2019.okt.27.
Írta: netbutik

Napi idézet ...

4_1.jpg

......................................................................................................................................................

Már külföldre is szállítunk és nagyon kedvező áron pl Romániába a szállítási költség CSAK 1.345 Ft. Bővebb infó itt!

Ha tetszett, amit olvastál, oszd meg az alábbi gombok segítségével. Köszönöm:-)

Gyere a Facebookra is! Beszélgetni, lájkolni, nézegetni.

Szeretettel várlak :-)

Címkék: Lélek, Napi idézet

A lelket is rendszeresen takarítani kell - interjú Bagdy Emőkével

dr_bagdy_emoke.JPG

Pszichológushoz járni még ma is sokak szerint az unatkozó amerikai társadalom passziója, a pszichoterapeuta pedig a hagyományos értékek ellensége, mindent megkérdőjelez, relativizál, ezért jobb vele vigyázni. Ugyanakkor akadnak olyanok is, akik számára a lélekkel foglalatoskodó szakember mágikus tudás birtokosa, melyre születni kell, és magától kifejlődik. Dr. Bagdy Emőkével beszélgettünk.

– Sokféle pszichoterápia létezik. Ezek valójában párhuzamos utak vagy nem mindig mindegyikkel lehet ugyanoda eljutni?

– A terápia nem olyan, mint a kényszerzubbony, sem a pszichológusra, sem a páciensre nem lehet sematikusan ráhúzni. Sokféle módszerrel foglalkoztam. Szerettem volna hipnotizőr lenni, meg is tanultam, de rájöttem, hogy nem passzol a személyiségemhez. Foglalkoztam például drámaterápiával, de a legközelebb hozzám az imaginatív, képi terápia, a meditáció és a relaxáció áll. Nemcsak az a fontos, hogy valaki valamit jól elsajátítson, hanem az is, hogy aztán tudjon vele dolgozni, és ennek a feltétele az is, hogy neki is segítsen a módszer, hiszen akkor érzi a hatását, és azt, hogyan alkalmazható az adott problémákra. Még az egypetéjű ikrek sem egyformák, minden ember az univerzum páratlan csillaga. Előbb a csillagot kell megismerni, feltárni azokat a rétegeket is, amelyek a paciens „hozott problémája” alatt rejtőznek. Ez a lelki ásatás, amely a múltat, a korai tanulást, korai sebződést kutatja, segít értelmezni a jelent. A tudattalan rétegeinek fölfejtése és a hasonló, így egymással összekapaszkodó traumák megismerése során tárul föl teljességében a helyzet, ehhez lehet a terápiát is hozzátervezni. Például így lehet egy tartós bűntudat feloldásához a megbocsátás terápiával hozzájárulni.

– És ha eltűnik a bűntudat, tiszta lappal indul a beteg?

– Soha nincs teljesen kitakarított lélek, ahogy tökéletesen tiszta lakás sincs, amelyet használnak. De egy jó tisztasági fokot érdemes megtartani, rendszeres lélektakarítással. Sajnálom, hogy sokan még mindig nem értik, hogy erre is szükség van. Pedig rengeteg pszichoszomatikus stresszbetegség, allergia és autoimmun reakció gyógyítható lenne pszichoterápiával és megelőzhető volna lelki „edzéssel”. Hadd mondjak egy példát: ma az egyik vezető halálok a szív és érrendszeri megbetegedés. Ma már tudjuk, hogy bizonyos típusú érzelmek és indulatok különösen károsítják a szívkoszorú-ereket. Például az ellenségesség, a gyűlölethordozás, a harag. Candace Pert kutatónő azt igazolta, hogy bizonyos típusú problémák által keltett feszültség és ennek hormonális megfelelője bizonyos szervi rendellenességek előidézésében nagy szerepet játszik. Mi is történik, amikor valamilyen hatás ér minket, hogyan dolgozzuk ezt föl mentálisan? Először eldönti az agy, hogy a hatás fontos vagy nem. Ha fontos, de rossz, és nem tudok vele mit kezdeni, akkor az idegrendszer- és hormonműködés egy bizonyos, arra az érzelemre jellemző ún. ligandot, vagyis hormon-peptid koktélt kezd termelni, amely aztán leáramlik a szervezetbe, ahol különösen bizonyos típusú fogadósejtekre, vagyis szervrendszerre hat. A gyűlölet által kiváltott ligandok például minden alkalommal összeszorítják a koszorúereket, ezért a szív nem kap elegendő vért, így ennek ismétlődése nyomán jöhet létre az infarktus. Mit üzen mindez nekünk? Azt, hogy tényleg „ne menjen le a nap a te haragoddal”.

A szakma és a klienseim is arra tanítottak, hogy gyakran fellehető a tökéletes összhang a bibliai üzenetek és a tudományos bizonyítékok között. A rákkutatás azt is igazolta, hogy a daganatos elfajulásban különös szerepet játszik az a hormonhatás, amelyet a megbocsátásra való képtelenség vált ki. A megbocsátásnak úgy kellene szerepelnie az életünkben, mint egy rítusnak. Akik a hitük szerint élnek, azért is egészségesebbek, mert lelkigyakorlattal, bűnbánattal, imával kitakarítják magukból a negatív indulatokat. Ma már az is bizonyított, hogy az ima egy különleges meditatív állapot, amely mentális aktivitással jár. Szemben a meditációval, ami inkább passzív, szemlélődő, beengedő, várakozó állapot, az imádkozó elmét eltölti az ima tartalma, a kérés, a köszönet. Vagyis mindkét agyfélteke aktív és közöttük különlegesen együttműködő, harmonikus kapcsolat jön létre, ami egyébként nem szokványos. Azok az imák azonban, amelyeket az Isten büntetésétől való félelem tölt el, nem segítenek igazán. Vagyis a pszichológia arra tanít, hogy a megbocsátó, szerető Istenhez folyamodjam. De ne általánosítsunk, aki hívő vallásgyakorló, annak járható az ima útja.

– Befolyásolja a terápiát, hogy a terapeuta hívő ember-e?

– Gyakorló református vagyok, de ez nem jelenik meg úgy a munkámban, hogy aki hisz Istenben, azzal biztosan szót értek, aki pedig nem, azt meg akarom győzni. Mindenkinek van istene, állította Carl Gustav Jung analitikus lélekgyógyász. Van, akinek a pénz vagy a gyomra az, és azért odaadja testét-lelkét, saját istene kisajátítja, áthatja az egész életvezetését. A hit univerzális képesség, valamiben-valakiben mindnyájan hiszünk. A vallás sem azonos a spiritualitással, mert hittételekben és rítusokban rögzíti a nem látható és nem bizonyítható másik valóságra vonatkozó meggyőződéseket. Ma már az ennél általánosabb jelentésű spirituális dimenzió is helyt kapott a pszichológiában. Bebizonyosodott a személyiség-kutatásban, hogy archetipikusan magunkban hordozzuk, genetikusan átörökítjük a magasabb erőhöz tartozás tudatát, azt, hogy egy nagy egész részei vagyunk. Minden vallásos ember spirituális, de a spirituális elkötelezettségűeknek csak egy része vallásos. A pszichoterápiában azonban bármilyen is a kliens hitrendszere, azt kell megértéssel elfogadnunk, csak így segíthetjük őt.

– De úgy tűnik, az ekkor létrejövő kapcsolatnak is csak a szeretet lehet a kulcsszava.

– Nem tudok különleges kapcsolatba kerülni szeretet nélkül. Ez a szeretetfogalom nemcsak bizalmat, hanem felelősséget is jelent a másik iránt.

– Említette a megbocsátás terápiát. Nehéz volt a megbocsátás a saját életében? Hiszen a Rákosi-rendszer nem kímélte az Ön családját sem.

– Én a gyerekkoromat hatalmas biztonságérzetben éltem meg, pedig soha nem babusgattak, és valóban nem volt könnyű a rákosista időkben x-es osztályellenségnek lenni. Irredentának, sovinisztának bélyegzett költő nagyapám osztályellenségnek számított. De rend volt az életünkben és apám, aki lelkész volt, hihetetlen erőt képviselt. Előfordult, hogy a testvéreimmel órákat álltunk sorban, és végül penészes kenyeret kaptunk. Az utcánkban olykor megjelent éjszaka a lefüggönyözött nagy fekete autó bőrkabátos alakokkal, és elvitte az embereket. De ma is emlékszem, hogy amikor hallottuk az autó hangját, akkor apám állt az előszobában és azt mondta „Egy hajszál sem eshetik le a fejünkről az Isten akarata nélkül.” A szüleim és a nagyszüleim arra tanítottak, hogy a bajban is azt nézzem, merre van a kiút, hogyan lehet továbblépni. Persze őket biztosan megviselte mindez, de ránk, gyerekekre ezt sohasem sugározták. Amikor elvették a házunkat, és mentünk el a teherautóval és a cókmókunkkal Pestről, nem azt éreztük a testvéreimmel, hogy most megyünk a nyomorba, hanem, hogy micsoda kaland, vajon hová megyünk?

– Pszichológusként hogyan tudja értelmezni a bűn fogalmát?

– Az én értékvilágomban érvényes fogalom a bűn, hiszen ez a hitrendszerem része, ezt tanultam hit- és erkölcstanból, szüleimtől, az élettől. Pszichológusként viszont nem hitéleti munkát végzek. Szolgálom a másik ember világát, elfogadom az ő hitét. A munkában a saját etikám vezet, amit a Bibliából kaptam, de Kanttól és az ő nyomán Viktor Frankltól is átvehettem. Mi vezérel engem az életben? Fontos-e nekem a másik ember? Ha én nem segítem, akkor ki tegye? Ha nem most, akkor mikor? És ha nem teszem, akkor ki vagyok én? Ezek a fontos kérdések. Erre tanítottam a gyerekeimet is. Amikor fáradtnak látom a lányomat, aki szintén pszichológus, és megpróbálom rábírni, hogy pihenjen, ezt válaszolja: mama, de hát ezt láttam tőled. És valóban a magánéletem meglehetősen összezsugorodott a munkám mellett.

Van egy egyetemes igazság, amely megfogalmazódik a szent iratokban, a Bibliában, Koránban, a Talmudban, a Tórában. Az élet mindenek feletti védelme, tisztelete, szeretete és szolgálata áll a középpontban. Albert Schweitzer etikája is ezt mondja. Ha ez ellen vétek, az igazság ellen vétek. Ez bűn. Ma a posztmodern etikai relatívizmus korában sajnos nincs közmegegyezéses igazság, az erkölcsnek nincs életirányító hatalma. Egyedi érdekek vezérlik a „mit szabad és mit nem” döntéseket. Privát erkölcse a pszichopatának is van. Ha viszont nincs kollektív erkölcs, kioltódik a felelősség az emberből, nem épül föl a lelkiismeret. Amikor a szekularizációval kivették Istent a rendszerből, az ember kezébe adták a legfőbb ellenőrzést, minden relativizálódott. Az igazságot a törvényhozókra és -betartókra bíztuk, akiknek saját erkölcsüktől függ ,,szolgálják-e a közérdeket, vagy saját érdekeik szerint élnek.

(Részlet a Képmás 2013. márciusi számában megjelent interjúból)

Forrás: itt

.......................................................................................................................................................

Már külföldre is szállítunk és nagyon kedvező áron pl Romániába a szállítási költség CSAK 1.345 Ft. Bővebb infó itt!

Ha tetszett, amit olvastál, oszd meg az alábbi gombok segítségével. Köszönöm:-)

Gyere a Facebookra is! Beszélgetni, lájkolni, nézegetni.

Szeretettel várlak :-)

Mit üzen a lelked? - megjelent dr Buda László új könyve

"Egy önismereti hétvégét tartottak külföldi terapeuták. Bátrak és tapasztaltak voltak a mélyebb lelki munka területén. A jelenlétük elég biztonságot adott nekem ahhoz, hogy szembenézzek a boldogtalanságommal. És akkor, ahogy elkezdtem mesélni magamról, feltárni a nyomorúságomat, egyszer csak eszembe jutott a kisfiam. Így, iskoláskorú kisfiúként jelent meg lelki szemeim előtt az a hajdani kis magzat... És akkor eltört a mécses. Erős hullámokban tört fel belőlem a zokogás. A bűntudat, a szégyen, az egykori meghasonlottság évtizedes terhe egyetlen óriási gombócban akart kijönni a zsigereim mélyéről. Élesen el tudtam képzelni velem szemben a saját meg nem született gyermekemet, pedig csak egy vörös kis párna volt odatéve. És egyértelműen éreztem, mire volt szükségem. Meg akartam tisztulni. Bocsánatot akartam kérni. Helyre akartam állítani az egykor oly erőszakosan megszakított, majd elfelejtett lelki kapcsolatot. Át akartam ölelni, magamhoz akartam szorítani. Helyet akartam csinálni neki a szívemben. Azt akartam, hogy mostantól együtt maradjunk, lélekben, örökre. Az egész folyamat nem tartott tovább félóránál. Olyanfajta élmény volt, ahogy férfiként a szülést képzelem, csak persze kicsiben. Rettentően fájdalmas, de minden pillanatban tudatában voltam annak, hogy amin most keresztülmegyek, az szükséges, annak értelme van, eredménye lesz. A megkönnyebbülés pedig szavakkal nehezen leírható. Az egész világ változik meg, ahogy belül feloldódik valami.
Amikor megéreztem ennek a változásnak a horderejét saját életemben, egyből tudtam, hogy milyen irányban szeretnék tovább képződni és fejlődni terapeutaként. Tisztábban kezdtem látni, hogyan őrzi a testünk minden elfelejtett, fájó emlékünket. Megtapasztaltam az intenzív érzelmek – fájdalom, csalódottság, bűntudat, szégyen stb. – átélésének, kifejezésének és elengedésének gyógyító erejét. Megértettem a képzeletbeli találkozás, a bocsánatkérés, a megbocsátás, a kibékülés, az átölelés jelentőségét. Egyértelművé vált számomra, hogy érdemes olyan, spirituális szempontokat is bevonni egy gyógyulási folyamatba, mint egy elvesztett, meghalt, elhagyott, távollévő személlyel való kommunikáció. Elkezdtem kapizsgálni, mit jelent a múlt által gúzsba kötötten élni, és mit jelent abból kiszabadulni."

"Időnként felteszik nekem a kérdést: 'Doktor úr, honnan tudom, hogy a saját utamon járok-e?' Ezt nem mindig tudom megállni nevetés nélkül. Erre legegyszerűbben úgy lehetne válaszolni: 'Onnan, hogy rajta van a lábad...' Ami annyit jelent: az az út a te utad, amin jársz. Biztos mehettél volna máson is. Talán lettek volna rövidebb meg szebb utak is ugyanoda, ahova eddig jutottál, és talán sok különböző út vezet oda, ahova a jövőben szeretnél eljutni, de mi lenne, ha tiszteletben tartanád magad annyira, hogy nem vonod kétségbe saját egyedi útvonalad létjogosultságát. Mi lenne, ha egyszerűen elismernéd, hogy az az út, amin végigmentél, száz százalékig a sajátod?"

A könyv megvásárolható az alábbi képre kattintva (szállítási költség: 690 Ft webox, 790 pick pack, 10.000 Ft feletti rendelésnél INGYENES), de CSAK 1 db van készleten!

Hasonló könyv a témában:

Bagdy Emőke: Jár a megszentelt figyelem

Fotó: Kállai Márton

Öröm vele beszélgetni. Ahogyan ő fogalmaz: az a jó, ha a párbeszéd során mentális értelemben „egy burokba kerülünk”. Dr. Bagdy Emőke, a nemrég a Magyar Érdemrend Tisztikeresztjével kitüntetett klinikai szakpszichológus bevallja: néha neki is szüksége van valakire, akinek kiöntheti a lelkét. Mint mindenki másnak.

– Bagdy Emőke Magyarország patikája. Szeretet, nyugalom, magabiztosság, hozzáértés jellemzi, a televízióban főműsoridőben kellene helyreállítania az ország lelki békéjét – írják önről. Vállalná ezt a missziót?
– Valójában nem áll távol tőlem, hogy a pszichológia hasznos és életjavító üzeneteit eljuttassam az emberekhez. Miután magam is efféle erőforrásokból élek, és semmi olyat nem mondok, amit a magam bőrén ne próbáltam volna ki, azokat másnak is bizalommal ajánlhatom. Soha nem hangoztatom, hogy higgyenek nekem. Ami pedig az ország lelki békéjét illeti: egy tágabb közösség alapszükségletei közül az élet fenntartásához elengedhetetlen, hogy mindenki számára legyen elegendő élelem, megfelelő lakhatási körülmény – és ebből fakadó biztonság. Tapasztalataink szerint azt mondanánk, hogy a lelki egyensúlyt a szeretet és a belőle kisarjadó kötődés alapozza meg. Természetesen ez is igaz, ugyanakkor tudnunk kell, hogy a szeretet a biztonságban gyökerezik.

– Közérzetünket az aktuálpolitika is befolyásolja. A megszorító intézkedések vagy a devizahitel okozta kilátástalan jövő következtében megannyi rosszkedvű, depressziós emberrel találkozhatunk. Hol itt a biztonság?!
– Akkor érezzük magunkat biztonságban, ha kiszámítható az életünk. Ha nem vagyunk haragban a világgal, ha nem hurkolódnak a nyakunkra a szociális, egzisztenciális helyzet kötelei. Szorosan idetartozik, hogy Kopp Mária orvos-pszichológus kétségbeejtő egészségi képet vázolt fel a magyar népességről. Hihetetlenül magas a szív- és keringési zavarok, a daganatos betegségek, a függőség és a depresszió aránya. Mindezek szoros összefüggésben vannak az anómiának nevezett jelenséggel: ez a közösségek sorsát, társadalmi méretekben pedig az emberi létezést érintő állapotot jelenti, amely révén kiszámíthatatlannak tartjuk a minket körülvevő világot, nem érezzük magunkat biztonságban. Amikor már a társadalom rendfenntartó cölöpjeiben (például a törvényben) is csalódunk, nincsenek fogódzók, nincsenek távlatok, akkor rendkívül rossz pszichikai állapot áll elő: az elkeseredés, a kilátástalanság, vagyis a depresszió. Ennek következtében az immunrendszer is annyira megviselt lehet, mint az emberi lélek.

– Egymást érik a médiában a nehéz sorsú családokról szóló riportok. Nyilván önt is sokan keresik fel problémáikkal, és nem tud mindenkin segíteni. Hogyan éli meg ezt?
– A kérdésfelvetése azt tükrözi, mintha valamennyiünkben volna egy olyan elvárás, hogy jöjjön valamiféle megváltás vagy mondja meg valaki, mit kell tenni a bajból való kilábalás érdekében. Valójában mindenki csak a saját hajánál fogva tudja kiráncigálni magát a mélységből. Az érintetteknek a saját erőtartalékaikból és a saját lehetőségeikből kell gazdálkodniuk. Semmiféle recept nincs. Ha volna, bárkinek szívesen felírnám.

– Egy beteg számára mit jelent a pszichológus személye?
– Üzenetek vagyunk egymás számára. A terápia során el kell érnünk, hogy olyan hatásokat, impulzusokat adjunk-vegyünk, amelyek által mindketten jól érezzük magunkat. Néha elég félóra. Nem bölcselkedni, okoskodni, tanácsokat osztogatni kell, hanem „csak” türelmesen meghallgatni a másikat. Ez a megszentelt figyelem. Tanácsokat adni egyébként is gonosz dolog. Mert ha beválik, rejtett harag munkál bennünk, hogy a másik okosabb, én miért nem jöttem rá. Ha pedig nem válik be, akkor neheztelés hatalmasodik el rajtunk, na, ide sem teszem be a lábam többé.

– Önnek volt már szüksége lélekgyógyászra?
– Barátnőmmel egymás szupervízórai vagyunk. A családtagjainknál is jobban ismerjük egymást. Hosszú évekig együtt tanítottunk az egyetemen és együtt tanultuk a szakmai személyiségfejlesztő módszert, amelyet rendszeresen alkalmazunk egymáson. Semmit nem hagyunk „beszorulni”, mindent kibeszélünk magunkból. Nézze, egyedül nem megy. Az ember a saját gondolataival úgy kering, mint egy eltévedt vándor a hómezőn, mindig ugyanoda jut vissza. Egyre jobban belegabalyodik a problémáiba és húzza lefelé az örvény.

– Attól azonban még messze vagyunk, hogy az amerikaiakhoz hasonlóan saját pszichológusunk legyen…
– Ez hozzáállás és pénz kérdése. Az amerikai kliens belátja, hogy jobban jár azzal, ha a pszichológusnál dühöng, mintsem otthon mérgezze a házastársi kapcsolatát vagy a gyerekeivel való viszonyát. De ott sem jár mindenki pszichológushoz. Egyre elterjedtebb a „kölcsönös tanakodás”, vagyis találnak valakit, akivel vannak olyan bizalmi kapcsolatban, hogy megbeszélhetik a gondjaikat és ezáltal elérhetnek valamiféle feszültségcsökkentő hatást. Ki kell engedni a kuktából a gőzt! Érdemes hetente rászánni egy órát: félóra az enyém, félóra a tiéd. Vigyük az előre megírt listánkat. Sok esetben az is segíti a megkönnyebbülést, ha csak leírjuk magunknak, ami a szívünket nyomja. Mintha kiszellőztettünk volna a szobában.

– Mennyire elterjedt nálunk a szakmája?
– Magyarországon nyolcezer pszichológus van, többségük állástalan. Nincs szabályozva a szakma, semmilyen rendelet vagy törvény nem vonatkozik ránk, kivéve az egészségügyben dolgozókat. Kamaránk sincsen. Nem védett a „pszicho” címke, bárki kitehet az ajtajára egy réztáblát. Elképedve tapasztalom, hogy miféle foglalkozások vannak. Vajon mit csinálhat egy aurahegesztő? Lejáratják az igazi segítő pszichológiát. Sokan pár hét alatt felszednek valamilyen technikát és már kezdik is a rendelést. Az „igazi” pszichoterapeuta legalább hatszáz óra gyakorlat után kaphat jogosítványt. Először páciensnek kell beállnia, azután jöhet az elméleti képzés, végül pedig a szupervíziós szakasz. Ez bizony hosszú éveket vesz igénybe. A kóklerek óriási károkat okozhatnak a gyanútlan és tájékozatlan páciensek lelkében, amennyiben hályogkovács módjára ügyködnek. Életveszélyes kiszabadítani a palackból a szellemet!

– Pályája során miért éppen a pszichológiára tette le végleg a voksát?
– Mindig a mély kíváncsiság vitt tovább. Gyógytornászként sokat foglalkoztam tüdőcsonkolt emberekkel, csodálatos javulások tanúja lehettem. Próbáltam megfejteni, honnan merítenek erőt ezek a betegek. Azt gondoltam, a személyiség, a lélek a kulcsa mindennek. Szerettem volna többet tudni az egységet képező test és a lélek viszonyáról, elindultam hát egy újabb úton.

– Van, akit sikerült „megfertőznie” a családjában?
– Ikerlányom hipnoterápiára szakosodott. Rajtam is túltesz, hiszen olyan képességekkel rendelkezik, amilyen szintekig én nem tudtam eljutni. Valóságos gondolatolvasó. A testvére nemrég költözött haza Amerikából, ahol a vendéglátóiparban dolgozott, itthon egyelőre tájékozódik. Van egy nevelt fiam is. Náluk, illetve a lányoméknál összesen öt gyerek született, a legkisebb hatéves – vele tudom igazán átélni a nagymamaság szépségeit. Az egész család tudja rólam, hogy a szakmámat illetően megszállott vagyok. De a privát életben más is izgat, rajongok például az irodalomért. Hetente háromszor járok tornázni. Igyekszem jó kondícióban lenni, így 72 évesen sem okoz gondot egy háromórás előadást megtartani.

– Nemrég állami szinten is elismerték a munkásságát, megkapta a Magyar Érdemrend Tisztikeresztjét.

– Hihetetlenül meglepődtem. Már rég elkönyveltem ugyanis magamban, hogy nekem a sok-sok szakmai teljesítmény elismerése is elegendő, hiszen számomra életjutalom, hogy a hivatásomnak élhetek. Ez kevesek kiváltsága.

Forrás: http://www.szabadfold.hu/csalad/bagdy_emoke_jar_a_megszentelt_figyelem

Hol vagytok nőies nők? Müller Péter írása

00_18.JPG

Vajon mit lát a feleség a férj tekintetében? És miért vált a nőből szabadságharcos a férfi oldalán? Müller Péter heti jegyzete arról, hogy a párkapcsolat miért alkímia, és mi hogyan változunk benne.

Most olyasmit teszek, amit nem szabad. Nem szabad a két nemről külön beszélni. Egyrészt, mert Férfi és Nő mindenkiben benne van. Ha mélyebbre nézel magadban, látod, hogy lényednek legbenső rétege már nem "férfi" vagy "női" lelkület. Másrészt, mert kölcsönösen egymásban élünk: egy férfiről meg lehet mondani, milyen a felesége, és egy nőről is, hogy milyen "férfikezekben" van.

Tudod, mennyire lesugárzik rólunk a társunk? Vagy ha nincs, a magányunk? Régóta figyelem ezt a sugárzást. Egy nő, ha jól éli meg a magányát, kifejezetten megszépül. Az anyaságtól is persze, de főleg, ha egy olyan férfi mellett él, akinek a lénye gazdagítja. Egy nőn látszik, milyen "kezekben van". És az asszony hatását is látni a férfin. Lehúzhatja, föl is emelheti a férjét. Például úgy, hogy nem engedi méltatlan dolgokat művelni. Minden, de minden látszik rajtunk! Még az éjszakai szeretkezés minősége is. Ne feledd, hogy a párkapcsolat: alkímia, ahol egymást kölcsönösen átváltoztatjuk.

Egyszerre vagyunk varázslók és elvarázsoltak.

Íme, néhány felelőtlen jegyzet, külön a mai nőkről.

Mivel póluscsere történt, a nők vállalták föl manapság az elárult férfi tulajdonságokat. Övéké lett a spirituális oldal. Többet olvasnak lélektani, vallási vagy ezoterikus műveket. De még szépirodalmat is. Sok nő panaszkodik, hogy a társa "nem érti meg". Nem érdeklődik az élet mélyebb, lelki kérdései iránt. Leragadt a létharcban, a "hajtásban", az anyagi síkon folytatott háborúkban. Itt éli meg kudarcait vagy diadalát. Nem ér rá "lelkizni", főleg fölnézni az Égre. "Mutterialista" lett. Nejének szellemi érdeklődését lenézi, sőt, néha hülyeségnek tartja.

A könyvpiac színvonala persze különböző. A gagyitól a valódiig minden található itt. De a test és lélek harmonizálása, az egészséges életmód, az örök emberi értékeknek, a boldogságnak, a szeretetnek, a halhatatlanságnak, az élet értelmének a keresése, de még a saját lelkének a megértése is jellemzőbb a nőkre, mint a férfiakra.

Sok párkapcsolatot ismertem meg. Kevés volt közöttük az olyan, ahol ne a nő lett volna a "mélyebben látó", a bölcsebb, a szellemibb.

A mutterialista férfi nem nőtt fel egészen - ezért a mai nőnek gyakran kell a férjével anyaszerepet játszani. Ebben a helyzetben sajnos számolnia kell azzal, hogy nem a férje az, aki a legjobban megérti őt.

Egy ideális párkapcsolatban a férj az, aki a feleségét a legjobban ismeri. Ez ma ritkán van így.

A nők többsége a mélyebb dolgokat - vagyis a lelki kérdéseket - rendszerint nem a férjével, hanem a barátnőjével beszéli meg.

Ha valaki kutatja a gyorsan terjedő "melegség" okát, tanácsolom, elsősorban itt keresse, és csak aztán a szexualitásban és a genetikában. A nő jobban megérti a nőt - sorstársak lettek. Bajtársak. Barátok. Segítenek egymásnak élni, még akkor is, ha a testi kapcsolatuk régen megszakadt már.

A valódi, tehát az eredeti helyzet - ami régóta csak az álmainkban él már! -, hogy egy nőt senki sem érthet meg úgy, mint a férfi, akivel él. Az "igazi" férfi rendelkezett még értő tekintettel. Feleségének látta a lelkét. Gondolatát kitalálta. Még a fülcimpájának érzékenységét is érezte.

Az anyja nem ismerte úgy a nőt, mint a férje. (Ennek emléke, hogy a Biblia "megismerésnek" nevezi a szeretkezést.) Belenézni egy férfiszembe azt jelentette az asszonynak, hogy íriszében ott tükröződött egész valója - csak Isten tudott úgy nézni rá, mint egy szerető férfi. Tudom, hogy ez egy botrányosan "cikis" mondat - de ha egy nő szerelmes, ma is így érzi: cikisen! Nincs olyan pszichológus vagy párkapcsolati tanácsadó, aki ezt a pillantást pótolhatná.

Ilyen ugyanis a valódi férfitekintet. Látó. Értő. Megismerő. Szemünk azonban, amellyel manapság nézünk, nem ilyen.

A felborult világunkban a nők sorsszerepe lett a magasabb értékek keresése.

A másik: a szabadságharcosé. Az eltorzult férfivilág évezredek óta egyre ocsmányabbul bánt a nőkkel. Most, az idők végén elérkezett a lázadás pillanata.

Sok nő igyekszik a saját lábára állni. Ha kell, magányosan éli az életét. Nem jó, de inkább egyedül. Bebizonyítják, hogy ebben a könyörtelen létküzdelemben a férfiaknál sokkal erősebbek, keményebbek és kíméletlenebbek is tudnak lenni. Elő tudnak bányászni magukból olyan erőket, melyek már nem az anya- vagy a szeretőszerephez tartoznak.

"Nekem a férfi csakis az ágyban kell... - mondta egy nőismerősöm. - Arra, hogy igazi társam legyen, ti már nem vagytok alkalmasak. Ne haragudj."

A nők forradalmáról sok könyvet írtak.

Egy biztos. Az uralkodó férfiszemléleten szemernyit se tudnak változtatni. Mert attól a pillanattól fogva, hogy egy nő társadalmi hatalomhoz jut, kénytelen férfieszközökkel küzdeni, és éppen a női értékeit nem tudja érvényre juttatni. (Ha egyáltalán nem torzulnak el benne a felismerhetetlenségig! Ez a hatalom ára.) Teljesen mindegy, hány nő ül a parlamentben. A világot a torz Jang működteti. Ha minden képviselő, az összes államtitkár és miniszterelnök is nő lenne, akkor sem tudnák női módon vezetni az országot, mert nem ez a világrend.

A Mária evangéliuma c. operánk végén, mely a női sors megalázottságáról és tragikus nagyságáról szól, azt énekli János apostol:

"Jöjjön el az anyák kora, végre!"

Messze van még.

Forrás: http://www.life.hu/sztarszerzok/muller-peter/20110509-hol-vagytok-noies-nok-muller-peter-irasa.html

Kattints az alábbi képre és nézd meg Müller Péter könyveit:

Müller Péter: "Vannak ösvények, amelyeket el kell hagynunk, még ha fáj is, mert nem a miénk már"

Vannak ösvények, amelyeket el kell hagynunk, még ha fáj is, mert nem a miénk már. 

Ez a mondat nem mindenkinek szól. Csak annak, akinek új ösvény nyílik az életében, s amit eddig járt, azt el kell hagynia, mert nem az övé már. És ez nagyon fontos. Életünkben sok énünk halt meg, és sok történet és szereplő vált emlékké bennünk, azok, akiket régi énünk szeretett valaha. 

Gondolj a régi iskolatárasaidra. Netán első szerelmeidre. És sok mindenkire még. 

Szüntelen változásban élünk, Testünk minden sejtje hétévenként teljesen kicserélődik. A lelkünk is, ha jól élünk, a szüntelen változás állapotában van. Nevezhetjük ezt érésnek is. Aki jól él, az úgy tud bánni a lelkével, mint a jó hajós a vitorlájával: tudja, hogy milyen hullámok között és milyen szélirányba hajózik. A gyenge és riadt lelkű ember fél a változástól. A bölcs megtalálja benne a nyugalmát. És van ennek még egy nagy titka: a szíved, lelked közepe nem változik. A HAJÓS ugyanaz. Bármit hoz a jövő, bármerre fúj a szél. A HAJÓS ugyanaz! Csak kalandja a nagy vízen a szüntelen változás. 

Forrás: Dreamstime

Forrás: http://www.life.hu/sztarszerzok/muller-peter/20160610-muller-peter-a-tovabblepesrol-elengedesrol-lelekrol-irta-eheti-bolcsesseget.html

muller.png

Könyvajánló nőknek

Egyre melegebbek a napok, és közeledik a nyaralás időszaka. Én időbe be szoktam szerezni magamnak azokat a könyveket amit el szeretnék olvasni. Íme egy zseniális könyv - azon túl, hogy az Ízek, imák, szerelmek című könyv olvasmányos, csodás tájakon játszódik, de még egy tanulságos spirituális utazáson is részt vesz aki elolvassa.

Mindene megvolt, amire a modern nőnek szüksége lehet: gazdag férj, álomház, fényes karrier - ám Liz Gilbert harmincas éveiben járó sikeres nő rájön, hogy egyikre sem vágyik. Arról viszont fogalma sincs, hogy mire van szüksége igazán. Egy csúnya válás után egy váratlan döntéssel elhagyja addigi élete biztonságos kereteit, és hosszú útra indul, hogy végre rájöjjön, ki is ő, és mit akar az élettől. 

Utazásai során Olaszországban felfedezi az evés őszinte örömét, Indiában megismeri az ima erejét és végül Balin váratlanul átélheti a belső békét és az igaz szerelemmel járó kiegyensúlyozottságot.

iz_-id-100232187.jpg

Az Ízek, imák, szerelmek egy hosszú, ezoterikus utazós könyv rengeteg életvezetési tanáccsal.

  • Utazás: mindegy hova utazol, mert bárhova mész, az idegenségben még inkább felfedezed és megérted önmagad

    iz_-id-1006435.jpg

    .
  • Evés: a testednek mindenre szüksége van, nem csak salátákra!
  • Lélek: a lelkedet kell meggyógyítani, amihez az egyik út az ima.

id-100304832.jpg

Elizabeth Gilbert önéletrajzi regénye spirituális utazásra hívja olvasóit, vele együtt tanulhatjuk meg, mit jelent:

  • megismerni,
  • megszeretni, és ha kell,
  • elengedni az embereket

Őszinte, humoros és mély érzelmű könyve mindannyiunknak szól, akik ébredtünk már úgy, hogy "ettől a naptól kezdve változtatok az életemen".

Aki nem akar a saját kárán tanulni, és igazán tanácsfüggő, akkor olvassa el a könyvet, ami nemcsak ezer tanácsot ad a nőknek, de el is magyarázza azokat.

Részlet a könyvből:

"Még nem gyógyult be a seb, és most félsz megnyitni a szívedet, félsz, hogy újra megbántanak. Csak akkor múlik el, ha újra bízol."

 

"Sikerült megértenem, hogy nyitottnak kell lenni a változásra. Jobbat érdemlünk annál, mintsem azért maradjunk együtt, mert félünk attól, mi lesz velünk, ha elválunk."

 

"Mi van, ha rájövünk, nem működik a dolog közöttünk? Mégis kitartunk egymás mellett és elfogadjuk, hogy veszekszünk, hogy egyre kevesebbet szeretkezünk, de nem tudunk egymás nélkül élni. S így éljük le az életünket, boldogtalanul. Mégis boldogan, mert együtt vagyunk."

 

"Ne legyen lelkiismeret-furdalásod. Szükségünk van szeretetre és ezért néha őrült dolgokat teszünk. Túl sok boldogságot akarunk, túl sok örömöt, míg végül belebetegszünk."

 

"A kutatás törvénye nagyjából a következőt jelenti: ha elég bátor vagy ahhoz, hogy hátrahagyj mindent, ami biztonságot nyújtott, és lehet az bármi: az otthonod vagy a kedvenc éttermed; és elindulsz, hogy megtaláld önmagad. Legyen az egy belső utazás, vagy igazi út. Tekints mindenre az út során úgy, mint a kirakós egy darabjára és fogadj úgy mindenkit, mintha a tanárod volna. Ha készen állsz arra, hogy egyszer és mindenkorra elfogadj néhány kellemetlennek tűnő igazságot magaddal kapcsolatban, akkor biztosan megleled, amit keresel!"

"Tudom, hogy ez rémes, de tiszta szívemből érzem, hogy megtalálod azt a személyt, aki pontosan arra vágyik, amire te. Megadja neked azt, amit megérdemelsz."

A könyv megvásárolható  (akár ingyenes kiszállítással) az alábbi képre kattintva:

izek.png

Képek forrás: http://www.freedigitalphotos.net/

„Ha a lelki folyamatok változnak, változik a test is” – Dr. Buda László, Mit üzen a tested című könyvét ajánljuk

Titokzatos vagy hosszan fennálló, időszakosan kiújuló testi tüneteid vannak? Szeretnéd megfejteni, hogy milyen üzenetet közvetít feléd a betegséged? A betegség áldás is lehet, ami arra tanít, hogy harmóniában élj magaddal és a környezeteddel. Csak szeretettel kell felé fordulni és beszélgetni kell kicsit vele arról, hogy milyen üzenetet közvetít egy-egy testi tünet – állítja Mit üzen a tested? című könyvében Dr. Buda László. A közvetlen hangnemű, közérthető stílusban megírt, ugyanakkor tudományosan igényes, és szakmailag megalapozott munka alapjaiban változtatja meg a betegségről-egészségről alkotott korábbi nézeteket.

Test – lélek, egészség – betegség kapcsolata

Érzéseink, gondolataink, hiedelmeink, rengeteg információt hordoznak és kihatnak a biokémiai folyamatokra is. Ha ezek a lelki folyamatok változnak, változik a test is. Ez tulajdonképpen a szomatodráma módszerének, valamint Dr. Buda László könyvének alapvetése.

A többszörös személyiségzavarban szenvedők példája a szerző szerint igazolja ezt a feltevést. Miközben az egyik én tudata lehet jobbkezes, míg a másik lehet bal. Az egyik én lehet allergiás, mondjuk a kagylóra, míg a másik én teljesen egészséges, és gond nélkül fogyaszt kagylót. Ugyanaz a test, mégis, ahogy változik a személy én-tudata, én-állapota, vele változik minden más is. Sejtjeink pontosan érzékelik a lelki állapotunkat, annak változásait – mutat rá az alapvetően integratív, holisztikus megközelítésű könyv, amelyben a szerző:

  • ismerteti a test-lélek kapcsolatát az egészség- betegség összefüggésében,
  • hangsúlyozza a testhez való viszonyulásunk, kommunikációnk jelentőségét a megbetegedésben és a gyógyulásban,
  • hangsúlyozza az öndiagnózis szerepét, segít, annak felállításában, valamint a betegség szimbolikájának megértésében,
  • bevezet az öngyógyítás művészetébe,
  • konkrét esettanulmányokon keresztül mutatja be a szomatodráma módszerét,
  • saját betegségéről, gyógyulásáról is őszintén ír,
  • a könyvben ismertetett gyakorlatok használatával saját tapasztalatszerzésre is lehetőség kínál.

Kapcsolat a testünkkel

Kivel és hány évig tartott a leghosszabb kapcsolatod…? – teszi fel a kérdést Dr. Buda László. A szerző szerint

gyakran megfeledkezünk róla, hogy saját magunkkal, saját testünkkel ápoljuk életünk leghosszabb kapcsolatát, saját magunkkal élünk e földön leghosszabb ideig társkapcsolatban. Éppen ezért különösen fontos, hogy testünkkel hogyan bánunk. Ha a testünk valamilyen jelzést küld egy tünet, betegség formájában, akkor érdemes időt szánnunk arra, hogy megfejtsük, mit szeretne üzenni.

Ehhez azonban kell egyfajta nyitottság, ami, dacára annak, hogy a kommunikáció életünk mindennapi része, nem mindenkire jellemző: idegenkedünk a gondolattól, hogy a saját testünkkel, belső világunkkal szóba elegyedjünk. Ráadásul manapság idő sem jut rá, hogy kapcsolatot teremtsünk a testünkkel, nem törődünk vele, természetesnek vesszük, hogy van és szolgál minket. A baj csak az, hogy ez a testünktől való elidegenedés hozzájárul a betegségek kialakulásához, fennmaradásához – legalábbis ezt állítja Dr. Buda László, aki könyvében az öndiagnózis „receptjét”, annak meghatározásához szükséges meglátásait is megosztja az olvasóval és többek között azt tanácsolja, hogy:

  • fogadjuk el jelen állapotunkat – szeretettel forduljunk beteg testrészünk felé, testünk ne az ellenségünk, hanem szövetségesünk legyen a gyógyulásunkban
  • alakítsunk ki személyes kapcsolatot a testünkkel, és bátran hívjuk segítségül képzeletünket – tárgyak segítségével személyesítsük meg a beteg testrészeinket, és szóljunk hozzájuk
  • felismeréseink kapcsán merjük átélni az érzelmeinket – tegyük fel magunknak a kérdést, mi az uralkodó érzelem bennem, mikor szoktam így érezni
  • gondolkodásunk legyen nyitott és rugalmas – kérdezzük meg magunktól, miért az a testrészem beteg, miért pont most jelentkezik, kinek volt hasonló betegsége a családban?

Hogy mindez miért fontos?

A Hiedelem és öndiagnózis jelentősége című fejezetben Dr. Buda László, ismeretet egy kutatást, melyben ő is részt vett. Ennek során számos kérdést tettek fel a vizsgálati személyeknek, abból a célból, hogy megvizsgálják, melyik az a mutató, amely legjobban előre jelzi, hogy a válaszadó személy élni fog-e tíz év múlva. Az utánkövetés eredményei alapján a

legerősebb befolyással a vizsgált személyek jelen és jövőbeni egészségi állapotáról alkotott saját hiedelme bírt – függetlenül az életkortól, szociális helyzettől, aktuális egészségügyi állapottól.

Az a személy a legkompetensebb a diagnózis kérdésében, akié a betegség, hiedelme kulcsfontosságú – mutat rá a szerző.

Egy különös középfülgyulladás esete – példa diagnózisállítására

A könyv további erénye, hogy a vonatkozó kutatási eredmények mellett, érzékletes, konkrét példákkal és esetekkel támasztja alá a kötet előző fejezeteiben megfogalmazott állításait.

Ezek közül az egyik legérdekesebb annak a férfinek az esete, aki lassan elvesztette a hallását, de orvosi okot nem találtak a betegség hátterében, ismeretlen eredetű középfülgyulladásnak diagnosztizálták, a kezelések hatástalanok voltak. Ezzel párhuzamosan költözött hozzá apósa, aki korábban katonatiszt volt és erős, parancsoló hangnemben kommunikált. A beteg visszaemlékezése nyomán kiderült, hogy egyfajta örömöt érzett, mikor egyre kevesebbet hallott apósa parancsoló stílusából. Dr. Buda László féle „diagnózis” felállítására feltehetnénk: mit nem akart meghallani a férfi? Mi az, amitől „begyulladt”? Nem merte apósának elmondani, hogy zavarja, parancsoló erélyes stílusa, ezért inkább önmagát védelmezve a test megteremtette a lehetőséget, hogy mindezt ne kelljen hallania.

Itt megnézheted Dr. Buda László korábbi Hódmezővásárhelyen tartott teljes előadásának felvételét

Hogyan gyógyítsuk meg magunkat?

A szerző állítása szerint az öngyógyítás két alapelme: a szeretet és a hit. Testünkkel való kapcsolatnak szereteten és elfogadáson kell alapulnia.

Rendkívül nagy segítség, ha el tudjuk hinni, hogy a gyógyulás tényleg megtörténhet. Aki meg van győződve arról, hogy képes felülkerekedni a nehézségeken, annak sokszorosára nő az esélye, hogy ez sikerül – írja Dr. Buda László.

Fontos, hogy higgyük, reális esélyünk van a gyógyulásra, szerető öngondoskodásunk jótékonyan hat a testi folyamatainkra. Egy ilyen szeretetteljes párbeszéd révén vissza tudunk hatni a testi-lelki állapotunkra, ezáltal képesek leszünk gyógyítani magunkat.

Szomatodráma

A Mit üzen a tested? című könyv mindenképpen alkalmas arra, hogy elgondolkozzunk egy, testünkkel folytatott párbeszéd elindításán, míg ahhoz, hogy közvetlenül találkozhassunk és tapasztalhassunk a testünkkel kapcsolatos folyamatokat, a szomatodráma foglalkozások és csoportok biztosítanak keretet. A szomatodráma játékos formában segít megfejteni rejtélyes betegségünk összefüggését, ráirányítva a figyelmünket arra, hogy annak milyen lelki folyamatok állnak a hátterében.

A legfrissebb budapesti és vidéki szomatordráma programokról itt tájékozódhatsz:

A szerzőről és a szomatodrámáról bővebben is olvashatsz.

Buda László: Mit üzen a tested? – Gyógyító kommunikáció belső világoddal

Forrás: http://pszichoforyou.hu/mit-uzen-a-tested/

A könyv megvásárolható az alábbi képre kattintva: