Lelki egyensúly a családban - BOLDOG gyerek


Gyereknevelést segítő csomag...

Gyereknevelést segítő csomag...

18058209_1927749993931963_8235507397590171418_n.jpg

A gyereknevelés nem egy egyszerű feladat, ezt minden szülő megtapasztalja, de egy jó könyv nagy segítség nyújthat.

Ezt a gyereknevelési csomagot egy anyuka rendelte amit holnap reggel átadok kiszállításra. 

Kívánom, hogy a gyereknek és szüleinek is sok segítséget nyújtson.

...........................................

Fegyelmezés nem vált be? - JÁTÉKOS NEVELÉS - Az egyik legjobb könyv, amit a témában

Ezt a könyvet rendelte ma egy vevő, és mivel készleten van, így hétfőn átadom kiszállításra. A gyereknevelés nem egy egyszerű feladat, ezt szerintem minden szülő tudja, de ez a könyv segítséget nyújt a témában.

Mit tegyek ha hisztizik a gyermekem? Behódoljak a hisztinek, vagy ellenkezőleg, jottányit sem engedjek eredeti álláspontomból,nehogy a gyerek úgy érezze, jutalmat kap? 

Bővebb infó a könyvről: itt!

...............................................

Amit rosszul tudtunk a gyerekekről

 

2009 egyik legnagyobb példányszámban értékesített könyve volt az Amazonon.A könyvből többek között az alábbi kérdésekre kapunk választ:

  • Mikor ártunk a dicsérettel, és hogyan motiválhatunk vele igazán jól? Milyen, eddig nem ismert következményekkel jár, ha egy gyerek a szükségesnél kevesebbet alszik?
  • Miért hazudik nekünk a gyerekünk, és mit tehetünk azért, hogy ezt ritkábban tegye?
  • Milyen módszerrel ösztönözhetjük a legjobban kisbabánk nyelvi fejlődését? Mi a testvérkonfliktusok oka, és miként csökkenthetjük gyakoriságukat? Miért követnek el a tinédzserek teljesen nyilvánvaló őrültségeket?
  • Mikor derül ki, hogy egy gyerek tehetséges-e?
  • Miért állítják a tudósok, hogy kamaszoknál a szülőkkel való vita a tisztelet jele, és éppen hogy erősíti a kapcsolatot?
  • Hogyan tanítható az önkontroll, és mit nyerhet vele a gyerekünk?
  • Miként lehetséges, hogy közösségben gyakran a legjobb családi körülmények közül jövő, népszerű gyerekek is agresszíven és kegyetlenül viselkednek?

Bővebb infó a könyvről: itt!

...............................................

Jól szeretni. Tudod-e, hogy milyen a gyereked?

Megismerlek és elfogadlak.

Olyannak, amilyen vagy.

A te teljes világod

Aki jól szeret, az megismer és elfogad

 – saját világát kitágítja a másik felé.

 Befogadja őt.

 "Ha az embernek olyan szerencséje van, hogy valakit is érdekelni kezd, amit itt vagy ott mondott, leírt, és úgynevezett 'előadásokra' hívják, akkor azt kell átélnie, hogy ezeknek az együttléteknek, legalábbis az ő számára, a hasonlíthatatlanul jobb, felpezsdítőbb, szórakoztatóbb része az, amikor a megjelentek elmondják kérdéseiket, aggályaikat, ellenvetéseiket, egyszóval megnyilatkoznak. Nagyszerű érzés hallani, amikor a négy-ötszáz fős (esetleg nagyobb) hallgatóságból egy kedves nő vagy férfi feláll, és bevilágító erővel mondja el személyes tapasztalatait, személyes példáját, ami megeleveníti az egész együttlétet.

                Ebben a könyvben a találkozásoknak ezt a részét, illetve a kérdésekre adott válaszokat találja meg az Olvasó. Nem kérdés-felelet formájában, hanem a kérdéseket, az elmondott eseteket is beledolgozva az egyes témákról szóló részecskékbe.

Bővebb infó a könyvről: itt!

Gyereknevelést segítő csomag... Tovább
Ez a csomag is elkezdi útját...

Ez a csomag is elkezdi útját...

00_31.JPG

Fegyelmezés nem vált be? - JÁTÉKOS NEVELÉS - Az egyik legjobb könyv, amit a témában

Ezt a könyvet rendelte ma egy vevő, és mivel készleten van, így hétfőn átadom kiszállításra. A gyereknevelés nem egy egyszerű feladat, ezt szerintem minden szülő tudja, de ez a könyv segítséget nyújt a témában.

Mit tegyek ha hisztizik a gyermekem? Behódoljak a hisztinek, vagy ellenkezőleg, jottányit sem engedjek eredeti álláspontomból,nehogy a gyerek úgy érezze, jutalmat kap? 

Részlet a könyvből:

"Ha hiszik, ha nem, néha már az is elég, ha egy-két dührohamot hagyunk félbeszakítás és csillapítás nélkül végigmenni – és a gyerek utána varázsütésre felhagy a rendszeres hisztivel, mert azt érzi, hogy végre meghallották, amit mondani próbált. Ehhez arra van szükség, hogy az esedékes hisztirohamnál egyszerűen maradjunk a gyerek mellett: se el ne zavarjuk, se ne bombázzuk tisztázó kérdésekkel és megoldási javaslatokkal. Ha a szülők érzelmileg nem zárnak le ilyenkor, miközben megingathatatlanul képviselik korábbi álláspontjukat, a dührohamok segíthetnek a gyereknek megtanulni, hogy lelkének legsötétebb démonaival sincs magára hagyva. A legtöbb család vagy behódol a hisztinek, vagy ellenkezőleg, jottányit sem hajlandó engedni eredeti álláspontjából, nehogy a gyerek úgy érezze, jutalmat kap azért, ami a családtagok szemében egyértelműen negatív viselkedés. Paradox módon azonban nemcsak az első, de a második módszer is ahhoz vezet, hogy a gyerek még gyakrabban fog hisztizni, nem pedig felhagy vele." 

 OLVASS BELE A KÖNYVBE - ÉRDEMES!

"Van egy, gyerekek által gyakran játszott játék, én 'érzelmi forró krumpli' néven emlegetem. Az az egy szabálya van, hogy meg kell próbálni a kellemetlen érzéseket átpasszolni másvalakinek, mint amikor a frissen sült krumplit passzolgatjuk egymásnak, mert még túl forró ahhoz, hogy bárki fogni tudja. A felnőttek maguk is minduntalan ezt csinálják. Ha idegesek vagyunk, belekötünk valakibe. Ettől a másik is ideges lesz, mi pedig varázsütésre máris jobban érezzük magunkat. Egyszer egy hétéves kisfiúval játszottam, aki közben elesett és beütötte a lábát. Ilyesmi gyakran előfordult vele, mert elég vadul és vigyázatlanul játszott. Egy darabig a földön feküdt a lábát szorongatva, és azt hajtogatta, hogy 'semmi baj', de hirtelen elkezdett engem püfölni. Az apukája mérgesen rászólt, hogy hagyja abba. Elmondtam neki: szerintem arról van szó, hogy a fia nem akarta érezni, mennyire fáj neki, ezért elkezdett bántani engem, hogy nekem fájjon helyette. A gyerek széles mosollyal az arcán vadul bólogatott – a magyarázat idejére még a püfölésemet is abbahagyta. Úgy gondolta, hogy amit elmondtam, tökéletesen logikus viselkedés volt ebben a helyzetben. És bizonyos értelemben így is van. Ha nincsenek eszközeink egy érzés kezeléséhez, ésszerű az adott érzést lehetőleg megszüntetni. Ennek pedig az egyik legjobb módja, ha továbbpasszoljuk, mint a forró krumplit. Játékos szülőként azonban tudunk ennél jobb módszereket is kínálni."

"Istenem, mennyire utálom ezt a mondatot: 'Csak azért csinálta, mert figyelmet akart kicsikarni'. Ez olyan, mintha azt mondanánk: 'Csak azért hajtogatta, hogy enni kér, mert éhes volt'. Ha valaki kétségbeesetten vágyik figyelemre, akkor alighanem szüksége is van rá. Ha egy gyerek elég figyelmet kap tőlünk a jó fajtából, nem lesz rá annyira kiéhezve, hogy beérje a rosszal is." 

"Diane húgom egy ideig óvónőként dolgozott, és az egyik nyár végén családlátogatáson járt egy kislánynál, aki a tanév során nagyon erősen kötődött hozzá. Az anyuka engedte be, aki hátrakiabált a gyereknek, hogy Diane megérkezett. A kislány éppen elmélyülten színezett valamit, és ahogy a két felnőtt belépett, anélkül, hogy felnézett volna, gonoszkodva megkérdezte: 'Ki az a Diane?' Csak némi könnyed csevegés után történt meg a nagy egymásra találás. Azért szeretem ezt a történetet, mert a kislány rövid kérdésében olyan sok minden benne volt. 'Hiányoztál. Nem tudtam, látlak-e még valaha. Nem tudom, közel merjek-e kerülni hozzád megint, vagy újból elmész és megbántasz. Megrángatom egy kicsit a fonalat, ami összeköt bennünket, hogy érezzem, mennyire erős.' Jó sok üzenet mindössze négy szóban." 

 

"Az ember akkor igazán ember, amikor játszik, írta Friedrich Schiller, az Örömóda szerzője. A gyereked még igazán ember! Neki minden játékaz evés, az ivás, az elindulás, a fürdés - a hajmosás! -, sőt a "rosszalkodás" is. Legyél te is ember, ha azt akarod, hogy megértsd őt és hatni tudj rá - tanulj meg játszani! Sőt: tanulj meg hancúrozni! Érezni fogod, hogy a játékon keresztül hogyan áramlanak oda-vissza az érzelmek, elviselhetővé, sőt örömtelivé téve együttes napjaitokat, elvezetve a közös kuncogásig."

Dr. Vekerdy Tamás

"A spontán, kreatív, szabad gyermeki énünk, a 'csodagyermek' felnőttkorunkban is előhívható. Legyünk a gyermekeink játszótársai! Játszva elérhetjük, amit erőlködve, szigorral hiába is próbálnánk. Nemcsak örömteli közös perceket nyerhetünk, hanem könnyebben megoldódó problémákat és erősebb, meghittebb szülő-gyermek kapcsolatot."

Dr. Kádár Annamária

 

Kívánom, hogy a gyereknek és szüleinek is sok segítséget nyújtson ez a könyv.

Bővebb infó a könyvről: itt!

Ez a csomag is elkezdi útját... Tovább
Gyerekmeditáció - négy könyv a szorongások ellen

Gyerekmeditáció - négy könyv a szorongások ellen

Bár a meditációt koránt sem nevezhetjük new-age bölcsességnek, a mai napig sokan felvont szemöldökkel tekintenek arra, aki rendszeresen relaxál, vagy tudatosan vizualizál képeket, esetleg mondatokat, mottókat mantráz annak érdekében, hogy elűzze a stresszt. És bár abba lazán belenyugszik a mamák és papák nagy része, hogy dokihoz vigye, esetleg gyógyszerekkel etesse a gyerekét, sőt, a sport áldásos hatásában is hiszünk, a gyerek-meditáció egyelőre jóformán tabu téma a magyar szülőtársadalomban.

Pedig ha jobban belegondolunk, a meditáció valójában nem más, mint egyfajta játék: gyerekként mindannyiunknak voltak elképzelt barátaink, lazán beképzeltük magunknak, hogy most épp egy időgépben, vagy egy sárkány hátán ülünk. Ezeket az elfeledett emlékeket idézi fel egy új relaxációs mesekönyv-sorozat.

A "Buborékrepülés" például olyan vizualizációs technikát tanít a gyerekeknek, melynek segítségével kezelhető a stressz és a szorongás. Kutatási eredmények szerint a rendszeres vizualizáció pozitív hatással van az általános egészségi állapotra, a kreativitásra, sőt a fizikai teljesítményre is: betegség esetén gyorsítja a gyógyulást és csökkenti a fájdalmat. A módszer nagyon egyszerű: egy képzeletbeli utazás során a gyerekek megalkothatják a saját buborékjukat, amelybe belelépve biztonságban érezhetik magukat. Ha pedig mindez szürreálisan hangzik, eláruljuk: a korábban megjelent kötet főhőse egy kis dühös polip, aki megtanulja, hogyan nyugtassa meg magát, amikor nagyon ideges. A progresszív izomrelaxáció - melyet e meséskönyv tanít a gyermekeknek - ellazítja a testet és lecsendesíti az elmét, így - a szerző szerint - alkalmazása hatékonyan csökkenti a stresszt, a szorongást és az agressziót, a gyermek képes lesz uralni nehéz érzéseit, és könnyebben elalszik.

A szakértők szerint van benne valami

 

 

"Szülőként, pedagógusként - bármennyire is szeretnénk - nem óvhatjuk meg gyermekeinket minden stressztől, szorongástól.

Abban segíthetünk nekik, hogy hatékony megküzdési stratégiákat dolgozzanak ki a nehéz helyzetekre.” – véli Dr. Kádár Annamária, a Mesepszichológia kötetek szerzője. “A progresszív izomrelaxáció módszere azon alapszik, hogy érzelmi tónusunk és izomtónusunk között kapcsolat van: ha a testünk ellazul, a lelkünk is követni fogja. Ezt a technikát tanítja meg ez a kedves mesekönyv, amely kis lépésekben, játékosan juttatja el a gyermeket a relaxáció élményéhez."

Persze Kádár Anna nem az egyetlen, aki szívből ajánlja a köteteket: gyermekpszichológusok is rendszeresen használják őket – és a kritikák azt mutatják, a gyerekek és a szülők egyaránt szeretik: lássuk be, még a felnőtteket sem könnyű rávenni, hogy gyakorolják a relaxációt, e könyv segítségével azonban a gyerekeknek játékos módszerrel, minden megerőltetés nélkül megy.

Speciális szükséglet, speciális módszer

 

 

Ezek után már nem is olyan meglepő, hogy a Vidra-öböl című mesekönyv hősei egy sellő és a vidrák, akik közösen megtanítják gyerekeknek a mély légzés helyes technikáját, melynek segítségével gyorsan megnyugtathatja magát, hatékonyan csökkentheti szorongását, dühét. Bár elsőre talán furcsának tűnhet, hogy kicsi gyerekek légzéstechnikákat tanuljanak mindenféle vízi lényektől, K.M. Checho gyógypedagógus szerint például a könyv igazi kincs lehet speciális szükségletű kicsik számára. "Gyógypedagógusként autista és Asperger-szindrómás gyerekekkel dolgozom, akiknek komoly nehézséget okoz az érzelmeik szabályozása. Lori Lite könyvei óriási segítséget jelentenek számomra. A gyerekek rendszeresen használják a légzéstechnikákat, amikor szoronganak vagy dühösek." – mondja, és Kádár Anna is egyetért vele. “A mély légzés az egyik legegyszerűbb relaxációs gyakorlat. Stresszes, szorongáskeltő helyzetekben hajlamosak vagyunk szaporán és felszínesen lélegezni, amivel fenntartjuk feszült állapotunkat.”

Akarsz -e játszani?

 

 

“A közös játék által segíthetünk a gyerekeknek abban, hogy kifejezzék az érzéseiket, mi pedig sokkal könnyebben megérthetjük azokat. Együttes erővel áttörhetjük a félelem, a gátlások és a harag kemény falát, hogy eljussunk a bensőséges kapcsolatig és a felszabadult örömig. Megtanulhatunk velük együttműködni anélkül, hogy dühvel és erőszakkal próbálnánk érvényt szerezni szándékainknak.” – írja Lawrence J. Cohan, a “Játékos nevelés” szerzője, akinek korábban is jelent meg könyve Magyar nyelven: a “Hancúrozni jó” a szülő és a gyermek testi közelségének fontosságáról szólt, legyen szó párnacsatáról, vagy birkózásról.” Dr. Vekerdy Tamás, a “Jól szeretni” c. bestseller szerzője üdvözli a szerző megközelítését: "Az ember akkor igazán ember, amikor játszik, írta Friedrich Schiller, az Örömóda szerzője. A gyereked még igazán ember! Neki minden játék,az evés, az ivás, az elindulás, a fürdés - a hajmosás! -, sőt a rosszalkodás is. Legyél te is ember, ha azt akarod, hogy megértsd őt és hatni tudj rá - tanulj meg játszani!”

Senki számára nem újdonság, hogy a gyermek természetes nyelve, tanulásának és kommunikációjának legfontosabb eszköze a játék. Nevelési szakértők és ifjúsági szerzők is egyetértenek: ha szeretnénk közel kerülni egy gyermekhez, megtanítani neki valamit, segíteni nehézségei leküzdésében, akkor mindehhez elsősorban a közös játékon keresztül vezethet út - legyen az meditáció, mély légzés, buborék-utazás, vagy egyszerűen csak néhány óra önfeledt hancúrozás a gyerekkel.

Forrás: http://divany.hu/

A könyvek megrendelők webáruházunkban az alábbi linken:

http://netbutik.hu/

Gyerekmeditáció - négy könyv a szorongások ellen Tovább
JÁTÉKOS NEVELÉS - Az egyik legjobb könyv, amit a témában eddig kiadtunk

JÁTÉKOS NEVELÉS - Az egyik legjobb könyv, amit a témában eddig kiadtunk

"Ha hiszik, ha nem, néha már az is elég, ha egy-két dührohamot hagyunk félbeszakítás és csillapítás nélkül végigmenni – és a gyerek utána varázsütésre felhagy a rendszeres hisztivel, mert azt érzi, hogy végre meghallották, amit mondani próbált. Ehhez arra van szükség, hogy az esedékes hisztirohamnál egyszerűen maradjunk a gyerek mellett: se el ne zavarjuk, se ne bombázzuk tisztázó kérdésekkel és megoldási javaslatokkal. Ha a szülők érzelmileg nem zárnak le ilyenkor, miközbenmegingathatatlanul képviselik korábbi álláspontjukat, a dührohamok segíthetnek a gyereknek megtanulni, hogy lelkének legsötétebb démonaival sincs magára hagyva. A legtöbb család vagy behódol a hisztinek, vagy ellenkezőleg, jottányit sem hajlandó engedni eredeti álláspontjából, nehogy a gyerek úgy érezze, jutalmat kap azért, ami a családtagok szemében egyértelműen negatív viselkedés. Paradox módon azonban nemcsak az első, de a második módszer is ahhoz vezet, hogy a gyerek még gyakrabban fog hisztizni, nem pedig felhagy vele."

részlet a Lawrence J. Cohen: Játékos nevelés - megrendelhető itt (szállítási költség csak 790 Ft):

http://netbutik.hu/spd/N016/Fegyelmezes-nem-valt-be---JATEKOS-NEVELES---Az-egy

JÁTÉKOS NEVELÉS - Az egyik legjobb könyv, amit a témában eddig kiadtunk Tovább
JÁTÉKOS NEVELÉS - Az egyik legjobb könyv, amit a témában eddig kiadtunk

JÁTÉKOS NEVELÉS - Az egyik legjobb könyv, amit a témában eddig kiadtunk

"Jeanie nővérem mesélt egy kisfiúról, aki komoly szeparációs szorongással küzdött az óvodában. Amikor reggel az anyukája otthagyta, a kisfiú nem csupán pár percig pityergett, hanem az egész délelőttöt végigsírta. Jeanie azt javasolta, játsszanak ovisat otthon. Legóból megépítették az óvodát, amiben az anyuka volt az óvó néni és a kisfiú játszotta a gyerekeket. Ezt mindketten nagyon élvezték, de a kisfiú továbbra is nehezen viselte a délelőttöket. Az anyuka arra gondolt, egy lépéssel még tovább megy, és eljátszotta, hogy az óvoda előtt megáll egy kisautó, és kitesznek belőle egy legóemberkét, aki kétségbeesetten sír: 'Mama, ne menj el!' A játékbeli anyuka ezután megölelgeti a játékbeli kisfiút. Alig néhányszor játszották el ezt az új változatot, a kisfiú viselkedése teljesen megváltozott – immár sírás nélkül, szívesen maradt ott reggel az óvodában. Mi történt? Ő maga ugyan elkerülte a játékban a számára fájdalmas érzéseket, de az anyuka tudta, milyen motívumot érdemes bevinnie, és így már erős érzelmi töltése lett a legózásnak. Az anyuka kettős jelenléte - az óvó néni és a játékbeli anyuka szerepében - megnyugtató volt, és a kisfiú magával tudta vinni ezt az érzelmi muníciót a valódi óvodai helyzetbe, amit játékos formában már elpróbáltak otthon."

Lawrence J. Cohen: Játékos nevelés -  megrendelhető itt:

Megrendelem a Játékos nevelés könyvet (szállítási költség 790 Ft)

 

JÁTÉKOS NEVELÉS - Az egyik legjobb könyv, amit a témában eddig kiadtunk Tovább
A fegyelmezés nem vált be? - Játékos nevelés, a legjobb könyv ami a témában kapható!

A fegyelmezés nem vált be? - Játékos nevelés, a legjobb könyv ami a témában kapható!

A gyermek természetes nyelve, tanulásának és kommunikációjának legfontosabb eszköze a játék. Ha szeretnénk megérteni őt, közel kerülni hozzá, megtanítani neki valamit, segíteni nehézségei leküzdésében, akkor mindehhez elsősorban a játékon keresztül vezet út.

Szülőként számos helyzetben elkeseredettnek és tanácstalannak érezzük magunkat. Fogalmunk sincs, hogy az adott problémát mi okozhatja és hogyan oldhatnánk meg, sőt, az is lehet, hogy eddigi beavatkozásaink csak tovább rontottak a helyzeten. Ám ahol már minden más próbálkozás kudarcot vallott, a jól megválasztott játék csodákat tehet.

A közös játék által segíthetünk a gyerekeknek abban, hogy kifejezzék az érzéseiket, mi pedig sokkal könnyebben megérthetjük azokat. Együttes erővel áttörhetjük a félelem, a gátlások és a harag kemény falát, hogy eljussunk a bensőséges kapcsolatig és a felszabadult örömig. Megerősíthetjük az önbizalmukat, megmutathatjuk nekik, mi mindenre képesek. Megtanulhatunk velük együttműködni anélkül, hogy dühvel és erőszakkal próbálnánk érvényt szerezni szándékainknak. A játékos nevelés számtalan szelíd és kreatív megoldást kínál azokra a helyzetekre, amikor elkeseredésünkben kiabálni, büntetni, esetleg ütni szoktunk - meg fogunk lepődni, hogy mennyivel hatékonyabbak leszünk, a gyerekek pedig mennyivel boldogabbak. És a játék segítségével gyógyíthatunk is, ha valami vagy valaki lelki sérülést, fájdalmat okozott nekik.

A világhírű pszichológus és játékterapeuta lépésről lépésre vezeti be az olvasót a játékos nevelés gazdag eszköztárába. Nemcsak egy gyerekbarát szemléletmódot ad át, de konkrét ötletek sokaságát is, melyek nagy hasznunkra lesznek úgy a hétköznapokban, mint a problémás helyzetekben. Nem kezeli tabuként azt sem, ami a felnőtt számára nehézséget jelenthet a közös játékkal kapcsolatban: a kimerültséget, az unalmat, az ötlettelenséget, a gátlásokat, a nevetségessé válástól való félelmet. Egyikkel sem vagyunk egyedül, nem kell szégyenkeznünk - és mindezek dacára mégis nekünk való a játékos nevelés, csak rá kell kapnunk az ízére!

 

 OLVASS BELE A KÖNYVBE - ÉRDEMES!

"Diane húgom egy ideig óvónőként dolgozott, és az egyik nyár végén családlátogatáson járt egy kislánynál, aki a tanév során nagyon erősen kötődött hozzá. Az anyuka engedte be, aki hátrakiabált a gyereknek, hogy Diane megérkezett. A kislány éppen elmélyülten színezett valamit, és ahogy a két felnőtt belépett, anélkül, hogy felnézett volna, gonoszkodva megkérdezte:

-Ki az a Diane?' 

Csak némi könnyed csevegés után történt meg a nagy egymásra találás. Azért szeretem ezt a történetet, mert a kislány rövid kérdésében olyan sok minden benne volt. 'Hiányoztál. Nem tudtam, látlak-e még valaha. Nem tudom, közel merjek-e kerülni hozzád megint, vagy újból elmész és megbántasz. Megrángatom egy kicsit a fonalat, ami összeköt bennünket, hogy érezzem, mennyire erős.' Jó sok üzenet mindössze négy szóban."

 

"A játékidő ahhoz ad segítséget, hogy a játékon keresztül erősítsük a kapcsolatot a gyerekekkel, segítsünk nekik felfedezni a világot, regenerálódni a kisebb-nagyobb megrázkódtatások után és persze szórakozni. Ennek a módja elég egyszerű: a szülő (vagy más felnőtt) elkülönít egy rendszeres idősávot, amit a gyerekkel tölt. Ebben az időben csak rá figyel, semmilyen külső tényező nem térítheti el, és mindvégig a kapcsolódáson, a bevonódáson és a kettőjük közötti kommunikáción van a hangsúly. Ebben az időben nem vesszük fel a telefont, ha csöng, és nem állunk neki vacsorát készíteni, vagy szundítani egyet. A játékidő során nagyon hasonló dolog történik, mint amit a játékterapeuták csinálnak: vagy a gyerek határozza meg az események menetét, vagy mi igyekszünk úgy alakítani azt, hogy ezzel segítsünk neki túltenni magát valamilyen érzelmi problémán. A játékterapeuták persze általában olyan gyerekekkel dolgoznak, akiknek komolyabb gondjaik vannak, az általunk használt technikák azonban a játék valamennyi gyerek számára elérhető gyógyhatásán alapulnak. Ha a játék képes kimozdítani egy gyereket a szélsőséges elszigeteltségből, vagy helyreállítani a kapcsolódást egy krízishelyzetben lévő családban, akkor nyilvánvalóan arra is jó, hogy enyhítse a 'hétköznapi' elszigeteltséget és segítsen kezelni az 'átlagos' szintű agressziót vagy frusztrációt. Vagyis minden gyerek számára hasznos, és vannak olyan konkrét problémák, amelyekre konkrét megoldásokkal szolgál. Amikor épp jól mennek a dolgok, egyszerűen csak egy kellemes módja az együttlétnek és a közös élményszerzésnek, amikor kevésbé mennek jól, megkönnyíti az életet, ha pedig teljességgel lehetetlen a helyzet, segít megoldani a problémákat, meggyógyítani az érzelmi sebeket, vagy szorosabbá tenni egy meglazult kapcsolatot. Ha van kijelölt, rendszeres játékidő, azt a gyerekek előre várhatják, előre készülhetnek rá. Gyakran az érzelmeik kifejezését is ekkorra tartalékolják, amitől maga a játékidő esetleg nehezebben átvészelhető időszak lesz a felnőtt számára, viszont tehermentesíti a nap egyéb részeit."

"A testvérféltékenység látványosan enyhülni szokott attól, ha mindegyik gyereknek jut saját játékidő, amikor kettesben lehet valamelyik szülővel. Különösen sokgyerekes családokban gyakori, hogy a testvérek nagyon erősen vágynak arra, hogy a szülő kizárólag rájuk figyeljen, ha csak pár perc erejéig is. Tudom, nem könnyű erre időt találni, de bőségesen megtérül. Az a gyerek, akinek kétségbeesett szüksége van figyelemre, el is fogja érni, hogy megkapja - ha máshogy nem megy, aggasztó viselkedéssel éri el. Akkor már inkább kapja meg játékidő formájában."

 

"A játéknak az adja a rendkívüli erejét, hogy a valóságban érvényes hétköznapi szabályok szünetelnek benne. Egy kisfiú szuperhősnek képzelheti magát, egy kislány két vállra fektetheti az apukáját a szőnyegen, a tanár szerepében pedig maguk osztogathatják a feladatokat, jegyeket és büntetéseket. Végre kárpótolhatják magukat mindazokért a frusztrációkért, aminek a nagyobb, erősebb, ügyesebb felnőttek világában ki vannak téve."

"Egy válás zűrzavarában vergődő, vagy egyik családtagjukat nemrég elvesztett gyerekekkel különösen gyakran előfordul, hogy egyáltalán nem beszélnek a dologról, aztán viszont verekszenek az óvodában, mindenkivel undokul beszélnek, nem hajlandóak elvégezni a házimunkát, nem írnak leckét. Egy gyerek azt vágja a fejünkhöz, hogy 'Utállak!', mert azt még nem tudja megfogalmazni, hogy olyan sebezhetőnek érzem magam, félek és szükségem van rád. A nagyobb gyerekek erőteljesebb eszközöket is bevethetnek, hogy elfojtsák nemkívánatos érzelmeiket – alkoholhoz, drogokhoz, felszínes, tartalmatlan szexhez folyamodhatnak. A játékos nevelés segít a gyerekeknek, hogy visszataláljanak az érzelemkifejezés szabadságához, ahelyett, hogy magukba fojtanák vagy kerülőutakra kényszerítenék érzéseiket."

"A felnőttek azért kerülik a játékosságot a kényes nevelési helyzetekben, mert félnek, hogy ezzel megjutalmazzák a rossz viselkedést. 'Szigorúnak, dühösnek és hidegnek kell maradnom, hogy érezze a tette súlyát.' A játékosság azonban nem a jutalmazásról vagy büntetésről szól, hanem a hiányzó hozzá való, a kapcsolódás pótlásáról, mivel már eredetileg is ennek hiánya okozta a problémát. Sokkal hatékonyabban át tudjuk adni értékeinket, és jóval több együttműködést fogunk tapasztalni a szabályok betartásában, ha játékosak vagyunk, mint ha szigorúak."

 

"Bevallom, sokszor én is azon kapom magam, hogy rávágom valamire: 'ez lehetetlen' vagy 'ez úgyse sikerülhet'. Miért teszem ezt, azon kívül, hogy kockafejű, fantáziátlan felnőtt vagyok? Azért, mert megpróbálom a legrövidebb úton elvezetni a gyereket a célhoz. Én már tudom, hogy a dolog nem fog menni, akkor meg minek tegyem ki őt ennek a kellemetlen tapasztalatnak? Ezzel azonban rossz döntést hozok. Természetesen nemet kell mondanom, ha olyasmiről van szó, mint hogy hozzányúljon-e a forró sütőhöz, vagy k iszaladjon-e az úttestre. A gyerekek legtöbb ötlete azonban nem olyan veszélyes, hogy ne engedhetném meg, hogy maguk tapasztalják meg a végkimenetelt. Ahelyett, hogy folyton azt mondjuk, 'ez úgyse működik', mondjuk néha azt, 'nézzük meg, működik-e'. Aztán vagy mi magunk lepődünk meg a legjobban, hogy mégis működik, vagy ők fogják saját tapasztalatból megtanulni, hogy nem. Annyi haszna mindenképp lesz a dolognak, hogy nem örök akadékoskodónak fognak minket látni, hanem a szövetségesüknek."

 

"Egy tizenkét éves fiú anyukája levélben számolt be nekem egy felkavaró élményéről. Náluk az volt a szokás, hogy a szerda estét mindig kettesben töltötték a fiával, és azt csinálták, amihez a gyereknek kedve volt. Ez általában annyit jelentett, hogy a plázában sétálgattak, és jól érezték magukat együtt, noha a srác soha nem volt túl beszédes. Amikor az anyukának váratlanul meghalt az egyik legjobb barátnője, elhatározta, hogy három napig nem szólal meg, így gyászol. Mielőtt önként vállalt hallgatását megkezdte volna, megkérdezte a fiától, áttegyék-e a másnap esedékes plázázást máskorra, de a fia vállat vont, hogy nem fontos. Amikor azonban másnap az édesanya érte ment az iskolába, a fiú egyszer csak beszélni kezdett. Kiöntötte a szívét, olyan dolgokat is elmondott, amikről korábban soha nem beszélt, az iskoláról, a barátairól, az érzéseiről. Az anyuka fogadalmához híven egész úton meg se szólalt. Amikor megérkeztek az autóval a pláza parkolójába, a fiú csak beszélt tovább – ki se szálltak egész estig. Nyilvánvaló volt, hogy az anyuka hallgatási fogadalma megadta neki a zt a szabadságot, hogy végre félbeszakítás nélkül beszélhet, amiről csak akar. Igen, néha csak el kell állnunk a gyerek útjából, és a kapcsolódás megtörténik magától. A gond az, hogy sokszor fogalmunk sincs róla, hogy útban vagyunk."

"Bevallom, sokszor én is úgy érzem, hogy nem megy nekem a játékidő. Ostoba szolgának érzem magam, és ezt utálom. Ha a gyerekek vezetik a játékot, gyakran kimerült és egykedvű leszek. Ha éppen legózunk, elkezdem szín és méret szerint szétválogatni a darabokat, hogy valamivel elfoglaljam magam. Ha kártyavárat építünk, szebbet és nagyobbat akarok építeni, mint a gyerek. Nem azért, hogy frusztráljam és megalázzam, csak mert a saját érzéseim veszik át az irányítást ahelyett, hogy őt követném. Akkor mégis miért teszem ki magam ennek újra meg újra? Először is, bár nem mindig csinálom olyan jól, ahogy szeretném, ilyenkor is rendkívül nagy hatással van a gyerekre és kettőnk kapcsolatára. Utólag mindig látom a pozitív hatásait – a gyerek nyugodtabb, vagy kevésbé agresszív, kevésbé frusztrált, vagy könnyebben tudunk együtt játszani. Másodszor, világosan érzem, hogy az idő múlásával egyre jobban megy nekem, még ha időnként továbbra is ostobának vagy inkompetensnek érzem magam. Harmadszor, a gyerekek újra meg újra kérik, hogy legyen játékidő, még ha közben folyamatosan mindenért kritizálnak is. Gyanúm szerint az, hogy állandóan panaszkodnak, mennyire ügyetlen és értetlen vagyok a játékidő alatt, az ő módjuk arra, hogy megmutassák, milyen mélyen eltemetett érzések feldolgozására használják a játékot."

Megrendelem a könyvet

"Egy adott viselkedésmódot át lehet alakítani úgy is, hogy először csatlakozunk hozzá, majd az élére állunk. Bet ty egy gyerekcsoportnak tart képzőművészeti foglalkozásokat, ám az egyik alkalommal különösen nehezen tudta őket rávenni, hogy koncentráljanak. Átsétált velük a közeli parkba rajzolni, abban a reményben, hogy ettől egy kicsit lenyugszanak, de az elgondolás nem vált be. A park közepén álló kilátótoronyhoz érve Betty azt mondta, tegyék le a rajztáblájukat. Lassan, kimérten beszélt, és a gyerekek biztosak voltak benne, hogy azt fogja mondani: keressen magának mindenki egy helyet, ahol leülhet rajzolni. Ehelyett azonban Betty hirtelen elkiáltotta magát: 'Aki utoljára ér fel, az a záptojás!', és már dübörgött is felfelé a keskeny csigalépcsőn, nyomában a gyerekekkel. Odafönt kiadta a parancsot: 'Most pedig lefelé!', de félút tájékán lassítani kezdett, míg a végére már nagyon-nagyon lassan cammogott az élen. 'Érezzétek minden lépésnél, ahogy a gravitáció lefelé húzza a lábatokat...', mondta nekik. Mire mindannyian l eértek, a gyerekek teljesen összeszedettek voltak, és készen álltak a koncentrált tevékenységre. Azzal, hogy először ő csatlakozott a gyerekek állapotához, akik be voltak vadulva, Betty képes volt átvezetni őket egy másmilyen állapotba, amelyben fókuszáltak és összeszedettek lehettek. Azt mondta, ez lett az egyik legsikeresebb foglalkozás az egész tanévben."

 

"Ha hiszik, ha nem, néha már az is elég, ha egy-két dührohamot hagyunk félbeszakítás, csillapítás nélkül végigmenni – és a gyerek utána varázsütésre felhagy a rendszeres hisztivel, mert azt érzi, hogy végre meghallották, amit mondani próbált. Ehhez pedig csak annyira van szükség, hogy az esedékes hiszt irohamnál egyszerűen maradjunk a gyerek mellett: se el ne zavarjuk, se ne bombázzuk tisztázó kérdésekkel és megoldási javaslatokkal. Ha a szülők érzelmileg nem zárnak le ilyenkor, miközben megingathatatlanul képviselik korábbi álláspontjukat, a dührohamok segíthetnek a gyereknek megtanulni, hogy lelkének legsötétebb démonaival sincs magára hagyva. A legtöbb család vagy behódol a hisztinek, vagy ellenkezőleg, jottányit sem hajlandó engedni eredeti álláspontjából, nehogy a gyerek úgy érezze, jutalmat kap azért, ami a családtagok szemében egyértelműen negatív viselkedés. Paradox módon azonban nemcsak az első, de a második módszer is ahhoz vezet, hogy a gyerek még gyakrabban fog hisztizni, nem pedig felhagy vele."

"A játékos nevelés szellemében a fegyelmezés is lehetőséget jelent arra, hogy javítsuk a kapcsolatunkat, ne pedig falat emeljünk kettőnk közé. Ennek az a feltétele, hogy úgy gondoljunk a dologra, hogy ne künk van egy problémánk, ne pedig úgy, hogy a gyerek nem megfelelően viselkedik. Ha a fegyelmezést úgy tálaljuk a gyereknek, mint közös problémát, amire közösen kell megoldást találnunk, sokkal jobban fognak menni a dolgok. Kevesebb lesz a hazudozás és a sunnyogás, ha a szülő nem a rendőr vagy a bíró szerepét játssza. Ha mindannyiunk közös problémájáról van szó, az eredmény mindig több és jobb együttműködés. Ezért mondom inkább azt, hogy gyere, üljünk le egy kicsit beszélgetni a kanapén, ahelyett, hogy most felmész a szobádba egy félórára."

"Annak idején nehezemre esett a lányomat lefektetni esténként. Ragaszkodott hozzá, hogy maradjak mellette az ágyban, amíg el nem alszik, ám ha elkezdtem kikászálódni mellőle, rögtön felriadt, és azt akarta, hogy maradjak még. Idegölő helyzet volt. Végül rájöttem, hogy Emma azért n em tudott rendesen ellazulni, mert tisztában volt vele, hogy amint elalszik, kimegyek. Akármilyen sokáig vártam, miután elaludt, ahogy kifelé indultam, mindig felébredt. Áttértünk hát arra, hogy akkor indultam el kifelé, amikor félálomban volt, de megnyugtattam, hogy csak átveszem a pizsamámat, aztán még benézek hozzá. Ha még mindig ébren találom, akkor bebújok mellé, de ha már alszik, akkor csak betakargatom. Ettől kezdve szinte mindig mély álomba merült, mire a küszöbig eljutottam volna kifelé menet. Azokban a ritka esetekben, amikor még ébren találtam, elég volt egy puszit adnom neki, és máris álomba zuhant – megnyugodva, hiszen láthatta, hogy tényleg visszajöttem, ahogy ígértem. Ahelyett, hogy az elválásra és annak megakadályozására kellett volna lélekben készülnie, most már tudta, hogy az következik, hogy visszajövök, így elengedhette magát, és mélyen elalhatott."

"Jeanie nővérem mesélt egy anyukáró l, akinek a kisfia komoly szeparációs szorongással küzd az óvodában. Amikor reggelenként bevitte és eljött, a kisfiú nem csupán pár percig pityergett, hanem az egész délelőttöt végigsírta. Jeanie azt javasolta az anyukának, játsszanak ovisat otthon. Legóból megépítették az óvodát, amiben az anyuka volt az óvó néni és a kisfiú játszotta a gyerekeket. Mindketten nagyon élvezték a játékot, de a kisfiú továbbra is nehezen viselte az óvodai délelőttöket. Az anyuka arra gondolt, egy lépéssel még tovább megy, és eljátszotta, hogy az óvoda előtt megáll egy kisautó, és kitesznek belőle egy legóemberkét, aki kétségbeesetten sír: 'Mama, ne menj el!' A játékbeli anyuka ezután megölelgeti a játékbeli kisfiút. Alig néhányszor játszották el ezt az új változatot, a kisfiú viselkedése teljesen megváltozott – immár sírás nélkül, szívesen maradt ott reggel az óvodában. Mi történt? Ő maga elkerülte a játékban a számára fájdalmas érzéseket, de az anyuka tudta, milyen motívumot érdemes bevinnie, és így már erős érzelmi töltése lett a legózásnak. Az anyuka kettős jelenléte, az óvó néni és a játékbeli anyuka szerepében, megnyugtató volt, és a kisfiú magával tudta vinni ezt az érzelmi muníciót a valódi óvodai helyzetbe, amit játékos formában már elpróbáltak otthon."

"Egyes szülők tiltják az erőszakos játékokat, mert attól félnek, ezek érzéketlenné teszik gyerekeiket az igazi erőszakkal szemben. Ám van, ami csak szimbolikus agresszióval jár: az akcióhős-figurák, játékpisztolyok, képzelt fegyverek világa. Ennél a típusú játéknál a tiltás hatástalan. Szin te mindig célszerűbb, ha a felnőtt beszáll a játékba, és szereplőként elkezdi más irányba vinni azt, mint ha kerekperec megtiltja. Ha a gyerekek arra vágynak, hogy ilyesmit játsszanak, az annyit jelent, hogy ezek az agresszív késztetések és pusztításra fókuszáló forgatókönyvek már ott vannak a fejükben. Azzal pedig nem lehet őket eltávolítani ettől, ha egyszerűen megtiltjuk, hogy ilyesmit játsszanak. A gyermekpszichológusok véleménye megoszlik azzal kapcsolatban, hogy segít-e egy dühös gyereknek, ha párnákat püfölhet, fatörzseket, köveket csépelhet. Vannak, akik szerint ez az agresszió kiélésének egészséges módja, míg mások szerint csak felerősíti az agressziót és erőszakra nevel. Szerintem pedig ez attól függ, hogy kíséri-e az adott viselkedést meleg emberi kapcsolat."

"Ha a gyerekek érzéseiből és igényeiből indulunk ki, a fegyelemmel kapcsolatos megközelítésmódunk teljesen megváltozik. Képzeljük el, hogy gyerekünk viselkedése egy kódolt üzenet. (Ami azt illeti, valóban az.) Ahhoz, hogy az üzenetet megfejtsük, próbáljuk lefordítani egy olyan mondattá, amely az 'Arra van szükségem, hogy…', vagy 'Úgy érzem, hogy…' szavakkal kezdődik. Próbáljuk kiegészíteni a mondatot, aztán pedig az ilyen módon megfogalmazott igényre reagáljunk, ne pedig a viselkedésre. Lehet, hogy a fordításunk nem minden esetben lesz pontos vagy helytálló, de mindig érdemes megpróbálni a minket zavaró viselkedés mögött megbújó szükségleteket és érzéseket azonosítani."

"Ha egy gyerek legapróbb szeszélyét is kiszolgáljuk, az egyáltalán nem azonos jogos igényeinek kielégítésével. Egy kisbabát nem lehet azzal elkényeztetni, hogy enni adunk neki, amikor éhes. Egy nagyobb gyereket nem lehet azzal elkényeztetni, hogy szeretjük, odafigyelünk rá, megvigasztaljuk. Másrészről viszont, ha csak azért teljesítjük egy kérését, mert fél ünk, hogy milyen érzelmi reakciót ad, ha megtagadjuk tőle, vagy azért, mert valami miatt bűntudatunk van, akkor igenis a túlzott engedékenység útjára léptünk. Az igazi elkényeztetés azt jelenti, hogy jobb belátásunk ellenére adunk valamit a gyereknek. Talán nem vagyunk képesek elviselni, hogy akár a legcsekélyebb szomorúságot, haragot vagy frusztrációt is megtapasztalja vagy kimutassa – vagy simán nincs kedvünk hallgatni a nyavalygását. Bármelyik esetről legyen is szó, ilyenkor nem adunk valamit a gyereknek, hanem a derekunkat adjuk be – vagyis behódolunk."

Részlet a  Játékos nevelés című könyvből.

 

Szállítási költség csak 890 Ft.

Megrendelem a Játékos nevelés című könyvet

 

 

 

A fegyelmezés nem vált be? - Játékos nevelés, a legjobb könyv ami a témában kapható! Tovább
Játékos nevelés

Játékos nevelés

"Van egy, gyerekek által gyakran játszott játék, én 'érzelmi forró krumpli' néven emlegetem. Az az egy szabálya van, hogy meg kell próbálni a kellemetlen érzéseket átpasszolni másvalakinek, mint amikor a frissen sült krumplit passzolgatjuk egymásnak, mert még túl forró ahhoz, hogy bárki fogni tudja. A felnőttek maguk is minduntalan ezt csinálják. Ha idegesek vagyunk, belekötünk valakibe. Ettől a másik is ideges lesz, mi pedig varázsütésre máris jobban érezzük magunkat. Egyszer egy hétéves kisfiúval játszottam, aki közben elesett és beütötte a lábát. Ilyesmi gyakran előfordult vele, mert elég vadul és vigyázatlanul játszott. Egy darabig a földön feküdt a lábát szorongatva, és azt hajtogatta, hogy 'semmi baj', de hirtelen elkezdett engem püfölni. Az apukája mérgesen rászólt, hogy hagyja abba. Elmondtam neki: szerintem arról van szó, hogy a fia nem akarta érezni, mennyire fáj neki, ezért elkezdett bántani engem, hogy nekem fájjon helyette. A gyerek széles mosollyal az arcán vadul bólogatott – a magyarázat idejére még a püfölésemet is abbahagyta. Úgy gondolta, hogy amit elmondtam, tökéletesen logikus viselkedés volt ebben a helyzetben. És bizonyos értelemben így is van. Ha nincsenek eszközeink egy érzés kezeléséhez, ésszerű az adott érzést lehetőleg megszüntetni. Ennek pedig az egyik legjobb módja, ha továbbpasszoljuk, mint a forró krumplit. Játékos szülőként azonban tudunk ennél jobb módszereket is kínálni."

Részlet a Játékos nevelés című könyvből, melyet Dr. Vekerdy Tamás és Dr. Kádár Annamária ajánl a magyar olvasóknak.

Megrendelem a Játékos nevelés című könyvet

Posta költség csak 790 Ft.

Játékos nevelés Tovább
"Minden felnőtt volt egyszer gyerek És felnő majd az új gyereksereg: Többet s jobban törődjetek velünk Mert eljön majd a nap, amikor mi is felnövünk." Bródy János