2017.jún.04.
Írta: netbutik Szólj hozzá!

Elgondolkodtató...

000_6.jpg

 

Ha szülők vagyunk, ha nem, azt láthatjuk, hogy a mai gyerkőcök már nem úgy töltik a szabadidejüket, mint azok a fiatalok, akik 80-as, 90-es években nőttek fel. Ma már minden szabad percet behálóz a technológia, az internet, az újabbnál újabb számítógépes eszközök, játékok, amelyek igazi virtuális élményt nyújtanak. 

Igen, virtuálisat, de közben fogalmunk sincs, hogy odakint kivirágzott az almafa, a rózsa bimbókat hajtott és ki lehet menni a természetbe kirándulni, oda, ahol a jó élet van. 

Most következzen egy kisfiú megható története és levele, amiből kiderül, hogy milyen ma gyereknek lenni: 

Vacsora után egy tanítónő elkezdte javítani osztálya fogalmazásait, míg a férje elővette a telefonját, hogy kedvenc játékán, a Candy Crush-on játsszon. Az utolsó fogalmazást olvasva, a tanítónő sírni kezdett. A férje megkérdezte, hogy mi történt, a nő így felelt: 

- Tegnap arra a kértem a harmadikosaimat, hogy írjanak fogalmazást a vágyaikról.

- Értem, de miért sírsz? 

A tanítónő odaadta a férjének a dolgozatot, ami szomorúvá tette. A férfi elkezdte olvasni az írást. 

"Én okostelefon szeretnék lenni. A szüleim szeretik az okostelefonjaikat, mindenhová magukkal viszik, mindig el vannak foglalva a pötyögéssel. Amikor apukám hazajön a munkából, akkor nem

velem, hanem a telefonjával foglalkozik. Ha ritkán játszunk is kicsit, és megcsörren a mobil, azonnal abbahagyja a játékot, feláll és kimegy, még akkor is, ha sírva könyörgök neki, hogy inkább folytassuk a játékot."  

- Ki írta ez a fogalmazást? - kérdezte a férfi. 

A tanítónő könnyes szemekkel a férjére nézett, és így felelt: 

- A mi kisfiúnk, szívem.

Forrás: http://filantropikum.com/okostelefon-szeretnek-lenni-egy-kisfiu-meghatoan-oszinte-levele-a-mai-felnottekhez/

Tanács a boldog élethez...

csalad_idezet_1.PNG

A férfi eredetileg a fiának írt egy kis könyvet. Összegyűjtötte neki mindazt a bölcsességet, amit addig leélt évei alatt felhalmozott. A fiú éppen kirepült a családi fészekből: egyetemre ment, kollégiumba költözött. H. Jackson Brown, az apa - aki mára világhírű író - így mesél az ötletről:


"Évekkel azelőtt azt olvastam, a szülőknek nem az a felelősségük, hogy kitapossák az utat gyermekeik számára, sokkal inkább az, hogy jó térképet adjanak a kezükbe. Én azt akartam megmutatni a fiamnak, milyen apró bölcsességek segítségével fejtettem meg a boldog élet titkát."

És akkor jöjjenek H. Jackson Brown boldogság-tippjei:

1. Soha ne add fel a reményt senkivel kapcsolatban. Minden nap történnek csodák.
2. Légy bátor. Ha nem vagy az, csak csinálj úgy, mintha. Senki sem látja a különbséget.
3. Gondolkodj nagyban, de élvezd az élet apró örömeit.
4. Tanulj meg odafigyelni. A lehetőség olykor nagyon halkan kopogtat.
5. Légy kedvesebb, mint az feltétlenül szükséges volna.
6. Soha ne fossz meg senkit a reménytől. Lehet, hogy az mindene.
7. Légy te a leglelkesebb és legpozitívabb személyiség, akivel valaha találkoztál.
8. Amikor azt mondod: "Feladom!", gondolj arra, hogy ilyenkor másvalaki azt mondja: "Egek, micsoda lehetőség!"
9. Soha ne vágd szét, amit ki lehet bogozni.
10. Énekelj a zuhany alatt.
11. Mindig a jobbik étkészletet használd.
12. Köszönj te először.
13. Kérj fizetésemelést, amikor úgy érzed, kiérdemelted.
14. Minden nap adj elismerést legalább három embernek.
15. Nézd meg a napfelkeltét évente legalább egyszer.
16. Vásárold meg a legjobb könyveket, még akkor is, ha épp nem tudod őket elolvasni.
17. Mindig legyen tiszta a cipőd.
18. Csak olyan házat vegyél, amelyikben van kandalló.
19. Ha harcolnod kell, üss először és üss nagyot.
20. Tanuld meg felismerni Chopin, Mozart és Beethoven zenéjét.
21. Életedben legalább egyszer legyen nyitható tetejű autód.
22. Adj hálát minden étkezés előtt.
23. Adj tiszteletet a tűzoltóknak és a rendőröknek.
24. Ne akard megtanulni a szakma trükkjeit, mielőtt magát a szakmát megtanultad volna.
25. Ha gyerekek árulnak valamit asztalról, mindenképpen vásárolj.
26. Mindig fogadd el a feléd kinyújtott kezet.
27. Ne hibáztass másokat: vállalj felelősséget életed minden területéért!
28. A zöldséget olyan földművesektől vedd, akik kézzel írt papírcetliken hirdetik a portékát.
29. Mosolyogj sokat. Nem kerül semmibe, mégis felbecsülhetetlen értékű.
30. Gondosan válaszd meg életed párját. Ez az egy döntésed felel boldogságod - vagy éppen nyomorúságod - kilencven százalékáért.

Ha érdekesnek találod a témát figyelmedbe ajánlom az alábbi kiadványokat a család, gyermekvállalás, gyereknevelés témában:

http://netbutik.hu/sct/905018/Csalad-gyermekvallalas-gyerekneveles

Egy iskola bevezette büntetés helyett a meditációt.Az eredmények elképesztőek...

Ha egy iskolában a gyerek rosszul viselkedik, a tradicionális reakció az, hogy büntetést kap. De mi értelme a sarokba állításnak? El fogsz gondolkodni azon, hogy miért volt rossz, amit tettél? Nem, valószínűleg csak unatkozol, és azt érzed, hogy igazságtalanul bánnak veled

Egy amerikai általános iskola most kitalált egy alternatívát: nem megbünteti a rosszul viselkedő gyereket, hanem felajánlja neki a meditáció lehetőségét. Kialakítottak erre egy helyiséget fényekkel, dekorációval és párnákkal, ahol a gyerekek légzési és meditációs gyakorlaton vehetnek részt. Így lenyugszanak, újra tudnak koncentrálni, és arra is van lehetőségük, hogy átbeszéljék a történteket.

A figyelő meditáció már régóta jelen volt, ám a tudósok nemrég fedezték fel, hogy milyen különleges hatással van a testre. Azt találták, hogy fejleszti a memóriát, segíti a koncentrált figyelmet és az egy dologra fókuszálást. A pszichoterápia során is sokat tud segíteni.

Az iskola igazgatója elmondta, hogy jóga gyakorlatokat már régóta végeznek az iskolában, és a hatásai nagyon jók. Mint mondja, sokan azt képzelnék, hogy a gyerekek nem tudnak csendben meditálni, pedig de.

Mint mondják, a gyerekek is érzék ennek a jótékony hatását, mert haza is viszik a tudást. Egy szülő mesélte, hogy amikor stresszes ért haza, a gyereke rászólt, hogy üljön le, és tanít neki néhány légzési gyakorlatot, ami majd segít.

Összességében pedig az a tapasztalatuk, hogy egyre kevesebb gyerek rosszalkodik, miközben a koncentrációjuk egyre javul. Jól hangzik, nem?

Forrás: upworthy.com

http://pottyoslabda.hu/

 

Semmit nem ér a PISA-teszt, ha a gyerek nem tanul meg gondolkodni

Fotó: Ajpek Orsi
Hejőkeresztúron a többnyire hátrányos helyzetű diákok nagy része továbbtanul a módszerrel, amit Rachel Lotan oktatáskutató társaival a hatvanas-hetvenes években fejlesztett ki. A modell lényege, hogy az órákon táblajátékokat használnak, és sok a csoportmunka és a pozitív megerősítés. Azóta több magyar iskolában is átvették már. A PISA-tesztek túlhajszolása komoly fenyegetést jelenthet.

A komplex instrukciós módszer lényege, hogy a tanítási órák egyötödében a gyerekeknek egymással együttműködve, érvelve, a többieket segítve kell feladatokat megoldaniuk. A tanároknak a feladatok kiválasztásánál oda kell figyelniük, hogy a csoport minden tagja részt tudjon valamilyen módon venni a feladat megoldásában. Mi volt az a konkrét probléma, amire kidolgozták ez a rendszert?

A hatvanas-hetvenes években a szociológusok elkezdtek azzal foglalkozni, hogy emberek csoportjain belül milyen dinamikák határozzák meg a kommunikációt. A kutatást azzal kezdték, hogy esküdtszékeken belül elkezdték vizsgálni, hogy kik mennyit és miről beszélnek, és hogy mennyire tudják befolyásolni a csoport többi tagját és a csoport közös döntéseit. Az derült ki, hogy amikor az emberek beszélnek egymással, akkor néhányan rendre többet beszélnek, és nagyobb befolyásuk és hatalmuk van, mint másoknak.

Elizabeth Cohen – aki ezt a témát szociológusként kutatta a Stanfordon – ezután megszervezett egy kísérletet, amiben azt vizsgálta, hogy mi történik, ha négy 14-15 éves fiú van egy társaságban. A fiúk közül kettő fehér, kettő pedig fekete volt, de ezen kívül mindenben megegyeztek: ugyanolyan magasak voltak, hasonló volt a ruhájuk, hasonló tanulók voltak. Adtak nekik egy egyszerű kockajátékot, amiben nem igazán számított a taktika, inkább a szerencsésebb tudott benne nyerni. A játékban közösen kellett döntéseket hozniuk, és a kísérletből az derült ki, hogy a fontosabb döntéseket rendre a fehér fiúk hozták meg.

Engem akkoriban az érdekelt, hogy attól függetlenül, hogy egy gyerek honnan jön, kik a szülei, mennyi pénze van, lehetővé tegyük neki, hogy tanuljon és sikeres legyen. Ez egy alapvető emberi jog, és a világon mindenhol el kell érni, hogy ez működjön, mert ha nem így csináljuk, akkor vége van a demokráciának.

Hogy jutott el a kutatás az iskolákig?

Ebben az időszakban a hetvenes években az USA-ban komoly erőfeszítéseket tettek azért, hogy az addig szegregált iskolák helyett integráltak jöjjenek létre. Viszont amikor létrejöttek, ugyanazt lehetett megfigyelni, mint amit a kísérletben. Ebből pedig az következik, hogy aki többet jelentkezik, többet beszél, többet magyaráz, az többet is tanul, így az integrált iskolákban csak mélyülni kezdtek a különbségek.

Cohennel 1980-ban ismerkedtem meg, mikor a Stanfordra mentem. Mikor elkezdtünk ezekről a dolgokról beszélni, rájöttem, hogy amit az iskolában problémának láttam a gyakorlatban, arra van megoldás. Így kerültem azok közé, akik kidolgozták a rendszert.

Ezeket a módszereket hogyan ültették át a tantermekbe?

Elkezdtük tanári továbbképzéseken tanítani a módszert, más egyetemeken is dolgoztunk és egy idő után más országokban is meghonosítottuk a módszert, például Magyarországon is. Amikor 1999-ben átvettem a stanfordi tanárképzés igazgatását, ott is tanítani kezdtem a módszert, és ezeket az alapelveket alkalmazva vezettem ezt a programot. 15 évig voltam igazgató, és az én tanítványaim ezt a szemléletmódot kapták meg.

És miért különleges ez a módszer?

Az mára már nem számít különlegességnek, hogy a diákok csoportokban dolgozzanak, és többet beszéljenek az órákon. Az az alapelv viszont még nem túl elterjedt, hogy amikor a diákok csoportokban dolgoznak, akkor nagyon fontos, hogy minden gyereknek legyen alkalma hozzátenni ahhoz, amit közösen csinálnak. A tanulásban nagyon fontos a motiváció, és sikerélmény nélkül nem lehet elvárni a gyerekektől, hogy tanuljanak. A roma gyerekek például sok mindent megtanulnak otthon, hiszen otthon valahogy életben kell maradjanak annak ellenére is, hogy a szüleiknek sokszor nagy nehézséget okoz az, hogy ételt tegyenek az asztalra. Az így elsajátított képességeket azonban az iskola nem értékeli.

Jelenleg az iskola úgy működik, hogy

felejts el mindent, amit otthonról hozol, és mi tanítunk neked valamit,

miközben sokkal hatékonyabban lehet a gyerekeket tanítani, ha a tanár figyelembe veszi, hogy milyen háttérrel rendelkeznek, és ehhez képest hogyan lehet őket hatékonyan motiválni. Az egyértelmű, hogy a gyerekek sosem lesznek ugyanazon a szinten, de az alul lévőket közelebb lehet hozni a fentebb lévőkhöz. Az viszont nagyon fontos, hogy nem arról van szó, hogy a jobbakat rontsuk le, ezt gyakran félreértik.

Fotó: Ajpek Orsi

Tud példát mondani olyan konkrét helyzetre, amikor jól jött, hogy a tanár figyelembe vette ezeket a különbségeket?

Egyszer dolgoztam egy tanárnővel, negyedikeseket tanított. A gyerekek kísérletet végeztek, ahol meg kellett valamit melegíteniük. Az elektromos főzőlap hirtelen lángra kapott. A csoportban volt két lány, akinek volt megoldási javaslata: a fehér lány azt mondta, hogy locsolják le vízzel a tüzet, de elektromos eszközről lévén szó ez nyilván nagyon rossz ötlet volt.

A másik lány, aki mexikói bevándorlók lánya volt, halkan azt javasolta, hogy húzzák ki az áramból a főzőlapot. A tanárnő addig máshol volt a teremben, de a kiabálására felfigyelve odament, és gyorsan kihúzta az konnektorból a főzőlapot. Ezután megkérdezte a gyerekeket, hogy ki hallotta, hogy a mexikói származású lány a jó megoldást javasolta. A gyerekek közül senki sem jelezte, ami azt mutatja, hogy nem figyeltek oda rá.

Pedig éppen azért tudta a jó megoldást a problémára, mert az anyja több műszakban dolgozott, és megtanította neki, hogy hogyan melegítse meg a testvéreinek az ételt, amikor ő nincs otthon, és azt is, hogy azonnal húzza ki a mikrót az áramból, ha valami baj van. A lány olyat tudott, amivel életeket lehet megmenteni, de ezt az iskolában mégsem értékelte senki. A tanároknak az ilyen képességekre kell odafigyelniük, és elérniük, hogy a gyerekek érezzék, hogy a közösség értékeli az ilyen tudást is.

Magyarországon több iskolásban is alkalmazzák ezt a módszert.

Igen, mostanra nagyjából 40-50 ilyen hely is van.

Egy beszédében egyszer azt mondta, hogy az oktatás egy politikai aktus. Ez alatt mit értett?

Ezt nem én találtam ki, de úgy gondolom, hogy a tanítás egy morális és politikai aktus. Aki a következő generációt fölkészíti a világra, annak nagyon nagy felelőssége van, morális és politikai. Az is egy politikai kérdés, hogy milyen iskolánk legyen és mit adunk a gyerekeinknek, sőt, az is, hogy kik lesznek a gyerekeink. Skandináviában például most jártam nemrég, és azt hallottam, hogy ott egyre nő a szegregáció. A dán szülők például a gyerekeiket egyre inkább magániskolába viszik, mert túl sok a “másféle” tanuló az állami iskolában, akik nem beszélnek dánul. Nem hittem a fülemnek.

És a világban mi a helyzet?

Igazából az adott ország politikai helyzete nagyon nagy hatással van arra, hogy mi történik az iskolákban. Nagyon gyorsan változik, hogy éppen hol alkalmazzák, és hol nem. Az USA-ban például 16 éven keresztül majdnem minden alternatív megközelítést próbáltak eltörölni, mert az volt az oktatás fókusza, hogy a gyerekek üljenek, és gyakoroljanak teszteket. Ez mindent tönkretett, a gyerekeket, és az oktatási rendszert is.

Azok közül, akik ezen az oktatási rendszeren átmenve végül nálam kötöttek ki a Stanfordon, sokan egyszerűen nem tudtak például jól írni, vagy nem tudtak absztrakt módon gondolkodni. De ezt a folyamatot mindenhol látom, még az általam nagyra tartott Skandináviában is felütötte a fejét a szegregáció az oktatási rendszerekben. De az USA-ban, úgy ahogy Magyarországon is, a szegregáció sokkal nagyobb. És én azt gondolom, hogy ez egy nagy veszély a demokráciára nézve.

És most hol tart ez a trend?

Az USA-ban most új oktatási törvényeket hoztak, ami alapján már kevésbé függ egy iskola sorsa attól, hogy a diákok hány pontot érnek el a teszteken. A döntéshozók kezdenek rájönni, hogy ha valami nem működik, akkor nem az a megoldás, hogy megbüntetik az iskolát, az igazgatót és kirúgják a tanárokat, hanem az, hogy valahogy megjavítják a dolgokat. Ebben a rendszerben ennek a megközelítésnek is nagyobb szerepe lehet. Az USA-n kívül egyébként Brazíliában voltak kísérletek mostanában, de azt nem tudom, hogy ott most mi a helyzet, és mikor a kilencvenes években elkezdtük terjeszteni a módszert, Dániában, Svédországban, Hollandiában, Németországban is sok helyen kezdték alkalmazni, de mára már ezekben az országokban is kevesebb iskola maradt meg.

Miért hagytak fel ezzel a módszerrel ezekben az országokban?

Nem tudom pontosan, de azt tudom, hogy ezekben az országokban, meg általában a világban egyre fontosabb szempont az oktatásban a PISA-felmérés és a versengés, hogy melyik ország a jobb. Folyton versenyezni kell, aminek nincs semmi értelme. Ez komoly stressz az iskoláknak, a tanároknak és a diákoknak is.

És az önök módszere nem készíti föl a gyerekeket a PISA tesztre vagy hasonlókra?

Az az érdekes, hogy nagyon is fölkészíti őket, de ezt a döntéshozók nem tudják. Ezért kell nagyon szisztematikusan mérni és dokumentálni a komplex instrukciós módszert alkalmazó iskolák eredményeit, hogy mutassák, hogy ezzel a módszerrel is menni fog.

Mennyire pénz kérdése ennek az alkalmazása? Azt olvastam, hogy sokkal jobban igénybe veszi a tanárokat, mint amennyire egy átlagos iskola terhelné le őket.

Igen, sokkal jobban igénybe veszi a tanárokat.

De akkor a politikusok könnyen mondhatják, hogy nincs pénz és erőforrás ennyi tanárra, és kész. Mivel lehetne meggyőzni a döntéshozókat arról, hogy mégis szükség van egy ilyen befektetésre?

Nem tudom. Azt látom, hogy vannak magánemberek, cégek, például a Szilícium-völgyben, akiktől azt hallani, hogy emberekre van szükségük a cégekbe, ráadásul többféle emberre, mert sokféleség nélkül nincs kreativitás. Ők ezért támogatják ezeket a dolgokat. Mark Zuckerberg például nagy pénzeket fektet az oktatásba, de egyrészt nem tudom, hogy ki adja neki a tanácsokat, hogy milyen módszerekbe fektessen, másrészt azt sem tudom, hogy ki választotta meg. Ez az egyik baj, hogy

akiknek nagyon sok pénze van, azt hiszik, hogy csak ezért ők dönthetnek arról, hogy milyen a jó oktatás, miközben ennek egy demokratikus vita alapján kéne eldőlnie.

Arra a kérdésre, hogy hogyan lehet elérni, hogy a politika eljusson oda, hogy alkalmazzák a módszert, annyit tudok mondani, hogy választani kell, és jól kell választani.

De egyébként drágább egy ilyen iskolát fenntartani és működtetni?

Fenntartani nem hiszem, de drágább felkészíteni a tanárokat arra, hogy ilyen módszer alapján tanítsanak, és drágább megteremteni nekik azt a támogató környezetet, amiben jól tudnak tanítani. Tegnap például amikor a Mester utcai iskolában voltunk, ahol szintén ezt alkalmazzák, nagyon lelkesek voltak az emberek. A tanárok többnyire azért tanárok, mert szeretik a gyerekeket, és jót akarnak tenni, de sokszor egyszerűen nem hagyjuk nekik.

Sokat lehet most arról olvasni, hogy a számítógépeket és az okoseszközöket egyre nagyobb arányban lehet majd használni az oktatásban. Mit gondol, hogy lehet ebbe a rendszerbe integrálni az ilyen eszközöket és hogyan változtatja ez meg a tanár szerepét?

Ez most az új nagy kérdés, és nagyon kíváncsi vagyok, hogy ezzel mi lesz. Azt hiszem, hogy nagyon jó dolgokra lehet ilyen okoseszközöket használni, de nem fogják ezek kiváltani a tanárokat. A tanulás egy társas aktus. Nem tudok egyedül tanulni, még ha olvasok is valamit, akkor is interakcióban vagyok, azzal, aki azt írta. Nem lehet egyedül tanulni, ha kérdéseim vannak, muszáj egy emberrel beszélni.

A Google-nek mindenre van válasza, de csak megadja a választ, nem tanít meg kritikusan gondolkodni. Már az 50-es években is próbálkoztak amúgy azzal, hogy gépekkel tanítsák az embereket, elég Skinner tanító dobozára gondolni, ami nagyon divatos ötlet volt akkoriban, de nem vitt minket sehová. Az okoseszközök nagyon fontosak, fontos, hogy megtanulják azokat használni a gyerekek, mert ez új lehetőségeket nyit meg, de nem helyettesíti a tanárt.

Ön szerint amit ma az iskolákban tanulnak a gyerekek - akár a “normál” iskolákban, akár azokban, ahol az ön módszerét használják - az mennyire készíti fel a gyerekeket arra, hogy a jövő munkaerőpiacán dolgozzanak?

Ez attól is függ, hogy ki mit kap otthonról és hogy milyen iskolában vannak. Azok a gyerekek, akik sok mindent tanulnak, sokféle dolgot csinálnak, viszik őket ide-oda a szülők vagy az iskolák, azok rendben lesznek. A gyerekek másik fele viszont nem, mert nem kapja meg ezeket a lehetőségeket. Ezen kívül az is baj, hogy bár mindenhol nagyjából megtanítják a gyerekeknek a földrajzot, a fizikát, a történelmet – bár hogy abban mit tanulnak, azt mindig átírják –, de nem tanítják meg a gyerekeket kritikusan gondolkodni.

Forrás: http://index.hu/gazdasag/2016/05/16/rachel_lotan_iskola_befogado_oktatas/

Melyik stressztípusba tartozol? Íme a megoldás

Ha megtudod melyik stressztípusba tartozol, megtalálhatod azt a legjobb módszert, melynek segítségével hatékonyan lazíthatsz! 
Ha...
- a feszültségtől gyakran megfájdul a fejed
- nehezen lazítasz
- folyton aggodalmaskodsz, tele vagy feszültséggel
Az ebbe a csoportba tartozó embereknek szervezetében különösen magas a stresszhormon (kortizol) szintje. Hogy ez mit jelent valójában? Egyszerre több feladatot végzel és szinte képtelen vagy lazítani. Amikor hazaérsz, akkor sem a távirányítóért, hanem a telefonodért nyúlsz, hogy ellenőrizd a másnapi teendőidet.
Megoldás: gyalogolj vagy fuss egy barátoddal!
Az aerob mozgások tökéletesek tested kortizolszintjének redukálásához. Így tehát a stressz csökkentéséhez keress valamilyen mozgást, amit élvzel: gyorsgyaloglás, sziklamászás, kerékpározás – és vidd magaddal az egyik barátodat is. Hogy miért van szükséged társaságra? Ő megakadályoz abban, hogy aggodalmaskodni kezdj a munkád miatt. Még jobb, ha közben kicsit beszélgetni is tudtok. Ha ráadásul be tudod iktatni a sportot reggelre, azzal segíthetsz magadon a legtöbbet, ugyanis nem csak frissen indulhatsz neki a napnak, hanem ilyenkor támadhatsz a leghatékonyabban, ugyanis a test kortizolszintje ilyenkor a legmagasabb.
Ha...
- rendszeresen megmagyarázhatatlan fájdalmakkal küzdesz
- reggelente képtelen vagy kikelni az ágyból
- a legkisebb stresszre is rosszul reagálsz
Megdöbbentő, de a testedben nem termelődik elég kortizol! Ez azért rossz, mert a stresszhormonnak jó hatása is van: segít az immunrendszered felpörgetésében. Ennek hiányában tehát szervezeted nem tud jó eséllyel küzdeni a betegségek és fájdalmakkal szemben.
Megoldás: egyél csokit!
A legalább 70%-os kakaótartalmú fekete csokoládé növeli az endorfin nevű boldogsághormonokat a szervezetedben, amely szakértők szerint az apró fájdalmak leküzdésébnen is hatásos. Emellett érdemes valamilyen olyan tevékenységet végezned, mondjuk jógázz vagy meditálj, mert ez nem csak arra jó, hogy helyreállítja a stresszválaszt a szervezetedben, segít ellazulni, segít a jelenben maradni, hanem az immunrendszeredet is megerősíti.
Ha...
- ambiciózus vagy, hajszolod a sikert
- hétvégenként szinte összeomlasz a fáradtságtól
- folyamatosan mozgásban vagy
Nem csak a stresszhormon szintje magas a testedben, hanem erős a paraszimpatikus idegrenszered is, amely a test nyugalmi állapotáért felel. Ennek eredményeként nem érzed a határaidat: szinte a végkimerülésig hajszolod magad, rendszeresen túlórázol és egyszerre egymillió dologgal fogalalkozol. Nem tudsz lazítani, hanem a kimerültségtől egyszerűen összeomlasz, és jó sok időre van szükséged ahhoz, hogy újra összeszedd magad.
Megoldás: egyél tojást reggelire!
Az úgynevezett esszenciális fehérjék nagy szerepet játszanak az idegingerek átviteléhez szükséges vegyületek képzésében ( pl. dopamin, norepinefrin), amelyek a stressz hatására jelentősen csökkennek a szervezetben, illetve egyben a központi idegrendszerre hatva fájdalomcsillapítóként is működnek. Fogyassz tehát rendszeresen fehérjedús ételeket ( hal, csirke, sovány marhahús, tökmag, mogyoró, gomolya túró, szezámmag és teljes kiőrlésű gabonafélék), hogy megelőzd a kiégést.
Ha...
- nehezen fejezed ki az érzelmeidet
- gyakran érzed magad letargikusnak, amikor semmi sem érdekel
- csak ritkán élsz meg intenzív érzelmeket
Ebben a ritka esetben a te paraszimpatikus (nyugalomért felelős) idegrendszered igencsak aktív. A jó hír, hogy ritkán tapasztalsz érzelmi hullámvölgyeket, ugyanakkor ez azt is jelenti, hogy gyakran annyira közömbös és kedvetlen vagy, hogy nem tudod megmondani, mire is vágysz valójában.
Megoldás: vezess naplót!
Közelebb kerülhetsz önmagadhoz és az érzelmeidhez, ha rendszeresen naplót vezetsz. Nem kell hosszú sorokat a papírra vetned, Amennyiben naponta csak két sort írsz arról mit érzel, milyen érzelmet fojtottál magadba, már az sokat segíthet abban, hogy jobban ki tudd fejezni magad. Meglátod örömtelibb életed lesz, és nem fogod azt érezni, hogy valaki másnak az életét éled.
Forrás: http://www.astronet.hu

........................

Könyv, CD ajánló stresszkezelésre és megelőzésre itt!

 Látom mint női mentor mennyire nehéz a szülőknek és mint gyerek coach látom a gyerekek nehézségeit is.Gyerek és ifjúsági coachingról itt találsz bővebb információt az oldalamon.

Csáki Kriszti 🌸
Női mentor
Life coach
Gyerek coach
💎 ANYA BALANCE csomag

Csatlakozz TE is a Boldog Anya, Boldog Nő ingyenes csoportunkhoz itt. Több órás ingyenes anyagot találsz már most és folyamatosan hozom az új anyagokat is.

 

9z5a4672.jpg

 

Ha TE úgy érzed, hogy a konkrét esetedre szeretnél egyénre szabott, egyedi megoldásokat – jelentkezz az INGYENES 45 perces konzultációra átbeszéljük az adott nehézségeidet és én elmondom, hogy milyen eszközökkel tudok segíteni. Egy akciótervet alakítunk ki a jelenlegi nehézségedre.

Foglalj itt 45 perces INGYENES konzultációra!

Láthatatlan kapocs anya és gyermeke között + könyv ajánló

 Az alábbi videón egy nagyon kedves kísérletet látunk. A gyerekek szemét bekötik, majd egy sor idegen nő közül ki kell választaniuk az Ő anyukájukat.

Vajon minden  gyermek megtalálja saját anyukáját? 

Abból a célból végezték el ezt a kísérletet, hogy bebizonyítsák, hogy minden nő egyedi és senki máshoz sem hasonlítható. Valamint rámutattak arra, hogy anya és gyermeke között olyan láthatatlan kapocs van, ami szemmel nem látható mégis ott van és nem lehet elszakítani.

A gyerekek csukott szemmel, csak a tapintásuk, szaglásuk és megérzésük segítségével megismerték egytől egyik az Ő anyukájukat. 

Nézd meg a gyermekek boldog arcát, milyen boldogan mosolyognak és megnyugszanak mikor rátalálnak az anyukájukra. 

Forrás: www.pandora.net

----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

A különleges könyvet szeretnék a figyelmetekbe ajánlani, ami szintén egy láthatatlan érzésről szól vagyis a láthatatlan fonalról ami összeköt bennünket a szeretteinkkel. A láthatatlan fonal című könyvet dr Vekerdy Tamás ajánlásával:

Azokat, akik szeretik egymást, összeköti egy láthatatlan fonal. Akkor is, ha éppen távol vannak egymástól. Sőt, még akkor is, ha az egyikük már nem is él. Aki szeret valakit, soha nem lesz egyedül.

 

szeretteinktől való elszakadás és távollét mindannyiunknak nagyon nehéz élmény, de a gyerekek számára különösen ijesztő és fájdalmas. Márpedig az élet bőségesen teremt olyan alkalmakat, amikor ezt a félelmet és fájdalmat meg kell tapasztalniuk, legyen szó a szülők válásáról, valamelyikük külföldi munkavállalásáról, egy barátság megszakadásáról, vagy egy családtag haláláról.

 

Sőt, van, hogy semmi különös nem történik, a gyermek mégis nagyon szorong a hozzá közelállók elvesztésétől, az egyedül maradástól. Néha annyira, hogy még az elalvástól is fél.

 

Ezt a FÉLELMET ENYHÍTI Patrice Karst lírai szépségű, szívmelengető meséje, mely a világ minden táján meghódítja a kicsiket és nagyokat. Beavat a láthatatlan és elszakíthatatlanul erős fonal titkába, amit csak azok ismerhetnek, akik szeretik egymást. Megnyugtat, vigasztalást és biztonságérzetet ad, segít átvészelni a nehéz korszakokat is.

 

"Ha hiszel a láthatatlan fonal létezésében - van; megjelenik és rángatni is tudod. Próbáld ki! Csodálkozni fogsz..."

Vekerdy Tamás

 

A könyv megvásárolható webáruházunkban (szállítási költség CSAK 790 Ft Pick Pack pontra)

https://netbutik.hu/spd/N014/A-lathatatlan-fonal

 

Csak óvatosan a “ne csináld”-okkal!

Ebből a cikkből megtudjuk, hogy mit okoz a gyermek lelkével a negatív felszólítás, azaz, hogy mit ne csináljanak. “Ne zörögj a tányérral!“, “Ne szórd szanaszét a legókat!“, “Ne piszkáld a tesódat!“ Mit mondjunk helyette?  Miért kell pozitívan megfogalmazni a mondandónkat?

Néha olyan jó lenne kívülről látni magunkat! Emlékszem, ez a gondolat akkor ütött szöget a fejemben, amikor egyszer azon kaptam magam, hogy a gyerekeimhez intézett mondataim jóóó nagy része felszólítás. Jobban mondva negatív felszólítás, azaz, hogy mit ne csináljanak. “Ne zörögj a tányérral!“, “Ne szórd szanaszét a legókat!“, “Ne piszkáld a tesódat!“, stb. Ugye nem kell folytatnom, ismerős a helyzet?

Aztán elgondolkodtam rajta, hogy milyen sok helyen olvastam, hallottam már, hogy a vágyainkat, elérni kívánt céljainkat pozitívan kell megfogalmaznunk, mert az elménk csak a kijelentéseket észleli, azt, hogy negatív elöljáróval mondom a mondatot nem jelent semmit. (Csak egy személyes megjegyzés: amikor az akkor kétéves fiam szemölcseit bódításban -altatásszerű állapotban- kellett eltávolítani, az orvos megkért, hogy legyek bent és bátorítsam Bencét. Én fogtam a kezét és a fülébe duruzsoltam, hogy nem lesz semmi baj. Ekkor az orvos rám nézett, és nagyon kedvesen, mosolygósan megkért, ne ezt mondjam, mert ebből csak annyi megy át a gyereknek, hogy “baj“. Inkább pozitívan fogalmazzam meg a mondandómat: “Minden rendben van, biztonságban vagy“).

Tehát leesett a tantusz, hogy ha magamnak, mint felnőttnek is pozitív állításokat kell mondanom, akkor ez mennyirehatványozottan igaz a gyerekek esetében! Arról nem is beszélve, hogy ha azt mondom, hogy “Ne zörögj a tányérral!“, akkor a gyerek -egyébként tök logikusan- elkezdi pörgetni, vagy kormánykeréknek használni, hiszen arra nem terjed ki a felszólítás! (És még szakkönyvekből akarjuk kreatívvá tenni a gyereket. Haha. Hát nem azok veleszületetten?! (: ) Mi meg persze egyre feszültebbek leszünk, mert miért nem képes nyugodtan megvárni amíg kiszedem az ebédet, mikor már háromszor szóltam neki?! Hát igen, csak épp nem azt kértem, hogy nyugodtan várjon, hanem azt, hogy ne zörögjön. Ha nem azt mondom, hogy nyugodtan várjon, akkor miért is várom el tőle, hogy így tegyen?! (Csak halkan jegyzem meg, pont ez a kommunikációs bibi, mármint hogy nem azt mondom ki, amit szeretnék sok-sok problémához vezethet felnőttek, párkapcsolatok esetén is…)

Szóval úgy döntöttem, mielőtt szólok a gyerekekhez megpróbálom felülvizsgálni magam:

1. Kerülöm a negatív felszólításokat. (“Ne csorgasd ki a vizet a kádból!”)

2. Megpróbálom pozitívan megfogalmazni a kéréseimet(“Próbálj úgy játszani, hogy bent maradjon a víz a kádban!”)

3. Törekszem rá, hogy ha lehetséges felszólítások helyett választási lehetőséget kínáljak fel. (“A kis kannával vagy a halacskákkal akarsz játszani a vízben? De úgy játsszunk, hogy a víz bent maradjon a kádban, jó?”) Ezáltal sokkal inkább úgy érezhetik a gyerekek, hogy van beleszólásuk a saját életük irányításába. És ez így is van. El tudom képzelni, hogy ez a fajta kommunikáció szülő és gyereke között milyen fontos lehet kamaszkorban!

Nem mondom, hogy könnyű ez az egyszerűnek látszó feladat. Főleg, ha fáradt vagyok, vagy ezer dologra kell egyszerre figyelnem, simán belecsúszom a régi, berögzült szokásokba és csak úgy röpködnek a “Ne csináld“-ok. Viszont ilyenkor mindig eszembe jut, hogy már az félsiker, ha ezt észreveszem magamon, és hogy másnap újra lesz egy nap, amikor újra próbálhatok pozitívan megnyilvánulni.

A gyerekeitek nevében remélem, sokan követik a példámat! (:

írta: Hanula Erika

Forrás : Csupaszív magazin

 

 

A boldogság, mint tantárgy - learning world

 

"Pozitív oktatás, boldogságra nevelés - ezek egy új oktatási trend kulcsszavai. De lehetséges-e a boldogságot tanítani? 

*Ausztrália: pozitív pszichológia*

Az ausztrál Geelong Általános Iskolában a diákok napjait áthatja az úgynevezett pozitív oktatás szellemisége. A pszichológia legújabb eredményeivel dolgozó tanárok célja csökkenteni a diákok szorongását, növelni az önbizalmukat és segíteni a gyerekeknek, hogy jobban teljesítsenek az iskolában. Meditációval, állandó stressz-szint méréssel és ..."

Forrás: euronews

Az alábbi linken meditációs CD-ket talál gyerekeknek és felnőtteknek egyaránt:

https://netbutik.hu/shop_search.php?search=medit%C3%A1ci%C3%B3

 

 

Egy másik saját blogom

Kedves blog olvasóim!

A netbutik.blogon kívül van egy másik blogom is amit a figyelmetekbe szeretném ajánlani.

Hiszem azt, hogy az egészségünk megtartásához fontos a testet, lelket és a szellemet fejleszteni és egyensúlyban tartani.

Ennek érdekében készítettem a http://testlelekszellem.blog.hu/  blogot, ahol összegyűjtöttem azokat az írásokat amelyek segítségünkre lehet az egészségünk megőrzéséhez esetleg meggyógyításához.

Remélem hasznotokra lesz.

 

 

süti beállítások módosítása