Vannak idők, amikor a saját fényünk kialszik, és egy másik embertől kapott szikra kell, hogy újra lángra kapjon. Mindannyiunknak jó okunk van rá, hogy mélységes hálával gondoljunk azokra, akik fellobbantották bennünk a lángot.
(Albert Schweitzer)
"Én is azt kerestem sokáig,
s mikor megtaláltam, rájöttem, hogy hiba volt...
Most már az "Igazat" keresem...
Mert az "Igazi" szárnyakat ad, s aztán letépi rólad, az "Igaz" odaadja a sajátját, ha zuhanni kezdesz... Az "Igazi" megcsókolja a kezed, az "Igaz" megfogja... Az "Igazi" álmodik veled, az "Igaz" virraszt melletted...
Az "Igaziba" belehalsz, az "Igaz" meghal érted, ha kell...
Ha kérhetnék az Istentől magam számára valami szépet és nagyot, azt kérném, hogy adjon nekem is egy egyszerű kicsi házat, négy szobával, vadszőlős tornáccal, öreg körtefával. Mohos legyen a teteje, s olyan kicsi legyen, hogy ne férjen el benne izgalom, perpatvar, békétlenség. Csak én s az, akit szeretek..."
/Wass Albert/
Egy olyan színész gondolatait mutatom meg most nektek, akit kellőképp megtépázott már a sors. Ő az a hollywoodi nagyság, akiről soha nem hallasz botrányt, házassága pedig 25 éven át példát mutatott mindenki számára. Natasha Richardson színésznő tragikus síbalesete után Liam Neeson is maga alá került. Csont sovánnyá fogyott és a munkába temette magát.
Most egy olyan idézettel hívta fel magára a figyelmet, amely hátborzongatóan gyönyörű. Bár némely források szerint az idézetet nem ő, hanem Mesa Selminovic írta A dervis és a halál című könyvében. Akár így, akár úgy, szeretném, hogy megértsd ezeket a sorokat, tanuld meg, ismételgesd, mert olyan igazságra döbbent rá, amely talán a te életedet is átértékeli.
Forrás: http://bouvet.cafeblog.hu/2016/05/02/liam-neeson-gondolatai-a-szeretetrol-amelyektol-atertekeled-az-eleted-2/
