Müller Péter: Mi az életem értelme?
Müller Péter postaládájában számos levél landol nap mint nap, és most már a közösségi oldalakon is tömegével érkeznek hozzá a különböző kommentek legnépszerűbb írásaival kapcsolatban. A Life.hu éppen ezért új sorozatot indít: mostantól havonta olvashatók lesznek Müller Péter legmélyebb gondolatai a legmegosztóbb témákban.
Kedves D.! Leveledre nyilvánosan is felelek, mert sokan érzik így, mint te. „Nem ismerem önmagamat, nem tudom, mihez kezdjek az életemmel. Annyi mindennel nem értek egyet ebben a világban, sokszor nem érzem magam idevalónak. Telnek az évek, nem teszek semmit. Bár tudnám, mit kellene tennem, hogy megtaláljam, ki vagyok Én?!”
Jól érzed! Nem vagy idevaló. Ha már ezt érzed, mocorog lelked mélyén az eltemetett Én, és ezért érzed, hogy ez az élet, amit körülötted élnek, méltatlan hozzád. Egy beteg kor gyermekei vagyunk. Te is, én is. Ha elolvasod a legnagyobb költőinket, íróinkat, ugyanezt vallják. Ez a kiindulás önmagunk felé. Az ősi, indiai bölcsesség első tanítása:
a kétségbeesés jógája.
Keresztény nyelven: a lélek sötét éjszakája. Csak az indulhat el az úton, aki kétségbeesik. Tekintsd ezt első állomásnak a boldogságod, vagyis fénylő Önmagad felé. Ne engedd, hogy áltassanak, hogy szidjanak vagy vigasztaljanak azért, mert nem találod életed célját és értelmét.
Tudd, hogy nem baj, ha a reménytelenség kútjában érzed magad, mert csakis onnan lehet elindulni fölfelé, akár a csillagokig.
Keress tovább. Ne add fel régi célodat, hogy pszichológus legyél. Vagyis a lélek értője, segítő ember. Bajban, elveszettségben, reménytelenségben tanulhatod meg ehhez a legtöbbet. S ne feledd: ha elindulsz, jönnek is eléd! Bármerre mész, jönnek eléd!… Máris az úton vagy!... Csak az eleje ilyen üres és sivár és reménytelen… Mindenkié az, aki nem akar úgy élni, ahogy manapság a többség él…
Megszületnünk sem volt könnyű, ráébredni életünk értelmére is nehéz. Tudod, én most a Hegyi beszédről írok majd a következő könyvemben. Ott mondja Jézus:
„Boldogok a szellem koldusai…”
Legyünk hát azok, kedves ismeretlen ismerősöm. Minden igazi vállalkozás a gödörből indul. A „nem tudom, mi az én életcélom” riadalmából. Tapasztalatból mondom.
Rajtad áll, hogy, mint annyian, benne maradsz-e a céltalanságban. És nem ébredsz-e föl. Ez manapság egy általános életérzés.
Jó jelnek tartom, hogy te már legalább tudod, hogy alszol. És látod, hogy nem szép az álmod, mert sejted már, hogy van egy fényes, értelmes ébrenlét is. Az emberben a szomjúság jelzi, hogy lennie kell víznek. Benned a céltalanság és elveszettség érzése jelzi, hogy valahol van célod, még akkor is, ha egyelőre nem tudod, hogy mi az. Keress tovább. Tanácsolom, hogy olvasd el a nagy pszichológus, Viktor E. Frankl „…és mégis mondj igent az életre” című művét. Neked üzen benne. És mindenkinek, aki manapság él.
