Örülj az életednek!
Minek örülj? Annak, hogy élsz! Örülj, hogy feladataid vannak, amiknek megoldásával közelebb kerülsz valódi lényedhez.
Örülj minden buktatónak, minden mélységnek, hiszen nélkülük nem tudnád, mik a valódi értékek. Az életben minden viszonylagos, és mindennek megvan az ellentétpárja. Feladatunk mindkét minőség megtapasztalása. Egyik a másik nélkül semmit sem ér.
Örülj annak, hogy mindig van lehetőséged felállni, és bárhol is tartasz, mindig dönthetsz másként. Bármi történt, sokkal gazdagabbá vált a lelked. Örülj annak, hogy észreveszed a jó szót, a kedvességet, észreveszed, ha kisüt a nap.
Meg kell tapasztalnod a magányt, és a rossz kapcsolatokat ahhoz, hogy valóban értékelni, becsülni tudd a szerelmet. Áldozati szerepbe kell bújnod ahhoz, hogy megtanulj kiállni magadért. Teljesen össze kell omlanod, el kell veszned, hogy összerakhasd magad!
Minden válság után átértékeled az életed. Amint lepakolod a terheket, újra csodásnak látod a világot. Megkönnyebbülsz, és sokkal többre értékeled azt, ami körbevesz. Mennyi szépség van az életedben! De szükség volt a sok mocsokra ahhoz, hogy mindezt észrevedd!
Bárhol is jársz, bármi is történik most Veled, ne feledd: semmi nem tart örökké!... a szenvedésed sem...
