Néha jó álmodozni róla, hogy milyen lenne, ha lenne egy egész napom, amit mozizással tölthetnék a kanapén… és milyen jó lenne a napot mosolyogva, erővel és tettvággyal tele zárni. Ha ebből akár egyet is megnézel, meglátod sokkal jobb lesz a kedved!

Ízek, imák, szerelmek (Eat, Pray, Love)

Julia Roberts mindig jó ötlet, ezt a filmet azért választottuk, mert csodálatos utazásra (külső és belső) visz minket, és telis-tele van olyan mondatokkal, ami (szerencsére) nem szárnyal éteri magasságokban, viszont mindenképpen megfontolandó. Egy ezekből például így hangzik: „A gyerek olyan, mintha megjelölnének az arcodon. Teljes embert kíván, nincs mese.” Ehhez sok hozzá fűzni való nincs is. (Ja, és hát Javier Bardem…)

28 nap (28 days)

Egy korai Sandra Bullock, ami érdemtelenül alul értékelt, mégis igazi gyöngyszem. Különlegessége abban (is) rejlik, hogy nem egy klasszikus szerelmi történet, inkább egy történet arról, hogy szeresd magad, és találd meg a helyed olyan helyeken is, ahová egyáltalán nem akarsz menni – viszont muszáj. Hősnőnk 28 napos elvonóra megy, és soha életében ilyen jó dolog még nem történt vele. Már ezért az egy mondatért is érdemes megnézni: „Soha ne légy olcsó szlogen, mert költészet vagy!”

Sült, zöld paradicsom (Fried green tomatoes)

Ismét egy regény adaptáció, ami Amerikába visz, és olyan tökéletesen van megkomponálva, hogy szinte érezni a sült hús és a meggyes pite illatát. Egy csodálatos barátság meséje, ami váratlan helyen, váratlan időben születik, és a mesélés közben ismét. Ez a barátság azonban már a mi időnkben, de nem kevésbé váratlan szereplők közt. A nagyszerű Kathy Bates, és Jessica Tandy olyan leckét tanít az életről, amit magunkkal vihetünk: “Egy szív összetörhet, de attól még ugyanúgy dobog tovább.”

Thelma és Louise (Thelma & Louise)

Tudjuk, ez a klasszikus pont NEM a happy endről híres, mégis jó elmerülni benne. Mai napig feszes tempója, izgalmas képei, (Grand Canyon… hjaj), váratlan fordulatai ezredszerre nézve is oda vezetnek, hogy a tévé előtt bőgünk. Tudjuk mi lesz a vége, mégis újra meg újra arra gondolunk, talán mégse… talán ezúttal nem úgy lesz, ahogy (nem spoilerezünk). És amikor vége van mégis megnyugszunk, hiszen nem történhet másként.

(A fiatal Brad Pitt gatyában. Ha valami felvidít, ez az.)

Napsütötte Toszkána (Under the Tuscan Sun)

Természetesen lehet velünk nem egyet érteni, de azon adaptációk egyike, amikor a film jobb, mint a könyv – igaz, a történet szinte teljesen más. A megcsalt írónő, aki házat vesz Toszkánában. Süt, főz, barátokra lel, és ír. Talán nincs is köztünk olyan, aki titkon ne vágyna erre, persze a megcsalás nélkül. A filmekben minden lehetséges. Még az is, hogy valamennyi pénzünket egy romos villára költjük, ahol a viharban csak egy bagoly ül mellettünk az ágyon. A történet szépsége pont ez, elhisszük, hogy a dolgok jóra fordulnak a végén, még akkor is, ha teljesen másként történik minden, mint ahogy vártuk. „Az élet ezer lehetőséget kínál, de egy is bőven elég belőle.”

(Kéretik hozzá jóféle vörös bort inni, és enni valami olaszt…)