Lelki egyensúly a családban - BOLDOG gyerek


*** AZ ELFOGADÁSRÓL ***

*** AZ ELFOGADÁSRÓL ***


"Az elfogadással már nem küzdünk valami ellen, hanem az Élet nehézségeit is természetes történésként tudjuk kezelni, amiben képesek vagyunk meglátni a fejlődés lehetőségét. Az elfogadás elutasítása abból a félelemből fakad, hogy ha elengedjük az irányítást, akkor nem teszünk meg mindent a helyzet megoldása érdekében. A belsőnkből fakadó félelem ellenállást szül, aminek köszönhetően feszültség keletkezik bennünk, ez pedig megakadályozza, hogy előre lépjünk. Az irányításhoz való görcsös ragaszkodás elengedésével azonban egy olyan ajtó nyílik meg számunkra, ami a valódi harmónia, elégedettség és az egyensúly megteremtéséhez vezet. Az ellentétekben való gondolkodás ezen a szinten már kevésbé jelentős, életünk kellemetlen tapasztalásaira is képesek vagyunk szabadon és tudatosan megválasztani a reakcióinkat.

Az Elfogadás szintjéhez szorosan kapcsolódik a megbocsátás kérdése. Az Elfogadás szintjén való túljutás sok ember számára komoly kihívást jelent, például akkor, ha nem tud magának, vagy másnak megbocsátani. Csak mosolygok, mikor azt hallom vagy látom, hogy a válaszokat kereső személy számára azt tanácsolják, hogy bocsásson meg Önmagának és fogadja el a helyzetét. Ezt könnyű leírni, a kérdés mindig az, hogyan tegye ezt meg. Azt tapasztaltam ugyanis, hogy a megbocsátásra való képesség is tudatszint függő. Ahhoz, hogy a megbocsátás megtörténjen bennünk, három dolgot szükséges elfogadnunk: Önmagunkat, a másik személyt, és az adott szituációt."
Részlet a Lélekmozaikok című könyvemből.

 

Megrendelheted itt (szállítási költség 790 Ft):

http://netbutik.hu/spd/A88/Lelekmozaikok-konyv

 

*** AZ ELFOGADÁSRÓL *** Tovább
*** TUDATOSSÁG A KAPCSOLATOKBAN ***

*** TUDATOSSÁG A KAPCSOLATOKBAN ***

"A kapcsolatokban – legyen az maga a párkapcsolat, vagy a szülő-gyermek kapcsolat –megfigyelhető, hogy az a fél, aki nincs harmóniában Önmagával, idővel elkezd kompenzálni. A kapcsolatok dinamikája folyamatosan változik, hiszen mindnyájan napról napra változunk. Tudatosnak lenni egy kapcsolatban – ahogy azt már korábban írtam – azt jelenti, hogy felismerem, amikor én manipulálok, és azt is, amikor engem manipulálnak. Önértékelési zavaraimat nem leplezem kompenzációval, a másikat egyenrangú félként kezelem, mentes vagyok az irányítástól, elvárásoktól, ítélkezéstől. Szeretem magamat, kellő önbizalommal rendelkezem, érzéseimet meg merem élni, képes vagyok beszélni róluk másoknak is. Milyen egyszerűnek tűnik, mégis sokan kompenzálnak a legintimebb, családi kapcsolatokban. Hogyan valósul meg mindez? 

Ha nem szeretjük Önmagunkat, a szeretetéhségünk a szeretetet másoktól fogja elvenni. Rátelepszünk a férjünkre, feleségünkre, gyermekünkre, ami abban nyilvánulhat meg, hogy akár ki is mondjuk: ők adnak értelmet az életünknek. E mögött valójában azonban az húzódik, hogy ők adnak energiát, szeretetet számunkra, ahelyett, hogy magunkban találnánk meg ennek a szeretetnek a forrását. Azt érezzük, hogy értük élünk, mártírnak állíthatjuk be magunkat, ami tipikus áldozati szerep, a 200 alatti szintek jellemzője. 

A szeretethiányos állapotnak köszönhetően a hangsúly Önmagunkról a másik félre terelődik. Ezt úgy élhetjük meg, hogy „nincs időm magamra a párom/gyermekem miatt”, „nem áldozok magamra, mert kell a pénz/az idő a gyerekre”, nem foglalkozom magammal, mert… ki tudja, miért nem. A kifogások tára kifogyhatatlan lehet. Hogy gondoskodjunk a napi szeretet és energia szükségletről, mások felé fordulunk. Ennek két tipikus formája az idővel és a pénzzel való kompenzálás."

Részlet a Lélekmozaikok című könyvemből. Megrendelheted itt:

http://netbutik.hu/spd/A88/Lelekmozaikok-konyv

*** TUDATOSSÁG A KAPCSOLATOKBAN *** Tovább
Mélység, megbocsátás és megértés

Mélység, megbocsátás és megértés

Ábrahám-Hörömpő Andrea

 

Nem érted, miért történnek veled dolgok? Úgy érzed, nem tudsz megbocsátani Önmagadnak vagy valaki másnak? Azt hiszed, az Élet nem igazságos veled? Egy személyes történetet hoztam, mely a napokban megjelent könyvemben olvasható először.

„Hűvös októberi nap volt, sűrű köd szállt le a városra; aznap végső búcsút vettünk a nyártól. A jó idő hosszú ideig kitartott, de azon a reggelen a Nap sugarai már nem tudták felmelegíteni a csípős hajnal hűs levegőjét. A földre hullott levelek aranyszínű pázsitként kísérték utamat, a látvány furcsa melegséggel töltötte el szívemet. Hosszú évek óta először nyugalmat, békét és egyensúlyt éreztem szívemben az év ezen szakában.

Korábban folyamatosan átjárt az érzés, hogy életemet egy különös mérleghintán élem, melynek egyik oldalán a magánéletem, másikon pedig a munkám néznek farkasszemet egymással. Mindeközben az Élet valamiféle furcsa játékot űz velem, mert egyszerűen képtelen voltam megtalálni az egyensúlyt. Fel, majd le dobált, és én egyik helyzetben sem éreztem igazán jól magamat.

Visszatekintve az elmúlt évekre, azt láttam, hogy míg életem első szakaszában a tanulásban, majd később a munkámban minden gond és probléma nélkül értem el céljaimat, a magánéletem, kapcsolataim területén vágyaim nem teljesültek. Néhány évvel ezelőtt a helyzet megfordult, és a magánélet vált életem kiegyensúlyozott, sikeres részévé, miközben a munkámban és pénzügyeimben egyre nagyobb mélyrepüléseket éltem meg.

 

Azt hittem, és már majdnem kezdtem elfogadni, hogy egyszerűen ez az ár, amit meg kell fizetnem. Nem lehetek mindkét területen egyformán sikeres és boldog. Választanom kell, vagy az Élet választ helyettem. Azonban azon a csípős októberi reggelen rájöttem, hogy ez nem így van.

Éreztem zsigereimben a változást, és azt, hogy ha rátalálunk arra, mi az életfeladatunk, miközben családi kapcsolataink is kiegyensúlyozottak, az valódi, megérdemelt harmóniával és egyensúllyal ajándékoz meg minket. Megérdemeljük azt, hogy életünk minden területén kiteljesedjünk, hiszen lelkünk is erre vágyik, erre törekszik, és végső soron minden tettünk ennek az ideálisnak tűnő, de nagyon is elérhető helyzetnek a megteremtését szolgálja.

Megértettem azt, hogy az elmúlt évek sorozatos kudarcai, fájdalmai és mélységei mind engem szolgáltak. Rájöttem arra, hogy a helyzeteket, embereket és Sorsokat, amelyek utamat keresztezték, az Égiek küldték számomra, hogy általuk tanuljak. Habár már hetek óta a megbocsátás érzésével „küzdöttem”, akkor, abban a pillanatban villámcsapásként ért a felismerés, hogy valójában nincs mit megbocsájtanom.

Ez a hirtelen jött érzés egyetlen pillanat alatt vágta át életem hatalmas gordiuszi csomóját, ami addig megbéklyózott és összekötötte szárnyaimat. A felismerés nem az elméből jött, éppen ezért képes volt arra, hogy tisztán és őszintén a szívemig és a lelkemig hatoljon, ezáltal felszabadítson. Paradoxonná vált a megbocsátás, mert igazából nem volt mit megbocsátani. Végtelen hálát éreztem az elmúlt évek minden nehézségeiért.

 

Vannak olyan pillanatok az Életben, amikor lelked levet magáról minden földi álcát, képmutatást és hazugságot, hogy egy pillanatra felfedje előtted igaz valóját. Ezekben a tiszta és varázslatos pillanatokban átadja neked eddigi titkait, hogy azokat megőrizve, azokból épülve felemeljen, és egy magasabb perspektívából mutassa meg számodra az Életet. A pillanat azután tovafoszlik az álmok vidékére, varázsa eltűnik, de az érzések, felismerések és a belsődben bekövetkezett változások új utakon indítanak el. A Szeretet útján…”

A Lélekmozaikik könyv megvásárolható webáruházunkban az alábbi linken (szállítási költség CSAK 790 Ft):

http://netbutik.hu/spd/A88/Lelekmozaikok-konyv

Ha hasznosnak találod a cikket oszd meg ismerőseiddel, lehet hasznukra lesz.

 

 

Mélység, megbocsátás és megértés Tovább
"Minden felnőtt volt egyszer gyerek És felnő majd az új gyereksereg: Többet s jobban törődjetek velünk Mert eljön majd a nap, amikor mi is felnövünk." Bródy János