"A gyerek ötéves kora körül érti meg, mi az, hogy hazugság, és akkor is úgy érti, hogy a felnőttnek nem szabadna hazudni. Az óvodában szabad azt mondani, hogy a házunk előtt leszállt egy ufó, és amikor apával kimentünk, kis zöld emberek jöttek velünk szembe. Könnyen elképzelhető tehát, hogy a gyerek azt mondja otthon: 'Délután jön át Marci, és azt mondtam neki, hogy itt volt egy ufó. Apa, kérlek, ne mondd azt neki, hogy ez nem igaz!' Nagyon helytelen volna, ha az apa azt válaszolná: 'Hazudtál!? Vedd tudomásul, amikor Marci belép, az első dolgom az lesz, hogy megmondom neki: itt ufó nem szállt le soha! Majd akkor megjegyzed, hogy nem szabad hazudni!' Ez ostobaság volna, természetesen. Miért? Mert tudnunk kell, hogy életkori sajátosságának megfelelően az ötéves gyerek konfabulál, vagyis összemeséli a fantázia és a valóság elemeit. Ez teljesen normális, és neki gyönyörűséget okoz."

részlet a Vekerdy Tamás: Érzelmi biztonság

További infó a könyvről: itt!