A mese nem mese, hanem a legkeményebb valóság. Ezt jól tudják azok, akik mesékkel foglalkoznak. Ha figyelmesen követed egy mesealak útját, te is mesehőssé válhatsz a saját életedben. Ez egy hosszú út, de remek hamuba sült pogácsát ad hozzá neked útravalóul Dr. Kádár Annamária. Jól teszed, ha megszívleled a tanácsait, mindegyik aranyat ér!
–
A mesékben a személyiségfejlődés különböző állomásai jelennek meg: a próbatételek valójában életpróbákról, életfeladatokról szólnak. A mese nem racionális úton készít fel a felnőtti létre, a felnőtt döntésekre, hanem mágikus, irracionális módon. Nem a problémamentes élet ígéretét kapjuk meg tőle, hanem annak a reményét, hogy még a legkisebbek, a legesendőbbek is boldogulnak, ha adottságaikat és lehetőségeiket mozgósítják, ha nem hátrálnak meg az akadályok, megpróbáltatások előtt. A mesei főszereplő sohasem tökéletes, képes beismerni kudarcait, mert tudja, hogy a hibák elengedhetetlenek a fejlődéséhez.
A mesében minden MI vagyunk: nem csak a legkisebb királyfival, szegénylegénnyel azonosulhatunk. Az elindulás jelenti a saját komfortzónánkból való kimozdulást, az útravaló az erőforrásainkat, a sárkányok nagyon gyakran belső sárkányok, a saját félelmeink, szorongásaink, kishitűségünk, amelyeket meg kell szelídítenünk, a segítőtársak szimbolizálják a társas kapcsolati hálónkat, a királylány jelentheti a saját jobbik énrészünk megtalálását, az elérendő cél pedig az önmegvalósításunkat.
Íme, az én tízparancsolatom, azok a tapasztalatok, amelyeket gyermekkoromban a mesékből sajátítottam el, és amelyeket felnőttként tudatosítottam magamban:
1. Lássam meg és fogadjam el a csodákat, a varázslatot! (Én ezt szívesen fordítom úgy pszichológusi nyelven, hogy: Éljek szerendipikusan.)
2. Merjek elindulni! Ha ott van a zsebemben a hamuban sült pogácsa és az atyai-anyai áldás, semmi baj nem érhet. A többi majd kialakul útközben.
3. Keressem meg a saját utam, és azon haladjak! Ne siessek! Mindig vannak rövidítések, kényelmesebb megoldások, de ezek zsákutcák – soha ne térjek le a jó útról!
4. Segítsek, ha olyan társakkal találkozom, akik a segítségemet kérik! Sőt, észre is vehetem őket, és magam is felajánlhatom a segítségemet. Tudjak segítséget kérni, amikor szükségem van rá, és legyek képes elfogadni azt.
5. A jóság, az őszinteség, a hitelesség nem mindig célravezető az adott pillanatban. Én azonban az a mesehős szeretnék lenni, aki felkapaszkodik az égig érő fa tetejére. És oda csak úgy lehet…
6. Tiszteljem az ellenségeimet annyira, hogy csak szemtől-szembe küzdjünk egymással, egyenlő esélyekkel! Fogadjam el a vereséget! Én sem vagyok legyőzhetetlen.
7. Küzdjek meg azért, ami nekem fontos! Ne adjam fel, ha elveszítek egy csatát!
8. Nyugodtan kimutathatom az érzéseimet: örömömet, bánatomat, fájdalmamat, csalódottságomat. Így sebezhető leszek, ugyanakkor sebezhetetlen.
9. Ne ítéljek, ítélkezzek felszínesen! A gebe gyakran egy elvarázsolt táltos paripa.
10. Ne féljek a veszteségektől és a kudarcoktól, mivel ezek az önmagam felé vezető utazás részei! Legyek hálás ezekért is, mert sokkal többet tanulok belőlük, mint a sikereimből!
(+1. Emlékezzek rá: a sárkányok néha megszelídülnek!)
Kádár Annamária
A tízparancsolat a Mesepszichológia – Érzelmi intelligencia fejlesztése gyermekkorban című könyvben jelent meg.
Dr. Kádár Annamária legközelebbi szülői tréningjére ITT tudtok jelentkezni.
Kép: elPadawan
Forrás:http://wmn.hu/
Mesepszichológia – Érzelmi intelligencia fejlesztése gyermekkorban című könyv megrendelhető itt!
Akár ingyenes szállítással:Részletek
dr Kádár Annamária más könyve itt megtalálható!
Olyan találós kérdéseket tartalmaz a játék, amelyek feladványa izgalmas és sikamlós témát ígér, megoldása azonban teljesen hétköznapi. Mikor kiderül a megfejtés, pironkodhatunk, mert csupa „rosszra” gondoltunk, miközben teljesen ártatlan dologról van szó, mint a szappan vagy a görögdinnye.
Az izgalmas, néha erotikusnak tűnő leírások majdnem minden esetben ártatlan kifejezéseket rejtenek. Itt tipikusan igaz a mondás: „Rossz az, aki rosszra gondol.”
