Ingyen is nyaralhatunk a világ legjobb helyein
Figyelmetekbe szeretném ajánlani ezt a fantasztikus nyaralási formát. A világ több pontjára elutazhatsz úgy hogy a szállás és a autó használat ingyenes hiszen lakást cserélsz a kiválasztott cserepartnerrel. Jó áron kell repülőjegyet vásárolni és egyéb költséged már nincs is, hiszen étkezni itthon is kell, de ezt is meg lehet ügyesen oldani, én rendszeresen főzni szoktam a lakáshoz közeli boltban bevásárolom a szükséges alapanyagokat épp úgy mint ide haza :-).
Csak ajánlani tudom. Ha kérdésetek van írjatok szívesen segítek!!!
"Miután egy barátnőmtől hallottam a csereotthonos nyaralásról, kíváncsian regisztráltam az egyik honlapra. Szinte azonnal jött néhány megkeresés. Tágra nyílt szemekkel olvastam, hogy a Vatikántól Rióig egy rakás ember pont az én kis garzonomban szeretne megszállni, felajánlva saját lakásukat. Óvatos duhajként azért körbekérdeztem az ismerősöket, és mintha egy csapot nyitottam volna meg, mindannyian órákig tudtak volna mesélni az élményeikről.
Fruzsina első csereotthonos útja Menorca szigetére vezetett. Mivel férje és ő színházban dolgoznak, nyáron hosszabb időre szabaddá tudják tenni magukat, így egy egész hónapra cserélték el budapesti lakásukat egy ott élő földrajztanárral. A csere magában foglalta az autóhasználatot is, amivel kényelmesen körbejárták a szigetet. A ház olyan nagy volt, hogy meghívták egy hétre a nagypapákat is, úgyhogy az ő nyaralásuk is megoldódott.
Rengeteg pénzt spórolhatunk meg így
A szigeten a szomszédjuk hasonló háza pénzért volt kiadó, úgyhogy kíváncsian megtudakolták, mennyit spóroltak a cserelakással. A bérleti díjat és az egyhónapos autóbérlési költséget összeadva 3800 euró, vagyis több mint egymillió forint jött ki. Arról nem is beszélve, hogy mivel volt saját konyhájuk, az étkezést is jóval olcsóbban tudták megoldani, mintha mindennap étterembe jártak volna.
Míg az első időben lelkesen, de átgondolatlanul keresgélt az ajánlatok közt – ahogy ő fogalmazott, mint amikor egy gyerek beszabadul a cukorkaboltba –, idővel egyre rutinosabb és céltudatosabb lett. Ma már kifejezetten olyan lakásokat keres, ahol hasonló korú gyerekek laknak, mint a sajátjaik, hiszen hatalmas előny, hogy a rácsos ágytól a játékokig és a gyerekbicajokig minden készen várja őket.
A következő nyáron nem jött össze egy hosszabb nyaralás, de megoldották két rövidebb összekapcsolásával: két hetet Toszkánában, majd három hetet a spanyol tengerparton töltöttek. Az első családdal szimultán csere volt, azaz az olaszok akkor jöttek Budapestre, mikor Fruzsina és családja kiutazott, de így is megtalálták a módját az autócserének: az olasz család ugyanis kihajtott a reptérre, ahol leadták a parkolóban a kocsikulcsot a magyar család nevére, míg őket Budapesten a lány öccse várta, és fuvarozta el a cserelakásba, amely előtt ott állt az autó is.
Az autócserére egyébként rengeteg kreatív megoldás születik: van, aki meghatározott színű szalagot köt az antennára, van, aki SMS-ben küldi el, melyik szinten hányas számú helyen áll az autó, és a kulcsot előre megbeszélt helyre dugják el. Toszkánában nemcsak lakás és autó, hanem néhány házi kedvenc is várta a családot, rájuk hárult a nyuszi és a teknősök etetése, de ezt örömmel vállalták.
A spanyol tengerparti utazás volt az első, ahol a kis magyar család találkozott a cserepartnerekkel, akik csak néhány nappal később indultak Budapestre. Mivel a felajánlott tengerparti ház a nyaralójuk volt, nem okozott gondot a magyar vendégek elhelyezése. Amikor kiderült, hogy a spanyolok többen jönnek Budapestre, mint ahányan a budapesti lakásban elférnének, a lány rábeszélte a felette lakó öccsét, hogy ő is dobja be a cserébe a lakását, és jöjjön velük a tengerpartra. A spanyolok Fruzsina szüleivel találkoztak Budapesten, és mivel egy korosztály voltak, nagyon egymásra találtak. Esténként együtt grilleztek, és a közös nyelv híján akadozó beszélgetést régi Beatles-dalok énekelgetésével helyettesítették.
De mi is ez az egész?
Manapság egyre többen érzik azt, hogy egyszerűen nem akarnak a vakáció alatt egy végtelenül unalmas szállodai szobában lakni. Hiába mondogatja az ember, hogy oda úgyis csak aludni jár, egy idő után mégiscsak frusztráló, hogy áthallatszik a szomszéd szobából a horkolás, a folyosóról a liftajtó csapkodása, goromba a recepciós, és ha mérsékelt a költségvetésünk, akkor 10-12 négyzetméteres lukakban kerülgetjük a bőröndöt.
Divatját éli minden alternatív megoldás: a lakásbérléstől kezdve az ingyenes kanapészörfig. A lakásbérlésnél megvalósul az, hogy saját otthonunk lesz, ahol úgy élhetünk, mint a helyiek, de az árak elég meredekek tudnak lenni. A kanapészörf is jó megoldás, de elsősorban fiatalok, egyedül vagy párban utazók élnek vele, gyerekekkel macerásabb. Persze nem csak a családosoknak nehéz egy idegennel együtt lakni. Magányos utazóként én is szeretek este elvonulni, és egyedül emésztgetni az aznapi élményeket.
Az otthonok cseréjére szakosodott weblapok ezekre a problémákra nyújtanak megoldást. Közülük messze a legnépszerűbb a homeexchange.com, amely a hasonló oldalak közül egyedül magyarul is elérhető csereotthon.com címen. Itt speciális magyar tartalmakat is találunk, utazási élményeket, médiamegjelenéseket.
A regisztrációval felajánljuk a lakásunkat idegeneknek, hogy nálunk vendégeskedjenek, miközben mi az ő lakásukat használjuk – a világ szinte bármely pontján. A csere lehet szimultán (amikor mindkét fél egyszerre utazik), nem egyidejű (ami akkor lehetséges, ha valakinek két lakása, illetve nyaralója van) vagy vendéglátás (amikor a házigazda is otthon tartózkodik). Magában foglalhatja az autó cseréjét is, illetve bármit, amiben a felek megegyeznek. A tagság díja évi 20 000 forint, de ennyit már egyetlen utazással bőven megspórolunk.
A gazdaságos szállásmegoldás mellett hatalmas előny, hogy úgy élhetünk, mint a helyiek. Ha a szálláskínálatot böngésszük, egyből feltűnik, mennyi hatalmas és fényűző otthon szerepel a kínálatban. Egyértelmű, hogy a tulajdonosok nem azért cserélnek, mert nem engedhetnének meg maguknak bármilyen drága szállodát, hanem egyszerűen azért, mert élvezik a cserével járó kalandot. Bele akarnak helyezkedni egy távoli ország lakójának életébe, ott és azt enni, amit ő szokott, és arra a játszótérre vinni a gyerekeket, ahova a házigazda is jár.
Kinek való a lakáscsere?
Mivel az egész rendszer a bizalmon alapul, a legfontosabb, hogy hinni tudjunk abban, a másik fél is pont úgy fog vigyázni a lakásunkra, mint mi az övére. Bárki tag lehet, aki nem idegenkedik attól, hogy mások lakjanak a lakásában, mások aludjanak az ágyában. Amikor utazunk, mi is olyan ágyban alszunk a szállodákban, ahol előttünk már több százan megfordultak, úgyhogy ez nem újdonság.
Az autócserénél fontos, hogy tudjunk úgy tekinteni a kocsira, mint egy használati tárgyra, azaz ne idegeskedjük halálra magunkat, hogy egy karcolás esik majd rajta. Általában a felek casco biztosítást kötnek a csere idejére (ha nincs állandó), sőt már arra is volt példa, hogy valaki megkérte a másikat, hogy amennyiben a bónuszfokozata sérül egy esetleges baleset miatt, a jövőbeni biztosítási költségek emelkedését fedezze. Az általam megkérdezett utazóknál nem volt példa balesetre, olyanra viszont igen, hogy gyorsan hajtottak. Ilyenkor a házigazda utánuk küldi a számlát, és természetesen mindenki azonnal kifizeti azt.
A kommunikáció miatt fontos valamilyen idegen nyelv ismerete, hogy meg tudjuk beszélni a részleteket, és jól jön, ha valaki eleve könnyen barátkozó, kedves személyiség. A lakáscsere ugyanis nemcsak az ingyenességről szól, de legalább olyan mértékben a vendéglátásról is, ami ebben az esetben több, mint amit megszoktunk.
Alap, hogy a cserepartnerek egy üveg borral, kis meglepetésekkel készülnek, első napra pedig reggelit hagynak otthon a vendégeknek. De van, aki ezt tökélyre fejlesztette. István, aki szintén Spanyolországban nyaralt a családjával, szinte múzeummá varázsolta a hűtőszekrényét. Bekészített mindenféle magyar specialitást a túró ruditól a házi pálinkáig, és felcímkézte őket, melyik micsoda, és miért érdekes. Még egy videót is összeállított, hogy kell lecsót készíteni, amihez szintén előkészítette a hozzávalókat. Mellesleg az ilyen kedveskedések kifundálása legalább akkora örömöt okoz a házigazdának, mint a vendégnek.
Azt minden csereotthontag elmondta, hogy szinte barátjuknak érzik a cserepartnereket, még akkor is, ha soha nem találkoztak. A rengeteg előkészület során ugyanis minden apró-cseprő részletet megbeszélnek, attól kezdve, hol a legfrissebb a környéken a kenyér, egészen addig, mit érdemes a gyerekekkel csinálni, ha rossz az idő.
Az biztos, hogy a cserebere addiktív. Vannak tagok, akik 100 feletti cserénél járnak, és nem ritkák a belföldi csereberék sem, már magyar tagok közt is akadt ilyen.
Hogy találjunk cserepartnert?
A weblapon rákereshetünk, ki az, aki kifejezetten Budapestre szeretne jönni, de egy kis találékonysággal akár rá is vehetünk szimpatikus cserepartnereket a látogatásra. Az egyik cserepartnertag egy német kisvárosba ment szakmai konferenciára, és szeretett volna még kint maradni. Csak három tag volt a honlapon az adott településről, és egyik sem tűnt úgy, hogy pont Budapestre vágyna. Feltűnt viszont, hogy egy hetvenes éveiben járó német úr hobbija a siklóernyőzés, és a magyar tag pont a Hármashatárhegyen lakott. Azonnal megírta az úrnak, itt milyen jókat lehet repkedni, és az úr rá is állt a cserére.
Van, ahova viszonylag könnyen lehet cserét találni, például Franciaországba, ahol ennek óriási divatja van. Bizonyos városokra viszont olyan hatalmas a kereslet (elsősorban New Yorkra), hogy szinte lehetetlen cserével eljutni. Fontos a rugalmasság: ne csak abban gondolkodjunk, mi hova szeretnénk menni, hanem fogadjuk nyitottan a hozzánk érkező megkereséseket is.
A csereotthonból annál többet lehet kihozni, minél kreatívabb valaki. Nem csak az a felállás működik, hogy két fő két hétre egy az egyben lakást cserél, hanem mindenféle öszvér megoldások is születnek. Volt példa arra, hogy egy lakást cserélő pár úgy összebarátkozott a skype-os megbeszélések során, hogy később együtt utaztak nyaralni. De arra is, hogy egy nem szimultán csere során a családok gyerekei haverkodtak össze olyan szinten, hogy a következő évben is meglátogatták egymást.
Éva például egyszer két amerikai hölgyet látott vendégül, amikor Prágából érkezett megkeresés egy hétvégi cserére. Bár ő már sokszor járt arra, a vendégeit felvillanyozta az ötlet, úgyhogy hármasban ültek be az autóba, hogy néhány napot a cseh fővárosban töltsenek. De van, aki még itt sem áll meg. Egy magyar anyuka budapesti osztrák iskolába járó gyerekének egy egész testvérosztályt szerzett úgy, hogy olyan ausztriai családokat keresett meg, akiknek hasonló korú gyerekük van.
A cserelakásprogram a bizalomra épül
A legnagyobb félelme mindenkinek az, nem pakolják-e ki a lakást, illetve nem tesznek-e kárt benne. A koordinátornak nincs tudomása arról, hogy a homeexchange történetében valaha is előfordult volna lopás. Kisebb károk természetesen beüthetnek, de ezeket mindig megtérítik a tagok. Fontos, hogy a tagok mindannyian olyan közösség részének érzik magukat, amely a bizalmon alapszik, és mindent megtesznek, hogy ez ne sérüljön.
Attól sem kell félni, hogy nem egy steril lakást adunk át, hanem ott vannak a mi dolgaink a szekrényben. A cserepartnerek tudják, hogy egy használatban levő lakásba jönnek, így nem várják el, hogy rengeteg tárolóhely legyen. Nekik az a lényeg, hogy belehelyezkedhessenek egy kicsit a mi életünkbe: oda járjanak kiflit venni, ahova mi, öntözzék a virágainkat, és köszönhessenek reggel a szomszédnak. Épp ezért ne vegye el a kedvünket az se, ha a lakás nem Budapest kellős közepén van, hanem a külvárosban vagy vidéken. Ott élő tagok is bonyolítottak már le sikeres ügyleteket, egy ismerősöm például Baranyában levő házát cserélte el egy francia villára.
Szálláskeresési tippekről korábban itt írtunk, a magánszállásokról itt, a kanapészörfről pedig itt olvashat."
Forrás origo.hu
