2017.jún.04.
Írta: netbutik komment

Elgondolkodtató...

000_6.jpg

 

Ha szülők vagyunk, ha nem, azt láthatjuk, hogy a mai gyerkőcök már nem úgy töltik a szabadidejüket, mint azok a fiatalok, akik 80-as, 90-es években nőttek fel. Ma már minden szabad percet behálóz a technológia, az internet, az újabbnál újabb számítógépes eszközök, játékok, amelyek igazi virtuális élményt nyújtanak. 

Igen, virtuálisat, de közben fogalmunk sincs, hogy odakint kivirágzott az almafa, a rózsa bimbókat hajtott és ki lehet menni a természetbe kirándulni, oda, ahol a jó élet van. 

Most következzen egy kisfiú megható története és levele, amiből kiderül, hogy milyen ma gyereknek lenni: 

Vacsora után egy tanítónő elkezdte javítani osztálya fogalmazásait, míg a férje elővette a telefonját, hogy kedvenc játékán, a Candy Crush-on játsszon. Az utolsó fogalmazást olvasva, a tanítónő sírni kezdett. A férje megkérdezte, hogy mi történt, a nő így felelt: 

- Tegnap arra a kértem a harmadikosaimat, hogy írjanak fogalmazást a vágyaikról.

- Értem, de miért sírsz? 

A tanítónő odaadta a férjének a dolgozatot, ami szomorúvá tette. A férfi elkezdte olvasni az írást. 

"Én okostelefon szeretnék lenni. A szüleim szeretik az okostelefonjaikat, mindenhová magukkal viszik, mindig el vannak foglalva a pötyögéssel. Amikor apukám hazajön a munkából, akkor nem

velem, hanem a telefonjával foglalkozik. Ha ritkán játszunk is kicsit, és megcsörren a mobil, azonnal abbahagyja a játékot, feláll és kimegy, még akkor is, ha sírva könyörgök neki, hogy inkább folytassuk a játékot."  

- Ki írta ez a fogalmazást? - kérdezte a férfi. 

A tanítónő könnyes szemekkel a férjére nézett, és így felelt: 

- A mi kisfiúnk, szívem.

Forrás: http://filantropikum.com/okostelefon-szeretnek-lenni-egy-kisfiu-meghatoan-oszinte-levele-a-mai-felnottekhez/

Ez a csomag is elkezdi útját...

00_31.JPG

Fegyelmezés nem vált be? - JÁTÉKOS NEVELÉS - Az egyik legjobb könyv, amit a témában

Ezt a könyvet rendelte ma egy vevő, és mivel készleten van, így hétfőn átadom kiszállításra. A gyereknevelés nem egy egyszerű feladat, ezt szerintem minden szülő tudja, de ez a könyv segítséget nyújt a témában.

Mit tegyek ha hisztizik a gyermekem? Behódoljak a hisztinek, vagy ellenkezőleg, jottányit sem engedjek eredeti álláspontomból,nehogy a gyerek úgy érezze, jutalmat kap? 

Részlet a könyvből:

"Ha hiszik, ha nem, néha már az is elég, ha egy-két dührohamot hagyunk félbeszakítás és csillapítás nélkül végigmenni – és a gyerek utána varázsütésre felhagy a rendszeres hisztivel, mert azt érzi, hogy végre meghallották, amit mondani próbált. Ehhez arra van szükség, hogy az esedékes hisztirohamnál egyszerűen maradjunk a gyerek mellett: se el ne zavarjuk, se ne bombázzuk tisztázó kérdésekkel és megoldási javaslatokkal. Ha a szülők érzelmileg nem zárnak le ilyenkor, miközben megingathatatlanul képviselik korábbi álláspontjukat, a dührohamok segíthetnek a gyereknek megtanulni, hogy lelkének legsötétebb démonaival sincs magára hagyva. A legtöbb család vagy behódol a hisztinek, vagy ellenkezőleg, jottányit sem hajlandó engedni eredeti álláspontjából, nehogy a gyerek úgy érezze, jutalmat kap azért, ami a családtagok szemében egyértelműen negatív viselkedés. Paradox módon azonban nemcsak az első, de a második módszer is ahhoz vezet, hogy a gyerek még gyakrabban fog hisztizni, nem pedig felhagy vele." 

 OLVASS BELE A KÖNYVBE - ÉRDEMES!

"Van egy, gyerekek által gyakran játszott játék, én 'érzelmi forró krumpli' néven emlegetem. Az az egy szabálya van, hogy meg kell próbálni a kellemetlen érzéseket átpasszolni másvalakinek, mint amikor a frissen sült krumplit passzolgatjuk egymásnak, mert még túl forró ahhoz, hogy bárki fogni tudja. A felnőttek maguk is minduntalan ezt csinálják. Ha idegesek vagyunk, belekötünk valakibe. Ettől a másik is ideges lesz, mi pedig varázsütésre máris jobban érezzük magunkat. Egyszer egy hétéves kisfiúval játszottam, aki közben elesett és beütötte a lábát. Ilyesmi gyakran előfordult vele, mert elég vadul és vigyázatlanul játszott. Egy darabig a földön feküdt a lábát szorongatva, és azt hajtogatta, hogy 'semmi baj', de hirtelen elkezdett engem püfölni. Az apukája mérgesen rászólt, hogy hagyja abba. Elmondtam neki: szerintem arról van szó, hogy a fia nem akarta érezni, mennyire fáj neki, ezért elkezdett bántani engem, hogy nekem fájjon helyette. A gyerek széles mosollyal az arcán vadul bólogatott – a magyarázat idejére még a püfölésemet is abbahagyta. Úgy gondolta, hogy amit elmondtam, tökéletesen logikus viselkedés volt ebben a helyzetben. És bizonyos értelemben így is van. Ha nincsenek eszközeink egy érzés kezeléséhez, ésszerű az adott érzést lehetőleg megszüntetni. Ennek pedig az egyik legjobb módja, ha továbbpasszoljuk, mint a forró krumplit. Játékos szülőként azonban tudunk ennél jobb módszereket is kínálni."

"Istenem, mennyire utálom ezt a mondatot: 'Csak azért csinálta, mert figyelmet akart kicsikarni'. Ez olyan, mintha azt mondanánk: 'Csak azért hajtogatta, hogy enni kér, mert éhes volt'. Ha valaki kétségbeesetten vágyik figyelemre, akkor alighanem szüksége is van rá. Ha egy gyerek elég figyelmet kap tőlünk a jó fajtából, nem lesz rá annyira kiéhezve, hogy beérje a rosszal is." 

"Diane húgom egy ideig óvónőként dolgozott, és az egyik nyár végén családlátogatáson járt egy kislánynál, aki a tanév során nagyon erősen kötődött hozzá. Az anyuka engedte be, aki hátrakiabált a gyereknek, hogy Diane megérkezett. A kislány éppen elmélyülten színezett valamit, és ahogy a két felnőtt belépett, anélkül, hogy felnézett volna, gonoszkodva megkérdezte: 'Ki az a Diane?' Csak némi könnyed csevegés után történt meg a nagy egymásra találás. Azért szeretem ezt a történetet, mert a kislány rövid kérdésében olyan sok minden benne volt. 'Hiányoztál. Nem tudtam, látlak-e még valaha. Nem tudom, közel merjek-e kerülni hozzád megint, vagy újból elmész és megbántasz. Megrángatom egy kicsit a fonalat, ami összeköt bennünket, hogy érezzem, mennyire erős.' Jó sok üzenet mindössze négy szóban." 

 

"Az ember akkor igazán ember, amikor játszik, írta Friedrich Schiller, az Örömóda szerzője. A gyereked még igazán ember! Neki minden játékaz evés, az ivás, az elindulás, a fürdés - a hajmosás! -, sőt a "rosszalkodás" is. Legyél te is ember, ha azt akarod, hogy megértsd őt és hatni tudj rá - tanulj meg játszani! Sőt: tanulj meg hancúrozni! Érezni fogod, hogy a játékon keresztül hogyan áramlanak oda-vissza az érzelmek, elviselhetővé, sőt örömtelivé téve együttes napjaitokat, elvezetve a közös kuncogásig."

Dr. Vekerdy Tamás

"A spontán, kreatív, szabad gyermeki énünk, a 'csodagyermek' felnőttkorunkban is előhívható. Legyünk a gyermekeink játszótársai! Játszva elérhetjük, amit erőlködve, szigorral hiába is próbálnánk. Nemcsak örömteli közös perceket nyerhetünk, hanem könnyebben megoldódó problémákat és erősebb, meghittebb szülő-gyermek kapcsolatot."

Dr. Kádár Annamária

 

Kívánom, hogy a gyereknek és szüleinek is sok segítséget nyújtson ez a könyv.

Bővebb infó a könyvről: itt!

Tanács a boldog élethez...

csalad_idezet_1.PNG

A férfi eredetileg a fiának írt egy kis könyvet. Összegyűjtötte neki mindazt a bölcsességet, amit addig leélt évei alatt felhalmozott. A fiú éppen kirepült a családi fészekből: egyetemre ment, kollégiumba költözött. H. Jackson Brown, az apa - aki mára világhírű író - így mesél az ötletről:


"Évekkel azelőtt azt olvastam, a szülőknek nem az a felelősségük, hogy kitapossák az utat gyermekeik számára, sokkal inkább az, hogy jó térképet adjanak a kezükbe. Én azt akartam megmutatni a fiamnak, milyen apró bölcsességek segítségével fejtettem meg a boldog élet titkát."

És akkor jöjjenek H. Jackson Brown boldogság-tippjei:

1. Soha ne add fel a reményt senkivel kapcsolatban. Minden nap történnek csodák.
2. Légy bátor. Ha nem vagy az, csak csinálj úgy, mintha. Senki sem látja a különbséget.
3. Gondolkodj nagyban, de élvezd az élet apró örömeit.
4. Tanulj meg odafigyelni. A lehetőség olykor nagyon halkan kopogtat.
5. Légy kedvesebb, mint az feltétlenül szükséges volna.
6. Soha ne fossz meg senkit a reménytől. Lehet, hogy az mindene.
7. Légy te a leglelkesebb és legpozitívabb személyiség, akivel valaha találkoztál.
8. Amikor azt mondod: "Feladom!", gondolj arra, hogy ilyenkor másvalaki azt mondja: "Egek, micsoda lehetőség!"
9. Soha ne vágd szét, amit ki lehet bogozni.
10. Énekelj a zuhany alatt.
11. Mindig a jobbik étkészletet használd.
12. Köszönj te először.
13. Kérj fizetésemelést, amikor úgy érzed, kiérdemelted.
14. Minden nap adj elismerést legalább három embernek.
15. Nézd meg a napfelkeltét évente legalább egyszer.
16. Vásárold meg a legjobb könyveket, még akkor is, ha épp nem tudod őket elolvasni.
17. Mindig legyen tiszta a cipőd.
18. Csak olyan házat vegyél, amelyikben van kandalló.
19. Ha harcolnod kell, üss először és üss nagyot.
20. Tanuld meg felismerni Chopin, Mozart és Beethoven zenéjét.
21. Életedben legalább egyszer legyen nyitható tetejű autód.
22. Adj hálát minden étkezés előtt.
23. Adj tiszteletet a tűzoltóknak és a rendőröknek.
24. Ne akard megtanulni a szakma trükkjeit, mielőtt magát a szakmát megtanultad volna.
25. Ha gyerekek árulnak valamit asztalról, mindenképpen vásárolj.
26. Mindig fogadd el a feléd kinyújtott kezet.
27. Ne hibáztass másokat: vállalj felelősséget életed minden területéért!
28. A zöldséget olyan földművesektől vedd, akik kézzel írt papírcetliken hirdetik a portékát.
29. Mosolyogj sokat. Nem kerül semmibe, mégis felbecsülhetetlen értékű.
30. Gondosan válaszd meg életed párját. Ez az egy döntésed felel boldogságod - vagy éppen nyomorúságod - kilencven százalékáért.

Ha érdekesnek találod a témát figyelmedbe ajánlom az alábbi kiadványokat a család, gyermekvállalás, gyereknevelés témában:

http://netbutik.hu/sct/905018/Csalad-gyermekvallalas-gyerekneveles

Egy iskola bevezette büntetés helyett a meditációt.Az eredmények elképesztőek...

Ha egy iskolában a gyerek rosszul viselkedik, a tradicionális reakció az, hogy büntetést kap. De mi értelme a sarokba állításnak? El fogsz gondolkodni azon, hogy miért volt rossz, amit tettél? Nem, valószínűleg csak unatkozol, és azt érzed, hogy igazságtalanul bánnak veled

Egy amerikai általános iskola most kitalált egy alternatívát: nem megbünteti a rosszul viselkedő gyereket, hanem felajánlja neki a meditáció lehetőségét. Kialakítottak erre egy helyiséget fényekkel, dekorációval és párnákkal, ahol a gyerekek légzési és meditációs gyakorlaton vehetnek részt. Így lenyugszanak, újra tudnak koncentrálni, és arra is van lehetőségük, hogy átbeszéljék a történteket.

A figyelő meditáció már régóta jelen volt, ám a tudósok nemrég fedezték fel, hogy milyen különleges hatással van a testre. Azt találták, hogy fejleszti a memóriát, segíti a koncentrált figyelmet és az egy dologra fókuszálást. A pszichoterápia során is sokat tud segíteni.

Az iskola igazgatója elmondta, hogy jóga gyakorlatokat már régóta végeznek az iskolában, és a hatásai nagyon jók. Mint mondja, sokan azt képzelnék, hogy a gyerekek nem tudnak csendben meditálni, pedig de.

Mint mondják, a gyerekek is érzék ennek a jótékony hatását, mert haza is viszik a tudást. Egy szülő mesélte, hogy amikor stresszes ért haza, a gyereke rászólt, hogy üljön le, és tanít neki néhány légzési gyakorlatot, ami majd segít.

Összességében pedig az a tapasztalatuk, hogy egyre kevesebb gyerek rosszalkodik, miközben a koncentrációjuk egyre javul. Jól hangzik, nem?

Forrás: upworthy.com

http://pottyoslabda.hu/

 

Semmit nem ér a PISA-teszt, ha a gyerek nem tanul meg gondolkodni

Fotó: Ajpek Orsi
Hejőkeresztúron a többnyire hátrányos helyzetű diákok nagy része továbbtanul a módszerrel, amit Rachel Lotan oktatáskutató társaival a hatvanas-hetvenes években fejlesztett ki. A modell lényege, hogy az órákon táblajátékokat használnak, és sok a csoportmunka és a pozitív megerősítés. Azóta több magyar iskolában is átvették már. A PISA-tesztek túlhajszolása komoly fenyegetést jelenthet.

A komplex instrukciós módszer lényege, hogy a tanítási órák egyötödében a gyerekeknek egymással együttműködve, érvelve, a többieket segítve kell feladatokat megoldaniuk. A tanároknak a feladatok kiválasztásánál oda kell figyelniük, hogy a csoport minden tagja részt tudjon valamilyen módon venni a feladat megoldásában. Mi volt az a konkrét probléma, amire kidolgozták ez a rendszert?

A hatvanas-hetvenes években a szociológusok elkezdtek azzal foglalkozni, hogy emberek csoportjain belül milyen dinamikák határozzák meg a kommunikációt. A kutatást azzal kezdték, hogy esküdtszékeken belül elkezdték vizsgálni, hogy kik mennyit és miről beszélnek, és hogy mennyire tudják befolyásolni a csoport többi tagját és a csoport közös döntéseit. Az derült ki, hogy amikor az emberek beszélnek egymással, akkor néhányan rendre többet beszélnek, és nagyobb befolyásuk és hatalmuk van, mint másoknak.

Elizabeth Cohen – aki ezt a témát szociológusként kutatta a Stanfordon – ezután megszervezett egy kísérletet, amiben azt vizsgálta, hogy mi történik, ha négy 14-15 éves fiú van egy társaságban. A fiúk közül kettő fehér, kettő pedig fekete volt, de ezen kívül mindenben megegyeztek: ugyanolyan magasak voltak, hasonló volt a ruhájuk, hasonló tanulók voltak. Adtak nekik egy egyszerű kockajátékot, amiben nem igazán számított a taktika, inkább a szerencsésebb tudott benne nyerni. A játékban közösen kellett döntéseket hozniuk, és a kísérletből az derült ki, hogy a fontosabb döntéseket rendre a fehér fiúk hozták meg.

Engem akkoriban az érdekelt, hogy attól függetlenül, hogy egy gyerek honnan jön, kik a szülei, mennyi pénze van, lehetővé tegyük neki, hogy tanuljon és sikeres legyen. Ez egy alapvető emberi jog, és a világon mindenhol el kell érni, hogy ez működjön, mert ha nem így csináljuk, akkor vége van a demokráciának.

Hogy jutott el a kutatás az iskolákig?

Ebben az időszakban a hetvenes években az USA-ban komoly erőfeszítéseket tettek azért, hogy az addig szegregált iskolák helyett integráltak jöjjenek létre. Viszont amikor létrejöttek, ugyanazt lehetett megfigyelni, mint amit a kísérletben. Ebből pedig az következik, hogy aki többet jelentkezik, többet beszél, többet magyaráz, az többet is tanul, így az integrált iskolákban csak mélyülni kezdtek a különbségek.

Cohennel 1980-ban ismerkedtem meg, mikor a Stanfordra mentem. Mikor elkezdtünk ezekről a dolgokról beszélni, rájöttem, hogy amit az iskolában problémának láttam a gyakorlatban, arra van megoldás. Így kerültem azok közé, akik kidolgozták a rendszert.

Ezeket a módszereket hogyan ültették át a tantermekbe?

Elkezdtük tanári továbbképzéseken tanítani a módszert, más egyetemeken is dolgoztunk és egy idő után más országokban is meghonosítottuk a módszert, például Magyarországon is. Amikor 1999-ben átvettem a stanfordi tanárképzés igazgatását, ott is tanítani kezdtem a módszert, és ezeket az alapelveket alkalmazva vezettem ezt a programot. 15 évig voltam igazgató, és az én tanítványaim ezt a szemléletmódot kapták meg.

És miért különleges ez a módszer?

Az mára már nem számít különlegességnek, hogy a diákok csoportokban dolgozzanak, és többet beszéljenek az órákon. Az az alapelv viszont még nem túl elterjedt, hogy amikor a diákok csoportokban dolgoznak, akkor nagyon fontos, hogy minden gyereknek legyen alkalma hozzátenni ahhoz, amit közösen csinálnak. A tanulásban nagyon fontos a motiváció, és sikerélmény nélkül nem lehet elvárni a gyerekektől, hogy tanuljanak. A roma gyerekek például sok mindent megtanulnak otthon, hiszen otthon valahogy életben kell maradjanak annak ellenére is, hogy a szüleiknek sokszor nagy nehézséget okoz az, hogy ételt tegyenek az asztalra. Az így elsajátított képességeket azonban az iskola nem értékeli.

Jelenleg az iskola úgy működik, hogy

felejts el mindent, amit otthonról hozol, és mi tanítunk neked valamit,

miközben sokkal hatékonyabban lehet a gyerekeket tanítani, ha a tanár figyelembe veszi, hogy milyen háttérrel rendelkeznek, és ehhez képest hogyan lehet őket hatékonyan motiválni. Az egyértelmű, hogy a gyerekek sosem lesznek ugyanazon a szinten, de az alul lévőket közelebb lehet hozni a fentebb lévőkhöz. Az viszont nagyon fontos, hogy nem arról van szó, hogy a jobbakat rontsuk le, ezt gyakran félreértik.

Fotó: Ajpek Orsi

Tud példát mondani olyan konkrét helyzetre, amikor jól jött, hogy a tanár figyelembe vette ezeket a különbségeket?

Egyszer dolgoztam egy tanárnővel, negyedikeseket tanított. A gyerekek kísérletet végeztek, ahol meg kellett valamit melegíteniük. Az elektromos főzőlap hirtelen lángra kapott. A csoportban volt két lány, akinek volt megoldási javaslata: a fehér lány azt mondta, hogy locsolják le vízzel a tüzet, de elektromos eszközről lévén szó ez nyilván nagyon rossz ötlet volt.

A másik lány, aki mexikói bevándorlók lánya volt, halkan azt javasolta, hogy húzzák ki az áramból a főzőlapot. A tanárnő addig máshol volt a teremben, de a kiabálására felfigyelve odament, és gyorsan kihúzta az konnektorból a főzőlapot. Ezután megkérdezte a gyerekeket, hogy ki hallotta, hogy a mexikói származású lány a jó megoldást javasolta. A gyerekek közül senki sem jelezte, ami azt mutatja, hogy nem figyeltek oda rá.

Pedig éppen azért tudta a jó megoldást a problémára, mert az anyja több műszakban dolgozott, és megtanította neki, hogy hogyan melegítse meg a testvéreinek az ételt, amikor ő nincs otthon, és azt is, hogy azonnal húzza ki a mikrót az áramból, ha valami baj van. A lány olyat tudott, amivel életeket lehet megmenteni, de ezt az iskolában mégsem értékelte senki. A tanároknak az ilyen képességekre kell odafigyelniük, és elérniük, hogy a gyerekek érezzék, hogy a közösség értékeli az ilyen tudást is.

Magyarországon több iskolásban is alkalmazzák ezt a módszert.

Igen, mostanra nagyjából 40-50 ilyen hely is van.

Egy beszédében egyszer azt mondta, hogy az oktatás egy politikai aktus. Ez alatt mit értett?

Ezt nem én találtam ki, de úgy gondolom, hogy a tanítás egy morális és politikai aktus. Aki a következő generációt fölkészíti a világra, annak nagyon nagy felelőssége van, morális és politikai. Az is egy politikai kérdés, hogy milyen iskolánk legyen és mit adunk a gyerekeinknek, sőt, az is, hogy kik lesznek a gyerekeink. Skandináviában például most jártam nemrég, és azt hallottam, hogy ott egyre nő a szegregáció. A dán szülők például a gyerekeiket egyre inkább magániskolába viszik, mert túl sok a “másféle” tanuló az állami iskolában, akik nem beszélnek dánul. Nem hittem a fülemnek.

És a világban mi a helyzet?

Igazából az adott ország politikai helyzete nagyon nagy hatással van arra, hogy mi történik az iskolákban. Nagyon gyorsan változik, hogy éppen hol alkalmazzák, és hol nem. Az USA-ban például 16 éven keresztül majdnem minden alternatív megközelítést próbáltak eltörölni, mert az volt az oktatás fókusza, hogy a gyerekek üljenek, és gyakoroljanak teszteket. Ez mindent tönkretett, a gyerekeket, és az oktatási rendszert is.

Azok közül, akik ezen az oktatási rendszeren átmenve végül nálam kötöttek ki a Stanfordon, sokan egyszerűen nem tudtak például jól írni, vagy nem tudtak absztrakt módon gondolkodni. De ezt a folyamatot mindenhol látom, még az általam nagyra tartott Skandináviában is felütötte a fejét a szegregáció az oktatási rendszerekben. De az USA-ban, úgy ahogy Magyarországon is, a szegregáció sokkal nagyobb. És én azt gondolom, hogy ez egy nagy veszély a demokráciára nézve.

És most hol tart ez a trend?

Az USA-ban most új oktatási törvényeket hoztak, ami alapján már kevésbé függ egy iskola sorsa attól, hogy a diákok hány pontot érnek el a teszteken. A döntéshozók kezdenek rájönni, hogy ha valami nem működik, akkor nem az a megoldás, hogy megbüntetik az iskolát, az igazgatót és kirúgják a tanárokat, hanem az, hogy valahogy megjavítják a dolgokat. Ebben a rendszerben ennek a megközelítésnek is nagyobb szerepe lehet. Az USA-n kívül egyébként Brazíliában voltak kísérletek mostanában, de azt nem tudom, hogy ott most mi a helyzet, és mikor a kilencvenes években elkezdtük terjeszteni a módszert, Dániában, Svédországban, Hollandiában, Németországban is sok helyen kezdték alkalmazni, de mára már ezekben az országokban is kevesebb iskola maradt meg.

Miért hagytak fel ezzel a módszerrel ezekben az országokban?

Nem tudom pontosan, de azt tudom, hogy ezekben az országokban, meg általában a világban egyre fontosabb szempont az oktatásban a PISA-felmérés és a versengés, hogy melyik ország a jobb. Folyton versenyezni kell, aminek nincs semmi értelme. Ez komoly stressz az iskoláknak, a tanároknak és a diákoknak is.

És az önök módszere nem készíti föl a gyerekeket a PISA tesztre vagy hasonlókra?

Az az érdekes, hogy nagyon is fölkészíti őket, de ezt a döntéshozók nem tudják. Ezért kell nagyon szisztematikusan mérni és dokumentálni a komplex instrukciós módszert alkalmazó iskolák eredményeit, hogy mutassák, hogy ezzel a módszerrel is menni fog.

Mennyire pénz kérdése ennek az alkalmazása? Azt olvastam, hogy sokkal jobban igénybe veszi a tanárokat, mint amennyire egy átlagos iskola terhelné le őket.

Igen, sokkal jobban igénybe veszi a tanárokat.

De akkor a politikusok könnyen mondhatják, hogy nincs pénz és erőforrás ennyi tanárra, és kész. Mivel lehetne meggyőzni a döntéshozókat arról, hogy mégis szükség van egy ilyen befektetésre?

Nem tudom. Azt látom, hogy vannak magánemberek, cégek, például a Szilícium-völgyben, akiktől azt hallani, hogy emberekre van szükségük a cégekbe, ráadásul többféle emberre, mert sokféleség nélkül nincs kreativitás. Ők ezért támogatják ezeket a dolgokat. Mark Zuckerberg például nagy pénzeket fektet az oktatásba, de egyrészt nem tudom, hogy ki adja neki a tanácsokat, hogy milyen módszerekbe fektessen, másrészt azt sem tudom, hogy ki választotta meg. Ez az egyik baj, hogy

akiknek nagyon sok pénze van, azt hiszik, hogy csak ezért ők dönthetnek arról, hogy milyen a jó oktatás, miközben ennek egy demokratikus vita alapján kéne eldőlnie.

Arra a kérdésre, hogy hogyan lehet elérni, hogy a politika eljusson oda, hogy alkalmazzák a módszert, annyit tudok mondani, hogy választani kell, és jól kell választani.

De egyébként drágább egy ilyen iskolát fenntartani és működtetni?

Fenntartani nem hiszem, de drágább felkészíteni a tanárokat arra, hogy ilyen módszer alapján tanítsanak, és drágább megteremteni nekik azt a támogató környezetet, amiben jól tudnak tanítani. Tegnap például amikor a Mester utcai iskolában voltunk, ahol szintén ezt alkalmazzák, nagyon lelkesek voltak az emberek. A tanárok többnyire azért tanárok, mert szeretik a gyerekeket, és jót akarnak tenni, de sokszor egyszerűen nem hagyjuk nekik.

Sokat lehet most arról olvasni, hogy a számítógépeket és az okoseszközöket egyre nagyobb arányban lehet majd használni az oktatásban. Mit gondol, hogy lehet ebbe a rendszerbe integrálni az ilyen eszközöket és hogyan változtatja ez meg a tanár szerepét?

Ez most az új nagy kérdés, és nagyon kíváncsi vagyok, hogy ezzel mi lesz. Azt hiszem, hogy nagyon jó dolgokra lehet ilyen okoseszközöket használni, de nem fogják ezek kiváltani a tanárokat. A tanulás egy társas aktus. Nem tudok egyedül tanulni, még ha olvasok is valamit, akkor is interakcióban vagyok, azzal, aki azt írta. Nem lehet egyedül tanulni, ha kérdéseim vannak, muszáj egy emberrel beszélni.

A Google-nek mindenre van válasza, de csak megadja a választ, nem tanít meg kritikusan gondolkodni. Már az 50-es években is próbálkoztak amúgy azzal, hogy gépekkel tanítsák az embereket, elég Skinner tanító dobozára gondolni, ami nagyon divatos ötlet volt akkoriban, de nem vitt minket sehová. Az okoseszközök nagyon fontosak, fontos, hogy megtanulják azokat használni a gyerekek, mert ez új lehetőségeket nyit meg, de nem helyettesíti a tanárt.

Ön szerint amit ma az iskolákban tanulnak a gyerekek - akár a “normál” iskolákban, akár azokban, ahol az ön módszerét használják - az mennyire készíti fel a gyerekeket arra, hogy a jövő munkaerőpiacán dolgozzanak?

Ez attól is függ, hogy ki mit kap otthonról és hogy milyen iskolában vannak. Azok a gyerekek, akik sok mindent tanulnak, sokféle dolgot csinálnak, viszik őket ide-oda a szülők vagy az iskolák, azok rendben lesznek. A gyerekek másik fele viszont nem, mert nem kapja meg ezeket a lehetőségeket. Ezen kívül az is baj, hogy bár mindenhol nagyjából megtanítják a gyerekeknek a földrajzot, a fizikát, a történelmet – bár hogy abban mit tanulnak, azt mindig átírják –, de nem tanítják meg a gyerekeket kritikusan gondolkodni.

Forrás: http://index.hu/gazdasag/2016/05/16/rachel_lotan_iskola_befogado_oktatas/

Melyik stressztípusba tartozol? Íme a megoldás

Ha megtudod melyik stressztípusba tartozol, megtalálhatod azt a legjobb módszert, melynek segítségével hatékonyan lazíthatsz! 
Ha...
- a feszültségtől gyakran megfájdul a fejed
- nehezen lazítasz
- folyton aggodalmaskodsz, tele vagy feszültséggel
Az ebbe a csoportba tartozó embereknek szervezetében különösen magas a stresszhormon (kortizol) szintje. Hogy ez mit jelent valójában? Egyszerre több feladatot végzel és szinte képtelen vagy lazítani. Amikor hazaérsz, akkor sem a távirányítóért, hanem a telefonodért nyúlsz, hogy ellenőrizd a másnapi teendőidet.
Megoldás: gyalogolj vagy fuss egy barátoddal!
Az aerob mozgások tökéletesek tested kortizolszintjének redukálásához. Így tehát a stressz csökkentéséhez keress valamilyen mozgást, amit élvzel: gyorsgyaloglás, sziklamászás, kerékpározás – és vidd magaddal az egyik barátodat is. Hogy miért van szükséged társaságra? Ő megakadályoz abban, hogy aggodalmaskodni kezdj a munkád miatt. Még jobb, ha közben kicsit beszélgetni is tudtok. Ha ráadásul be tudod iktatni a sportot reggelre, azzal segíthetsz magadon a legtöbbet, ugyanis nem csak frissen indulhatsz neki a napnak, hanem ilyenkor támadhatsz a leghatékonyabban, ugyanis a test kortizolszintje ilyenkor a legmagasabb.
Ha...
- rendszeresen megmagyarázhatatlan fájdalmakkal küzdesz
- reggelente képtelen vagy kikelni az ágyból
- a legkisebb stresszre is rosszul reagálsz
Megdöbbentő, de a testedben nem termelődik elég kortizol! Ez azért rossz, mert a stresszhormonnak jó hatása is van: segít az immunrendszered felpörgetésében. Ennek hiányában tehát szervezeted nem tud jó eséllyel küzdeni a betegségek és fájdalmakkal szemben.
Megoldás: egyél csokit!
A legalább 70%-os kakaótartalmú fekete csokoládé növeli az endorfin nevű boldogsághormonokat a szervezetedben, amely szakértők szerint az apró fájdalmak leküzdésébnen is hatásos. Emellett érdemes valamilyen olyan tevékenységet végezned, mondjuk jógázz vagy meditálj, mert ez nem csak arra jó, hogy helyreállítja a stresszválaszt a szervezetedben, segít ellazulni, segít a jelenben maradni, hanem az immunrendszeredet is megerősíti.
Ha...
- ambiciózus vagy, hajszolod a sikert
- hétvégenként szinte összeomlasz a fáradtságtól
- folyamatosan mozgásban vagy
Nem csak a stresszhormon szintje magas a testedben, hanem erős a paraszimpatikus idegrenszered is, amely a test nyugalmi állapotáért felel. Ennek eredményeként nem érzed a határaidat: szinte a végkimerülésig hajszolod magad, rendszeresen túlórázol és egyszerre egymillió dologgal fogalalkozol. Nem tudsz lazítani, hanem a kimerültségtől egyszerűen összeomlasz, és jó sok időre van szükséged ahhoz, hogy újra összeszedd magad.
Megoldás: egyél tojást reggelire!
Az úgynevezett esszenciális fehérjék nagy szerepet játszanak az idegingerek átviteléhez szükséges vegyületek képzésében ( pl. dopamin, norepinefrin), amelyek a stressz hatására jelentősen csökkennek a szervezetben, illetve egyben a központi idegrendszerre hatva fájdalomcsillapítóként is működnek. Fogyassz tehát rendszeresen fehérjedús ételeket ( hal, csirke, sovány marhahús, tökmag, mogyoró, gomolya túró, szezámmag és teljes kiőrlésű gabonafélék), hogy megelőzd a kiégést.
Ha...
- nehezen fejezed ki az érzelmeidet
- gyakran érzed magad letargikusnak, amikor semmi sem érdekel
- csak ritkán élsz meg intenzív érzelmeket
Ebben a ritka esetben a te paraszimpatikus (nyugalomért felelős) idegrendszered igencsak aktív. A jó hír, hogy ritkán tapasztalsz érzelmi hullámvölgyeket, ugyanakkor ez azt is jelenti, hogy gyakran annyira közömbös és kedvetlen vagy, hogy nem tudod megmondani, mire is vágysz valójában.
Megoldás: vezess naplót!
Közelebb kerülhetsz önmagadhoz és az érzelmeidhez, ha rendszeresen naplót vezetsz. Nem kell hosszú sorokat a papírra vetned, Amennyiben naponta csak két sort írsz arról mit érzel, milyen érzelmet fojtottál magadba, már az sokat segíthet abban, hogy jobban ki tudd fejezni magad. Meglátod örömtelibb életed lesz, és nem fogod azt érezni, hogy valaki másnak az életét éled.
Forrás: http://www.astronet.hu
Amennyiben stresszes életvitelt folytatsz, és a fentieken túl jó lenne egy kis segítség figyelmedbe ajánlom az alábbi kiadványokat:
meditacio.png

Láthatatlan kapocs anya és gyermeke között + könyv ajánló

 Az alábbi videón egy nagyon kedves kísérletet látunk. A gyerekek szemét bekötik, majd egy sor idegen nő közül ki kell választaniuk az Ő anyukájukat.

Vajon minden  gyermek megtalálja saját anyukáját? 

Abból a célból végezték el ezt a kísérletet, hogy bebizonyítsák, hogy minden nő egyedi és senki máshoz sem hasonlítható. Valamint rámutattak arra, hogy anya és gyermeke között olyan láthatatlan kapocs van, ami szemmel nem látható mégis ott van és nem lehet elszakítani.

A gyerekek csukott szemmel, csak a tapintásuk, szaglásuk és megérzésük segítségével megismerték egytől egyik az Ő anyukájukat. 

Nézd meg a gyermekek boldog arcát, milyen boldogan mosolyognak és megnyugszanak mikor rátalálnak az anyukájukra. 

Forrás: www.pandora.net

----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

A különleges könyvet szeretnék a figyelmetekbe ajánlani, ami szintén egy láthatatlan érzésről szól vagyis a láthatatlan fonalról ami összeköt bennünket a szeretteinkkel. A láthatatlan fonal című könyvet dr Vekerdy Tamás ajánlásával:

Azokat, akik szeretik egymást, összeköti egy láthatatlan fonal. Akkor is, ha éppen távol vannak egymástól. Sőt, még akkor is, ha az egyikük már nem is él. Aki szeret valakit, soha nem lesz egyedül.

 

szeretteinktől való elszakadás és távollét mindannyiunknak nagyon nehéz élmény, de a gyerekek számára különösen ijesztő és fájdalmas. Márpedig az élet bőségesen teremt olyan alkalmakat, amikor ezt a félelmet és fájdalmat meg kell tapasztalniuk, legyen szó a szülők válásáról, valamelyikük külföldi munkavállalásáról, egy barátság megszakadásáról, vagy egy családtag haláláról.

 

Sőt, van, hogy semmi különös nem történik, a gyermek mégis nagyon szorong a hozzá közelállók elvesztésétől, az egyedül maradástól. Néha annyira, hogy még az elalvástól is fél.

 

Ezt a FÉLELMET ENYHÍTI Patrice Karst lírai szépségű, szívmelengető meséje, mely a világ minden táján meghódítja a kicsiket és nagyokat. Beavat a láthatatlan és elszakíthatatlanul erős fonal titkába, amit csak azok ismerhetnek, akik szeretik egymást. Megnyugtat, vigasztalást és biztonságérzetet ad, segít átvészelni a nehéz korszakokat is.

 

"Ha hiszel a láthatatlan fonal létezésében - van; megjelenik és rángatni is tudod. Próbáld ki! Csodálkozni fogsz..."

Vekerdy Tamás

 

A könyv megvásárolható webáruházunkban (szállítási költség CSAK 790 Ft Pick Pack pontra)

https://netbutik.hu/spd/N014/A-lathatatlan-fonal

 

Helyesírás Firka manóval 2- Könyv + CD 8-9 éveseknek

Hogy ki a Firka manó és miben segít ez a kiadvány gyermekednek?

Firka manó egy olyan manó aki végig vezeti gyermeked a nyelvtanulás élmény gazdag lépcsőin versekkel,

A CD-n egy tanító néni segíti a tanulást, Firka manó pedig jókedvet biztosít a feladatok megoldásához. 

A kiadvány egy munkafüzetet és egy CD-t tartalmaz amelyben a feladatok megoldókulcsát is megtalálod. 

Önállóságra épít, hiszen a CD használatával a feladatok akár segítség nélkül is megoldhatók. Bármely olvasástanítási módszer mellett használható a betűtanítási időszak után.

 Sok-sok dicséret és pozitív megerősítés hallható a CD-n, melyek a kisiskolások motiválásában nélkülözhetetlenek. Így ez az oktatócsomag alkalmas arra is, hogy kedvet teremtsen a gyerekeknek a tanuláshoz.

A nyelvtani feladatokon túl a halláscsiszolók, az "okosítók" és a tollbamondások mind-mind a helyesírás fejlesztését szolgálják.  Az otthoni egyéni gyakorlás mellett a kiadvány anyaga bármely anyanyelvi órában beépíthető, igénybe vehető házi, illetve pluszfeladatként. Tanórai tevékenységnél jól használható tehetséggondozásra vagy egy későbbi időszakban felzárkóztatásra. Ezenkívül alkalmas lehet az új nyelvtani anyag motivációjaként az érdeklődés felkeltésére is.

A könyv és CD segítségével a gyerek megismerkedik/átismétli:

- Magánhangzók, mássalhangzók

- Szótagolás

- Betűrend

- Szavak, szófajok

- Mondat, mondatfajták

Ajándékozza meg gyermekét a játékos tanulás új eszközével!

A különleges munkafüzet itt megvásárolható (akár ingyenes kiszállítással)!

Tudtad, hogy más korosztály részére is készült Firka manó? Sőt még Számolás munkafüzet is kapható!

Ha szeretnél spórolni a vásárláson akkor csomagajánlatunkat is érdemes megnézni!

Bővebb infó a Firka manó kiadványokról: itt!

Helyesírás Firka manóval - Könyv + CD 6-8 éveseknek

Hogy ki a Firka manó és miben segít ez a kiadvány gyermekednek?

Firka manó egy olyan manó aki végig vezeti gyermeked a nyelvtanulás élmény gazdag lépcsőin versekkel,

A CD-n egy tanító néni segíti a tanulást, Firka manó pedig jókedvet biztosít a feladatok megoldásához. 

A kiadvány egy munkafüzetet és egy CD-t tartalmaz amelyben a feladatok megoldókulcsát is megtalálod. 

Önállóságra épít, hiszen a CD használatával a feladatok akár segítség nélkül is megoldhatók. Bármely olvasástanítási módszer mellett használható a betűtanítási időszak után.

 Sok-sok dicséret és pozitív megerősítés hallható a CD-n, melyek a kisiskolások motiválásában nélkülözhetetlenek. Így ez az oktatócsomag alkalmas arra is, hogy kedvet teremtsen a gyerekeknek a tanuláshoz.

A könyv és CD segítségével a gyerek megismerkedik/átismétli:

- A magánhangzók jelölését

- A mássalhangzók

- A j hang kétféle jelölését

- Szótagolás, elválasztás

- Nevek

Ajándékozza meg gyermekét a játékos tanulás új eszközével!

Más korosztálynak is értékesítünk helyesírás és számolás munkafüzetet+Cd (6-10 éveseknek).

A munkafüzet+CD ára 3.490 Ft (akár ingyenes kiszállítással).

Az alábbi linken megvásárolható:

http://netbutik.hu/spd/A81/Tanulj-helyesen-irni-Firka-manoval-Konyv-CD-6-8-ev

Tudtad, hogy más korosztály részére is készült Firka manó? Sőt még Számolás munkafüzet is kapható!

Ha szeretnél spórolni a vásárláson akkor csomagajánlatunkat is érdemes megnézni!

Bővebb infó a Firka manó kiadványokról: itt!

süti beállítások módosítása