Minden családnak megvan a maga légköre, habitusa. Ha meteorológiai terminusokban gondolkodunk, lehet egy család klímája hűvösebb, távolságtartóbb, de fülledt trópusias is, ahol nehéz levegőt kapni. Mi határozza meg az érzelmi légkört, és milyenek azok a családok, amelyek támogatják az egyén fejlődését?
A családon belül, ahogy az adott éghajlaton belül, lehetnek viharosabb vagy derűsebb időszakok. Az érzelmi klíma is változhat, a családtagok állapota, az életciklusok, aktuális események hatására. Nem könnyű egy család lelkéről, természetéről olyan megállapításokat tenni, mint az egyénéről, hiszen több individuum, eltérő személyiség alkotja, akik egyenként is kapcsolódnak egymáshoz, különböző helyzetekben más-más működést mutatnak. Lehet, hogy egy intellektuális vita során az apa autokratikus stílusa válik meghatározóvá, míg egy családi program megszervezésében az anya demokratikus működése adhatja meg az alaphangot, esetleg fordítva.
Elmondható mégis, hogy minden családnak kialakul a légköre, kapcsolati klímája, ami meghatározza, hogyan viszonyulnak a családtagok egymáshoz. Ennek alakulásában a legerőteljesebb iránymutató a szülők kapcsolata, ez jelöl ki normákat azzal kapcsolatban, hogyan bánjunk egymással.
Elmondható az is, hogy a szülők személyes nehézségei és értékrendje egyaránt leképeződik a családi klímában, ami hatással van a gyerekek személyiségfejlődésére és későbbi elvárásaikra a világgal szemben. Ha például az egyik szülő erősen teljesítményorientált, esetleg ezt fokozza, hogy saját életében nem tudott elérni oda, ahová szeretett volna, kritikái, nyílt vagy burkolt elvárásai olyan családi légkört hozhatnak létre, ahol az egyéneket az határozza meg, hogyan teljesítenek. Mindenki szorgosan gürcöl, valaki esetleg fellázad és elmenekül. Nehezebb lesz számukra találkozni egymás finomabb érzelmi rétegeivel, valódi szükségleteivel, a gyerekek pedig jó eséllyel fogják úgy érezni, hogy attól lesznek értékelhetők és szerethetők a világban, hogy sokat tesznek le az asztalra. Annak árán is, hogy mélyebb szükségleteiket és érzéseiket maguk elől is elrejtik.
Érzelmi kötőanyagok
Fontos jellegzetessége egy családnak, hogy az érzelmeket mennyire tartja fontosnak, és a családtagok közti kommunikációnak mennyire része az érzések megosztása. Ha a szülő képes képviselni, hogy az érzések fontosak, megoszthatók és megérthetők, sokat segít a gyerekeknek abban, hogy érzelmi világuk gazdagodjon, és saját, valamint mások viselkedésén könnyebben eligazodjanak. Az érzelmek megosztása és befogadása, a megértés és az empátia egymás iránt a legfontosabb érzelmi kötőanyag, ami a család lelki várát összetartja. Lehetőséget ad a családtagoknak, hogy egészen személyes módon találkozhassanak egymással.
Mitől kiegyensúlyozott a család?
1.) Tagjai rá tudnak hangolódni egymásra.
2.) Támogatják az érzelmeket.
3.) A kapcsolatot helyreállítják a konfliktusok után.
4.) Többet biztatnak, mint kritizálnak.
Családunk körében – jó esetben – könnyebben vállaljuk érzéseinket, szabadabban lehetünk önmagunk, mert bízunk szeretteink elfogadásában és együttérzésében. Az effajta szabadság fontos a személyes kiteljesedéshez, gyermekkorban pedig az egészséges önértékelés, énerő és a kapcsolati készségek alakulásához. Ilyen légkörben könnyebb az embernek – akár felnőtt, akár gyerek – megosztania élete eseményeit, és saját hasznára fordítani a családi közösségben felhalmozódott tapasztalatot és tudást. Az optimális családi légkör sok tekintetben fokozza az érzelmi teherbírást, ami kiemelt szerepet játszik az egyén életének kritikus időszakaiban. Meghatározza, hogyan vészeli át a kríziseket, tud-e konstruktívan, a fejlődés irányába fordulni, vagy regresszíven, további problémák sarokköveit rakja le.
Négy ártalmas jellegzetesség
Pszichoszomatikus betegségekkel küzdő gyerekek családjait vizsgálva négy jellemző vonás rajzolódott ki. Joggal feltételezhetjük, hogy ezek a jellemzők az egészséges pszichés fejlődés ellen dolgoznak.
1. Összeolvadás. A határok nem tiszták a családtagok között, mindenki belelóg a másik személyes terébe, nem lehetnek magánügyek, mert az a „családi egység” megtagadásának számít.
2. Túloltalmazás. Nem a másik valódi szükségleteire reagál, inkább a saját szorongásokra. Fájóan csorbítja ezzel a másik kompetencia- és életrevalóság-érzését.
3. Rugalmatlanság. Fenyegetőek a látszatbiztonságra nézve az új megoldások és az alkalmazkodás a másik igényeihez.
4. Konfliktuskerülés. A kapcsolat vélt megóvása érdekében feláldozza az őszinteséget és a saját vágyak, igények nyílt kommunikációját. Pedig egy-egy jól irányzott konfliktus gyakran felszabadító tud lenni. Segítségével közelebb kerülhetünk egymáshoz, és megtapasztalhatjuk, hogy kapcsolatunk erős és kibírja a vihart.
Olaszos vagy bántalmazó?
Sok mindent megmutat egy családból, hogyan kezeli a konfliktusokat. Vannak turbulens légkörű családok, ahol a konfliktuskerülés olyannyira nem jellemző, hogy egy útvonal eldöntése kapcsán is heves forgószelek söpörnek végig a jelenlévőkön. Nagyon nehéz az irányítást átengedni a másiknak, lemondani a szerintünk legjobb megoldásról a másik jó érzése kedvéért. Optimális esetben a vezetés rugalmasan változik, így mindenkinek vannak tapasztalatai a különböző szerepekről és védett, családi körben gyakorolhatja a vezetést és a követést.
A feszült légkörű családokban, ahol bármikor beüthet a villám, a hibákat is nehéz vállalni. Itt komoly csorbát szenved a biztonságérzet, a hitelesség, és annak a megnyugtató érzése, hogy az esendőségben mindnyájan rokonok vagyunk. A gyerekek sokkal könnyebben tudnak tanulni a szüleiktől, ha azok nem a tökéletesség piedesztáljáról szónokolnak, hanem ők is emberként viselkednek, néha elszúrnak dolgokat, aztán jóváteszik.
Nehézséget okoz egy család klímájának meghatározásában, hogy tagjainak szubjektív élménye igen eltérő lehet. Előfordul, hogy ugyanabban a családban nevelkedő két gyerek közül az egyik érzelmileg bántalmazónak ítéli meg a családi légkört, míg a másik véleménye szerint inkább „olaszos” temperamentumú. A szubjektív megélést nagymértékben veleszületett tényezők határozzák meg: temperamentum, feszültségtűrés.
Árnyalataiban sokféle változat lehetséges tehát, de általános érvényűnek mondható, hogy az empátián alapuló kapcsolatok képesek olyan klímát kialakítani a családban, amelyben mindenki kellőképpen növekedhet. Fontos a napsütés, de olykor beborul, mert eső is kell a fejlődéshez.
Flaskay Anna pszichológus cikke a HVG Extra Pszichológia legfrissebb, február 29-én megjelent számában olvasható, mely a személyiséggel foglalkozik: milyenek vagyunk, és milyen élmények képesek az idők során alakítani, változtatni a személyiségünket?
Forrás: http://hvg.hu
Ha érdekesnek találja a témát figyelmébe ajánlom a gyereknevelési könyveket amit itt talál.
A gyereknevelés 1 részt (ha még nem olvastad itt találod) az alábbi mondattal zártam amit most megismétlek, mert szerintem nagyon fontos.
A gyermeknevelés sokak szerint nem nagy kihívás, a gyakorló szülők viszont tudják, hogy boldog és kiegyensúlyozott gyermeket felnevelni felér egy Nobel-díjjal.
Ebben a cikkben nektek szülőknek, nagyszülőknek szeretnék könyvet ajánlani.
Úgy válogattam össze a könyveket hogy több korosztály részére is segítséget nyújtson.
Nincs rossz gyerek
Lehet e az egész kicsi gyerekeket nevelni?
Milyen jó lenne tudni a varázsszót, ha tanácstalanul állunk egy bevásárlóközpontban a földön fetrengő kétéves mellett, vagy másfél éves csemeténk harmadjára dobja ki a tányérból a vajas kiflit…
Az egészen kicsi gyerekek neveléséről alig beszélünk, a nevelési problémák kapcsán inkább a kamaszkor viszi a prímet. A kisbabák és tipegők fegyelmezése amúgy is mintha szentségtörésnek tűnne, pedig éppen úgy feszegetik a határokat, mint a tinédzserek, és kiszámíthatatlan viselkedésben sem maradnak el mögöttük. Mindazonáltal az ilyen apró gyerekek fegyelmezését az teszi még nehezebbé, hogy mi nem folytathatunk velük bonyolult beszélgetéseket, ők pedig egyes helyzetekben még a szülőknél is nehezebben tudják megőrizni nyugalmukat: hisztirohamok, kontrollálatlan dühkitörések gyötrik őket. Ebben segít ez a könyv neked...
Pszichofitness gyermekeknek - Szorongásoldás, indulatkezelés, lelki egészség - avagy mitől lehetünk boldogabbak
A könyv azt mutatja be, hogyan edzhetjük már egészen fiatal korban a lelket, hogy erős, pozitív, és hálával teli legyen.
Korosztályok szerint ír arról, miként lehet oldani a szorongást, a feszültséget.
Játékokkal, mozgásos tevékenységekkel segít abban, hogy a szülők könnyítsenek a gyerekek mentális terhein.
„A szülők a gyerekük boldogságát akarják. Sokszor kérdezik is, mit tegyünk, hogy jobban érezze magát a bőrében, ne szorongjon az iskolában, ne egye túl magát idegességében. Ezért gondoltam, közzéteszem a részint mozgásos, aktivitáson alapuló, közösen is játszható feszültségoldó gyakorlatokat.”
Ezekkel a gyakorlatokkal a szülő is jól jár, mert miközben a gyereknek tanítja, maga is megtanulja
– mondta a klinikai szakpszichológus. Bagdy Emőke a gyakorlatok korcsoportonként, lélektani fejlettségi szint szerint találhatóak meg a könyvben, amelynek egyik részében olyan mozgásalapú relaxációk vannak, amelyek beindítják a lelki egyensúlyt helyreállító folyamatokat, a másikban pedig meditációkat lehet találni." Forrás itt
Szeresd úgy hogy érezze! - 5 szeretetnyelv - Gyerekekre hangolva
Ahhoz, hogy gyermekünk egészségesen fejlődjön, elengedhetetlenül fontos, hogy betöltsük érzelmi szükségleteit, azaz érezze szeretetünket és elfogadásunkat.
Hogyan kommunikálhatjuk szeretetünket ebben az emberformáló kapcsolatban? A válasz az öt szeretetnyelv:
Kell a gyereknek a korlát? Nagyon fontos kérdés. A válasz: igen kell! A korlát biztonságot ad!
Sok szülő és pedagógus számára okoz problémát a korlátok felállítása. Korlátok nélkül pedig a gyerekek elkezdik irányítani a felnőtteket, és ezzel sérül a gyerekek és nevelők tiszteleten alapuló kapcsolata. Ráadásul azok a gyerekeknek, akiknek egyedül kell eldönteni, hogy mi a jó és ami a rossz, hol a határ, meddig mehetnek el - belül nem boldogok, hiszen ez nem egy könnyű feladat. Az elbizonytalanodott szülők ebből a könyvből megbizonyosodhatnak afelől, hogy a gyerekeknek szükségük van a korlátokra. Megtudjuk, hogy mikor és milyen korlátozásokat kell meghúznunk és hogyan kell a gyakorlatban alkalmaznunk.
Egy jó könyv segíthet megérteni, mi zajlik bennünk, és mi zajlik a gyerekben.Szülőként nekünk is kell néha segítség, hogy megértsük és kezelni tudjuk az adott helyzetet. Hogy tudjuk hogyan tovább....
"Akár már az anyuka hasában lévő magzatnak is érdemes felolvasni verseket. A már pár hetes kortól használható, adott korosztály számára készült könyvek segítségével akár másfél-két év előnyre is szert tehet gyermekünk kortársaihoz képest az iskola első évére.
„A korai fejlesztés híve vagyok, de csak azok a módszerek használnak, amelyek a baba korának megfelelőek. Az olvasás ismerete és szeretete a csecsemőkorban kezdődik” –Kovács Zsanett, a Móra Kiadói Csoport kommunikációs munkatársa tartott előadást a Somogyi-könyvtárban. Hangsúlyozta, ez nem azt jelenti azt, hogy a három-négy évesen meg kell tanítani a gyermeket olvasni, inkább a meseolvasás fontosságára kívánja felhívni a figyelmet, napi 15-20 perc foglalkozás másfél-két év előnyt jelent az iskolában a kortársakhoz képest.
Tudományosan igazolt, hogy hasznos a magzatnak felolvasni
„A babaolvasás nehézsége, hogy két-három éves korig alig érkezik visszacsatolás, azonban a gyermek ennek ellenére is mindent rögzít” – magyarázta az eredetileg tanár végzettségű előadó. Elmondta, a radikálisabbak már a terhesség ideje alatt verseket olvasnak fel, a kísérletek igazolták, hogy a megszületett csecsemő felismeri a ritmust, megnyugszik tőle, így az édesanya szavát már korán összeköti a baba a biztonságérzettel.
A korai fejlesztés a gyermek egész életére kihathat
Erős kapcsolat figyelhető meg a korai „tanulási” élmények és a későbbi elsajátítási képességek között. Az olvasás fejleszti a memóriát, a képzelőerőt, a kreativitást, az érzelmi gazdagságot, ezek a televízió segítségével csak korlátozott módon alakulnak ki, pedig a munkához, a társadalomba beilleszkedéshez ezekre szükség van. Komoly vita folyik arról, hogy az agy képességeit a született tulajdonságok, vagy a külső körülmények határozzák-e meg. Kovács Zsanett a génekhez kapcsolta a kétszázmilliárd agysejt kialakulását az első pár hónapban, az viszont már a szülők módszereitől is függ, hogy ezekből mit lehet kihozni. Úgy gondolja, sokat tehetünk a korai fejlesztéssel a funkcionális analfabetizmus ellen, habár hivatalosan egy-két százalékos az írástudatlanok aránya, valójában a népesség egynegyede képtelen ezt a tudást a gyakorlatban is kamatoztatni.
Már a szülés után megismerkedhet a gyermek a könyvekkel. Erre a célra a „fekete-fehér” könyveket ajánlják, mert a csecsemők két hónapos korukig csak 30 centiméter távolságra látnak, így az erős kontúr az elsődleges. Ha a baba elfáradt, akkor elfordítja a fejét, ez esetben hagyni kell pihenni – tanácsolta. Szintén ajánlja Kovács Zsanett a verseket, mondókákat, dalokat tartalmazó köteteket. Azt mondják a nyelvtanulásról, hogy sohasem lehet elég korán kezdeni, ami igaz is, mert csak nyolc hónapos korig képesek a gyermekek az összes hangzót befogadni, ezt követően akcentussal tanulhatnak csak nyelveket, ezért érdemes lehet kétnyelvű, háromdimenziós lapozókkal fejleszteni a kisbabákat, ezekből angol, német és francia nyelvű is elérhető már.
Minden korosztálynak a megfelelő könyvet
„A negyedik hónaptól felismerik a saját nevüket, a hatodiktól reagálnak a korábban hallott szavakra” – ebben az időszakban a lapozók, a leporellók, a mozgásos játékok kerülnek előtérbe. Lehet néhány oldalas ismeretterjesztő könyveket is a gyermek kezébe adni. A manipuláció válik fontossá a nyolc-tíz hónapos kor felett, kedveltek a szókincsfejlesztő böngészők, a habszivacsból készült játékok.
A második életév betöltését követően lehet az első valódi olvasókönyveket a gyermek kezébe adni, ezekben a nagy képek felett ott van, hogy mit láthatunk. Egyre jobban érdekli a kicsiket saját világuk, ezért a napi tapasztalatokat, feszültségeket modellező szerepjáték könyvek hasznosak lehetnek. A színek, formák felismerését segítő füzeteket is okos ötlet beszerezni, emellett törekedni kell a finommotorikus készségek fejlesztésére.
A modern technika és a mese
„A papírkönyv pártján állok, de hasznos lehet utazások alatt az Android rendszert futtató tabletekre letölthető BOOKR Kids Mesetár” – mondta Kovács Zsanett. Az előfizetés ellenében használható alkalmazás a három és tíz év közöttieket célozza meg, a gyermek láthatja és hallhatja a mesét, a szöveg aktuális részét ki is emeli a program.
Az előadó végül azt tanácsolta a jelen lévő kismamáknak és pedagógusoknak, hogy legyenek nyitottak, törekedjenek a sokszínűségre, s fogadják el, ha más tetszik a gyermeknek. A kisgyermekkorban befektetett energia az iskola és a munka évei alatt kamatostól térül meg."
Forrás: http://szegedma.hu/
Az alábbi linken linken különleges meséskönyveket talál:
Mint minden szülő én is arra törekszem, hogy gyermekem egy boldog és kiegyensúlyozott életet éljen. Fontosnak tartom, hogy a jó tanulási eredmény mellett maradjon szabadideje kikapcsolódásra is.
Kerestem a megoldást, hogy tudnék segíteni neki, és rátaláltam az agykontrollra.
De mi is az agykontroll?
A stanfordi egyetem kutatói szerint elménk képességeinek csupán néhány százalékát használjuk . A Silva-féle agykontroll egy tudományosan megalapozott, egyszerű, praktikus, könnyen elsajátítható, képességfejlesztő, személyiségfejlesztő módszer, ami lehetővé teszi, hogy sokkal jobban használjuk ki lehetőségeinket, és így sikeresebben oldjunk meg minden fajta problémát. Ébrenlét és alvás határán van egy harmadik fontos élettani állapot, az úgynevezett relaxált vagy ellazult állapot, melyben csupa pozitív dolog megy végbe az emberi szervezetben. Ilyenkor agyunk alfa agyhullámot termel.
De, hogy is fedezte fel Silva ezt a módszert?
Isabell Silva olyan rossz jegyeket vitt haza az iskolából, hogy édesapja elkezdte könyvek segítségével kutatni, hogyan lehetne jobb teljesítményre bírni a lányt. Olvasta, hogy az agy elektromos áramot termel, ami agyhullámok formájában regisztrálható, és ébrenlét és alvás határán termeli az agy azokat a hullámokat, amiknek legnagyobb a feszültsége. Elektroműszerészként úgy okoskodott, hogy a legnagyobb feszültség váltja ki a legintenzívebb hatást. Lányának az ébrenlét és alvás közti állapotában felolvasta a tananyagot, mire ő elkezdett jó jegyeket hozni az iskolából…
Eddig a tudományos mese, mely ma már kézzelfogható valóság lett. Az agykontrollként ismert módszer gyerekek segítésére született. José Silva mexikói származású, Texasban élő férfi fejlesztette ki, sokéves kutatással. Tíz gyermekének akart segíteni, akik az iskolában gyengén teljesítettek, és szerette volna elérni, hogy tanulmányi eredményeik javuljanak.
És te szülőként mit tehetsz?
Én két megoldást javasolnék:
Ismerkedés az agykontollos kiadványokkal
A gyerkőccel közösen elmennék egy gyerek agykontroll tanfolyamra
: óvódások és kisiskolások részére készült, amelyet dr Kigyós Éva gyerekpszichológus és agykontroll oktató műve.
Kisgyerekek is kerülnek időnként olyan élethelyzetbe, ami tartós feszültségben tartja őket. Ez megzavarhatja fejlődésüket, és káros lehet egészségükre is. A CD-n hallható, mesébe szőtt, zenés meditációk abban segítenek, hogy nehézségeiket egészséges hozzáállással kezeljék, és visszanyerjék lelki békéjüket.
És íme egy sikertörténet:
"Ötéves kislányom nagyon maximalista. Ha valami nem sikerül, elsírja magát, és azt mondja, hogy ő buta és nem képes semmire. A múlt heti agykontroll után betettük a Tapsi relax mesét a CD-lejátszóba, azóta is minden este kéri, a testvérével együtt. Egyik nap kimentünk a játszótérre, ahol van egy nagyobb gyerekeknek való, 2,5 méteren emelkedő, keskeny mászópalánk. A lányom úgy döntött, megmássza. Kétszer leesett, de úgy, hogy még az arcát is megütötte. Megdöbbenésemre felpattant a homokból, és újra odament a palánkhoz, miközben azt mondogatta: „Képes vagyok rá! Meg tudom csinálni!” Ahogy mászott és kapaszkodott, végig ezt mormolta. És a végén sikerült is megcsinálnia! Nagyon büszkék voltunk rá. Azt mondta: -A Vidám Tapsi is így csinálta a mesében. Azóta is kitartó és magabiztos."
9-14 éveseknek készítette dr Kigyós Éva gyerekpszichológus és agykontroll oktató.
o Ha nyugtalan, izgatott, esetleg elkeseredett vagy, számodra is fontos, hogy változtatni tudj a nyomasztó helyzeten. A CD-n hallható zenés meditációk segítenek nyugalmat teremteni testedben és elmédben, s javítják a hozzáállásodat, ami együttesen azt eredményezi, hogy a gondjaidat sikeresebben fogod tudni kezelni. - ajánlja Dr. Kígyós Éva a CD-t.
Ez a CD segít, hogy könnyedén és hatékonyan menjen a tanulás.
A CD három hangfelvételt tartalmaz:
ÉBRESZTŐ: zenés lazítógyakorlat tartalékenergiánk mozgósításához álmosság esetén és, hogy legyen energiád, kedved a tanuláshoz;
TÖKÉLETES MEMÓRIA: meditáció a memória javítására;Ezt érdemes minden tanulás előtt meghallgatni, szemmel láthatóan frissebb leszel, így könnyebben fogsz tanulni.
MEMÓRIAOLAJOZÓ: pozitív állítások a hatékonyabb tanuláshoz.Tanulás közbe érdemes ezeket a pozitív állításokat hallgatni (nagyon halkan), így jobb eredményt érsz el a tanulásban.
Segítség a hatékonyabb tanulásban - Zseninek születtél! cd
A kiadvány elsődleges célja: segíteni a 14 évesnél fiatalabbaknak, hogy hatékonyabban tudjanak tanulni.
A CD tartalma:
a cd első részében néhány egyszerű de hasznos tanácsot kapsz amit be tudsz építeni a minnapi tanulásodban
lazító meditáció
mozárt zene válogatás amelyet érdemes tanulás közben halkan hallgatni - hatására javul a tanulási készség és a memória
Tudtad, hogy a mozárt zene – igaz, csak átmenetileg, de- megnöveli az IQ-t?
A rövid, zenés lazító gyakorlatot is tartalmazó hangfelvétel abban is segít a kisebb diákoknak, hogy nagyobb eséllyel érjék el céljaikat.
Ösztönző sikertörténet:
"Unokám 10 éves, nehezen olvas, ír és számol. Múlt szombaton megvettem a Zseninek születtél CD-t, kértem, hallgassa meg. Nagyon tetszett neki, háromszor meghallgatta. Szerdán 100%-os matematika dolgozatot írt!"
Szerző: dr. Kígyós Éva (pszichológus és agykontrolloktató).
Szinte minden nő életében elérkezik a pillanat, amikor számot kell vetnie a gyerekszülés kérdésével. Van akinek azért, mert nagyon is váratlanul jelentkezik a baba, vagy mert tervezi, hogy jó lenne már, de egyre többen vannak olyanok is, akik szinte kétségbeesetten szeretnék már, de a kis jövevény mégsem jelentkezik.
A három zenés meditáció címei önma-gukért beszélnek.
A Befogadlak életembe (29 perc) című rész főként azoknak szól, akik a meddőség rémével küzdenek.
A Testemben ringa-tlak (16'05 perc) címűt a várandós kismamáknak készítettem, hogy a már megfogant, de még meg nem született babával jó kapcsolatot építhessenek ki.
Útnak indítalak ( 18'20 perc) című rész a szülésre-születésre való felkészülést szolgálja.
írta dr Kigyós Éva gyerekpszichológus és agykontroll oktató.
A könyvecske és a hanganyag egy már jól bevált, leszoktató módszer lépéseit tartalmazza. Segíti a szülőket és gyerekeket a jó hozzáállás kialakításában és sok tanácsot ad a leszoktatás támogató tevékenységekről.
Észkapcsoló agytorna: Nagyon sok jó adottságú gyereknek azért okoz gondot a tanulás, mert agyuk egyes területei bizonyos esetekben egyszerűen "kikapcsolnak".
Mivel agyunk és izmaink szoros kapcsolatban állnak egymással, megfelelő mozdulatokkal ezek az agyterületek aktivizálhatóak.
Észkerékkapcsoló: Diákoknak és felnőtteknek is hasznos, testi gyakorlatok, amelyek egyensúlyt teremtenek a két agyfélteke között. Hatására hatékonyabbá válik a tanulás, szépül az írás, könnyebben megy a matematika tanulás, az olvasás, az éneklés, gyorsan föl lehet frissülni, jobbá válik a memória stb.
Ha te is keresed a módját annak, hogyan tanítsd meg a gyermekedet játékosan pozitívan gondolkodni, akkor a Pozitív gyerek vagyok – pozitív megerősítések kártyajáték a legnagyobb segítségedre lesz ebben.
Az, hogy gyermekednek milyen a hozzáállása a mindennapokban átélt eseményekhez, milyen döntéseket hoz, milyen a személyisége, mire tartja magát képesnek, mi lesz majd belőle, mind-mind a gondolatai eredménye.
A pozitív megerősítések használata nagyszerű lehetőség minden gyermek számára, hogy segítségükkel játékosan fejleszthessék pozitív gondolkodásmódjukat.
A kártyapakliban 3 személyiségfejlesztő játék leírása található, melyek alkalmazásával spontán módon fejleszthetik ki magukban a képességet arra, hogy pozitívan álljanak az élet dolgaihoz, hogy észrevegyék magukban és maguk körül azt, ami értékes, és megtanítja őket, hogy minden nap találjanak valami pozitívumot a mindennapi eseményekben, amelyeknek a segítségével könnyebben elérhetik a céljaikat, magabiztosabbá és kiegyensúlyozottabbá válhatnak. A kártyák egyedül és csoportban is felhasználhatók!
Pozitív gondolkodás - Világomban minden rendben van - gyerek CD ***
Zenés pozitív megerősítések gyerekeknek
Ez az első olyan zenei cd magyarul, melynek segítségével a gyerekek elsajátíthatják a pozitív gondolkodás alapjait. Szövegei kifejezetten pozitív megerősítéseket tartalmaznak gyerekek számára. Ideális lehet akár otthoni, akár iskolai felhasználásra is.
A dalok többsége interaktív jellegű, aktivitásra serkenti a gyerekeket, legyen szó akár éneklésről, vagy mozgásról.
Továbbá fejleszti a gyerekek pozitív életvezetési képességeit, mint pld. az önbecsülésüket, a pozitív gondolkodásmódjukat, a „képes vagyok rá” hozzáállásukat, és az egyik dal segítségével megtanulnak játékos módon relaxálni is.
A dalok szórakoztatóak és könnyű egyedül, vagy akár társaságban is énekelni őket.
Hogy ki a Firka manó és miben segít ez a kiadvány gyermekednek?
Firka manó egy olyan manó aki végig vezeti a gyermeked a Számutcába, Számországba vagy versekkel, érdekes történetekkel hangulatot teremt, jókedvet biztosít a feladatok megoldásához.
Ajánlott: 6-10 éveseknek
A CD-n egy tanító néni segíti a tanulást, Firka manó pedig jókedvet biztosít a feladatok megoldásához.
A kiadvány egy munkafüzetet és egy CD-t tartalmaz amelyben a feladatok megoldókulcsát is megtalálod.
Miben segít ez a kiadvány gyermekednek?
- Önállóságra épít, hiszen a CD használatával a feladatok akár segítség nélkül is megoldhatók
- Sok-sok dicséret és pozitív megerősítés hallható a CD-n, melyek a kisiskolások motiválásában
- Kedvet teremtsen a gyerekeknek a tanuláshoz
- Önellenőrzés, a megoldókulcs használatával a gyereked saját maga szembesül hibáival, majd egyedül javíthatják őket.
FIRKA manó könyv+CD segítséget nyújt gyermekednek a helyesírás és számolás fejlesztésében, gyakorlásában.
A 10 CD-t, 2 könyvet, egy munkafüzetet és egy tükröt tartalmazó csomag segítségével a szerző gyakorlatokon végigvezetve tanítja meg a hallgatót a másodpercenkénti 1 oldalas (!) sebességű „olvasásra”.
(Valójában az információ elme általi „lefényképezése” és villámgyors feldolgozása történik.)
Kincset érő tudás, ami elsősorban diákoknak és olyan felnőtteknek hasznos, akiknek nagyobb mennyiségű írott anyagban kell eligazodniuk vagy azt megtanulniuk.25 000 szó / perc (80 oldal / perc) sebességgel lesz képes olvasni, aki elsajátítja ezt a technikát!
Hossz: 8:29:28
Sikertörténet: "Elkezdtem gyakorolni a villámolvasást. Még az elején tartok, de úgy tűnik, ha valamit elalvás előtt fotóolvasok, azt másnap sokkal gyorsabban tudom megtanulni. 30 oldalnyi anyagot tanultam meg 2 óránál rövidebb idő alatt szinte szóról szóra! A másnap megírt ZH dolgozatról tanáromnak mindösszesen ennyi volt a véleménye: "Tökéletes"
Ebből a könyvből megtanulhatod, hogyan hangolhatod az agyadat zenével tanulásra, ami ezáltal sokkal lazábbá és örömtelibbé válik.A könyvbenrendkívül hatékony tanulási módszerek találhatók, valamint egy káprázatosan szép - lassú barokk és Mozart - zeneszámokat tartalmazó CD. Mindezek segítségével gyorsabban és élvezettel tanulhatsz, s a tanultakra hosszú ideig fogsz emlékezni!
Többek közt megtudod hogyan használj zenét a tanuláshoz?
Hogyan használd a zenét arra, hogy alfába juss, ami ideális a kreatív gondolkodáshoz és az információ hosszú távú memóriába juttatásához?
Hogyan takaríts meg időt a vizsgára való felkészülésben egy olyan módszerrel, ami a vizsgán kapott kérdések legalább 70%-át már előre jelzi?
Hogyan használhatod a zenét eredeti ötletek és meglátások generáláshoz?
Hogyan használhatsz egy egyszerű módszert, ami a kreativitásodat és a memóriádat akár 500%-kal is megnöveli?
Döbbenetes kísérletről olvashatunk a könyvben.
"Egy fiatalember 72 egeret egymás után betett egy útvesztőbe, s mérte, hogy mennyi idő alatt találnak ki onnan. Ehhez átlagosan 10 perc kellett nekik.Ezt követően az egerek egyharmadának egy hónapon át Mozart-zenét, egy harmadának heavy metal-zenét játszott, s a többi egeret csöndben tartotta. Ezután ismét betette az egereket az útvesztőbe. A csöndben tartott egerek 5 perc alatt találtak ki, mert még valamennyire emlékeztek, hogy merre is kell menni a labirintusban. a heavy metal-zenét hallgató egerek 30 perc, a Mozart-zenét hallgató egerek pedig 1,5 perc alatt jutottak ki az útvesztőből!”
o Agykontrollos mesék és versek kicsi, közepes és nagyobbacska gyerekeknek. A nyuszitestvérpár életének lebilincselően érdekes és tanulságos története finoman nevel a pozitív gondolkodásra, tehát a megoldáscentrikus hozzáállásra.
o Ajánlott: óvodás és kisiskolás gyerekeknek egyaránt ajánlott.
o Egy mese, melyben nincsenek robotok és halálfejek, sem fegyverek, űrlények vagy topmodell kinézetű teremtmények.
o Nincs benne csúnya beszéd sem, és a bugyuta, értelmetlen, semmitmondó történések is kimaradtak.
o Hogy mi az ami megmaradt?
o Varázslatos mesevilág egy különleges könyvben, mely szórakozás és hasznos segítség szülő és gyermek számára. Többek között, HA: kicsúfolják, fél a sötétben, verekszik vagy őt bántják, beteg lesz, barátkozni vagy békülni kell, netán elveszít valamit..
o Ilyen és még számos, hasonlóan hétköznapi szituációt él át e mesék főhőse Tobias, akit - és vele együtt a mesét hallgató gyerekeket is - Lola, a Titoktündér jónéhány varázskellék és számtalan nagy titok segítségével könnyedén átlendít a problémákon, de akkor is önfeledt mesés perceket nyújt, ha ezek mindegyike szerencsésen elkerüli gyermekét.
o Játék és mese, melyben észrevétlenül kap helyet a pozitív gondolkodásra való nevelés, az önbizalom fejlesztése és mindenekelőtt a vidám, gondtalan életszemlélet kialakítása és megtartása.
o Ebben a könyvecskében a kis zsenik hatalmas fölfedezései olvashatók: a gyerekek saját, egész életükre szóló elemi erejű tapasztalatai arról, hogy sokkal többre képesek, mint amit mondtak nekik a felnőttek, hogy kezünkben van a saját életük, hogy a világ igazából jóindulatú, az élet nagyszerű, csodálatos.
o Ajánlatos ez a könyvecske a gyerekek mellett minden szülőnek és nevelőnek: a gyerekekben okozott sok-sok kárt még időben helyrehozhatjuk, ha fölkeltjük bennük a kedvet, az érdeklődést az agykontroll iránt.
o Dr Domján László az agykontrollról nyilatkozik az alábbiakban:
Agykontrolloktatóként visszagondolva gyerekkoromra, gyakran fölsóhajtok: ha akkor ismertem volna mindazt, amit ma tanítok, életemnek hány zsákutcáját elkerülhettem volna!
Az agykontroll lehetőséget kínál a tudatosabb életre. Lehetőséget arra, hogy észrevegyük a zsákutcákat, és egyúttal eszközt is, hogy kijöjjünk belőlük. Az agykontroll hatalmas lehetőséget kínál: sorsunk javítóvá válhatunk.
Csodálatos lehetőségekkel jövünk ebbe a világba. Azonban születésünk pillanatától kezdve szüleink, nevelőink - többnyire ugyan a legjobb szándékkal - lenyesik szárnyainkat, aláássák önmagunkba vetett hitünket, félelmeket és előítéleteket oltanak belénk. A sok hasznos tudás mellett kicsis gyerekkortól sajátunkká válnak őseink negatív tapasztalatai is abban a folyamatban, amit nevelésnek, szocializációnak hívnak. Ki-ki a maga egyéni módján lesz aztán mindezek hatására sokszor saját sorsának elrontója.
Naponta hálát adok a Jóistennek, nem csak azért, mert az agykontroll révén kapott tudással egyre jobbá tudom tenni az életemet, hanem azért is, mert olyat adhatok tovább a korombelieknek, amivel ők is javíthatják így-úgy elrontott életüket.
Ám ennél sokkal-sokkal fontosabbnak érzem azt, amit gyermekoktató kollégáim tesznek! Ők gyerekeknek tanítják meg azt, hogy hogyan NE rontsák el az életüket, hogyan NE váljanak kiszolgáltatottakká, tehetetlenekké.
Ebben a könyvecskében kis zsenik hatalmas fölfedezései olvashatók: a gyerekek saját, egész életükre szóló elemi erejű tapasztalatai arról, hogy sokkal többre képesek, mint amit mondtak nekik a felnőttek, hogy kezükben van a saját életük, hogy a világ igazából jóindulatú, az élet nagyszerű, csodálatos.
Szívből ajánlom ezt a könyvecskét minden szülőnek és nevelő kollégámnak: a gyerekeinkben okozott sok-sok kárt még időben helyrehozhatjuk, ha fölkeltjük bennük a kedvet, az érdeklődést az agykontroll iránt.
És szívből ajánlom ezt a könyvecskét Nektek is gyerekek. A világ valóban jóindulatú! Az élet nagyszerű, csodálatos lehetőséggel teli! Nyitva áll előttetek! Sok-sok sikert hozzá!
2.Gyerkőccel együtt elmennék egy gyerek agykontroll tanfolyamra
„Én az akkor még 9 éves fiammal Kovács Erikánál végeztük a tanfolyamot. Zseniális ötletnek tartom, hogy szülő is részt vehet a tanfolyamon, így én is betekintést nyertem az agykontrollba. Erikával egy újságíró készített egy riportot, amit szeretnék az alábbiakban megosztani veletek:
„Kovács Erika általános iskolai tanárként 12 évet töltött diákok között, gyerekek körében ma is nagyon jól érzi magát. Húsz éve végezte el dr. Domján Lászlónál az agykontroll tanfolyamot és az oktatóképzést, a módszert az egész országban tanítja a gyerekeknek, tanítványainak száma több ezer. Közel két évtizedes tapasztalatai alapján vitathatatlanul sikeres a módszer.
Hogyan lehet rávenni a gyerekeket, hogy egy ilyen nagyon tudományosnak hangzó módszerben együttműködjenek?
A szülők egy része valami probléma miatt keres meg, és vannak, akik egy különleges lehetőséget akarnak adni a gyermekük kezébe. Természetesen minden hozzám érkező gyereknek más és más az indíttatása. Van, aki szeretne könnyebben elaludni esténként, vagy könnyebben, vidáman ébredni iskolai napokon is. Van, aki a tanulásban szeretne előbbre jutni, könnyebben tanulni, jobb dolgozatokat írni. Van, aki fejlesztené memóriáját, megszüntetné fej- és hasfájását, szeretne elérni különböző célokat, megszabadulna rossz szokásaitól. Más javítana egészségén, vagy csak szeretné jobban kihasználni a lehetőségeit, képességeit. Mindegyik kisgyerek arra vágyik, hogy „jó gyerek”, sikeres legyen, a szülei büszkék és elégedettek legyenek vele.
Mivel sikerül meggyőzni a gyerekeket?
A módszer lényege nem kizárólag a verbális meggyőzés, hanem különböző technikák elsajátítása. Sokat beszélgetünk, játszunk, új dolgokat tanulunk, relaxálunk, speciális összehangoló gyakorlatokat végzünk. Sok játékkal, mozgással dolgozunk együtt. Megismerkedünk a rajzos vázlatkészítéssel, megosztunk sok történetet egymással. Örömmel veszem, ha a szülők is elkísérik a gyerekeiket, hogy közösen szerezhessenek tapasztalatokat, otthon közösen is tudjanak tevékenykedni, és saját életükben is alkalmazhassanak néhány módszert. Hiszek abban, hogy igazi változást gyermek és szülő együttműködése hoz.
Milyen változásokat remélhetnek a szülők és a gyerekek?
A gyerekek nagyobb önismeretre tesznek szert, nyugodtabbak, összeszedettebbek, magabiztosabbak lesznek. Nő az önbizalmuk, javul az egészségük. Emberi kapcsolataikban türelmesebbek lesznek, javul önmagukhoz, másokhoz való viszonyuk is.
A pedagógusok mennyire támogatják a módszert?
Nagyon sok pedagógus elvégezte a felnőttagykontrollt, és sokan alkalmazzák is a módszert. Számukra ez akkreditált továbbképzési lehetőség, rájönnek, mi mindenre használható, ajánlják a tanítványaiknak is. Nyilván egy iskolai közösség is akkor tud hatékonyan működni, ha kiegyensúlyozottak a gyerekek. Tanítottam már gyerekeket úgy, hogy egy-egy iskolai osztály végezte el az agykontrollt. Vannak orvosok, akik szintén ajánlják a tanfolyam elvégzését. Sokan vannak, akiknek a szülei, nagyszülei elvégezték a felnőtt-tanfolyamot, rájöttek, mennyire hasznos nekik, és szeretnék megadni gyereküknek, unokájuknak is ezt lehetőséget
Tanulás és memória
A tanulásnak létezik a szokványosnál sokkal eredményesebb formája. A memória is százszor jobbá tehető, ha hajlandóak vagyunk trenírozni agyunkat, és megismerünk néhány „trükköt". Gondold végig, és lehetőleg írd is le egy papírra, hogy mi minden miatt hasznos számodra az adott tantárgyat megtanulni! Amikor éppen nagyon nem fűlik a fogad a tanuláshoz, vedd elő fiókod mélyéről a listát, s fusd át! A tanulás megkezdése előtt gondold végig, hogy mit tudsz arról a témáról, amit hamarosan elkezdesz tanulni! Rajzolj sok képet és kevés szót tartalmazó, színes, áttekinthető vázlatot! Tanulás közben gyakran tarts szünetet! 20 perc tanulás, 5 perc szünet. Tanulás előtt néhány per cig hallgass Mozart-zenét!
Elérem a céljaimat
Dóra 18 éves, hétéves volt, mikor megismerkedett Kovács Erikánál az agykontrollal. – Már általános iskolában sokat segített, mind az önbizalom, mind a tanulás terén. Szerintem a legfontosabb a gondolat-nagytakarítás és a pozitív gondolkodás beépülése a mindennapi életbe. Eszembe sem szokott jutni annak a lehetősége, hogy valami balul sül el. Általános iskola alatt az átlagom mindig 4,7 felett volt, a fontosabb tantárgyakból mindig ötös voltam, 3. osztályos koromban országos 2. lettem matekversenyen, utána sokszor nyertem városi és megyei versenyeket. Ezután hatosztályos gimnáziumban folytattam matematika tagozaton az iskolát.
Átlagom 4,8 felett volt, akadt olyan év is, amikor kitűnő lettem. Kitűzött céljaimat viszonylag hamar elérem. Idén érettségizek, mostanra két középfokú nyelvvizsgám és két előrehozott érettségim van, melyekből a középszintű informatika 100%-os, amire az iskolánkban még nem volt példa. Matematikaversenyeken további sikereket értem el, tavaly szereztem jogosítványt, minden vizsgán elsőre átmentem, autóm is van már. Ezen felül egészségem kitűnő, rengeteg barátom van, családommal jó a viszonyom, társat is találtam másfél éve. Bárki mondhatja, hogy ezek nem az élet legnagyobb, legnehezebb dolgai. Igazuk van. Viszont ennél nagyobb kihívásokkal szerencsére nem találkoztam.”
Ha a tanfolyam felkeltette érdeklődésed Kovács Erika honlapját az alábbi linken találod:
A Ridikül tv műsort mikor tehetem megnézem, egy színvonalas műsornak tartom. Az egyik délután a gyereknevelés volt a téma - többek között a helikopter és a világítótorony típusú szülőkről szólt, természetesen egyből önmagamat is elkezdtem vizsgálni, hogy akkor én melyik is vagyok :-)
A cikket megosztom veletek is........
"Egyszer az egyik kedves barátunk úgy adta hírül gyermeke születését, hogy a kis jövevény megérkezett hozzájuk, vendégségbe, kb. 20-25 évre.
Elgondolkodtatott az üzenet: a gyermekeink nem a mi tulajdonunk és nincs jogunk arra, hogy helyettük éljük az ő életüket. Ajándékként kapjuk őket és velük együtt az embert próbáló feladatot: EMBERT faragni. Aztán eljön az idő és akár kész van, akár nem, útjára kell engedni.
Kisfiam fülig érő mosollyal újságolta a napokban, mikor belépett az ajtón: "Képzeld, mami, reggel az Andris megkérdezte, hogy te is buszos lettél?" Első osztályos és a szomszédos községbe jár iskolába, ahová minden nap autóval vittük el őt. Karácsony után merült fel benne, hogy szeretne busszal menni. Mi beleegyeztünk és ezzel egy kicsit megint elengedtük. Az első napot végig izgultam, amíg haza nem jött. Az eufória még most is tart. Boldog és büszke magára, hogy bérlete van és buszos lett.
Az elengedés nem egy egyszeri aktus, hanem jó esetben egy újra és újra visszatérő élmény, tapasztalás szülő és gyermek számára.
Már egészen csecsemőkortól kezdve gyakorolhatjuk.
A kötődő nevelés híve vagyok, mégis mikor a gyermekeim kisbabák voltak és éppen jól érezték magukat, szívesen adtam oda nagyszülők, barátok kezébe, had fogják ők is egy kicsit őket. A nagypapa még hordozókendőbe is magára kötötte a legkisebb gyermekem, ami a jelek szerint óriási élmény volt mindkettőjük számára.
Kislányom 5 éves volt, mikor először szeretett volna az egyik kis barátnőjénél aludni. Napokig kérlelt és érvelt. Végül azt gondoltam, ha ennyire szeretné, akkor már biztosan érett rá. Kis izgalommal, de nagy bizalommal elengedtük. Hazaérve olyan kitörő örömmel számolt be a történtekről, hogy biztos vagyok benne egy életre magával viszi ezt az élményt és az általa szerzett tapasztalatot: "Milyen jó, hogy bíztak bennem."
Amikor a lelki köldökzsinórral túl szorosan és túl sokáig magunkhoz kötjük a gyerekeinket, akkor a legnagyobb pszichológiai erőszakot követjük el ellenük: nem engedjük, hogy önállóvá váljának és felnőjenek.
A helikopter szülők, folyamatosan a gyermekük fölött "repkednek" és feszült aggodalommal követik őket, leginkább attól a céltól vezérelve, hogy megóvják őket a rájuk leselkedő veszélyektől és a természetes következményekkel járó életleckéktől.
A gyermek fejlődésének bizonyos szakaszaiban valóban óriási szükség van a szülői kontrollra, és ez csak még jobban megnehezíti, hogy idejében el tudjuk engedni a kormányt, amikor már nem nekünk kell irányítani.
A kutatók szerint a legnagyobb problémát az okozza, hogy a helikopter szülők nem képesek a viselkedésüket a gyermek fokozatosan fejlődő érettségéhez, kompetenciájához és önállóságához igazítani.
A túlzott kontroll következményei
A felelősségvállalás hiánya.
A helikopter szülők megfosztják a gyermeküket attól, hogy cselekedeteik természetes következményeivel szembesüljenek, és így nem tanulják meg, hogy tetteikért felelősséget vállaljanak.
Kudarctól való félelem.
Ha nem engedjük, hogy a hibákból tanuljanak azt közvetítjük feléljük, hogy tökéletesnek kell lenniük. Nem mernek kockázatot vállalni és ez megakadályozhatja őket attól, hogy megvalósítsák az álmaikat, ill, hogy egészséges, érzelmileg biztonságot nyújtó kapcsolatokat alakítsanak ki.
Alacsony önbizalom.
Azáltal, hogy szülőként állandóan megóvjuk gyermekünket a stresszkeltő szituációktól, azt üzenjük neki, hogy nem hisszük el, hogy képes kiállni magért vagy megvédeni magát.
Függő személyiség.
Sérül a gyermek kompetencia érzése és az önállósági iránti igénye, ami depressziót is okozhat. A szülők túlzott aggódása és bevonódása, nem csak a gyermek mindennapi életvezetését, egészséges párkapcsolat kialakítását és fenntartását nehezíti meg, hanem a mentális egészségére is káros hatással van.
Vágjuk el a lelki köldökzsinórt!
Sok szülő számára jelent valódi kihívást az, hogy megadja gyermekének azt a szabadságot, hogy fiatal felnőtté válhasson, aki saját, felelős döntéseket hozhat. Tele vagyunk félelemmel, aggódással és valószínüleg ez a mozgatórugója a legtöbb kamasz-szülő vitának is.
Az egészséges személyiség kialakulásához a gyerekeknek szükségük van arra, hogy bontogassák a szárnyaikat.
És egyszer muszáj kirepülniük a fészekből is.
Engedjük, hogy kezdeményezzen!
A gyerekek kiskoruktól kezdve folyamatosan kezdeményeznek. A mi feladatunk, hogy rájuk hangolódjunk, megértsük és empatikusan kövessük őket. Olyan ez, mint egy tánc, ahol a partnerek érzik egymás minden rezdülését. Eleinte még sokszor a szülő irányít, aztán egyre többször már a gyerek, a kamasz vezet és amikor eljön az ideje, hogy lekérik a fiatal urat vagy hölgyet, akkor elégedetten félre kell tudunk állni, hiszen már nem a miénk a parkett.
Bízzunk benne!
Az egyik alapvető "élet-üzenet", amit egy gyereknek szinte minden egyes nap hallani kell a szüleitől: "Bízom benned!" Ha tudunk bízni a gyermekünkben, akkor cserébe nyitottságot, őszinteséget és hálát kapunk. A szülő gyerekbe vetett bizalmát leginkább a kamaszkor teszi próbára. A serdülőkor végén három alapvető kérdés foglalkoztatja a kamaszokat: "Ki vagyok én?", "Hogyan kapcsolódok másokhoz?" és "Miben higyjek?" A belső késztetés, hogy önálló személlyé váljon nem a személyünknek szóló elutasítás, hanem sokkal inkább az egészséges idetintás fejlődésének a jele.
Tanítsuk meg dönteni!
A külső, szülői kontroll helyébe fokozatosan a belső kontroll kell, hogy lépjen. Minél előbb kínálunk a gyerekeknek olyan döntési lehetőségeket, ahol a döntések természetes következményeivel biztonságos körülmények között szembesülhetnek, annál jobban tudnak majd okos döntéseket hozni. Mielőtt élesben meggondolatlanul kockáztatnának, még a védett otthoni közegben megtanulhatják, hogy döntéseikkel hogyan irányítsák jól az életüket.
Engedjük el gyermekünk kezét, hogy visszajöjjön tankolni!
Az egyéves kis totyogó egyszercsak lemászik az anyaölből és az elemi kíváncsiságtól vezérelve egyre messzebb merészkedik. Elindul felfedezni a világot és mi engedjük, hiszen tudjuk, hogy előbb-utóbb visszatér a biztonságot nyújtó bázishoz, hogy érzelmileg feltöltekezzen. Aztán újra elmegy és újra visszajön. A pszichológiában ezt a jelenséget "érzelmi tankolásnak" nevezzük.
Ha a szülő-gyerek kapcsolat kölcsönös bizalomra, tiszteletre épül, akkor biztosak lehetünk benne, hogyha egy idő után már nem is mi vagyunk a gyermekünk életének középpontja, ő mégis időnként vissza fog jönni tankolni.
Tölteni és töltekezni."
Forrás: http://www.medveczkykata.hu/
Az egyéves kis totyogó egyszercsak lemászik az anyaölből és az elemi kíváncsiságtól vezérelve egyre messzebb merészkedik. Elindul felfedezni a világot és mi engedjük, hiszen tudjuk, hogy előbb-utóbb visszatér a biztonságot nyújtó bázishoz, hogy érzelmileg feltöltekezzen. Aztán újra elmegy és újra visszajön. A pszichológiában ezt a jelenséget "érzelmi tankolásnak" nevezzük.
Ha a szülő-gyerek kapcsolat kölcsönös bizalomra, tiszteletre épül, akkor biztosak lehetünk benne, hogyha egy idő után már nem is mi vagyunk a gyermekünk életének középpontja, ő mégis időnként vissza fog jönni tankolni.
Tölteni és töltekezni.
- See more at: http://www.medveczkykata.hu/gyerekneveles/szulo_gyerek_kapcsolat/helikopter_szulok#sthash.C4qWMrd8.dpuf
Az egyéves kis totyogó egyszercsak lemászik az anyaölből és az elemi kíváncsiságtól vezérelve egyre messzebb merészkedik. Elindul felfedezni a világot és mi engedjük, hiszen tudjuk, hogy előbb-utóbb visszatér a biztonságot nyújtó bázishoz, hogy érzelmileg feltöltekezzen. Aztán újra elmegy és újra visszajön. A pszichológiában ezt a jelenséget "érzelmi tankolásnak" nevezzük.
Ha a szülő-gyerek kapcsolat kölcsönös bizalomra, tiszteletre épül, akkor biztosak lehetünk benne, hogyha egy idő után már nem is mi vagyunk a gyermekünk életének középpontja, ő mégis időnként vissza fog jönni tankolni.
Tölteni és töltekezni.
- See more at: http://www.medveczkykata.hu/gyerekneveles/szulo_gyerek_kapcsolat/helikopter_szulok#sthash.C4qWMrd8.dpuf
Már egészen csecsemőkortól kezdve gyakorolhatjuk.
A kötődő nevelés híve vagyok, mégis mikor a gyermekeim kisbabák voltak és éppen jól érezték magukat, szívesen adtam oda nagyszülők, barátok kezébe, had fogják ők is egy kicsit őket. A nagypapa még hordozókendőbe is magára kötötte a legkisebb gyermekem, ami a jelek szerint óriási élmény volt mindkettőjük számára.
Kislányom 5 éves volt, mikor először szeretett volna az egyik kis barátnőjénél aludni. Napokig kérlelt és érvelt. Végül azt gondoltam, ha ennyire szeretné, akkor már biztosan érett rá. Kis izgalommal, de nagy bizalommal elengedtük. Hazaérve olyan kitörő örömmel számolt be a történtekről, hogy biztos vagyok benne egy életre magával viszi ezt az élményt és az általa szerzett tapasztalatot: "Milyen jó, hogy bíztak bennem."
Amikor a lelki köldökzsinórral túl szorosan és túl sokáig magunkhoz kötjük a gyerekeinket, akkor a legnagyobb pszichológiai erőszakot követjük el ellenük: nem engedjük, hogy önállóvá váljának és felnőjenek.
A helikopter szülők, folyamatosan a gyermekük fölött "repkednek" és feszült aggodalommal követik őket, leginkább attól a céltól vezérelve, hogy megóvják őket a rájuk leselkedő veszélyektől és a természetes következményekkel járó életleckéktől.
A gyermek fejlődésének bizonyos szakaszaiban valóban óriási szükség van a szülői kontrollra, és ez csak még jobban megnehezíti, hogy idejében el tudjuk engedni a kormányt, amikor már nem nekünk kell irányítani.
A kutatók szerint a legnagyobb problémát az okozza, hogy a helikopter szülők nem képesek a viselkedésüket a gyermek fokozatosan fejlődő érettségéhez, kompetenciájához és önállóságához igazítani.
A túlzott kontroll következményei
A felelősségvállalás hiánya.
A helikopter szülők megfosztják a gyermeküket attól, hogy cselekedeteik természetes következményeivel szembesüljenek, és így nem tanulják meg, hogy tetteikért felelősséget vállaljanak.
Kudarctól való félelem.
Ha nem engedjük, hogy a hibákból tanuljanak azt közvetítjük feléljük, hogy tökéletesnek kell lenniük. Nem mernek kockázatot vállalni és ez megakadályozhatja őket attól, hogy megvalósítsák az álmaikat, ill, hogy egészséges, érzelmileg biztonságot nyújtó kapcsolatokat alakítsanak ki.
Alacsony önbizalom.
Azáltal, hogy szülőként állandóan megóvjuk gyermekünket a stresszkeltő szituációktól, azt üzenjük neki, hogy nem hisszük el, hogy képes kiállni magért vagy megvédeni magát.
Függő személyiség.
Sérül a gyermek kompetencia érzése és az önállósági iránti igénye, ami depressziót is okozhat. A szülők túlzott aggódása és bevonódása, nem csak a gyermek mindennapi életvezetését, egészséges párkapcsolat kialakítását és fenntartását nehezíti meg, hanem a mentális egészségére is káros hatással van.
Vágjuk el a lelki köldökzsinórt!
Sok szülő számára jelent valódi kihívást az, hogy megadja gyermekének azt a szabadságot, hogy fiatal felnőtté válhasson, aki saját, felelős döntéseket hozhat. Tele vagyunk félelemmel, aggódással és valószínüleg ez a mozgatórugója a legtöbb kamasz-szülő vitának is.
Az egészséges személyiség kialakulásához a gyerekeknek szükségük van arra, hogy bontogassák a szárnyaikat.
És egyszer muszáj kirepülniük a fészekből is.
1. Engedjük, hogy kezdeményezzen!
A gyerekek kiskoruktól kezdve folyamatosan kezdeményeznek. A mi feladatunk, hogy rájuk hangolódjunk, megértsük és empatikusan kövessük őket. Olyan ez, mint egy tánc, ahol a partnerek érzik egymás minden rezdülését. Eleinte még sokszor a szülő irányít, aztán egyre többször már a gyerek, a kamasz vezet és amikor eljön az ideje, hogy lekérik a fiatal urat vagy hölgyet, akkor elégedetten félre kell tudunk állni, hiszen már nem a miénk a parkett.
2. Bízzunk benne!
Az egyik alapvető "élet-üzenet", amit egy gyereknek szinte minden egyes nap hallani kell a szüleitől: "Bízom benned!" Ha tudunk bízni a gyermekünkben, akkor cserébe nyitottságot, őszinteséget és hálát kapunk. A szülő gyerekbe vetett bizalmát leginkább a kamaszkor teszi próbára. A serdülőkor végén három alapvető kérdés foglalkoztatja a kamaszokat: "Ki vagyok én?", "Hogyan kapcsolódok másokhoz?" és "Miben higyjek?" A belső késztetés, hogy önálló személlyé váljon nem a személyünknek szóló elutasítás, hanem sokkal inkább az egészséges idetintás fejlődésének a jele.
3. Tanítsuk meg dönteni!
A külső, szülői kontroll helyébe fokozatosan a belső kontroll kell, hogy lépjen. Minél előbb kínálunk a gyerekeknek olyan döntési lehetőségeket, ahol a döntések természetes következményeivel biztonságos körülmények között szembesülhetnek, annál jobban tudnak majd okos döntéseket hozni. Mielőtt élesben meggondolatlanul kockáztatnának, még a védett otthoni közegben megtanulhatják, hogy döntéseikkel hogyan irányítsák jól az életüket.
Engedjük el gyermekünk kezét, hogy visszajöjjön tankolni!
- See more at: http://www.medveczkykata.hu/gyerekneveles/szulo_gyerek_kapcsolat/helikopter_szulok#sthash.C4qWMrd8.dpuf
Már egészen csecsemőkortól kezdve gyakorolhatjuk.
A kötődő nevelés híve vagyok, mégis mikor a gyermekeim kisbabák voltak és éppen jól érezték magukat, szívesen adtam oda nagyszülők, barátok kezébe, had fogják ők is egy kicsit őket. A nagypapa még hordozókendőbe is magára kötötte a legkisebb gyermekem, ami a jelek szerint óriási élmény volt mindkettőjük számára.
Kislányom 5 éves volt, mikor először szeretett volna az egyik kis barátnőjénél aludni. Napokig kérlelt és érvelt. Végül azt gondoltam, ha ennyire szeretné, akkor már biztosan érett rá. Kis izgalommal, de nagy bizalommal elengedtük. Hazaérve olyan kitörő örömmel számolt be a történtekről, hogy biztos vagyok benne egy életre magával viszi ezt az élményt és az általa szerzett tapasztalatot: "Milyen jó, hogy bíztak bennem."
Amikor a lelki köldökzsinórral túl szorosan és túl sokáig magunkhoz kötjük a gyerekeinket, akkor a legnagyobb pszichológiai erőszakot követjük el ellenük: nem engedjük, hogy önállóvá váljának és felnőjenek.
A helikopter szülők, folyamatosan a gyermekük fölött "repkednek" és feszült aggodalommal követik őket, leginkább attól a céltól vezérelve, hogy megóvják őket a rájuk leselkedő veszélyektől és a természetes következményekkel járó életleckéktől.
A gyermek fejlődésének bizonyos szakaszaiban valóban óriási szükség van a szülői kontrollra, és ez csak még jobban megnehezíti, hogy idejében el tudjuk engedni a kormányt, amikor már nem nekünk kell irányítani.
A kutatók szerint a legnagyobb problémát az okozza, hogy a helikopter szülők nem képesek a viselkedésüket a gyermek fokozatosan fejlődő érettségéhez, kompetenciájához és önállóságához igazítani.
A túlzott kontroll következményei
A felelősségvállalás hiánya.
A helikopter szülők megfosztják a gyermeküket attól, hogy cselekedeteik természetes következményeivel szembesüljenek, és így nem tanulják meg, hogy tetteikért felelősséget vállaljanak.
Kudarctól való félelem.
Ha nem engedjük, hogy a hibákból tanuljanak azt közvetítjük feléljük, hogy tökéletesnek kell lenniük. Nem mernek kockázatot vállalni és ez megakadályozhatja őket attól, hogy megvalósítsák az álmaikat, ill, hogy egészséges, érzelmileg biztonságot nyújtó kapcsolatokat alakítsanak ki.
Alacsony önbizalom.
Azáltal, hogy szülőként állandóan megóvjuk gyermekünket a stresszkeltő szituációktól, azt üzenjük neki, hogy nem hisszük el, hogy képes kiállni magért vagy megvédeni magát.
Függő személyiség.
Sérül a gyermek kompetencia érzése és az önállósági iránti igénye, ami depressziót is okozhat. A szülők túlzott aggódása és bevonódása, nem csak a gyermek mindennapi életvezetését, egészséges párkapcsolat kialakítását és fenntartását nehezíti meg, hanem a mentális egészségére is káros hatással van.
Vágjuk el a lelki köldökzsinórt!
Sok szülő számára jelent valódi kihívást az, hogy megadja gyermekének azt a szabadságot, hogy fiatal felnőtté válhasson, aki saját, felelős döntéseket hozhat. Tele vagyunk félelemmel, aggódással és valószínüleg ez a mozgatórugója a legtöbb kamasz-szülő vitának is.
Az egészséges személyiség kialakulásához a gyerekeknek szükségük van arra, hogy bontogassák a szárnyaikat.
És egyszer muszáj kirepülniük a fészekből is.
1. Engedjük, hogy kezdeményezzen!
A gyerekek kiskoruktól kezdve folyamatosan kezdeményeznek. A mi feladatunk, hogy rájuk hangolódjunk, megértsük és empatikusan kövessük őket. Olyan ez, mint egy tánc, ahol a partnerek érzik egymás minden rezdülését. Eleinte még sokszor a szülő irányít, aztán egyre többször már a gyerek, a kamasz vezet és amikor eljön az ideje, hogy lekérik a fiatal urat vagy hölgyet, akkor elégedetten félre kell tudunk állni, hiszen már nem a miénk a parkett.
2. Bízzunk benne!
Az egyik alapvető "élet-üzenet", amit egy gyereknek szinte minden egyes nap hallani kell a szüleitől: "Bízom benned!" Ha tudunk bízni a gyermekünkben, akkor cserébe nyitottságot, őszinteséget és hálát kapunk. A szülő gyerekbe vetett bizalmát leginkább a kamaszkor teszi próbára. A serdülőkor végén három alapvető kérdés foglalkoztatja a kamaszokat: "Ki vagyok én?", "Hogyan kapcsolódok másokhoz?" és "Miben higyjek?" A belső késztetés, hogy önálló személlyé váljon nem a személyünknek szóló elutasítás, hanem sokkal inkább az egészséges idetintás fejlődésének a jele.
3. Tanítsuk meg dönteni!
A külső, szülői kontroll helyébe fokozatosan a belső kontroll kell, hogy lépjen. Minél előbb kínálunk a gyerekeknek olyan döntési lehetőségeket, ahol a döntések természetes következményeivel biztonságos körülmények között szembesülhetnek, annál jobban tudnak majd okos döntéseket hozni. Mielőtt élesben meggondolatlanul kockáztatnának, még a védett otthoni közegben megtanulhatják, hogy döntéseikkel hogyan irányítsák jól az életüket.
Engedjük el gyermekünk kezét, hogy visszajöjjön tankolni!
- See more at: http://www.medveczkykata.hu/gyerekneveles/szulo_gyerek_kapcsolat/helikopter_szulok#sthash.C4qWMrd8.dpuf
Már egészen csecsemőkortól kezdve gyakorolhatjuk.
A kötődő nevelés híve vagyok, mégis mikor a gyermekeim kisbabák voltak és éppen jól érezték magukat, szívesen adtam oda nagyszülők, barátok kezébe, had fogják ők is egy kicsit őket. A nagypapa még hordozókendőbe is magára kötötte a legkisebb gyermekem, ami a jelek szerint óriási élmény volt mindkettőjük számára.
Kislányom 5 éves volt, mikor először szeretett volna az egyik kis barátnőjénél aludni. Napokig kérlelt és érvelt. Végül azt gondoltam, ha ennyire szeretné, akkor már biztosan érett rá. Kis izgalommal, de nagy bizalommal elengedtük. Hazaérve olyan kitörő örömmel számolt be a történtekről, hogy biztos vagyok benne egy életre magával viszi ezt az élményt és az általa szerzett tapasztalatot: "Milyen jó, hogy bíztak bennem."
Amikor a lelki köldökzsinórral túl szorosan és túl sokáig magunkhoz kötjük a gyerekeinket, akkor a legnagyobb pszichológiai erőszakot követjük el ellenük: nem engedjük, hogy önállóvá váljának és felnőjenek.
A helikopter szülők, folyamatosan a gyermekük fölött "repkednek" és feszült aggodalommal követik őket, leginkább attól a céltól vezérelve, hogy megóvják őket a rájuk leselkedő veszélyektől és a természetes következményekkel járó életleckéktől.
A gyermek fejlődésének bizonyos szakaszaiban valóban óriási szükség van a szülői kontrollra, és ez csak még jobban megnehezíti, hogy idejében el tudjuk engedni a kormányt, amikor már nem nekünk kell irányítani.
A kutatók szerint a legnagyobb problémát az okozza, hogy a helikopter szülők nem képesek a viselkedésüket a gyermek fokozatosan fejlődő érettségéhez, kompetenciájához és önállóságához igazítani.
A túlzott kontroll következményei
A felelősségvállalás hiánya.
A helikopter szülők megfosztják a gyermeküket attól, hogy cselekedeteik természetes következményeivel szembesüljenek, és így nem tanulják meg, hogy tetteikért felelősséget vállaljanak.
Kudarctól való félelem.
Ha nem engedjük, hogy a hibákból tanuljanak azt közvetítjük feléljük, hogy tökéletesnek kell lenniük. Nem mernek kockázatot vállalni és ez megakadályozhatja őket attól, hogy megvalósítsák az álmaikat, ill, hogy egészséges, érzelmileg biztonságot nyújtó kapcsolatokat alakítsanak ki.
Alacsony önbizalom.
Azáltal, hogy szülőként állandóan megóvjuk gyermekünket a stresszkeltő szituációktól, azt üzenjük neki, hogy nem hisszük el, hogy képes kiállni magért vagy megvédeni magát.
Függő személyiség.
Sérül a gyermek kompetencia érzése és az önállósági iránti igénye, ami depressziót is okozhat. A szülők túlzott aggódása és bevonódása, nem csak a gyermek mindennapi életvezetését, egészséges párkapcsolat kialakítását és fenntartását nehezíti meg, hanem a mentális egészségére is káros hatással van.
Vágjuk el a lelki köldökzsinórt!
Sok szülő számára jelent valódi kihívást az, hogy megadja gyermekének azt a szabadságot, hogy fiatal felnőtté válhasson, aki saját, felelős döntéseket hozhat. Tele vagyunk félelemmel, aggódással és valószínüleg ez a mozgatórugója a legtöbb kamasz-szülő vitának is.
Az egészséges személyiség kialakulásához a gyerekeknek szükségük van arra, hogy bontogassák a szárnyaikat.
És egyszer muszáj kirepülniük a fészekből is.
1. Engedjük, hogy kezdeményezzen!
A gyerekek kiskoruktól kezdve folyamatosan kezdeményeznek. A mi feladatunk, hogy rájuk hangolódjunk, megértsük és empatikusan kövessük őket. Olyan ez, mint egy tánc, ahol a partnerek érzik egymás minden rezdülését. Eleinte még sokszor a szülő irányít, aztán egyre többször már a gyerek, a kamasz vezet és amikor eljön az ideje, hogy lekérik a fiatal urat vagy hölgyet, akkor elégedetten félre kell tudunk állni, hiszen már nem a miénk a parkett.
2. Bízzunk benne!
Az egyik alapvető "élet-üzenet", amit egy gyereknek szinte minden egyes nap hallani kell a szüleitől: "Bízom benned!" Ha tudunk bízni a gyermekünkben, akkor cserébe nyitottságot, őszinteséget és hálát kapunk. A szülő gyerekbe vetett bizalmát leginkább a kamaszkor teszi próbára. A serdülőkor végén három alapvető kérdés foglalkoztatja a kamaszokat: "Ki vagyok én?", "Hogyan kapcsolódok másokhoz?" és "Miben higyjek?" A belső késztetés, hogy önálló személlyé váljon nem a személyünknek szóló elutasítás, hanem sokkal inkább az egészséges idetintás fejlődésének a jele.
3. Tanítsuk meg dönteni!
A külső, szülői kontroll helyébe fokozatosan a belső kontroll kell, hogy lépjen. Minél előbb kínálunk a gyerekeknek olyan döntési lehetőségeket, ahol a döntések természetes következményeivel biztonságos körülmények között szembesülhetnek, annál jobban tudnak majd okos döntéseket hozni. Mielőtt élesben meggondolatlanul kockáztatnának, még a védett otthoni közegben megtanulhatják, hogy döntéseikkel hogyan irányítsák jól az életüket.
Engedjük el gyermekünk kezét, hogy visszajöjjön tankolni!
- See more at: http://www.medveczkykata.hu/gyerekneveles/szulo_gyerek_kapcsolat/helikopter_szulok#sthash.C4qWMrd8.dpuf
Egyszer az egyik kedves barátunk úgy adta hírül gyermeke születését, hogy a kis jövevény megérkezett hozzájuk, vendégségbe, kb. 20-25 évre.
Elgondolkodtatott az üzenet: a gyermekeink nem a mi tulajdonunk és nincs jogunk arra, hogy helyettük éljük az ő életüket. Ajándékként kapjuk őket és velük együtt az embertpróbáló feladatot: EMBERT faragni. Aztán eljön az idő és akár kész van, akár nem, útjára kell engedni.
Kisfiam fülig érő mosollyal újságolta a napokban, mikor belépett az ajtón: "Képzeld, mami, reggel az Andris megkérdezte, hogy te is buszos lettél?" Első osztályos és a szomszédos községbe jár iskolába, ahová minden nap autóval vittük el őt. Karácsony után merült fel benne, hogy szeretne busszal menni. Mi beleegyeztünk és ezzel egy kicsit megint elengedtük. Az első napot végig izgultam, amíg haza nem jött. Az eufória még most is tart. Boldog és büszke magára, hogy bérlete van és buszos lett.
Az elengedés nem egy egyszeri aktus, hanem jó esetben egy újra és újra visszatérő élmény, tapasztalás szülő és gyermek számára.
- See more at: http://www.medveczkykata.hu/gyerekneveles/szulo_gyerek_kapcsolat/helikopter_szulok#sthash.C4qWMrd8.dpuf
A te gyerkőcöd "kézzel-lábbal" eszik, vagy kizárólag kiskanállal engeded? Hogy mi köze van az evésnek, ivásnak a beszéd alakulásához?
Dr. Molnár Szilvia írásából igen érdekes részleteket tudhattok meg. Érdemes elolvasni, ha kíváncsi vagy, hogyan tudod segíteni a babád beszédfejlődését az evéssel, ivással kapcsolatban.
"A presszókávés üvegpohár esete a logopédiával
Amióta az eszemet tudom, édesanyám lépten-nyomon azzal dicsekedett, hogy „az én lányom már féléves korában pohárból ivott.” Sokáig hittem, hogy ez csak egy urbánus legenda, ameddig meg nem született a fiam, és be nem köszöntött az első igazán forró nyár a globális felmelegedés történetében. A két hónapos fél óránként megszomjazott, az orvos azonban belém verte, hogy etetni márpedig csak háromóránként szabad, amivel teoretikusan nem is volt baj, de hát mindenki tikkadt a harmincnyolc fokban, ezért a szoptatások között vízzel itattam. De nem ám csőrösből, hanem abból a kis presszókávés üvegpohárból, amelyből egykoron én is ittam, és amelyet édesanyám rám hagyott. Legnagyobb meglepetésemre működött. Ment ugyan a víz mindenhová, de jutott a gyerek szájába is elég, és attól kezdve nem volt kérdés: féléves korára pohárból fog inni ő is.
A beszéd az evéssel kezdődik
1. A beszédtanulás az evéssel/ivással kezdődik, hiszen a szájizmokat használjuk a beszédhez is, és ha az egyik nem megy, akkor nagy valószínűséggel a másikkal is gondok lesznek. Ha az újszülött a világra jön, enni kezd el először, mielőtt beszélni kezdene. És úgy fog beszélni is, ahogyan enni kezdett. Önállóan, kézzel-lábbal – vagy nagy szemekkel várva, hogy a falat a szájába hulljon. És rajtunk áll, hogy melyiket választjuk.
Az első érzékszerv, amelyet a baba akarttal használ, a szája. A látás és a hallás akaratlanul történik vele. De a szándékolt megismerés első otthona a száj: mindent a szájához emel, letapogatja, kóstolgatja. Az a jó, ha ezt hagyjuk. Ha állandóan az a reakció, hogy „fúj, koszos”, akkor elmegy tőle a kedve és egy nagyon fontos korai tapasztalatszerzéstől esik el. Igyekezzünk inkább olyan környezetet teremteni, hogy ezt elkerüljük. Hadd vegyen a szájába minél többféle anyagú és formájú játékot, dolgot. Lehet az egy ártalmatlan fakanál, vagy egy tisztára mosott, kis fedő a konyhából, egy műanyag pohár, kanál, gyakran mosott rongyok, fajátékok, műanyag lapozgatók. Az már az anyai idegrendszertől függ, hogy a kertben, játszótéren mit engedünk meg neki kóstolni. Mert fog. Ott is.
A pohárból ivásra azért jó nagyon korán, már csecsemőkorban megtanítani a gyermeket, mert amellett hogy rengeteg költséget megspórolunk vele, megszokja a gyermek a helyes nyelési technikát (a nyelvhát feldomborítását), ami elengedhetetlen a beszédhangok produkciójához. A nyelvlökéses nyelést (vagyis a nyelvheggyel való hátralökést) alkalmazó gyermekek se enni, se beszélni nem tudnak rendesen, és speciális terápiára szorulnak. Érdemes ezt megelőzni a helytelen étkezési szokások minél előbbi felszámolásával: a kizárólag pürésített ételek fogyasztásával, az állandó cumizással és a szoptatási korszak utáni cumisüvegből etetéssel.
2. Amint képes a gyermek kézzel fogni és szilárd ételt fogyasztani – ami akadályozatlan fejlődés esetén akár már tíz hónapos kortól lehetséges –, adjunk a kezébe ártalmatlan rágcsálnivalókat: a legjobbak a könnyen porladó és pépesedő ételek, mint például a kifli és az alma. Egy éves korára teljesen elhagyható a pürésített ételek kategóriája, és jöhet a kis darabos ételek korszaka: a villával szétnyomott krumpli és apró kockákra vágott husi.
Ami a beszéd szempontjából fontos, az egyrészről az ízlelés mint tapasztalatszerzés, az ajkakkal és a nyelvvel történő érzékelés, az ízek, formák, halmazállapotok megkülönböztetése; másrészről pedig a szájizmok dolgoztatása. Ha csak pürét kap a gyermek, nem tanul meg rágni, és gyengék lesznek a szájizmok a beszédhez is. Ha csak pürét kap a gyermek, ellustul ez az érzékszerve, és nem tudja majd szépen artikulálni a hangokat, mert nem elég mozgékonyak az ajkak és a nyelv. A pürével nincs sok feladat, azt csak nyelni kell, de a szilárd falatot forgatni kell a szájában, ide-oda tologatni, fogakkal megőrölni, nyelvvel összenyomni stb.
Van egy kisfiú az óvodámban, aki élénken kommunikál, imád beszélni, fantasztikus történeteket talál ki nem létező kistestvérével közös kalandjaikról, de nagyjából ennél többet nem is értek meg az egészből, annyira artikulálatlanul ejti a hangokat. Kérdeztem, jár-e logopédushoz, jár. Hm. És mit eszik, jött a következő kérdés. Mert az óvodában alig valamit, azt is órákig. Megfigyeltem: nem rág, inkább nyammog, a leves soha nem fogy el, a zöldségek és a saláta tőle ott fonnyadhat évekig a tányérján, a tejbegríz viszont gyorsan lecsúszik. Aztán kiderült, hogy amikor az édesanyja érte jön, akkor a kisfiú azonnal a mamája táskájához rohan, mert abban lapul a cumisüveg a finom meleg-cukros tejjel. A kisfiú öt éves. Tavaly nyár elején ültünk le a mamájával beszélni az szilárd ételek bevezetéséről. Azóta sokat tisztult a kisfiú beszéde, láthatóan rág, és noha még unszolni kell, és a mamája táskájában is lapul mindig egy pizzaszelet, az otthoni egészséges étkezéséről már nem tudunk gondoskodni. Azóta viszont megértem a történeteit, és mivel közben ötéves lett, végre a karmaim közé kaparintottam fejlesztésre.
3. Aztán jön a kanál korszaka. Sok szülő tanítja meg gyermekét már egészen kicsi korban kanállal enni, ami nagyon jó dolog, mert fejleszti a kézügyességet (étel kikanalazása a tálból) és a térbeli tájékozódást (szájba történő bevezetése, mondjuk, az orr helyett). De semmiképpen ne hagyjuk el a kézzel evést. Sőt, két éves kortól kifejezetten hasznos bevezetni napi egy játékos étkezést, ahol nyelvvel kell felszedni a tányérból a csokigolyót, vagy szívószállal kivenni a dobozból, és egyenként a tányérra rakni, majd onnan kifújni, és egyáltalán: szívószállal inni, italba buborékot fújni. Tudom, hogy maszatol asztalt, terítőt és gyereket, és játszásba fullad az evés, de megint csak rajtunk múlik, hogy ezt hogyan vezetjük be. Állandóan mindenhol, vagy egy adott időpontban és szűk családi körben. Ezek a játékos evésgyakorlatok a beszédfejlődést segítik, a szép artikulációt, tudatosítják és ügyesítik az ajkak és a nyelv mozgását. Amúgy nem biztos, hogy a gyermeknek kedve van együttműködni a beszédfejlesztésben, és a „Gyere, kicsim, gyakoroljuk azt a nyomorult S-t” mondattól valószínűleg a másik irányba fog futni – joggal. De melyik gyermek mondott már nemet egy kis csokigolyóevésre? Amely nyilván helyettesíthető mézes felfújt biotönkölyszemekkel is, ha azt akarjuk, a lényeg, hogy evéssel erősítse a beszédszerveit.
És végül egy nagyon fontos összefüggés az evési szokások és a beszédfejlődés között, amely leginkább a társas viselkedést szabályozza és a gyermek nyitottságát készíti elő a kommunikációra.
Mindenképpen kerüljük az evést tévénézés közben (teljesen más ügy a pattogatott kukorica családi mozizáskor), valamint a kiskanállal rohangálást a játszó gyermek után – ez senkinek sem jó, de legkevésbé a gyermeknek, mert elrontja evési szokásait, és hátráltatja beszédfejlődését (hogy a többi rossz szokás kialakításáról már ne is beszéljünk).
Ehelyett üljön le az egész család az asztalhoz minden nap legalább egyszer, és hétvégén többször is. A családi étkezések fontos rituálék, ám a legkevésbé az evésről szólnak. A közös étkezés lehetőség a kommunikációra, az a hely és az az idő, ahol mindenkire figyelnek, amikor mindenkit meghallgatnak. Ha az ilyen alkalmak a gyermek életében rendszeressé válnak, akkor a gyermek beszédfejlődése látványosan és garantáltan megugrik, az egészséges étkezési szokásokat pedig egyszerűen csomagban kapjuk vele, nem kell külön dolgozni rajta. "
Egy szeretetteljes párkapcsolat igenis munka, amiért mindennap meg kell küzdeni. Néha egészen apró dolgok is képesek válóokká fajulni, ha a felek nem kezelik megfelelően a helyzetet. De hogyan döntsük el, kinek van igaza, és mit tegyünk, hogy teljesüljenek a vágyaink? Bagdy Emőke pszichológus a hosszan tartó, boldog párkapcsolat legfontosabb szabályairól mesélt.
A Három Királyfi, Három Királylány Mozgalom szervezésében Bagdy Emőke klinikai szakpszichológus, pszichoterapeuta nemrégiben előadást tartott a párkapcsolati boldogság titkairól. Ahogy a világon sok más dologra, úgy a párkapcsolatkokra is igaz a mondás: az ördög a részletekben lakozik. Egészen apró, szinte jelentéktelennek tűnő sérelmek lehetnek durva viták és veszekedések gócpontjai. De hogyan lehet egy ilyen helyzetet jól kezelni? Összegyűjtöttük a pszichológus által javasolt legfontosabb praktikákat, amelyek kiegyensúlyozottá és működőképessé tehetnek egy életen át tartó szövetséget is.
Ki mit hozott magával?
Mire az ember eljut odáig, hogy megtalálja élete párját, már jócskán összegyűlnek tapasztalatok, minták, amik a korábbi párkapcsolatokban rögzültek. Ugyanazt a helyzetet teljesen különbözőképpen élheti meg két ember attól függően, hogy milyen előzetes tapasztalatra, tudásra tettek szert. Egy ilyen helyzetben ahhoz, hogy jól működjön a kapcsolat, tisztázni kell, hogy tulajdonképpen ki mit hoz magával, mi az, amire az egyik ember érzékenyebb, mi az, amire a másik.
A gondoskodó szeretet, ragaszkodás, hűség olyan alapélmények, amelyeket – normális esetben – szinte az anyatejjel szív magába egy gyerek és már csecsemőként rögzül a sejtmemóriában. A törődéselméletek szerint a biztonságos közegben felnövő gyermeknél később a párkapcsolat is máshogy alakul, mert tud kötődni és bízik a másikban. Nem merülnek fel benne kétségek.
Le kell küzdeni a bizonytalan kötődést!
Kísérletek igazolták, hogy a bizonytalan kötődés nehéz helyzeteket teremt. A gyerekkori elhagyásélmény (akár az is, ha sokáig hagyják a babát sírni, és nem foglalkoznak vele) erősen meghatározza az emberek személyiségét és a párkapcsolathoz való hozzáállást. Például ha a másik fél nem ad hírt magáról egy esti baráti találkozó alkalmával, nem lehet tudni, hogy hol van pontosan, mert nem telefonál, akkor a bizonytalanul kötődő embereknél kialakul egyfajta kétségbeesés és pánik attól, hogy elhagyták. Ez szomorúságot, tehetetlenséget, bizonyos esetekben még haragot is teremt – mutat rá a szakpszichológus. Ez az ambivalens kötődés komolyan megnehezítheti a párkapcsolatot, ezért folyamatosan dolgozni kell rajta.
Adni kell és nem elvárni
A pszichológus szerint aki az identitásépítésben eljut odáig, hogy tudjon adni, szeretni, az tud igazán boldog lenni, hiszen a párkapcsolatnak alapja, hogy elsőként adni kell, hogy utána ugyanazt a szeretetet, törődést és gondoskodást vissza is kapjuk. Egy érett kapcsolat mozgatórugója, hogy a résztvevők megtanuljanak adni egymásnak, a gyerekeiknek és a családtagjainak.
Mi kell a férfinak, és mi a nőnek?
A nőknek alapvetően fontos, kultúrafüggetlenül szükségletük, hogy biztonságban érezzék magukat, és a férfi folyamatosan kifejezze feléjük a szeretetét – mondja Bagdy Emőke. Ennek a biztonságnak egyik kifejeződése az esküvő és a házasság, ami tulajdonképpen egy archaikus vágy a nőkben. A férfiaknak – a kutatások szerint – ezzel szemben leginkább szabadságra van szükségük. Ahhoz, hogy valóban szabadságot kapjanak, természetesen bizalomra is szükség van a nő részéről. Az elemzések azonban bizonyították, hogy ez a bizalom és a szabadság előnyére válik a kapcsolatnak. Jóval kevesebb az esély arra, hogy a férfi más nők társasága után vágyakozzon, ha tudja, hogy mekkora bizalommal vannak iránta, és mekkora szabadsága van. Az igények tehát távolról sem azonosak, éppen ezért néha érdemes kicsit a másik szemszögéből is megnézni egy helyzetet.
Az együttélés meglepetései
Egy pár életében izgalmas élmény az összeköltözés, ilyenkor sok olyan dolog is kiderül a másikról, amivel korábban nem szembesültek. Az együttélés során azonban a legapróbb összezördülések is válóokká fokozódhatnak, ha nem kezelik megfelelően a konfliktust. Ha a fiú és a lány is mást visz otthonról, máshogy nevelkedtek, más a prioritásuk, akkor igen komoly feszültségek, az elvárásokból fakadó konfliktusok keletkezhetnek. Egy megszokott rend például kapásból felborul, ha kisbaba születik, hiszen a mosogatás máris messze nem olyan fontos, ha a babával kell törődni. Éppen ezért fontos megbeszélni, tisztázni, hogy ne legyenek teljesíthetetlen elvárások a másik felé – hangsúlyozza a pszichológus. Olyan kis dolgok is számítanak, hogy ki viszi le a szemetet. Érdemes felosztani, hogy ki mit vállal, és mi az, amit közösen csinál a pár, és a vita elkerülése végett ezt ajánlott írásban is megfogalmazni és komolyan venni.
Fotó: Greg Wood / Europress/AFP
A szent idő, ami nem sérülhet
Az idő elosztása nélkülözhetetlen eleme egy jól működő párkapcsolatnak, mert bizony tény, hogy a felek nem csinálnak mindent együtt. Kell, hogy mindenkinek legyen egy kis saját ideje, amivel azt kezd, amit szeretne (sport, barátok, szórakozás). Ugyanakkor azt is érdemes meghatározni, hogy egy hétből mennyi az az idő, amit mindig együtt töltenek. Ez egyfajta szent idő, ami normális körülmények között nem maradhat el (nem írhatja felül egyéni program). Ilyen például a közös vasárnapi ebéd, egy reggeli, délutáni séta, vagy bármi más. Ha ez megszűnik, akkor az a fajta intimitás is sérül, amikor a felek igazán együtt tudnak lenni, egymásra figyelni és fontos dolgokat megvitatni.
El kell fogadni a másik igazságát
És ami a legfontosabb: a kommunikáció, ahhoz, hogy sikeresen lehessen közvetíteni azt, hogy milyen elvárások, kérések, vágyak vannak a másik felet illetően, ahhoz elengedhetetlen, hogy azt a lehető legjobban kommunikáljuk. A szavak itt sem jelentenek mindent, sokkal fontosabb a hangsúly, hangszín, a mimika, a gesztikuláció. Ezek sok mindent elárulnak a valódi érzelmi állapotról. Nem mindegy, hogy milyen hullámhosszon kezdik a beszélgetést. Egy egyszerű kérést is lehet úgy kommunikálni, hogy az a másik számára bántó, sértő legyen és rögtön foggal-körömmel küzdjön az ellenkezőjéért.
Előadása végén Bagdy Emőke hangsúlyozza, hogy nincs olyan, hogy csak az egyik félnek van igaza, mert minden szubjektív, nézőpont kérdése. Amint belátja egy pár, hogy nem kell, hogy valakinek mindig igaza legyen, sokkal gördülékenyebbé és szeretetteljesebbé válik a kommunikációjuk. Hiszen tisztelni kell a másik igazságát is. A párkapcsolat tulajdonképpen műalkotás, és az életben mindenki maga dönthet arról, hogy mit épít: palotát vagy viskót. Attól függően, hogy mennyi energiát fektet a dologba, lehet ez is, az is.
Séllei Lilla cikke 2015 novemberről a vous.hu oldalról, melyben Vida Ágnes gyermekekkel foglalkozó pszichológus és Nyéki Márta válaszoltunk a felmerülő kérdésekre. Fogadjátok szeretettel!
Akárcsak minden mást, a gyerekek beszélni is a szülők leutánzásával tanulnak meg. Helyes-e tehát, ha gügyögünk, vagy ezzel végleg elronthatunk mindent? Szakértőkkel erre keressük a választ.
Pont a napokban láttam a Szex és New York azon részét, amikor Miranda babát vár, de sem a bababulin, sem a szülőszobán nem engedi a babás gügyögést. Vannak szülők, akik elutasítják, és ügyelnek arra, hogy semmiképpen se gügyögjenek a gyerekükhöz, míg mások szerint nincs ezzel semmi baj.
Vida Ágnes babapszichológust és Nyéki Márta babajelbeszéd-oktatót kérdeztük a témáról, miközben megpróbáltunk utánajárni, mi a jobb: ha gügyögünk vagy sem?
Nem meglepő, hogy a csecsemőkori hallásszűrésre nagy gondot kell fordítani, hiszen az emberek közötti legfőbb kommunikációs eszköz a beszéd, ami a folyamatosan hallott beszéd során alakul ki. Az újszülött már a szülőszobán felsír, ezzel a hangadással jelzi, ha problémája van.
Vida Ágnes babapszichológus figyelmeztet, a kommunikációt már a születés előtt el kell kezdeni:
Beszélgetni már a magzati korban kell a babával, csecsemőkorban könnyebben megnyugszanak az anya hangjára azok a babák, akik a magzati korból ismerik az édesanyjuk hangját.
Születés után az első hónap végére a hangok tárháza szélesedik, és már nem csak rosszkedvét fejezi ki hangokkal. A gőgicsélés az első próbálkozás, amit olyan három hónapos korban a gagyogás vált fel, ez igazából tréning a későbbi izommozdulatokhoz.
A gőgicsélés és a gagyogás között a legnagyobb különbség az, hogy utóbbiban csak a gyerek anyanyelvében használt hangok vannak jelen.
Természetesen a beszélgetést a születés után is folytatni kell. Nem gügyögni kell, hanem beszélgetni, lehet mesét mondani, énekelni, mondókákat mondani, ezek nemcsak a nyelvi készségeket fejlesztik, de nyugodtabbá is teszik a babák. A ritmikus hangzás például az altatás során is megnyugtatja a babát, 3-4 hónapos kortól pedig már az ölbéli játékokat, a rendszeres mondókázást is nagyon élvezik” – mondta Vida Ágnes, és hozzáteszi, ezekkel a játékokkal a baba-mama közötti kötődést is erősíthetjük.
Az első szavakra egészen egyéves korig várni kell, de a gyerekek már sokkal hamarabb megértik a hozzájuk intézett beszédet.
Emlékszem, amikor a kisfiam megszületett, rengeteget álmodtam éjszaka arról, hogy beszél hozzám – ezzel, gondolom, sok más szülő is így van.
A gyermek olyan módon sajátítja el a beszélt nyelvet, amilyen mintát lát és hall maga előtt. Én mindenképpen azt javaslom, hogy a gyermekkel tisztán, érthetően és lehetőleg választékosan beszéljünk. (Ny. Márta)
A fejlődést természetesen hátráltathatják olyan tényezők is, mint a hallássérülés vagy szájpadhasadék. Érdemes már szoptatáskor figyelni, mert a szopási nehézségek utalhatnak későbbi problémákra.
Az én kisfiamnak például szopási nehézsége volt, a túl hosszú nyelvféke miatt nem tudott rendesen vákuumot képezni. Szerencsére az első otthon töltött héten kiszúrta a problémát a védőnő, egy szakorvos felcsippentette a nyelvét, és azóta sincs semmi baj. Ellenben ismerek olyan gyereket, akinél a hosszú nyelvféket nem szűrték ki kisbabakorban, és cseperedve beszédhibával küzdött emiatt.
Babajelbeszéd
Amikor a babák beszédfejlődésével foglalkozunk, nem mehetünk el szó nélkül a mostanában egyre népszerűbb babajelbeszéd mellett, amit ma már szakmai oktatók segítségével sajátíthatnak el az ez iránt érdeklődő szülők. A számomra teljesen ismeretlen babajelbeszédről Nyéki Mártával, a Mesélő Jelek Babajelbeszéd Program szakmai vezetőjével beszélgettem.
A babajelbeszéd egy ösztönösen és természetes módon is működő része a kommunikációnak, a babák születésüktől fogva kommunikálnak testbeszéddel, mozdulatokkal, gesztusokkal, kézjelekkel.
Minden baba és anya közt kialakulnak egyezményes jelzések: dörzsöli a szemét, ha álmos; felfelé nyújtja kezeit, ha azt szeretné, vegyük fel; tapsol, ha örül valaminek.
„A babajelekkel semmi szokatlant nem szeretnénk bevinni a családok életébe, csupán ezeket a már működő jelzéseket kiegészíteni még több babajellel – mondta Nyéki Márta, és hozzátette: – A beszélt és jelelt kommunikáció végig egymás mellett állnak, hiszen a jeltanulással segítjük a beszédfolyamat elsajátítását, szókincset bővítünk, és mivel nagyon sokszor kimondjuk a szót a jel mellé, ezzel is gyorsíthatjuk a folyamatot.”
A babajelbeszéd abban az időszakban lesz a legnagyobb hasznukra a szülőknek és a csemetéknek egyaránt, amikor a kisgyermeknek egyéves kora körül már rengeteg mondanivalója lenne, de az ujjal rámutatás már kevésnek bizonyul arra, hogy kifejezze magát – ezt Vida Ágnes is megerősítette: „Az egyre fejlődő akarattal rendelkező baba számára sokszor okoz feszültséget, hogy nem tudja megértetni magát, és vannak olyan anyák, akik számára nehézséget okoz, hogy nem képesek minden helyzetben megérteni a gyermekük szándékait. Nekik ez sokat segíthet.”
Ma már nemcsak tanfolyamokon, hanem a 2014-ben megjelent, Babajelbeszéd – hatékony kommunikáció című könyvvel, DVD és jelkártyás könyvecske, a Lapozgató segítségével is elsajátíthatjuk a babajelbeszédet.
Mikor forduljunk szakemberhez?
„A következő helyzetekben kell mindenképpen segítséget kérni: ha a baba féléves koráig egyáltalán nem kezd el kísérletezni, játszani a hangjával, gügyögni. Ha korábban gügyögött, játszott a hangjával, de azt abbahagyta, vagy sikítozásba, visítozásba csapott át. Ha a baba az életkor előrehaladtával nem képes egyre jobban kifejezni magát – többféle sírással, gesztusokkal, mimikával, babanyelven –, nem észlelünk fejlődést.
Ha a baba nem reagál a hangokra, három hónapos kora után nem fordul oda, ha a nevén szólítják, vagy ha a háta mögül hirtelen hangot hallatunk, például tapsolunk.
Ha a darabos ételeket még egyéves korában sem hajlandó (legalább 1-2 félét) megrágni, ez az arcizom gyengeségére utalhat, amire természetesen a beszédfejlődéshez szükség van” – tudtuk meg Vida Ágnestől.
Ha stresszesek a mindennapjaid és nem jön össze a baba ez is hatással lehet a fogantatásra.
Részlet a könyvből:
A mindent gátló stressz
"... meggátol abban, hogy jól érzed magad, vagy hogy kisbabád legyen. A mi túlhaladott kőkorszaki tartozékunk hátrányai.
Mielőtt bekukkantanánk a tudatalattid rejtelmeibe, engedd meg, hogy még egy apró kitérőt tegyünk. Nagyon fontos hogy beszéljünk a modern társadalom egyik legnagyobb problémájáról a stresszről., amely tartós fennállás esetén akár termékenységi problémákhoz is vezethet.
Az első gondolatod nyilván az, hogy a stressz elsősorban a párodnál okozhat "állóképességi" problémát egy hosszú, értekezletekkel teli nap után. Nagyon tévedsz.A stresszel együtt járó szorongás ugyanis a bonyolult hormonális rendszerünkön keresztül erőteljes hatást fejt ki a mi szervezetünk működésére is.Többek között a reprodukciós részt vevő szervek, pl petefészek vagy méhnyálkahártya normál működését is akadályozhatja."
A szerző - Szeghy Krisztina további sorait ajánlom figyelmedbe:
