Lelki egyensúly a családban - BOLDOG gyerek


Öngyógyító emberek

Öngyógyító emberek

Egy különleges könyvet szeretnék veletek megosztani: Öngyógyító emberek - szerző Kiss Erzsébet

Rövid tartalom: hogy mire képes az ember vert helyzetben is az kiderül ebből a könyvből.Szereplői olyan emberek akiknek volt merszük szembe szállni az életet fékező erővel, a betegséggel és akik győztesen kerültek ki belőle, felhasználva a sport a mozgás, az agykontroll adta hihetetlennek tűnő lehetőségeit.

Néha éppen a sorscsapások vezetnek oda, hogy az élet értékére addig szinte oda se figyelő ember hirtelen túlnő önmagán. Keresni kezdi a kilábalás lehetőségeit, hallatlan erőfeszítések árán. Eközben olyasmire mutat rá, ami felkelti mások figyelmét, akár megelőzésképpen, akár a gyógyulás irányába. A bajból nem könnyű kiemelkedni, de nem is lehetetlen. Felismerés, elhatározás, cselekvés - ez az út, amit megjártak már milliók. Akiknek sikerül, duplán nyertesek, mert nem csak teljes emberhez méltó életet élhetnek, hanem felfedezik magukban azt a mérhetetlen erőt és kitartást, amiről azelőtt talán nem is tudtak.

Kell-e jobb ajánló, mint a már kitaposott ösvény.

---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

SZERZŐRŐL:

Kiss Erzsébet 1944. május 13-án született Debrecenben. Elvégezte a Nyíregyházi Tanárképző Főiskola földrajz-testnevelés szakát, majd a Testnevelési főiskolán kézilabda szakedző képesítést szerzett. NB-és csapatokban kézilabdázott, kosarazott, pingpongozott. A debreceni sportiskolánál dolgozott edzőként főállásban, majd testnevelő tanárként a tehetséggondozásra valamint a mozgás megszerettetésére helyezte a fő hangsúlyt. Tíz évig a Hajdú-Bihar megyei tanács művelődési osztályán az iskolai testnevelés és a diáksport szervezéséért volt felelős. A debreceni sportcentrum átadását követő világversenyeken vezető versenybíróként, újságíróként látott el feladatokat. 
Nyugdíjas éveiben a sport misszionáriusaként előadásokat, bemutatókat tart országszerte, életmód táborokat szervez, vezet. A résztvevők igényei adnak inspirációt újságcikkei, könyvei megírásához, testszerviz programjainak kialakításához. Szabadidejében ezoterikus olvasmányok, sport, angol tanulás, írás - töltik ki és teszik teljessé életét. Személyes példamutatásra törekedve, 52 sportágban próbálta ki magát, női sportfesztiválon kétszer lett országos szépkorú bajnok: 2004-ben és 2014-ben.
Életét két mottó vezérli. Az első, a megerősítő egy kínai közmondás: "Amit megtapasztalsz, azt kötelező továbbadnod", míg a másik, a figyelmeztetés így hangzik: "Az Úr adja a szelet, de a vitorlát nekünk kell kifeszíteni".

--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

OLVASÓPRÓBA:

Előszó

Cseh László úszó, Benedek Tibor vízilabdázó, Kovács Kati kajakozó, Puskás Öcsi labdarúgó. Ismert nevek a sportrajongók táborában, s biztosak lehetünk abban, hogy sikereik mögött nem csak tehetség, hanem hatalmas elszántság és végtelen sok munka rejlik. Itt van továbbá Sasvári Gyula, Szűcs Gyöngyi, és Kacsó Márton is. Nevük azonban csak szűkebb környezetben ismert, pedig ők is mérhetetlen elszántsággal vetették magukat a sportba. Ám egyikük sem azért, hogy nemzetük dicsőségére dobogóra álljon, hanem hogy éljenek még, ha lehet, minél tovább és minél egészségesebben.
A hasonló indíttatású szereplők elhatározásáról és erőfeszítéseiről olvashatnak ebben a könyvben. Aki rászánja az időt, nem csak példát, erőt is kap a követésükhöz, mert az egyes szám első személyben elmondott történetek hatása alól senki sem tudja kivonni magát. 
Hogy hányféle betegség létezik testi-lelki szinten, arról jobb, ha nem is tudunk. Kifejlődhetnek évek alatt, ránk törhetnek egyik pillanatról a másikra. A baj jelentkezésekor a többség azonnal orvoshoz fordul, mások halogatják a szakszerű beavatkozást. Az orvos általában gyógyszert ír fel, a mozgás oldaláról közelítve pedig: vagy javaslatot tesz rá, vagy mérsékletre int, de előfordulhat az is, hogy egyenesen megtiltja. Érdemes követni a tanácsokat, hiszen az életünkről van szó.
A szereplők arról vallanak, hogyan javult meg életminőségük az általuk választott testedzés során. Saját szavaikkal fogalmazták meg, milyen mozgásformában, közösségben találták meg örömüket és gyógyírt a kilábaláshoz. Ők már megvívták a harcukat, győztesen kerültek ki életkrízisükből. Mi, követők, miért is harcolnánk, amikor e nélkül is megőrizhetjük egészségünket? Vegyük kézbe idejében a saját sorsunkat!
Kiss Erzsébet


Világi idézetek a mozgásról

"A nevelés nagy titka abban áll, hogy a test és a szellem gyakorlatai mindig pihenésül szolgáljanak egymásnak." (Rousseau)
"Az ember az izmaival jár, a tüdejével szalad, a szívével vágtat, a gyomrával bírja a futást, az agyvelejével ér célhoz." (Tissie)
"Minden boldogság bátorságból és munkából fakad." (Balzac)
"A fiatalság mércéje nem az életkor, hanem a szellem és a lélek állapota: az akarat- és képzelőerő, az érzelmek intenzitása, a jókedv és a kalandvágy győzelme a lustaságon." (Albert Schweitzer)

II.
"A szépség vagy te, Sport!
A testeket te formálod nemessé,
elűzöl romboló vad szenvedélyeket,
acéllá edzel lankadatlanul.
Lábak, karok, törzsek összhangja és
tetszetős ütem tőled való.
Bájt és erőt te fűzöl együvé, szilárddá és rugalmassá te téssz." 
(Pierre de Coubertin)


Bibliai idézetek a mozgásról

"Nem tudjátok, hogy a pályán küzdők mind futnak ugyan, de a díjat csak egy nyeri el? Úgy fussatok, hogy elnyerjétek!” (1Kor. 9,24) 

„… fussuk meg kitartással az előttünk levő pályát." (Zsid. 12,1)

"A versenyzők valamennyien megtartóztató életet élnek, minden tekintetben." (1Kor. 9,25)

"A versenyző is csak akkor nyeri el a babérkoszorút, ha szabályszerűen küzd."(2Tim. 2,5)

"… és rabságba vetem testemet, hogy míg másokat tanítok, magam méltatlanná ne váljak." (1 Kor9,:27) 

"Azt mondom ezért nektek: Ne aggodalmaskodjatok életetek miatt, hogy mit esztek vagy mit isztok, sem testetek miatt, hogy mibe öltöztök. Nem több az élet az eledelnél s a test a ruhánál?" (Mt. 6,25)

---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Atlétika
A mackósból lett maratonista útja

120 kilóról három hónap alatt lefogytam 75 kilóra, aminek döbbenetes hatása volt a környezetemben. – Kacsó Márton, Hajdúböszörmény
Ha a futás kerül szóba, először arra emlékszem, hogy a Debreceni Egyetem klinikáján elfutottam a mandula műtétem elől. Nem lehettem túl rossz már ötévesen sem egy kilométeren, hiszen a műtőssegéd igencsak megizzadt, hogy utolérjen – mesélte az édesanyám. Szóval így kezdődött!
Korai randevú volt – én mindig "bajnoknak" készültem! Mint mások, én is belevetettem magam a munkás évekbe, és szépen gyarapodni kezdtem, no, nem anyagilag, inkább súlyban! Megszülettek a fiaim, lakásépítés, diplomaszerzés. Elérve a bűvös száz kilogrammos határt, egyre inkább „mackósodni” kezdtem, és már sokan bácsiztak!
Később észrevétlenül rakódtak rám a kilók, és a söröskorsó elhelyezéséhez nem volt szükségem asztalra. Persze krónikus kialvatlanságban, állandó fáradtságban volt részem nap mint nap. Egy orvosi vizsgálatnál figyelmeztettek: csináljak már végre valamit magammal. Csak később mondták meg, hogy akkor három évet jósoltak nekem. 
A negyvenegyedik születésnapomon sportbaleset ért, amit térdműtét követett: porc, szalag – a szokásos focista problémák. Ekkor már 120 kiló voltam! Műtét után, ahol ráadásul megszabadultam kevéske pénzemtől is, mankózás, lábadozás hónapokon át. Ekkor született meg bennem az elhatározás: változtatni kell! Három hónap alatt kerékpároztam 4000 kilométert, minden este tornáztam fél órát, és elkezdtem egészségesebben táplálkozni. Az eredmény drámai volt: 120 kilóról három hónap alatt lefogytam 75 kilóra, aminek döbbenetes hatása volt a környezetemben. 
Rák? Leukémia? AIDS? Mennyi van még hátra? – ilyen s ehhez hasonló kérdéseket kaptam, s kapok még ma is! Még az év telén elkezdtem futni, futogatni. Az első alkalommal éjjel merészkedtem ki az utcára, sarkvidéki szerelésben, de majd’ elpusztultam 1500 méter lefutása után, ám kitartottam, és az 1999. évi Dreher Maraton váltó első embereként 4:17-es kilométereket tudtam futnin. Életem első igazi versenyén, 1999 augusztusában, a NIKE félmaratonon 1 óra 58 perces idővel sikerült befutnom, és a cél átlépésekor olyan érzéseim voltak, mint még soha! Kitartottam, futottam továbbra is, de ekkor még mindenki úgy gondolta: last minute!
Az első maratoni versenyemre teljesen egyedül készültem fel, Monspart Sarolta személyre szólóan megírt edzésterve alapján. Kegyetlen meló volt, de siker koronázta a próbálkozásomat és 2000. október 1-jén 3:53:01-es idővel értem célba életem első maratonján. "Az út a jutalom" – tartja egy régi tibeti hegymászó mondás, amely tartalmazza mindazt, ami a futásban is a lényeg. Maratont lefutni komoly felkészülés nélkül lehetetlen. A felkészülésre fordított éveket, évszakokat, hónapokat, napokat és órákat kárpótolja az a pillanat, amikor átléped a célt. Ezt soha senki sem tapasztalhatja meg, csak azok, akik bátran szembenéznek a kihívásokkal!
Persze a félmaratoni és a rövidebb távú versenyeket ekkor már nem számolgattam. Évente 2100–2300 kilométert is futottam. Amit célként kitűztem magam elé, mindig teljesítettem. Sohasem adtam fel még versenyt!
Már társam is akadt 2001 tavaszán, egy barátom, ő az első maratonjára készült. Idővel kiderült, nagyon edzettem abban az időben. Az egyik februári napsütéses délelőtt elindultam futni, és egy sürgősségi ambulanciás orvosi rendelőben ébredtem. Nem emlékeztem semmire. Majd a kivizsgálások hosszú sora következett. Nem találtak semmi problémát, de kijelentették, nem jó, ha éjjel harmincas a pulzusom. Ennyivel nem illik élni. A bajt tetőzte egy rendőrségi kihallgatás is, ugyanis a balesetemkor elütöttem egy szabályosan kerekező, kedélyes nyugdíjas bácsikát. A barátaim azzal húztak: – Mi van, már olyan erős vagy, hogy ártatlan öreg nyugdíjasokat ütsz el az úton! Ezután nagyon óvatossá váltam, hiszen megértettem, meghalhattam volna, s ez látszott rajtam – mondták a futótársak.
Az esemény nem akadályozott meg abban, hogy egy hónap múlva az első Hungaroring félmaratonon elinduljak. A továbbiakban nagyon óvatossá váltam, mindig ittam futás előtt. Ha tehetem, nem futok egyedül, és lehetőleg nem edzek tizenöt napon át pihenés nélkül! Ja és "felcímkéztem" magam egy nyakba akasztható fémlapocskára írt TAJ-számmal.
A 2002-es évben 2500 kilométert futottam, és 1:34-es félmaratoni, illetve 3:42-es maratoni időre javítottam egyéni csúcsaimat. Most már "falkában futok", és mindig megnyugtat, hogy nemcsak én érzem magam rosszul!
Egy év múlva már három teljes távú maratont futottam. A Bécsi és a Bükki Hegyi Maratonok között két hét volt, majd rá két hétre következett a Kékes Csúcsfutás. Mondták is: – Te tényleg hülye vagy! Az őszi Kaiser’s után már nekem is elég volt.
Nem tanultam a hibáimból, és 2004-ben is három maraton teljesítését tűztem ki célul, pedig az előjelek nem voltak túl kedvezőek. Jelentősen csökkent a heti kilométereim száma, és az intenzitásommal is akadtak problémák. Mégis elindultam. A sikertelen időeredmények miatt "hányingerem" lett a futástól. Abba is hagytam, egy teljes hónapig egyáltalán nem futottam, de nem is hiányzott! Amikor újrakezdtem, óvatosabban, kicsit tervszerűbben készültem.
Ma már teljesen más szemmel nézem a dolgokat. A saját bőrömön próbáltam ki mindent, de sokat tanultam. Abban biztos vagyok, hogy szeretnék aktívan futni, bringázni, kosarazni, túrázni, addig, amíg megtehetem.
A futás, a futóversenyek megajándékoztak egy más világgal. Találkoztam egy csomó egyáltalán nem hétköznapi emberrel, akik bátran szembenéznek a kihívásokkal, és teljesítik is azokat. A futó események hihetetlen hangulatúak, csodásak, jókedv, derű s rengeteg "őrült", cseppet sem hétköznapi ember van együtt, akikből árad az életkedv és egy picike "deviancia" – olvasatomban ez nem az átlagosságot jelenti! A bajnokok mind-mind ilyenek!
A családom – ha teheti – elkísér egy-egy futóversenyre. A Bükki Hegyi Maraton lefutása után Annuska – a nevelt leányom – nehezen értette meg, hogy nem ülhet a nyakamba hegymászás közben.
Nehéz napom volt, sok ilyen napom van, és utána rosszul aludtam (egy nehéz nap éjszakája), felriadtam. Esett az eső, hideg volt, de valami belül azt súgta: menj el futni. Így is tettem. Futócipő, dzseki, néhány görcsös mozdulat, aztán gyerünk. Az első egy-két kilométer még kemény volt, de aztán szárnyalni kezdtem. Elhagytam a gondjaimat, problémáimat, lassan a fénylő falevelekre, a kora reggeli friss levegőre kezdtem odafigyelni. Elállt az eső, kialudtak az éjjeli lámpák. A Rákóczi utcán mosolyogva integetett a postásunk. Lassan ébredezett a város. Sok ilyen benyomást, kellemes emléket kívánok valamennyiüknek, és a sportot sohase hagyják abba!


Atlétika

----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Lebénult, majd bajnok lett

A gyógyszert ki tudtam váltani a futással.” – Kovács Ferenc, Püspökladány

A sportszeretetem ifjú koromban gyökerezik, hiszen emeltem súlyt és fociztam, főként a jobbhátvéd posztján, a Hosszúháti Állami Gazdaság járási csapatában.
A vasúttól mentem nyugdíjba, és a megnövekedett szabadidőmben ismét a sport jelentette számomra a kedvelt időtöltést. Az újrakezdéshez azonban egy kényszerítő körülmény is hozzájárult. A bal lábam lebénult, és a gerincműtétet követően orvosi javaslatra kezdtem el mozogni. Sétáltam, pingpongoztam – elég keservesen – a felépülés időszakában. A kilencvenhét kilós testsúlyomból huszonkettőt sikerült leadnom, és fokozatosan kezdtem egyre jobb kondiba kerülni az egyéni edzéstervem alapján. Bekapcsolódtam a szabadidős sportrendezvényekbe, mert a társak komoly lendítőerőt jelentenek a távok teljesítésében. A szabadidős sport lehetőséget ad még az időeredmények kontrollálására, merészebb célok kitűzésére.
Elszántságom, akaraterőm olyan szintre vitt, hogy rendszeresen indultam futóversenyeken a Debreceni Veterán Atlétikai Klub (DEVAK) színeiben. Korosztályomban szinte minden versenyt megnyertem, amelyen elindultam. Nyolc magyar bajnoki érmet szereztem négyszáz métertől félmaratonig terjedő futószámokban. Hatvan éven túl is elmaradhatatlan résztvevője vagyok Hajdú-Bihar megye komolyabb sportrendezvényeinek és a tömeg futóversenyeknek. Sőt, nejem, Éva is kedvet kapott a futáshoz rövidebb távokon.
Nem hiányozhatok az idénykezdő Rotary félmaratoni startjáról. Az idényzáró Rajkai Emlékversenyen hatszor indultam ötezer méteren. Az igazi megmérettetést azonban az országos viadalok jelentik. Büszkeséggel töltenek el a tatai öt- és tízezer méteren szerzett bajnoki címeim. Az országos fedett pályás bajnokságon, Budapesten két ezüstéremmel indítottam az egyik versenyidényt, és kijelenthetem, hogy eredményeim az évek múlásával örvendetesen javulnak.
Kipróbáltam magam úszásban is. Nagy élményt jelentett a három kilométeres Balaton-átúszás 2008 nyarán, amit korosztályos elsőséggel ünnepeltem.
A sportolót sajnos nem kerülik el a sérülések. Ilyenkor a fájdalmon kívül nagyon nehéz átélni a felépülés időszakát, a lelki kétségeket, vajon rajthoz állhatok-e még valaha. Nekem ez is sikerült, és több hónapos kihagyás után, kétoldali térdszalag-szakadásból felépülve, már a hajdúszoboszlói Aqua Futáson, tíz kilométeren bizonyítottam versenyképességem.
Nem tagadom, az érmek is boldogsággal töltenek el, de ami még ennél is fontosabb, hogy az állapotjavulásom következtében a gyógyszert ki tudtam váltani a futással. Kortársaimnak saját példám alapján azt tudom tanácsolni, kezdjék el minél hamarabb a testmozgást."

 

A könyv megrendelhető az alábbi linken:

http://netbutik.hu/spd/A110/Ongyogyito-emberek

 

Öngyógyító emberek Tovább
"Minden felnőtt volt egyszer gyerek És felnő majd az új gyereksereg: Többet s jobban törődjetek velünk Mert eljön majd a nap, amikor mi is felnövünk." Bródy János