Lelki egyensúly a családban - BOLDOG gyerek


Napirend tervezés 18 percben

Napirend tervezés 18 percben

00_61.jpg

Időnk helyes beosztásának rituálévá kell válnia. Nem elég következetes egy egyszerű lista vagy egy homályos elképzelés a fontossági sorrendről. Az egész napos összpontosításhoz egy állandó folyamat szükségeltetik amit lelkiismeretesen követünk.
00_62.jpg
Peter Bregman
A tegnapi napot ugyanazzal a naiv hittel kezdtem, amivel szoktam, azaz ma minden eltervezett feladatot megvalósítok. Reggel bementem az irodába, kisebb bizonytalansággal arra nézve, mit is akarok teljesíteni a nap során. Leültem, bekapcsoltam a számítógépet és végig futottam az új e-maileken. Két órával később túl voltam a főbb teendőkön, mások problémáinak megoldásán, és minden telefonon és e-mailben rám hárított feladaton. Ekkor már alig emkékeztem milyen tervek jártak a fejemben a számítógép bekapcsolása előtt. És ezzel bele is estem a csapdába.

Mikor az időgazdálkodásról tartok előadást, mindig a következő kérdéssel kezdem az órát: "Jelentkezzen, aki úgy érzi van olyan, hogy túl sok ideje van és erre az időre nem jut elég teendő!" Tíz év alatt, soha senki nem emelte fel a kezét.

Ez azt jelenti, hogy minden napunkat úgy kezdjük, hogy tudatában vagyunk annak a szomorú ténynek, hogy nap végére egészen biztosan nem fogunk a teendőnk végére érni? Valójában az, hogy hogyan és mivel töltjük időnket, kulcsfontosságú stratégiai döntés. És mégis a legtöbb ember – beleszámítva engem is – rettenetes küzdelmet folytat azért, hogy legalább a legfontosabb dolgokra tudjon nap mint nap összpontosítani.

Lehet, hogy elméletben sokat tudunk arról, hogy osszuk be jól az időnket, de a kihívás, mint oly sokszor, a végrehajtásban rejlik. Hogyan tudhatnánk kizárólag néhány dologra koncentrálni, mikor a nap során oly sok dolog kelti fel és vonja el a figyelmünket?

Szükségünk van valami trükkre.

Időnk helyes beosztásának rituálévá kell válnia. Nem elég következetes egy egyszerű lista vagy egy homályos elképzelés a fontossági sorrendről. Az egész napos összpontosításhoz egy állandó folyamat szükségeltetik amit lelkiismeretesen követünk.

Az alább látható 3 lépés alapján kevesebb mint 18 perc alatt megtervezhetünk egy 9 órás munkanapot.


1. lépés: Állítsuk fel a napi tervet (5 perc)

Mielőtt bekapcsolnád a számítógépet, ülj le egy üres papírral a kezedben, melyre felírod mi tehetné a mai napodat sikeressé. Tűzz ki egy reális célt, amellyel nap végére termékenynek és eredményesnek értékeled majd munkádat. Határidőnaplódban szoríts helyet a feladatoknak, és tedd  a legnehezebbet a nap legelejére.

Tény az, hogy ha valamit igazán akarsz, helyet és időt kell neki találni, másképp nem megy. Hogy egy példát is említsünk: egy tanulmány szerint rábeszéltek egy drogfüggő csoportot az elvonókúrájuk alatt egy esszé megírására. Akik konkrét időpontot jelöltek ki maguknak, 80%-ban teljesítették a feladatot, akik pedig határidő nélkül próbálkoztak, mindössze 53%-ban írták meg az esszét. Tehát ha valamit igazán szeretnél teljesíteni, jelöld ki az időpontját (és vedd is komolyan), máskülönben észre sem veszed és kifutsz az időből.
 

2. lépés: Koncentrálj újra és újra! (óránként egy perc)

Állítsd be az órád, telefonod, számítógéped, hogy emlékeztessen óránként. Mikor csörög, végy egy nagy levegőt, nézz a listádra és tedd fel a kérdést, hogy hasznosan töltötted-e az elmúlt órát. Majd nézz a naptárodra és döntsd el hogyan fogod tölteni az elkövetkezendő órát. Irányítsd a napod óráról órára! Ne hagyd, hogy a napod irányítson téged!
 

3. lépés:  Összegezz! (5 perc)

Kapcsold ki a számítógéped és tekintsd át a napodat. Mi az ami bevált? Mire sikerült fókuszálnod? Mi az, ami esetleg aggasztónak bizonyult? Mi az amit tanultál, ahhoz, hogy a holnapi napod még termékenyebb legyen?   

A rituálék hatékonyságát általában meg lehet jósolni, hisz ugyanazt a dolgot ismételgeted újra és újra, így általában a végeredmény is előrelátható.

Ez az egyszerű módszer segíteni fog, hogy a nap végén, amikor elhagyjuk a munkahelyünket, a napunkat sikeresnek és eredményesnek érezzük majd. A nap végén végül is nem ez a legelső?

Forrás: http://www.psychologytoday.com/blog/how-we-work/201111/18-minute-plan-managing-your-day

Napirend tervezés 18 percben Tovább
Ha a stressz égetné a kalóriákat, már régen szupermodell lennék... De hogyan birkózzunk meg ezzel?

Ha a stressz égetné a kalóriákat, már régen szupermodell lennék... De hogyan birkózzunk meg ezzel?

Ha a stressz égetné a kalóriákat, már régen szupermodell lennék... Ne most kérlek, nincs rá időm rohannom kell... Mindjárt felrobbanok.. A stressz valójában az a feszültség, ami akkor jön létre, amikor az agy felülírja a test ösztönös vágyát, hogy péppé verjen valakit, aki nyilvánvalóan megérdemelné. Kezelj minden stresszhelyzetet úgy mint egy kutya: amit nem tudsz megenni vagy játszani vele, azt pisild le és hagyd ott! Na, de komolyabbra fordítva a szót:

Biztosan te is találkoztál már ehhez hasonló mondatokkal, és talán érezted is már így magad.  Sokat viccelünk a stresszről, de emellett: "Mindenkinek van, mindenki beszél róla, mégiscsak kevesen vették a fáradtságot, hogy utánanézzenek, valójában mi is a stressz." - írta a stresszelmélet megalkotója és a modern stresszkutatás atyja, Selye János egyik könyvének előszavában.

Mi is az a stressz? Ismét Selye Jánost idézve, "A stressz, nem specifikus válasza a testet ért igénybevételeknek". Vagyis bármilyen esemény vagy körülmény, kihívás az életben, ami alkalmazkodást igényel tőlünk, stresszt okozhat. Ezeket stresszoroknak nevezzük. A stressznek lehet pozitív vagy negatív oldala is.

A stressz majdnem mindenkit érint, korunk népbetegsége. Uniós felmérések szerint a munkahelyi stressz a második leggyakrabban előforduló munkahelyi probléma, amely minden ötödik európai munkavállalót érint. A munkából kiesett napok több mint feléért a tartós, káros stressz, vagy az annak nyomán kialakuló betegség a felelős. Felmérések szerint a nők több stressznek vannak kitéve, mint a férfiak, ez elsősorban szerepeik összetettségére vezethető vissza.

A negatív stresszt mindenki egyéni adottságainak megfelelően képes ellensúlyozni: az ügyesen megküzdőkről leperegnek a negatív érzelmi hatások, mások viszont enyhébb vagy súlyosabb testi és lelki betegségeket is kialakíthatnak tőle. Néhány példa: feledékenység vagy a koncentrációs képesség romlása, családi és baráti kapcsolatok leépülése, függőségek kialakulása, depresszió, kiégés, krónikus fáradtság, alvászavarok, a nyak-, váll- és hátfájdalmak, vagy a túlsúly. A stressz nyomán kialakuló szív- és érrendszeri betegségek, valamint a gyomor- és bélrendszeri betegségek szintén gyakoriak. Ha ilyen hatásokat észlelsz magadon, az lehet a stressz jele és következménye.

Hogyan tudnám kiiktatni a stresszhelyzeteket az életemből? - kérdezhetnénk mind. De talán nem is ez a legfontosabb kérdés! Hiszen stresszhelyzet mindig lesz, akár akarjuk akár nem, akár teszünk ellene, akár nem. Akkor mit lehet tenni?

Jobb dolgok jönnek...

 

Egy fontos kutatási eredményt oszt meg Kelly McGonigal amerikai egészségpszichológusHogy barátkozzunk meg a stresszel című TED Talk előadásában, egy olyan tanulmányból, amely alapjaiban változtatta meg a stresszhez való hozzáállását. Ez a tanulmány nyolc éven keresztül követett nyomon 30 000 felnőttet az Egyesült Államokban. A kutatást azzal kezdték, hogy feltették a kérdést: "Mennyi stresszt tapasztalt az elmúlt egy évben?" Megkérdezték továbbá: "Ön hisz abban, hogy a stressz ártalmas az egészségére?" Aztán halálozási nyilvántartások segítségével kiderítették, hogy a megkérdezettek közül kik hunytak el.

Az egyik szomorú tanulság az volt, hogy 43%-kal megnőtt az elhalálozás kockázata azoknak az embereknek, akik az előző egy évben sok stressznek voltak kitéve. Ez azonban csak azok esetében volt igaz, akik úgy hitték, a stressz ártalmas az egészségre. Azoknál volt a legalacsonyabb a kockázat, akik sok stresszt tapasztaltak ugyan, de azt nem tekintették ártalmasnak. Összefoglalva, a kutatók becslései szerint az idő előtti elhalálozás fő oka nem a stressz, hanem a hit, hogy a stressz ártalmas. Ez azt üzeni nekünk, hogy egészségesebbé válhatunk, ha megváltoztatjuk a stresszről alkotott véleményünket, hiszen ezzel testünk stresszre adott reakcióját is megváltoztathatjuk.

Vagyis a kérdés inkább az, hogyan tudjuk megteremteni azt a lelkiállapotot, hogy a stresszt okozó tényezőkkel meg tudjunk birkózni.

Cikksorozatunkban részletesen foglalkozunk a lehetséges megküzdési módokkal, most csak néhány, azonnal alkalmazható lelki békehozó gyakorlatról írunk:

* Ha stresszesek, lehangoltak vagyunk, ne bújjunk el a világ elől, hanem hívjuk fel barátainkat, szeretteinket. Támogatásuk megkönnyíti terheinket, és ugye számtalanszor előfordult már, hogy egy-két jól irányzott kérdéssel segítettek átkeretezni a problémánkat.

* Merjünk kérdezni a számunkra bizonytalan szituációkban, és legyünk proaktívak! Az egyik legerősebb példa erre a viselkedésre a Nyuszika és a halállista című ismert vicc. (Aki nem ismeri: ... Nyuszika: '- Mondd medve, én is rajta vagyok a halállistádon?' Medve: '- Igen.' Nyuszika: '- És nem lehetne kihúzni?' Medve: '- De.')

* Állítsuk át az agyunkat arra, hogy olyan dolgokkal foglalkozzunk, amelyekre van befolyásunk, amelyeken tudunk változtatni. Stephen Covey (A kiemelkedően eredményes emberek 7 szokása című könyv szerzője) szerint a körülöttünk levő dolgok kategóriába sorolhatók, az alapján, hogy benne vannak-e az érdekeltségi körünkben és/vagy a befolyásolási körünkben. Gondoljuk végig, hogy egy adott, minket foglalkoztató dolog benne van-e a befolyásolási körünkben. Ha nincs, akkor a stresszel nem érünk el semmit. Ha benne van, akkor pedig proaktívan cselekedjünk.

Forrás: http://pozitivnap.hu/inspiralo/ha-a-stressz-egetne-a-kaloriakat-mar-regen-szupermodell-lennek-de-hogyan-birkozzunk-meg-a-stresszel

A  A kiemelkedően eredményes emberek 7 szokása - Az önfejlesztés kézikönyve megvásárolható az alábbi linkre kattintva:

 

Ha a stressz égetné a kalóriákat, már régen szupermodell lennék... De hogyan birkózzunk meg ezzel? Tovább
Meditáló topmenedzserek? Nem utópia, hanem gyakorlat – interjú Márky Ádámmal

Meditáló topmenedzserek? Nem utópia, hanem gyakorlat – interjú Márky Ádámmal

Márky Ádám

A meditáció egy olyan tudás, ami genetikailag belénk van kódolva, bizonyítottan jól működik és a topmenedzserektől a szívbetegeken át az autószerelőig mindenkinek szüksége lenne rá – állítja Márky Ádám, aki a Magyar Relaxációs és Szimbólumterápiás Egyesület Pszichokardiológiai és Neuroimmunológiai Munkacsoportjának alapító tagjaként, a meditáció módszerének hazai zászlóvivőjeként az egészségügy után, a for-profit szférát próbálja meg „bevenni” a meditáció alapú vezetőfejlesztés módszerével. 

 

Még novemberben, a TEDxYouthBudapesten tartott előadásodon azt mondtad, hogy Amerikában a felsővezetők 80 százaléka meditál. Ez óriási arány…

Ha beírja az ember a keresőbe, hogy meditation for business (meditáció az üzletért), akkor a Forbes, a Business Insider, az Atlantic, vagy a Huffington Postvonatkozó cikkeit dobja ki találatként a Google (aminek ugyancsak van meditációs programja – a szerk). Ezek az írások arról szólnak, hogy külföldön gyakorlatilag mindenki meditál, aminek a módszer megszámlálhatatlan mennyiségű jótékony hatása mellett, van egy banális oka is, ez pedig a pénz. Az amerikaiak egyszerűen kiszámolták, hogy a meditáló munkavállalók éves szinten átlagosan 3000 dollárral több profitot termeltek, miközben az egy főre jutó egészségügyi kiadás éves szinten 2000 dollárral csökkent. Nem megalapozatlan tehát azt állítani, hogy ez üzletileg költséghatékony megoldás.

Nem nagyon látjuk most magunk előtt a hazai nagyvállalatok, és KKV-ék ügyvezetői székében meditáló topmenedzsereket…

Amikor vezetőfejlesztésről beszélünk, akkor jellemzően nagy cégvezetőkre, topmenedzserekre gondolunk, azt hisszük, hogy ez az ő kiváltságuk. Az biztos, hogy nekik van rá a legnagyobb szükségük, mert a vezetés tulajdonképpen felelősségvállalást jelent: sok emberért és pénzért felelősek ők, ami nagyon megterhelő. De nem csak ők vezetnek.

Mindenki vezető, mindenkire rá van bízva valami, amit, ha akarja, ha nem vezetni kell: ez pedig a saját élete. Ebből következik, hogy a vezetői „skillek”, és ennek a tudásnak a fejlesztése kivétel nélkül mindenkinek fontos.

Ettől függetlenül a meditáció alapú vezető- és szervezetfejlesztés a cégvezetők körében ma Magyarországon nem utópia, hanem gyakorlat. A jövő hónapban kezdjük meg például a közös munkát egy nagyobb biztosító felsővezetésével, de emellett folyamatosan vannak ilyen típusú megbízásaink. Azok a vezetők, akikkel együtt dolgoztunk, jellemzően továbbajánlanak minket. Azt tapasztaljuk, egyre nagyobb a kereslet ebben a sokszor élhetetlen ritmusú világban a belső békéhez – és nem utolsó sorban a tudatalattinkhoz – vezető kiskapuk iránt. Mindegy, hogy kinek oktatjuk a meditációt. Legyen szó sales menedzserről, tanárról, marketingesről, ügyvezetőről, autószerelőkről. Mindenkinek az életviteléhez és munkametódusához illeszkednek a meditáció jótékony hatásai. Nem nagyon tudok olyan foglalkozást vagy élethelyeztet mondani, ahol a meditáció ne tudna javítani a hatékonyságon, vagy a minőségen.

A módszer, amellyel dolgoztok, az úgynevezett meditáció alapú vezető- és szervezetfejlesztés. Mit lehet erről tudni?

A módszerünk abból a szempontból különleges és legjobb tudomásom szerint világviszonylatban is egyedülálló, hogy az egyébként Magyarországon, magyar pszichológusok által megalkotott szimbólumterápia és imagináció módszerével ötvözzük a meditációt. Kifejezetten vezetőkre optimalizált belső képekkel dolgozunk. Tehát kihasználjuk a meditáció pszichológiai dimenzióját.

Hogy kell elképzelni a gyakorlatban?

Először megtanítjuk a stressztől terhelt vezetőket ellazulni, ami már önmagában is sokszor felbecsülhetetlen számukra. Erre az autogén tréninget használjuk, majd ebben a relaxált állapotban elkezdünk képekkel dolgozni, ami már maga a meditáció. Ha most, kognitív szinten elképzelünk egy kardot. Mi jut róla eszünkbe? Erő, hatalom, férfiasság, harc, bátorság, küzdelem, agresszió. A meditációban, amikor a racionális, elemző, kritikus gondolkodásunkat, a társadalom által elvárt cselekedeteinket, döntéseinket betesszük a sarokba, amikor a tudatalattink, belső valódi önmagunk van a felszínen, ugyanúgy elképzelünk egy kardot. Azonban a különbség hatalmas; sokkal mélyebbről kerülnek elő információk. Hogy néz ki az én kardom? Hatalmas pallos? Igényes szamuráj kard? Pici tőröcske? Mit kezdek egy kardal? Meg merem fogni? Simán kézbe kapom, vagy hezitálok? Mire használom? Elbírom? Hova rakom?

Ezekből a képekből olyan információkat kaphatunk magunkról, a hatalomhoz, az erőhöz, agresszióhoz való viszonyunkról, amiket gondolkodással, belátással soha.

És rengeteg ilyen kép van. Például az én egyik kedvencem a hegy. A teljesítmény, a küzdelem, a legyőzendő feladat, a kitartás szimbóluma. Csak nézem? Megmászom? Lesek? Felvisznek? Kit találok a tetején? Nagyon érdekes és tanulságos információkat hordoz magában, hogy egy felsővezető mihez kezd, hogy képzel el, hogyan viszonyul egy hegyhez, vagy egy kardhoz. Ebből lesz az igazi önismeret.

Amellett, hogy ez sok információt hordoz magában, mitől számít hatékonynak relaxált állapotban elképzelni egy kardot vagy egy hegyet?

Amikor ilyen szimbólumokkal dolgozunk, akkor a tudatos énünk helyett, a tudatalattinkat hozzuk működésbe. Ennek óriási ereje van, és nagyon jól működik, szemben a tudatos gondolatinkra ható, sokszor csak a felszínt karcolgató módszerekkel.

A szimbólumokkal való munka gyökeres változásokat tud előidézni egy ember személyiségében azáltal, hogy a szimbólumok nyelvén, vagyis a legősibb szinteken vizsgálja a viszonyulásait az élet bizonyos területeihez, például a vezetéshez, a hatalomhoz vagy önmagához. Olyan dolgokat tudhatsz meg, amit tudatos szinten nem biztos, hogy valaha megfogalmaznál.

Ha mindez egy csoportos munka keretében zajlik, akkor annak még több hozadéka lehet, hiszen az elképzelt képek közös feldolgozásakor egyszerre nő és fejlődik a csoport kohéziója, az önismeret, a belső motiváció.

Ha már ősi szimbólumok… Hol vannak a meditáció és az azzal szinte azonos szimbólumterápia gyökerei?

Elég sok indirekt bizonyíték van arra nézve, hogy a rituálék és szimbólumok nagyon fontos szerepet játszottak a kognitív evolúció során. A szimbólumok, rituálék egyrészt egy törzsön belül is fontosak voltak, mivel már a nyelv kialakulása előtti időszakban is megtanulhatóak. Tehát segítségükkel a gyerekek is hamar bevonódtak a közösségbe, vagy azok az őseink is használhatták őket, akik még nem tudtak beszélni. A rituálék, szimbólumok használata pedig fejlesztette az agyunkat: ezeket meg kellet jegyezni, ami a memória fejlődését támogatta, amikor pedig a rituálé zajlott, akkor oda kellet figyelni, ami a munkamemória mellett a fókuszált figyelem kialakulását segítette. Ami érdekes, hogy ezek a szimbólumok nem csak a törzsön belüli, hanem a törzsek közötti kommunikációban is fontosak voltak.

Ez tulajdonképpen egy kultúrákat átívelő, genetikailag belénk kódolt tudás. Ebből következően a szimbólumok agyunk ősibb, tudatalatti részével hoznak kapcsolatba minket, ahol a valódi érzelmek „laknak”.

A meditációnak ugyancsak nagyon régi története van, és nem csak Ázsiában, itt Európában is. Például az ősi keresztények kontemplációja, vagy más néven szemlélődő imádsága, inkább hasonlított a meditációhoz, mint a mostani fogalmaink szerinti imádsághoz. Aztán jött a XV. század, amikor elkezdtünk nagyon gondolkodni.  Nagyjából ekkora datálható a meditáció marginalizálódása és az, hogy – főleg az egyház révén – sok sztereotípia és tévhit tapadt hozzá a fogalomhoz.  A felvilágosodással és ezzel a nagyon erős intellektuálissal elterelődött a hangsúly és a figyelem a meditációról és a szó eredeti értelmében vett jelentéséről. Stigmatizálódott, kikerült a köztudatból és sokáig kis ázsiai furfangként tartották számon, de szerencsére egyre többen kezdik újra felfedezni ezt a tudást, ami tulajdonképpen genetikailag belénk van kódolva.

Azt mondtad vezetőkre csak ti alkalmazzátok ezt a meditációt és szimbólumterápiát ötvöző metódust. Milyen tudományos alapokon nyugszik ez a módszert?

Lassan 30 éve, 1988-ban Daniel Goleman a Harward Business Review-ban publikált egy cikket, amelyben egy kutatásra hivatkozva azt írta le, hogy két azonos kvalitású felsővezető közül az lesz a kiemelkedőbb, akinek magasabb az érzelmi intelligenciája. (Ugyancsak Daniel Goleman használta először az érzelmi intelligencia fogalmát, azonos című könyvében, amely először 1995-ben jelent meg – a szerk.) Ez megváltoztatta a coach-ok hozzáállását is, mert innentől kezdve mindenki érzelmi intelligenciát akart fejleszteni. Ez jó irány, csak éppen miközben – ha ma vezetőfejlesztésről beszélünk – akkor jellemzően kognitív folyamatok valósulnak meg: „gondoljuk át”, „elemezzük”, „nézzük meg” „számoljuk ki”, nem szólva arról, hogy általában az eredményeket is kognitív szinten próbálják realizálni. A probléma ezzel csak az, hogy a vezetői készségekben fontos tényezőként számon tartott érzelmi intelligencia tudat alatt, a limbikus rendszerben, és nem pedig a tudatos folyamatokat vezérlő kognitív rendszerben kódolódik. Mi azon vagyunk, hogy ezeken a vezetőket fejlesztő alkalmakon az érzelmi, kevésbé tudatos, ám a döntéseinkre annál nagyobb hatást gyakorló limbikus rendszert hozzuk működésbe.

Ami azért jó, mert…?

Ha önmagában „csak” meditálsz, akkor is fejlődik az érzelmi intelligenciád. Mi azonban a meditáció pszichológiai dimenzióját is segítünk kihasználni. A meditációban létrejövő tudtaállapotban jóval könnyebben tudunk a tudatalattinkkal dolgozni. Például a már említett belső képek segítségével.

Nem véletlen, hogy az emberek szeretik a képeket, logókat, szimbólumokat: ezek közvetlenül a tudatalattinkhoz, az érzelmeinkhez beszélnek, és így tudnak nagy hatást gyakorolni ránk.  A tudatalattink pedig sokszor képekben próbál velünk kommunikálni, például az álmainkban.

Ezeket azonban csak „elszenvedjük”. Mi segítünk abban, hogy a belső képek segítségével jobban megértsük saját magunk: belső mély motivációinkat, vágyainkat. Ezzel pedig olyan önismeretre lehet szert tenni, melyre kognitív eszközökkel esély sincs.

Az interjú hamarosan folytatódik.

Képek forrás: itt, itt, itt és itt

Forrás:http://pszichoforyou.hu/meditacio-interju-marky-adam/

A cikk második része az alábbi linken található:

„OLCSÓBB LENNE MEGTANÍTANI AZ EMBEREKET RELAXÁLNI, MINT KIFIZETNI A MŰTÉTJÜKET” – INTERJÚ MÁRKY ÁDÁMMAL

Meditáló topmenedzserek? Nem utópia, hanem gyakorlat – interjú Márky Ádámmal Tovább
Félsz az elutasítástól, kritikától?- Brian Tracy üzenete

Félsz az elutasítástól, kritikától?- Brian Tracy üzenete

Tudtad, hogy életedben a legnagyobb stresszt az elutasítástól és kritikától való félelem okozza? Ez az elutasítástól való félelem a főnököd vagy más személyek jóváhagyása vagy helytelenítése miatti túlzott aggódásban mutatkozik meg. Az elutasítástól való félelmet gyakran korai gyerekkorban tanuljuk annak eredményeként, ha a szülő a pszichológusok által úgy nevezett "feltételes szeretetet" ad. Megtapasztaltad már ezt a félelmet?

Emelkedj a jóváhagyás szükséglete fölé!

Sok szülő elkövette azt a hibát, hogy csak akkor adott szeretetet, jóváhagyást gyermekének, ha azok azt tették, amit a szülők akartak, hogy tegyenek. Az a gyerek, amelyik ebben a feltételes szeretetben nő fel, egész életében mások feltétlen jóváhagyását fogja keresni. Amikor a gyermek felnőtt lesz, jóváhagyás iránti igénye a szülőkről a munkahelyre, a főnökre tevődik át. A felnőtt munkavállaló minden gondolatát a főnök véleménye tölti ki. Ez később egy meg nem határozott magas szintnek való rögeszmés megfelelési kényszerhez vezet.

Kerüld el az "A típusú viselkedést"!

Két San Francisco-i szívspecialista, Dr. Rosenman és Friedman ezt a teljesítmény megszállottságot "A típusú viselkedésnek" definiálták.
A szakértők szerint a férfiak 60%-a és a nők 30%-a így viselkedik.

Ne égesd ki magad!

Az A típusú viselkedésnek enyhébb és extrém formái is léteznek. Az úgynevezett "Igazi A típusok" olyan nyomás alá helyezik magukat azért, hogy főnöküknek kedvére tegyenek, hogy ezáltal saját maguk kiégnek. Gyakran szívinfarktusban halnak meg 55 éves koruk előtt. Ezt az A típusú viselkedés, amit a gyerekkori feltételes szeretet váltott ki, nagyon komoly stresszel kapcsolatos fenomén az amerikai munkahelyeken.

Gyakorlatok

Íme két dolog, amit azonnal megtehetsz, hogy kezelni tudd elutasítástól, kritikától, helytelenítéstől való félelmedet.

Először is vedd észre és fogadd el, hogy mások véleménye nem annyira fontos, hogy emiatt ideges, boldogtalan vagy túlaggódó légy.
Még akkor is ha egyáltalán nem kedvelnek, annak semmi köze a te személyes értékedhez, fontosságodhoz.

Másodszor pedig utasítsd el azon aggodalmadat, hogy szerinted mások mit gondolnak rólad. A valóság az, hogy a legtöbben egyáltalán nem gondolnak rád.
Lazulj el és élj tovább!

Forrás: http://inspiralo-uzenet.blogspot.hu/2013/05/felsz-az-elutasitastol-kritikatol.html?m=1

Félsz az elutasítástól, kritikától?- Brian Tracy üzenete Tovább
Tippek Brian Tracy-től – inspiráció a negatív érzelmek ellen

Tippek Brian Tracy-től – inspiráció a negatív érzelmek ellen

Voltál már olyan helyzetben, hogy aggódtál valami miatt? Egész idô alatt erre gondoltál és akkor elfoglalt a munkád, néhány órán át elfelejtettél aggódni. Aztán észbekaptál, hogy fát kell rakni a tûzre.

 

Az emberek azt hiszik, hogy a negatív emlékeket életben kell tartani. Hogyan lehet egy negatív emléket életben tartani? Úgy, hogy beszélsz róla.
Van egy trükk, amivel a negatív érzelmeket rövidre lehet zárni. 2 részbôl áll.

1. rész: Okokat kell keresni, hogy miért volt jó a helyzet és nem rossz.
Nagyon erôteljes módszer a gondolatok kontrollálására. Egyik barátom azt szokta mondani, sosincs késô arra, hogy boldog gyerekkorunk legyen.
Hogy lesz boldog gyerekkorod? Fogod a negatív eseményeket és megfordítod. Amikor azokra a leckékre gondolunk, amelyeket gyerekkorunkban tanultunk, olyan leckék, melyek arra vezettek, hogy jobb felnôttekké váljunk.

Amikor egyedülálló voltam, randevúztam egy lánnyal. Beszéltem neki apámról. Apám negatív volt, kritikus, a testvéreimet jobban szerette, mint engem. Igazságtalan is volt. Nem volt jó apa.
Ezt elmondtam ennek a fiatal hölgynek. Emlékszem, ô rám nézett és megkérdezte: Brian, örülsz neki egyáltalán, hogy élsz?
Természetesen. – válaszoltam.
Erre ô azt mondta: Apád gondoskodott róla, hogy itt légy, ezért tartsd a szád!

Így még sosem gondolkodtam. Ezután soha többé nem panaszkodtam apámra. Mindegy mennyi hibát követett el apám, ô tett róla, hogy itt vagyok. Mindegy tehát, hogy mennyi hibát követtek el szüleid, ôk juttattak el idáig. Ôk adtak neked esélyt, hogy nagyszerû életet élj.

A negatív érzelmek kikapcsolásának 2. módja a legerôteljesebb.
Több, mint 4000 rádió- és tv-mûsorban szerepeltem már. Gyakran megkérdezik tôlem, mi volt életem fordulópontja. Eleinte mindig felbosszantott ez a kérdés, mert az emberek mindig egyetlen okot keresnek arra, hogy miért vagy sikeres. A sikeres emberek azt mondják, ez sosem csak 1 dolog, hanem 100 vagy 1000.
10.000 óra munka kell hozzá hogy a szakterületeden a csúcsra kerülj. 7-10 év kell hozzá. Útközben 100 vagy 1000 hiba vár. Sosem csak egyetlen dolog. Mindig felidegesített, ha feltették nekem ezt a kérdést.

Késôbb elgondolkodtam rajta és eszembe jutott, hogy 3 fordulópont volt életemben. A legjelentôsebb fordulópont az volt, amikor felismertem, hogy én vagyok felelôs életemért. Minden, ami engem ér, miattam történik. Ekkor 21 éves voltam. Ez olyan volt, mint egy robbanás.
Korábban mindig panaszkodtam, másokat hibáztattam. Egyszer csak észrevettem, hogy ez az én életem, én vagyok felelôs.

Késôbb megtanultam, hogy a negatív érzelmek kikapcsolásának leggyorsabb módja, ha azt mondom: Én vagyok felelôs.
Egyidejûleg ugyanis csak egyetlen gondolat lehet fejünkben. 100 dologra tudsz gondolni egymás után, de használhatod a “kicserélés törvényét”. Azt mondja ki, hogy a negatív gondolatokat ki lehet cserélni pozitívra. És minden gondolatok legpozitívabbika: Én vagyok felelôs.
Mert ez erôssé tesz és életed feletti irányítóvá tesz, kitisztítja elméd, lenyugtat.

A vezetô személyiségek egyik ismertetôjegye, hogy felelôsséget vállalnak. Nem keresnek kifogásokat, nem panaszkodnak, nem hibáztatnak másokat. Azt mondják: Én vagyok felelôs.
Amint ezt kimondod, a negatív érzelmed eltûnik.

Ha tehát valami miatt bosszankodsz és szeretnél megszabadulni ettôl az érzéstôl, akkor mondd egyszerûen: én vagyok felelôs, én vagyok felelôs, én vagyok felelôs!
Amint ezt megteszed, fejed kitisztul.

Ha nem tudsz elaludni, mert idegesít valami, mondd: én vagyok felelôs! És ekkor használd kreatív képzeleted annak kiderítésére, miért vagy felelôs!

Ha egy rossz párkapcsolatban élsz, akkor te vagy a felelôs, mert te mentél bele ebbe a kapcsolatba.

Rossz a munkahelyed? Te vagy a felelôs, mert te vállaltad el ezt a munkát.

Mindig keresd a lehetôségeket, hogyan vállad fel a felelôsséget! Ez a legfelsô 10% ismertetôjegye.

(Részlet Brian Tracy elôadásából. www.ilearningglobal24.biz/de )

 

Forras: http://inspiralo-uzenet.blogspot.hu/2010/03/tippek-brian-tracy-tol-negativ-erzelmek.html?m=1

Tippek Brian Tracy-től – inspiráció a negatív érzelmek ellen Tovább
"Minden felnőtt volt egyszer gyerek És felnő majd az új gyereksereg: Többet s jobban törődjetek velünk Mert eljön majd a nap, amikor mi is felnövünk." Bródy János