2019.ápr.06.
Írta: netbutik

Jól szeretni ...

"Az orvosok azt mondják, hogy napi fél óra séta több évvel hosszabbítja meg az életet. Gyerekeknek nyilván aktívabb mozgás szükséges, de megint csak: természetesen és örömmel!
Mindennap legyen valami, ami megmozgat, és itt véletlenül sem a kötelező mindennapos iskolai testnevelésre gondolok, ami – ha szabad mozgásos játékok helyett 'alaki gyakorlatokban' valósul meg, a magyar militarizmus macsó szellemének megfelelően – egy torz ötlet. Felhívnám a figyelmet a második McKinsey-jelentésnek ama mondatára, hogy a közoktatásban minden rendkívül eredményes, ami lehetséges, és minden roncsoló, ami kötelező. De jó lenne, ha az úgynevezett testnevelés (micsoda szörnyűséges kifejezés...) helyett egyszerűen csak mozoghatnának a gyerekek! A normális óvó nénik és tanító nénik mindig is tudták, hogy a gyerek rengeteg mozgást igényel.

Milyen mozgást?
Nem kötött mozgást, amit testnevelés órán végeznek, hanem szabad futkározást, bújócskázást, ipiapacsozást! Kötetlen mozgást! Rendkívül fontos lenne, hogy a gyerekek sokat mozoghassanak, de ahogy ez a kötelező mindennapos testnevelésben megvalósul, az gyakran többet árt, mint használ. Nincs a megfelelő kivitelezésére elég ember, idő, hely. Marad belőle az, hogy a tanteremben osztály vigyázz, karlendítés, terpeszbe ugrás – miközben belélegzik a szálló port, majd az összeizzadt ruhákban beülnek a padba tanulni. Pokol…"
✍️Dr. Vekerdy Tamás: Jól szeretni

Bővebb infó a könyvről a képre kattintva:

ny29.jpg

......................................................................................................................................................

Ha tetszett, amit olvastál, oszd meg az alábbi gombok segítségével. Köszönöm:-)

Gyere a Facebookra is! Beszélgetni, lájkolni, nézegetni.

Szeretettel várlak :-)

Önbizalom - Jól szeretni

 

photo_by_pan_xiaozhen_on_unsplash.jpg

Photo by pan xiaozhen on Unsplash

Akár hiszik, akár nem: nem az teljesít majd igazán jól a „kemény, versengő, taposó” felnőttéletben, akit már gyerekkorában is „kemény, versengő, taposó” körülmények között neveltek.

Éppen ellenkezőleg.

Az fogja jól bírni az élet megpróbáltatásait és az lesz eredményes,

  • aki gyerekkorában jól érezhette magát a bőrében,
  • érzelmi biztonságban nevelkedett,
  • önbizalmát megerősítették,
  • nem hagyva, hogy a külvilág (esetleg az iskola) tévesen értelmezett fölösleges követelményekkel túl korán megtörje.

Akit megvédtek a külvilággal, igen, ha kell, az iskolával szemben is.

 

A hideg, értékbecslő tekintet, a kritika a gyereket letöri, elkedvetleníti – és nem segíti hozzá, hogy növelje a teljesítményét.

Egy kis kitekintés: a nagy hagyományú távol-keleti színházakban, ahol színészcsaládok alkottak egy-egy társulatot, életbevágóan fontos volt, hogy a gyerekek időben megkezdjék a felkészülést a pályára. A fiatal színészek képességein múlt ugyanis a támogatói – hercegi, királyi – kegy megtartása, elnyerése, visszanyerése, vagyis a társulat és tagjainak mindennapi megélhetése, élete.

Évszázados hagyomány alapján alakították ki nevelési – színész-énekes-táncos-akrobata nevelési – módszereit, és csiszolták azokat a lehető legeredményesebbé. (Vigyázat! E a színész-énekes-táncos-akrobata nem négy művész, hanem egy személy! A távol-keleti színjátszás ugyanis mindezeket a készségeket együttesen követeli meg!)

És most jön a meglepetés! (Én itt a japán no színház legnagyobb mesterének, Zeaminak a titkos hagyatékát idézem, de ez nem tér el a távol-keleti képzés egyéb módszereitől.)

photo_by_carly_rae_hobbins_on_unsplash.jpg
Photo by Carly Rae Hobbins on Unsplash

A legelső szabály az volt, hogy kétéves korukig akkor sem tanítják a gyerekeket, ha ők maguk kérik ezt.

„Segíts, apa, mutasd lassabban a tánclépést””

Nem mutatta. De azt hagyták, hogy a gyerekek szabadon utánozzanak, miközben velük együtt élték a folytonos gyakorlásban dolgozó társulat mindennapi életét. Hét és tizennégy éves koruk között elkezdődött a tanítás, ekkor már mutatták nekik lassabban is a lépést, de nem korrigáltak! Nem volt javítgatás, kritizálás – mert tudták, hogy ez visszafogta volna a fejlődésüket. A pontosítás időszaka csak a kamaszkor után következett el, amikor az ifjú már maga is kritikával figyelte a világot és önmagát.

Tanulhatnánk a távol-keleti kultúrák évszázados tapasztalatából!

Mi, szülők is, de az iskola még inkább.

A legtöbb – sőt, provokatívan azt is mondhatnám: szinte az egyedüli igazán lényeges -, amit az iskola adhat a gyereknek,

  • az éppen az önbizalom,
  • az önérzet megerősítése,
  • annak meggyőződésnek a kiépítése és megszilárdítása, hogy ő is valaki,
  • hogy bizonyos területeken az ő döntései is lehetnek kompetensek,
  • az ő teljesítménye is lehet elismerésre méltó,
  • az ő véleménye is lehet értékes (ha pedig a másik másképp látja, attól még egyikük sem hülye).

És éppen ez az, amit a magyar iskola ahelyett, hogy megerősítene, szinte pillanatok alatt totálisan szétroncsol, megsemmisít. Nálunk egyetlen lehetséges megoldás van: az, amit az iskola érvényesnek ismer el.

Egy régi szülői levél jut az eszembe.

photo_by_chinh_le_duc_on_unsplash.jpg

Photo by Chinh Le Duc on Unsplash

Arról szólt, hogy az anya a tizenhárom éves lányát, aki „rengeteget szenvedett” négy éven át az iskolában, sok tépelődés után végre máshova vitte át, és úgy látja, hogy „csoda” történt.

Minden fenyegetés ellenére, hogy ugyanis „nagyon nehéz lesz új gyerekként beilleszkedni”, a négy éve szorongó, sokat síró, „én úgyis hülye vagyok” kislány három hónap alatt kivirult, boldog lett – és hozta egyik sikert a másik után. Az anya csodálkozva fűzte hozzá, hogy a két iskola alapelveiben, módszereiben nem különbözik, csak a tanáraiban, és azt kérdezi:

          -   Lehetséges ez?

         -    A tanári személyiségen – személyiségeken – ilyen sok múlik?

         -    Legszívesebben az felelném: minden!

Részlet: Jól szeretni. Tudod-e, hogy milyen a gyereked? című könyvből.

Bővebb infó a könyvről a lenti képre kattintva!azaz 2990 forint helyett 2690 forintért!

ny29.jpg

További készleten lévő könyveink a témában:

......................................................................................................................................................

Ha tetszett, amit olvastál, oszd meg az alábbi gombok segítségével. Köszönöm:-)

Gyere a Facebookra is! Beszélgetni, lájkolni, nézegetni.

Szeretettel várlak :-)

 

Könyvajánló: Jól szeretni

"Ha a gyerekeket 'bizalomra neveljük', az nem teszi-e őket védtelenné azokkal szemben, akik rossz szándékkal közelednek hozzájuk? Nem! Ellenkezőleg. Akiben a bizalom ép, mert stabil, szerető környezetben nő fel, az érzelmileg kiművelt, igényes lesz – és nagyon is érzékeny arra, ha valami nem stimmel. Megérzi a hozzá közeledő ember elleplezett szándékát is. Még csak nem is kell hozzá tudatosan mérlegelnie, mert ösztönösen felismeri, hogy valami baj van. Szóval bármilyen különösen hangzik is: a feltétlen bizalom a szülő-gyerek kapcsolatban egy egészséges bizalmatlanságot, tartózkodást is magával hoz az idegenekkel szemben. Egy érzelmi biztonságban felnövekvő gyerek nagyon is készen áll az óvatosságra. Míg viszont a gyerekek súlyos érzelmi nélkülözését, deprivációját jelezheti az a tárt karú, ölelgetős közeledés, ahogy például az intézetben nevelkedő gyerekek 'rárontanak' az idegen felnőttre."

részlet a Dr. Vekerdy Tamás: Jól szeretni című könyvből (bővebb infó itt)

Gyereknevelést segítő csomag...

18058209_1927749993931963_8235507397590171418_n.jpg

A gyereknevelés nem egy egyszerű feladat, ezt minden szülő megtapasztalja, de egy jó könyv nagy segítség nyújthat.

Ezt a gyereknevelési csomagot egy anyuka rendelte amit holnap reggel átadok kiszállításra. 

Kívánom, hogy a gyereknek és szüleinek is sok segítséget nyújtson.

...........................................

Fegyelmezés nem vált be? - JÁTÉKOS NEVELÉS - Az egyik legjobb könyv, amit a témában

Ezt a könyvet rendelte ma egy vevő, és mivel készleten van, így hétfőn átadom kiszállításra. A gyereknevelés nem egy egyszerű feladat, ezt szerintem minden szülő tudja, de ez a könyv segítséget nyújt a témában.

Mit tegyek ha hisztizik a gyermekem? Behódoljak a hisztinek, vagy ellenkezőleg, jottányit sem engedjek eredeti álláspontomból,nehogy a gyerek úgy érezze, jutalmat kap? 

Bővebb infó a könyvről: itt!

...............................................

Amit rosszul tudtunk a gyerekekről

 

2009 egyik legnagyobb példányszámban értékesített könyve volt az Amazonon.A könyvből többek között az alábbi kérdésekre kapunk választ:

  • Mikor ártunk a dicsérettel, és hogyan motiválhatunk vele igazán jól? Milyen, eddig nem ismert következményekkel jár, ha egy gyerek a szükségesnél kevesebbet alszik?
  • Miért hazudik nekünk a gyerekünk, és mit tehetünk azért, hogy ezt ritkábban tegye?
  • Milyen módszerrel ösztönözhetjük a legjobban kisbabánk nyelvi fejlődését? Mi a testvérkonfliktusok oka, és miként csökkenthetjük gyakoriságukat? Miért követnek el a tinédzserek teljesen nyilvánvaló őrültségeket?
  • Mikor derül ki, hogy egy gyerek tehetséges-e?
  • Miért állítják a tudósok, hogy kamaszoknál a szülőkkel való vita a tisztelet jele, és éppen hogy erősíti a kapcsolatot?
  • Hogyan tanítható az önkontroll, és mit nyerhet vele a gyerekünk?
  • Miként lehetséges, hogy közösségben gyakran a legjobb családi körülmények közül jövő, népszerű gyerekek is agresszíven és kegyetlenül viselkednek?

Bővebb infó a könyvről: itt!

...............................................

Jól szeretni. Tudod-e, hogy milyen a gyereked?

Megismerlek és elfogadlak.

Olyannak, amilyen vagy.

A te teljes világod

Aki jól szeret, az megismer és elfogad

 – saját világát kitágítja a másik felé.

 Befogadja őt.

 "Ha az embernek olyan szerencséje van, hogy valakit is érdekelni kezd, amit itt vagy ott mondott, leírt, és úgynevezett 'előadásokra' hívják, akkor azt kell átélnie, hogy ezeknek az együttléteknek, legalábbis az ő számára, a hasonlíthatatlanul jobb, felpezsdítőbb, szórakoztatóbb része az, amikor a megjelentek elmondják kérdéseiket, aggályaikat, ellenvetéseiket, egyszóval megnyilatkoznak. Nagyszerű érzés hallani, amikor a négy-ötszáz fős (esetleg nagyobb) hallgatóságból egy kedves nő vagy férfi feláll, és bevilágító erővel mondja el személyes tapasztalatait, személyes példáját, ami megeleveníti az egész együttlétet.

                Ebben a könyvben a találkozásoknak ezt a részét, illetve a kérdésekre adott válaszokat találja meg az Olvasó. Nem kérdés-felelet formájában, hanem a kérdéseket, az elmondott eseteket is beledolgozva az egyes témákról szóló részecskékbe.

Bővebb infó a könyvről: itt!

Jól szeretni. Tudod-e, hogy milyen a gyereked?

Olvass bele a könyvbe:

"Ha a gyerekeket 'bizalomra neveljük', az nem teszi-e őket védtelenné azokkal szemben, akik rossz szándékkal közelednek hozzájuk? Nem! Ellenkezőleg. Akiben a bizalom ép, mert stabil, szerető környezetben nő fel, az érzelmileg kiművelt, igényes lesz – és nagyon is érzékeny arra, ha valami nem stimmel. Megérzi a hozzá közeledő ember elleplezett szándékát is. Még csak nem is kell hozzá tudatosan mérlegelnie, mert ösztönösen felismeri, hogy valami baj van. Szóval bármilyen különösen hangzik is: a feltétlen bizalom a szülő-gyerek kapcsolatban egy egészséges bizalmatlanságot, tartózkodást is magával hoz az idegenekkel szemben. Egy érzelmi biztonságban felnövekvő gyerek nagyon is készen áll az óvatosságra. Míg viszont a gyerekek súlyos érzelmi nélkülözését, deprivációját jelezheti az a tárt karú, ölelgetős közeledés, ahogy például az intézetben nevelkedő gyerekek 'rárontanak' az idegen felnőttre."

"Mélyen meg vagyok győződve arról, hogy már kisgyerekkorban is van valódi tehetséggondozás – csakhogy ilyenkor nem a megnyilvánult részképességeket igyekszünk valamiféle trenírozással nagyobbra fújni, hanem olyasminek nyitunk utat, amit ilyen korán még nem is lehet felismerni. Arról van itt szó, hogy ha a kisgyerek életkorának megfelelő életet élhet, vagyis módja van sokat és szabadon mozogni, a vele élő felnőttek hozzá forduló és körülötte elhangzó beszédét – és cselekedeteit – spontán módon utánozni, ha szabadon játszhat megfelelő érzelmi biztonságban, ha mindennap hallhat mesét, ami továbbfejleszti anyanyelvi képességeit, melyeknek fejlettsége a szuverén és erőteljes gondolkodás alapja – akkor adtunk számára megfelelő alapozást ahhoz, hogy később a magával hozott lehetőségeket minél jobban ki tudja bontakoztatni." 

"Karácsony Sándor, a debreceni egyetem méltán híres pedagógiaprofesszora arról ír, hogy kétféle észjárás van. Az egyik könnyedén-elegánsan a felületen siklik, mint a borotva. A másik nehézkesen mozdul, lassan megy, mint az eke, de mélyen szánt. Ha gyökér vagy más akadály kerül elébe, visszahúzódik, újra próbálja. Ha reménytelen, megkerüli, és a túloldalról veszi szemügyre… Ilyen a teremtő gondolkodás. Eke. De ma iskoláinkban a borotváé minden érdem." 

"Az embernek idegességében, tehetetlenségében nagy ritkán eljár a keze (tisztelet a kivételnek), rácsap a gyerek fenekére, különösen amíg az még kicsi. Szerintem nem sok olyan szülő van, akivel ez soha életében ne esett volna meg. De ez egészen más, mint a rendszeres, sokszor szadisztikus vonásokat sem nélkülöző verés! Mindig a kontextust kell nézni. Ha a családban nagyjából minden rendben van, és előfordul egy-egy ilyen alkalom, az még elmegy. (Bár nem szerencsés.) Itt az a kérdés, hogy ez egy jelenlevő, bevett módszer-e a családban, vagy sem. Ami pedig nagyon fontos: ahogy nő a gyerek, ez az út egyre kevésbé járható, és erősen ajánlható, hogy tinédzserkorban már semmiféle testi inzultusnak ne tegyük ki őt. Minden egyes ütés a nevelés csődjének, egy adott probléma megoldási kudarcának a jele és elismerése. Egy jól működő szülő-gyerek kapcsolatban az anya vagy apa érzelmi jelzése, rosszkedve, szomorúsága, szótlansága elég szokott lenni, fizikai agresszióra már semmi szükség. Természetesen az ember ordítozik néha idegességében, a gyerek meg sír. De ilyenkor is az a jó, ha később kibékülünk, megbeszéljük a dolgot, és belátjuk, hogy mi is hibáztunk, mint ahogy ő is hibázott. Azt is tudnia kell, hogy nem őt utasítjuk és ítéljük el, hanem a helytelen tettet, a hibás magatartást, amit vele, az énjével nem azonosítunk." 

"A rokonszenv, az érzelmi elfogadás, a pozitív várakozás serkenti a fejlődést, életet lehel a szunnyadó képességekbe; többet csal elő valakiből, mint amennyi kibontakozna belőle, ha mindezt nem kapná meg. Ez a Pügmalión-effektus. Ebből megint csak az következik, hogy nagymértékben rajtunk – szülőkön, pedagógusokon – múlik, hogy mit bűvölünk elő egy gyerekből, az ő adott lehetőségeiből, s amit életre keltettünk, azt milyen irányba vezetjük várakozásainkkal, fantáziáinkkal, szorongásainkkal." 

További infó a könyvről: itt!