Lelki egyensúly a családban - BOLDOG gyerek


Az asszony, amikor úgy érzi, hogy elérkezett életében a gyermekvállalás ideje...

Az asszony, amikor úgy érzi, hogy elérkezett életében a gyermekvállalás ideje...

„Az asszony, amikor úgy érzi, hogy elérkezett életében a gyermekvállalás ideje, elvonul egy erdőbe, és addig ül egy fa tövében, amíg meg nem találja gyermeke énekét. Majd visszatér a faluba, és a leendő apának is megtanítja ezt az éneket, amivel együtt hívogatják, várják a gyermeket. Az anya rendszeresen énekel a méhében levő magzatnak, majd a dalt megtanítja a bábaasszonyoknak is, akik születésekor ezzel köszöntik őt. Ez a dal elkíséri a gyermeket élete legfontosabb pillanataiban, a különböző beavatási rítusokon keresztül egészen a haláláig. A dal a kötődési folyamat gyökereire mutat rá – a biztonságos érzelmi kötődés ugyanúgy kísér minket végig életutunkon, mint a kelet-afrikai gyermeket születésének dala. A biztonságosan kötődő személyek felnőttként értékesnek és szerethetőnek érzik magukat. A párjukat megbízhatónak és őszintének tartják, magas az elégedettségük a párkapcsolatukban, érzékenyebbek a partnerük szükségleteire és hosszabb a kapcsolatuk időtartama, mint a bizonytalan kötődésű személyeké.”

 

Az idézet Kádár Annamária Mesepszichológia című könyvéből való. Alcíme: Az érzelmi intelligencia fejlesztése gyermekkorban

További infó a könyvről: itt!

Az asszony, amikor úgy érzi, hogy elérkezett életében a gyermekvállalás ideje... Tovább
Mesepszichológia: a sárkányok néha megszelídülnek, de vajon a “helikopter szülők” is?

Mesepszichológia: a sárkányok néha megszelídülnek, de vajon a “helikopter szülők” is?

Kádár Annamária. Fotó: Sütő Zsolt

Megtanulhatjuk, hogy az érzésekkel soha nem vitatkozhatunk, ahogy azt is, hogy miért olyan fontos a gyerekeinkkel töltött minőségi idő. Bárhogy is próbáljuk szülőként megúszni, az érzelmi intelligencia fejlesztését magunkon kell kezdeni – derül ki Kádár Annamária könyvéből.

Júniusi megjelenése óta toplistás, felkerült a Libri Könyvkiadó és a Bookline sikerlistájára, sőt mindkettőn listavezető is volt. Jelenleg a Bookline heti sikerlistáján az első, a havi topban pedig a második helyen áll a Mesepszichológia – Az érzelmi intelligencia fejlesztése gyermekkorban című kötet. Mi Kádár Annamária sikerének a titka? Mire érzett rá a marosvásárhelyi pszichológus szerző?

Egészen biztosan nemcsak „ráérzésről” van szó. Kádár Annamária dolgozott iskolapszichológusként is, diplomamunkájában és doktori disszertációjában pedig egyaránt gyermekek által írt meséket (több ezret) vizsgált meg – hosszas kutatómunka előzte meg tehát ennek a kötetnek a megírását, és valóban alapos és átfogó képet ad a gyermekpszichológia számos területéről, de különösen a gyermek érzelmi fejlődéséről.

Minden szülő ismeri a jó tanácsot, hogy mindig a gyermek korának és érzelmi fejlettségének megfelelő mesét válasszon, de hogy ez menyire fontos és milyen, valóban komoly hibákat lehet itt elkövetni, azt már csak kevesen tudják. Sokan legfeljebb csak sejtik, hogy mi mindentől fosztjuk meg a gyereket, ha egyáltalán nem mesélünk neki, és a veleszületett meseéhségének a kielégítését esetleg csak a tévécsatornák kínálatára bízzuk.

A mese jelentőségét egyre inkább felismerik, és nemcsak a gyerekpszichológusok, akik a „gyógyító meséket” használják fel, de a meseterápia egyre nagyobb teret nyer a felnőttek gyógyításában is. Ennek ellenére gyakran még mindig pejoratív értelemben használják valakire, hogy „mesevilágban él”, vagyis a valóságtól teljesen elrugaszkodottan – ami felnőtteknél talán még néha indokolt is lehet, de gyerekek esetében alkalmazni enyhén szólva is mélységes tudatlanságról árulkodik.

Különösebb pszichológiai ismeretek nélkül is sejthető, hogy az érzelmi háztartásunk megalapozása gyermekkorban történik, ezért nagyon nem mindegy, hogy kiktől, kiknek a példáján keresztül tanulja meg a gyermek. Szülőként nem árt tehát tudatosítani magukban, hogy a hősökkel való természetes és önkéntelen azonosulás révén mekkora jelentősége van ebben (is) a meséknek.

Érzelmek pró és kontra

Érzelmeivel időnként mindenki egy kicsit hadilábon áll: gyakran gondoljuk úgy, hogy csak a baj van velük, és lehet, hogy ha tisztán racionálisan működnénk, sok fejfájást megspórolhatnánk magunknak – berögződés, amely talán a sok évszádon át uralkodó, az érzelmeket a racionalitásnál alsóbbrendűnek hirdető elméletek következménye.

Pedig az utóbbi két évtized kutatásai teljesen más megvilágításba helyezték az érzelmeket: kiderült például az is, hogy legyen szó bármilyen racionálisnak vélt döntésről, az érzelmek nélkül képtelenek vagyunk meghozni őket. Az „érzelemsérült” beteg (akinek egy bizonyos agyi központja sérült) nem tud racionális döntéseket hozni, bár képes az észérvek módszeres végiggondolására. Ráadásul egyes elméletek szerint döntéseink nagy részét teljesen irracionálisan hozzuk meg, anélkül, hogy ezt sejtenénk. Az érzelem és értelem látszólagos ellentétével egy külön fejezet foglalkozik, amely fel is oldja azt: hiszen a kettő nemcsak, hogy jól megfér egymás mellett, de kölcsönösen ki is egészíti egymást.

Arról tehát már nem nagyon lehet vitázni, hogy az érzelmek valóban nagyon fontosak a gondolkodásunkban is, de mi a helyzet a sokat emlegetett érzelmi intelligenciával, amit Daniel Goleman valóságos bombaként dobott be a köztudatba 1995-ben? Kádár Annamária könyve tisztázza az érzelmi intelligencia körüli tényeket és tévhiteket is, hiszen a pszichológia máig egyik legismertebb fogalma körül valóban nagyon sok a mítosz, és egyes szakmabeliek szemében még mindig „fából vaskarika”. Az érzelmi intelligencia része önmagunk elfogadása, szeretete és tisztelete, és ez az alapja annak, hogy másokat is szeretni tudjunk, és elfogadjunk – hangsúlyozza a szerző.

Mesepszichológia - Az érzelmi intelligencia fejlesztése gyermekkorban. Kulcslyuk Kiadó, 2012

Inkább mi forduljunk vissza

A könyv fejezetei ismertetik például nemcsak a gyerekek érzelmi és értelmi fejlődésének szakaszait (ne ijedjünk meg tőle, nagyon olvasmányosan és szemléletesen!), a korai csecsemő-anya kapcsolat fontosságát, azt, hogy az érzelmek anya általi visszatükrözése mekkora fontossággal bír ezek kialakulásában, de a későbbi párkapcsolati modelleinket is nagyban meghatározó kötődési stílusokat is. Megismerkedhetünk a sajátos gyermeki gondolkodás, logika lényegesebb jellemzőivel.

A mese pedig nem más, állítja a szerző, mint a gyerekszemmel látott világ. Ugyanolyan egyszerűnek és szélsőségesnek mutatja be, mint ahogyan a gyermek valóban megéli, a rá jellemző mágikus világképnek köszönhetően. Ne akarjuk hát őket ebből a világból kirángatni, minifelnőtteket csinálni belőlük, inkább mi tanuljuk meg tőlük a csoda elfogadását. Érezzünk rá újra a belső képalkotás és a játékosság fontosságára, ami felnőttként is átsegíthet a nehéz pillanatokon. Ne neveljük a valóságra őket – inkább legyünk hálásak, hogy a segítségükkel időről-időre mi is visszaléphetünk a mesevilágba, ahol minden egyértelmű és tiszta, mert a gyermeki lélek még nem tűri meg az ambivalenciát.

Ne legyünk helikopterek!

Erich From a könyvben is idézett mondása, hogy nem könnyű megtanulni a szeretet művészetét „Ez ugyanis nem olyan érzelem, amiben könnyűszerrel, passzívan el lehet merülni. Szeretni valakit sokkal több, mint egy erős érzés: az döntés, ítélet és ígéret egyben”. Kevésbé igaz viszont ez az anya-csecsemő kapcsolatra – legalábbis a gyermek részéről -, amikor is ideális esetben a szeretet nincs feltételekhez kötve, szabadon megélheti a teljes elfogadás és bizalom érzését, amiből aztán egy életen át táplálkozhat.

Ezért is nagyon fontos, hogy megtanuljuk, hogyan tudunk minőségi időt tölteni a gyermekkel, a jelszónk legyen a slow life!. A szerző szerint ezért van akkora jelentősége a mesének, mint minőségi időnek – és ez a legalapvetőbb feltétel ahhoz, hogy megszülethessen a mese a csodája. Mégis, sok szülő számára talán ez a legnehezebb elvárás: az agyonhajszolt anyuka vagy apuka a nap végén talán legszívesebben már csak beesne az ágyába. De nem szabad megspórolni „az együttlét meghitt örömét és összetartó erejét”. Fontos, hogy a gyerek érezze, vele együtt részt veszünk a meseélményben, nem akarunk gyorsan túlesni rajta, és semmiképp ne próbáljuk meg lebeszélni arról, ha esetleg mindig ugyanazt a mesét kéri – fogadjuk el, hogy neki még dolga van vele.

Természetesen a szerző azt is hangsúlyozza, hogy azért ezen a téren se akarjunk tökéletesek lenni: elégedjünk meg azzal, ha „elég jó meseolvasók” vagyunk. Amitől viszont óvakodjunk, hogy „helikopter szülő” váljék belőlünk. Vagyis olyanok, akik folyamatosan pörögnek, kontrollálnak és beosztják a gyermekük minden szabad percét. Higgyük el, egyetlen gyerek sem kívánna ilyet!

Sok mese, vagy akár éppen film címe kerül elő, jó vagy rossz példaként, de ne várjunk egy tuti listát a jó mesékkel. Viszont ad valami sokkal fontosabbat: iránytűt ahhoz, hogy el tudjunk igazodni, hogy megértsük, a mai mesék közül melyek azok, amelyek nem jók, milyen feltételeket nem teljesítenek, és ezzel szemben melyek az igazán jó mese tulajdonságai.

Készen a csodára

Már a könyv legelején tanulhatunk egy új, legalábbis biztosan csak kevesek által ismert fogalmat: szerendipikusan élni, vagyis készen arra, hogy észre vegyük és elfogadjuk a csodákat. Kádár Annamária pedig hitelesen tudja nyújtani ennek a életformának a mintáját, személyes példákon keresztül mutatja be, hogy hogyan lehet ezt valóban megélni, és „vakmerően optimistán” nézni szembe a hétköznapi kihívásokkal. Megismerkedhetünk még egy másik fontos fogalommal is: a reziliencia a rugalmas alkalmazkodóképességet jelenti az élet kihívásaival, nehézségeivel szemben. És természetesen ezt is gyerekkorban lehet megalapozni, például a megfelelő mesékkel.

Számomra a kötet egyik legnagyobb tanulsága, hogy merjük felvállalni önmagunkat a gyermekünk előtt, és bár ez tulajdonképpen magától értetődőnek tűnne, a valóságban mégis gyakran mennyire nehéz. Merjünk szülőként is sebezhetőek lenni, mert csak így érdemes: „Ha vállaljuk valódi önmagunk felfedezésének kockázatát, meg merjük mutatni szomorúságunkat, dühünket, fájdalmunkat, akkor hitelessé válunk, s ezáltal követhető példává gyermekünk számára is.”

A másik pedig az, hogy a gyermek érzelmi intelligenciájának fejlesztését természetesen magunkon kell kezdenünk.

A legsúlyosabb hiba, ha nem ismerjük el gyermekünk érzelmeit: „Ne sírj, ez semmiség!”, „Nem is fáj, ez csak egy kis horzsolás!”, illetve az a tipikus (rettenetes) szülői kijelentés, hogy „Mire katona leszel, elmúlik!”. Mit érdekli az most a gyermeket…? Mi mit szólnánk ahhoz, ha valaki a mi problémánkat, negatív érzésünket kezelné hasonló módon? Szerintem – jogosan – nagyon csalódottak és dühösek lennénk. Jó lenne mindörökre megjegyezni azt a szabályt, hogy érzésekkel soha nem vitatkozhatunk, mert mindenkinek joga van ahhoz az érzelmi állapothoz, amit adott pillanatban megél. Ne mondjuk meg gyermekünknek, hogy mit kellene éreznie egy adott szituációban, például „Szeretned kell a testvéredet!” Tessék mondani, hogyha kell, akkor szeretni fogja?” (…)

A szülő, ha zavarja a gyereke viselkedése, gyakran parancsol vagy prédikál, de az olyan mondatok, hogy „Azonnal hagyd abba!” vagy „Szégyelld magad!” csak fokozzák a gyermek ellenállását, rombolják az énképét, erősítik benne az elfogadhatatlanság érzését. Ehelyett a Gordon módszer megtaníthat arra, hogy hogyan beszéljünk az elfogadás nyelvén, hogyan használjunk „én-üzeneteket” a „te-üzenetek” helyett – bár nagyon nehéz a hibás berögződéseken változtatni, kitartó gyakorlással elsajátítható.

Szülőként mindannyiunknak lehetnek gyenge pontjai, ahol mi magunk is érezzük, hogy hiába látjuk előre, minduntalan akaratlanul is belesétálunk ugyanabba a csapdába. A könyv abban is nagy segítség lehet, hogy ezeket a pontokat megerősítsük, korrigáljuk. Közérthetően és kézzelfoghatóan ad gyereknevelési tanácsokat, az érzelmi intelligencia fejlesztésére pedig konkrét gyakorlatokat is ajánl a családban, az óvodában vagy az iskolában.

És mindehhez már csak bónusz a könyv végén található 10 EQ-fejlesztő mese Lillával és Tündérbogyóval, amelyek segítségével a gyerek megtanulhat szembenézni a félelmeivel, egyedül lenni vagy éppen várakozni: egyszóval kezelni több, számára még bonyolultnak tűnő hétköznapi helyzetet. A felnőtteket pedig arra taníthatja meg, hogy hogyan kell jól kezelni egy képzeletbeli barátot.

Kádár Annamária pszichológus, tréner, a BBTE marosvásárhelyi kirendeltségének vezetője, az Erdély FM Pszichotrillák c. műsorának szakértője és társszerkesztője, többször tartott már előadást a Nyitott Akadémián is. De vannak, akik a mosolyáról ismerik.

Gyöngyi Annamária Forrás: http://ujkonyvek.egologo.transindex.ro/2012/09/11/mesepszichologia-a-sarkanyok-neha-megszelidulnek-de-vajon-a-helikopter-szulok-is/

A második kötetről itt olvashatsz!

A Mesepszichológia - Az érzelmi intelligencia fejlesztése gyermekkorban könyv megrendelhető akár ingyenes kiszállítással az alábbi képre kattintva:

Mesepszichológia: a sárkányok néha megszelídülnek, de vajon a “helikopter szülők” is? Tovább
Mesepszichológia 2.: ne hagyd, hogy a szürke felnőttlét bedaráljon!

Mesepszichológia 2.: ne hagyd, hogy a szürke felnőttlét bedaráljon!

Szülőként szinte naponta elbizonytalanodunk, és felmerül bennünk a kérdés, hogy ezt most hogy csináljam? Vajon jól csinálom? Tisztában vagyunk az egyik „aranyszabállyal”, hogy legyünk következetesek, de valószínűleg félreértjük, és ezért azt tapasztaljuk, hogy hiába ragaszkodunk mereven valamilyen megrögzött elképzeléshez, milyen nehéz azt a nagyon sokféle, különböző módon problémás és kényes helyzetekben betartani – főleg, ha már éppen az önuralmunkat sem bírjuk megtartani.

Kádár Annamária második, Útravaló kényes nevelési helyzetkehez című könyve éppen az ilyen esetekben próbál meg segítséget nyújtani. És mint minden jó gyereknevelésről szóló könyv, természetesen elsősorban az önismeretről és önmagunk formálásáról szól. Szülőként gyakran érezhetjük úgy, hogy most vallottunk kudarcot, és ez már a végső határunk, ennyire tudunk „elég jó szülők” lenni. Pedig vannak még erőforrásaink, csak meg kell őket keresni.

És egyáltalán nem segít ezen, hogy ezerféle – kéretlen vagy kért – jó tanácsot kapunk minden irányból, nap mint nap, mert – ahogy a szerző is megfogalmazza – a gyerekneveléshez mindenki ért, főleg ha a mások gyerekéről van szó. És ott van a másik, tipikusan mai probléma: az interneten próbálunk meg instant válaszokat kapni, és nem biztos, hogy éppen a jóra fogunk rátalálni. Főleg, hogy nem is létezik univerzálisan jó válasz, amely minden gyerek esetében és minden helyzetben ugyanúgy érvényes lenne.

De akkor mit tehetünk? Hallgassunk az ösztöneinkre? Az igazság az, hogy gyakran épp azok nem súgnak semmit vagy kifejezetten tévútra visznek, állítja a pszichológus szerző. Mert amit mi esetleg ösztönösnek gondolunk, az tulajdonképpen „nem más, mint különböző bennünk kavargó elképzelések, elméletek, előítéletek, vágyak és félreértések elegye”. Vagy valami, amit szüleinktől kaptunk hozományul, és eszünkbe sem jutott kételkedni benne.

Saját életmesénket meséljük

A Mesepszichológia 2. legnagyobb pozitívuma éppen az, hogy az első kötethez hasonló, nagyon optimista, nagyon szerethető stílusban ad útmutatást, amiből könnyen erőt és magabiztosságot meríthetünk. Meggyőz minket arról, hogy mennyire fontos a „hiteles szülői jelenlét”, amit a saját életmesénkkel adunk át a gyereknek. Ahogy a korábbi kötetben a mesehősöktől való tanulásról, a velük való azonosulásról esett főleg szó, most azt is mellé emeli, hogy a nevelés során folyamatosan a saját élettörténetünket is meséljük a gyereknek. És ennek a történetnek hitelesnek és követhető példának kell lennie, mert ebből derül ki a gyerek számára, hogy kik vagyunk valójában: „miben hiszek, miért küzdök, mi az, ami továbbvisz a nehéz helyzetekben – és az is, hogy mikor adom fel”.

Ehhez pedig nagyon is szükségünk van a saját szabad, játékos, gyermeki énünkre, amely a gyerekünkkel együtt örömmel és lelkesedéssel tudja felfedezni a világot – ezért kell tudatosan védenünk, megóvnunk. Nem egyszerű feladat, sajnos sok felnőttnek már nem is igen sikerül kizökkennie az állandó fásultságából – és gyakran a gyereknek is ezt az egy „megoldási” mintát mutatjuk: a beletörődést. Kádár Annamária azt írja erről: „Nem szeretnék olyan világban élni, amelyik csak a szükséges és kötelező dolgokról, a túlélésről, a problémamegoldásról és a haszonszerzésről szól.”

Mérei Ferenc Kurt Lewin korábbi híres kísérletét (ezzel eredetileg a különböző vezetési stílusokat vizsgálták) ismételte meg óvodásokkal, amelyben arra volt kíváncsi, hogy a nevelési stílusok – autoriter, demokratikus, ráhagyó – hogyan hatnak a gyerekekre. Nagyon tanulságos, hogy melyik légkörben teljesítenek a legjobban a gyerekek, és melyikben érzik a legjobban magukat: mert a kettő nem egyezik meg, és bár rövid távon talán az autoriter tűnhet hatékonyabbnak, ennek következményei hosszú távon nagyon súlyosak lehetnek.

Helyzetfüggő nevelés

A szülők gyakran gondolják úgy, hogy a különböző módszerek közül választaniuk kell egyet, és ebben következetesnek maradniuk. Ha pedig az adott helyzetben nem működik, akkor az azt jelenti, hogy ők buktak meg, hogy ez volt például a túl engedékeny nevelési stílusuk kudarca. Erre javasolja megoldásként a szerző a helyzetfüggő nevelést, amelynek lényege, hogy mindig éberen figyelünk a pillanatra. Ha kell, egy lépést hátra is léphetünk, hogy jobban rálássunk, és megpróbáljuk meghozni az adott körülményeknek leginkább megfelelő döntést. A vezetéselméletekből kölcsönözve a fogalmakat, lehet ugyanaz a szülő egyszer előíró, rendelkező, máskor magyarázó, meggyőző, lehet bevonó, együttműködő vagy pedig éppen delegáló. A lényeg, hogy ne veszítse el a rugalmasságát és a mindfulness-ét (vagyis éber tudatosságát): úgy nézzen arra a helyzetre, mintha most először történne meg vele. Ne hagyjuk, hogy teljesen elmerüljünk a teendőinkben, problémáinkban és mindent ennek szűrőjén keresztül lássunk – tanácsolja a szerző. És igen, legyünk hálásak, hogy ebben egy nagyon jó segítőtársunk van: a saját gyermekünk.

Dackorszak, testvérféltékenység, félelmek és szorongások, gyász – külön fejezetek szólnak ezekről a nagyon nehéz élethelyzetekről, amelyekkel szülőként előbb vagy utóbb szembesülni kell. És éppen ezek azok, amikor a szülő leggyakrabban tapasztalja meg a saját tehetetlenségének érzését. A dackorszak idején például teljesen eszköztelennek gondolhatja magát, és a helyzet kezelésére tett kétségbeesett próbálkozások – magára hagyni, hadd hisztizzen egyedül, leönteni egy kis vízzel, kemény büntetés – vagy csütörtököt mondanak, vagy pedig annyira távol állnak a szülő attitűdjétől, hogy képtelen a gyakorlatba ültetni őket. Itt is az segíthet, ha meg tudjuk keresni a saját, személyre szabott megoldásunkat, ami nekünk és a gyereknek egyaránt éppen a legjobb.

Minden témakor esetében megkapjuk a kapaszkodót, hogy hogyan segíthet ebben a mese, hogy a mesehőssel való azonosulással révén hogyan tud a hallgató is fejlődni és megoldásokat keresni, és végül, a vándorlás végén, ő maga is megváltozni. Iskolapszichológusként Kádár Annamária is megtapasztalta, mennyire fontos, milyen sokat segít, hogyha a gyerekkel sikerül „átírnia” a saját történetét, kijavítani benne a narratív hibákat, előhívni a rejtett erőforrásokat. És a mesék éppen erre nagyon jók: útmutatót szolgálhatnak annak, aki önmagát keresi a világban.

Egy „hibáját” tudom csak felróni a könyvnek: az első, valóban nagy sikerű kötet után biztosan sokan várták a folytatást, sürgették a szerzőt, és néha úgy érezhetjük, hogy túl hirtelen ér véget egy-egy fejezet, a szülő még szívesen olvasna további példákat, ötleteket, amelyek valóban közelivé hozzák a megoldásokat.

De szerencsére ezért némiképp kárpótol egy olyan lista, amely a Kádár Annamária által megfelelőnek tartott mesekönyveket ismerteti, illetve minőségi gyerekirodalmat is ajánl, korosztályok szerint csoportosítva. Nagy segítséget jelenthetnek a gyerekkönyvek dömpingjében gyakran magát elveszettnek érző szülő számára, aki csak miután felolvas néhány mesét a frissen szerzett, nagyon szépen illusztrált meséskönyvből, akkor döbben rá, hogy mennyire melléfogott ezekkel a történetekkel, amelyek semmiféle tanulsággal, de még csak igazi élménnyel sem szolgálnak a gyerek számára.

Végezetül itt a kedvenc gyerekversem a könyvből, de van még több hasonlóan jó:

Anyuban azt nem bírom,
Hogy mindenre tud mondani
valami okosat.
Ha azt mondom,
Hogy minden olyan unalmas,
hogy semmi kedvem suliba menni,
hogy utálom Kerstint,
hogy szorít az új trikóm,
ő már mondja is,
hogy majd megjön a kedvem,
hogy tegnap még szerettem Kerstint,
és hogy vegyél fel másik trikót!
Az ember még csak nem is unatkozhat
Nyugodtan.

(Ingrid Sjöstrand: Anyuban azt nem bírom)

Gyöngyi Annamária Forrás: http://ujkonyvek.egologo.transindex.ro/2014/11/07/mesepszichologia-2-ne-hagyd-hogy-a-felnott-let-szurkesege-bedaraljon/

Az első kötetről itt olvashatsz!

A könyv megrendelhető akár ingyenes kiszállítással az alábbi képre kattintva:

Mesepszichológia 2.: ne hagyd, hogy a szürke felnőttlét bedaráljon! Tovább
Kinek kellett ez a testvér?

Kinek kellett ez a testvér?

A testvérféltékenység sajnos szinte minden családban előfordul. Mit tehetünk mi szülők, hogy kezeljük ezt a helyzetet? Ebben segít az alábbi könyv.

"A testvér megszületése az egyik legnagyobb fordulat a gyermek életében, akinek meg kell élnie a trónfosztottság érzését. Életünk első szakaszában a szeretet úgy jelenik meg az elképzelésünkben, mint aminek kizárólagos birtokosai vagyunk, a szimbiózis időszakában általános illúziónk, hogy csak az édesanyánk és mi létezünk ebben a tökéletes egységben. De hamar megtapasztaljuk, hogy vannak riválisaink, és a szeretetet meg kell osztanunk.

A testvérféltékenység feloldásában is sokat segíthetnek a mesék – ha csonkítatlan formában közvetítjük azokat a gyerek felé.

A mesék elsősorban az ambivalens érzések feldolgozásában, a jó és a rossz különválasztásában segítenek. A gyermek sok esetben megél a számára fontos személyekkel – az anyával, apával, testvérrel – kapcsolatos negatív érzéseket, és ezeket a maga módján ki is fejezi. A mesealakok ambivalensek, nem egyszerre jók és rosszak. A mesékben ugyanaz a szélsőségesség uralkodik, mint a gyermeki gondolkodásban: minden ember vagy jó, vagy rossz, nincs átmenet, az egyik testvér buta, a másik okos, az egyik nővér kedves és szorgalmas, a másik pedig gonosz és lusta. A mesehősökkel való azonosulás segít a gyermeknek ambivalens érzései feldolgozásában, egy negatív szereplőbe belevetítheti a testvérével szemben érzett negatív indulatait is.”

(részlet a Mesepszichológia 2. részéből)

A könyv megrendelhető (akár ingyenes kiszállítással) itt!

Kinek kellett ez a testvér? Tovább
Olvasói vélemény Dr. Kádár Annamária Mesepszichológia című könyvéről

Olvasói vélemény Dr. Kádár Annamária Mesepszichológia című könyvéről

Olvasói vélemény Dr. Kádár Annamária Mesepszichológia című könyvéről írta a moly.hu oldalon Blanka Veronika:


"Ez a könyv hasznosabb volt, mint gondoltam. Eredetileg csak három fejezetét akartam elolvasni a kutatásomhoz kapcsolódóan, aztán olyan érdekes volt, hogy elkezdtem elölről, és egy nap alatt a végére is értem.
Nagyon tetszett, hogy olvasmányos volt, az írónő nem nézett komplett hülyének (ahogy a szakkönyvek általában), mégsem volt az az érzésem, hogy lebutított verziót olvasok.
Az előrehaladott stádiumban lévő mesekönyvemhez rengeteg adalékot kaptam, meg megerősítést, hogy jó az út, amin haladok.
A magánéletemben is rájöttem néhány dologra, ami a gyerekkoromra vezethető vissza, és eddig észre sem vettem, vagy ha igen, akkor közelmúltbeli dolognak gondoltam. 
Ajánlom mindenkinek."


Ha még nem olvastad, kattints az alábbi képre:

Olvasói vélemény Dr. Kádár Annamária Mesepszichológia című könyvéről Tovább
Gyerekmeditáció - négy könyv a szorongások ellen

Gyerekmeditáció - négy könyv a szorongások ellen

Bár a meditációt koránt sem nevezhetjük new-age bölcsességnek, a mai napig sokan felvont szemöldökkel tekintenek arra, aki rendszeresen relaxál, vagy tudatosan vizualizál képeket, esetleg mondatokat, mottókat mantráz annak érdekében, hogy elűzze a stresszt. És bár abba lazán belenyugszik a mamák és papák nagy része, hogy dokihoz vigye, esetleg gyógyszerekkel etesse a gyerekét, sőt, a sport áldásos hatásában is hiszünk, a gyerek-meditáció egyelőre jóformán tabu téma a magyar szülőtársadalomban.

Pedig ha jobban belegondolunk, a meditáció valójában nem más, mint egyfajta játék: gyerekként mindannyiunknak voltak elképzelt barátaink, lazán beképzeltük magunknak, hogy most épp egy időgépben, vagy egy sárkány hátán ülünk. Ezeket az elfeledett emlékeket idézi fel egy új relaxációs mesekönyv-sorozat.

A "Buborékrepülés" például olyan vizualizációs technikát tanít a gyerekeknek, melynek segítségével kezelhető a stressz és a szorongás. Kutatási eredmények szerint a rendszeres vizualizáció pozitív hatással van az általános egészségi állapotra, a kreativitásra, sőt a fizikai teljesítményre is: betegség esetén gyorsítja a gyógyulást és csökkenti a fájdalmat. A módszer nagyon egyszerű: egy képzeletbeli utazás során a gyerekek megalkothatják a saját buborékjukat, amelybe belelépve biztonságban érezhetik magukat. Ha pedig mindez szürreálisan hangzik, eláruljuk: a korábban megjelent kötet főhőse egy kis dühös polip, aki megtanulja, hogyan nyugtassa meg magát, amikor nagyon ideges. A progresszív izomrelaxáció - melyet e meséskönyv tanít a gyermekeknek - ellazítja a testet és lecsendesíti az elmét, így - a szerző szerint - alkalmazása hatékonyan csökkenti a stresszt, a szorongást és az agressziót, a gyermek képes lesz uralni nehéz érzéseit, és könnyebben elalszik.

A szakértők szerint van benne valami

 

 

"Szülőként, pedagógusként - bármennyire is szeretnénk - nem óvhatjuk meg gyermekeinket minden stressztől, szorongástól.

Abban segíthetünk nekik, hogy hatékony megküzdési stratégiákat dolgozzanak ki a nehéz helyzetekre.” – véli Dr. Kádár Annamária, a Mesepszichológia kötetek szerzője. “A progresszív izomrelaxáció módszere azon alapszik, hogy érzelmi tónusunk és izomtónusunk között kapcsolat van: ha a testünk ellazul, a lelkünk is követni fogja. Ezt a technikát tanítja meg ez a kedves mesekönyv, amely kis lépésekben, játékosan juttatja el a gyermeket a relaxáció élményéhez."

Persze Kádár Anna nem az egyetlen, aki szívből ajánlja a köteteket: gyermekpszichológusok is rendszeresen használják őket – és a kritikák azt mutatják, a gyerekek és a szülők egyaránt szeretik: lássuk be, még a felnőtteket sem könnyű rávenni, hogy gyakorolják a relaxációt, e könyv segítségével azonban a gyerekeknek játékos módszerrel, minden megerőltetés nélkül megy.

Speciális szükséglet, speciális módszer

 

 

Ezek után már nem is olyan meglepő, hogy a Vidra-öböl című mesekönyv hősei egy sellő és a vidrák, akik közösen megtanítják gyerekeknek a mély légzés helyes technikáját, melynek segítségével gyorsan megnyugtathatja magát, hatékonyan csökkentheti szorongását, dühét. Bár elsőre talán furcsának tűnhet, hogy kicsi gyerekek légzéstechnikákat tanuljanak mindenféle vízi lényektől, K.M. Checho gyógypedagógus szerint például a könyv igazi kincs lehet speciális szükségletű kicsik számára. "Gyógypedagógusként autista és Asperger-szindrómás gyerekekkel dolgozom, akiknek komoly nehézséget okoz az érzelmeik szabályozása. Lori Lite könyvei óriási segítséget jelentenek számomra. A gyerekek rendszeresen használják a légzéstechnikákat, amikor szoronganak vagy dühösek." – mondja, és Kádár Anna is egyetért vele. “A mély légzés az egyik legegyszerűbb relaxációs gyakorlat. Stresszes, szorongáskeltő helyzetekben hajlamosak vagyunk szaporán és felszínesen lélegezni, amivel fenntartjuk feszült állapotunkat.”

Akarsz -e játszani?

 

 

“A közös játék által segíthetünk a gyerekeknek abban, hogy kifejezzék az érzéseiket, mi pedig sokkal könnyebben megérthetjük azokat. Együttes erővel áttörhetjük a félelem, a gátlások és a harag kemény falát, hogy eljussunk a bensőséges kapcsolatig és a felszabadult örömig. Megtanulhatunk velük együttműködni anélkül, hogy dühvel és erőszakkal próbálnánk érvényt szerezni szándékainknak.” – írja Lawrence J. Cohan, a “Játékos nevelés” szerzője, akinek korábban is jelent meg könyve Magyar nyelven: a “Hancúrozni jó” a szülő és a gyermek testi közelségének fontosságáról szólt, legyen szó párnacsatáról, vagy birkózásról.” Dr. Vekerdy Tamás, a “Jól szeretni” c. bestseller szerzője üdvözli a szerző megközelítését: "Az ember akkor igazán ember, amikor játszik, írta Friedrich Schiller, az Örömóda szerzője. A gyereked még igazán ember! Neki minden játék,az evés, az ivás, az elindulás, a fürdés - a hajmosás! -, sőt a rosszalkodás is. Legyél te is ember, ha azt akarod, hogy megértsd őt és hatni tudj rá - tanulj meg játszani!”

Senki számára nem újdonság, hogy a gyermek természetes nyelve, tanulásának és kommunikációjának legfontosabb eszköze a játék. Nevelési szakértők és ifjúsági szerzők is egyetértenek: ha szeretnénk közel kerülni egy gyermekhez, megtanítani neki valamit, segíteni nehézségei leküzdésében, akkor mindehhez elsősorban a közös játékon keresztül vezethet út - legyen az meditáció, mély légzés, buborék-utazás, vagy egyszerűen csak néhány óra önfeledt hancúrozás a gyerekkel.

Forrás: http://divany.hu/

A könyvek megrendelők webáruházunkban az alábbi linken:

http://netbutik.hu/

Gyerekmeditáció - négy könyv a szorongások ellen Tovább
MESEPSZICHOLÓGIA - dr Kádár Annamária könyvei

MESEPSZICHOLÓGIA - dr Kádár Annamária könyvei

kadar.jpg

 

Dr. Kádár Annamária: Pszichológus, egyetemi adjunktus, a Babes-Bolyai Tudományegyetem marosvásárhelyi kirendeltségének vezetője. Diplomamunkájában és doktori disszertációjában több mint ezer, gyermekek által írt mesét vizsgált meg. Dolgozott iskolapszichológusként, jelenleg pedig az óvoda és elemi oktatás pedagógiája szakon tanít. Trénerként rendszeresen tart az érzelmi intelligencia fejlesztését célzó tréningeket. Az Erdély FM rádió Pszichotrillák című műsorának szakértője és társszerkesztője. Többször tartott már előadást a Nyitott Akadémián – kirobbanó temperamentumát, ízes erdélyi beszédét, derűs, szeretetteljes lényét és humánus gondolatait vastapssal jutalmazta a közönség.

Mesepszichológia 2. Útravaló kényes nevelési helyzetekhez

 

"Iskolapszichológusként értettem meg igazán azt, hogy a gyermek tünetei mögött mindig ott rejtőzik az õ egész meséje – nemcsak az, ami eddig történt vele, hanem a szeretetvágya, elfogadás iránti igénye, álmai, kívánságai és sérelmei, szorongásai, félelmei is.

Minden gyermek nemcsak adottságaiban egyedi, hanem abban a különleges módban is, ahogyan szemléli és értelmezi a világot. Ha türelmesen kivártam, hogy szavaiból, gesztusaiból, tonalitásából kibontakozzon ez a történet, akkor lassan megnyílt, és együtt írhattuk át az életmeséjét, úgy, hogy az a továbbiakban támogassa, ne pedig akadályozza őt.

A gyermek viselkedésproblémája mindig csak a jéghegy csúcsa, és ha szűklátókörű nevelőként, pedagógusként csak ezt próbálom értelmezni, nem találom meg a valódi megoldást. Ha azonban nem csak 'megjavítani' szeretném a gyermeket, hanem kíváncsi vagyok arra, hogy mitől olyan, amilyen – vagyis a történetére, a meséjére –, akkor ez Ariadné aranyfonalaként segít megtalálni a feléje vezető utat.

A lelkében szunnyadó gebéből táltos paripát varázsolhatok, csupán 'parazsat' kell adnom neki."

Részlet a Mesepszichológia 2. Útravaló kényes nevelési helyzetekhez című könyvből.

A könyv megvásárolható webáruházunkban (2016.03.18-ig kedvezményes áron)az alábbi linken: itt!

 

Mesepszichológia - Az érzelmi intelligencia fejlesztése gyermekkorban -Bookline TOP50 lista tizenötödik

 

Kutatások igazolják, hogy az életben való beválásunk nem csak értelmi képességeinken múlik. Az igazi sikereket és – ami még fontosabb! - a belső harmóniát, az önmagunkkal való elégedettséget csak akkor érhetjük el, ha képesek vagyunk felismerni a magunk és mások érzelmeit, kapcsolatokat teremteni, konfliktusokat kezelni, együttműködni, segítséget kérni, vágyainkat késleltetni, kitartani… Vagyis, ha fejlett az érzelmi intelligenciánk.

A mese az érzelmi intelligencia fejlesztésének legfontosabb eszköze, olyan lelki táplálék, amely életre szóló nyomokat hagy a gyermekben. Egyrészt a mesélés sajátos szituációja, bensőséges hangulata adja meg az érzelmi biztonságot, azt a nyugodt, csendes és szeretetteljes légkört, amelyben meg lehet pihenni, el lehet lazulni, a rítust, amivel le lehet zárni egy mozgalmas és eseménydús napot. Ám a kisgyerek a mesehallgatás során nemcsak a szülőre, hanem befelé is figyel, saját vágyainak megfelelő fantáziaképet alkot, ami segíti őt a nap folyamán felgyűlt belső feszültségei, negatív érzései, félelmei feldolgozásában.

Adjuk hát meg neki a lehetőséget arra, hogy az égig érő fa csúcsára kis kanászként felkapaszkodhasson! Annak a gyermeknek, aki mesét hallgatva nő fel, varázspálcája a saját elméje lesz, és képzelete, érzelmi intelligenciája segíti majd a megpróbáltatások közepette.

Hogy miként támogathatjuk őt ebben? Erről írtam ezt a könyvet, mely tíz mesét is tartalmaz egy Lilla nevű kislányról, akinek képzeletbeli barátja, Tündérbogyó segít érzelmi konfliktusainak megoldásában. A mesék 4-9 éves gyerekeknek szólnak, és segítenek:

  • a frusztrációk,
  • csalódások elviselésében,
  • a pozitív és negatív érzelmek tudatosításában,
  • a félelmek megszelídítésében, a testvérféltékenység kezelésében,
  • a veszteségek elfogadásában és
  • az önfeledt játékban.

 A szülőknek elárulom: én voltam az a kislány, aki attól félt, hogy a boszorkány megcsiklandozza a lábát, én vittem haza a kisegeret, utánam jött ki a nagyapám borotvahabos arccal. Tündérbogyó pedig az én belső hangom volt, akit most ebben a formában megszemélyesítettem.

Olvasói vélemény a könyvről moly.hu oldalon blanka veronika:
"Ez a könyv hasznosabb volt, mint gondoltam. Eredetileg csak három fejezetét akartam elolvasni a kutatásomhoz kapcsolódóan, aztán olyan érdekes volt, hogy elkezdtem elölről, és egy nap alatt a végére is értem.
Nagyon tetszett, hogy olvasmányos volt, az írónő nem nézett komplett hülyének (ahogy a szakkönyvek általában), mégsem volt az az érzésem, hogy lebutított verziót olvasok.
Az előrehaladott stádiumban lévő mesekönyvemhez rengeteg adalékot kaptam, meg megerősítést, hogy jó az út, amin haladok.
A magánéletemben is rájöttem néhány dologra, ami a gyerekkoromra vezethető vissza, és eddig észre sem vettem, vagy ha igen, akkor közelmúltbeli dolognak gondoltam. 
Ajánlom mindenkinek."

A könyv megvásárolható kedvezményes áron (03.18-ig) az alábbi linken:

http://netbutik.hu/spd/N010/Mesepszichologia---Az-erzelmi-intelligencia-fejles

MESEPSZICHOLÓGIA - dr Kádár Annamária könyvei Tovább
MESEPSZICHOLÓGIA 2. ÚTRAVALÓ KÉNYES NEVELÉSI HELYZETEKHEZ

MESEPSZICHOLÓGIA 2. ÚTRAVALÓ KÉNYES NEVELÉSI HELYZETEKHEZ

"Iskolapszichológusként értettem meg igazán azt, hogy a gyermek tünetei mögött mindig ott rejtõzik az õ egész meséje – nemcsak az, ami eddig történt vele, hanem a szeretetvágya, elfogadás iránti igénye, álmai, kívánságai és sérelmei, szorongásai, félelmei is.

Minden gyermek nemcsak adottságaiban egyedi, hanem abban a különleges módban is, ahogyan szemléli és értelmezi a világot. Ha türelmesen kivártam, hogy szavaiból, gesztusaiból, tonalitásából kibontakozzon ez a történet, akkor lassan megnyílt, és együtt írhattuk át az életmeséjét, úgy, hogy az a továbbiakban támogassa, ne pedig akadályozza õt.

A gyermek viselkedésproblémája mindig csak a jéghegy csúcsa, és ha szűklátókörû nevelõként, pedagógusként csak ezt próbálom értelmezni, nem találom meg a valódi megoldást. Ha azonban nem csak 'megjavítani' szeretném a gyermeket, hanem kíváncsi vagyok arra, hogy mitõl olyan, amilyen – vagyis a történetére, a meséjére –, akkor ez Ariadné aranyfonalaként segít megtalálni a feléje vezetõ utat.

A lelkében szunnyadó gebébõl táltos paripát varázsolhatok, csupán 'parazsat' kell adnom neki."

Részlet a Mesepszichológia 2. Útravaló kényes nevelési helyzetekhez című könyvből.

A könyv megvásárolható webáruházunkban (akár ingyenes kiszállítással) az alábbi linken: itt!

MESEPSZICHOLÓGIA 2. ÚTRAVALÓ KÉNYES NEVELÉSI HELYZETEKHEZ Tovább
Így alapozd meg a gyereked érzelmi intelligenciáját! – Dr. Kádár Annamária vendégposztja

Így alapozd meg a gyereked érzelmi intelligenciáját! – Dr. Kádár Annamária vendégposztja

Mennyivel jobb annak a gyereknek az élete, akit „jól szeretnek?” A rövid válasz: sokkal. A hosszabb válasz kiderül a cikkből, ahogy az is, mit tehetsz szülőként azért, hogy a gyereked érzelmileg intelligens felnőtté váljon. Mert ez elsősorban a családon múlik. Nem az iskolán, nem a társain, nem a pszichológuson. Hanem például rajtad. Dr. Kádár Annamária pszichológus vendégposztja és tanácsai.

Miért jó, ha magas az EQ?

Kutatások során igazolást nyert, hogy az érzelmileg intelligensebb személyeknek fejlettebb az empátiás képességük, több és jobb minőségű baráti kapcsolattal rendelkeznek, ritkábban érzik magukat magányosnak, kevésbé szoronganak, magasabb az önértékelésük, és jobb a megküzdési képességük.

A család tehet róla

A gyermekek érzelmi képességeinek megalapozásában a család játssza a legfontosabb szerepet, itt kezd kialakulni az érzelmi intelligencia – az óvoda és iskola csak a már meglévő alapokra építhet.

„A legjobb életbiztosítás, amit valaha köthet egy szülő, az az, hogy a gyereke megtapasztalhatja általa az érzelmi melegséget, és a biztonságot adó kapcsolatot.”

Aki gyermekkorában nem tanulta meg érzelmi állapotai kifejezését, érzelmei kezelését, később nehezebben enged közel magához másokat, kerüli az érzelmileg szoros kapcsolatokat, hajlamos felszínes viszonyokat létesíteni, vagy elszigetelődik másoktól, nehezére esik az empátia, és a konfliktusos helyzetekben leblokkol.

Egy szülő, amennyiben gyermeke érzelmi intelligenciáját szeretné fejleszteni, elsősorban maga kell, hogy tanulóvá váljon ebben a folyamatban.

Tanulj Jack Nicholsontól! (Na jó, a karakterétől)

Az egyik számomra kedves filmben, a Schmidt történetében, egy 66 éves biztosítási ügynökkel ismerkedhetünk meg, aki nyugdíjba vonulása után tragikus hirtelenséggel elveszíti a feleségét. Lánya esküvőjén szembesül azzal, hogy családjában sincs rá szükség, vagyis egyik percről a másikra teljesen magára marad. Egy jótékonysági szervezeten keresztül támogatni kezd egy hatéves tanzániai árvát, Ndugut, és időnként ír is neki, hogy személyesebbé tegye a kapcsolatot. A kezdetben formális levelek egyre őszintébb hangot ütnek meg, és lassan egy önvallomás rajzolódik ki Schmidt egy életen át ki nem mondott érzéseiből és gondolataiból. Ez segít abban, hogy a mindenkitől eltávolodott, magányos, depressziós férfi szembenézhessen önmagával. Schmidt számára egyre világosabbá válik, hogy a karrier és az anyagiak utáni hajsza közepette kapcsolatai kiüresedtek, lánya és közte valójában nincs érzelmi kötelék, gyermeke nem hozzá fordul az élet fontos kérdéseivel.

A film zárójelenetében Schmidt a teljes összeomlás szélére kerül, mivel kiderül, hogy Ndugu nem tud olvasni, de küld neki egy rajzot, amelyen egy fehér férfi szorítja egy színes bőrű kisfiú kezét. A kép pontosan azt fejezi ki, amire Schmidtnek valójában szüksége lett volna: a szoros érzelmi kapcsolatot, a kötődést, a szeretetet.

Ezt teheted szülőként, hogy megalapozd a gyereked érzelmi intelligenciáját

1. Figyelj oda rá, tanuld meg őt! Amennyiben intenzíven odafigyelsz a gyermekedre, megismered valódi érzéseit és szükségleteit, akkor ezzel megteremted a biztonságos kötődés bázisát. Ez ott kezdődik, hogy gyermeked jelzéseire minden esetben reagálsz. Amennyiben egy kisgyermeket magára hagysz szomorúságával, félelmeivel, az nagyon súlyos következményekkel járhat. A síró csecsemőt, aki még nem tud szavakkal segítséget kérni, mindig meg kell nyugtatni!

2. Vedd komolyan a gyereked félelmeit! Soha nem szabad kinevetni, bagatellizálni negatív érzéseit, mivel gondolkodási sajátosságainak megfelelően ő másképp éli meg a világot. Számára sok olyan dolog is félelemkeltő lehet, amire te nem is gondolnál. A biztonság fennállását a gyermek sorozatosan ellenőrzi, alkalomról alkalomra teszteli, hogy számíthat-e szüleire, így erősödik meg benne a biztonságérzet.

3. Légy ott neki! Ha a gyerek megtapasztalja azt, hogy szülei érzelmileg hozzáférhetők, érzékenyek a szükségleteire, kifejezheti nekik a negatív érzelmeit is, és elvárhatja, hogy ezeket csillapítsák, akkor belsővé teszi ezt a mintát, és elsajátítja az érzelmi szabályozás képességét. Ha azonban születésétől fogva azt tanulta meg, hogy kéréseire a környezete nem reagál, kisebb valószínűséggel fog támogatást kérni, amikor szüksége van erre.

4. Segítsd abban, hogy tudatosítsa és kimondja az érzéseit! Amennyiben nem bagatellizáljuk gyermekünk negatív érzelmeit, szavakba öntjük azt, hogy mit él meg adott pillanatban (például: meglepődés, félelem, harag, düh, szomorúság, csalódottság), és segítünk neki abban, hogy tudatosítsa érzelmeit, akkor jó úton haladunk. Ugyanakkor az is fontos, hogy szülőként mi magunk is hitelesen fejezzük ki érzelmeinket.

Dr. Kádár Annamária

pszichológus

Forrsá: www.wmn.hu

További hasznos tanácsok Dr. Kádár Annamáriától az alábbi két könyvében (2015.11.15-ig kedvezményesen megvásárolható)

http://netbutik.hu/shop_search.php?search=mesepszi

Így alapozd meg a gyereked érzelmi intelligenciáját! – Dr. Kádár Annamária vendégposztja Tovább
Mesepszichológia 2. Útravaló kényes nevelési helyzetekhez

Mesepszichológia 2. Útravaló kényes nevelési helyzetekhez

"Nagyon fontos, hogy a két-három éves gyermek dacos szárnypróbálgatásait ne próbáljuk letörni, mert az akarat e korai gyakorlása alapvetően fontos ahhoz, hogy egészséges önértékelésű, magabiztos felnőtt váljék belőle, aki ki tudja nyilvánítani saját szándékát, és meg is tud küzdeni érte.

Sok nehézség és szenvedés vár arra, aki nem tud nemet mondani, ezért mindig mások irányítása alá kerül - ha pedig végül mégis kiborul a bili, az rendszerint olyan rombolással, pusztítással jár együtt, ami elkerülhető lett volna, ha az illető már idejekorán meghúzza a határokat.

Amikor asszertivitás tréningek részvevőinek igyekszem újratanítani a nemet mondás képességét, bizony néha sok gyakorlásba kerül, mire valaki csak fele olyan határozottan ki mer állni a saját érdekeiért, mint egy öntudatos két-három éves!"   Dr. Kádár Annamária: Mesepszichológia 2

A könyv megvásárolható kedvezményes áron (03.18-ig) az alábbi linken:

Házhoz szállítás csak 790 Ft

http://netbutik.hu/spd/N011/Mesepszichologia-2--Utravalo-kenyes-nevelesi-helyz

Mesepszichológia 2. Útravaló kényes nevelési helyzetekhez Tovább
"Minden felnőtt volt egyszer gyerek És felnő majd az új gyereksereg: Többet s jobban törődjetek velünk Mert eljön majd a nap, amikor mi is felnövünk." Bródy János