2017.jún.04.
Írta: netbutik

Kockázatvállalás boldogabbá tesz, mint a biztonság ...

11265529_1615038595381399_385078760424942347_n.jpg

Paul Arden egy angol reklámcég kreatív igazgatója volt, legenda a szakmájában. Kiindulási alapja, hogy az ésszerűtlen döntések sokszor inkább vezetnek sikerhez, mint az ésszerűek. És az, hogy a kockázatvállalás boldogabbá tesz, mint a biztonság. Tehát gondolkodj fordítva - mindjárt mutatom, hogyan. 

És most a példák ahhoz, hogyan kell fordítva gondolkodni Paul Arden szerint:  

1. Hogyan kérjünk visszajelzést?

Ha megmutatod valakinek a műved és felteszed a kérdést: "Mi a véleményed?", valószínűleg azt kapod majd válaszként, hogy teljesen rendben van, hiszen nem akarnak megsérteni. A következő alkalommal inkább azt kérdezd, van-e valami, amiben hiányosságot mutat. Lehet, hogy nem azt mondják majd, amit hallani akarsz, de így kapsz esélyt a fejlődésre.

2. Ha érdekes akarsz lenni, érdeklődj!

Paul Arden egyszer egyedül hagyta barátját egy koppenhágai sörözőben. Barátja csak két dán szót ismert: a ja-t (igen) és a nej-t (nem). Egy részeg férfi beszélni kezdett az egyedül maradt baráthoz, aki időszakosan közbeszúrt egy ja-t vagy egy nej-t. Mikor Paul Arden visszatért, a két ember még mindig folytatta a beszélgetést, bár barátja ugyanazokat a szavakat használta. A kapatos dán érdekes embernek tartotta a másikat, pusztán azért, mert az figyelt rá. Ha jó benyomást akarsz tenni az emberekre, ne érdekes akarj lenni, hanem érdeklődő!

3. Hogyan keltsük fel az emberek figyelmét?

Reklámszlogent kerestek az egyik megújult brit múzeumnak, a Victoria  & Albertnek. Az igazgatónőnek ezek közül kellett választania: a, A művészetek múzeuma, b, A múzeumok műremeke, c, A V&A új ruhában, d, Ez nem a dohos műtárgyak lelőhelye, e, Remek kis kávézó, egész színvonalas múzeummal kiegészítve.

Elisabeth Esteve-Coll igazgatónő nagyon helyesen az utolsót választotta. Az emberek ugyanis két dolgot kérdeznek, amint megérkeznek egy múzeumba: "Hol a mosdó?" és "Merre találom a kávézót?" Minden múzeumlátogatás kiruccanás, amelynek szórakoztatónak is kell lennie, amellett, hogy felemelő. A kávézós szlogen behozta az embereket a múzeumba - tehát elérte a célját.  Tanulság: arról beszélj, ami hallgatóságod szempontjából valóban fontos, ne arról, amiről szerinted beszélni illik. (forrás: Gondolkodj Fordítva!, Partvonal kiadó)

moly.hu értékelése a Tudatos jelenlét a gyakorlatban című könyvről:

Lilaköd (moly.hu) értékelése a Tudatos jelenlét a gyakorlatban című könyvről:

"A 8 hetet nem sikerült betartani, voltak hátráltató tényezők, de a végére értem. Rögtön az első hetet dupláztam, mert az a testfelderítéses meditáció nehezen jött össze, de azóta az a kedvencem. A többi meditációs forma már könnyebben ment.

Nagy hatással volt rám a könyv.

Itt nem csak elméleteket gyártanak a szerzők, hanem pontos követhető útmutatásokat adnak minden egyes leckéhez. Napról-napra, hétről-hétre.

Naponta kell követni és naplózni az eredményeket. Melyik meditációt hány alkalommal végezted el aznap, mit éreztél közben, milyen hatással volt rád.

Minden meditáció más megközelítéssel segít feldolgozni az adott érzéseket, gondolatokat. A könyv végére pedig kialakul, kinek melyik forma jön be igazán, hogy a későbbiekben tudja melyiket alkalmazza.
A könyvben kérdések vannak, amelyek sokszor bennem is megfogalmazódtak, és válaszok, amelyek megnyugtatnak.

Csak ajánlani tudom mindenkinek.

Nem csak azoknak akik depresszióval küzdenek, hanem mindenki másnak is akik szeretnék megélni a jelen pillanatot, mert elegük van abból hogy a múlton rágódnak, vagy a jövő miatt idegeskednek.
Akik éppen depresszióval küzdenek, és a pokol legmélyebb bugyrában járnak, azoknak jobb várni egy kicsit míg a szorítás enyhül, mert a feladatok elvégzéséhez kell némi önfegyelem. De ezt a szerzők is leírják a könyv elején.
Mindenképpen hasznos könyv.

Ez a könyv sokáig nem fog felkerülni a polcomra. Itt marad az asztalomon, hogy mindig kéznél legyen ha szükségem van rá."

A könyv megrendelhető (akár ingyenes kiszállítással) itt:

Az ÉNIDŐ...

"Az ÉNIDŐ, a magadra fordított minőségi idő. Minden nap kell néhány perc, amikor csak rólad szól a világ! Azt az időt jelenti, amit önmagunkra fordítunk, amikor bármit csinálunk, de a saját örömünkre. Egy olyan pihenőidő, ami nem munkával töltünk és nem a másokért teszünk. Pihenj, csináld a semmit, hallgasd a csendet vagy valami számodra kellemes zenét. Meditálj, jógázz, fuss…. csinálj olyan dolgokat, ami a figyelmedet önmagad felé fordítja. Te tudod, mi lehet, ami számodra értékes, tölt, ad, többé tesz."
Forrás:toltodjvelunk.info

Bagdy Emőke: hogyan éljünk túl? - Elengedés, megbocsátás, újrakezdés (+videó)

"Ha magadban tartod a haragot az olyan, mint mikor egy égő szenet fogsz meg azzal a szándékkal, hogy valakinek sérülést okozz vele; azonban te leszel az, akit megéget." Buddha

Hogyan éljünk túl egy szakítást, válást, szeretteink halálát? Miként váljunk lelkileg szabaddá? Mit jelent valamit vagy valakit igazán elengedni? Mihez kezdjünk, ha rájövünk, hogy fájó emlékeinktől a lelkünk mélyén nem is akarunk megszabadulni, holott éppen ez gátol meg abban, hogy újra teljes életet élhessünk? Hogyan bocsássunk meg annak, aki megsebzett, becsapott, megalázott, megkárosított bennünket? Egyáltalán miért érdemes megbocsátani - miért nem jobb megoldás mégis a bosszú? Hogyan építsünk rá egy derűs, új lehetőségekben gazdag jövőt a csalódásokkal és fájdalmas tapasztalatokkal teli múltra?

Nehéz kérdések, melyeknél sokan akár egy egész életen át elakadnak. Megbocsátani egy mély sérelmet, vagy elengedni azt, aki/ami még nagyon fontos nekünk ugyanis valóban emberpróbáló feladat - de ha nem vagyunk rá képesek, ha nem is próbálunk dolgozni rajta, azzal gyakorlatilag beledermesztjük magunkat egy fájdalmas helyzetbe, amely életünk minden területére kihatással lesz.

Prof. Dr. Bagdy Emőke a téma egyik legkomolyabb hazai szakértője, akinek megbocsátás workshopjai már sokaknak segítettek abban, hogy képesek legyenek akár évek, évtizedek óta hordozott lelki terheket is letenni, belülről felszabadulni és tovább lépni.

Forrás: http://pozitivnap.hu/inspiralo/bagdy-emok-hogyan-eljunk-tul-elengedes-megbocsatas-ujrakezdes-video

A boldogság titka - TED előadás

 Fantasztikus előadás arról, hogy az emberi kapcsolatok mennyire fontosak és még arra is hatással vannak, hogy mennyi ideig élünk. Nem az a fontos, hogy mindig mindenben egyetértsünk, hanem az, hogy számíthassunk egymásra. A JÓ ÉLETHEZ vezető út, JÓ KAPCSOLATOKKAL van kikövezve.

Forrás: https://www.youtube.com/watch?v=6y7njZ86MaM&feature=share

Egy 122 esztendőt élt nő véleménye az életről...

 

Jeanne Louis Calment 122 esztendőt, összesen 44 724 napot élt francia nő véleménye az életről.

Jeanne betöltötte a 85. évét, amikor vívni kezdett, és 100 éves volt, amikor még mindig biciklizett. 114 évesen egy filmben is szerepelt, 117 évesen leszokott a dohányzásról, mert már nem érezte jól magát, és a látása is megromlott, így nem kérhetett meg mindig valakit, hogy tüzet adjon neki.
Mikor 120 éves lett, és megkérdezték tőle, hogy milyen jövő elé néz, azt mondta: “Nagyon rövidre.”

1. Minden életkornak meg van a maga szépsége és problémája.
2. A fiatalság inkább egy lelkiállapot, mintsem fizikai. Éppen ezért, én egy lány vagyok, aki az elmúlt 70 év folyamán megráncosodott.
3. Egyetlen egy ráncom van, most is azon ülök.
4. Minden gyerek gyönyörű.
5. A Jóisten itt felejtett engem!
6. Szerelmes vagyok a borba.
7. Mindig mosolyogj, ez a hosszú életet titka, szerintem.
8. Ha van valami, amin nem tudsz változtatni, ne foglalkozz többé azzal.
9. Azt kívánom, hogy sokáig éljek, és maradjon meg az étvágyam, főleg ami az édességeket illeti.
10. Sosem használok szempilla festéket, mert sokszor szoktam könnyesre nevetni magam.
11. Rosszul látok, rosszul hallok, de ez mit sem számít, ha élek.
12. Azt hiszem, a nevetésbe fogok belehalni.
13. A lábaim vasból vannak, de hogy őszinte legyek, kissé megrozsdásodtak.
14. Minden lehetőségnek örültem, minden erkölcsi szabályt betartottam, és semmit sem bántam meg. Szerencsém volt.
15. Egyszer egy riporter azt mondta nekem, hogy:

“Remélem, még látjuk egymást, akár jövőben.”

Mire én: “Miért is ne! Nem néz ki még olyan rosszul!”

ÉREZD MAGAD JÓL!

images1.jpg

Erre a hónapra két témát választottam: SZERELEM, ÉREZD MAGAD JÓL!

A szerelem témát érintettem, így most a  ÉREZD MAGAD JÓL! következik.

Itt olyan ötleteket szeretnék megosztani veled amelyek nekem beváltak, remélem segítségedre lesz....

  • Stressz kezelés - Meditáció:  a meditáció hatásai: kiegyensúlyozottságot, nagyobb nyugalom és vitalitást, többek között oldja a stresszt, de a koncentráció képességét is növeli, valamint kevesebb az alvásigény. A fizikai hatások is már néhány hónap alatt megtapasztalhatók: többek között normalizálódhat a vérnyomás, vagy javulhat az emésztés. A témában ajánlott könyveket az képre kattintva tudod megnézni!

Én a pozitív gondolkodást úgy definiálom, mint megoldás-centrikus hozzáállást. Tehát szembenézek a problémával, csak nem panaszkodom, hanem kiutat keresem, és dolgozom azon, hogy valamiképpen megoldódjon az adott helyzet, vagy megtanuljak ép lélekkel együtt élni vele." Dr Domján László orvos, reumatológus, az agykontroll magyarországi meghonosítójaKönyvajánlót a képre kattintva tudod megnézni! 

  • Agykontroll gyerekeknek: mint minden szülő én is arra törekszem, hogy gyermekem egy boldog és kiegyensúlyozott életet éljen. Fontosnak tartom, hogy a jó tanulási eredmény mellett maradjon szabadideje kikapcsolódásra is. Kerestem a megoldást, hogy tudnék segíteni neki, és rátaláltam az agykontrollra.Ezt osztom meg veletek ebben az írásban - bővebb infó: itt!  

                 Könyvajánlót a képre kattintva tudod megnézni! 

**********************************************************************************************************************************

.........................      és végezetül fogadjátok szeretettel Elisabeth Gilbert sorait:

"Rajtam áll, mivel töltöm az időmet, kivel lépek kapcsolatba, kivel osztom meg a testem, az életem, a pénzem, az energiám. Kiválaszthatom, mit eszem, olvasok, tanulok. Eldönthetem, hogyan reagálok a kedvezőtlen életkörülményeimre - rajtam áll, hogy átoknak vagy lehetőségnek tekintem-e őket (és azon alkalmakkor, amikor túlságosan tele vagyok önsajnálattal, és nem tudom lelkesen nézni a dolgokat, még mindig megpróbálhatom megváltoztatni a szemléletmódomat). Megválogathatom a szavaimat és azt, hogy milyen hangnemben beszélek másokkal.

És legfőképpen megválogathatom a gondolataimat."

                                                                       (Elisabeth Gilbert)

Pál Feri Atya: „A boldogság nem egy állapot, hanem egy folyamat!”

Pál Feri atya Székesfehérvárott, a Harman sportágválasztó napján tartott előadást testi-lelki egészség témában. Emlékeztetett arra, hogy a boldogság nem a hatalomról, hanem az egymás iránti tiszteletről és elfogadásról szól.

„Boldog vagyok vagy boldog embernek érzem magam? A kettő közt különbség van” – kezdte előadását Pál Feri atya, aki elmondta, hogy a helyes cél nem az, ha boldognak akarjuk magunkat érezni, hanem az, ha szeretnénk boldog emberek lenni.

Carl Rogers szerint a boldogsághoz fontos, hogy legyenek céljaink, álmaink, amiket valóssággá válthatunk. „A legtöbb ember rossz irányba indul, amikor a boldogságot keresi. Az emberek többsége szerint ugyanis a boldogság egy állapot, amire célként tekintünk. Az a baj, hogy azt hisszük, ha ezt a vágyott boldogságot elérjük, akkor innentől boldogok vagyunk és hanyatt dőlhetünk, pedig ez nem így van. Carl Rogers a XX. század legzseniálisabb lélektani szakembere kimondta, hogy ez nem ilyen egyszerű – sajnos –, a boldogság nem egy állapot, hanem egy folyamat. Nem egy cél, hanem irányultság. A boldogság egy jó irányba haladó élet.”

Pál Feri beszélt atléta múltjáról is, miközben megemlékezett Cathy Freemanről, aki a 400 méteres síkfutásának 10. évfordulóján azt mondta: amit akkor érzett, eufória volt. “Te mit láttál a képernyőn?” – tette fel a kérdést az atya, majd így folytatta: “Azt, hogy ez a nő szenved, mint egy állat. Hogy fájnak a lábai, hogy alig kap levegőt, de mégsem adja fel, mert tudja, hogy a cél végén elégedett lesz önmagával. Tudja fejben, hogy hamarosan egy folyamatnak a végére ér, aminek a végén egyensúlyba kerül önmagával.”

Cathy Freeman az Olimpián 2000-ben

Forrás: Wikipédia

„Másfelől ezt a következőképp fogalmazzák meg szakemberek: ha valakinek nincsenek hosszútávú céljai, akkor az irányítást át fogják venni a rövidtávú célok, mégpedig az érzelmi és fizikai szükségletek. Ez azt jelenti, hogy éppen azokat a nehézségeket nem fogjuk majd akarni vállalni, amelyek egy hosszútávú cél eléréséhez szükségesek. A boldogság nem cél, hanem egy folyamat. A boldogság nem egy állapot, hanem egy irányultság. Ezért van különbség aközött, hogy én most boldog vagyok és aközött, hogy boldog ember vagyok-e.”

Mitől lesz egy ember hosszútávon egyensúlyban?

„Amikor azt mondjuk, hogy testi-lelki egészség, vagy azt, hogy testi-lelki egyensúly, akkor igazából tudunk egyensúlyban lenni, ha nem mindig a pillanatnyi egyensúlyt keressük. A pillanatnyi egyensúly az, ha hazamész a fárasztó melóból és azt mondod, hogy bedobsz egy sört. Ha pedig dühös vagy a férjedre, akkor a pillanatnyi egyensúly érdekében elkezdesz vele kiabálni. Ez segít a pillanatnyi egyensúlyon, de a hosszútávún nem.”

Pál Feri szerint az egyensúly nem egy statikus dolog. Az is egy folyamat. Példaként jól megnevettetve a résztvevőket azt kérdezte meg, hogy vajon miért tudunk egy hétköznap olyan sokat dolgozni. A válasz az volt, hogy azért, mert tudjuk, hogy jön a hétvége…

Pál Feri megszólította a fiatal nőket, édesanyákat is, és elmondta, hogy tudja, mekkora gondot okoz a család és a karrier közt választani. Szerinte az a helyes felfogás, hogy a nő a karrierjére koncentrál, majd, amikor úgy érzi, gyermeket vállal és háttérbe helyezi a karrierjét. Nem eldobja, csak háttérbe helyezi és berobbantja az anyai énjét a gyermek hároméves koráig – mert ez a legmeghatározóbb a picik életében – majd újra előveszi a karriert. Szerinte ezeknek a döntéseknek fontos szerepe van a hosszútávú egyensúly kialakításában, mert ha mindkettőt görcsösen akarjuk, akkor mindkettőt elveszítjük.

„A hosszútávú egyensúly kulcsa, hogy jól tudjunk lenni, miközben látszólag egymástól ellentétes célkitűzéseink vannak, annak a képessége, hogy bármelyiket szabadon el tudom engedni. Nem az, hogy mind a kettőt görcsösen akarom, hanem az, hogy mindkettőt el tudom engedni. A lényeg a súlypontok áthelyezése. Egyszer az anyaság kerüljön előtérbe, máskor a karrier és hosszútávon létrejön az egyensúly.”

5 pont, hogy boldog életet éljünk hosszútávon:

  • Engedjük meg magunknak, hogy megéljük a pillanatokat! A szenvedést nem érdemes dramatizálni: a szenvedést nem szabad felfújni, különben megbetegszünk. Ennek elkerülése végett gyűjtsünk örömöket. 50-60 százalékban mi tehetünk arról, hogy megteremtjük ezeket a pillanatokat.
  • Lássuk, hogy az életünknek van értelme! „Az életnek feltétel nélkül van értelme.” – mesélte egy koncentrációs tábort túlélő férfi. Ha valamiről azt gondoljuk, hogy nincs értelme, akkor nem is lesz. Sem egy beszélgetésnek, sem egy házasságnak. Példaként említette Nick Vujicic-et, aki tizenhat évesen megakarta magát ölni, mert nem látta az élete értelmét. Amikor ezt elhatározta, hazafelé menet a szomszéd kislány ráköszönt: „Nick, szia, örülök, hogy látlak.” Ekkor Nick Vujicic a budapesti előadáson elmondta, hogy akkor úgy döntött aznap még nem öli meg magát. Mint mondta, nem a testi fogyatékossága miatt érezte magát rosszul, hanem azért, mert nem volt célja az életében.
  • Feledkezzünk meg önmagunkról! Pál Feri atya elmesélte, hogy az a legnagyobb bajunk, hogy görcsösen meg akarunk felelni önmagunknak és másoknak is. Nem szabad állandóan elemezni önmagunkat.
  • Értékeljünk az életünk gyümölcseit! Egy amerikai iskolában felmérést készítettek arról, hogy mit gondolnak, mi a legnagyobb boldogság az életben. A fiatalok azt mondták, a siker. „A siker egy múló állapot. Az életben a gyerek, a család az apró kis gyümölcs, nem a siker, nem a lájközön.”
  • Igyekezzünk tartalmas emberi kapcsolataink fenntartására! Pál Feri ismét az életből hozott egy példát erre: Rick Eliast említette, aki túlélt egy repülőszerencsétlenséget. A férfi egy előadáson elmondta, korábban azt hitte, ha meghal, majd félni fog, de abban a tizenöt másodpercben, amikor zuhantak lefelé, mert leálltak a hajtóművek, valójában szomorú volt. „Azt hitte, hogy meg fog halni, és nem félt, hanem szomorúan gondolt rá, hogy nem arra koncentrált az életében, amire valóban kellett volna. Nem foglalkozott korábbi életében a családjával és a barátaival. A tragédiát az összes utas túlélte. Rick szerint nem változott meg az élete, de valójában mégis. Rájött, hogy mi is fontos az életben igazából.”

Pál Feri atya az előadás végén elmondta: “Törekednünk kell arra, hogy nyitott szemmel és szívvel járjunk a világban. Mert csak így élhetünk tartalmas és hosszú távon boldog, kiegyensúlyozott életet.”

Forrás: http://csaladhalo.hu/egeszseg-es-lelek/pal-feri-atya-a-boldogsag-nem-egy-allapot-hanem-egy-folyamat/

Ha érdekesnek találod a témát figyelmedbe ajánlom Pál Ferenc könyveit:itt!

Csernus doki 10 parancsolata a boldog és sikeres élethez!

1. Aki tudja, hogy mit kellene tennie, de valamiért mégsem teszi, az tudatosan köpi szembe magát. Ennél jobban pedig nem alázhatja meg magát senki. Önmaga előtt.


2. Tanuld meg elengedni a múlt szerelmeit, szeretteit! És tanuld meg tiszteletben tartani az ő döntésüket! Mert ami nincs, az fájhat, de attól még nem lesz...

3. Tartsd tiszteletben a saját érési idődet! A türelmetlen ember önmagát erőszakolja meg, amikor sietteti sorsát. Ezzel magában hordozza az örök elégedetlenséget.

4. A gondjaidért soha nem más, mindig te magad vagy felelős. Tanuld meg vállalni a következményeket a tetteid után, és nem másban keresni hibáid okát!

5. Az önző ember először környezetét, majd önmagát teszi tönkre. Ide vezet az önzőség. Miért teszed mással azt, amit magadnak nem kívánsz?

6. Vesztesekre márpedig szükség van. Hogy tudd, hová jutsz, ha az ő útjukat járod. Ők a viszonyítási pont. A nullák így töltik be végül küldetésüket.

7. Másra támaszkodni mindig veszélyes. Igaz, sokszor ez a könnyebbnek látszó út. De a támaszték eldőlhet. Tudod mit? Támaszkodj magadra!

8. Merj szembenézni a saját tükörképeddel! Ez az első lépés a talpra álláshoz. Harc, amit meg kell vívnod a menekülések helyett. Egy napon pedig nemcsak sajátodéba, de mások szemébe is büszkén nézel majd.

9. A világban épp elég dologtól függsz akaratlanul. Ne válassz magadnak újabbat! A kiszolgáltatottság helyett a szabadságért küzdj, hogy lehess büszke is magadra!

10. A gyengeség valójában gyávaság. A gyáva embert pedig fölemészti az állandó megfelelni vágyás. Így hogyan valósíthatod meg önmagad?

Forrás. http://szeretet-forras.blog.hu/2013/07/28/csernus_doktor_10_parancsolata_936#more5429498

Csernus Imre könyveit megtalálja: itt!

Megbocsátás (Ne cipeld magadon a múlt terheit!)

Bizonyára te is ismersz olyanokat, akik egyszerűen imádnak megsértődni, s sértettségükben napokon át duzzogni: „Nem tudom, hogy mivel érdemeltem ki, hogy velem így bánjon! Én mindig jó voltam hozzá, de ez a %/!%=%! (tetszőleges trágár szavak) pedig ilyen aljasul elbánt velem! De én majd megmutatom neki!”

A fejünkben rejtőző „kis én”, az egó örül, ha különlegesnek, mártírnak érezheti magát. Lételeme, hogy megsértődjön, és védekezésképpen támadásba lendüljön: az egó értelme a harc.

Életünknek jelentős részét azzal töltjük, hogy egónkat hizlaljuk és a vélt támadásoktól védjük. Vannak, akik bármilyen szó hallatán eltöprengenek: „Vajon mit jelenthet ez számomra? Vajon mit akart mondani rólam? Vajon mi a véleménye rólam?”

Túl sok időt pazarlunk el azzal, hogy sérelmeinken rágódunk, s ezek terhét hosszú időn át magunkon cipeljük.

Mi történik akkor, amikor megharagszunk valakire?

Megtörténik egy alkalommal, amikor lelki  fájdalmat, megalázottságot, dühöt okoztak nekünk, de mi a sérelmünk történetét újra- és újra felelevenítjük. Újra és újra megtapasztaljuk mentális filmként a fejünkben, s bosszankodunk rajta.

Az elménk nem tud különbséget tenni a valóság és az elképzelés között.

Újra és újra lejátszod a mentális filmedet, s minden alkalommal érzed a hozzá kapcsolódó keserű érzelmeket. Az ismétlődő történet ismétlődő valóság az elmédnek: újra és újra megtapasztalod a sérelmet.

Kinek árt valójában a sértődés?

Könnyű belátnod: csak és kizárólagosan csak neked. Senki másnak nem árt az, hogy te duzzogsz, csak rád van kártékony hatással.

Egyszer történt meg az esemény, már csak emlékkép, múlt, s te mégis minden alkalommal, amikor duzzogsz, újra és újra lejátszod elmédben a mentális filmet, s minden alkalommal vérig sértődsz. Életenergiáidat így fölöslegesen fölemészted.

”Egyszer két zen szerzetes sétált egy patak mentén. A séta közben megláttak egy arrafelé haladó fiatal, szexi nőt, aki ugyan szeretett volna átkelni a patakon, de esze ágába sem volt összevizezni a szép ruháját.

Az egyik szerzetes szó nélkül, gyöngéden fölemelte a hölgyet, és átvitte a patak túlsó oldalára. Majd letette, és továbbment.

Így mentek-mendegéltek egymás mellett a két szerzetes, mígnem a másik, aki nem vett részt a nő-költöztetésben, kifakadt:

– Testvér, hogy is van ez? Megszegted a szabályt, hogy nőkhöz nem érhetünk!

A másik erre így válaszolt:

– Én már letettem magamról őt. Te még mindig magadon cipeled?"

A zen szerzetesnek az a feladata, hogy jelen legyen, s ne a múltba révedjen. Ez az egyetlen fontos dolog, amit tennie kell. De nem tette, helyette elméjében azon méltatlankodott, hogy a múltban a nő megérintésével a társa megszegte a szerzetesi szabályzatot.


„Én már elengedtem magamtól a hölgyet” – válaszolja – „Elengedtem magamtól, testileg is, és lelkileg is. Átvittem a patakon. Megtörtént. Haladok tovább. Nem nézek vissza. Nem az emlékeimben élek, hanem itt és most jelen vagyok, tudok magamról. Te még mindig magadon cipeled a múlt terheit? Ezért nem vagy jelen.. ahol valójában minden van, létezik s ahol a valóság megtörténik.”


Meg kell értened azt, hogy mindenki azt cselekszi, amit a tudatossági szintjének megfelelően a legjobbnak tart. Ha te is hozzá hasonló tudatosságban élnél, akkor te is hasonlóan gondolkodnál és te is hasonlókat tennél, mint az, aki fájdalmat okozott neked.


Ha megbocsátasz, szabadon engedsz. Nem kötődsz senkihez sem sérelemmel, intenzív emocionális energiával, nem csimpaszkodsz belé: „Akarlak téged, mert te elégíted ki az én titkos mártíromsági vágyamat!”

Lehet, hogy azért ragaszkodsz ahhoz, hogy sértett fél legyél, azért nem tudsz megbocsátani, mert szükséged van rá, függővé váltál egy érzelemtől.

Lehet, hogy már annyira hozzászoktál ahhoz, hogy mártírnak érezd magad, s hogy szenvedj, lehet, hogy annyira gyakran merülsz bele sérelmeid filmjeibe, hogy valósággal függővé váltál tőlük.


Függőségi viszonyba keveredsz egy negatív érzelemmel, s ekkor mindent megteszel tudattalanul, hogy olyan helyzeteket produkálj, amiben megalázottnak érezheted magad, s ezzel kielégítheted az „örökös áldozat vagyok”- érzelem iránti függőségedet.

„Jajj, ma még nem kaptam meg az adrenalin-adagomat! Nosza itt a feleségem, van egy kis problémám vele”


Lehet, hogy függő vagy attól, hogy mindig áldozatnak kell érezd magad.

S ez neked nagyon rosszat jelent.

Energiáid jelentős részét az zabálja fel, hogy kielégítsd az „áldozat vagyok” érzés iránti függőségedet.

Tudattalanul olyan szituációkat hozol létre, amelyek „balszerencsések”, létrehozod azokat a körülményeket, amelyekben áldozatnak érezheted magad - s így elégíted ki a mártíromsági függőségedet.

Ez az önsorsrontás igazi értelme.


Nincs mit tenned. Meg kell bocsátanod.

Máskülönben a mérgező múlttal megmérgezed a jelen pillanatot is: azt, ami most van, s nemcsak egy elme-alkotta kép.

Nézz csak szembe bátran önmagaddal: Haragszol magadra bármiért is?

Van benned bárminemű neheztelés önmagadra vonatkozóan azért, mert a múltban bármit is elmulasztottál? Haragszol bármiért is önmagadra?


Igencsak gyakori az, hogy nem vagyunk jó barátságban önmagunkkal, neheztelünk, haragszunk azért, mert „nem ilyennek kellene lennünk, mert nem teszünk meg mindent azért, hogy”.. s így tovább.

Számtalan indokot találhatunk arra, hogy miért nem tudjuk magunkat elfogadni olyannak, amilyenek vagyunk.

 Nem tudunk megbocsátani önmagunknak.


A  megbocsátást kezd önmagaddal.

Bocsáss meg önmagadnak, s engedj el minden magaddal szembe támasztott, „kőbe vésett” elvárást, szabadulj meg azok terhétől.

Bocsáss meg önmagadnak, engedd el a múltad, hadd legyen csak emlék. Ne legyen többé rád  hatással a múlt, ne befolyásolja többé az életedet.

Amikor teljesen megbocsátasz önmagadnak, akkor elengeded a magaddal szembe támasztott elvárásokat, s megszabadulsz a megfelelési kényszertől – szabaddá válsz.

Elengeded magadtól a múltat, szabadon engeded a sérelmeidet s ezáltal te is szabaddá válsz.

Nem kell cipelned a sérelmek terheit vállaidon, s nem roppansz meg az élet súlya alatt. 

Ekkor kiegyensúlyozott vagy és élvezed a létezést..


(Részlet Kery Ervin: "A tudatosság kézikönyve" c. könyvéből)

Forrás: http://tudatossag.kery.org/2017/02/megbocsatas-ne-cipeld-a-multat.html