Ez az amit nem szabad egy 1 évesnél kisebb babánál. Sírni hagyni. A gyerek tényleg abba fogja hagyni a bőgést – egy idő után. Azonban nem azért mert megnyugszik, hanem mert elfárad, és egy nagyot csalódik – bennünk. Sírok és nem jön senki.

Ne tévesszük ezt a sírást össze a későbbi hisztivel – amit már figyelmen kívül lehet hagyni. Egy anya tudja mi a hiszti. Egy 1 év alatti gyermek – ráadásul éjjel, vagy altatás alatt – nem hisztizik. Annak a sírásnak bizony oka van. És ha az az, hogy anyát szeretné maga mellett tudni, akkor az. Azt hiszem ennél nagyobb elismerés nem is kell nekünk, hogy igen rám van szüksége.

Ekkor mi megtörtjük, és nem megyünk be érte. Ezután pedig már azért nem fog sírni, mert úgyse jön anya. Ennél rosszabb nem lehet, hogy a gyerek már most csalódjon bennünk.

Régen ez így ment – persze felnőttünk, lehet mondani. De ez a módszer nekünk kedvez, mert nehéz hallgatni, ha sír (bár anya legyen, aki ezt hallgatni tudja, anélkül hogy bemenjen a babához), de utána nem fog. Jaj de jó. Azonban a gyereknek is van lelke.

Nem is beszélve az 1 éves kor előtt előforduló szeparációs szorongásról, amin átesnek a babák. Ki hosszabb, ki rövidebb ideig.

Forrás: kisbabanapló