Elég a jó szándékból ...

 

Sok jó szándékú szülőtől hallani az alábbiakhoz hasonló kijelentéseket: 

„Pörög az élet, nincs időm szabályozni a képernyőidővel kapcsolatosan.” 

„A párom minden igyekezetem ellenére sem támogat az erőfeszítéseimben.” 

„ A gyerekeim hisztiznek, ha változtatni akarok.” 

„Nehéz következetesnek lenni.”

 

Nina háromgyerekes anya, a lányai 2, 4 és 6 évesek. A gyerekek mindennap öt órán át  néznek rajzfilmeket, még vacsora közben is. Ninát zavarja, hogy a család nem tölt együtt elég időt, ezért határozta, hogy esténként kikapcsolja a tévét.

Azonban néhány estét követően a dolgok nagyon összesűrűsödtek, és Nina úgy tett, mintha észre sem venné, hogy a lányok bekapcsolják a tévét vacsora után. Hamarosan újra tévé előtt töltötték az esték nagy részét. 

Szülőként a jó szándék nem vezet sehová. Andy Andrew írja:

„ Habár a közvélekedés mást sugall, a szándék önmagában erőtlen. Lehet, hogy sirálynak szándékában áll elrepülni, lehet, hogy a döntést is meghozta, eszmét cserélhet a többi sirállyal a repülés csodájáról, de amíg meg nem mozdítja a szárnyát, hogy a levegőbe emelkedjen, addig a mólón marad. Semmi sem különbözteti meg a mólón időző többi sirálytól. Hasonlóképpen semmiben sem más az, akiben megvan a szándék, hogy változtasson, mint az, aki még csak nem is gondol rá.” 

Ha azonban nem korlátozzuk és nem ellenőrizzük a képernyők szerepét gyermekeink életében, meglehet, hogy a fiunk nem tudja majd, hogyan is beszélgessen a korosztályával, amikor személyesen találkozik vele. 

Nem a képernyőkkel van a baj, hanem azzal, ha az idő túlnyomó részét előttük töltjük. Ha gyermekünknek van egy kis szabadideje, mivel tölti? Egy átlagos családban ez szabadidő képernyőidőt jelent. De nem mindegy, hogy családi körben megnézzünk egy DVD-t (ez képernyőidő, ami közelebb hozza a családokat egymáshoz), vagy nap mint nap szórakozottan szörfölünk a tévécsatornák között.A céltalan képernyőidő elvesztegetett idő, és negatív hatással van a gyerekekre. 

Ha az átlagos család a képernyő előtt tölti az estéit, beszélgetés helyett SMS-eznek, és ha vacsora közben is telefonjukkal vannak elfoglalva, akkor ki akar átlagos lenni. Úgy tűnik, a digitális norma nem segít az egészségnek, kapcsolatokban gazdag gyerekek nevelésében. A képernyő nem újdonság, talán a szülők is sokat nézték a tévét gyerekként a nappaliban. Telefonálni is csak a nappaliból tudtunk mert a készülék a falhoz volt rögzítve, de még ha vezeték nélküli telefonunk volt is, a garázson túl megszűnt a vétel. 

Ma zsebünkben vagy táskánkban hordjuk a képernyőket, bárhova is megyünk, és a háttérből kilépve a felnőttek és gyerekek életében egyaránt előtérbe kerültek a digitális eszközök. Emberek helyett pixelek játsszák a főszerepet egy átlagos család életében. A gyerekek olyanok, mint a képlékeny anyag, és manapság nagyrészt a képernyők formálják őket.

De nem szükségszerű, hogy így legyen.

Részlet a Netfüggő gyerekek - Gary Chapman

Könyvből megtudhatjuk:

  • mennyi képernyőidő számít túl soknak, és hogyan szabhatunk reális időkorlátokat
  • miként taníthatjuk gyermekeinket tudatos képernyőhasználatra
  • hogyan helyettesíthetjük a képernyőidőt közös családi időtöltéssel
  • hogyan segíthetünk gyermekeinknek a társas készségek elsajátításában
  • szülőként milyen mintát adunk saját képernyőhasználatunkkal.

Bővebb infó a könyvről: itt!

.............................................................................................................................

Hasonló gyereknevelés könyvek: