Ez az amit nem szabad egy 1 évesnél kisebb babánál. Sírni hagyni. A gyerek tényleg abba fogja hagyni a bőgést – egy idő után. Azonban nem azért mert megnyugszik, hanem mert elfárad, és egy nagyot csalódik – bennünk. Sírok és nem jön senki.

Ne tévesszük ezt a sírást össze a későbbi hisztivel – amit már figyelmen kívül lehet hagyni. Egy anya tudja mi a hiszti. Egy 1 év alatti gyermek – ráadásul éjjel, vagy altatás alatt – nem hisztizik. Annak a sírásnak bizony oka van. És ha az az, hogy anyát szeretné maga mellett tudni, akkor az. Azt hiszem ennél nagyobb elismerés nem is kell nekünk, hogy igen rám van szüksége.

Ekkor mi megtörtjük, és nem megyünk be érte. Ezután pedig már azért nem fog sírni, mert úgyse jön anya. Ennél rosszabb nem lehet, hogy a gyerek már most csalódjon bennünk.

Régen ez így ment – persze felnőttünk, lehet mondani. De ez a módszer nekünk kedvez, mert nehéz hallgatni, ha sír (bár anya legyen, aki ezt hallgatni tudja, anélkül hogy bemenjen a babához), de utána nem fog. Jaj de jó. Azonban a gyereknek is van lelke.

Nem is beszélve az 1 éves kor előtt előforduló szeparációs szorongásról, amin átesnek a babák. Ki hosszabb, ki rövidebb ideig.

Forrás: kisbabanapló

5 évesen:
Az Anyu nagyon büszke rám,
Mert óvodába járok már.
Ő a legeslegszebb a föld kerekségen,
Párja nincsen jóságban, szépségben.

8 évesen:
Anyu nagyon örül, piros pontot kaptam,
Szorgalmasan, ügyesen szavaltam.
Este lefekvés előtt mesél az anyukám,
Arca örökkön gyönyörű, mosolyog rám.

10 évesen:
Ha majd megnövök, olyan leszek, mint anya,
Kinek sosincs szomorúsága, bánata.
Értem mennyit fáradozik, dolgozik,
És mégsem, sosem panaszkodik.

13 évesen:
Nem, nem ért engem az anyu,
Fogalma sincs miért tetszik nekem a fiú.
Nem tudja, hogy titokban szeretem,
Egyszer ő lesz majd az én egyetlenem.

16 évesen
Végre egyedül mehetek el otthonról,
Elegem van már a kioktató szavakból.
Anya mindig rám szól, hogy tanuljak,
Ne csak folyton a telefonon lógjak.

19 évesen
Jó itt a koleszban, de szívem vágyik haza,
Vajon mit csinálhat otthon az anya?
Még van az ebédből, mit csomagolt,
Miközben csemegézek, rá gondolok.

25 évesen
‘Anya, nem érek rá, folyton rohanok,
Majd visszahívlak, ha hazajutok.’
‘Szia anya!– beszéljünk inkább holnap,
Be kell takargatnom a lúrkókat.

30 évesen
‘Anyu! Hogy is kell készíteni a gomba paprikást?
Ahogy te készíted, úgy nem tudja más.
Igen, igen,– vasárnap meglátogatunk,
Boldogok vagyunk, hogy újra láthatunk.’

40 évesen
‘Ne aggódj anya, biztos nem lehet komoly!
Csak túldramatizálta az alapos doktor úr.
Igen, ő ilyen, ezer éve már, hogy ismerem,
Nem lesz semmi baj, higgy nekem.

50 évesen
‘Anyu, a héten többször is eljövünk,
Nagyon szeretünk, mindannyian itt leszünk.
80.szülinapodon végre egyben a család:
Isten éltesse a legdrágább édesanyát!

60 évesen
Nem tudom elhinni, hogy anyám halott,
Szeme többé nem ragyogtat csillagot.
Kinek egész életében gondja volt reám,
Csendesen megpihent, elment az édesanyám.

80 évesen
Drága Anyukám! Hamarosan találkozunk.
Látod? Már én is öreg, s fáradt vagyok.
Legnagyobb reményem, mit hátrahagyok,
Hogy gyermekeim szívében örökké élni fogok.

(Kerner Mariann; 2013.05.01.
Szerzői és minden jog fenntartva;
Megosztható változtatás nélkül, 
mindennemű egyéb felhasználása engedélyköteles)