2017.aug.14.
Írta: netbutik Szólj hozzá!

Könyvajánló: Érzelmi biztonság

”Előfordul, hogy bár a gyerek látszólag kiegyensúlyozott és harmonikus körülmények között él, félelme, szorongása mégis már-már neurotikusnak hat. Ilyen esetekben a félelem okát inkább a család, a szülők életében, lelki alkatában, belső történéseiben kell keresni. Például az anya bizonyos tünetek alapján titokban súlyos betegségtől félti férjét, de erről senkivel sem beszél. Ez rendkívül nyomasztóan hathat a gyerekre, akiben rejtélyes módon megjelennek azok a képzetek és érzelmi tartalmak, amelyek a szülőben jelen vannak. Nagyon érdekes, amikor például a gyerek a pszichológusnál lejátszik valamit, amiről senki sem tud, csak mondjuk, az anya. Az anyának mondta meg az orvos, hogy a férje súlyos beteg, és az anya állítja, hogy senkivel nem beszélt róla – a gyerekkel sem, természetesen. A gyerek mégis betegséget (netán halált) játszik a pszichológusnál, mert valamilyen értelemben átveszi az anya képzetáramlását, és az ő tagolt aggodalma tagolatlan félelemmé alakul benne. Szóval a gyerek reagál a család feszültségeire, szorongásaira, sőt titkaira, tabuira is. A gyerek neurózisa tehát a család neurózisából, félelme a család szorongásos állapotaiból is adódhat.”

 

részlet a Érzelmi biztonság - Dr. Vekerdy Tamás (bővebb infó itt)

TE VAGY A SAJÁT MESÉD HŐSE - ÍGY ALKALMAZD AZ ÉLETEDRE A MESÉK TÍZPARANCSOLATÁT!

A mese nem mese, hanem a legkeményebb valóság. Ezt jól tudják azok, akik mesékkel foglalkoznak. Ha figyelmesen követed egy mesealak útját, te is mesehőssé válhatsz a saját életedben. Ez egy hosszú út, de remek hamuba sült pogácsát ad hozzá neked útravalóul Dr. Kádár Annamária. Jól teszed, ha megszívleled a tanácsait, mindegyik aranyat ér!

A mesékben a személyiségfejlődés különböző állomásai jelennek meg: a próbatételek valójában életpróbákról, életfeladatokról szólnak. A mese nem racionális úton készít fel a felnőtti létre, a felnőtt döntésekre, hanem mágikus, irracionális módon. Nem a problémamentes élet ígéretét kapjuk meg tőle, hanem annak a reményét, hogy még a legkisebbek, a legesendőbbek is boldogulnak, ha adottságaikat és lehetőségeiket mozgósítják, ha nem hátrálnak meg az akadályok, megpróbáltatások előtt. A mesei főszereplő sohasem tökéletes, képes beismerni kudarcait, mert tudja, hogy a hibák elengedhetetlenek a fejlődéséhez.

A mesében minden MI vagyunk: nem csak a legkisebb királyfival, szegénylegénnyel azonosulhatunk. Az elindulás jelenti a saját komfortzónánkból való kimozdulást, az útravaló az erőforrásainkat, a sárkányok nagyon gyakran belső sárkányok, a saját félelmeink, szorongásaink, kishitűségünk, amelyeket meg kell szelídítenünk, a segítőtársak szimbolizálják a társas kapcsolati hálónkat, a királylány jelentheti a saját jobbik énrészünk megtalálását, az elérendő cél pedig az önmegvalósításunkat.

Íme, az én tízparancsolatom, azok a tapasztalatok, amelyeket gyermekkoromban a mesékből sajátítottam el, és amelyeket felnőttként tudatosítottam magamban:

1. Lássam meg és fogadjam el a csodákat, a varázslatot! (Én ezt szívesen fordítom úgy pszichológusi nyelven, hogy: Éljek szerendipikusan.)

2. Merjek elindulni! Ha ott van a zsebemben a hamuban sült pogácsa és az atyai-anyai áldás, semmi baj nem érhet. A többi majd kialakul útközben.

3. Keressem meg a saját utam, és azon haladjak! Ne siessek! Mindig vannak rövidítések, kényelmesebb megoldások, de ezek zsákutcák – soha ne térjek le a jó útról!

4. Segítsek, ha olyan társakkal találkozom, akik a segítségemet kérik! Sőt, észre is vehetem őket, és magam is felajánlhatom a segítségemet. Tudjak segítséget kérni, amikor szükségem van rá, és legyek képes elfogadni azt.

5. A jóság, az őszinteség, a hitelesség nem mindig célravezető az adott pillanatban. Én azonban az a mesehős szeretnék lenni, aki felkapaszkodik az égig érő fa tetejére. És oda csak úgy lehet…

6. Tiszteljem az ellenségeimet annyira, hogy csak szemtől-szembe küzdjünk egymással, egyenlő esélyekkel! Fogadjam el a vereséget! Én sem vagyok legyőzhetetlen.

7. Küzdjek meg azért, ami nekem fontos! Ne adjam fel, ha elveszítek egy csatát!

8. Nyugodtan kimutathatom az érzéseimet: örömömet, bánatomat, fájdalmamat, csalódottságomat. Így sebezhető leszek, ugyanakkor sebezhetetlen.

9. Ne ítéljek, ítélkezzek felszínesen! A gebe gyakran egy elvarázsolt táltos paripa.

10. Ne féljek a veszteségektől és a kudarcoktól, mivel ezek az önmagam felé vezető utazás részei! Legyek hálás ezekért is, mert sokkal többet tanulok belőlük, mint a sikereimből!

(+1. Emlékezzek rá: a sárkányok néha megszelídülnek!)

Kádár Annamária

A tízparancsolat a Mesepszichológia – Érzelmi intelligencia fejlesztése gyermekkorban című könyvben jelent meg.

Dr. Kádár Annamária legközelebbi szülői tréningjére ITT tudtok jelentkezni.

Kép: elPadawan

Forrás:http://wmn.hu/

Mesepszichológia – Érzelmi intelligencia fejlesztése gyermekkorban című könyv megrendelhető itt!

n010.jpg

Akár ingyenes szállítással:Részletek

dr Kádár Annamária más könyve itt megtalálható!

 

Mit kell(ene) tudnunk a gyerekekről és magunkról? -Érzelmi biztonság-

"A gyerek ötéves kora körül érti meg, mi az, hogy hazugság, és akkor is úgy érti, hogy a felnőttnek nem szabadna hazudni. Az óvodában szabad azt mondani, hogy a házunk előtt leszállt egy ufó, és amikor apával kimentünk, kis zöld emberek jöttek velünk szembe. Könnyen elképzelhető tehát, hogy a gyerek azt mondja otthon: 'Délután jön át Marci, és azt mondtam neki, hogy itt volt egy ufó. Apa, kérlek, ne mondd azt neki, hogy ez nem igaz!' Nagyon helytelen volna, ha az apa azt válaszolná: 'Hazudtál!? Vedd tudomásul, amikor Marci belép, az első dolgom az lesz, hogy megmondom neki: itt ufó nem szállt le soha! Majd akkor megjegyzed, hogy nem szabad hazudni!' Ez ostobaság volna, természetesen. Miért? Mert tudnunk kell, hogy életkori sajátosságának megfelelően az ötéves gyerek konfabulál, vagyis összemeséli a fantázia és a valóság elemeit. Ez teljesen normális, és neki gyönyörűséget okoz."

részlet a Vekerdy Tamás: Érzelmi biztonság

További infó a könyvről: itt!

süti beállítások módosítása