Azt már tudjuk, hogy DTK-t mi teszi igazán boldoggá; a melltartójának a pólója ujján keresztül történő hanyag levétele. És a múlt heti cikkünkre érkezett reakciókból ítélve a mi főszerkesztőnk ezzel egyáltalán nincs egyedül. Olyannyira, hogy a WMN „ökle”, a mi saját, külön bejáratú kimondóemberünk, Anett is ihletet merített belőle. És összeszedte azt a további nyolc dolgot – mindennapi örömöket, apróságokat, pici, és sokszor bizony mulatságos pozitívumokat, – amelyek szerinte titokban sok-sok nőt boldoggá tesznek. Kormos Anett humorista írása. Amely persze folytatható a kommentekben… hajrá!
–
Induljunk ki abból, amiből nekünk, nőknek ki kell indulni: mind csodásak vagyunk, szépek, tökéletesek, pont olyanok, mintha valamelyik magazinból léptünk volna ki. A bőrünk fehér és hamvas, a combunk feszes és ragyogó, a hajunk selymes-illatos, és úgy áll, mintha egy láthatatlan Hajas László folyamatosan rajta tartaná az ő pici ujjacskáit. Tökéletes feleségek vagyunk, akik terített asztallal várják haza életük párját, és mosogatás után a kötényt azonnal ledobjuk a vadító fehérneműről, hogy a konyhatündérből egy pillanat alatt szexi vadmacskává változzunk.
Szabadidőnkben menüetteket zongorázunk, hárfán pengetünk, virágkötési ismereteinket gyarapítjuk… vagy idegennyelv tudásunkat csiszoljuk, esetleg boldogan, dudorászva süteményt sütünk utódunkkal. Boldogok vagyunk, és ez látszik rajtunk még „azokon” a napokon is.
Tehát mi, nők ilyenek vagyunk.
Épp ezért az alábbiakban felsorolt titkos élvezetek nem a fentiekben körvonalazott tökéletes nő titkos naptárának kiradírozott mondatfoszlányai, hanem csupán az én szánalmas, nőietlen fantazmagóriám arról, mi minden okozhat boldogságot egy nőnek, egy olyan nőnek, amilyen nő „szerencsére” nincs se égen, se földön, se a boltokban kapható kis női határozóban, egy olyan nőnek, amelyik nem is érdemli meg, hogy nő legyen, vagy hogy egyáltalán legyen…
1. Reggeli visszafekvés
Egyesek azt pusmogják, hogy vannak, akik miután minden nem kívánt és kívánt családtag lelépett otthonról, hajlamosak visszafeküdni és alvást művelni. Úgy – figyelj, mert nem mondom el még egyszer – úúúgy, hogy még csak nem is betegek! De tényleg. Se nem lázasak, se nem köhögnek, de még csak hasi görcseik sincsenek. Az ilyen elvetemültek nem törődnek se a temérdek házimunkával, se az előttük, mögöttük, és a mellkasukon tornyosuló egyéb feladatokkal, nem törődnek semmivel, csak leemelik a helyéről a kaputelefont, visszabújnak az ágyba, és hagyják, hogy felmelegedjen a mezítelen talpuk a paplan alatt, majd átadják magukat az édes… akarom mondani a bűnös szendergésnek. Felháborító, komolyan mondom. Hova fajul ez a világ?!
2. Délutáni alvás, amikor mindenki otthon van
Na, ezt már tényleg nem hiszem el. Egyetlen szemtanúval sem találkoztam. Szóbeszéd persze van… de szóbeszéd mindenről van. Na, mindegy, azért megosztom veletek. Azt mondják, hogy vannak, akik úgy vetemednek NAPKÖZBENI alvásra, hogy közben gyerekük meg férjük is van. Otthon! Az ilyen aljadékok egyébként állítólag válogatottabb aljasságokra is képesek, mivel csak így tudják kieszközölni a nyugodt pihenést. Egyesek szerint hajlamosak azt hazudni, hogy fáj valamijük, esetleg rosszul vannak, de a vakmerőbbek képesek eszméletlenséget, sőt halált is színlelni a zavartalanság eléréséhez.
3. Egy gyerek szájából elhangzó kérdés meg nem hallása
Ilyet természetesen egyetlen szülő sem csinál. Soha. A szülő gyermeke minden kérdését meghallja, szakmailag és érzelmileg kimerítően, csilingelő hangon, drágapicimagzatom felütéssel azonnal megválaszolja. A szülő gyermeke számára: lexikon és ikon. Amelyik anya képes úgy tenni, mintha nem hallaná meg a kérdést, hogy a piros miért nem kék… Vagy: hogy aki utoljára hal meg, azt ki temeti el… az kérem, egy alávaló gazember. Az a szülő, amelyik néha elábrándozik róla, hogy ő egy taxisofőr, aki egy plexifallal le tudja választani magáról az utasteret, és az onnan átszűrődő hangokat, megszüntetve ezzel a folyamatos „anyázást”, az… az… nem is tudom, milyen jelzővel illessem a megátalkodottját.
4. Egy sírás és egy „anya” meg nem hallása
Körbejárta a világhálót a történet, hogy az árvaházakban azért nem sírnak a csecsemők, mert megszokták, hogy a sírásukra senki sem reagál. Szívszaggató történet. Épp ezért vitathatatlan tény, hogy egy anyának mindig reagálnia kell arra, ha a gyermeke sír vagy anyát kiált. Akár éjjel történik ez, akár nappal. Akár kéthetes, akár húszéves a picike. Egy anya mindig reagál. A reklámanyuka fölpattan, és könnyedén szökkenve szinte átlibben a kiságyhoz szolgálatra készen, aztán már dúdolja is az icipiciházikót. A sima anya, két basszamegazélethogymegintezvan közben átvonszolja fáradt testét, és idegesen, négykézláb, a kiságy alatt próbálja megkeresni a földre huppant gonosz és csaló cumit. Az okos anya… bocsánat… akarom mondani a semmirekellő, elállatiasodott anya viszont meglöki a férjét. Vaaagy: süketséget színlel. És csak akkor löki meg a férjét, amikor rájön, hogy a férje is ugyanezzel próbálkozik.
5. Kanapén evés, fekve
Na, most ha valami, akkor a kanapén evés undorító. Pláne fekve. Pláne csipszet… vagy jégkrémet… vagy sült kolbászt… pláne éjfél után… Pfujj! Ahogy az ember nyakába szóródnak a morzsák meg a csokidarabok… amelyekből még másnap is lehet szemezgetni egy unalmas megbeszélés alatt. Undorító, komolyan mondom. Ugyanide tartozik a kádban evés. Ki az a disznó, aki beviszi az ételt a kádba? Hogy aztán a füstölt sajtdarabról, amelyik kicsúszott a kezéből, le kelljen fújni a fürdőhabot mielőtt megeszi? Nem és nem! Mindennek a legalja. Akárcsak a nyitott hűtőszekrény előtt lábujjhegyre magasodva úgy beletunkolni a pörköltbe, hogy csak félig toltuk le kenyérhéjjal a lábas tetejét. Plusz hozzá kézzel kimarkolni a nokedlit a műanyag dobozból.
6. Olyasmi vásárlása, ami nem éri meg
Nos, egyes nőkkel (még ha amúgy nem is a vásárlás megszállottjai) olykor megesik, hogy beleszeretnek valamely nem túl praktikus – és főleg nem túl pénztárcakímélő portékába. Persze az ilyen nőknek még van némi lelkiismeretük, így szerelem ide vagy oda, nem mennek tovább a flörtnél. Picit szempillát rebegtetnek, picit megnyalják a szájuk szélét és dobálják a hajukat, de nem adják oda magukat. Őrlődnek, győzködik magukat, értelem és érzelem vív egymással élet-halál harcot. Percekig. De végül mindig győz az érzelem, és újabb pár cipő… vagy táska… vagy sál… vagy bármi – amire semmi szükség, (de legalább jó drága) – kerül a polcra.
7. Késés
A nők (kivéve persze a mintanőket) olykor megkapják, hogy mindig mindenhonnan késnek. Ezt a női természetet nem ismerő férfi hajlandó pontatlanságként, esetleg időgazdálkodási-fogyatékosságként definiálni. Valójában azonban azok a nők, akik késnek, nem késnek. Csak úgy osztják be az idejüket, hogy a lehető legkevesebb időt kelljen olyan dolgokkal tölteniük, amelyekhez nincs kedvük, és a lehető legtöbbet olyanokkal, amelyeket élveznek. Így a fodrász sokszor akár két-két és félórát is elbíbelődik az ilyen nők frizuráján egy munkaebéd kárára. De az is megesik, hogy a bevásárlás húzódik el irgalmatlanul, ami miatt az udvariasságból jelesre vizsgázó nő, akit mindenkit maga elé enged a sorban, sajnos lecsúszik arról a gyönyörről, hogy együtt írhassa meg a házi feladatot a csemetéivel.
8. A Mónika show ismétlésének megtekintése…
…hajnali egy órakor, közvetlenül a Függő vagy, megmentselek? és a Ha ciki, ha nem, beteg vagy aktuális epizódjai között. Na, ezt most tényleg, tényleg csak zárójelben, mikroszkopikus betűmérettel írom ide. Olyan nő ugyanis, aki ilyen merényletre vetemedik a saját agysejtjei ellen, nincs. Nincs! Többnyire. Ha mégis, akkor az annyira elvetemült, hogy képes akár elkövetni az összes többi bűnt is. Egyszerre! Sőt, azokon túlmenően néha elábrándozik róla, hogy párnával megcsapkodja a horkoló férjét, vagy hogy az éj leple alatt bekeni esetleg a gyerekei ágyát pillanatragasztóval…
Végezetül: azokat a pontokat szándékosan kihagytam, melyek túl vannak a vállalhatóság határain, netalántán büntetőjogi kategóriába tartoznak, de kétségkívül szerepelnek annak a bizonyos nemlétező nőnek azon a bizonyos nemlétező listáján. Gondolok többek között a piálá…
Ui.: D. Tóth Kriszta erősebb volt, így ennek az írásnak itt a vége. (A WMN főszerkesztőjeként minden körülmények között tartózkodom a verbális, lelki vagy fizikai erőszak alkalmazásától – DTK)
Kormos Anett
Forrás: http://wmn.hu/2016/04/22/kormos-anett-nyolc-edes-titok-ami-a-noket-igazan-boldogga-teszi/
