékkel?

Én a jungi lélektani iskola álláspontjával értek egyet, amely a mesét szimbolikus történetnek tekinti, amely általános emberi problémákat és lehetséges megoldásokat fogalmaz meg. A mese mindig valami olyan dologról szól, ami az élet folyamatát veszélyezteti, többnyire ez a mese kiinduló helyzete, és azt mutatja meg, hogy milyen fejlődési út vezet ki ebből a problémából egy új élethelyzetbe. Az új élethelyzet az egyensúly fölborulásával, krízissel, kerülőutakkal jár együtt, a növekedés pedig fájdalommal, de ezek mind fejlődésünk szükségszerű állomásai. A mesében a személyiségfejlődés különböző állomásai jelennek meg: a próbatételek valójában életpróbákról, életfeladatokról szólnak. Szimbolikus formában fellelhetők benne a lelkünkben felmerülő konfliktusok is: az irigység, a féltékenység megzabolázásának módjai, az életkori krízisek, a szülőkről való leválás, a párválasztás próbatételei, a férfi-nő kapcsolat megpróbáltatásai. A mese nem racionális úton készít fel a felnőtti létre, a felnőtt döntésekre, hanem mágikus, irracionális módon.

A mesékben elsősorban azt vizsgálom, hogy milyen krízishelyzetet kell megoldjon a mesehős és ezt hogyan, milyen eszközökkel valósítja meg. A hős átváltozása azt közvetíti számunkra, hogy ahhoz, hogy bizonyos életfeladatokat megoldjunk, külsőleg-belsőleg át kell alakulnunk, úgy, hogy közben azonosak maradunk önmagunkkal. Személyiségfejlődésünkben is egy korábbi szakaszon úgy tudunk túljutni, hogy hagyjuk, hogy a régi „meghaljon" és az új megszülethessen. Erik Erikson fejlődéselméletének egyik kulcsfogalma a krízis, ami az egyik szakaszból a másikba történő átlépésnél jelenik meg. A személyiségfejlődésünk ezen fordulópontok mentén alakul, a feszültség arra készteti az egyént, hogy személyes identitását újraértelmezze, hogy ciklusonként „újjászülessen”. A népmesék témája legtöbbször az az életszakasz, amely a felnövéssel, az érett személyiség megszületésével zárul.

Egy másik szempont, ami szerint a meséket vizsgálom, az az, hogy mi az, amiért a mesehős elindul, mi az, amit kíván. A kívánságok által adunk lehetőséget olyan dolgok megszületésének, amelyek a legmélyebb lényegünkkel függenek össze, mert nagyon sok kívánság pont amiatt nem jut eszünkbe, mert védekezünk ellene. A mesében az átváltozás a legfőbb képesség, amely által a csoda megvalósítható, és ami az ember örök vágyát testesíti meg, hogy erejét megsokszorozza, és a boldogságeszményét megvalósítsa. A kívánság valami új megszületését szimbolizálja, a hitet abban, hogy a dolgok megváltoztathatóak, ami a bennünk lakó gyermek jelenlétére utal. A felnőtt dolga pedig az, hogy a kívánságot szemügyre vegye, elemezze, mérlegelje, a lehetségest a lehetetlennel szembeállítsa, kitágítsa a határokat és higgyen az új megszületésében.

Ha nem szakemberként, hanem magánemberként választ könyvet (például ajándékba, vagy az esti meseolvasáshoz), akkor mi alapján dönti el, hogy melyik könyvet veszi le a polcról?

Az esti mese kiválasztásában a két és fél éves Lilla Maja kislányom érdeklődése a döntő, jelenleg a Boribon, Kipkopp korszakot éljük, böngészőket, lyukas könyveket lapozunk. Gyakran szoktam varázsmeséket olvasni, mondhatni szomjazom a csodát. A mesében, akár az életben is nem lehet a hatalom eszközeivel, csupán erővel a problémák nagy részét megoldani. Az akarat és a tudatos erőfeszítés önmagában még nem elég. A mesében ilyenkor történik meg váratlanul a csoda. A saját életünkben sem lehet erőszakkal kikényszeríteni.  Milyen szépen fogalmazza meg ezt Anselm Grün: „Csodák ott történnek, ahol az ember várni tud. (...) Ahol valaminek valóban növekednie kell, annak türelmes várakozásra van szüksége”.

Fontos, hogy egy mese, ha rejtetten is, valamiféle tanulságot közvetítsen, választ adjon bizonyos élethelyzetekre?

Az óvodás és kisiskolás gyermeken sokszor feszültség, szorongás, félelem uralkodik el, nem tudja kezelni érzelmi élete ambivalenciáját. Mivel testi és lelki adottságai, akaratának fejletlensége, alacsony frusztrációtoleranciája még nem teszi lehetővé, hogy egy felnőtthöz hasonlóan eligazodjon a bonyolult külső és belső világban, gyakran tehetetlennek érzi magát. Ennek ellensúlyozására természetesen nem elegendő egy megfelelő történet, mese elővarázsolása, amiből a gyermek megtanulja, mit is kell tennie, és máris „gombnyomásra” megoldódnak a dolgok. Bármiféle értelmezés, kioktatás, hasonlítgatás a mesén keresztül éppen szándékainkkal ellentétes irányba hat, mert a gyermekben csak azt az érzést erősíti meg, hogy képtelen megfelelni, hogy elégedetlenek vele.

Az esti mesemondásban mi a fontosabb: maga a történet? Vagy aki meséli? Vagy az, hogy az illető hogyan meséli azt a történetet? A tapasztalatai alapján, ma egy szülő mennyit mesél a gyerekének? Mi történik azzal a gyerekkel, akinek teljesen kimarad az életéből a meseolvasás, a közös mese élménye? Ismerünk esetleg olyan kutatásokat, melyek azt mérték, hogy mi a különbség azok között, akik rendszeresen olvastak meséket gyerekkorukban, és azok között, akik nem?

A gyermek a mesehallgatás során nemcsak a mesélő szülőre, hanem befelé is figyel, lelki szemei előtt megelevenedik a történet, és a saját vágyainak megfelelő fantáziaképet alkot. Mesehallgatás közben nagyon intenzív belső munkát végez, elképzeli, amit hall, és egy belső illusztrációban megrajzolja saját történetét. A mesélővel való személyes kapcsolata segíti abban, hogy érzelmi biztonságban érezze magát, ellazuljon, átadja magát annak a lebegő tudatállapotnak, amelyben a belső képvilágát megelevenítheti, és létrehozhatja a belső mozit.‎ A mesélő szülő vagy pedagógus is segítheti ezt a folyamatot, ha beleéli magát a történetbe, odafigyel a hanglejtésére, a mesemondás vagy olvasás ritmusára. A mese dallama könnyen átalakul képpé, és a belső képkészítés folyamatában lehetővé válik az érzelmi azonosulás a számunkra kedves hőssel. Minél ráérősebben, megváltoztatott tonalitással, dallamosabban mesél a szülő – úgy, hogy maga is egy belső képet készít a meséhez –, annál kidolgozottabb lesz a gyermek belső képe is. Ehhez nem kell tudatos erőfeszítés, a gyermek úgy éli meg ezt a folyamatot, hogy a belső kép magától, spontán módon megjelenik. A mesehallgatás olyan belső igény és tevékenység, ami semmivel nem helyettesíthető! Számos kutatás mutatott rá arra, hogy ha valakit nem engednek álmodni, akkor nehézségekbe fog ütközni a valóság problémáinak feldolgozásában. Bruno Bettelheim ezzel kapcsolatban írta azt, hogy „egyszer talán kísérleti úton ugyanezt a mesékkel kapcsolatban is ki fogjuk tudni mutatni: hogy sokkal rosszabb azoknak a gyermekeknek, akik nem részesülnek abban, amit a mesék nyújtanak, akiknek a mesék nem segítenek, hogy tudattalan feszültségeiket képzeletben dolgozhassák fel”.

A meseolvasásnak mi az elsődleges célja? Hogy lekössük a gyereket? Hogy neveljük? Hogy szoktassuk az irodalomhoz, olvasáshoz?

A mesemondó szülő lelassítja, lecsendesíti a külső világot, és egy olyan teret alkot, amelyben a mesélő és mesehallgató a közösen átélt élmény során eggyé válik. Ez a szülő-gyermek kapcsolat egyik fontos pillére, az erre fordított idő a későbbiekben sokszorosan megtérül. Ez lesz az alapja a későbbi bizalmas szülő-gyermek beszélgetéseknek is. Szerintem ez az egyik legfontosabb cél. Ahogy Zelk Zoltán mondja: „elolvadt a világ, de a közepén anya ül, és ott ülök az ölében én”.  

Ki lehet nőni a mesékből? Ha nem, akkor a felnőttek miért van szükségünk mesékre? Mit pótolunk ezzel?

Gyermekkorban a mesei optimista világkép és a gyermek vágyai egymásra rímelnek, a mesei vágyteljesülést nem akadályozzák sem természeti törvények, sem időbeli vagy térbeli korlátok. Minden lehetséges, mindenné át lehet változni. Az a felnőtt, aki mesét olvas, később is megőriz egy keveset a gondolat mindenhatóságából. Az Omuskego Cree törzs tagjai úgy készítik fel a fiatal generációt a túlélésre, hogy tapasztalataikat történetek formájában mesélik el, és ahogy nőnek a gyermekek, velük együtt változnak a történetek is – ezeket ugyanis mindig másként mesélik el, rugalmasan változtatva a narratívát. Vagyis a gondolkodásmódot teszik rugalmassá, ami által a felnövekvő ifjú generáció az életben is képes lesz rugalmasan viselkedni, bízni. A történetek élni segítenek, állítja a törzs vénje. A felnőtteknek is! A mese az ősbizalom élményét erősíti meg, azt, hogy jó a világ, jó volt ide megszületni. Ezzel az alapérzéssel sokkal könnyebb elviselni a nehézségeket, kudarcokat, tragédiákat és könnyebb derűsnek, vidámnak lenni.

A Grimm-mesékkel régen a felnőtteket szórakoztatták – tele voltak félelmetes momentumokkal –, ám egy időben mintha tendencia lett volna, hogy a könyvekből kifilézték, kiirtották az erőszakot. Jó úton jár az a szülő, aki meg akarja kímélni a gyerekét az erőszakos jelenetektől?

Én is ismerek olyan szülőt, aki a mesék félelmetesebb részeit átkölti a gyermeke védelme érdekében. A gyermek szimbolikus úton dolgozza fel a mesét, belső képek formájában. A sárkány pont annyira lesz félelmetes, mint amennyire a gyermek el tudja viselni. Tilos átkölteni a mesét! A népmesékben, hogyha az életkori sajátosságoknak megfelelően meséljük őket, nincsenek veszélyes, ártalmas részek.

Létezik káros mese? És gyógyító mese? Melyek azok az élethelyzetek, amelyekben az ön tapasztalata szerint a legjobb eredményeket lehet elérni a mesékkel?

Már a hagyományos hindu orvoslásban is a lelki zavarokat mesékkel gyógyították: egy olyan mesét adtak a betegnek meditáció céljából, amelyben megfogalmazódtak problémái, ezáltal megtalálhatta szenvedése okát és a megoldást is. Bár a mese tartalmának látszólag semmi köze nem volt a beteg hétköznapi életéhez, valójában mégis az övéhez hasonló belső folyamatokról, érzelmekről szólt. Clarissa Pincola Estes a Farkasokkal futó asszonyok című könyvében mondja azt, hogy a mesékben gyógyító erő lakozik, csak meg kell hallgatnunk őket. Hatalmuk van fölöttünk, úgy, hogy közben nem követelik meg, hogy bármit tegyünk, cselekedjünk. A káros mese ebben a tekintetben kioktató, bagatellizáló módon viszonyul a bennünket foglalkoztató kérdésekhez. A kisgyermek nagyon nehezen tudja megfogalmazni problémáit, csupán az érzések szintjén éli meg a feszítő állapotokat. Számtalan olyan feladattal kell megbirkóznia, amelyek nagy megpróbáltatások elé állítják: le kell válnia szüleiről, meg kell tanulnia, hogyan kezelje félelmeit, késleltesse vágyait, győzze le a testvérféltékenység érzését. Gyakran átéli az érzések ambivalenciáját is: egyszerre imádja és gyűlöli szüleit, és tehetetlennek érzi magát ebben a belső zűrzavarban.

A gyermek élményeit szimbolikusan, a játék és a mesehallgatás során képek segítségével tudja kifejezni, kivetítve dühét, haragját egy állatfigurába vagy mesehallgatás közben egy negatív szereplőbe. Amikor a gyermek újra és újra ugyanazt a mesét kéri, akkor is a félelmeivel, szorongásaival dolgozik. Minél többször hallhatja azt, annál biztosabban mozog a cselekményében, mind mélyebben át tudja élni minden aspektusát, így egyre jobban oldódnak a feszültségei, szorongásai. A sokszor ismételt kedvenc mese énerősítő hatással bír.

Az érzelemszabályozás kialakulása azt jelenti, hogy a gyermek fokozatosan képes lesz arra, hogy saját érzelmi állapotait érzékelje, és azokat a megfelelő intenzitással fejezze ki, valamint az önmegnyugtatásra, az intenzív érzelmek csillapítására. Mindazonáltal szülőként folyamatosan rendelkezésre kell állnunk, hogy ebben segítsünk neki. Ha azt mondjuk egy gyereknek, hogy nincs mitől félned, akkor egyedül hagyjuk félelmeivel. Fontos, hogy a szülő vegye komolyan a gyermek félelmeit, mert ha arra várunk, hogy ezeket kinövi a gyerek, akkor a legtöbb esetben a félelem inkább nő, mint csökken. Ne minimalizáljuk, és ne tegyünk úgy, mintha tudomást sem vennénk róla, mert ilyenkor a gyermek önbecsülése is sérülhet.

A kortárs magyar meseírók az utóbbi időben sokkal bátrabban nyúlnak bizonyos, akár a közelmúltig tabuként kezelt témákhoz is. Szakemberként hogyan látja, milyen tendenciák érvényesülnek a kortárs magyar meseírásban?

A betegség, veszteség, speciális szükségletek, másság elfogadása, kirekesztés, örökbefogadás témák most már jóval gyakrabban jelennek meg a kortárs magyar meseírásban. A gyerekek keresik kérdéseikre az őszinte, hiteles válaszokat.

Általánosságban elmondható, hogy a mesékkel tanuljuk meg a történetmesélést, alapstruktúrákat, sőt bizonyos szempontból a világképünk is ekkor alakul ki. Az utóbbi években sokkal színesebb és szélsőségesebb a kínálat – ez milyen hatással van az olvasókra/szerzőkre?

A mese az én megközelítésemben nemcsak népmesét és műmesét jelent, hanem a saját életmesénket is: azt a történetet, amit önmagunkról, gyökereinkről, hitvallásunkról, álmainkról és céljainkról, félelmeinkről és fájdalmainkról, kudarcainkról és győzelmeinkről mondunk el önmagunknak és a gyermekünknek. Ezt ráadásul nemcsak este vagy az erre szánt pillanatokban, de folyamatosan meséljük, sokszor szavak nélkül is – a jelenlétünkkel, viselkedésünkkel, önmagunkhoz, az emberekhez és a világhoz való hozzáállásunkkal. A népmese optimista életfilozófiája is akkor lesz igazán gyümölcsöző a gyermek életében, ha azt az édesanya és édesapa saját életmeséje is alátámasztja, hitelesíti.

Szülőként, pedagógusként a nevelés során is a magam történetét mesélem el. A szabályok, határok kijelölése és betartatása; a motiválás; a problémamegoldás kérdéseiben történő választások mind rólam, az én világképemről szólnak. Ebben a mesében helyet kapnak a szorongásaim, félelmeim, kétségeim, ugyanakkor az erőforrásaim, álmaim, vágyaim, céljaim is. Tetteimmel mesélem el, hogy miben hiszek, miért küzdök, mi az, ami továbbvisz a nehéz helyzetekben – és azt is, hogy mikor adom fel. Ez a hitem vagy hitetlenségem története is. Megbízom-e abban, hogy egészséges gyermekem képes a saját tempójában fejlődni, vagy szorongok, hogy „versenyhátrányba kerül” a többiekhez képest, ezért programszerűen „fejlesztem” őt? Képes vagyok-e a problémás helyzetekben nyitottan figyelni és rugalmasan alkalmazkodni, vagy mereven ragaszkodom ahhoz, amit egyszer elhatároztam? A gyermeknevelésről vallott gondolataim, a nevelésben alkalmazott módszereim mind-mind engem mesélnek.

Ma már szinte közhely, hogy a tévé nem helyettesítheti a meseolvasást (még akkor is, ha nem mindenki tartja ezt be), de mi a helyzet a különféle applikációkkal? Könnyítik vagy inkább kiváltják az olvasást?

Fontos, hogy egy kisgyermek minél többet mozogjon és szabadon játsszon. Amennyiben egy érzelmileg érintett, de testileg passzív gyermek nem tudja levezetni a felfokozott izgalmi állapotot, akkor ennek súlyos következményei lehetnek a személyiségfejlődése szempontjából.

Egy személyes kérdés a végére: mi a kedvenc meséje, és miért?

Kedvenc mesém: a Kisködmön főhősének, a jómódú parasztembernek volt egy lánya és egy felesége. Egy nap érkezett hozzájuk háztűznézőbe egy legény, és az apa leküldte a lányát a pincébe, hogy legyen mivel megkínálniuk a vendéget. A lánynak ekkor szemébe ötlött a pince oldalához támasztott káposztáskő. Erről az jutott eszébe, hogy ha majd férjhez megy, és kisfia születik, vesz neki egy ködmönt a vásárban – de ha a kisfiát agyonüti a káposztáskő, akkor kire marad majd a kisködmön…? Ezen úgy elkeseredett, hogy bánatában sírva fakadt. Mivel sokáig nem tért vissza, hamarosan lement utána az apja és az anyja is, és meghallva a nagy problémát, mindketten rázendítettek a sírásra. A kérő épp csak hanyatt nem vágta magát, olyan jóízűt nevetett, és azt mondta: ha még három ilyen bolondra akad, mint ezek, elveszi a lányt feleségül. El is indult, s az út során hamarosan találkozott egy emberrel, aki a diót vasvillával hányta fel a padlásra. A legény vett egy vékát, és fél óra alatt felhordta benne a diót. A következő ember, akibe beleütközött, teknővel hordta be a világosságot a házba. A legény rajta is segített: fejszével vágott két ablakot a falba, és mindjárt világosabb lett. Harmadjára egy asszonnyal hozta össze a sorsa, aki a csirkéket akarta a kotló alá dugni, de ez nem sikerült neki. A legény megmagyarázta neki: ha jön a héja, akkor a kotló dugdosás nélkül is maga alá veszi a csibéit. Miután továbbállt, azt gondolta magában: hála Istennek, megtaláltam mind a három bolondot! Hazament, és két hét múlva megülték a lakodalmat. Lett nekik egy kisfiúk, vettek is neki egy ködmönt, de a káposztáskő nem ütötte agyon. Itt a vége, fuss el véle. A mese a nem megfelelő problémamegoldási stratégiákról, az önbeteljesítő jóslatok erejéről szól.

Forrás: http://konyves.blog.hu

Ha érdekesnek találod a fenti cikket akkor figyelmedbe ajánlom dr Kádár Annamária alábbi könyveit (kattints a képre):

Kádár Annamária: Minden mese az életünkről szól, a mesében minden mi vagyunk Tovább
Olvasói vélemény Dr. Kádár Annamária Mesepszichológia című könyvéről

Olvasói vélemény Dr. Kádár Annamária Mesepszichológia című könyvéről

Olvasói vélemény Dr. Kádár Annamária Mesepszichológia című könyvéről írta a moly.hu oldalon Blanka Veronika:


"Ez a könyv hasznosabb volt, mint gondoltam. Eredetileg csak három fejezetét akartam elolvasni a kutatásomhoz kapcsolódóan, aztán olyan érdekes volt, hogy elkezdtem elölről, és egy nap alatt a végére is értem.
Nagyon tetszett, hogy olvasmányos volt, az írónő nem nézett komplett hülyének (ahogy a szakkönyvek általában), mégsem volt az az érzésem, hogy lebutított verziót olvasok.
Az előrehaladott stádiumban lévő mesekönyvemhez rengeteg adalékot kaptam, meg megerősítést, hogy jó az út, amin haladok.
A magánéletemben is rájöttem néhány dologra, ami a gyerekkoromra vezethető vissza, és eddig észre sem vettem, vagy ha igen, akkor közelmúltbeli dolognak gondoltam. 
Ajánlom mindenkinek."


Ha még nem olvastad, kattints az alábbi képre:

Olvasói vélemény Dr. Kádár Annamária Mesepszichológia című könyvéről Tovább
Minden nap legalább egyszer találkozz magaddal

Minden nap legalább egyszer találkozz magaddal

muller-p-1024x576.jpg

Rendszerint menekülünk magunktól. Ha máshogy nem, bámuljuk a televíziót, vagy hosszan időzünk olyan emberek között, akikhez nincs sok közünk.

Sajnos egy olyan társadalomban nőttünk fel, mely nem tud az önismeretről, nem tud a csendről, a benső nyugalomról – nem is tudja, mi az, hogy ‘belül’.

Így aztán nem tanít meg arra, hogy a legjobb barátod te magad vagy, és ezért – figyeld meg! – szüntelenül menekülőben vagy.

Ha valaki először leül meditálni, mindene viszketni kezd, és azonnal száz és ezer fontosabb dolga akad, de tudd: a jó párkapcsolat titka a jó magány.

A jó családi élet titka sem a szüntelen zűrzavar, hanem az a tapintat, amelyben tisztelik egymás magányos perceit.

Csak az nem gázol bele a másik életébe, aki önmagával rendben van.

Csak az tud másokkal élni, aki önmagával is tud. A magányod: szent.”

Akár egyedül élsz, akár párkapcsolatban vagy a legnépesebb családban, legyen valahol egy hely, ami csak a tiéd.

Teremts időt arra, hogy minden nap legalább egyszer találkozz magaddal.

Nem könnyű. Nem csak a rohanás miatt. Hanem mert nem neveltek rá, hogy a magányod: szent.

Müller Péter

Forrás: http://szabadonebredok.info

Minden nap legalább egyszer találkozz magaddal Tovább
A család lelke - a gyerek lelke: hol az egyensúly?

A család lelke - a gyerek lelke: hol az egyensúly?

shutler.JPG

Minden családnak megvan a maga légköre, habitusa. Ha meteorológiai terminusokban gondolkodunk, lehet egy család klímája hűvösebb, távolságtartóbb, de fülledt trópusias is, ahol nehéz levegőt kapni. Mi határozza meg az érzelmi légkört, és milyenek azok a családok, amelyek támogatják az egyén fejlődését?

A családon belül, ahogy az adott éghajlaton belül, lehetnek viharosabb vagy derűsebb időszakok. Az érzelmi klíma is változhat, a családtagok állapota, az életciklusok, aktuális események hatására. Nem könnyű egy család lelkéről, természetéről olyan megállapításokat tenni, mint az egyénéről, hiszen több individuum, eltérő személyiség alkotja, akik egyenként is kapcsolódnak egymáshoz, különböző helyzetekben más-más működést mutatnak. Lehet, hogy egy intellektuális vita során az apa autokratikus stílusa válik meghatározóvá, míg egy családi program megszervezésében az anya demokratikus működése adhatja meg az alaphangot, esetleg fordítva.

Elmondható mégis, hogy minden családnak kialakul a légköre, kapcsolati klímája, ami meghatározza, hogyan viszonyulnak a családtagok egymáshoz. Ennek alakulásában a legerőteljesebb iránymutató a szülők kapcsolata, ez jelöl ki normákat azzal kapcsolatban, hogyan bánjunk egymással.

Elmondható az is, hogy a szülők személyes nehézségei és értékrendje egyaránt leképeződik a családi klímában, ami hatással van a gyerekek személyiségfejlődésére és későbbi elvárásaikra a világgal szemben. Ha például az egyik szülő erősen teljesítményorientált, esetleg ezt fokozza, hogy saját életében nem tudott elérni oda, ahová szeretett volna, kritikái, nyílt vagy burkolt elvárásai olyan családi légkört hozhatnak létre, ahol az egyéneket az határozza meg, hogyan teljesítenek. Mindenki szorgosan gürcöl, valaki esetleg fellázad és elmenekül. Nehezebb lesz számukra találkozni egymás finomabb érzelmi rétegeivel, valódi szükségleteivel, a gyerekek pedig jó eséllyel fogják úgy érezni, hogy attól lesznek értékelhetők és szerethetők a világban, hogy sokat tesznek le az asztalra. Annak árán is, hogy mélyebb szükségleteiket és érzéseiket maguk elől is elrejtik.

Érzelmi kötőanyagok

Fontos jellegzetessége egy családnak, hogy az érzelmeket mennyire tartja fontosnak, és a családtagok közti kommunikációnak mennyire része az érzések megosztása. Ha a szülő képes képviselni, hogy az érzések fontosak, megoszthatók és megérthetők, sokat segít a gyerekeknek abban, hogy érzelmi világuk gazdagodjon, és saját, valamint mások viselkedésén könnyebben eligazodjanak. Az érzelmek megosztása és befogadása, a megértés és az empátia egymás iránt a legfontosabb érzelmi kötőanyag, ami a család lelki várát összetartja. Lehetőséget ad a családtagoknak, hogy egészen személyes módon találkozhassanak egymással.

Mitől kiegyensúlyozott a család?

1.) Tagjai rá tudnak hangolódni egymásra.

2.) Támogatják az érzelmeket.

3.) A kapcsolatot helyreállítják a konfliktusok után.

4.) Többet biztatnak, mint kritizálnak.

Családunk körében – jó esetben – könnyebben vállaljuk érzéseinket, szabadabban lehetünk önmagunk, mert bízunk szeretteink elfogadásában és együttérzésében. Az effajta szabadság fontos a személyes kiteljesedéshez, gyermekkorban pedig az egészséges önértékelés, énerő és a kapcsolati készségek alakulásához. Ilyen légkörben könnyebb az embernek – akár felnőtt, akár gyerek – megosztania élete eseményeit, és saját hasznára fordítani a családi közösségben felhalmozódott tapasztalatot és tudást. Az optimális családi légkör sok tekintetben fokozza az érzelmi teherbírást, ami kiemelt szerepet játszik az egyén életének kritikus időszakaiban. Meghatározza, hogyan vészeli át a kríziseket, tud-e konstruktívan, a fejlődés irányába fordulni, vagy regresszíven, további problémák sarokköveit rakja le.

Négy ártalmas jellegzetesség

Pszichoszomatikus betegségekkel küzdő gyerekek családjait vizsgálva négy jellemző vonás rajzolódott ki. Joggal feltételezhetjük, hogy ezek a jellemzők az egészséges pszichés fejlődés ellen dolgoznak.

1. Összeolvadás. A határok nem tiszták a családtagok között, mindenki belelóg a másik személyes terébe, nem lehetnek magánügyek, mert az a „családi egység” megtagadásának számít.

2. Túloltalmazás. Nem a másik valódi szükségleteire reagál, inkább a saját szorongásokra. Fájóan csorbítja ezzel a másik kompetencia- és életrevalóság-érzését.

3. Rugalmatlanság. Fenyegetőek a látszatbiztonságra nézve az új megoldások és az alkalmazkodás a másik igényeihez.

4. Konfliktuskerülés. A kapcsolat vélt megóvása érdekében feláldozza az őszinteséget és a saját vágyak, igények nyílt kommunikációját. Pedig egy-egy jól irányzott konfliktus gyakran felszabadító tud lenni. Segítségével közelebb kerülhetünk egymáshoz, és megtapasztalhatjuk, hogy kapcsolatunk erős és kibírja a vihart.

Olaszos vagy bántalmazó?

Sok mindent megmutat egy családból, hogyan kezeli a konfliktusokat. Vannak turbulens légkörű családok, ahol a konfliktuskerülés olyannyira nem jellemző, hogy egy útvonal eldöntése kapcsán is heves forgószelek söpörnek végig a jelenlévőkön. Nagyon nehéz az irányítást átengedni a másiknak, lemondani a szerintünk legjobb megoldásról a másik jó érzése kedvéért. Optimális esetben a vezetés rugalmasan változik, így mindenkinek vannak tapasztalatai a különböző szerepekről és védett, családi körben gyakorolhatja a vezetést és a követést.

A feszült légkörű családokban, ahol bármikor beüthet a villám, a hibákat is nehéz vállalni. Itt komoly csorbát szenved a biztonságérzet, a hitelesség, és annak a megnyugtató érzése, hogy az esendőségben mindnyájan rokonok vagyunk. A gyerekek sokkal könnyebben tudnak tanulni a szüleiktől, ha azok nem a tökéletesség piedesztáljáról szónokolnak, hanem ők is emberként viselkednek, néha elszúrnak dolgokat, aztán jóváteszik.

Nehézséget okoz egy család klímájának meghatározásában, hogy tagjainak szubjektív élménye igen eltérő lehet. Előfordul, hogy ugyanabban a családban nevelkedő két gyerek közül az egyik érzelmileg bántalmazónak ítéli meg a családi légkört, míg a másik véleménye szerint inkább „olaszos” temperamentumú. A szubjektív megélést nagymértékben veleszületett tényezők határozzák meg: temperamentum, feszültségtűrés.

Árnyalataiban sokféle változat lehetséges tehát, de általános érvényűnek mondható, hogy az empátián alapuló kapcsolatok képesek olyan klímát kialakítani a családban, amelyben mindenki kellőképpen növekedhet. Fontos a napsütés, de olykor beborul, mert eső is kell a fejlődéshez.

Flaskay Anna pszichológus cikke a HVG Extra Pszichológia legfrissebb, február 29-én megjelent számában olvasható, mely a személyiséggel foglalkozik: milyenek vagyunk, és milyen élmények képesek az idők során alakítani, változtatni a személyiségünket?

Forrás: http://hvg.hu

Ha érdekesnek találja a témát figyelmébe ajánlom a gyereknevelési könyveket amit itt talál.

A család lelke - a gyerek lelke: hol az egyensúly? Tovább
Család, gyermekvállalás, gyereknevelés

Család, gyermekvállalás, gyereknevelés

csalad.PNG

Egy jó könyv segíthet megérteni, mi zajlik bennünk, és mi zajlik a gyerekben.Szülőként nekünk is kell néha segítség, hogy megértsük és kezelni tudjuk az adott helyzetet. Hogy tudjuk hogyan tovább.... 

KÖNYVAJÁNLÓ AZ ALÁBBI TÉMÁKBAN:

 

905018.jpg

 

 

csalad_idezet.PNG

Család, gyermekvállalás, gyereknevelés Tovább
Mese csecsemőkortól: napi tizenöt perc felolvasás két év előnyt jelent a kortársakhoz képest + FOTÓK

Mese csecsemőkortól: napi tizenöt perc felolvasás két év előnyt jelent a kortársakhoz képest + FOTÓK

"Akár már az anyuka hasában lévő magzatnak is érdemes felolvasni verseket. A már pár hetes kortól használható, adott korosztály számára készült könyvek segítségével akár másfél-két év előnyre is szert tehet gyermekünk kortársaihoz képest az iskola első évére.

„A korai fejlesztés híve vagyok, de csak azok a módszerek használnak, amelyek a baba korának megfelelőek. Az olvasás ismerete és szeretete a csecsemőkorban kezdődik” –Kovács Zsanett, a Móra Kiadói Csoport kommunikációs munkatársa tartott előadást a Somogyi-könyvtárban. Hangsúlyozta, ez nem azt jelenti azt, hogy a három-négy évesen meg kell tanítani a gyermeket olvasni, inkább a meseolvasás fontosságára kívánja felhívni a figyelmet, napi 15-20 perc foglalkozás másfél-két év előnyt jelent az iskolában a kortársakhoz képest.

Tudományosan igazolt, hogy hasznos a magzatnak felolvasni

„A babaolvasás nehézsége, hogy két-három éves korig alig érkezik visszacsatolás, azonban a gyermek ennek ellenére is mindent rögzít” – magyarázta az eredetileg tanár végzettségű előadó. Elmondta, a radikálisabbak már a terhesség ideje alatt verseket olvasnak fel, a kísérletek igazolták, hogy a megszületett csecsemő felismeri a ritmust, megnyugszik tőle, így az édesanya szavát már korán összeköti a baba a biztonságérzettel.

A korai fejlesztés a gyermek egész életére kihathat

Erős kapcsolat figyelhető meg a korai „tanulási” élmények és a későbbi elsajátítási képességek között. Az olvasás fejleszti a memóriát, a képzelőerőt, a kreativitást, az érzelmi gazdagságot, ezek a televízió segítségével csak korlátozott módon alakulnak ki, pedig a munkához, a társadalomba beilleszkedéshez ezekre szükség van. Komoly vita folyik arról, hogy az agy képességeit a született tulajdonságok, vagy a külső körülmények határozzák-e meg. Kovács Zsanett a génekhez kapcsolta a kétszázmilliárd agysejt kialakulását az első pár hónapban, az viszont már a szülők módszereitől is függ, hogy ezekből mit lehet kihozni. Úgy gondolja, sokat tehetünk a korai fejlesztéssel a funkcionális analfabetizmus ellen, habár hivatalosan egy-két százalékos az írástudatlanok aránya, valójában a népesség egynegyede képtelen ezt a tudást a gyakorlatban is kamatoztatni.

Már a szülés után megismerkedhet a gyermek a könyvekkel. Erre a célra a „fekete-fehér” könyveket ajánlják, mert a csecsemők két hónapos korukig csak 30 centiméter távolságra látnak, így az erős kontúr az elsődleges. Ha a baba elfáradt, akkor elfordítja a fejét, ez esetben hagyni kell pihenni – tanácsolta. Szintén ajánlja Kovács Zsanett a verseket, mondókákat, dalokat tartalmazó köteteket. Azt mondják a nyelvtanulásról, hogy sohasem lehet elég korán kezdeni, ami igaz is, mert csak nyolc hónapos korig képesek a gyermekek az összes hangzót befogadni, ezt követően akcentussal tanulhatnak csak nyelveket, ezért érdemes lehet kétnyelvű, háromdimenziós lapozókkal fejleszteni a kisbabákat, ezekből angol, német és francia nyelvű is elérhető már.

Minden korosztálynak a megfelelő könyvet

„A negyedik hónaptól felismerik a saját nevüket, a hatodiktól reagálnak a korábban hallott szavakra” – ebben az időszakban a lapozók, a leporellók, a mozgásos játékok kerülnek előtérbe. Lehet néhány oldalas ismeretterjesztő könyveket is a gyermek kezébe adni. A manipuláció válik fontossá a nyolc-tíz hónapos kor felett, kedveltek a szókincsfejlesztő böngészők, a habszivacsból készült játékok.

A második életév betöltését követően lehet az első valódi olvasókönyveket a gyermek kezébe adni, ezekben a nagy képek felett ott van, hogy mit láthatunk. Egyre jobban érdekli a kicsiket saját világuk, ezért a napi tapasztalatokat, feszültségeket modellező szerepjáték könyvek hasznosak lehetnek. A színek, formák felismerését segítő füzeteket is okos ötlet beszerezni, emellett törekedni kell a finommotorikus készségek fejlesztésére.

A modern technika és a mese

„A papírkönyv pártján állok, de hasznos lehet utazások alatt az Android rendszert futtató tabletekre letölthető BOOKR Kids Mesetár” – mondta Kovács Zsanett. Az előfizetés ellenében használható alkalmazás a három és tíz év közöttieket célozza meg, a gyermek láthatja és hallhatja a mesét, a szöveg aktuális részét ki is emeli a program.

Az előadó végül azt tanácsolta a jelen lévő kismamáknak és pedagógusoknak, hogy legyenek nyitottak, törekedjenek a sokszínűségre, s fogadják el, ha más tetszik a gyermeknek. A kisgyermekkorban befektetett energia az iskola és a munka évei alatt kamatostól térül meg."

Forrás: http://szegedma.hu/

Az alábbi linken linken különleges meséskönyveket talál:

http://netbutik.hu/spl/887089/-KONYVEK-gyerekeknek---hogy-minden-egy-kicsit-konn

Mese csecsemőkortól: napi tizenöt perc felolvasás két év előnyt jelent a kortársakhoz képest + FOTÓK Tovább
Gyerek agykontroll

Gyerek agykontroll

 

Mint minden szülő én is arra törekszem, hogy gyermekem egy boldog és kiegyensúlyozott életet éljen. Fontosnak tartom, hogy a jó tanulási eredmény mellett maradjon szabadideje kikapcsolódásra is.

Kerestem a megoldást, hogy tudnék segíteni neki, és rátaláltam az agykontrollra.

De mi is az agykontroll?

A stanfordi egyetem kutatói szerint elménk képességeinek csupán néhány százalékát használjuk . A Silva-féle agykontroll egy tudományosan megalapozott, egyszerű, praktikus, könnyen elsajátítható, képességfejlesztő, személyiségfejlesztő módszer, ami lehetővé teszi, hogy sokkal jobban használjuk ki lehetőségeinket, és így sikeresebben oldjunk meg minden fajta problémát. Ébrenlét és alvás határán van egy harmadik fontos élettani állapot, az úgynevezett relaxált vagy ellazult állapot, melyben csupa pozitív dolog megy végbe az emberi szervezetben. Ilyenkor agyunk alfa agyhullámot termel.

De, hogy is fedezte fel Silva ezt a módszert?

Isabell Silva olyan rossz jegyeket vitt haza az iskolából, hogy édesapja elkezdte könyvek segítségével kutatni, hogyan lehetne jobb teljesítményre bírni a lányt. Olvasta, hogy az agy elektromos áramot termel, ami agyhullámok formájában regisztrálható, és ébrenlét és alvás határán termeli az agy azokat a hullámokat, amiknek legnagyobb a feszültsége. Elektroműszerészként úgy okoskodott, hogy a legnagyobb feszültség váltja ki a legintenzívebb hatást. Lányának az ébrenlét és alvás közti állapotában felolvasta a tananyagot, mire ő elkezdett jó jegyeket hozni az iskolából…

Eddig a tudományos mese, mely ma már kézzelfogható valóság lett. Az agykontrollként ismert módszer gyerekek segítésére született. José Silva mexikói származású, Texasban élő férfi fejlesztette ki, sokéves kutatással. Tíz gyermekének akart segíteni, akik az iskolában gyengén teljesítettek, és szerette volna elérni, hogy tanulmányi eredményeik javuljanak.

És te szülőként mit tehetsz?

Én két megoldást javasolnék:

  1. Ismerkedés az agykontollos kiadványokkal
  2. A gyerkőccel közösen elmennék egy gyerek agykontroll tanfolyamra

..............................................................

1. Ismerkednék az agykontollos kiadványokkal:

 

Webáruházunkban számos relax cd-t, vagy meséskönyvet találsz, ami fejleszti gyermeked. Ezekből szeretném az alábbiakat figyelmedbe ajánlani:

CD ajánló:

Képes vagyok rá! Meg tudom csinálni! - Tapsi relax CD - ***

  • : óvódások és kisiskolások részére készült, amelyet dr Kigyós Éva gyerekpszichológus és agykontroll oktató műve.
    •  Kisgyerekek is kerülnek időnként olyan élethelyzetbe, ami tartós feszültségben tartja őket. Ez megzavarhatja fejlődésüket, és káros lehet egészségükre is. A CD-n hallható, mesébe szőtt, zenés meditációk abban segítenek, hogy nehézségeiket egészséges hozzáállással kezeljék, és visszanyerjék lelki békéjüket.

És íme egy sikertörténet:

"Ötéves kislányom nagyon maximalista. Ha valami nem sikerül, elsírja magát, és azt mondja, hogy ő buta és nem képes semmire. A múlt heti agykontroll után betettük a Tapsi relax mesét a CD-lejátszóba, azóta is minden este kéri, a testvérével együtt. Egyik nap kimentünk a játszótérre, ahol van egy nagyobb gyerekeknek való, 2,5 méteren emelkedő, keskeny mászópalánk. A lányom úgy döntött, megmássza. Kétszer leesett, de úgy, hogy még az arcát is megütötte. Megdöbbenésemre felpattant a homokból, és újra odament a palánkhoz, miközben azt mondogatta: „Képes vagyok rá! Meg tudom csinálni!” Ahogy mászott és kapaszkodott, végig ezt mormolta. És a végén sikerült is megcsinálnia! Nagyon büszkék voltunk rá. Azt mondta: -A Vidám Tapsi is így csinálta a mesében. Azóta is kitartó és magabiztos."

  • Bővebb infó a CD-ről:itt

 

Vedd könnyebben az akadályokat - Az erő benned van - Relax (CD) ***:

9-14 éveseknek készítette dr Kigyós Éva gyerekpszichológus és agykontroll oktató. 

o        Ha nyugtalan, izgatott, esetleg elkeseredett vagy, számodra is fontos, hogy változtatni tudj a nyomasztó helyzeten. A CD-n hallható zenés meditációk segítenek nyugalmat teremteni testedben és elmédben, s javítják a hozzáállásodat, ami együttesen azt eredményezi, hogy a gondjaidat sikeresebben fogod tudni kezelni. - ajánlja Dr. Kígyós Éva a CD-t.

o       Bővebb infó: itt

 

Ez a CD segít, hogy könnyedén és hatékonyan menjen a tanulás.

A CD három hangfelvételt tartalmaz:

    • ÉBRESZTŐ: zenés lazítógyakorlat tartalékenergiánk mozgósításához álmosság esetén és, hogy legyen energiád, kedved a tanuláshoz;
    • TÖKÉLETES MEMÓRIA: meditáció a memória javítására;Ezt érdemes minden tanulás előtt meghallgatni, szemmel láthatóan frissebb leszel, így könnyebben fogsz tanulni.
    • MEMÓRIAOLAJOZÓ: pozitív állítások a hatékonyabb tanuláshoz.Tanulás közbe érdemes ezeket a pozitív állításokat hallgatni (nagyon halkan), így jobb eredményt érsz el a tanulásban.

Bővebb infó: itt

 

  • Segítség a hatékonyabb tanulásban - Zseninek születtél! cd

A kiadvány elsődleges célja: segíteni a 14 évesnél fiatalabbaknak, hogy hatékonyabban tudjanak tanulni.

A CD tartalma:

  1. a cd első részében néhány egyszerű de hasznos  tanácsot kapsz amit be tudsz építeni a minnapi tanulásodban
  2. lazító meditáció
  3. mozárt zene válogatás amelyet érdemes tanulás közben halkan hallgatni -  hatására javul a tanulási készség és a memória

Tudtad, hogy a mozárt zene – igaz, csak átmenetileg, de- megnöveli az IQ-t?

A rövid, zenés lazító gyakorlatot is tartalmazó hangfelvétel abban is segít a kisebb diákoknak, hogy nagyobb eséllyel érjék el céljaikat. 

Ösztönző sikertörténet:

"Unokám 10 éves, nehezen olvas, ír és számol. Múlt szombaton megvettem a Zseninek születtél CD-t, kértem, hallgassa meg. Nagyon
tetszett neki, háromszor meghallgatta. Szerdán 100%-os
matematika dolgozatot írt!"

Forrás: AGYKONTROLL

Bővebb infó: itt

 

  • Nem jön a baba? - A bölcső

Szerző: dr. Kígyós Éva (pszichológus és agykontrolloktató).

Szinte minden nő életében elérkezik a pillanat, amikor számot kell vetnie a gyerekszülés kérdésével. Van akinek azért, mert nagyon is váratlanul jelentkezik a baba, vagy mert tervezi, hogy jó lenne már, de egyre többen vannak olyanok is, akik szinte kétségbeesetten szeretnék már, de a kis jövevény mégsem jelentkezik.

A három zenés meditáció címei önma-gukért beszélnek.

  • A Befogadlak életembe (29 perc) című rész főként azoknak szól, akik a meddőség rémével küzdenek.
  • A Testemben ringa-tlak (16'05 perc) címűt a várandós kismamáknak készítettem, hogy a már megfogant, de még meg nem született babával jó kapcsolatot építhessenek ki.
  • Útnak indítalak ( 18'20 perc) című rész a szülésre-születésre való felkészülést szolgálja.

Bővebb infó: itt

  • Bepisil a gyerek? - Száraz éjszakák

    írta dr Kigyós Éva gyerekpszichológus és agykontroll oktató.

 A könyvecske és a hanganyag egy már jól bevált, leszoktató módszer lépéseit tartalmazza.  Segíti a szülőket és gyerekeket a jó hozzáállás kialakításában és sok tanácsot ad a leszoktatás támogató tevékenységekről.

o        Használata kb 4 éves kortól ajánlott.

o        1 CD + könyv

Bővebb infó: itt

Könyvajánló..............................................................................................

Hatékonyabbá válik a tanulás! - Észkapcsoló agytorna

Észkapcsoló agytorna: Nagyon sok jó adottságú gyereknek azért okoz gondot a tanulás, mert agyuk egyes területei bizonyos esetekben egyszerűen "kikapcsolnak".

Mivel agyunk és izmaink szoros kapcsolatban állnak egymással, megfelelő mozdulatokkal ezek az agyterületek aktivizálhatóak.

Észkerékkapcsoló: Diákoknak és felnőtteknek is hasznos, testi gyakorlatok, amelyek egyensúlyt teremtenek a két agyfélteke között. Hatására hatékonyabbá válik a tanulás, szépül az írás, könnyebben megy a matematika tanulás, az olvasás, az éneklés, gyorsan föl lehet frissülni, jobbá válik a memória stb.

Bővebb infó: itt

 

Pozitív gondolkodás - GYEREK KÁRTYA ***

 

Ha te is keresed a módját annak, hogyan tanítsd meg a gyermekedet játékosan pozitívan gondolkodni, akkor a Pozitív gyerek vagyok – pozitív megerősítések kártyajáték a legnagyobb segítségedre lesz ebben.

Az, hogy gyermekednek milyen a hozzáállása a mindennapokban átélt eseményekhez, milyen döntéseket hoz, milyen a személyisége, mire tartja magát képesnek, mi lesz majd belőle, mind-mind a gondolatai eredménye.

A pozitív megerősítések használata nagyszerű lehetőség minden gyermek számára, hogy segítségükkel játékosan fejleszthessék pozitív gondolkodásmódjukat.

A kártyapakliban 3 személyiségfejlesztő játék leírása található, melyek alkalmazásával spontán módon fejleszthetik ki magukban a képességet arra, hogy pozitívan álljanak az élet dolgaihoz, hogy észrevegyék magukban és maguk körül azt, ami értékes, és megtanítja őket, hogy minden nap találjanak valami pozitívumot a mindennapi eseményekben, amelyeknek a segítségével könnyebben elérhetik a céljaikat, magabiztosabbá és kiegyensúlyozottabbá válhatnak. A kártyák egyedül és csoportban is felhasználhatók!

Bővebb infó: itt

Pozitív gondolkodás - Világomban minden rendben van - gyerek CD ***

Zenés pozitív megerősítések gyerekeknek

Ez az első olyan zenei cd magyarul, melynek segítségével a gyerekek elsajátíthatják a pozitív gondolkodás alapjait. Szövegei kifejezetten pozitív megerősítéseket tartalmaznak gyerekek számára. Ideális lehet akár otthoni, akár iskolai felhasználásra is.

A dalok többsége interaktív jellegű, aktivitásra serkenti a gyerekeket, legyen szó akár éneklésről, vagy mozgásról.

Továbbá fejleszti a gyerekek pozitív életvezetési képességeit, mint pld. az önbecsülésüket, a pozitív gondolkodásmódjukat, a „képes vagyok rá” hozzáállásukat, és az egyik dal segítségével megtanulnak játékos módon relaxálni is.

A dalok szórakoztatóak és könnyű egyedül, vagy akár társaságban is énekelni őket.

 Bővebb infó: itt.

Tanulást segítő FIRKA MANÓ

Hogy ki a Firka manó és miben segít ez a kiadvány gyermekednek?

Firka manó egy olyan manó aki végig vezeti a gyermeked a Számutcába, Számországba vagy versekkel, érdekes történetekkel hangulatot teremt, jókedvet biztosít a feladatok megoldásához. 

Ajánlott: 6-10 éveseknek

A CD-n egy tanító néni segíti a tanulást, Firka manó pedig jókedvet biztosít a feladatok megoldásához. 

A kiadvány egy munkafüzetet és egy CD-t tartalmaz amelyben a feladatok megoldókulcsát is megtalálod. 

Miben segít ez a kiadvány gyermekednek?

-  Önállóságra épít, hiszen a CD használatával a feladatok akár segítség nélkül is megoldhatók

-  Sok-sok dicséret és pozitív megerősítés hallható a CD-n, melyek a kisiskolások motiválásában 

-  Kedvet teremtsen a gyerekeknek a tanuláshoz

-  Önellenőrzés, a megoldókulcs használatával a gyereked saját maga szembesül hibáival, majd egyedül javíthatják őket. 

FIRKA manó könyv+CD segítséget nyújt gyermekednek a helyesírás és számolás fejlesztésében, gyakorlásában.

Bővebb infó: itt

Házi villámolvasás-tanfolyam - Hatékony tanulás

A 10 CD-t, 2 könyvet, egy munkafüzetet és egy tükröt tartalmazó csomag segítségével a szerző gyakorlatokon végigvezetve tanítja meg a hallgatót a másodpercenkénti 1 oldalas (!) sebességű „olvasásra”.

(Valójában az információ elme általi „lefényképezése” és villámgyors feldolgozása történik.)

Kincset érő tudás, ami elsősorban diákoknak és olyan felnőtteknek hasznos, akiknek nagyobb mennyiségű írott anyagban kell eligazodniuk vagy azt megtanulniuk.25 000 szó / perc (80 oldal / perc) sebességgel lesz képes olvasni, aki elsajátítja ezt a technikát! 

Hossz: 8:29:28

Sikertörténet:
"Elkezdtem gyakorolni a villámolvasást. Még az elején tartok, de úgy tűnik, ha valamit elalvás előtt fotóolvasok, azt másnap sokkal gyorsabban tudom megtanulni. 30 oldalnyi anyagot tanultam meg 2 óránál rövidebb idő alatt szinte szóról szóra! A másnap megírt ZH dolgozatról tanáromnak mindösszesen ennyi volt a véleménye: "Tökéletes" 

                   Kiss Ágnes

Bővebb infó: itt

 

Rendkívül hatékony tanulási módszerek - Tanuljunk zenével! - Könyv+CD

Ezt a kiadványt sikeresen lehet használni két területen:

- hatékony tanuláshoz

- hatékony munkavégzéshez - bövebben információ itt!

Ebből a könyvből megtanulhatod, hogyan hangolhatod az agyadat zenével tanulásra, ami ezáltal sokkal lazábbá és örömtelibbé válik.A könyvben rendkívül hatékony tanulási módszerek találhatók, valamint egy káprázatosan szép - lassú barokk és Mozart - zeneszámokat tartalmazó CD. Mindezek segítségével gyorsabban és élvezettel tanulhatsz, s a tanultakra hosszú ideig fogsz emlékezni!

  • Többek közt megtudod hogyan használj zenét a tanuláshoz?
  • Hogyan használd a zenét arra, hogy alfába juss, ami ideális a kreatív gondolkodáshoz és az információ hosszú távú memóriába juttatásához?
  • Hogyan takaríts meg időt a vizsgára való felkészülésben egy olyan módszerrel, ami a vizsgán kapott kérdések legalább 70%-át már előre jelzi?
  • Hogyan használhatod a zenét eredeti ötletek és meglátások generáláshoz?
  • Hogyan használhatsz egy egyszerű módszert, ami a kreativitásodat és a memóriádat akár 500%-kal is megnöveli?

Döbbenetes kísérletről olvashatunk a könyvben.

"Egy fiatalember 72 egeret egymás után betett egy útvesztőbe, s mérte, hogy mennyi idő alatt találnak ki onnan. Ehhez átlagosan 10 perc kellett nekik.Ezt követően az egerek egyharmadának egy hónapon át Mozart-zenét, egy harmadának heavy metal-zenét játszott, s a többi egeret csöndben tartotta. Ezután ismét betette az egereket az útvesztőbe. A csöndben tartott egerek 5 perc alatt találtak ki, mert még valamennyire emlékeztek, hogy merre is kell menni a labirintusban. a heavy metal-zenét hallgató egerek 30 perc, a Mozart-zenét hallgató egerek pedig 1,5 perc alatt jutottak ki az útvesztőből!” 

Bővebb infó: itt

 

o        Agykontrollos mesék és versek kicsi, közepes és nagyobbacska gyerekeknek.  A nyuszitestvérpár életének lebilincselően érdekes és tanulságos története finoman nevel a pozitív gondolkodásra, tehát a megoldáscentrikus hozzáállásra.

o        Ajánlott: óvodás és kisiskolás gyerekeknek egyaránt ajánlott.

Bővebb infó: itt

 
 

  • A titoktündér írta: Beck Andrea

o        Egy mese, melyben nincsenek robotok és halálfejek, sem fegyverek, űrlények vagy topmodell kinézetű teremtmények.

o        Nincs benne csúnya beszéd sem, és a bugyuta, értelmetlen, semmitmondó történések is kimaradtak.

o        Hogy mi az ami megmaradt?

o        Varázslatos mesevilág egy különleges könyvben, mely szórakozás és hasznos segítség szülő és gyermek számára. Többek között, HA: kicsúfolják, fél a sötétben, verekszik vagy őt bántják, beteg lesz, barátkozni vagy békülni kell, netán elveszít valamit..

o        Ilyen és még számos, hasonlóan hétköznapi szituációt él át e mesék főhőse Tobias, akit - és vele együtt a mesét hallgató gyerekeket is - Lola, a Titoktündér jónéhány varázskellék és számtalan nagy titok segítségével könnyedén átlendít a problémákon, de akkor is önfeledt mesés perceket nyújt, ha ezek mindegyike szerencsésen elkerüli gyermekét.

o        Játék és mese, melyben észrevétlenül kap helyet a pozitív gondolkodásra való nevelés, az önbizalom fejlesztése és mindenekelőtt a vidám, gondtalan életszemlélet kialakítása és megtartása.

 Bővebb infó: http://netbutik.unas.hu/spd/A11/A_Titoktunder

 

  • Gyerekként egyre jobban ***

    írta: Dr. Domján László, Sólyom Ildikó

o        Ebben a könyvecskében a kis zsenik hatalmas fölfedezései olvashatók: a gyerekek saját, egész életükre szóló elemi erejű tapasztalatai arról, hogy sokkal többre képesek, mint amit mondtak nekik a felnőttek, hogy kezünkben van a saját életük, hogy a világ igazából jóindulatú, az élet nagyszerű, csodálatos.

o         Ajánlatos ez a könyvecske a gyerekek mellett minden szülőnek és nevelőnek: a gyerekekben okozott sok-sok kárt még időben helyrehozhatjuk, ha fölkeltjük bennük a kedvet, az érdeklődést az agykontroll iránt.

o        Dr Domján László az agykontrollról nyilatkozik az alábbiakban:

  • Agykontrolloktatóként visszagondolva gyerekkoromra, gyakran fölsóhajtok: ha akkor ismertem volna mindazt, amit ma tanítok, életemnek hány zsákutcáját elkerülhettem volna!
  • Az agykontroll lehetőséget kínál a tudatosabb életre. Lehetőséget arra, hogy észrevegyük a zsákutcákat, és egyúttal eszközt is, hogy kijöjjünk belőlük. Az agykontroll hatalmas lehetőséget kínál: sorsunk javítóvá válhatunk.
  • Csodálatos lehetőségekkel jövünk ebbe a világba. Azonban születésünk pillanatától kezdve szüleink, nevelőink - többnyire ugyan a legjobb szándékkal - lenyesik szárnyainkat, aláássák önmagunkba vetett hitünket, félelmeket és előítéleteket oltanak belénk. A sok hasznos tudás mellett kicsis gyerekkortól sajátunkká válnak őseink negatív tapasztalatai is abban a folyamatban, amit nevelésnek, szocializációnak hívnak. Ki-ki a maga egyéni módján lesz aztán mindezek hatására sokszor saját sorsának elrontója.
  • Naponta hálát adok a Jóistennek, nem csak azért, mert az agykontroll révén kapott tudással egyre jobbá tudom tenni az életemet, hanem azért is, mert olyat adhatok tovább a korombelieknek, amivel ők is javíthatják így-úgy elrontott életüket.
  • Ám ennél sokkal-sokkal fontosabbnak érzem azt, amit gyermekoktató kollégáim tesznek! Ők gyerekeknek tanítják meg azt, hogy hogyan NE rontsák el az életüket, hogyan NE váljanak kiszolgáltatottakká, tehetetlenekké.
  • Ebben a könyvecskében kis zsenik hatalmas fölfedezései olvashatók: a gyerekek saját, egész életükre szóló elemi erejű tapasztalatai arról, hogy sokkal többre képesek, mint amit mondtak nekik a felnőttek, hogy kezükben van a saját életük, hogy a világ igazából jóindulatú, az élet nagyszerű, csodálatos.
  • Szívből ajánlom ezt a könyvecskét minden szülőnek és nevelő kollégámnak: a gyerekeinkben okozott sok-sok kárt még időben helyrehozhatjuk, ha fölkeltjük bennük a kedvet, az érdeklődést az agykontroll iránt.
  • És szívből ajánlom ezt a könyvecskét Nektek is gyerekek. A világ valóban jóindulatú! Az élet nagyszerű, csodálatos lehetőséggel teli! Nyitva áll előttetek! Sok-sok sikert hozzá!

Bővebb infó:itt

Ha  10.000 Ft értékben vásárolsz, mi  INGYEN kiszállítjuk a rendelésedet- bővebb infó itt!

 

********************************************************************************************

 

2.Gyerkőccel együtt elmennék egy gyerek agykontroll tanfolyamra

 

„Én az akkor még 9 éves fiammal Kovács Erikánál végeztük a tanfolyamot. Zseniális ötletnek tartom, hogy szülő is részt vehet a tanfolyamon, így én is betekintést nyertem az agykontrollba. Erikával egy újságíró készített egy riportot, amit szeretnék az alábbiakban megosztani veletek:

„Kovács Erika általános iskolai tanárként 12 évet töltött diákok között, gyerekek körében ma is nagyon jól érzi magát. Húsz éve végezte el dr. Domján Lászlónál az agykontroll tanfolyamot és az oktatóképzést, a módszert az egész országban tanítja a gyerekeknek, tanítványainak száma több ezer. Közel két évtizedes tapasztalatai alapján vitathatatlanul sikeres a módszer.

Hogyan lehet rávenni a gyerekeket, hogy egy ilyen nagyon tudományosnak hangzó módszerben együttműködjenek?

 A szülők egy része valami probléma miatt keres meg, és vannak, akik egy különleges lehetőséget akarnak adni a gyermekük kezébe. Természetesen minden hozzám érkező gyereknek más és más az indíttatása. Van, aki szeretne könnyebben elaludni esténként, vagy könnyebben, vidáman ébredni iskolai napokon is. Van, aki a tanulásban szeretne előbbre jutni, könnyebben tanulni, jobb dolgozatokat írni. Van, aki fejlesztené memóriáját, megszüntetné fej- és hasfájását, szeretne elérni különböző célokat, megszabadulna rossz szokásaitól. Más javítana egészségén, vagy csak szeretné jobban kihasználni a lehetőségeit, képességeit. Mindegyik kisgyerek arra vágyik, hogy „jó gyerek”, sikeres legyen, a szülei büszkék és elégedettek legyenek vele.

Mivel sikerül meggyőzni a gyerekeket?

 A módszer lényege nem kizárólag a verbális meggyőzés, hanem különböző technikák elsajátítása. Sokat beszélgetünk, játszunk, új dolgokat tanulunk, relaxálunk, speciális összehangoló gyakorlatokat végzünk. Sok játékkal, mozgással dolgozunk együtt. Megismerkedünk a rajzos vázlatkészítéssel, megosztunk sok történetet egymással. Örömmel veszem, ha a szülők is elkísérik a gyerekeiket, hogy közösen szerezhessenek tapasztalatokat, otthon közösen is tudjanak tevékenykedni, és saját életükben is alkalmazhassanak néhány módszert. Hiszek abban, hogy igazi változást gyermek és szülő együttműködése hoz.

 Milyen változásokat remélhetnek a szülők és a gyerekek?

A gyerekek nagyobb önismeretre tesznek szert, nyugodtabbak, összeszedettebbek, magabiztosabbak lesznek. Nő az önbizalmuk, javul az egészségük. Emberi kapcsolataikban türelmesebbek lesznek, javul önmagukhoz, másokhoz való viszonyuk is.

 A pedagógusok mennyire támogatják a módszert?

 Nagyon sok pedagógus elvégezte a felnőttagykontrollt, és sokan alkalmazzák is a módszert. Számukra ez akkreditált továbbképzési lehetőség, rájönnek, mi mindenre használható, ajánlják a tanítványaiknak is. Nyilván egy iskolai közösség is akkor tud hatékonyan működni, ha kiegyensúlyozottak a gyerekek. Tanítottam már gyerekeket úgy, hogy egy-egy iskolai osztály végezte el az agykontrollt. Vannak orvosok, akik szintén ajánlják a tanfolyam elvégzését. Sokan vannak, akiknek a szülei, nagyszülei elvégezték a felnőtt-tanfolyamot, rájöttek, mennyire hasznos nekik, és szeretnék megadni gyereküknek, unokájuknak is ezt lehetőséget

 Tanulás és memória

 A tanulásnak létezik a szokványosnál sokkal eredményesebb formája. A memória is százszor jobbá tehető, ha hajlandóak vagyunk trenírozni agyunkat, és megismerünk néhány „trükköt". Gondold végig, és lehetőleg írd is le egy papírra, hogy mi minden miatt hasznos számodra az adott tantárgyat megtanulni! Amikor éppen nagyon nem fűlik a fogad a tanuláshoz, vedd elő fiókod mélyéről a listát, s fusd át! A tanulás megkezdése előtt gondold végig, hogy mit tudsz arról a témáról, amit hamarosan elkezdesz tanulni! Rajzolj sok képet és kevés szót tartalmazó, színes, áttekinthető vázlatot! Tanulás közben gyakran tarts szünetet! 20 perc tanulás, 5 perc szünet. Tanulás előtt néhány per cig hallgass Mozart-zenét!

 Elérem a céljaimat

 Dóra 18 éves, hétéves volt, mikor megismerkedett Kovács Erikánál az agykontrollal. – Már általános iskolában sokat segített, mind az önbizalom, mind a tanulás terén. Szerintem a legfontosabb a gondolat-nagytakarítás és a pozitív gondolkodás beépülése a mindennapi életbe. Eszembe sem szokott jutni annak a lehetősége, hogy valami balul sül el. Általános iskola alatt az átlagom mindig 4,7 felett volt, a fontosabb tantárgyakból mindig ötös voltam, 3. osztályos koromban országos 2. lettem matekversenyen, utána sokszor nyertem városi és megyei versenyeket. Ezután hatosztályos gimnáziumban folytattam matematika tagozaton az iskolát.

Átlagom 4,8 felett volt, akadt olyan év is, amikor kitűnő lettem. Kitűzött céljaimat viszonylag hamar elérem. Idén érettségizek, mostanra két középfokú nyelvvizsgám és két előrehozott érettségim van, melyekből a középszintű informatika 100%-os, amire az iskolánkban még nem volt példa. Matematikaversenyeken további sikereket értem el, tavaly szereztem jogosítványt, minden vizsgán elsőre átmentem, autóm is van már. Ezen felül egészségem kitűnő, rengeteg barátom van, családommal jó a viszonyom, társat is találtam másfél éve. Bárki mondhatja, hogy ezek nem az élet legnagyobb, legnehezebb dolgai. Igazuk van. Viszont ennél nagyobb kihívásokkal szerencsére nem találkoztam.”

Ha a tanfolyam felkeltette érdeklődésed Kovács Erika honlapját az alábbi linken találod:

http://www.hetszinvilag.com/Gyermekagykontroll.html

Remélem sikerült egy kis betekintést nyerned az agykontroll világába.

Írtam egy cikket a Felnőtt agykontroll tapasztalataimról is - bővebb infó a lenti képre kattintva:

Ha hasznosnak tartod az írást oszd meg ismerőseiddel.

Gyerek agykontroll Tovább
Helikopter szülők

Helikopter szülők

A Ridikül tv műsort mikor tehetem megnézem, egy színvonalas műsornak tartom. Az egyik délután a gyereknevelés volt a téma - többek között a helikopter és a világítótorony típusú szülőkről szólt, természetesen egyből önmagamat is elkezdtem vizsgálni, hogy akkor én melyik is vagyok :-)

A cikket megosztom veletek is........

 

"Egyszer az egyik kedves barátunk úgy adta hírül gyermeke születését, hogy a kis jövevény megérkezett hozzájuk, vendégségbe, kb. 20-25 évre. 

Elgondolkodtatott az üzenet: a gyermekeink nem a mi tulajdonunk és nincs jogunk arra, hogy helyettük éljük az ő életüket. Ajándékként kapjuk őket és velük együtt az embert próbáló feladatot: EMBERT faragni. Aztán eljön az idő és akár kész van, akár nem, útjára kell engedni. 

Kisfiam fülig érő mosollyal újságolta a napokban, mikor belépett az ajtón: "Képzeld, mami, reggel az Andris megkérdezte, hogy te is buszos lettél?" Első osztályos és a szomszédos községbe jár iskolába, ahová minden nap autóval vittük el őt. Karácsony után merült fel benne, hogy szeretne busszal menni. Mi beleegyeztünk és ezzel egy kicsit megint elengedtük. Az első napot végig izgultam, amíg haza nem jött. Az eufória még most is tart. Boldog és büszke magára, hogy bérlete van és buszos lett.

Az elengedés nem egy egyszeri aktus, hanem jó esetben egy újra és újra visszatérő élmény, tapasztalás szülő és gyermek számára.

Már egészen csecsemőkortól kezdve gyakorolhatjuk. 

A kötődő nevelés híve vagyok, mégis mikor a gyermekeim kisbabák voltak és éppen jól érezték magukat, szívesen adtam oda nagyszülők, barátok kezébe, had fogják ők is egy kicsit őket. A nagypapa még hordozókendőbe is magára kötötte a legkisebb gyermekem, ami a jelek szerint óriási élmény volt mindkettőjük számára. 

Kislányom 5 éves volt, mikor először szeretett volna az egyik kis barátnőjénél aludni. Napokig kérlelt és érvelt. Végül azt gondoltam, ha ennyire szeretné, akkor már biztosan érett rá. Kis izgalommal, de nagy bizalommal elengedtük. Hazaérve olyan kitörő örömmel számolt be a történtekről, hogy biztos vagyok benne egy életre magával viszi ezt az élményt és az általa szerzett tapasztalatot: "Milyen jó, hogy bíztak bennem."

Amikor a lelki köldökzsinórral túl szorosan és túl sokáig magunkhoz kötjük a gyerekeinket, akkor a legnagyobb pszichológiai erőszakot követjük el ellenük: nem engedjük, hogy önállóvá váljának és felnőjenek. 

A helikopter szülők, folyamatosan a gyermekük fölött "repkednek" és feszült aggodalommal követik őket, leginkább attól a céltól vezérelve, hogy megóvják őket a rájuk leselkedő veszélyektől és a természetes következményekkel járó életleckéktől.

A gyermek fejlődésének bizonyos szakaszaiban valóban óriási szükség van a szülői kontrollra, és ez csak még jobban megnehezíti, hogy idejében el tudjuk engedni a kormányt, amikor már nem nekünk kell irányítani. 

A kutatók szerint a legnagyobb problémát az okozza, hogy a helikopter szülők nem képesek a viselkedésüket a gyermek fokozatosan fejlődő érettségéhez, kompetenciájához és önállóságához igazítani.

A túlzott kontroll következményei

A felelősségvállalás hiánya. 

A helikopter szülők megfosztják a gyermeküket attól, hogy cselekedeteik természetes következményeivel szembesüljenek, és így nem tanulják meg, hogy tetteikért felelősséget vállaljanak.

Kudarctól való félelem.

Ha nem engedjük, hogy a hibákból tanuljanak azt közvetítjük feléljük, hogy tökéletesnek kell lenniük. Nem mernek kockázatot vállalni és ez megakadályozhatja őket attól, hogy megvalósítsák az álmaikat, ill, hogy egészséges, érzelmileg biztonságot nyújtó kapcsolatokat alakítsanak ki. 

Alacsony önbizalom. 

Azáltal, hogy szülőként állandóan megóvjuk gyermekünket a stresszkeltő szituációktól, azt üzenjük neki, hogy nem hisszük el, hogy képes kiállni magért vagy megvédeni magát.

Függő személyiség. 

Sérül a gyermek kompetencia érzése és az önállósági iránti igénye, ami depressziót is okozhat. A szülők túlzott aggódása és bevonódása, nem csak a gyermek mindennapi életvezetését, egészséges párkapcsolat kialakítását és fenntartását nehezíti meg, hanem a mentális egészségére is káros hatással van.

Vágjuk el a lelki köldökzsinórt!

Sok szülő számára jelent valódi kihívást az, hogy megadja gyermekének azt a szabadságot, hogy fiatal felnőtté válhasson, aki saját, felelős döntéseket hozhat. Tele vagyunk félelemmel, aggódással és valószínüleg ez a mozgatórugója a legtöbb kamasz-szülő vitának is. 

Az egészséges személyiség kialakulásához a gyerekeknek szükségük van arra, hogy bontogassák a szárnyaikat. 

És egyszer muszáj kirepülniük a fészekből is.

  1. Engedjük, hogy kezdeményezzen!

A gyerekek kiskoruktól kezdve folyamatosan kezdeményeznek. A mi feladatunk, hogy rájuk hangolódjunk, megértsük és empatikusan kövessük őket. Olyan ez, mint egy tánc, ahol a partnerek érzik egymás minden rezdülését. Eleinte még sokszor a szülő irányít, aztán egyre többször már a gyerek, a kamasz vezet és amikor eljön az ideje, hogy lekérik a fiatal urat vagy hölgyet, akkor elégedetten félre kell tudunk állni, hiszen már nem a miénk a parkett.

  1. Bízzunk benne!

Az egyik alapvető "élet-üzenet", amit egy gyereknek szinte minden egyes nap hallani kell a szüleitől: "Bízom benned!" Ha tudunk bízni a gyermekünkben, akkor cserébe nyitottságot, őszinteséget és hálát kapunk. A szülő gyerekbe vetett bizalmát leginkább a kamaszkor teszi próbára. A serdülőkor végén három alapvető kérdés foglalkoztatja a kamaszokat: "Ki vagyok én?", "Hogyan kapcsolódok másokhoz?" és "Miben higyjek?" A belső késztetés, hogy önálló személlyé váljon nem a személyünknek szóló elutasítás, hanem sokkal inkább az egészséges idetintás fejlődésének a jele.

  1. Tanítsuk meg dönteni!

A külső, szülői kontroll helyébe fokozatosan a belső kontroll kell, hogy lépjen. Minél előbb kínálunk a gyerekeknek olyan döntési lehetőségeket, ahol a döntések természetes következményeivel biztonságos körülmények között szembesülhetnek, annál jobban tudnak majd okos döntéseket hozni. Mielőtt élesben meggondolatlanul kockáztatnának, még  a védett otthoni közegben megtanulhatják, hogy döntéseikkel hogyan irányítsák jól az életüket.

Engedjük el gyermekünk kezét, hogy visszajöjjön tankolni!

 

Az egyéves kis totyogó egyszercsak lemászik az anyaölből és az elemi kíváncsiságtól vezérelve egyre messzebb merészkedik. Elindul felfedezni a világot és mi engedjük, hiszen tudjuk, hogy előbb-utóbb visszatér a biztonságot nyújtó bázishoz, hogy érzelmileg feltöltekezzen. Aztán újra elmegy és újra visszajön. A pszichológiában ezt a jelenséget "érzelmi tankolásnak" nevezzük. 

Ha a szülő-gyerek kapcsolat kölcsönös bizalomra, tiszteletre épül, akkor biztosak lehetünk benne, hogyha egy idő után már nem is mi vagyunk a gyermekünk életének középpontja, ő mégis időnként vissza fog jönni tankolni.

Tölteni és töltekezni."

Forrás: http://www.medveczkykata.hu/

Az egyéves kis totyogó egyszercsak lemászik az anyaölből és az elemi kíváncsiságtól vezérelve egyre messzebb merészkedik. Elindul felfedezni a világot és mi engedjük, hiszen tudjuk, hogy előbb-utóbb visszatér a biztonságot nyújtó bázishoz, hogy érzelmileg feltöltekezzen. Aztán újra elmegy és újra visszajön. A pszichológiában ezt a jelenséget "érzelmi tankolásnak" nevezzük. 

Ha a szülő-gyerek kapcsolat kölcsönös bizalomra, tiszteletre épül, akkor biztosak lehetünk benne, hogyha egy idő után már nem is mi vagyunk a gyermekünk életének középpontja, ő mégis időnként vissza fog jönni tankolni.

Tölteni és töltekezni.

- See more at: http://www.medveczkykata.hu/gyerekneveles/szulo_gyerek_kapcsolat/helikopter_szulok#sthash.C4qWMrd8.dpuf

Az egyéves kis totyogó egyszercsak lemászik az anyaölből és az elemi kíváncsiságtól vezérelve egyre messzebb merészkedik. Elindul felfedezni a világot és mi engedjük, hiszen tudjuk, hogy előbb-utóbb visszatér a biztonságot nyújtó bázishoz, hogy érzelmileg feltöltekezzen. Aztán újra elmegy és újra visszajön. A pszichológiában ezt a jelenséget "érzelmi tankolásnak" nevezzük. 

Ha a szülő-gyerek kapcsolat kölcsönös bizalomra, tiszteletre épül, akkor biztosak lehetünk benne, hogyha egy idő után már nem is mi vagyunk a gyermekünk életének középpontja, ő mégis időnként vissza fog jönni tankolni.

Tölteni és töltekezni.

- See more at: http://www.medveczkykata.hu/gyerekneveles/szulo_gyerek_kapcsolat/helikopter_szulok#sthash.C4qWMrd8.dpuf

Már egészen csecsemőkortól kezdve gyakorolhatjuk. 

A kötődő nevelés híve vagyok, mégis mikor a gyermekeim kisbabák voltak és éppen jól érezték magukat, szívesen adtam oda nagyszülők, barátok kezébe, had fogják ők is egy kicsit őket. A nagypapa még hordozókendőbe is magára kötötte a legkisebb gyermekem, ami a jelek szerint óriási élmény volt mindkettőjük számára. 

Kislányom 5 éves volt, mikor először szeretett volna az egyik kis barátnőjénél aludni. Napokig kérlelt és érvelt. Végül azt gondoltam, ha ennyire szeretné, akkor már biztosan érett rá. Kis izgalommal, de nagy bizalommal elengedtük. Hazaérve olyan kitörő örömmel számolt be a történtekről, hogy biztos vagyok benne egy életre magával viszi ezt az élményt és az általa szerzett tapasztalatot: "Milyen jó, hogy bíztak bennem."

Amikor a lelki köldökzsinórral túl szorosan és túl sokáig magunkhoz kötjük a gyerekeinket, akkor a legnagyobb pszichológiai erőszakot követjük el ellenük: nem engedjük, hogy önállóvá váljának és felnőjenek. 

A helikopter szülők, folyamatosan a gyermekük fölött "repkednek" és feszült aggodalommal követik őket, leginkább attól a céltól vezérelve, hogy megóvják őket a rájuk leselkedő veszélyektől és a természetes következményekkel járó életleckéktől.

A gyermek fejlődésének bizonyos szakaszaiban valóban óriási szükség van a szülői kontrollra, és ez csak még jobban megnehezíti, hogy idejében el tudjuk engedni a kormányt, amikor már nem nekünk kell irányítani. 

A kutatók szerint a legnagyobb problémát az okozza, hogy a helikopter szülők nem képesek a viselkedésüket a gyermek fokozatosan fejlődő érettségéhez, kompetenciájához és önállóságához igazítani.

A túlzott kontroll következményei

A felelősségvállalás hiánya. 

A helikopter szülők megfosztják a gyermeküket attól, hogy cselekedeteik természetes következményeivel szembesüljenek, és így nem tanulják meg, hogy tetteikért felelősséget vállaljanak.

Kudarctól való félelem.

Ha nem engedjük, hogy a hibákból tanuljanak azt közvetítjük feléljük, hogy tökéletesnek kell lenniük. Nem mernek kockázatot vállalni és ez megakadályozhatja őket attól, hogy megvalósítsák az álmaikat, ill, hogy egészséges, érzelmileg biztonságot nyújtó kapcsolatokat alakítsanak ki. 

Alacsony önbizalom. 

Azáltal, hogy szülőként állandóan megóvjuk gyermekünket a stresszkeltő szituációktól, azt üzenjük neki, hogy nem hisszük el, hogy képes kiállni magért vagy megvédeni magát.

Függő személyiség. 

Sérül a gyermek kompetencia érzése és az önállósági iránti igénye, ami depressziót is okozhat. A szülők túlzott aggódása és bevonódása, nem csak a gyermek mindennapi életvezetését, egészséges párkapcsolat kialakítását és fenntartását nehezíti meg, hanem a mentális egészségére is káros hatással van.

Vágjuk el a lelki köldökzsinórt!

Sok szülő számára jelent valódi kihívást az, hogy megadja gyermekének azt a szabadságot, hogy fiatal felnőtté válhasson, aki saját, felelős döntéseket hozhat. Tele vagyunk félelemmel, aggódással és valószínüleg ez a mozgatórugója a legtöbb kamasz-szülő vitának is. 

Az egészséges személyiség kialakulásához a gyerekeknek szükségük van arra, hogy bontogassák a szárnyaikat. 

És egyszer muszáj kirepülniük a fészekből is.

1. Engedjük, hogy kezdeményezzen!

A gyerekek kiskoruktól kezdve folyamatosan kezdeményeznek. A mi feladatunk, hogy rájuk hangolódjunk, megértsük és empatikusan kövessük őket. Olyan ez, mint egy tánc, ahol a partnerek érzik egymás minden rezdülését. Eleinte még sokszor a szülő irányít, aztán egyre többször már a gyerek, a kamasz vezet és amikor eljön az ideje, hogy lekérik a fiatal urat vagy hölgyet, akkor elégedetten félre kell tudunk állni, hiszen már nem a miénk a parkett.

2. Bízzunk benne!

Az egyik alapvető "élet-üzenet", amit egy gyereknek szinte minden egyes nap hallani kell a szüleitől: "Bízom benned!" Ha tudunk bízni a gyermekünkben, akkor cserébe nyitottságot, őszinteséget és hálát kapunk. A szülő gyerekbe vetett bizalmát leginkább a kamaszkor teszi próbára. A serdülőkor végén három alapvető kérdés foglalkoztatja a kamaszokat: "Ki vagyok én?", "Hogyan kapcsolódok másokhoz?" és "Miben higyjek?" A belső késztetés, hogy önálló személlyé váljon nem a személyünknek szóló elutasítás, hanem sokkal inkább az egészséges idetintás fejlődésének a jele.

3. Tanítsuk meg dönteni!

A külső, szülői kontroll helyébe fokozatosan a belső kontroll kell, hogy lépjen. Minél előbb kínálunk a gyerekeknek olyan döntési lehetőségeket, ahol a döntések természetes következményeivel biztonságos körülmények között szembesülhetnek, annál jobban tudnak majd okos döntéseket hozni. Mielőtt élesben meggondolatlanul kockáztatnának, még  a védett otthoni közegben megtanulhatják, hogy döntéseikkel hogyan irányítsák jól az életüket.

Engedjük el gyermekünk kezét, hogy visszajöjjön tankolni!

- See more at: http://www.medveczkykata.hu/gyerekneveles/szulo_gyerek_kapcsolat/helikopter_szulok#sthash.C4qWMrd8.dpuf

Már egészen csecsemőkortól kezdve gyakorolhatjuk. 

A kötődő nevelés híve vagyok, mégis mikor a gyermekeim kisbabák voltak és éppen jól érezték magukat, szívesen adtam oda nagyszülők, barátok kezébe, had fogják ők is egy kicsit őket. A nagypapa még hordozókendőbe is magára kötötte a legkisebb gyermekem, ami a jelek szerint óriási élmény volt mindkettőjük számára. 

Kislányom 5 éves volt, mikor először szeretett volna az egyik kis barátnőjénél aludni. Napokig kérlelt és érvelt. Végül azt gondoltam, ha ennyire szeretné, akkor már biztosan érett rá. Kis izgalommal, de nagy bizalommal elengedtük. Hazaérve olyan kitörő örömmel számolt be a történtekről, hogy biztos vagyok benne egy életre magával viszi ezt az élményt és az általa szerzett tapasztalatot: "Milyen jó, hogy bíztak bennem."

Amikor a lelki köldökzsinórral túl szorosan és túl sokáig magunkhoz kötjük a gyerekeinket, akkor a legnagyobb pszichológiai erőszakot követjük el ellenük: nem engedjük, hogy önállóvá váljának és felnőjenek. 

A helikopter szülők, folyamatosan a gyermekük fölött "repkednek" és feszült aggodalommal követik őket, leginkább attól a céltól vezérelve, hogy megóvják őket a rájuk leselkedő veszélyektől és a természetes következményekkel járó életleckéktől.

A gyermek fejlődésének bizonyos szakaszaiban valóban óriási szükség van a szülői kontrollra, és ez csak még jobban megnehezíti, hogy idejében el tudjuk engedni a kormányt, amikor már nem nekünk kell irányítani. 

A kutatók szerint a legnagyobb problémát az okozza, hogy a helikopter szülők nem képesek a viselkedésüket a gyermek fokozatosan fejlődő érettségéhez, kompetenciájához és önállóságához igazítani.

A túlzott kontroll következményei

A felelősségvállalás hiánya. 

A helikopter szülők megfosztják a gyermeküket attól, hogy cselekedeteik természetes következményeivel szembesüljenek, és így nem tanulják meg, hogy tetteikért felelősséget vállaljanak.

Kudarctól való félelem.

Ha nem engedjük, hogy a hibákból tanuljanak azt közvetítjük feléljük, hogy tökéletesnek kell lenniük. Nem mernek kockázatot vállalni és ez megakadályozhatja őket attól, hogy megvalósítsák az álmaikat, ill, hogy egészséges, érzelmileg biztonságot nyújtó kapcsolatokat alakítsanak ki. 

Alacsony önbizalom. 

Azáltal, hogy szülőként állandóan megóvjuk gyermekünket a stresszkeltő szituációktól, azt üzenjük neki, hogy nem hisszük el, hogy képes kiállni magért vagy megvédeni magát.

Függő személyiség. 

Sérül a gyermek kompetencia érzése és az önállósági iránti igénye, ami depressziót is okozhat. A szülők túlzott aggódása és bevonódása, nem csak a gyermek mindennapi életvezetését, egészséges párkapcsolat kialakítását és fenntartását nehezíti meg, hanem a mentális egészségére is káros hatással van.

Vágjuk el a lelki köldökzsinórt!

Sok szülő számára jelent valódi kihívást az, hogy megadja gyermekének azt a szabadságot, hogy fiatal felnőtté válhasson, aki saját, felelős döntéseket hozhat. Tele vagyunk félelemmel, aggódással és valószínüleg ez a mozgatórugója a legtöbb kamasz-szülő vitának is. 

Az egészséges személyiség kialakulásához a gyerekeknek szükségük van arra, hogy bontogassák a szárnyaikat. 

És egyszer muszáj kirepülniük a fészekből is.

1. Engedjük, hogy kezdeményezzen!

A gyerekek kiskoruktól kezdve folyamatosan kezdeményeznek. A mi feladatunk, hogy rájuk hangolódjunk, megértsük és empatikusan kövessük őket. Olyan ez, mint egy tánc, ahol a partnerek érzik egymás minden rezdülését. Eleinte még sokszor a szülő irányít, aztán egyre többször már a gyerek, a kamasz vezet és amikor eljön az ideje, hogy lekérik a fiatal urat vagy hölgyet, akkor elégedetten félre kell tudunk állni, hiszen már nem a miénk a parkett.

2. Bízzunk benne!

Az egyik alapvető "élet-üzenet", amit egy gyereknek szinte minden egyes nap hallani kell a szüleitől: "Bízom benned!" Ha tudunk bízni a gyermekünkben, akkor cserébe nyitottságot, őszinteséget és hálát kapunk. A szülő gyerekbe vetett bizalmát leginkább a kamaszkor teszi próbára. A serdülőkor végén három alapvető kérdés foglalkoztatja a kamaszokat: "Ki vagyok én?", "Hogyan kapcsolódok másokhoz?" és "Miben higyjek?" A belső késztetés, hogy önálló személlyé váljon nem a személyünknek szóló elutasítás, hanem sokkal inkább az egészséges idetintás fejlődésének a jele.

3. Tanítsuk meg dönteni!

A külső, szülői kontroll helyébe fokozatosan a belső kontroll kell, hogy lépjen. Minél előbb kínálunk a gyerekeknek olyan döntési lehetőségeket, ahol a döntések természetes következményeivel biztonságos körülmények között szembesülhetnek, annál jobban tudnak majd okos döntéseket hozni. Mielőtt élesben meggondolatlanul kockáztatnának, még  a védett otthoni közegben megtanulhatják, hogy döntéseikkel hogyan irányítsák jól az életüket.

Engedjük el gyermekünk kezét, hogy visszajöjjön tankolni!

- See more at: http://www.medveczkykata.hu/gyerekneveles/szulo_gyerek_kapcsolat/helikopter_szulok#sthash.C4qWMrd8.dpuf

Már egészen csecsemőkortól kezdve gyakorolhatjuk. 

A kötődő nevelés híve vagyok, mégis mikor a gyermekeim kisbabák voltak és éppen jól érezték magukat, szívesen adtam oda nagyszülők, barátok kezébe, had fogják ők is egy kicsit őket. A nagypapa még hordozókendőbe is magára kötötte a legkisebb gyermekem, ami a jelek szerint óriási élmény volt mindkettőjük számára. 

Kislányom 5 éves volt, mikor először szeretett volna az egyik kis barátnőjénél aludni. Napokig kérlelt és érvelt. Végül azt gondoltam, ha ennyire szeretné, akkor már biztosan érett rá. Kis izgalommal, de nagy bizalommal elengedtük. Hazaérve olyan kitörő örömmel számolt be a történtekről, hogy biztos vagyok benne egy életre magával viszi ezt az élményt és az általa szerzett tapasztalatot: "Milyen jó, hogy bíztak bennem."

Amikor a lelki köldökzsinórral túl szorosan és túl sokáig magunkhoz kötjük a gyerekeinket, akkor a legnagyobb pszichológiai erőszakot követjük el ellenük: nem engedjük, hogy önállóvá váljának és felnőjenek. 

A helikopter szülők, folyamatosan a gyermekük fölött "repkednek" és feszült aggodalommal követik őket, leginkább attól a céltól vezérelve, hogy megóvják őket a rájuk leselkedő veszélyektől és a természetes következményekkel járó életleckéktől.

A gyermek fejlődésének bizonyos szakaszaiban valóban óriási szükség van a szülői kontrollra, és ez csak még jobban megnehezíti, hogy idejében el tudjuk engedni a kormányt, amikor már nem nekünk kell irányítani. 

A kutatók szerint a legnagyobb problémát az okozza, hogy a helikopter szülők nem képesek a viselkedésüket a gyermek fokozatosan fejlődő érettségéhez, kompetenciájához és önállóságához igazítani.

A túlzott kontroll következményei

A felelősségvállalás hiánya. 

A helikopter szülők megfosztják a gyermeküket attól, hogy cselekedeteik természetes következményeivel szembesüljenek, és így nem tanulják meg, hogy tetteikért felelősséget vállaljanak.

Kudarctól való félelem.

Ha nem engedjük, hogy a hibákból tanuljanak azt közvetítjük feléljük, hogy tökéletesnek kell lenniük. Nem mernek kockázatot vállalni és ez megakadályozhatja őket attól, hogy megvalósítsák az álmaikat, ill, hogy egészséges, érzelmileg biztonságot nyújtó kapcsolatokat alakítsanak ki. 

Alacsony önbizalom. 

Azáltal, hogy szülőként állandóan megóvjuk gyermekünket a stresszkeltő szituációktól, azt üzenjük neki, hogy nem hisszük el, hogy képes kiállni magért vagy megvédeni magát.

Függő személyiség. 

Sérül a gyermek kompetencia érzése és az önállósági iránti igénye, ami depressziót is okozhat. A szülők túlzott aggódása és bevonódása, nem csak a gyermek mindennapi életvezetését, egészséges párkapcsolat kialakítását és fenntartását nehezíti meg, hanem a mentális egészségére is káros hatással van.

Vágjuk el a lelki köldökzsinórt!

Sok szülő számára jelent valódi kihívást az, hogy megadja gyermekének azt a szabadságot, hogy fiatal felnőtté válhasson, aki saját, felelős döntéseket hozhat. Tele vagyunk félelemmel, aggódással és valószínüleg ez a mozgatórugója a legtöbb kamasz-szülő vitának is. 

Az egészséges személyiség kialakulásához a gyerekeknek szükségük van arra, hogy bontogassák a szárnyaikat. 

És egyszer muszáj kirepülniük a fészekből is.

1. Engedjük, hogy kezdeményezzen!

A gyerekek kiskoruktól kezdve folyamatosan kezdeményeznek. A mi feladatunk, hogy rájuk hangolódjunk, megértsük és empatikusan kövessük őket. Olyan ez, mint egy tánc, ahol a partnerek érzik egymás minden rezdülését. Eleinte még sokszor a szülő irányít, aztán egyre többször már a gyerek, a kamasz vezet és amikor eljön az ideje, hogy lekérik a fiatal urat vagy hölgyet, akkor elégedetten félre kell tudunk állni, hiszen már nem a miénk a parkett.

2. Bízzunk benne!

Az egyik alapvető "élet-üzenet", amit egy gyereknek szinte minden egyes nap hallani kell a szüleitől: "Bízom benned!" Ha tudunk bízni a gyermekünkben, akkor cserébe nyitottságot, őszinteséget és hálát kapunk. A szülő gyerekbe vetett bizalmát leginkább a kamaszkor teszi próbára. A serdülőkor végén három alapvető kérdés foglalkoztatja a kamaszokat: "Ki vagyok én?", "Hogyan kapcsolódok másokhoz?" és "Miben higyjek?" A belső késztetés, hogy önálló személlyé váljon nem a személyünknek szóló elutasítás, hanem sokkal inkább az egészséges idetintás fejlődésének a jele.

3. Tanítsuk meg dönteni!

A külső, szülői kontroll helyébe fokozatosan a belső kontroll kell, hogy lépjen. Minél előbb kínálunk a gyerekeknek olyan döntési lehetőségeket, ahol a döntések természetes következményeivel biztonságos körülmények között szembesülhetnek, annál jobban tudnak majd okos döntéseket hozni. Mielőtt élesben meggondolatlanul kockáztatnának, még  a védett otthoni közegben megtanulhatják, hogy döntéseikkel hogyan irányítsák jól az életüket.

Engedjük el gyermekünk kezét, hogy visszajöjjön tankolni!

- See more at: http://www.medveczkykata.hu/gyerekneveles/szulo_gyerek_kapcsolat/helikopter_szulok#sthash.C4qWMrd8.dpuf

Egyszer az egyik kedves barátunk úgy adta hírül gyermeke születését, hogy a kis jövevény megérkezett hozzájuk, vendégségbe, kb. 20-25 évre. 

Elgondolkodtatott az üzenet: a gyermekeink nem a mi tulajdonunk és nincs jogunk arra, hogy helyettük éljük az ő életüket. Ajándékként kapjuk őket és velük együtt az embertpróbáló feladatot: EMBERT faragni. Aztán eljön az idő és akár kész van, akár nem, útjára kell engedni. 

Kisfiam fülig érő mosollyal újságolta a napokban, mikor belépett az ajtón: "Képzeld, mami, reggel az Andris megkérdezte, hogy te is buszos lettél?" Első osztályos és a szomszédos községbe jár iskolába, ahová minden nap autóval vittük el őt. Karácsony után merült fel benne, hogy szeretne busszal menni. Mi beleegyeztünk és ezzel egy kicsit megint elengedtük. Az első napot végig izgultam, amíg haza nem jött. Az eufória még most is tart. Boldog és büszke magára, hogy bérlete van és buszos lett.

Az elengedés nem egy egyszeri aktus, hanem jó esetben egy újra és újra visszatérő élmény, tapasztalás szülő és gyermek számára.

- See more at: http://www.medveczkykata.hu/gyerekneveles/szulo_gyerek_kapcsolat/helikopter_szulok#sthash.C4qWMrd8.dpuf
Megjelent: Ridikül Magazin, 2014/11. 36-37. oldal
Megjelent: Ridikül Magazin, 2014/11. 36-37. oldal
Megjelent: Ridikül Magazin, 2014/11. 36-37. oldal
Helikopter szülők Tovább
A beszéd az evéssel kezdődik

A beszéd az evéssel kezdődik

A te gyerkőcöd "kézzel-lábbal" eszik, vagy kizárólag kiskanállal engeded? Hogy mi köze van az evésnek, ivásnak a beszéd alakulásához?

Dr. Molnár Szilvia írásából igen érdekes részleteket tudhattok meg. Érdemes elolvasni, ha kíváncsi vagy, hogyan tudod segíteni a babád beszédfejlődését az evéssel, ivással kapcsolatban.

 

1_6.JPG

 

"A presszókávés üvegpohár esete a logopédiával 

Amióta az eszemet tudom, édesanyám lépten-nyomon azzal dicsekedett, hogy „az én lányom már féléves korában pohárból ivott.” Sokáig hittem, hogy ez csak egy urbánus legenda, ameddig meg nem született a fiam, és be nem köszöntött az első igazán forró nyár a globális felmelegedés történetében. A két hónapos fél óránként megszomjazott, az orvos azonban belém verte, hogy etetni márpedig csak háromóránként szabad, amivel teoretikusan nem is volt baj, de hát mindenki tikkadt a harmincnyolc fokban, ezért a szoptatások között vízzel itattam. De nem ám csőrösből, hanem abból a kis presszókávés üvegpohárból, amelyből egykoron én is ittam, és amelyet édesanyám rám hagyott. Legnagyobb meglepetésemre működött. Ment ugyan a víz mindenhová, de jutott a gyerek szájába is elég, és attól kezdve nem volt kérdés: féléves korára pohárból fog inni ő is. 

A beszéd az evéssel kezdődik

 
1. A beszédtanulás az evéssel/ivással kezdődik, hiszen a szájizmokat használjuk a beszédhez is, és ha az egyik nem megy, akkor nagy valószínűséggel a másikkal is gondok lesznek. Ha az újszülött a világra jön, enni kezd el először, mielőtt beszélni kezdene. És úgy fog beszélni is, ahogyan enni kezdett. Önállóan, kézzel-lábbal – vagy nagy szemekkel várva, hogy a falat a szájába hulljon. És rajtunk áll, hogy melyiket választjuk.
Az első érzékszerv, amelyet a baba akarttal használ, a szája. A látás és a hallás akaratlanul történik vele. De a szándékolt megismerés első otthona a száj: mindent a szájához emel, letapogatja, kóstolgatja. Az a jó, ha ezt hagyjuk. Ha állandóan az a reakció, hogy „fúj, koszos”, akkor elmegy tőle a kedve és egy nagyon fontos korai tapasztalatszerzéstől esik el. Igyekezzünk inkább olyan környezetet teremteni, hogy ezt elkerüljük. Hadd vegyen a szájába minél többféle anyagú és formájú játékot, dolgot. Lehet az egy ártalmatlan fakanál, vagy egy tisztára mosott, kis fedő a konyhából, egy műanyag pohár, kanál, gyakran mosott rongyok, fajátékok, műanyag lapozgatók. Az már az anyai idegrendszertől függ, hogy a kertben, játszótéren mit engedünk meg neki kóstolni. Mert fog. Ott is.
A pohárból ivásra azért jó nagyon korán, már csecsemőkorban megtanítani a gyermeket, mert amellett hogy rengeteg költséget megspórolunk vele, megszokja a gyermek a helyes nyelési technikát (a nyelvhát feldomborítását), ami elengedhetetlen a beszédhangok produkciójához. A nyelvlökéses nyelést (vagyis a nyelvheggyel való hátralökést) alkalmazó gyermekek se enni, se beszélni nem tudnak rendesen, és speciális terápiára szorulnak. Érdemes ezt megelőzni a helytelen étkezési szokások minél előbbi felszámolásával: a kizárólag pürésített ételek fogyasztásával, az állandó cumizással és a szoptatási korszak utáni cumisüvegből etetéssel.
2. Amint képes a gyermek kézzel fogni és szilárd ételt fogyasztani – ami akadályozatlan fejlődés esetén akár már tíz hónapos kortól lehetséges –, adjunk a kezébe ártalmatlan rágcsálnivalókat: a legjobbak a könnyen porladó és pépesedő ételek, mint például a kifli és az alma. Egy éves korára teljesen elhagyható a pürésített ételek kategóriája, és jöhet a kis darabos ételek korszaka: a villával szétnyomott krumpli és apró kockákra vágott husi.
2_3.JPG
Ami a beszéd szempontjából fontos, az egyrészről az ízlelés mint tapasztalatszerzés, az ajkakkal és a nyelvvel történő érzékelés, az ízek, formák, halmazállapotok megkülönböztetése; másrészről pedig a szájizmok dolgoztatása. Ha csak pürét kap a gyermek, nem tanul meg rágni, és gyengék lesznek a szájizmok a beszédhez is. Ha csak pürét kap a gyermek, ellustul ez az érzékszerve, és nem tudja majd szépen artikulálni a hangokat, mert nem elég mozgékonyak az ajkak és a nyelv. A pürével nincs sok feladat, azt csak nyelni kell, de a szilárd falatot forgatni kell a szájában, ide-oda tologatni, fogakkal megőrölni, nyelvvel összenyomni stb.
Van egy kisfiú az óvodámban, aki élénken kommunikál, imád beszélni, fantasztikus történeteket talál ki nem létező kistestvérével közös kalandjaikról, de nagyjából ennél többet nem is értek meg az egészből, annyira artikulálatlanul ejti a hangokat. Kérdeztem, jár-e logopédushoz, jár. Hm. És mit eszik, jött a következő kérdés. Mert az óvodában alig valamit, azt is órákig. Megfigyeltem: nem rág, inkább nyammog, a leves soha nem fogy el, a zöldségek és a saláta tőle ott fonnyadhat évekig a tányérján, a tejbegríz viszont gyorsan lecsúszik. Aztán kiderült, hogy amikor az édesanyja érte jön, akkor a kisfiú azonnal a mamája táskájához rohan, mert abban lapul a cumisüveg a finom meleg-cukros tejjel. A kisfiú öt éves. Tavaly nyár elején ültünk le a mamájával beszélni az szilárd ételek bevezetéséről. Azóta sokat tisztult a kisfiú beszéde, láthatóan rág, és noha még unszolni kell, és a mamája táskájában is lapul mindig egy pizzaszelet, az otthoni egészséges étkezéséről már nem tudunk gondoskodni. Azóta viszont megértem a történeteit, és mivel közben ötéves lett, végre a karmaim közé kaparintottam fejlesztésre.
3_1.jpg
3. Aztán jön a kanál korszaka. Sok szülő tanítja meg gyermekét már egészen kicsi korban kanállal enni, ami nagyon jó dolog, mert fejleszti a kézügyességet (étel kikanalazása a tálból) és a térbeli tájékozódást (szájba történő bevezetése, mondjuk, az orr helyett). De semmiképpen ne hagyjuk el a kézzel evést. Sőt, két éves kortól kifejezetten hasznos bevezetni napi egy játékos étkezést, ahol nyelvvel kell felszedni a tányérból a csokigolyót, vagy szívószállal kivenni a dobozból, és egyenként a tányérra rakni, majd onnan kifújni, és egyáltalán: szívószállal inni, italba buborékot fújni. Tudom, hogy maszatol asztalt, terítőt és gyereket, és játszásba fullad az evés, de megint csak rajtunk múlik, hogy ezt hogyan vezetjük be. Állandóan mindenhol, vagy egy adott időpontban és szűk családi körben. Ezek a játékos evésgyakorlatok a beszédfejlődést segítik, a szép artikulációt, tudatosítják és ügyesítik az ajkak és a nyelv mozgását. Amúgy nem biztos, hogy a gyermeknek kedve van együttműködni a beszédfejlesztésben, és a „Gyere, kicsim, gyakoroljuk azt a nyomorult S-t” mondattól valószínűleg a másik irányba fog futni – joggal. De melyik gyermek mondott már nemet egy kis csokigolyóevésre? Amely nyilván helyettesíthető mézes felfújt biotönkölyszemekkel is, ha azt akarjuk, a lényeg, hogy evéssel erősítse a beszédszerveit.
És végül egy nagyon fontos összefüggés az evési szokások és a beszédfejlődés között, amely leginkább a társas viselkedést szabályozza és a gyermek nyitottságát készíti elő a kommunikációra.
Mindenképpen kerüljük az evést tévénézés közben (teljesen más ügy a pattogatott kukorica családi mozizáskor), valamint a kiskanállal rohangálást a játszó gyermek után – ez senkinek sem jó, de legkevésbé a gyermeknek, mert elrontja evési szokásait, és hátráltatja beszédfejlődését (hogy a többi rossz szokás kialakításáról már ne is beszéljünk).

Ehelyett üljön le az egész család az asztalhoz minden nap legalább egyszer, és hétvégén többször is. A családi étkezések fontos rituálék, ám a legkevésbé az evésről szólnak. A közös étkezés lehetőség a kommunikációra, az a hely és az az idő, ahol mindenkire figyelnek, amikor mindenkit meghallgatnak. Ha az ilyen alkalmak a gyermek életében rendszeressé válnak, akkor a gyermek beszédfejlődése látványosan és garantáltan megugrik, az egészséges étkezési szokásokat pedig egyszerűen csomagban kapjuk vele, nem kell külön dolgozni rajta. " 
Forrás: logopedusbecsben.blogspot.hu
A beszéd az evéssel kezdődik Tovább
„A gyerekkel a munka együtt tud nőni” – interjú Vida Ágnessel

„A gyerekkel a munka együtt tud nőni” – interjú Vida Ágnessel

Vida Ágnes, gyermekpszichológus

tavalyi év végén elég sok szélsőséges vélemény áramlott a közbeszédbe arról, hogy mi a nők dolga. Ákos kiszólása, Kövér László mondatai sokaknál nem véletlenül verték ki a biztosítékot, ugyanakkor elterelték a figyelmet azoknak a nőknek a csendes többségéről, akik nem választani szeretnének anyaság és munka között, hanem „egyszerűen” csak az egyensúlyt keresik. 

De hol kell ezt kezdeni? Lehetséges-e egyáltalán? Mi a gyakorlat külföldön, és hogy állunk itthon? Minderről Vida Ágnes, gyermekpszichológust kérdeztük, aki nem mellesleg az anyákat saját vállalkozásuk elindításában évek óta támogató, az Európai Vállalkozásösztönzési Nagydíjat is elnyert Gazdagmami brand tulajdonosa.

Úgy sejtjük, nálad jobban nem sokan ismerik az önmagukat megvalósítani igyekvő anyák egzisztenciális, lelki és egyéb nehézségeit: eddig több mint 8000 kismamát, anyukát segítettél saját vállalkozásuk elindításában. Őket, és az ő problémáikat látva, mit gondolsz az előző hónapokban nagy port vert megnyilatkozásokról és mi az, ami szerinted fájóan hiányzott ebből a „párbeszédből”?

Az alapvéleményem az, amit szerintem sokan osztanak velem, hogy alapvetően mindenki azt csinál a saját életében, amit jónak lát. Mindenkinek joga van eldönteni, hogy ki-ki a saját családjában, a saját életében mit tart ideálisnak. Ne próbáljuk már megmondani mások helyett, hogy mi a jó döntés! Nagyon sok egyéni élethelyzet, egyéni sors és választás van, de ezekről az idézett véleményeket formáló közszereplők mintha megfeledkeztek volna.

Korábban is előfordult már, hogy egy művész vagy politikus meredek dolgokat állított, de ezek a nyilatkozatok az átlagosnál sokkal nagyobb hullámokat vertek. Miért?

A mediterrán országokban alapelvárás a nők felé, hogy elsősorban anyák legyenek. Magyarországon jellemzően ezt a mediterrán mintát követjük. Ez a beállítódás jellemző az olaszokra, de nemrég jártam például Portugáliában, ahol ugyancsak hasonló a helyzet, dacára annak, hogy ott az állam önkormányzatoknál működő belső alapítványokon keresztül próbálja támogatni kifejezetten a nőket és az anyákat saját vállalkozásuk elindításában. A program, és a magyarországihoz képest szűkmarkúbb támogatási rendszerük ellenére a többség nem megy vissza dolgozni, hanem inkább azt választja, hogy otthon marad munka és ellátás vagy folyósított támogatás nélkül – a gyermek féléves kora után ugyanis Portugáliában ilyen nem jár. Ott is, és nálunk is valahogy ez az elvárás a társadalom részéről. A kismamák, anyukák gyakran találkoznak olyan mondatokkal, vagy arra utaló megjegyzésekkel, amelyek szerint „akkor vagy jó anya, ha otthon maradsz három évig”, „akkor vagy jó anya, ha nem adod bölcsödébe”, „ne legyen fontosabb a munkád” és így tovább.

Milyen alternatíva áll a mediterrán minta mellett, vagy azzal szemben? Egyáltalán, mi a baj a mediterrán mintával?

Franciaországban például nagyon hamar visszatérnek a nők a munka világába, és egészen másfajta nyomás nehezedik rájuk. Ott az elvárások inkább arra irányulnak, hogy a nők maradjanak nők, ne szigetelődjenek el. A témában végzett kutatások eredményei valahol őket igazolják, ugyanis azok alapján elég nagy biztonsággal ki lehet jelenteni, hogy semmi baja nem lesz a három éves kor előtt beszoktatott gyerekeknek sem: nem lesznek belőlük nagyobb arányban bűnözők, vagy deviánsok, ugyanolyan normális felnőtté válnak, mint azok, akikkel tovább otthon maradtak. A különbség a két modell között inkább az anyák állapotában keresendő: a munka világába időben és tervezetten visszatérő nők jellemzően kiegyensúlyozottabbak, általánosságban jobb lelki állapotban vannak.

A mediterrán minta milyen hatással van az azt követő anyákra és az ő gyermekeire?

A gyerek alapvetően akkor érzi jól magát, ha a szülei jól érzik magukat. Az elsődleges minta ebből a szempontból általában az anya, mert ugye az első két évben hozzá kötődnek jobban érzelmileg a kicsik. Nálunk az anyák gyakran frusztráltak amiatt, hogy adott esetben két diplomával és több szakmával a zsebükben, hosszú, tanulással eltöltött évekkel a hátuk mögött szeretnének ugyan, de néha 5-6 évig sem tudnak visszamenni dolgozni. A környezetük azt sugalmazza, hogy ezzel nem tennének jót a gyereknek. Gyakran írnak nekem kétségbeesett anyukák miután visszamentek dolgozni, hogy lelkiismeret-furdalásuk van, mert a gyerek – bizonyára miattuk – visszaesett a szobatisztaságban, nem olyan jó neki a bölcsi, és így tovább. Ilyenkor ezek az anyukák nagyon rosszul érzik magukat, bűntudatuk van és szenvednek. Egy francia nőben ez nem merül föl, hanem úgy van vele, hogy ez a dolgok velejárója, ez a beszoktatás egy ilyen műfaj, az elején egy kicsit nehezebben megy.

Mintha ebben a vitában elterelődött volna a figyelem az arany középútról…

Igen, az emberek ebben a kérdésben hajalmosak csak feketén meg fehéren látni a dolgokat: vagy olyan anyákat képzelnek maguk elé, akik otthon maradnának egész életükben, vagy olyanokat, akik hallani sem akarnak a gyerekvállalásról, karrieristák és csak a munkájuknak élnek. Léteznek középutas megoldások. Nagyon sok olyan anya van, aki megtalálta az egyensúlyt, és meg tudta oldani, hogy annyi időt töltsön munkával, amennyi neki jó, ugyanakkor a gyerekkel is harmonikus maradt a kapcsolata. Nekem az a megfigyelésem és a tapasztalatom, hogy ez nem egy statikus dolog: a gyerekkel a munka együtt tud nőni. Egészen más például egy kétéves gyerek mellől részmunkaidőben vagy távmunkában dolgozni. Sajnos ezekre a megoldásokra sokan még csak gondolni sem mernek, pedig ha keresnék a lehetőségét, akkor én úgy látom, azért lehetne találni.

Milyen lehetőségekre gondolsz?

A távmunka például tipikusan ilyen. A baj csak az, hogy sokan rosszul közelítenek felé. Úgy képzelik, hogy majd találnak egy apróhirdetést, ahol ilyen lehetőséget kínálnak. Ez nem így működik. Kevesen merik felvállalni, hogy a munkahelyükön ők kezdeményezzenek az atipikus munkarendről párbeszédet a munkaadóval, pedig – én úgy látom – az ő részükről is lenne nyitottság. Nem egy olyan anyukát ismerek, aki egész egyszerűen megbeszélte a munkaadójával, hogy otthonról, távmunkában látja el a feladatait. Hallottam olyan példáról is, hogy a reklámügynökségnél dogozó anyuka eleinte heti fél-fél napot töltött bent az irodában – egyébként nem egyszer a gyerekkel együtt – és a gyermek óvodás koráig fokozatosan növelte az intervallumot. Ez a munkaadónak is jó, hiszen nem kell egy új embert keresni, betanítani.

Tehát a megoldás adott, csak félünk kérdezni?

Ez egy működő modell, aminek munkaadói oldalról is sok előnye van. Igen, a kismamáknak érdemes lenne bátrabban kezdeményezniük, mert nagyon sok lehetőség kínálkozna a megoldásra. Létezik olyan például, amikor két anyuka egy munkakörön osztozik: amíg az egyik dolgozik, a másik gyermekekre vigyáz és viszont. Sok részmunkaidős lehetőség van, csak meg kell teremteni a feltételeit. Én azt látom, hogy azok, akik úgy látják, hogy az ő munkakörükben ez megoldható és előállnak egy tervvel, azt leülnek és átbeszélik a munkaadóval, ott általában működni szokott. A probléma az, hogy legtöbben nem is jutnak el oda, hogy egy ilyen párbeszédet kezdeményezzenek.

Nincs túlságosan a nőkre, kismamákra a tolva ez a probléma? Neveljen gyereket, ha akar dolgozni, akkor kezdeményezzen, keresse az egyensúlyt. Mintha hiányozna a képből egy fontos szereplő…

Nálunk a kiindulási pont az, hogy apa pénzt keres, anya és a gyerek otthon marad. Pedig, némi odafigyeléssel és tudatossággal ezen a téren is lehetne törekedni valamiféle egyensúlyra, ami nem mellesleg az apukák, kispapák válláról is sok terhet levenne. Jelen állás szerint, jellemzően rájuk nehezedik a családfenntartás összes terhe a gyermek születését követő három évben. Pedig vannak olyan megoldások is, amikor az apa és anya közösen, összefogva alakítja úgy a munkarendjét, hogy mindig legyen otthon valaki, aki vigyáz a gyerekre. Ismerek olyan párt, ahol a marketing-ügyintéző anyuka és a taxis apuka úgy osztotta be a munkarendjét, hogy valaki mindig otthon maradhasson a gyerekkel. Külföldön egyébként – a méregdrága napközbeni ellátás miatt – jellemzően ezt a stratégiát követik a szülők, azaz igyekeznek a családtagokkal összefogva megoldani a gyerekfelügyeletet. Ez a modell egyébként gyermekpszichológus szemmel nézve is előnyös, mert így mindkét szülő kiveszi a részét a gyereknevelésből, nemcsak anyuka tudja elaltatni, megetetni, tisztába tenni a gyereket. Ez a kötődés szempontjából fontos.

Egy korábbi, témába vágó előadásodban arról beszéltél, hogy a GYES intézménye és az ahhoz csatolt üzenet, amely szerint az anyának három évig otthon kell maradnia a gyerekkel, valójában egy rendszerváltozás előtti propagandaüzenetre vezethető vissza, és nem sok tudományos alapja van.

A ’70-es, ’80-as években pszichológiai szaklapokban is jelentek meg olyan cikkek, amelyek azt állították, hogy azoknál a kicsiknél, akiket túl korán – vagyis még hároméves koruk előtt beszoktattak – egyebek mellett viselkedési problémáik és később tanulási nehézségeik voltak. A baj csak az volt ezekkel az állításokkal, hogy a hivatkozott kutatásokat nagyon kis mintán, maximum 100 alany bevonásával végezték. A konzekvenciákat tehát egy nem annyira hiteles vizsgálatára alapozták, aminek a következtében a közvélekedésben az maradt meg, hogy a bölcsödétől baja lesz a gyereknek.

Ezek szerint ez az állítás ebben a formában nem fedi a valóságot?

Nemrég volt egy 17 ezer gyereket több éven át követő vizsgálat, amelyben kimutatták, hogy a kislányok esetén már egyéves kor alatt sem okoz gondot, kisfiúknál pedig egyéves kor után teljesen zökkenőmentes tud lenni a beszoktatás. Nagyon fontos azonban hangsúlyozni, hogy a hivatkozott kutatás szerint ez a tendencia csak akkor mutatkozott, ha az anyának volt kedve visszamenni dolgozni. Ha viszont nem szívesen tette ezt, akkor jó eséllyel jelentett problémát a beszoktatás. A vizsgálat arra az összefüggésre is rámutatott, hogy azok a gyerekek, akiknek az anyukája nem nagyon szeretett volna visszamenni a munkahelyére, gyakrabban betegedtek meg. Tehát ha az anyának van erre igénye, és az ő lelki egészségéhez hozzá tud tenni, hogy ő a munka világában is kiteljesedhet, és ott jól érzi magát, akkor az a kicsinek is jó, és viszont.

Vida Ágnes

Tapasztalataid és a kutatások alapján hogy látod, mi akadályozza a nőket abban, hogy anyává váljanak, és mi akadályozza őket abban, hogy anyaként visszatérjenek a munka világába?

Létbizonytalanság van. Sokakra nehezedik egy nyomás amiatt, hogy úgy érzik minden feltételt meg kell teremteniük ahhoz, hogy megszülessen a baba. Már eleve a párkapcsolatokkal is probléma van, sokan vállalnának gyereket, csak éppen nem találták meg a megfelelő partnert. Ennek egyik oka, hogy a mostani 30-40-esek szülei a hippi korszakban voltak fiatalok – akkor már nagyon sok válás volt. Már a hozott családi mintában is van bizonytalanság, ami begyűrűzik a párkapcsolatokba. Ha nem működik a kapcsolat, akkor ki lehet dobni, lecserélni és keresni másikat. Ez a generáció már kevésbé tanulta meg azt, hogy hogyan kell konfliktusokat kezelni. A most családalapítás előtt álló generáció egy rossz, vagy nem működő párkapcsolati mintával a zsebében kellene, hogy rálépjen erre az útra, de van bennük egy jó adag bizonytalanság. Mindez tetézve azzal, hogy eközben a választási lehetőségeik száma szinte végtelen, érthető, hogy visszaveti a gyerekvállalási kedvet.

Mit értesz ez alatt pontosan?

Választani mindig nehezebb, mint mintát követni. A rendszerváltás környékén megborult az emberek élete, kivesztek a régi családmodellek, és nincs helyette más, nincs igazodási pont. Régen volt egy összetartó család, ahol a családon belül azért megvoltak az elvárások, amelyek lehetett követni. Ezzel szemben mára nagyon változatos életstílusok alakultak ki, nincs fix munkahely, nincs fix otthon, nincs semmi bebetonozva. A sok bizonytalan tényező miatt a párok próbálnak biztonságot teremteni, a nők is képzik magukat, több szakmát tanulnak, de mire eljutnak a gyerekvállalás gondolatáig, már túl vannak a harmincon. Mire felmerül a második gyerek gondolata, addigra sokan már 40 körül vannak és nem biztos, hogy akarnak még szülni. Mindezek a tényezők az egzisztenciális problémákkal kiegészülve, már egy nagyon erős, a bizonytalanságot erősítő kombinációt alkotnak.

 

A döntéshozók eközben azon vannak, hogy ezt a tendenciát megállítsák. Szerinted megfelelő eszközöket használnak? Mit lehetne e tekintetben jobban és jól csinálni?

Én nem akarnék beavatkozni a családok életébe. Mindenkinek joga van eldönteni, hogy mennyit bír és akar vállalni. Biztos, hogy nem izomból kell megoldani. Szakmailag jónak tűnik, ha valaki viszonylag fiatalon vállal gyereket. Az orvosok szerint is nagyon ideális 21-27 év között szülni, ugyanakkor mi ezt nem tudjuk meghatározni. Én azt látom, hogy a legnagyobb probléma a gyerekvállalás terén – a gyerekvállalás időpontja és a gyerekek száma szempontjából egyaránt – az hogy bizonytalanságban élünk.  Mindig adódik valamilyen probléma, amit meg kell oldani, és nem feltétlenül csak anyagi eredetű nehézségekre gondolok.

Hosszú ideje támogatsz kismamákat, anyákat, nőket abban, hogy beindítsák a saját vállalkozásukat és ezzel a saját lábukra álljanak. Ez a fajta önállóság lehet a kulcsa annak, hogy leküzdjék a családok ezt a bizonytalanságot?

Az csak az egyik út, amit én mutatok, de nem az egyetlen. Az is biztos, hogy pont azért, mert kevés a jó minta, nagy hangsúlyt fektetek arra, hogy megmutassam ezeket a mintákat. Készítek interjúkat olyanokkal, akik most kezdték el a vállalkozásukat. Ezek az interjúalanyok elmesélik, hogy ők hogyan osztják be az idejüket, milyen buktatókon mentek keresztül. Hiszem, hogy ezek a minták, és a közösségünk erőt, magabiztosságot és motivációt ad a kismamáknak, anyukáknak, vagy éppen az ötven feletti nőknek. Úgy gondolom, hogy a többi területen is erre lenne a leginkább szükség: megmutatni, hogy működhetnek, és hogyan működhetnek jól ezek a megoldások.

Az egész vita onnan indult ki, hogy valaki állított valamit arról, hogy mi egy nő számára az önmegvalósítás legmagasabb szintje. Te, aki már több ezer anyukát, kismamát segítettél hozzá ahhoz, hogy anyaként és a munkájukban is kiteljesedjenek, mit gondolsz erről. Mi szerinted az önmegvalósítás legmagasabb szintje egy nő számára?

Az önmegvalósítás legmagasabb foka egy nő számára az, amit ő annak érez. Ez lehet az is, hogy ő anya, mert elsősorban anya szeretne lenni. Azt is lehet, hogy a kettőt párhuzamosan csinálja, de a lényeg, hogy mindenképpen az ő döntése legyen és talán még ennél is fontosabb, hogy ez egy közös döntés legyen. Ne csak az anyukáknak legyen ez a választása, egy pár egymás között is többet kellene, hogy beszéljen erről, mert nagyon sok kérdést felvet egy gyerek érkezése. Többet kéne beszélni arról, hogy az anyuka hogyan érezné magét jobban a bőrében, milyen segítségre lenne szüksége. Minden normális párkapcsolatnak része kéne legyen az, hogy nem egy alapból kiosztott szerepfelosztás szerint dolgozunk, hanem egyenlőségben.

Fotó forrás: Flickr; Flickr; Stocksnap

Forrás http://pszichoforyou.hu/

Vida Ágnes, gyermekpszichológus által írt könyvet szeretném a figyelmedbe ajánlani:

 

„A gyerekkel a munka együtt tud nőni” – interjú Vida Ágnessel Tovább
A boldog párkapcsolat titkai

A boldog párkapcsolat titkai

 

BAGDY EMŐKE ELŐADÁSA

Útmutató kezdő és haladó szerelmeseknek

Egy szeretetteljes párkapcsolat igenis munka, amiért mindennap meg kell küzdeni. Néha egészen apró dolgok is képesek válóokká fajulni, ha a felek nem kezelik megfelelően a helyzetet. De hogyan döntsük el, kinek van igaza, és mit tegyünk, hogy teljesüljenek a vágyaink? Bagdy Emőke pszichológus a hosszan tartó, boldog párkapcsolat legfontosabb szabályairól mesélt.

A Három Királyfi, Három Királylány Mozgalom szervezésében Bagdy Emőke klinikai szakpszichológus, pszichoterapeuta nemrégiben előadást tartott a párkapcsolati boldogság titkairól. Ahogy a világon sok más dologra, úgy a párkapcsolatkokra is igaz a mondás: az ördög a részletekben lakozik. Egészen apró, szinte jelentéktelennek tűnő sérelmek lehetnek durva viták és veszekedések gócpontjai. De hogyan lehet egy ilyen helyzetet jól kezelni? Összegyűjtöttük a pszichológus által javasolt legfontosabb praktikákat, amelyek kiegyensúlyozottá és működőképessé tehetnek egy életen át tartó szövetséget is.

Ki mit hozott magával?

Mire az ember eljut odáig, hogy megtalálja élete párját, már jócskán összegyűlnek tapasztalatok, minták, amik a korábbi párkapcsolatokban rögzültek. Ugyanazt a helyzetet teljesen különbözőképpen élheti meg két ember attól függően, hogy milyen előzetes tapasztalatra, tudásra tettek szert. Egy ilyen helyzetben ahhoz, hogy jól működjön a kapcsolat, tisztázni kell, hogy tulajdonképpen ki mit hoz magával, mi az, amire az egyik ember érzékenyebb, mi az, amire a másik.

A gondoskodó szeretet, ragaszkodás, hűség olyan alapélmények, amelyeket – normális esetben – szinte az anyatejjel szív magába egy gyerek és már csecsemőként rögzül a sejtmemóriában. A törődéselméletek szerint a biztonságos közegben felnövő gyermeknél később a párkapcsolat is máshogy alakul, mert tud kötődni és bízik a másikban. Nem merülnek fel benne kétségek.

Le kell küzdeni a bizonytalan kötődést!

Kísérletek igazolták, hogy a bizonytalan kötődés nehéz helyzeteket teremt. A gyerekkori elhagyásélmény (akár az is, ha sokáig hagyják a babát sírni, és nem foglalkoznak vele) erősen meghatározza az emberek személyiségét és a párkapcsolathoz való hozzáállást. Például ha a másik fél nem ad hírt magáról egy esti baráti találkozó alkalmával, nem lehet tudni, hogy hol van pontosan, mert nem telefonál, akkor a bizonytalanul kötődő embereknél kialakul egyfajta kétségbeesés és pánik attól, hogy elhagyták. Ez szomorúságot, tehetetlenséget, bizonyos esetekben még haragot is teremt – mutat rá a szakpszichológus. Ez az ambivalens kötődés komolyan megnehezítheti a párkapcsolatot, ezért folyamatosan dolgozni kell rajta.

Adni kell és nem elvárni

A pszichológus szerint aki az identitásépítésben eljut odáig, hogy tudjon adni, szeretni, az tud igazán boldog lenni, hiszen a párkapcsolatnak alapja, hogy elsőként adni kell, hogy utána ugyanazt a szeretetet, törődést és gondoskodást vissza is kapjuk. Egy érett kapcsolat mozgatórugója, hogy a résztvevők megtanuljanak adni egymásnak, a gyerekeiknek és a családtagjainak.

 Mi kell a férfinak, és mi a nőnek?

 A nőknek alapvetően fontos, kultúrafüggetlenül szükségletük, hogy biztonságban érezzék magukat, és a férfi folyamatosan kifejezze feléjük a szeretetét – mondja Bagdy Emőke. Ennek a biztonságnak egyik kifejeződése az esküvő és a házasság, ami tulajdonképpen egy archaikus vágy a nőkben. A férfiaknak – a kutatások szerint – ezzel szemben leginkább szabadságra van szükségük. Ahhoz, hogy valóban szabadságot kapjanak, természetesen bizalomra is szükség van a nő részéről. Az elemzések azonban bizonyították, hogy ez a bizalom és a szabadság előnyére válik a kapcsolatnak. Jóval kevesebb az esély arra, hogy a férfi más nők társasága után vágyakozzon, ha tudja, hogy mekkora bizalommal vannak iránta, és mekkora szabadsága van. Az igények tehát távolról sem azonosak, éppen ezért néha érdemes kicsit a másik szemszögéből is megnézni egy helyzetet.

Az együttélés meglepetései

Egy pár életében izgalmas élmény az összeköltözés, ilyenkor sok olyan dolog is kiderül a másikról, amivel korábban nem szembesültek. Az együttélés során azonban a legapróbb összezördülések is válóokká fokozódhatnak, ha nem kezelik megfelelően a konfliktust. Ha a fiú és a lány is mást visz otthonról, máshogy nevelkedtek, más a prioritásuk, akkor igen komoly feszültségek, az elvárásokból fakadó konfliktusok keletkezhetnek. Egy megszokott rend például kapásból felborul, ha kisbaba születik, hiszen a mosogatás máris messze nem olyan fontos, ha a babával kell törődni. Éppen ezért fontos megbeszélni, tisztázni, hogy ne legyenek teljesíthetetlen elvárások a másik felé – hangsúlyozza a pszichológus. Olyan kis dolgok is számítanak, hogy ki viszi le a szemetet. Érdemes felosztani, hogy ki mit vállal, és mi az, amit közösen csinál a pár, és a vita elkerülése végett ezt ajánlott írásban is megfogalmazni és komolyan venni.

1_2.jpg

Fotó: Greg Wood / Europress/AFP

A szent idő, ami nem sérülhet

 Az idő elosztása nélkülözhetetlen eleme egy jól működő párkapcsolatnak, mert bizony tény, hogy a felek nem csinálnak mindent együtt. Kell, hogy mindenkinek legyen egy kis saját ideje, amivel azt kezd, amit szeretne (sport, barátok, szórakozás). Ugyanakkor azt is érdemes meghatározni, hogy egy hétből mennyi az az idő, amit mindig együtt töltenek. Ez egyfajta szent idő, ami normális körülmények között nem maradhat el (nem írhatja felül egyéni program). Ilyen például a közös vasárnapi ebéd, egy reggeli, délutáni séta, vagy bármi más. Ha ez megszűnik, akkor az a fajta intimitás is sérül, amikor a felek igazán együtt tudnak lenni, egymásra figyelni és fontos dolgokat megvitatni.

El kell fogadni a másik igazságát

És ami a legfontosabb: a kommunikáció, ahhoz, hogy sikeresen lehessen közvetíteni azt, hogy milyen elvárások, kérések, vágyak vannak a másik felet illetően, ahhoz elengedhetetlen, hogy azt a lehető legjobban kommunikáljuk. A szavak itt sem jelentenek mindent, sokkal fontosabb a hangsúly, hangszín, a mimika, a gesztikuláció. Ezek sok mindent elárulnak a valódi érzelmi állapotról. Nem mindegy, hogy milyen hullámhosszon kezdik a beszélgetést. Egy egyszerű kérést is lehet úgy kommunikálni, hogy az a másik számára bántó, sértő legyen és rögtön foggal-körömmel küzdjön az ellenkezőjéért.

Előadása végén Bagdy Emőke hangsúlyozza, hogy nincs olyan, hogy csak az egyik félnek van igaza, mert minden szubjektív, nézőpont kérdése. Amint belátja egy pár, hogy nem kell, hogy valakinek mindig igaza legyen, sokkal gördülékenyebbé és szeretetteljesebbé válik a kommunikációjuk. Hiszen tisztelni kell a másik igazságát is. A párkapcsolat tulajdonképpen műalkotás, és az életben mindenki maga dönthet arról, hogy mit épít: palotát vagy viskót. Attól függően, hogy mennyi energiát fektet a dologba, lehet ez is, az is.

Forrás: MNO

Ha szeretnél javítani a párkapcsolatodon nézd meg az alábbi kiadványokat. http://netbutik.hu/spl/867189/Parkapcsolat-javitasa---Boldognak-lenni

Külön figyelmedbe ajánlom a párkapcsolati csomagjainkat:http://netbutik.hu/shop_search.php?search=P%C3%A1rkapcsolat+csomag

A boldog párkapcsolat titkai Tovább
Helyes vagy helytelen? Gügyögjünk-e babánkkal?

Helyes vagy helytelen? Gügyögjünk-e babánkkal?

Séllei Lilla cikke 2015 novemberről a vous.hu oldalról, melyben Vida Ágnes gyermekekkel foglalkozó pszichológus és Nyéki Márta válaszoltunk a felmerülő kérdésekre. Fogadjátok szeretettel!

1.jpg

Akárcsak minden mást, a gyerekek beszélni is a szülők leutánzásával tanulnak meg. Helyes-e tehát, ha gügyögünk, vagy ezzel végleg elronthatunk mindent? Szakértőkkel erre keressük a választ.

Pont a napokban láttam a Szex és New York azon részét, amikor Miranda babát vár, de sem a bababulin, sem a szülőszobán nem engedi a babás gügyögést. Vannak szülők, akik elutasítják, és ügyelnek arra, hogy semmiképpen se gügyögjenek a gyerekükhöz, míg mások szerint nincs ezzel semmi baj.

Vida Ágnes babapszichológust és Nyéki Márta babajelbeszéd-oktatót kérdeztük a témáról, miközben megpróbáltunk utánajárni, mi a jobb: ha gügyögünk vagy sem?


 

Nem meglepő, hogy a csecsemőkori hallásszűrésre nagy gondot kell fordítani, hiszen az emberek közötti legfőbb kommunikációs eszköz a beszéd, ami a folyamatosan hallott beszéd során alakul ki. Az újszülött már a szülőszobán felsír, ezzel a hangadással jelzi, ha problémája van.

Vida Ágnes babapszichológus figyelmeztet, a kommunikációt már a születés előtt el kell kezdeni:

Beszélgetni már a magzati korban kell a babával, csecsemőkorban könnyebben megnyugszanak az anya hangjára azok a babák, akik a magzati korból ismerik az édesanyjuk hangját.

Születés után az első hónap végére a hangok tárháza szélesedik, és már nem csak rosszkedvét fejezi ki hangokkal. A gőgicsélés az első próbálkozás, amit olyan három hónapos korban a gagyogás vált fel, ez igazából tréning a későbbi izommozdulatokhoz.

A gőgicsélés és a gagyogás között a legnagyobb különbség az, hogy utóbbiban csak a gyerek anyanyelvében használt hangok vannak jelen.

Természetesen a beszélgetést a születés után is folytatni kell. Nem gügyögni kell, hanem beszélgetni, lehet mesét mondani, énekelni, mondókákat mondani, ezek nemcsak a nyelvi készségeket fejlesztik, de nyugodtabbá is teszik a babák. A ritmikus hangzás például az altatás során is megnyugtatja a babát,
3-4 hónapos kortól pedig már az ölbéli játékokat, a rendszeres mondókázást is nagyon élvezik” – mondta Vida Ágnes, és hozzáteszi, ezekkel a játékokkal a baba-mama közötti kötődést is erősíthetjük.

Az első szavakra egészen egyéves korig várni kell, de a gyerekek már sokkal hamarabb megértik a hozzájuk intézett beszédet.

Emlékszem, amikor a kisfiam megszületett, rengeteget álmodtam éjszaka arról, hogy beszél hozzám – ezzel, gondolom, sok más szülő is így van.

A gyermek olyan módon sajátítja el a beszélt nyelvet, amilyen mintát lát és hall maga előtt. Én mindenképpen azt javaslom, hogy a gyermekkel tisztán, érthetően és lehetőleg választékosan beszéljünk. (Ny. Márta)

A fejlődést természetesen hátráltathatják olyan tényezők is, mint a hallássérülés vagy szájpadhasadék. Érdemes már szoptatáskor figyelni, mert a szopási nehézségek utalhatnak későbbi problémákra.

Az én kisfiamnak például szopási nehézsége volt, a túl hosszú nyelvféke miatt nem tudott rendesen vákuumot képezni. Szerencsére az első otthon töltött héten kiszúrta a problémát a védőnő, egy szakorvos felcsippentette a nyelvét, és azóta sincs semmi baj. Ellenben ismerek olyan gyereket, akinél a hosszú nyelvféket nem szűrték ki kisbabakorban, és cseperedve beszédhibával küzdött emiatt.

2_1.JPG

 

Babajelbeszéd

Amikor a babák beszédfejlődésével foglalkozunk, nem mehetünk el szó nélkül a mostanában egyre népszerűbb babajelbeszéd mellett, amit ma már szakmai oktatók segítségével sajátíthatnak el az ez iránt érdeklődő szülők. A számomra teljesen ismeretlen babajelbeszédről Nyéki Mártával, a Mesélő Jelek Babajelbeszéd Program szakmai vezetőjével beszélgettem.

A babajelbeszéd egy ösztönösen és természetes módon is működő része a kommunikációnak, a babák születésüktől fogva kommunikálnak testbeszéddel, mozdulatokkal, gesztusokkal, kézjelekkel.

Minden baba és anya közt kialakulnak egyezményes jelzések: dörzsöli a szemét, ha álmos; felfelé nyújtja kezeit, ha azt szeretné, vegyük fel; tapsol, ha örül valaminek.

„A babajelekkel semmi szokatlant nem szeretnénk bevinni a családok életébe, csupán ezeket a már működő jelzéseket kiegészíteni még több babajellel – mondta Nyéki Márta, és hozzátette: – A beszélt és jelelt kommunikáció végig egymás mellett állnak, hiszen a jeltanulással segítjük a beszédfolyamat elsajátítását, szókincset bővítünk, és mivel nagyon sokszor kimondjuk a szót a jel mellé, ezzel is gyorsíthatjuk a folyamatot.”

3_1.JPG

A babajelbeszéd abban az időszakban lesz a legnagyobb hasznukra a szülőknek és a csemetéknek egyaránt, amikor a kisgyermeknek egyéves kora körül már rengeteg mondanivalója lenne, de az ujjal rámutatás már kevésnek bizonyul arra, hogy kifejezze magát – ezt Vida Ágnes is megerősítette: „Az egyre fejlődő akarattal rendelkező baba számára sokszor okoz feszültséget, hogy nem tudja megértetni magát, és vannak olyan anyák, akik számára nehézséget okoz, hogy nem képesek minden helyzetben megérteni a gyermekük szándékait. Nekik ez sokat segíthet.”

Ma már nemcsak tanfolyamokon, hanem a 2014-ben megjelent, Babajelbeszéd – hatékony kommunikáció című könyvvel, DVD és jelkártyás könyvecske, a Lapozgató segítségével is elsajátíthatjuk a babajelbeszédet.

Mikor forduljunk szakemberhez?

„A következő helyzetekben kell mindenképpen segítséget kérni: ha a baba féléves koráig egyáltalán nem kezd el kísérletezni, játszani a hangjával, gügyögni. Ha korábban gügyögött, játszott a hangjával, de azt abbahagyta, vagy sikítozásba, visítozásba csapott át. Ha a baba az életkor előrehaladtával nem képes egyre jobban kifejezni magát – többféle sírással, gesztusokkal, mimikával, babanyelven –, nem észlelünk fejlődést.

Ha a baba nem reagál a hangokra, három hónapos kora után nem fordul oda, ha a nevén szólítják, vagy ha a háta mögül hirtelen hangot hallatunk, például tapsolunk.

Ha a darabos ételeket még egyéves korában sem hajlandó (legalább 1-2 félét) megrágni, ez az arcizom gyengeségére utalhat, amire természetesen a beszédfejlődéshez szükség van” – tudtuk meg Vida Ágnestől.

......................................................................................................................

Ha a téma felkeltete figyelmedet érdemes az alábbi kiadványokat megnézni:

Vida Ágnes abapszichológust könyvét ajánlom figyelmedbe: Babapszichológia - Lélek, viselkedés, fejlődés kétéves korig

ny17.jpg

Így érthetem meg babámat egyszerűen! - Babajelbeszéd -kiegyensúlyozottabb, boldogabb baba és anya 

1_1.jpg

 

Helyes vagy helytelen? Gügyögjünk-e babánkkal? Tovább
Ha a lelki okok miatt késik a baba

Ha a lelki okok miatt késik a baba

Ha stresszesek a mindennapjaid és nem jön össze a baba ez is hatással lehet a fogantatásra.

Részlet a könyvből:

A mindent gátló stressz

"... meggátol abban, hogy jól érzed magad, vagy hogy kisbabád legyen. A mi túlhaladott kőkorszaki tartozékunk hátrányai.

Mielőtt bekukkantanánk a tudatalattid rejtelmeibe, engedd meg, hogy még egy apró kitérőt tegyünk. Nagyon fontos hogy beszéljünk a modern társadalom egyik legnagyobb problémájáról a stresszről., amely tartós fennállás esetén akár termékenységi problémákhoz is vezethet.

Az első gondolatod nyilván az, hogy a stressz elsősorban a párodnál okozhat "állóképességi" problémát egy hosszú, értekezletekkel teli nap után. Nagyon tévedsz.A stresszel együtt járó szorongás ugyanis a bonyolult hormonális rendszerünkön keresztül erőteljes hatást fejt ki a mi szervezetünk működésére is.Többek között a reprodukciós részt vevő szervek, pl petefészek vagy méhnyálkahártya normál működését is akadályozhatja."

 A szerző - Szeghy Krisztina további sorait ajánlom figyelmedbe:

További információk a könyvről az alábbi linken:

http://netbutik.hu/Ha-a-lelki-okok-miatt-kesik-a-baba

Ha a lelki okok miatt késik a baba Tovább
Méhünk el nem sírt könnyei

Méhünk el nem sírt könnyei

Ahogy az idők során elveszítettük a Természet által diktált ritmusunkkal való kapcsolatot, egyre távolabb kerültünk a női lét által ránk rót életfeladatainktól, a női létben rejló lehetőségektől. A női tudások feledésbe merülésével nem csak szellemi, spirituális értelemben veszítettünk, de a nők egészsége is meggyengült. Mikor női körben beszélgetünk számos esetben, sőt mondhatni többségükben olyan nők keresnek a körben menedéket és válaszokat, akik vagy lelkileg sérültek és hasonultak meg önmaguk vágyaival és a világ követeléseivel, vagy női egészségük rendje borult fel. Egyre többet hallani mióma, polip megjelenéséről a női szervekben, amelyek azon kívül, hogy sok fájdalommal és szenvedéssel járnak, akadályozzák a női szervek fizikiailag és energetikailag helyes működését, a termékenységet és a női erő kibontakozását. Ezek a megbetegedések, elváltozások a méhben a leggyakoribbak közé tartoznak és nap, mint nap sok nő keresi a megoldást és a megértés kulcsát ezekhez a problémákhoz.
Amikor erről a betegségcsoportról beszélünk nagyon hasonló megjelenési módokat találunk, azonban más-más szinteken zajló hibás minták és téves folyamatok nyilvánulnak meg. Egy dologot minden esetben kijelenthetünk: méhünk el nem sírt könnyeit horduzzuk, amikor ezekkel a problémákkal küzdünk. El nem sírt könnyek, amelyek azért erednek, mert életünk nincs összhangban legmélyebb belső vágyinkkal, elfojtásaink, világra nem hozott terveink fejeződnek ki általuk, fel nem ismert, be nem vallott, feldolgozatlan megélések mutatkoznak meg.
Míg a mióma a méhizom jóindulatú daganatos megbetegedése, amely mutatja, hogy az izomszövet szintjén jelenik meg, addig a polip a méh nyálkahártyájának megvastagodásából ered. Mindkét esetben felmerül a termékenység fogalmával kapcsolatos minden gondolat, amely arra vonatkozik, megfogantuk e, megformáltuk e, világra hoztuk e szándékainkat.
Rátekintve a régi korokban élt nők életére láthatjuk, hogy a nők sorban hozták világra gyermekeiket, a mai korszellem által sugalmazott egy, vagy két utódos mintával, elvárással szemben. Ez a minta azonban évmilliókon keresztül ismétlődött és erősítette önmagát olyan szilárddá, hogy nem könnyű elnyomni, eltagadni ezt az ösztönt magunkból. Ezért is fordul elő, hogy olyan nők méhe is létrehoz miómát, akik szültek már gyermeket, csak éppen vágyaik szerint nem biztos, hogy éppen annyit, amennyit szerettek volna.
DE, amikor a női termékenységről beszélünk nem csak arról esik szó, hogy ért e már bennünket gyermekáldás, vagy hogyan fogalmazódik meg ahhoz való viszonyunk. Ahogy a témában írt korábbi bejegyzésekben is szerettem kihangsúlyozni, most is leírom emlékeztetőül, hogy termékenységünk, petefészek és méh energiánk a fizikain túl, lelki és szellemi szinten is működik. Ebből kifolyólag, amikor a termékenységben, teremtésben, női erőink működésében megélt elakadásokkal, blokkokkal nézünk szembe önmagunkban, minden szinten keresni kell a problémák kialakulásának okát.
A mióma estében Dahlke egy esetben használja az "izmolás" kifejezést, amivel arra utal, hogy a nők, akár a férfiak ősi izmaikkal játszanak. Ezt a kijelentést alátámasztja az, hogy mióma sok esetben azoknál a hölgyeknél fordul elő, akik versenyszférában, hangsúlyosan férfi domináns munkaterületen, munkahelyen dolgoznak, ahol erénynek számít a férfias hozzáállás, viselkedés, teljesítmény és keménység. Ezeknek a nőknek érdemes lenne tudatosítani magukban, hogy egy nő milyen erőkkel rendelkezik és nőiségéből fakadó ereje által hogyan tud győzedelmeskedni, sikert elérni, teljesítményében kiemelkedni a férfias izmolás helyett. Megfigyelhető, hogy szándékosan vagy kényszerből a miómával küzdő nők keményebbnek kívánnak mutatkozni, vagy épp védekezésből megpróbálják nőiségüket elnyomni, elrejteni. Ahogy a test egyéb területein elhelyezkedő izmokról, úgy a méhizomról is elmondható, hogy gondolkodásunk, hozzáállásunk tükröződik benne, hiszen ezek hatással vannak idegrendszerünk működésére, majd az visszahat az izmok tónusaira, tulajdonságaira, minőségére.
Más megközelítés viszont arra sarkallhat, hogy az után kutassunk méhünk mélységeiben, vajon mi az, amire nagyon vágytunk, dédelgettük, formáltuk magunkban, mégsem hoztuk világra. Az álmok, amelyeket nem valósítunk meg, vagy azért mert nincs elég önbizalmunk és félünk a kudarctól, vagy azért, mert nem tudtuk legyőzni az előtte álló akadályokat, a holisztikus szemléletű gyógyítás elvei és a tapasztalatok alapján is mondható, hogy valamilyen formában megjelennek, kifejeződnek és sajnos sok esetben betegség, torzulás által.
A petefészek és a méh nagy erővel támogatja a nő szándékait. Mérhetetlenül sok energiával teremtik és jelenítik meg a nő vágyait, késztetéseit, törekvéseit. Ha nem vagyunk ennek tudatában és nem használjuk fel méh erőnket, megteremtődhetnek a női szervek betegségei. Hiszen a nem megfelelően irányított energia, romboló erővé torzul minden esetben.
Polippal finomabb szinten találkozunk, a méh nyálkahártyája ennek az elváltozásnak a birodalma. A nyálkahártya területe jellemzően a lelki hozzáállás és gondolkodásbeli minták összessége, ahogy jellemzően ezt a témát hordozzák a test lágy szövetei. Ezzel egyidőben tehát érvényesnek tekinthetők rá a mióma által érintettek is, azzal együtt, hogy kevésbbé az utódnemzés, mint inkább finomabb,
kreatív energiák kifejeződésével hozható összefüggésbe, amely kiegészülhet a fészekrakás és intimitás megélésének témáival is.
Mindkét esetben felmerül a védekezés kérdése. De mi ellen védekezünk mi nők? Női természetünk sajátos megnyilvánulásai, tulajdonságai ellen? Természetes ösztöneink és szerepeink ellen? Nőiségünk valódi erejének és megélésének, kifejezésének felvállalása ellen? Védekezünk, mert elhisszük, hogy nőnek lenni ebben a férfias világban gyengeség. Védekezünk, mert úgy érezzük a külvilágban túl sok a kényszerítő körülmény, amely megakadályoz abban, hogy női életet éljünk, női életúton járva, a nőiségünk által ránk ruházott erőnk felvállalásával. És ezekbe a védekezésekbe belebetegszünk... a női lelkek túl nagy része boldogtalan...
Változtatni kell ahhoz, hogy a nők méhe újra egészséges legyen. Talán a szavak súlya sem képes kifejezni ennek fontosságát. Olyan változásnak kell bekövetkezni, amely az egyénnel keződik ugyan, de kihat a közösségekre, a társadalomra és egyre szélesebbkörben, mint a tóba dobott kő által keltett hullámok, mozgásba hozzák az egész világot. Mikor belegondolok ijesztő a kép: a nők termékenysége nagy veszélyben van. Ma már egyre többször ütközik akadályba a megtermékenyülés, a természetes fogantatás. Testi-lelki ellenállásokkal küzdünk. Persze látom értem az okát, más részről pedig felmerül mi a szerepe, célja ezzel az embernél hatalmasabb erőknek, amelyek befolyásolják az emberiség sorsát... de erről máskor. 
Jól látszik mind a mióma, mind a polip értelmezésében, hogy a nőiség sebei, magának a nőiség elnyomásának, félreértelmezésének, egyre mesterségesebb kezelésének köszönhetőek. Önmagunk, vagy a világ és a környezet véti ezeket a sebeket rajtunk? Ki a felelős? A versenyszféra? A gazdaság, amely bizonytalanná és kockázatossá teszi a fészekrakást? A külső elvárások, amelyek egyre jobban degradálják a női élet rendeltetését? A férfiak, vagy a nők? A párkapcsolatokban is felborult szerepek? A köz-bizalmatlanság minden ember iránt? Érdemes gondolkodni rajtuk.
A betegségek, vagy természetestől eltérő működések mindig arra hívnak, hogy megálljunk és meghalljuk lelkünk hangját. Számomra mindig kedvezőbb az a hozzáállás, ha az egyensúlyom felborult állapotait lehetőségnek tekintem. A betegség, vagy fájdalom nem ellenem van, hanem értem. Tanulhatok valamit. És azt figyeltem meg, hogy ez a hozzáállás már önmagában is hozza a gyógyulást. Nincs más dolgunk, mint befelé figyelni és néha, amikor szükséges vállalni a konfrontációt, akár kint, akár bent. Szembe kell nézni, bármit is hoz elénk az élet, mert a problémák szőnyeg alásöprése, tüneti kezelése sosem hozza el a megoldást.
Mond ki, hogy mit szeretnél valójában. Teremtsd meg hozzá a lehetőséget és, ahogy mondani szokták: ne álmodd az életed, hanem éld az álmaid! A gyógyító erő, amire szükséged van, benned van!
Írta: Regősvölgyi Regina
Ha nem jön össze a baba figyelmedbe ajánlom az alábbi kiadványokat:
Méhünk el nem sírt könnyei Tovább
Mesélő Jelek: Tanyadal - az Állatok DVD-ről - babajelekkel!

Mesélő Jelek: Tanyadal - az Állatok DVD-ről - babajelekkel!

Végre itt az új DVD, melyből gyermeked örömmel tanulhat még több babajelet – persze veled együtt! 

 

Állatok – babajelek, mondókák, dalok – gyerekekkel, felnőttekkel.

-állatok a ház körül

-erdei állatok

-vízi állatok

-vadállatok

-egyéb állatok

 

-Több, mint 100 babajel

-4 dal

-9 mondóka

 

Tudj meg többet a jelbeszédről itt!

 

Ez a különleges DVD megvásárolható: itt!

Mesélő Jelek: Tanyadal - az Állatok DVD-ről - babajelekkel! Tovább
"Minden felnőtt volt egyszer gyerek És felnő majd az új gyereksereg: Többet s jobban törődjetek velünk Mert eljön majd a nap, amikor mi is felnövünk." Bródy János