2019.máj.26.
Írta: netbutik

Részlet a A magánytól az összetartozásig című könyvéből

jon-asato-246160-unsplash-_roman.jpg

"Amikor végérvényesen kiderül, hogy a másik is ember, aki nem adhat meg mindent, amire rászorulunk, hogy gyarló és esendő, lehetőségünk nyílik arra, hogy emberszámba vegyük őt. Egy másik, valóságos, érző lényre igent mondhatunk. Eddig észrevétlenül a saját szükségleteinket igeneltük, és ehhez rendeltünk valakit hozzá. Most mondhatom neked, hogy szeretlek, és nem úgy folytatom, hogy mert…, hanem pont van utána."

Részlet a Pál Feri A magánytól az összetartozásig című fantasztikus könyvéből.

Amennyiben érdekesnek találod a fenti részletet kattints a lenti képre:

Hatékonyan kezelem a konfliktusainkat

pixabay_4.jpg

Forrás: pixabay

John Gottman évtizedek óta vizsgálja, hogy mi által lehet egy párkapcsolat tartós. Nem sokan vannak a világon, akik olyan hosszú alapos és kreatív kutatásokat végeztek volna ebben a témában mint ő, ezért az eredményeire igencsak érdemes odafigyelni. Többel között leírta, hogyan lehetséges a visszatérő konfliktusokat az elégedettség és kapcsolat megerősödése szempontjából jól megélni, eredményesen lefolytatni.

Megfigyelt egy igen gyakori, általánosságban jellemző forgatókönyvet férfi és nő között. Az esetek döntő többségében a nő kezdeményezi a beszélgetést, ami tudatosan vagy nem tudatosan a kapcsolat érdekében történik, annak építésére, az érzelmek megosztására irányul. Tehát a nő fölvet valamit, a férfi vagy válaszol, vagy nem, majd kisvártatva a konfliktus közepén találják magukat. A férfiak többsége ugyanis számtalan okot talál arra, hogy ne akarjon beszélgetésbe bonyolódni.

Fáradt, pihenni, kikapcsolódni, megnyugodni szeretne a kimerítő nap után. A várható stresszhormonszint gyors megemelkedéséről és lassú helyreállásáról nem is beszélve. Ezért menekülni próbál.

„Drágám, tényleg este tízkor kell beszélgetnünk a függönyről?! Nincs szükségünk új függönyre! Világválság van! Ki fogjuk bírni új függöny nélkül.”

Ez a stratégia az érzelmi összetartozást nem erősíti.

pixabay_3.jpg

Forrás: pixabay

 

Eredményre azt vezethet, ha a férfi nem ezt teszi, hanem meghallja, hogy a felesége mit mond neki, nem menekül el a helyzetből, nem is utasítja vissza az elhangzottakat, hanem a nő közlésének legalább egy-két elemét pozitívan fogadja, megérti és visszaigazolja. Ennek következtében a felesége nagy valószínűséggel elégedettebbé válik, és elmarad a veszekedés.

Friss statisztikák szerint Magyarországon ezekben az években

  • annyi házasságot kötnek, mint az első világháború alatt,
  • a férfiak pedig olyan fiatalon halnak, mint a két világháború között, a nagy gazdasági világválság idején.

A magyar férfiember a kutatások szerint hagyományos szerepfelfogásban gondolja el a felelősségvállalást. A legtöbb férj magára veszi a család fönntartásának teljes felelősségét – még akkor is, ha a társának is van jövedelme. Ráadásul a családfenntartás nem csak a pénzkereseten múlik. A kialakult helyzetbe sokan belerokkannak, belebetegszenek

Ezért is van jelentősége, ha a nő tudatosan is kifejezésre juttatja, hogy a férjét értékeli és megbecsüli mindazért, amit a családjáért tesz, és megosztja vele a felelősség terhét. A férfi részéről pedig arra lenne szükség, hogy elismerje és nagyra értékelje, hogy amikor a nő otthon van a gyerekekkel, az is a közös munka és felelőségvállalás része, amely a család fennmaradásár, jóllétét szolgálja.  

Egy másik kutatásban arra az eredményre jutottak, hogy azok a párok,

  • akik pozitív,
  • egymást partnernek tekintő,
  • építő konfliktusmegoldó stratégiákkal rendelkeznek,
  • tehát tudják, hogyan kell a kapcsolatot megbecsülni és
  • az egymás iránti tiszteletüket kifejezni,
  • biztonságos közeget teremteni
  • az együtt töltött idejüknek mindösszesen 8%-át töltik konfliktusokban.

A boldogtalan párok tizenegyszer több időt szánnak vitára, veszekedésre, konfrontációra.

Természetesen vannak nézeteltérések, nehézségek, ütközések, megoldandó feladatok az elégedett pároknál is de ezek elsősorban nem konfliktusként jelentkeznek, hanem a közös célra irányuló erőfeszítés velejárójaként.

Forrás: Szenvedély, elégedettség, biztonság - A magánytól az összetartozásig.

Amennyiben a fenti cikk felkeltette a figyelmedet kattints a lenti képre:

......................................................................................................................................................

Ha tetszett, amit olvastál, oszd meg az alábbi gombok segítségével. Köszönöm:-)

Gyere a Facebookra is! Beszélgetni, lájkolni, nézegetni.

Szeretettel várlak :-)

Könyvajánló: A MAGÁNYTÓL AZ ÖSSZETARTOZÁSIG

A könyv csodás humorral megírt, használható megoldásokat tartalmaz. Lelkesen ajánlom azoknak, akik párkapcsolatban élnek, akik tervezik, hogy abban, vagy akik már inkább egyedül szeretnének élni.Mert – ahogy az a könyvből is kiderül – sosem kívül van a probléma…

Részlet a könyvből:

" Sokakkal találkoztam, akiknek az a nehézségük, hogy nem tudnak kapcsolatokat kialakítani, vagy azok nem bizonyulnak tartósnak, és nem érzik, hogy miért történhet ez. Valamikor próbálkoztak, majd csalódásokban volt részük, és azóta társ nélkül élnek.Esetleg összeházasodtak valakivel, de hamar, fél év után, egy év után elváltak. Vagy rövid ideig tartó kapcsolatok követik egymást az életükben, azzal a bizonytalansággal fűszerezve, hogy érdemes-e hosszabb távon gondolkodni, tervezni?

Vajon mi állhat a hátterében annak, ha tartós kapcsolatban vagyunk, de rendre azt éljük meg, hogy kudarcot vallunk?

Milyen összefüggéseket ismerhetünk fel a szakirodalomból, a tapasztalatból kiindulva?

Mi az ami ellehetetlenítheti a tartós kapcsolatra irányuló törekvéseinket?

Miért jellemez egyre többeket a magány vagy az elmagányosodás akár a kapcsolatainkon belül is?

Kutatási eredmények azt igazolják, hogy a fiatalok többsége is vágyik a tartós társkapcsolatra, miközben a társkapcsolatban élők többsége számol be a magány érzéséről.

Miért jutnak el sokan a társtalanság magányától a társkapcsolati magányosságig?

A meghittség hiányáról nem is beszélve. Egy fiatal hölgy így fejezte ki magát:

Egyszerűen nem értem, hogy miért. Hiszen ha belenézek egy tükörbe, azt látom, hogy jól nézek ki."

További részlet a könyvből:

„Amikor szerelmes leszek, megakad a szemem valakin, aki hangosan teli szájjal kacag. Nahát! Nők ilyet is tudnak?

Először persze azt mondom: „Úrinő nem nyerít, mint egy ló! Ez a kacagás félelmetes, irritáló, sőt, egy kicsit undorító is!” De belül mást is érzek… Vonzódom hozzá! Következő alkalommal már figyelem ezt a kacajt, és még lefekvés után is ott cseng a fülemben. Ú, ez a kacaj… Egy kósza gondolat nyugtalanságot hoz: aki így tud kacagni, talán másra is képes.

A hahotázás mögé sok mindent el tudok képzelni. Kissé félelmetes, tehát nem szeretnék együtt élni vele, de azért megnézném, megtapogatnám azt a kacajt, ha lehetne! Nem kis meglepetésemre egy csodás világot találok mögötte. Akkor dühös leszek a szüleimre, s egy este, ami hajnalig tart nálunk, hiszen jócskán bent járunk a szerelemben, elárulom neked a titkom: tulajdonképpen a kacajodba szerettem bele, abba, ahogy nevettél.

Akkor te szemérmesen elpirulsz, amit én nem látok a sötétben. Talán soha nem éreztem ennyire szabadnak magam. Most leszámolok a szüleim nyomasztó örökségével, azzal, hogy a kacaj kulturálatlan és állatias.
Ugorjunk néhány évet. Ülünk egy társaságban, és a feleségem fölnevet. Összerándulok, hiszen már tavaly megbeszéltük, hogy négyszemközt van helye a nyerítésnek, de társaságban nem.

Ezt tartsuk meg magunknak! Ha bezárjuk az ajtót, akkor rendben, de mások mit fognak gondolni rólunk, milyen fényt vet ez ránk? A feleségem azonban fittyet hány a kérésemre, és bennem gyűlik a feszültség. „Ha szeretne, ha csak egy kicsit is szeretne…!” Milliószor megbeszéltük már! Ha fontos lennék neki, ezt nem tenné meg velem.” Tehát munkál a szülői tilalom, a spontaneitás tilalma, a szenvedély tilalma – ne zavarj másokat, ne fejezd ki az érzéseidet!

Ezek a részeim továbbra sem kidolgozottak, elhanyagoltak maradtak, félek is tőlük, indulatossá tesznek. A szerelemtől felbolydultam, de most nem értem, hova tettem akkor a szemem, hogyan tudtam szeretni ezt a kacajt annak idején. Visszarendeződöm a megszokott állapotomba, a szerelem már nem segít, sőt úgy látom, hogy a társam a magatartásával sebészi pontossággal szurkálja kidolgozatlan részeimet.

Ez a folyamat előbb-utóbb elkezdődik, a társunk akarva-akaratlanul a saját érzékeny pontjainkra és az elhanyagolt, kidolgozatlan személyiségrészeinkre hívja föl a figyelmet. A változást igyekszünk elhárítani magunktól, a helyzetet azonban aligha kerülhetjük el. Valódi megoldást az hozhat, ha belátom: érthető módon választottam éppen őt, ami történik, nem pech, nem véletlen, nem szerencsétlenség, még csak nem is átok, amiből törvényszerűen és kikerülhetetlenül következne,hogy a kapcsolatunknak befellegzett. Az elviselhetetlennek tűnő helyzetek visszautalnak egy kidolgozatlan személyiségrészemhez, sérülésekhez, hiányokhoz, gyerekkori tilalmakhoz, s fölszólítanak arra, hogy találkozzam velük!”                                                             

A szerző Pá Ferenc azzal a vággyal és céllal írta ezt a könyvet, hogy akik szeretnének elégedett és tartós kapcsolatban élni, minél több hasznos információt és ösztönzést kaphassanak a megvalósításához, hiszen jóval több lehetőség áll rendelkezésünkre, mint gondolnánk!

Ha többet szeretne megtudni a könyvről kattints az alábbi képre:

 

 

 

Pál Feri: A pozitív kommunikáció 5 eleme

A kommunikációs üzenet mindössze 7-8%-a a verbális rész: vannak benne metakommunikatív jelzések és üzenetek.  Ezért nem mindegy, hogy amikor beszélek, milyen érzettel, szemléletmóddal vagyok, milyen mély meggyőződések élnek bennem rólad. Ezek a kommunikáció meta szintjén ugyanúgy átmennek, mint az, hogy most ezt mondtam, vagy azt. Azt, ahogyan a testtartásom árulkodik arról, hogy most figyelek-e rád, vagy nem, rögtön levesszük. A pozitív kommunikációról pár elem.

1. Ki tudom fejezni az érzéseimet és az érzelmeimet nem sértő és bántó módon.

Örülök, hogy nagyon sok bölcs pszichológiakönyv megtanított arra, hogy az érzéseinket és az érzelmeinket fejezzük ki. A pozitív kommunikáció első mondata így hangzik: ki tudom fejezni az érzéseimet és az érzelmeimet, de ezeket sosem teszem sértő vagy bántó módon. Lehet dühöngeni, de nem mindegy, hogy. Nagyon sokan, mikor kifejezik az érzéseiket, valójában sértegetik a társukat.

2. Egyenes és nyílt megnyilatkozásaim vannak.

Akkor is, ha rosszul esik, még nekem is. Legalább annyi ember azért nem beszél nyíltan és egyenesen, mert neki esik rosszul, fél tőle, aggódik, szomorú lesz és rossz embernek érzi magát. Egyáltalán nem csak a másikat féltjük tőle, magunkat is. Tehát a második így szól, hogy egyenesen és nyíltan nyilatkozom meg.

3. Mások érzelmi állapotának megértésére törekszem.

Vagy tudok valakivel együttérző lenni, vagy nem, de arra törekedhetek, hogy próbáljam megérteni, hogy milyen érzések lehetnek benne. Abból, amit látok, megérthetem, hogy te például félsz. Ezt még akkor is megtehetem, ha nem vagyok veled együttérző.

A pozitív kommunikáció eleme, ha az érzésre tudok válaszolni. Nem a szavakra, hanem az érzésre és a lelkiállapotra adok visszajelzést. Ez 97%-ban nagyon jól jön. Érzésre válaszolni, ki nem mondott, de kifejezett tartalmakra reagálni: de nagy dolog, hogy ezek segítenek bennünket.

4. A pozitív érzelmek kifejezése a másikra vonatkozóan.

Lehet szóban vagy szavak nélkül. Gesztusokban kifejezem, hogy örülök neked, de jó, boldog vagyok veled. A pozitív érzéseimet kifejezem a létezésedre vonatkozóan. Ezt szeretem legjobban, hogy egyszerűen csak ott vagyunk, esik az eső, fúj a szél, hideg van, és én odabújok hozzád, és azt mondom: „De jó, hogy vagy! Hát de jó az élet így!” Pozitív érzéseink nem csak akkor fejezhetők ki, ha éppen ebben a pillanatban adtál nekem valamit, vagy mondtál egy szépet. A létezésedre is reagálhatok így.

Ez azt jelenti, hogy kifogyhatatlan lehetőségeink vannak a másikra vonatkozó pozitív érzések kifejezésére. Ha tudok örülni annak, hogy te vagy, az mindig mélyen hat. Mikor egymásnak olyat mondunk, hogy nagyon köszönöm, hogy vagy. Alig tudom elképzelni, hogy ennél mélyebbet lehessen mondani.

5. A humor.

A humor az egyik nagyon fontos pozitív kommunikációs elem. Nem egyenlő a másik cikizésével, bántásával. Nagyon sok férfi azt gondolja, mikor beszól a feleségének, az humoros, mert egy barátja nevet rajta, aki szintén be szokott szólni a feleségének. Óriási különbség van aközött, hogy a károdra nevetek, vagy veled együtt nevetek. De nagy dolog az, mikor együtt tudunk nevetni a nyomorunkon! Nagyon fölszabadító lehet.

Egyszer egy pszichoterapeutától hallottam ezt. Ha egy klienssel, aki rettenetes kríziséről, fájdalmáról beszél, van egy áldott pillanat, és tudunk együtt nevetni, az rengeteget számít. Nem kinevetem őt, hanem valahogy együtt tudunk nevetni ezen a nyomorúságon. Milyen gyógyító, fölszabadító ereje lehet ennek! A hátterében pedig az az áldásos hatása van, hogy meglátom valamelyest, hogy van élet a krízisen kívül. Ha krízisben vagyok, nem látok ki belőle, s a nevetés egyszer csak fölé emel valaminek.

Forrás: https://blog.palferi.hu/pozitiv-kommunikacio-ot-pontja/

Ha érdekesnek találod a cikket figyelmedbe ajánlom Pál Ferenc könyveit: itt!

Pál Feri Atya: „A boldogság nem egy állapot, hanem egy folyamat!”

Pál Feri atya Székesfehérvárott, a Harman sportágválasztó napján tartott előadást testi-lelki egészség témában. Emlékeztetett arra, hogy a boldogság nem a hatalomról, hanem az egymás iránti tiszteletről és elfogadásról szól.

„Boldog vagyok vagy boldog embernek érzem magam? A kettő közt különbség van” – kezdte előadását Pál Feri atya, aki elmondta, hogy a helyes cél nem az, ha boldognak akarjuk magunkat érezni, hanem az, ha szeretnénk boldog emberek lenni.

Carl Rogers szerint a boldogsághoz fontos, hogy legyenek céljaink, álmaink, amiket valóssággá válthatunk. „A legtöbb ember rossz irányba indul, amikor a boldogságot keresi. Az emberek többsége szerint ugyanis a boldogság egy állapot, amire célként tekintünk. Az a baj, hogy azt hisszük, ha ezt a vágyott boldogságot elérjük, akkor innentől boldogok vagyunk és hanyatt dőlhetünk, pedig ez nem így van. Carl Rogers a XX. század legzseniálisabb lélektani szakembere kimondta, hogy ez nem ilyen egyszerű – sajnos –, a boldogság nem egy állapot, hanem egy folyamat. Nem egy cél, hanem irányultság. A boldogság egy jó irányba haladó élet.”

Pál Feri beszélt atléta múltjáról is, miközben megemlékezett Cathy Freemanről, aki a 400 méteres síkfutásának 10. évfordulóján azt mondta: amit akkor érzett, eufória volt. “Te mit láttál a képernyőn?” – tette fel a kérdést az atya, majd így folytatta: “Azt, hogy ez a nő szenved, mint egy állat. Hogy fájnak a lábai, hogy alig kap levegőt, de mégsem adja fel, mert tudja, hogy a cél végén elégedett lesz önmagával. Tudja fejben, hogy hamarosan egy folyamatnak a végére ér, aminek a végén egyensúlyba kerül önmagával.”

Cathy Freeman az Olimpián 2000-ben

Forrás: Wikipédia

„Másfelől ezt a következőképp fogalmazzák meg szakemberek: ha valakinek nincsenek hosszútávú céljai, akkor az irányítást át fogják venni a rövidtávú célok, mégpedig az érzelmi és fizikai szükségletek. Ez azt jelenti, hogy éppen azokat a nehézségeket nem fogjuk majd akarni vállalni, amelyek egy hosszútávú cél eléréséhez szükségesek. A boldogság nem cél, hanem egy folyamat. A boldogság nem egy állapot, hanem egy irányultság. Ezért van különbség aközött, hogy én most boldog vagyok és aközött, hogy boldog ember vagyok-e.”

Mitől lesz egy ember hosszútávon egyensúlyban?

„Amikor azt mondjuk, hogy testi-lelki egészség, vagy azt, hogy testi-lelki egyensúly, akkor igazából tudunk egyensúlyban lenni, ha nem mindig a pillanatnyi egyensúlyt keressük. A pillanatnyi egyensúly az, ha hazamész a fárasztó melóból és azt mondod, hogy bedobsz egy sört. Ha pedig dühös vagy a férjedre, akkor a pillanatnyi egyensúly érdekében elkezdesz vele kiabálni. Ez segít a pillanatnyi egyensúlyon, de a hosszútávún nem.”

Pál Feri szerint az egyensúly nem egy statikus dolog. Az is egy folyamat. Példaként jól megnevettetve a résztvevőket azt kérdezte meg, hogy vajon miért tudunk egy hétköznap olyan sokat dolgozni. A válasz az volt, hogy azért, mert tudjuk, hogy jön a hétvége…

Pál Feri megszólította a fiatal nőket, édesanyákat is, és elmondta, hogy tudja, mekkora gondot okoz a család és a karrier közt választani. Szerinte az a helyes felfogás, hogy a nő a karrierjére koncentrál, majd, amikor úgy érzi, gyermeket vállal és háttérbe helyezi a karrierjét. Nem eldobja, csak háttérbe helyezi és berobbantja az anyai énjét a gyermek hároméves koráig – mert ez a legmeghatározóbb a picik életében – majd újra előveszi a karriert. Szerinte ezeknek a döntéseknek fontos szerepe van a hosszútávú egyensúly kialakításában, mert ha mindkettőt görcsösen akarjuk, akkor mindkettőt elveszítjük.

„A hosszútávú egyensúly kulcsa, hogy jól tudjunk lenni, miközben látszólag egymástól ellentétes célkitűzéseink vannak, annak a képessége, hogy bármelyiket szabadon el tudom engedni. Nem az, hogy mind a kettőt görcsösen akarom, hanem az, hogy mindkettőt el tudom engedni. A lényeg a súlypontok áthelyezése. Egyszer az anyaság kerüljön előtérbe, máskor a karrier és hosszútávon létrejön az egyensúly.”

5 pont, hogy boldog életet éljünk hosszútávon:

  • Engedjük meg magunknak, hogy megéljük a pillanatokat! A szenvedést nem érdemes dramatizálni: a szenvedést nem szabad felfújni, különben megbetegszünk. Ennek elkerülése végett gyűjtsünk örömöket. 50-60 százalékban mi tehetünk arról, hogy megteremtjük ezeket a pillanatokat.
  • Lássuk, hogy az életünknek van értelme! „Az életnek feltétel nélkül van értelme.” – mesélte egy koncentrációs tábort túlélő férfi. Ha valamiről azt gondoljuk, hogy nincs értelme, akkor nem is lesz. Sem egy beszélgetésnek, sem egy házasságnak. Példaként említette Nick Vujicic-et, aki tizenhat évesen megakarta magát ölni, mert nem látta az élete értelmét. Amikor ezt elhatározta, hazafelé menet a szomszéd kislány ráköszönt: „Nick, szia, örülök, hogy látlak.” Ekkor Nick Vujicic a budapesti előadáson elmondta, hogy akkor úgy döntött aznap még nem öli meg magát. Mint mondta, nem a testi fogyatékossága miatt érezte magát rosszul, hanem azért, mert nem volt célja az életében.
  • Feledkezzünk meg önmagunkról! Pál Feri atya elmesélte, hogy az a legnagyobb bajunk, hogy görcsösen meg akarunk felelni önmagunknak és másoknak is. Nem szabad állandóan elemezni önmagunkat.
  • Értékeljünk az életünk gyümölcseit! Egy amerikai iskolában felmérést készítettek arról, hogy mit gondolnak, mi a legnagyobb boldogság az életben. A fiatalok azt mondták, a siker. „A siker egy múló állapot. Az életben a gyerek, a család az apró kis gyümölcs, nem a siker, nem a lájközön.”
  • Igyekezzünk tartalmas emberi kapcsolataink fenntartására! Pál Feri ismét az életből hozott egy példát erre: Rick Eliast említette, aki túlélt egy repülőszerencsétlenséget. A férfi egy előadáson elmondta, korábban azt hitte, ha meghal, majd félni fog, de abban a tizenöt másodpercben, amikor zuhantak lefelé, mert leálltak a hajtóművek, valójában szomorú volt. „Azt hitte, hogy meg fog halni, és nem félt, hanem szomorúan gondolt rá, hogy nem arra koncentrált az életében, amire valóban kellett volna. Nem foglalkozott korábbi életében a családjával és a barátaival. A tragédiát az összes utas túlélte. Rick szerint nem változott meg az élete, de valójában mégis. Rájött, hogy mi is fontos az életben igazából.”

Pál Feri atya az előadás végén elmondta: “Törekednünk kell arra, hogy nyitott szemmel és szívvel járjunk a világban. Mert csak így élhetünk tartalmas és hosszú távon boldog, kiegyensúlyozott életet.”

Forrás: http://csaladhalo.hu/egeszseg-es-lelek/pal-feri-atya-a-boldogsag-nem-egy-allapot-hanem-egy-folyamat/

Ha érdekesnek találod a témát figyelmedbe ajánlom Pál Ferenc könyveit:itt!

PÁL FERI: A MAGÁNYTÓL AZ ÖSSZETARTOZÁSIG

A magányosság korunk egyik jellemző problémája. Nagy szenvedést jelent, ha egyedül vagyunk, miközben vágyakozunk egy társ után, aki megbecsül, mellettünk áll, akivel kölcsönösen számíthatunk egymásra. Egy család után, amelyben megélhetjük az elégedett, bensőséges összetartozás élményét. 

Magányosak természetesen nemcsak akkor lehetünk, ha egyedül vagyunk, de társkapcsolatban élve is, amely azonban nem úgy alakul, ahogy reméltük. 

Szerelmesek voltunk, lángolt köztünk a szenvedély - ma unatkozunk, elhidegültünk egymástól. A kezdeti időkben minden ment magától - most akkor sem, ha megfeszülünk. Egykor úgy éreztük, a társunk mindene vagyunk - most semmibe vesz, talán meg is csal. Hogyan történhetett ez velünk? Jó volna együtt leélni az életünket, miközben ez mind kevésbé látszik reális célnak - körülöttünk is egyre többen válnak. 

Úgy tűnik - mint annyi minden más - válságban van a párkapcsolat és a család is. Mintha a nagyszüleinknek jobban ment volna mindez... Nekünk miért nem? 

Hajdan megannyi külső erőforrás szilárdította meg és tartotta egyben a társkapcsolatokat. Ezek kényszert is jelentettek, de kétségkívül érdekeltté tették a házasfeleket, hogy megpróbáljanak együtt élni akár az elégedetlenségükkel együtt is, vagy igyekezzenek többet tenni az elégedettségükért. Mára ezek szinte teljesen megszűntek, ha tehát hosszú távon akarjuk megőrizni a kapcsolatunkat, szükségesnek látszik a belső kapaszkodók és erőforrások fölfedezése, kimunkálása. 

A segítő szakma sokat tud arról, hogy nehéz helyzetekben hogyan cselekedhetünk hatékonyan a kapcsolatunkért, és miként kerülhetjük el a felesleges buktatókat. Azzal a vággyal és céllal írtam meg ezt a könyvet, hogy akik szeretnének elégedett és tartós kapcsolatban élni, minél több hasznos információt és ösztönzést kaphassanak a megvalósításához, hiszen jóval több lehetőség áll rendelkezésünkre, mint gondolnánk! 

További infó a könyvről: itt!

Szállítási költség csak 790 Ft, de 10.000 Ft feletti rendelésnél ingyenes.

 

Feri atya: Magánytól az összetartozásig

A fenti riport egy régi felvétel, hiszen a könyv nem most került a könyvesboltok polcára.

Miben segít neked ez a könyv?

Abban, hogy jobban megértsd önmagad, a párodat, a kapcsolatot amiben éppen élsz.Miközben olvastam a könyvet olyan AHA értem már... gondolatom támadt. Mint mikor helyre kerül a puzzle.

Részlet a könyvből:

"Vajon miért szeretünk bele mindig hasonló karakterű emberekbe? Ezt sokan úgy fejezik ki: 'Hihetetlen, hogy én mindig ezeket a pasikat vagy csajokat vonzom be!' Zseniális tudattalan érzékkel szeretünk bele azokba, akikkel aztán végig tudjuk élni ugyanazokat a hiányokkal és sérelmekkel teli helyzeteket, amelyekből még nem gyógyultunk ki. Ezek nem tudatos választások, de nincs bennük semmi misztikum, hiszen a sebzett ember gyerekkorától kezdve megtanult ráhangolódni az apukájára vagy anyukájára, aki föltehetően maga is hiánymotivált volt, adott esetben szenvedélybeteg vagy társfüggő. Csalhatatlanul tudja tehát kiszúrni ezeket az embereket, és számára ők lesznek vonzóak, mert ismerősek, és már megtanult velük élni. Ezt úgy szokták kifejezni: igen, az eszemmel tudom, hogy azzal a másikkal jobban járnék, de nem tudok belé szerelmes lenni. Ő viszont elemi szinten vonz, bár nem értem, miért, hiszen katasztrofális választás. Nem arról van szó azonban, hogy az ilyen illető peches és szerencsétlen, hanem arról, hogy sebzett, és ez a vonzalmaira is kiterjed." 

"Miképp lehet egészen megakadt, ellehetetlenült kapcsolatokat gyógyítani egy szál magamban? Mit kezdhetek, ha úgy érzem, hogy nem tudok valakivel zöld ágra vergődni, mert ha csak meglátom, már tombol bennem a neurotikus allergia? Leülök egy székre, és kiteszek egy másikat, amelyik szimbolikusan azé a valakié, aki az allergiás tüneteimet okozza. Ezután elmondom neki, hogy mi az, amitől megbolondulok vele kapcsolatban. Fontos, hogy nyersen őszinte legyek, azt is kimondjam, amit sose mondanék, ha ő tényleg ott ülne velem szemben. Ezzel nem bántom meg őt, hiszen egy széknek beszélek. Ezután átülök a másik székbe, és a másik személy helyett válaszolok magamnak az elhangzottakra, és például azt mondom: "Fájt, ahogy beszéltél velem!" Fontos látni, hogy ez nem szerep, és nem is együttérzés, mert ilyenkor a másik bőrébe bújok, az ő helyében élem meg magam. Többször is megtapasztaltam már: ha félórát rászánok erre, akkor jelentős változás áll be egy akár teljesen megfeneklett kapcsolatban is."

CSAK pár napig Ha most kedvezményesen meg tudod rendelni a könyvet (2016.08.18-ig) az alábbi linken (szállítási költség Pick Pack Pontra csak 790 Ft)

Megrendelem a  A magánytól az összetartozásig című könyvet 3.490 Ft helyett 3,190 Ft-ért