Kincseim...
Szívből ajánlom Dr Domján László könyvét Kincseim :-)
"Gyerekkorom óta, ha valami kincset találok – szép tájat látok, hasznos módszerről olvasok, értékes felismerésről hallok stb. –, akkor szinte fizikailag fáj, ha azt nem oszthatom meg másokkal.
Késztetést éreztem arra, hogy egyfajta személyes leltárt készítsek az utamon talált, általam legértékesebbnek tartott kincsekről. Ezek:
- amit megtudtam – elsősorban orvosként – az agykontrollról /
- amit megtudtam az élet értelméről /
- s amit megtudtam az úgynevezett megvilágosodásról avagy spirituális felébredésről."
A könyv megvásárolható: itt!
moly.hu értékelése a Tudatos jelenlét a gyakorlatban című könyvről:
Lilaköd (moly.hu) értékelése a Tudatos jelenlét a gyakorlatban című könyvről:
"A 8 hetet nem sikerült betartani, voltak hátráltató tényezők, de a végére értem. Rögtön az első hetet dupláztam, mert az a testfelderítéses meditáció nehezen jött össze, de azóta az a kedvencem. A többi meditációs forma már könnyebben ment.
Nagy hatással volt rám a könyv.
Itt nem csak elméleteket gyártanak a szerzők, hanem pontos követhető útmutatásokat adnak minden egyes leckéhez. Napról-napra, hétről-hétre.
Naponta kell követni és naplózni az eredményeket. Melyik meditációt hány alkalommal végezted el aznap, mit éreztél közben, milyen hatással volt rád.
Minden meditáció más megközelítéssel segít feldolgozni az adott érzéseket, gondolatokat. A könyv végére pedig kialakul, kinek melyik forma jön be igazán, hogy a későbbiekben tudja melyiket alkalmazza.
A könyvben kérdések vannak, amelyek sokszor bennem is megfogalmazódtak, és válaszok, amelyek megnyugtatnak.
Csak ajánlani tudom mindenkinek.
Nem csak azoknak akik depresszióval küzdenek, hanem mindenki másnak is akik szeretnék megélni a jelen pillanatot, mert elegük van abból hogy a múlton rágódnak, vagy a jövő miatt idegeskednek.
Akik éppen depresszióval küzdenek, és a pokol legmélyebb bugyrában járnak, azoknak jobb várni egy kicsit míg a szorítás enyhül, mert a feladatok elvégzéséhez kell némi önfegyelem. De ezt a szerzők is leírják a könyv elején.
Mindenképpen hasznos könyv.
Ez a könyv sokáig nem fog felkerülni a polcomra. Itt marad az asztalomon, hogy mindig kéznél legyen ha szükségem van rá."
A könyv megrendelhető (akár ingyenes kiszállítással) itt:
A 20 éves szakmai tapasztalattal rendelkező pszichológus ezt javasolja: 5 technika, hogy atomerős önbizalmunk legyen!
Fotó: Pixabay.com
Guy Winch 20 éve dolgozik pszichológusként. A leggyakrabban önbizalomhiányos emberek keresik fel, akik nagyon nehezen tudják keresztül verekedni magukat a hétköznapok megpróbáltatásain, hiszen szinte folyamatosan szoronganak, stresszelnek, idegeskednek, és ezzel még inkább aláássák az amúgy is csekély és törékeny önbizalmi indexüket.
Most Guy Winch elárulja, hogy mi az az 5 módszer, amivel növelhető az önbizalom!
1. Használjunk pozitív töltetű kijelentéseket
Az olyan pozitív kijelentések, megerősítések, mondatok, mint a “Ma szerencsém lesz”, “Ma sikeres és népszerű leszek”, segítenek abban, hogy egy fokkal emeljünk az önbizalmi indexünkön, de ezt valóban el kell hinnünk, éreznünk kell, hogy minden jobb lesz ma, mert ha nem éljük át a pozitív megerősítéseket, az önbizalmunk nem fog emelkedni.
Addig kell mondogatni, hogy “Sikeres leszek”, amíg valóban el nem hisszük, és át nem érezzük azt.
2. Azonosítsuk azokat a dolgokat, amelyekben jók vagyunk, és fejlesszük ezen képességeinket
A szakember úgy véli, hogy amennyiben azt érezzük, hogy valamiben jók vagyunk, az erősíti az önbecsülésünket, önbizalmunkat. Ezért meg kell találni azokat a kvalitásokat, tulajdonságokat, képességeket, amelyek mentén elkezdhetjük kiépíteni saját magunk életét, világát, ahol mi vagyunk a legjobbak, legügyesebbek, mi tudjuk a legjobban, hogy mit és hogyan kel intézni.
Ha például szeretünk futni, úszni, hát tegyük azt, mert örömet okoz, és magabiztosabbá tesz. A kis, egyszerű dolgok olykor a leghatékonyabbak a problémákra.
3. Tanuljuk meg elfogadni a dicséreteket, bókokat
Mikor lehangoltnak, szomorúnak, csalódottnak, elkeseredettnek érezzük magunkat, nehéz a jó dolgokra figyelni, így gyakran azt sem vesszük észre, ha valaki megdicséri a ruhánkat, vagy az elvégzett munkánkat. Winch pszichológus azonban arra bátorít, hogy figyeljünk ezekre a bókokra, dicséretekre, mert hosszabb távon megtérül, és jobban fogjuk érezni magunkat. Köszönjük meg az emberek kedvességét, és mosolyogjunk rájuk.
4. Az önkritikát helyettesítsük az önszeretettel
Ne ostorozzuk magunkat, amikor amúgy is a padlón vagyunk, mert azzal még mélyebbre ássuk magunkat. Guy Winch azt javasolja, hogy amikor a legjobban utáljuk magunkat, bármennyire is nehéz, de kezdjük el gyakorolni az önszeretetet, mondjuk el magunknak, hogy miben vagyunk jók, értékesek, mit tudunk, szeretünk igazán csinálni.
Beszéljünk úgy magunkhoz, mint a legjobb barátunkhoz. A kritikát, önsajnálatot felejtsük el.
5. Fedezzük fel az igazi értékeinket
Próbáljuk ki a következő gyakorlatot. Vegyünk elő egy lapot, és kezdjük felírni rá a pozitív tulajdonságainkat, kvalitásainkat. Például, hogy megbízhatóak, hűségesek, kitartóak stb. vagyunk. Ezután válasszunk ki egy tulajdonságot, majd azzal kapcsolatban írjunk 3-5 mondatot. A gyakorlatot egy hétig alkalmazzunk, így 7 nap után máris nagyobb önbizalommal fogunk rendelkezni.
Az ÉNIDŐ...
"Az ÉNIDŐ, a magadra fordított minőségi idő. Minden nap kell néhány perc, amikor csak rólad szól a világ! Azt az időt jelenti, amit önmagunkra fordítunk, amikor bármit csinálunk, de a saját örömünkre. Egy olyan pihenőidő, ami nem munkával töltünk és nem a másokért teszünk. Pihenj, csináld a semmit, hallgasd a csendet vagy valami számodra kellemes zenét. Meditálj, jógázz, fuss…. csinálj olyan dolgokat, ami a figyelmedet önmagad felé fordítja. Te tudod, mi lehet, ami számodra értékes, tölt, ad, többé tesz."
Forrás:toltodjvelunk.info
Neveljünk, mert szeretjük
Manapság a gyermeknevelés fogalma új értelmet nyert. Nem csak maga a nevelés, de a világ is megváltozott. Kőfalak közé zárva élünk, szinte még szomszédainkkal sem tartjuk kapcsolatot. Távoli rokonainkat szinte csak névről ismerjük, reggeltől estig dolgozunk a megélhetésért, s bár gyermekeink jólétét finanszírozzuk, elfelejtünk egy fontos dolgot- a nevelés nem megfizethető.
Hiperaktív vagy elhanyagolt gyermek?
Egyre több újságcikkben olvashatunk arról, hogy a gyermekek nagy része hiperaktív és kezelhetetlen. A társadalom pedig a hiperaktivitást kezelendő kórnak tekinti, s a gyermekeket inkább nyugtatóra szoktatja, mintsem felismerné, hogy a probléma valójában a megváltozott társadalomban rejlik. A felállás megváltozott, ma már nem a nő a családanya, s a férfi a családfenntartó. Nem egy családban fordított szerep alakul ki, mellyel a természet törvényeit hágjuk át.
Modern világunkban mindenki úgy véli, bármit megtehet. Nem értjük miért lenne fontos, hogy az édesanya maradjon otthon gyermekével, nem pedig az apa. Nem értjük miért tesz a gyermek rossz fát a tűzre, miért nem érti meg, hogy szüleinek dolgoznia kell. Pedig a válasz egyszerű. Gondoljunk vissza saját gyermekkorunkra, s képzeljük el, milyen lett volna szülők nélkül nevelkedni. Képzeljük el mit érezhet a gyermek, amikor szüleinek nem jut ideje rá. A konklúzió pedig egyszerű; egy gyermek nem tud felnőtt fejjel gondolkodni, ezért ne is várjuk, hogy megértse milyen kötelezettségekkel jár a felnőttkor.
Néhány évtizeddel ezelőtt a szülők nem is gondoltak arra, hogy létezik hiperaktív gyermek. Nem szóltak rá fiukra, hogy ne koszolja össze ruháját. Nem kényszerítették négy fal közé csak azért, hogy ne koszolja össze magát, vagy hogy jobban szemmel tarthassák. Mielőtt gyógyszerekkel próbálnánk kezelni gyermekeink viselkedészavarait, gondoljuk végig, milyen példát lát. Ha szüleinek nincs egy perc nyugta, a gyermek sem lesz képes nyugodtan viselkedni.
Az önállóság hiánya
Olykor egy fárasztó munkanap után végig sem gondoljuk, hogyan bánunk gyermekünkkel. Bár kevésbé tapasztalt mint egy felnőtt, mégsem érdemli meg, hogy magyarázat nélkül parancsokat osztogassunk. Itt megint csak érdemes visszagondolni saját gyermekkorunkra; vajon azért raktunk rendet a szobánkban mert ránk parancsoltak, vagy azért, mert szüleink példáját követtük?
Ritkán hagyunk elég mozgásteret gyermekeinknek. Nem mászhatnak fára, mert a szülő legnagyobb félelme, hogy letörik egy ág, és leesik a kicsi. Nem simogathat kutyát, mert lehet, hogy megharaphatja. Ehelyett beiratjuk számtalan tanfolyamra ahol felnőtt vigyáz rá, s lehet, hogy kedve sincs hozzá, de legalább magunkat megnyugtatjuk a gondolattal, hogy nem eshet baja.
A túlzott óvás, és az, ha magyarázat helyett egyszerűen utasítjuk gyermekünket, hosszú távon nem jó megoldás. Felnőttként nagyobb hasznát veszi az önállóságnak, melyre csak mi, szülők taníthatjuk meg. Engedjük, hogy az őt érinti kérdésekben ő is hozzászólhasson a döntéshez. Ne tiltsuk el természetes dolgoktól saját félelmeink miatt.
Neveljük, mert szeretjük
Nem szabad csupán kötelességtudatból, teljesen racionálisan, szabályokhoz kötötten nevelni gyermekeinket. Bár megélhetésüket még nem tudják biztosítani, önálló lények, akiknek egyedül is meg kell állni helyüket az életben. Neveljük őket szeretettel, példamutatással. Ne parancsszavakkal, inkább kéréssel és magyarázattal érjük el, hogy kötelességeiket végrehajtsák.
Nem egyszer túlzásokba esünk és nem találjuk a középutat. Ugyan a gyermek érdekeit nézzük, de nem szabad elfelejteni, hogy a túlzott szigor legalább olyan káros mint az, ha szabad útra engedjük gyermekeinket.
Bagdy Emőke: hogyan éljünk túl? - Elengedés, megbocsátás, újrakezdés (+videó)
"Ha magadban tartod a haragot az olyan, mint mikor egy égő szenet fogsz meg azzal a szándékkal, hogy valakinek sérülést okozz vele; azonban te leszel az, akit megéget." Buddha
Hogyan éljünk túl egy szakítást, válást, szeretteink halálát? Miként váljunk lelkileg szabaddá? Mit jelent valamit vagy valakit igazán elengedni? Mihez kezdjünk, ha rájövünk, hogy fájó emlékeinktől a lelkünk mélyén nem is akarunk megszabadulni, holott éppen ez gátol meg abban, hogy újra teljes életet élhessünk? Hogyan bocsássunk meg annak, aki megsebzett, becsapott, megalázott, megkárosított bennünket? Egyáltalán miért érdemes megbocsátani - miért nem jobb megoldás mégis a bosszú? Hogyan építsünk rá egy derűs, új lehetőségekben gazdag jövőt a csalódásokkal és fájdalmas tapasztalatokkal teli múltra?
Nehéz kérdések, melyeknél sokan akár egy egész életen át elakadnak. Megbocsátani egy mély sérelmet, vagy elengedni azt, aki/ami még nagyon fontos nekünk ugyanis valóban emberpróbáló feladat - de ha nem vagyunk rá képesek, ha nem is próbálunk dolgozni rajta, azzal gyakorlatilag beledermesztjük magunkat egy fájdalmas helyzetbe, amely életünk minden területére kihatással lesz.
Prof. Dr. Bagdy Emőke a téma egyik legkomolyabb hazai szakértője, akinek megbocsátás workshopjai már sokaknak segítettek abban, hogy képesek legyenek akár évek, évtizedek óta hordozott lelki terheket is letenni, belülről felszabadulni és tovább lépni.
Forrás: http://pozitivnap.hu/inspiralo/bagdy-emok-hogyan-eljunk-tul-elengedes-megbocsatas-ujrakezdes-video
