Elhagyott? Rövid idő alatt beleszerettél és mégis elment? Hetekig sírtál minden nap, szerelmes zenéket ordíttattál a lakásban, a kocsiban, mindenütt? Félig önkívületi állapotban róttad az utcákat, hogy hátha meglátod valahol? Nem vagy egyedül vele! Olyan nem történhetett veled, ami mással még történt meg. Leittad magad a sárga földig, nem voltál képes másra gondolni, úgy, hogy már hülyének néztek? Már-már azon gondolkoztál, hogy így nincs értelme az életednek, és végzel magaddal? Butaság! Sokan kipróbálták már, lehet hogy te is korábbi életedben. De ezzel sem oldódik meg semmi. A tested marad, te pedig mész a problémával együtt, csak már a test nincs meg, ami segítene a megoldásban. Azon gondolkozol, hogy hogyan tudnád újra látni, amikor tudod, hogy értelmetlen? Vagy goromba lesz, vagy újra felkavarod magad, de csak te húzhatod a rövidet. De nem megy, pedig már mindent kipróbáltál, csak arra vágysz szüntelen, hogy megöleld és megcsókold, hogy érezhesd, hogy veled van? Csak potyognak a könnyeid, és azt sem tudod mit tegyél ebben a helyzetben? Tisztában vagy azzal, hogy szerelmes vagy, mint egy nagyágyú, csak éppen nem viszonozzák az érzéseidet? Tudod azt is, hogy csak akkor lehetsz boldog, ha tényleg elengeded, mert vele nem lehetsz? Azzal is, hogy ez a szerelem-, vagy a "hűség drámája " benned, -mint ahogy Müller Péter írja egyik könyvében-, de azzal sem vagy kisegítve, hogy ezt tudod? Akár így van, akár úgy, a helyzeted nem lesz könnyebb, hacsak nem kezded el radikálisan az elengedés stratégiáját. Adja Isten, hogy sikerüljön! Egyszer talán még boldog lehetsz vele is, ha nem most, esetleg egy következő életedben. Hatalmas tévedés azt hinni, hogy egy életet élünk. Még azok is többet élnek, akik ezt nem hiszik el. Ha logikusan végiggondoljuk életünket, nagyon igazságtalan lenne a sors, ha egyikünk betegnek és szegénynek, a másik gazdagnak és egészségesnek születik. Ez csak egy élet a sok közül, mindannyian egy hosszú út valamelyik ösvényén haladunk. Kevés közöttünk a fiatal lélek, aki még első életeit éli. Így azokkal az emberekkel, akikkel jelen életben együtt vagyunk, általában már több életben találkoztunk. Azt, hogy jelen életünkben egyikkel, másikkal mi a feladatunk, meg lehet állapítani például a horoszkópból, meg lehet tudni meditációval, de hagyományos módon nemigen. Akikkel találkozunk, azokkal valami feladatot vállaltunk jelen életre, lehet hogy keveset, lehet hogy többet. Tévedés azt hinni, hogy mindenkinek jelen életében a "holtodiglan-holtomiglan" boldogságot kell megtapasztalnia. Ha azt már korábbi életünkben megtettük, akkor "szegény nekünk" jelen életben éppen az önállóság, vagy más, egyéb tanulnivaló akad. Ha megértjük ezt, már nem is fogjuk annyira sajnálni magunkat, mint ahogy eddig tettük.
A párkapcsolatok az ember életében valameddig tartanak. Egyikünknek az egész életét egy társsal kell leélnie, más az önállósodás kínjait éli éppen. Ahogy Müller Péter írja:
" ...hogy több, legyél, szabad ".
Ezt nagyon nehéz megérteni, mivel a léleknek egészen más a megélése, mint egy embernek tudatosan. Lehet, hogy nagy szerelmünk csak egy rövid időre bukkan fel életünkben, vagy felbukkan és újra eltűnik. Ez esetben ennyi idő elég volt, hogy egymásnak átadjunk valamit, ami a másiknak fontos. Ha már több életet éltünk együtt, akkor nagyon erős lehet a kötődés a két lélek között, ami tudattalan érzelmekben jut kifejezésre. Lehet, hogy egyikünk nem tudja, miért érez olyan furcsán a másikkal szemben, miért fél esetleg tőle, miért szégyelli magát annyira, mért féltékeny rá stb., mikor jelen életben nem is történt semmi olyan, ami ezeket megmagyarázná. Ezek az érzések mind korábbi életek következményei, és egy idő után szükségessé válhat, hogy a lelkek elszakítsák korábbi életeik kötelékeit. Ezek az elszakítások még akkor is hatalmas szenvedéssel járnak, ha az ember pontosan tudja, hogy ez feladat, hogy ezt meg kell tennie. Ember legyen a talpán, aki ilyen szinten képes az érzéseit kezelni, akiben fel nem merül ilyenkor, a "csak még egyetlen egyszer szeretnék vele lenni" érzése. Pedig ha engedni kell, akkor engedni kell, mert ha nem így lenne, akkor nem kellene. Ez okosan hangzik, de így van. Az elengedés azoknak a kötelékeknek a felszámolása, ami a lelkeket együtt tartotta, és adott esetben ahhoz is segítség, hogy később, ha szeretnék, minden megkötés és karma nélkül újra együtt lehessenek. Tisztázzuk azt, hogy mikor kell valakit elengedni? Akkor ha már semmilyen esély nincs arra, hogy a kapcsolat rendeződjön, ha a másik mereven elzárkózik minden elől, és ha már tényleg úgy érezzük, hogy nincs értelme a további harcnak. Ez a horoszkópban a 8. házba eső aszcendens, esetleg születési uralkodó, vagy hasonló esetén sejthető. Szintén nem megnyugtató állás az Uránusszal való személyes bolygó együttállása, ahol az Uránusz az egyik, a személyes bolygó a másik fél tulajdona. A deszcendens közeli Hold állás a másik fél részéről habár jelezhet szimpátiát, de változást is a deszcendens tulajdonos külvilágában, annyi időegység múlva, ahány fokra áll a Hold a nevezett tengelytől.
Az elengedés mögött egyfajta lelki felszabadulás is állhat, például az egyik fél korábbi életben kiszolgáltatott volt a másiknak, túl szorosan kötötték egymást magukhoz, ami szintén felismerhető az összehasonlító képletekben. Mit tegyünk tehát? A legfontosabb, hogy adjuk ki magunkból az érzéseket. Vonuljunk el, vagy keressünk alkalmas helyet arra, hogy kisírjuk, kiüvöltsük magunkból a fájdalmat. Ez még férfiak esetében is fontos. Felejtsük el a "nagy fiú nem sír" gyermekkori intelmeket, amelyek habár jó szándékkal szóltak hozzánk, de messze távol álltak az emberi realitásoktól. Hallgassunk zenét, írjuk, vagy beszéljük ki magunkból, amit lehet. Tartózkodjunk a szidalmazástól. Ennek oka egyrészt, hogy úgyse hinnénk el, másrészt, hogy felesleges karmát gyártunk vele. Nem zárható ki ugyanis, hogy nekünk most azért kell az elhagyást megtapasztalnunk, mert korábbi életben mi hagytuk el, bántottuk meg a másikat, vagy valami hasonló esemény történt. Igyekezzünk nem gondolni szerelmünkre. Ha eszünkbe jut, mondjuk:
"Szeretlek és megbocsátok, elengedlek békével."
Tegyük ezt addig, amíg valóban a megbocsátás érzése szállja meg lelkünket. Próbálhatjuk ugyanezt elalvás előtt, vagy meditációban. Nagyon hatásos még a Bach-virágterápiás eszencia kineziológiai oldással. Ezzel a partnerrel kapcsolatos negatív érzéseket lehet kitisztítani. Tudatosítsuk, hogy az igazi szeretet nem fáj, az igazi szeretet elenged, és azt nézi, mi a jó a másiknak. Amennyiben igazán szeretjük, és neki nem jó velünk, akkor ezt zokszó nélkül el tudjuk viselni. Ha érzünk valami szorítót, akkor lelki szinten sértődöttek, csalódottak lehetünk. Tegyünk ellene, hogy ne érezzünk így. Szórjuk a másikra az áldást és szeretetet, hogy könnyebb legyen nekünk is. Gondoljunk arra, hogy egyszer odaállhatunk elé és azt mondhatjuk:
" Nagyon szeretlek, de el kellett engedjelek, mert tudtam, hogy erre volt szükségünk. Remélem egyszer még találkozunk, és akkor boldogok lehetünk egymással."
Forrás: http://www.fejeskrisztina.hu/viragterapia-cikkek/az-elengedes-strategiaja/18896/
ANYA BALANCE csomag
