Pál Feri atya intelmei fiataloknak, kisebbeknek, nagyobbaknak a szerelemről és annak "háromszögéről", úgy mint: szenvedély, intimitás és elköteleződés.
Forrás: https://www.youtube.com/watch?v=k1PGmDlY2N8
Amennyiben érdekesnek találod a témát figyelmedbe ajánlom az alábbi könyvet:
Forrás: Dreamstime
Kell egy ember, legalább egy, akivel igazságviszonyba kerülök. Akinek el lehet mondani mindent. Aki meghallgat, és az őszinteségét elviselem.
Lényegében ez a jó házasság titka. Ha nem erre épül, lehetnek szép korszakai, lehet benne szerelem, testi öröm, ölelés, jöhetnek még gyerekek is, de ha hozzáférhetetlenek maradunk egymás számára, a házasság megbukik. Hosszú ideig nem lehet valakivel élni, akivel nem igazságviszonyban vagyok. Nem lehet mellette megöregedni.
A szeretetben sok gyengédség és jóság és öröm lehet, még illúziók is, de ha igazi a szeretet, akkor kérlelhetetlen.
Mindent megtudunk egymásról, amit mások elől, sokszor még önmagunk elől is eldugunk. Ezért kevés a jó házasság, és ezért olyan törékeny. Másfajta társadalmi kapcsolatokban lehet hazugságban élni. A többi embernek mást mondok, mint otthon: az élet színjátékába ez belefér. De mi ezt nem tehetjük meg, mert túl közel élünk egymáshoz.
Forrás: www.life.hu
A fenti riport egy régi felvétel, hiszen a könyv nem most került a könyvesboltok polcára.
Miben segít neked ez a könyv?
Abban, hogy jobban megértsd önmagad, a párodat, a kapcsolatot amiben éppen élsz.Miközben olvastam a könyvet olyan AHA értem már... gondolatom támadt. Mint mikor helyre kerül a puzzle.
Részlet a könyvből:
"Vajon miért szeretünk bele mindig hasonló karakterű emberekbe? Ezt sokan úgy fejezik ki: 'Hihetetlen, hogy én mindig ezeket a pasikat vagy csajokat vonzom be!' Zseniális tudattalan érzékkel szeretünk bele azokba, akikkel aztán végig tudjuk élni ugyanazokat a hiányokkal és sérelmekkel teli helyzeteket, amelyekből még nem gyógyultunk ki. Ezek nem tudatos választások, de nincs bennük semmi misztikum, hiszen a sebzett ember gyerekkorától kezdve megtanult ráhangolódni az apukájára vagy anyukájára, aki föltehetően maga is hiánymotivált volt, adott esetben szenvedélybeteg vagy társfüggő. Csalhatatlanul tudja tehát kiszúrni ezeket az embereket, és számára ők lesznek vonzóak, mert ismerősek, és már megtanult velük élni. Ezt úgy szokták kifejezni: igen, az eszemmel tudom, hogy azzal a másikkal jobban járnék, de nem tudok belé szerelmes lenni. Ő viszont elemi szinten vonz, bár nem értem, miért, hiszen katasztrofális választás. Nem arról van szó azonban, hogy az ilyen illető peches és szerencsétlen, hanem arról, hogy sebzett, és ez a vonzalmaira is kiterjed."
"Miképp lehet egészen megakadt, ellehetetlenült kapcsolatokat gyógyítani egy szál magamban? Mit kezdhetek, ha úgy érzem, hogy nem tudok valakivel zöld ágra vergődni, mert ha csak meglátom, már tombol bennem a neurotikus allergia? Leülök egy székre, és kiteszek egy másikat, amelyik szimbolikusan azé a valakié, aki az allergiás tüneteimet okozza. Ezután elmondom neki, hogy mi az, amitől megbolondulok vele kapcsolatban. Fontos, hogy nyersen őszinte legyek, azt is kimondjam, amit sose mondanék, ha ő tényleg ott ülne velem szemben. Ezzel nem bántom meg őt, hiszen egy széknek beszélek. Ezután átülök a másik székbe, és a másik személy helyett válaszolok magamnak az elhangzottakra, és például azt mondom: "Fájt, ahogy beszéltél velem!" Fontos látni, hogy ez nem szerep, és nem is együttérzés, mert ilyenkor a másik bőrébe bújok, az ő helyében élem meg magam. Többször is megtapasztaltam már: ha félórát rászánok erre, akkor jelentős változás áll be egy akár teljesen megfeneklett kapcsolatban is."
CSAK pár napig Ha most kedvezményesen meg tudod rendelni a könyvet (2016.08.18-ig) az alábbi linken (szállítási költség Pick Pack Pontra csak 790 Ft)
Megrendelem a A magánytól az összetartozásig című könyvet 3.490 Ft helyett 3,190 Ft-ért
Sara Rose (Patricia Heaton) és vőlegénye azt tervezik, hogy kibővítik a családi szőlőbirtokot úgy, hogy megveszik a szomszéd, Nick (Tony Lo Bianco) földjét. Egy régi eljegyzési gyűrű felbukkanása azonban felfed egy szenvedélyes történetet, mely Nicket és Sara anyját köti össze. Amint az ingatlan ügylet megvalósulása veszélybe kerül, Sara azon kapja magát, hogy vonzódik Nick unokaöccséhez, Tonyhoz (Vincent Spano) és gondosan szőtt tervei összekuszálódnak.
A teljes film az alábbi linken megnézheted:
Vajon mit lát a feleség a férj tekintetében? És miért vált a nőből szabadságharcos a férfi oldalán? Müller Péter heti jegyzete arról, hogy a párkapcsolat miért alkímia, és mi hogyan változunk benne.
Most olyasmit teszek, amit nem szabad. Nem szabad a két nemről külön beszélni. Egyrészt, mert Férfi és Nő mindenkiben benne van. Ha mélyebbre nézel magadban, látod, hogy lényednek legbenső rétege már nem "férfi" vagy "női" lelkület. Másrészt, mert kölcsönösen egymásban élünk: egy férfiről meg lehet mondani, milyen a felesége, és egy nőről is, hogy milyen "férfikezekben" van.
Tudod, mennyire lesugárzik rólunk a társunk? Vagy ha nincs, a magányunk? Régóta figyelem ezt a sugárzást. Egy nő, ha jól éli meg a magányát, kifejezetten megszépül. Az anyaságtól is persze, de főleg, ha egy olyan férfi mellett él, akinek a lénye gazdagítja. Egy nőn látszik, milyen "kezekben van". És az asszony hatását is látni a férfin. Lehúzhatja, föl is emelheti a férjét. Például úgy, hogy nem engedi méltatlan dolgokat művelni. Minden, de minden látszik rajtunk! Még az éjszakai szeretkezés minősége is. Ne feledd, hogy a párkapcsolat: alkímia, ahol egymást kölcsönösen átváltoztatjuk.
Egyszerre vagyunk varázslók és elvarázsoltak.
Íme, néhány felelőtlen jegyzet, külön a mai nőkről.
Mivel póluscsere történt, a nők vállalták föl manapság az elárult férfi tulajdonságokat. Övéké lett a spirituális oldal. Többet olvasnak lélektani, vallási vagy ezoterikus műveket. De még szépirodalmat is. Sok nő panaszkodik, hogy a társa "nem érti meg". Nem érdeklődik az élet mélyebb, lelki kérdései iránt. Leragadt a létharcban, a "hajtásban", az anyagi síkon folytatott háborúkban. Itt éli meg kudarcait vagy diadalát. Nem ér rá "lelkizni", főleg fölnézni az Égre. "Mutterialista" lett. Nejének szellemi érdeklődését lenézi, sőt, néha hülyeségnek tartja.
A könyvpiac színvonala persze különböző. A gagyitól a valódiig minden található itt. De a test és lélek harmonizálása, az egészséges életmód, az örök emberi értékeknek, a boldogságnak, a szeretetnek, a halhatatlanságnak, az élet értelmének a keresése, de még a saját lelkének a megértése is jellemzőbb a nőkre, mint a férfiakra.
Sok párkapcsolatot ismertem meg. Kevés volt közöttük az olyan, ahol ne a nő lett volna a "mélyebben látó", a bölcsebb, a szellemibb.
A mutterialista férfi nem nőtt fel egészen - ezért a mai nőnek gyakran kell a férjével anyaszerepet játszani. Ebben a helyzetben sajnos számolnia kell azzal, hogy nem a férje az, aki a legjobban megérti őt.
Egy ideális párkapcsolatban a férj az, aki a feleségét a legjobban ismeri. Ez ma ritkán van így.
A nők többsége a mélyebb dolgokat - vagyis a lelki kérdéseket - rendszerint nem a férjével, hanem a barátnőjével beszéli meg.
Ha valaki kutatja a gyorsan terjedő "melegség" okát, tanácsolom, elsősorban itt keresse, és csak aztán a szexualitásban és a genetikában. A nő jobban megérti a nőt - sorstársak lettek. Bajtársak. Barátok. Segítenek egymásnak élni, még akkor is, ha a testi kapcsolatuk régen megszakadt már.
A valódi, tehát az eredeti helyzet - ami régóta csak az álmainkban él már! -, hogy egy nőt senki sem érthet meg úgy, mint a férfi, akivel él. Az "igazi" férfi rendelkezett még értő tekintettel. Feleségének látta a lelkét. Gondolatát kitalálta. Még a fülcimpájának érzékenységét is érezte.
Az anyja nem ismerte úgy a nőt, mint a férje. (Ennek emléke, hogy a Biblia "megismerésnek" nevezi a szeretkezést.) Belenézni egy férfiszembe azt jelentette az asszonynak, hogy íriszében ott tükröződött egész valója - csak Isten tudott úgy nézni rá, mint egy szerető férfi. Tudom, hogy ez egy botrányosan "cikis" mondat - de ha egy nő szerelmes, ma is így érzi: cikisen! Nincs olyan pszichológus vagy párkapcsolati tanácsadó, aki ezt a pillantást pótolhatná.
Ilyen ugyanis a valódi férfitekintet. Látó. Értő. Megismerő. Szemünk azonban, amellyel manapság nézünk, nem ilyen.
A felborult világunkban a nők sorsszerepe lett a magasabb értékek keresése.
A másik: a szabadságharcosé. Az eltorzult férfivilág évezredek óta egyre ocsmányabbul bánt a nőkkel. Most, az idők végén elérkezett a lázadás pillanata.
Sok nő igyekszik a saját lábára állni. Ha kell, magányosan éli az életét. Nem jó, de inkább egyedül. Bebizonyítják, hogy ebben a könyörtelen létküzdelemben a férfiaknál sokkal erősebbek, keményebbek és kíméletlenebbek is tudnak lenni. Elő tudnak bányászni magukból olyan erőket, melyek már nem az anya- vagy a szeretőszerephez tartoznak.
"Nekem a férfi csakis az ágyban kell... - mondta egy nőismerősöm. - Arra, hogy igazi társam legyen, ti már nem vagytok alkalmasak. Ne haragudj."
A nők forradalmáról sok könyvet írtak.
Egy biztos. Az uralkodó férfiszemléleten szemernyit se tudnak változtatni. Mert attól a pillanattól fogva, hogy egy nő társadalmi hatalomhoz jut, kénytelen férfieszközökkel küzdeni, és éppen a női értékeit nem tudja érvényre juttatni. (Ha egyáltalán nem torzulnak el benne a felismerhetetlenségig! Ez a hatalom ára.) Teljesen mindegy, hány nő ül a parlamentben. A világot a torz Jang működteti. Ha minden képviselő, az összes államtitkár és miniszterelnök is nő lenne, akkor sem tudnák női módon vezetni az országot, mert nem ez a világrend.
A Mária evangéliuma c. operánk végén, mely a női sors megalázottságáról és tragikus nagyságáról szól, azt énekli János apostol:
"Jöjjön el az anyák kora, végre!"
Messze van még.
Forrás: http://www.life.hu/sztarszerzok/muller-peter/20110509-hol-vagytok-noies-nok-muller-peter-irasa.html
...................................................................................................................................
Figyelmedbe szeretném ajánlani a szerző könyveit:
Ha szerelmes vagy valakibe, olyasmit látsz benne, amit mások nem látnak. És te sem fogod majd, attól a másodperctől kezdve, amikor megszűnik a szerelmed. Visszaszürkül, visszacsúnyul, jelentéktelenné válik. A szív szemével nézni azt jelenti, hogy fölfelé látunk; magasabbra és eszményítve. Ez néha azt is jelenti, hogy szépnek látunk egy kifejezetten csúnya embert: „Nekem szép!” És férfiasnak a férfiatlant, nőiesnek a nőietlent. Tudom, mire gondolsz. Hogy ilyenkor áltatjuk magunkat. „Idealizáljuk” a valóságot. Rávetítjük valakire az eszményünket, ami valójában nincs is benne.
De én azt kérdezem tőled: Honnan tudod, hogy valójában mi van benne? Azt mondod: valójában sokkal szürkébb, sivárabb, jelentéktelenebb. Valójában sokkal több rossz tulajdonság van benne. Hitványabb. Erre én azt kérdem tőled: Biztos vagy benne?! Biztos vagy benne, hogy olyanok vagyunk, ahogy szívtelenül látjuk egymást? Nem tapasztaltál még olyat, hogy egy nő, akit nagyon szeretnek, kifejezetten megszépül? Nem láttad néha az arcán, a bőrén, hogy megszépül? Megnemesedik. Ragyogóbb lesz. Nem tapasztaltad még, hogy egy arcon látni lehet, ha valaki szereti? És persze azt is, ha ő szeret. És egy férfi , akit gyenge volt, erősebbé válik, pusztán attól, hogy valaki a szív szemével nézi őt?
Én például gyáva kisgyerek voltam, de mivel anyám és minden nő, aki szeretett, nem annak látott, sokkal bátrabb lettem! Nem mondom, hogy oroszlán, de bátrabb, mint ahogy az életben valamikor elindultam. Megerősödtem, mert elhittem nekik, hogy jobban ismernek, mint én magamat…. Szeretetben élni azt jelenti, hogy egymást nemcsak többnek látjuk, de föl is emeljük! Szeretetteljes légkörben a képességeink felfokozódnak. Megszépülünk, megnemesedünk. A legjobb jön ki belőlünk…
Részlet a SzeretetKönyvből
A könyv megvásárolható (akár ingyenes kiszállítással) az alábbi képre kattintva:
Vannak emberek, akiket egy időre ajándékba kapunk, hogy elkísérjük élete egy szakaszán. Nem igazán azért, hogy birtokoljuk vagy uralkodjunk felette. Meg azért sem, hogy tanácsainkkal megfojtsuk. Néha csak azért, hogy menjünk mellette. Átláthatóan.Az igazi találkozások pillanatában belopakodunk egymás életébe, és a lelkünk jót ücsörög egymásnál. Ugyanarra a dalra rezdülünk. Érezzük egymást.Az emberek azt mondják, hogy nem szeretnek szenvedni. Én mégis szeretek. Szeretem, ha valaki eszeveszetten hiányzik. Ha ott lappang az a torokszorító érzés minden porcikámban, hogy mindent odaadnék abban a pillanatban, hogy újra találkozzak vele. Érezzem újra ugyanazt a dallamot a lelkemben. Az ő dallamát és az ő rezdülését. Van ezekben a találkozásokban is valami nagyszerű és megdöbbentően furcsa. Az élet összehoz két embert itt vagy amott, mintha a véletlen játéka volna csupán, aztán összeköti őket egy láthatatlan szövedékkel. Hogy aztán sohase felejtsük el azt a dallamot, azt az illatot, azt a hangulatot, amit elénk terelt, és azokat az érzéseket, amiket a lelkünkbe csempészett.
Müller Péter
"Ha az édesanyánk életünk első fél évében eleget hordoz a testén, akkor az idegrendszerünkben kialakul egy olyan rendszer – tulajdonképpen egy biológiai anya –, amely stresszhelyzetekben védi a szervezetünket. Olyan, mint a lengéscsillapító, arra szolgál, hogy ha megrázkódtatás ér bennünket, akkor ne omoljunk össze, ne reagáljunk szélsőségesen, hanem viszonylag kicsi legyen a kilengés, és ne károsítsa a szervezetünket.
Az egészségpszichológia kimutatta, hogy ha a babát az anya az első fél évben a lehető leggyakrabban magával hordozza – nagyszerű hordozókendők vannak erre a célra –, akkor a gyereknek a későbbiekben nagyobb tűrőképességű lesz az idegrendszere, kisebb valószínűséggel lesznek pszichoszomatikus betegségei."
Prof. Dr. Bagdy Emőke: Hogyan lehetnénk boldogabbak? - részlet a könyvből
Az alábbi képre kattintva bővebb infót találsz:
