2018.sze.25.
Írta: netbutik komment

Az Aranyasszony útja – spirituális üzenet Peruból

Agnes Golenya Purisaca

Hogy kerül egy magyar asszony Peruba, és mi köze egy dél-amerikai barlangrendszernek a pánikbetegséghez? Agnes Golenya Purisaca első könyve, Az Aranyasszony útja a napokban jelent meg.

 

Kicsit abszurdnak tűnik, hogy Peruról beszélgetünk egy budai kávézóban, miközben odakint szakad az eső, de aki személyesen találkozik az írónővel, vagy elolvassa a könyvet, abban azonnal megfogalmazódik az ötlet, hogy repülőre üljön, és meg se álljon Dél-Amerikáig.

Az Aranyasszony útja nem csupán kalandregény, hanem mélyen elgondolkodtató spirituális üzenetek gyűjteménye is. A főszereplőt egyre inkább nyomasztják a pánikrohamai, amelyek lassan minden örömtől megfosztják a gazdag szépasszonyt. Éva drasztikus döntésre szánja el magát, és mire a környezete feleszmélhetne, ő már Dél-Amerikában ismerkedik egy titokzatos és misztikus legendával, valamint a saját belső énjével.

 

– Honnan jött az ötlet, hogy megírd a regényt?

– Nincs kényszeres küldetéstudatom, de amikor valaki sokat kap, akkor egy idő után jólesik adni is. Nagyon sok mindent megéltem ebből a könyvből, például magát a betegséget is. Megnyílt nekem egy másik dimenzió, és mondhatom, mátrixszá vált ez a tér-idő szerkezet, amelyben vagyunk. Egyre többször tudok ebben a két világban élni, és ezt a csodát szeretném továbbadni. Hiába vagyunk elárasztva a népszerű, populáris ezotériával, mégis valahogy ciki erről beszélni, az irodalom pedig egyáltalán nem akarja befogadni ezt a témát. Működik a racionális részem, de merek mesélni azokról a dolgokról, amelyeket átéltem.

 

– A pánikbetegség mikor tűnt fel az életedben?

– A húszas éveim elején jelentkeztek először a betegségeim, a szorongásaim. A halálfélelem egyre erősebben lett rajtam úrrá. Évekig éltem így, kerestem a megoldásokat, gyógymódokat, de az orvosok nem tudtak segíteni rajtam. Egyszer megvakultam a bal szememre, ekkor mindenemet kivizsgálták, de nem jutottunk előrébb. A látásomat visszakaptam, de a rosszullétek még sokáig megmaradtak. A kiút keresése vezetett az igazi életutamra, és ebben az írás is nagyon benne van.

 

– Éva egy bizonyos „aranyasszony” után nyomoz a regényben, aminek köze van a magyar hitvilághoz is. Kik vagy mik az aranyasszonyok?

A magyar mitológia szerint voltak olyan asszonyok, például Tündér Ilona, vagy Attila húga, Deédes asszony, akire például az otthon maradt nép vezetését bízta Attila a háborúk idején. Évában egyértelműen látom az aranyasszonyt – bár megjegyzem, mindannyiunkban benne rejtőzködik. Orvos, de lelkifurdalás gyötri, mert elhagyta ezt az álmát, a küldetését. Az utazás során döbben rá, hogy gyógyító akar lenni, és egészen más értékrendekkel ismerkedik meg, mint amelyekkel a milliomos férje világában találkozott. Kevés az, hogy valaki jó ember, bizonyos dimenziókban már ennél többre van szükség.

– És utazni is szükséges ehhez?

– Sokszor mondtam, hogy nekem már nem kell fizikailag utaznom, mert egy meditáció során enyém az egész világ. Rá kellett jönnöm, hogy ez nem igaz, mert amíg fizikai testben vagyunk, bizony muszáj kimozdulnunk, hogy más térben is lássuk magunkat.

 

– Miért éppen Peruba vitted a főhősödet?

– Erre nincs racionális magyarázatom. Nagyon sok helyen jártam a világban, pont Dél-Amerikában nem. Líbiában, Amerikában, Izraelben, Egyiptomban is megfordultam korábban, mégis azt éreztem, hogy Évának Peruba kell utaznia. Hirtelen csak olyan emberek találtak meg, akik egy bizonyos barlangrendszerről beszéltek, ami Dél-Kolumbiától Chiléig húzódik az Andokban. Peruban egy legalább kétezer kilométeres szakasz van már feltárva. A barlangnak a mesterséges része az izgalmas! Móricz János kutatott arra, de a felfedezéseiből nem hagyott ránk túl sokat. Egy Bela nevű indián törzs őrzi az általa „Táltosok barlangjának” nevezett a vájat titkait. Valami biztosan van ott, mert állítólag a NASA is foglalkozik már vele. Móricz szerint valahol a barlangrendszer őriz egy „arany könyvtárat”, de erre egyelőre nincs bizonyítékunk, vagy legalábbis ez nem került eddig nyilvánosságra. Neil Armstrong például 1976-ban ment le, és azóta teljes hírzárlat van az ő kutatásairól. Valószínűleg egy ősi civilizáció emlékeit, titkait őrzi az Andok.

 

– Végül hogyan jutottál el Peruba?

– Február környékén lettem kész a könyvvel, és akkoriban ismerkedtem meg egy párral, akik éppen készültek Ecuadorba. Nem engedhettem meg magamnak az utazást, de teljesen lázba jöttem attól, amit meséltek. Nagyon csábítottak, de szerintem egy ilyen expedícióra sokkal komolyabban kell felkészülni. Közben az interneten megismerkedtem egy perui férfival, akiről kiderült, hogy tud a barlangról, mert dokumentumfilmeket készít az ország ismeretlen részeiről. Felcsillant a szemem, és azt vettem észre, hogy sorban történtek a csodák az életemben. Váratlanul jelentős kedvezményt kaptam az utazásra is, így tényleg egyik pillanatról a másikra kijutottam. Egy észak-perui léptem be a barlangba, és bár csak egy napig tartózkodtunk ott, így is lenyűgöző és sokkoló volt a látvány. A gótikus folyosók és kisebb-nagyobb termek mellett egy fürdőszoba maradványait láttuk, vagyis biztos, hogy használták valamire. A kutatások szerint már az inkák is megfordultak benne, de nem ők építették. Napi kapcsolatban állok külföldi kutatókkal, akiktől kapom a további információkat.

Ninabambai tájkép

– Számodra mit adott az utazás?

– Nagyon szép kifejeződési formája volt az én utamnak ez a barlang és Peru. Túlélőtúra, önismereti tréning, beavatás volt mindez a számomra. A barátnőim nem értették, hogy bírom a kinti körülményeket. Közös zuhanyzó, vécé, hideg víz, fűtetlen szoba várt az andoki falucskában, Ninabambában, és onnan kellett nekivágnom a kilométeres távoknak. Tengerimalacot kellett ennem, és mivel ezt a tiszteletemre sütötték, mindehhez még mosolyognom is kellett. Csoda volt! Persze van Perunak is megannyi civilizált része…

 

– Ha jól tudom, egy új párkapcsolatot is kaptál odakint…

– Igen, a párom perui. Észak-Peruból, a Piramisok völgyéből származik. Eredetileg középiskolai tanár, de volt az egykori elnök turisztikai tanácsadója is, ma dokumentumfilmes. Tízévesen már kecsua nyelvet tanult, publikált, és szinte mindent tud az inka kultúráról. Vár rám, és mindennap kérdezi, hogy mikor megyek vissza. Augusztus elején már ott szeretnék lenni.

„Én és egy indián asszony”

f Ajánlom

Kicsit abszurdnak tűnik, hogy Peruról beszélgetünk egy budai kávézóban, miközben odakint szakad az eső, de aki személyesen találkozik az írónővel, vagy elolvassa a könyvet, abban azonnal megfogalmazódik az ötlet, hogy repülőre üljön, és meg se álljon Dél-Amerikáig.

 

Agnes Golenya Purisaca
Agnes Golenya Purisaca

Az Aranyasszony útja nem csupán kalandregény, hanem mélyen elgondolkodtató spirituális üzenetek gyűjteménye is. A főszereplőt egyre inkább nyomasztják a pánikrohamai, amelyek lassan minden örömtől megfosztják a gazdag szépasszonyt. Éva drasztikus döntésre szánja el magát, és mire a környezete feleszmélhetne, ő már Dél-Amerikában ismerkedik egy titokzatos és misztikus legendával, valamint a saját belső énjével.

 

– Honnan jött az ötlet, hogy megírd a regényt?

– Nincs kényszeres küldetéstudatom, de amikor valaki sokat kap, akkor egy idő után jólesik adni is. Nagyon sok mindent megéltem ebből a könyvből, például magát a betegséget is. Megnyílt nekem egy másik dimenzió, és mondhatom, mátrixszá vált ez a tér-idő szerkezet, amelyben vagyunk. Egyre többször tudok ebben a két világban élni, és ezt a csodát szeretném továbbadni. Hiába vagyunk elárasztva a népszerű, populáris ezotériával, mégis valahogy ciki erről beszélni, az irodalom pedig egyáltalán nem akarja befogadni ezt a témát. Működik a racionális részem, de merek mesélni azokról a dolgokról, amelyeket átéltem.

 

– A pánikbetegség mikor tűnt fel az életedben?

– A húszas éveim elején jelentkeztek először a betegségeim, a szorongásaim. A halálfélelem egyre erősebben lett rajtam úrrá. Évekig éltem így, kerestem a megoldásokat, gyógymódokat, de az orvosok nem tudtak segíteni rajtam. Egyszer megvakultam a bal szememre, ekkor mindenemet kivizsgálták, de nem jutottunk előrébb. A látásomat visszakaptam, de a rosszullétek még sokáig megmaradtak. A kiút keresése vezetett az igazi életutamra, és ebben az írás is nagyon benne van.

 

– Éva egy bizonyos „aranyasszony” után nyomoz a regényben, aminek köze van a magyar hitvilághoz is. Kik vagy mik az aranyasszonyok?

A magyar mitológia szerint voltak olyan asszonyok, például Tündér Ilona, vagy Attila húga, Deédes asszony, akire például az otthon maradt nép vezetését bízta Attila a háborúk idején. Évában egyértelműen látom az aranyasszonyt – bár megjegyzem, mindannyiunkban benne rejtőzködik. Orvos, de lelkifurdalás gyötri, mert elhagyta ezt az álmát, a küldetését. Az utazás során döbben rá, hogy gyógyító akar lenni, és egészen más értékrendekkel ismerkedik meg, mint amelyekkel a milliomos férje világában találkozott. Kevés az, hogy valaki jó ember, bizonyos dimenziókban már ennél többre van szükség.

 

– És utazni is szükséges ehhez?

– Sokszor mondtam, hogy nekem már nem kell fizikailag utaznom, mert egy meditáció során enyém az egész világ. Rá kellett jönnöm, hogy ez nem igaz, mert amíg fizikai testben vagyunk, bizony muszáj kimozdulnunk, hogy más térben is lássuk magunkat.

 

– Miért éppen Peruba vitted a főhősödet?

– Erre nincs racionális magyarázatom. Nagyon sok helyen jártam a világban, pont Dél-Amerikában nem. Líbiában, Amerikában, Izraelben, Egyiptomban is megfordultam korábban, mégis azt éreztem, hogy Évának Peruba kell utaznia. Hirtelen csak olyan emberek találtak meg, akik egy bizonyos barlangrendszerről beszéltek, ami Dél-Kolumbiától Chiléig húzódik az Andokban. Peruban egy legalább kétezer kilométeres szakasz van már feltárva. A barlangnak a mesterséges része az izgalmas! Móricz János kutatott arra, de a felfedezéseiből nem hagyott ránk túl sokat. Egy Bela nevű indián törzs őrzi az általa „Táltosok barlangjának” nevezett a vájat titkait. Valami biztosan van ott, mert állítólag a NASA is foglalkozik már vele. Móricz szerint valahol a barlangrendszer őriz egy „arany könyvtárat”, de erre egyelőre nincs bizonyítékunk, vagy legalábbis ez nem került eddig nyilvánosságra. Neil Armstrong például 1976-ban ment le, és azóta teljes hírzárlat van az ő kutatásairól. Valószínűleg egy ősi civilizáció emlékeit, titkait őrzi az Andok.

 

– Végül hogyan jutottál el Peruba?

– Február környékén lettem kész a könyvvel, és akkoriban ismerkedtem meg egy párral, akik éppen készültek Ecuadorba. Nem engedhettem meg magamnak az utazást, de teljesen lázba jöttem attól, amit meséltek. Nagyon csábítottak, de szerintem egy ilyen expedícióra sokkal komolyabban kell felkészülni. Közben az interneten megismerkedtem egy perui férfival, akiről kiderült, hogy tud a barlangról, mert dokumentumfilmeket készít az ország ismeretlen részeiről. Felcsillant a szemem, és azt vettem észre, hogy sorban történtek a csodák az életemben. Váratlanul jelentős kedvezményt kaptam az utazásra is, így tényleg egyik pillanatról a másikra kijutottam. Egy észak-perui léptem be a barlangba, és bár csak egy napig tartózkodtunk ott, így is lenyűgöző és sokkoló volt a látvány. A gótikus folyosók és kisebb-nagyobb termek mellett egy fürdőszoba maradványait láttuk, vagyis biztos, hogy használták valamire. A kutatások szerint már az inkák is megfordultak benne, de nem ők építették. Napi kapcsolatban állok külföldi kutatókkal, akiktől kapom a további információkat.

Ninabambai tájkép

 

 

– Számodra mit adott az utazás?

– Nagyon szép kifejeződési formája volt az én utamnak ez a barlang és Peru. Túlélőtúra, önismereti tréning, beavatás volt mindez a számomra. A barátnőim nem értették, hogy bírom a kinti körülményeket. Közös zuhanyzó, vécé, hideg víz, fűtetlen szoba várt az andoki falucskában, Ninabambában, és onnan kellett nekivágnom a kilométeres távoknak. Tengerimalacot kellett ennem, és mivel ezt a tiszteletemre sütötték, mindehhez még mosolyognom is kellett. Csoda volt! Persze van Perunak is megannyi civilizált része…

 

– Ha jól tudom, egy új párkapcsolatot is kaptál odakint…

– Igen, a párom perui. Észak-Peruból, a Piramisok völgyéből származik. Eredetileg középiskolai tanár, de volt az egykori elnök turisztikai tanácsadója is, ma dokumentumfilmes. Tízévesen már kecsua nyelvet tanult, publikált, és szinte mindent tud az inka kultúráról. Vár rám, és mindennap kérdezi, hogy mikor megyek vissza. Augusztus elején már ott szeretnék lenni.

„Én és egy indián asszony”

 

 

Az Aranyasszony útja egy trilógia első része. Mikorra várható a folytatás?

– Még az utazásom előtt szeretném befejezni. Kicsit keményebb ezotéria lesz, de megmarad a kalandregényváza is. Éva újabb felfedezéseket tesz önmagáról és az energiával való gyógyításról. Mindezt Peru mesés világában és a barlangban.

Forrás: itt

Most ezt a könyvet olvasom...

 a220.jpg

Hogy miért pont ezt a könyvet olvasom?

Egyszerűen megszólított a könyv. Elolvastam a tartalmát és éreztem hogy ezt el kell olvassam. És nem csalódtam. Müller Pétertől olvastam valamelyik könyvében, hogy ha egy könyvbe egy mondat megérintett akkor már érdemes volt elolvasni.

Hiszem azt, hogy az ember a fejlődési útján mindég kap segítséget ami tovább lendíti a nehézségeken - egy könyv formájában, egy idegen embertől, vagy éppen egy baráttól csak figyelni kell a jelekre.

Na de miről is szól ez a könyv?

.............................................................................................................................

AZ ARANYASSZONY ÚTJA” című kötet lapozgatásakor többféle kérdésre is keressük a választ.

• Mi köze lehet pl. egymáshoz egy titokzatos dél-amerikai barlangrendszernek és egy pánikbeteg budai szépasszony útkeresésének?

A pánikrohamoktól szenvedő, az aranykalitkájában fuldokló Éva története nemcsak igen megrázó bemutatása az érzelmek viharának, az önmagát kereső nő történetének, de egyben önvizsgálat is minden asszony és lány számára, tükör a férfiaknak.

• Hová és miért tüntettük el a bennünk rejlő aranyasszonyt, a felsőbb síkokon is létező lényünket?

Éva kitör a fullasztó életéből, és megtalálja a boldogságát. Gyakorlatilag végigjárja az ősi beavatási lépcsőfokokat;

- a testi-lelki-szellemi felébredéseken át,
- s jut el a testi beteljesedéstől a spirituális kiteljesedésig,
- Magyarországtól Peruig.

A felkavaró szerelem mellett jól megfér az ecuadori barlangkutatás, az ősmagyar történelmi-hajsza, a gyilkosság és a túlélés, avagy egy jó kalandregény minden hozzávalója, a komoly, ezoterikus mondanivaló mellett.

A kötet olvasásakor mindezek figyelembe vételével a szerzővel együtt követhetjük nyomon AZ ARANYASSZONY ÚTJÁT.

„Az Aranyasszony Útja” című ezen kiadványt egy pánikbeteg budai szépasszony útkeresése, a kitörési lehetőségei hiányában fuldokló Éva története iránt érdeklődő olvasóinknak ajánljuk, amely nemcsak igen megrázó bemutatása az érzelmek viharának, az önmagát kereső nő sorsának, de egyben önvizsgálat is minden asszony és lány számára, és tükör a férfiaknak.

Mint a regény-trilógia első kötetét - amelyet követ a kalandok folytatása - ajánljuk nőknek, férfiaknak, fiataloknak és idősebbeknek, hívőknek és nem hívőknek; bárkinek, aki hajlandó lelkileg, szellemileg, időben és térben kalandozni.

Ha a könyv felkeltette a figyelmedet és szeretnél többet olvasni a témáról, talán meg szeretnéd vásárolni kattints  az alábbi linkre:

http://netbutik.hu/Az-Aranyasszony-utja-A-regenytrilogia-I-resze

 

..............................................................................................................................................

Ha tetszett, amit olvastál, oszd meg az alábbi gombok segítségével. Köszönöm:-)

Gyere a Facebookra is! Beszélgetni, lájkolni, nézegetni.

Szeretettel várlak :-)

süti beállítások módosítása