Érdemes megnézni ezt a kis filmet, ha még nem láttad, szívből ajánlom!
Nézd végig, vagy, ha nincs 15 perced, legalább az első pár percét!
Egy, két kedves szó, egy mosoly meg tudja változtatni az ember életét............
Dr. Almási Kitti klinikai szakpszichológus legújabb, Bátran élni című könyvében a mindennapjaink feszültségeit, gátlásait, megfelelési kényszereit járja körbe. A saját magunknak okozott problémákat, melyek meggátolnak bennünket a vágyott élet, a harmónia, az egyensúly megvalósításában. Ezek a belső gondok, frusztrációk az ünnepek közeledtével fel is erősödhetnek, sokszor komoly krízisekbe sodorva az egyént és a párkapcsolatot is. A karácsonyi készülődésben ezekről a lelki vívódásokról beszélgettünk a doktornővel.
IgenÉlet: A karácsony az év legérzékenyebb ünnepe. Túlcsordulnak az érzelmek, s előfordul, hogy nemcsak a szeretet érzése hatalmasodik el rajtunk. Felszínre kerülhetnek az elfojtott feszültségek is. Mi lehet ennek az oka, miért érint minket hiperérzékenyen a karácsonyi időszak?
Almási Kitti.: Tulajdonképpen nem csak a karácsonyra, hanem minden olyan ünnepre vonatkoztatható ez az érzékenység, amikor nagyon erőteljes a nyomás, ha valamilyen nagyon intenzív érzelmet vagy intimitást élünk át. Ilyen, ha egy nagy, kerek házassági évfordulót megél valaki vagy egy kerek születésnapot, vagy egy olyan életeseményt, pl. anyák napját, amikor egy férfi-nő vagy szülő-gyerek kapcsolatban felszínre kerülhet a rejtett feszültség, s megakadályozza az önfeledt örömet. Az ünnepek felszínre hozhatják egy kapcsolat megoldatlan gondjait. Amikor a karácsonyra mindenki meghatottan készül, minden a szeretetről szól meg egymás megajándékozásáról, mégis nagyon sokan azon kapják magukat, nem is tudják, minek örülne a másik, húzzák-halasztják a vásárlást. Már nem belülről fakad, hogy örömet okozzanak a másiknak, és ez akár tudatosan, akár tudattalanul, de ráirányítja a figyelmet arra, hogy valami nem igazán működik jól egy kapcsolatban. És ennek a krízisét éljük meg ilyenkor: eljátsszuk a színjátékot, óriási ételeket hozunk össze meg ajándékozunk, de valójában meg tartalmatlan az egész.
IÉ.: Akkor nem az erőltetett női-férfi szerepek okozzák a frusztrációt? Gondolok itt arra, hogy apukának kutya kötelessége fát venni, bevágni a tartóba, halat beszerezni, cipekedni, anyukának meg napestig főzni, csomagolni, díszíteni… Ennél akkor vannak jóval súlyosabb és mélyre elfojtott dolgok is a karácsonyi krízis mögött…
A.K.: Nem a szerepek okoznak frusztrációt. A feladatok ilyen megosztása inkább csak egy megoldási kísérlet, hogy a frusztráció ne fokozódjon. Ha hiányzik az intimitás, a valós érzelem, ahelyett főzhet a nő sokat, vagy a valós intimitás helyett apuka vásárolhat sokat az asszonynak, de közben meg nem beszélgettek két éve. Szóval ezek a szerepdolgok inkább pótcselekvéseknek minősülnek ilyen szempontból. Ezekkel próbálják elfedni valahogy a valóságot.
Sok a buktató, de toleránsnak kell lennünk!
IÉ.: És akkor ott van egy igen komoly feszültség- és veszélyforrás ilyenkor: a munkahelyi bulik, partik hosszú sora. Az alkohol lazítja a gátlásokat, egymásba is gabalyodhatnak kollégák. Van arra valamilyen statisztika, hogy karácsony után több a szakítás, válás, vagy ez csak gyanú, feltételezés sokak részéről?
A.K.: Tény és való, hogy a nagy ünnepek, meg egyébként az évkezdés is nagyon sok emberben előhívja az újrakezdés igényét, a nagy fogadalmakat. A nagy eseményektől, kerek évfordulóktól, karácsonytól hajlamosak a párok nagyon sokat várni olyankor, ha egy kiélezett kapcsolatban élnek, ha eltávolodtak. Arra számítanak, hogy majd a karácsony esetleg hozza azt a fajta mélységet intimitást vagy élményt, amire vágynak, vagy az ajándék által megélik, hogy mégiscsak nagyon szeretve vannak… És ha ez az érzés elmarad, az nagyon mély csalódás is. Ebből a szempontból a január egy rettentő nehéz hónap, mert akkor amúgy sem történik nagyon semmi. Elmélyül az a csalódás érzés, hogy elkezdődött egy új év, de az égvilágon semmi sem változott. Az ünnepektől sem lett jobb, egyebektől sem, hiába költöttünk sokat, hiába készültünk sokat… A munkahelyi kapcsolat kialakulása évszaktól függetlenül egy állandó veszély. Ez azonban abból fakad, hogy a legtöbb párkapcsolatban otthon kezd kihalni a mély beszélgetések száma vagy jelentősége. Túl hosszú a munkaidő, este a párok fáradtak, és épp a beszélgetésre nem szánnak időt. Így a legtöbb érzelmes beszélgetés sajnos napközben zajlik le azzal, aki épp ott van. Ez pedig egy kolléga. És év végén, amikor végre nem a feladatokat kell nyomni, hanem van egy lazább kiruccanás, alkalom, az emberek még jobban feloldódnak annak a társaságában, akivel amúgy is nagyon jókat beszélgettek egész évben. Ez fordul át nagyon könnyen szexualitásba. Nem feltétlenül azért, mert a kolléga a félrelépő élete párja, hanem mert kialakult köztük egy olyan intimitás, amely akár már mélyebb, mint a házastárssal megélt kötelék. Ez egy nyomasztó probléma, valóban, s főleg így ünnepekkor. Mikor azt éli meg valaki, hogy otthon nincs meghittség, a munkahelyen ott a süti, a kis meglepetés egymásnak. A magányos ember azt érzi, hogy itt figyelnek rá, hogy ő is fontos, s ez az érzés nagyon félrevezető lehet.
IÉ.: Tudom, ez nehéz kérdés, de mit javasol, hogyan óvjuk a valamikor felépített szeretetburkot, hogy az meg is maradjon? Ne csak ünnepekkor, hanem a hétköznapokban is…
A.K.: Hű, ez így nagyon általános. Azt gondolom, az nagyon fontos, hogy legyen egy olyan erős szövetség a felek között, olyan erős intimitás, ami másokkal nem megosztható. Legyen egy családon belül egy szelet, ahová már másokat kívülről nem engedünk be. Legyen egy egészséges határa annak a párkapcsolatnak vagy családi keretnek, amin belül vagyunk. Pl. mások ne tudhassanak többet az illetőről, mint a saját házastársa vagy a családtagjai. Amikor megbontjuk az összetartozásnak vagy szövetségnek ezt a határát, akkor kezd széthullani a kapcsolat darabokra. Ne pótmegoldásokkal próbáljuk megélni azt, hogy valakihez tartozunk – ne kollégával vagy szeretővel –, hanem ameddig csak lehet, próbáljuk meg a társunkkal megmenteni, ami kiveszőfélben van. Erőfeszítéseket kell tennünk, hogy mégis közeledjünk egymáshoz. Ezek nem olyan bonyolult dolgok, nem kell annyira emberfeletti erőfeszítés hozzá, csak egy kis motiváció. Nem megsértődni kell, ha valami nem történik meg, hanem tenni kell érte, s nem csak a másiktól várni.
Szabó Judit
Forrás: igenelet.hu
Almási Kitti könyve az alábbi linken megvásárolható!
http://netbutik.hu/spd/Ny19/FELELMEINK-ES-GATLASAINK-LEKUZDESE---DR--ALMASI-KI
Végre itt az új DVD, melyből gyermeked örömmel tanulhat még több babajelet – persze veled együtt!
Állatok – babajelek, mondókák, dalok – gyerekekkel, felnőttekkel.
-állatok a ház körül
-erdei állatok
-vízi állatok
-vadállatok
-egyéb állatok
-Több, mint 100 babajel
-4 dal
-9 mondóka
Tudj meg többet a jelbeszédről itt!
Ez a különleges DVD megvásárolható: itt!
"Minden barátság azzal a homályos érzéssel kezdődik, hogy valahol már találkoztunk. Mintha régen testvérek lettünk volna. S azért a találkozás csak viszontlátás. Amikor pedig az ember barátjától elszakad, tudja, hogy ez a távozás csak látszat. Valahol együtt marad vele úgy, ahogy együtt volt vele a találkozás előtt."
Hamvas Béla
A témával kapcsolatban ajánlani szeretnék egy különleges könyvet ami egy kedves ajándékötlet is egyben:
Olvass bele a könyvbe: itt!
Fotó: Tambako the Jaguar
Ha valaki egy OKRA jelenik meg életedben, akkor általában egy általad kinyilvánított szükségletnek felel meg.
Azért jöttek, hogy átsegítsenek a nehézségen...
Hogy útmutatást, segítséget nyújtsanak...
Hogy fizikailag, érzelmileg vagy spirituálisan támogassanak...
Talán úgy tűnik, Isten küldte őket - és úgy is van.
Azért vannak itt, mert szükséged van rá, hogy itt legyenek.
Azután anélkül, hogy valami rosszat tennél, vagy egy alkalmatlan pillanatban ez az ember olyat mond vagy tesz, ami kapcsolatotoknak véget vet.
Néha meghalnak...
Néha továbbállnak...
Néha valamihez hűen arra kényszerítenek, hogy állást foglalj...
Fel kell ismernünk azt, hogy szükségleteink kielégültek, vagy vágyaink beteljesültek...
Az ő munkájuk elvégeztetett.
Imád, melyet az égbe küldtél, megválaszoltatott és most ideje tovább lépni.
Néhányan egy IDŐSZAKRA lépnek életedbe.
Mert eljött a te időd, hogy megossz, növekedj vagy tanulj.
Ők békét hoznak vagy megnevettetnek.
Talán olyasmire tanítanak, amit még sosem csináltál.
Általában hihetetlen mennyiségű örömet adnak neked.
Hidd el, ez igaz! De csak egy időszakra.
Az ÉLETRE SZÓLÓ kapcsolatok életre szóló leckékre tanítanak.
Olyan dolgokra, melyekre építened kell, hogy szilárd érzelmi alapod legyen.
Az a feladatod, hogy elfogadd a leckéket, szeresd az illetőt és a megtanultakat felhasználd életed minden más kapcsolatára.
Azt mondják, a szerelem vak, de a barátság látnoki képességű.
Köszönöm, hogy életem része vagy...
Akár egy ok, egy időszak vagy egy életre szóló vagy.
A szerző sajnos ismeretlen, de hálás köszönet neki a bölcsességért.
Forrás: http://inspiralo-uzenet.blogspot.hu/
Olvass bele a könyvbe: itt!
Kérd megrendelésedet webox kiszállításra, így csak 690 Ft a szállítási költség.További infó itt!
Mit kell tudni a webox csomagautomatáról - további infó: itt!
Igen kínos lehet karácsonykor, ha olyan valakitől kapunk ajándékot, akinek mi nem vettünk semmit. Ilyen és ehhez hasonló helyzetek azonban előfordulhatnak az ünnepek alatt, ezért jobb, ha te is tisztában vagy az ajándékozási etikettel.
Szerinted ugyanolyan értékben kell karácsonyi ajándékot adnod, mint amit kaptál valakitől?
Nem, találd meg a legjobb ajándékot, amit adni szeretnél. Amikor eljön a karácsonyi adok-kapok ideje, készíts egy listát azokról, akiket meg szeretnél ajándékozni. Ezen a papíron azt is tüntesd fel, hogy mennyit tudsz egy-egy emberre szánni. Nem érdemes adósságokba verned magad, hogy drága karácsonyi ajándékokat vegyél.
Valaki, akinek te nem tervezted, hogy karácsonyi ajándékot veszel, megajándékoz. Kell-e viszonoznod?
Nem, csak azt mondd, hogy "Köszönöm". Nem szükséges viszonoznod, ha kapsz egy váratlan karácsonyi ajándékot. És ne mondd, hogy "Holnapra lesz valamim a számodra." A legjobb, ha csak megköszönjük anélkül, hogy elkezdenénk magyarázkodni, miért nem vettünk neki karácsonyi ajándékot.
Amikor ajándékozol, akkor megtartod a blokkot is?
Mindenképpen! Nem szégyen a blokkot megtartani, ugyanis ha mégsem jó a választott darab, akkor vissza tudod vinni kicserélni, és egyikőtök sem kerül kellemetlen, kínos helyzetbe.
Szükséges köszönőüzenet, ha személyesen már megköszöntük a karácsonyi ajándékot?
Nem. Kedves gesztus, ha üzenetben is megköszönjük a karácsonyi ajándékot annak, akinek már személyesen is megtettük, de nem kötelező. A kivétel: az esküvői ajándékok. Egyébként ha nem tudod személyesen megköszönni az ajándékot, a legjobb, ha küldesz egy kézzel írott köszönőkártyát. Az e-mail nem elegáns megoldás, de jobb, mint a semmi.
Helyes megajándékozni azt, aki nem ünnepli ugyanakkor a te ünnepeidet?
Igen, mindig jó ajándékot adni. Jelezhetjük vele, hogy fontos számunkra valaki, vagy nagyra értékeljük őt.
Kell-e karácsonyi ajándékot adni a főnöködnek?
Nem, ez úgy tűnne, mintha be akarnál vágódni nála. Ne adj karácsonyi ajándékot a főnöködnek, hacsak nem kevesen dolgoztok az irodában. Te sem szeretnéd, hogy versennyé fajuljon a dolog. Másrészről a kollégáidnak minden további nélkül adhatsz karácsonyi ajándékot. De ne munkaidőben add át őket, ha egyvalakinek vagy pár embernek adsz csak ajándékot.
Az ajándékutalványok népszerűek, de csak megfutamodásnak számítanak?
Nem, manapság már teljesen elfogadottak. Az ajándékutalványok jó példák arra, hogy változnak a szokások. Az egyedi ajándék személyes, mert azt jelzi, hogy figyelsz a másikra, és ismered őt. De ne feledd: ajándékutalványt még mindig jobb adni, mint ha pénzzel ajándékoznád meg szerettedet.
Milyen karácsonyi ajándékokat nem illik adni egy ismerősnek?
Kölni vagy parfüm, fehérnemű, hálóruha, alkohol. A fehérneműt nem szokás adni, hacsak nem az illető párja vagy. A parfüm nagyon személyes, intim, ezt sem ajánlott ajándékozni. Az alkohollal pedig melléfoghatsz: nem tudhatod, hogy mit szeret, vagy egyszerűen mit gondol az alkoholfogyasztásról.
Forrás:meglepkek.hu
Nincs ötleted mit vegyél ajándékban? Nézd meg ajánlatunkat az alábbi linken (akár ingyenes kiszállítással: dec 18-ig weboxba történő kiszállítás INGYENES!)
http://netbutik.hu/sct/974904/KARACSONYI-ajandekotletek
Dr. Bob egy olyan csoda gyerekorvos, aki bármelyik sírós babát meg tudja nyugtatni egy pillanat alatt. Nem kell hozzá hókuszpókusz, csak egy egyszerű trükk, amit bárki meg tud csinálni otthon. Tanuljunk tőle.
Dr. Robert Hamilton 30 éve praktizál Santa Monicában gyerekorvosként, úgyhogy bőven volt ideje kifejleszteni a saját trükkjét arra, hogy varázslatos módon megnyugtassa a babákat. Egészen bámulatos látni a videón a babát, hogy attól, ahogy megfogja őket, már el is hallgatnak. Olyan kicsit ez a trükk, mint a macskáknál, hogy jól meg kell ragadni a grabancukat és akkor megmerevednek, úgy tűnik, hogy Dr. Bob rátalált a pici babák „grabancára”, azaz egy bizonyos baba tartásra, amitől azonnal megnyugszanak.
Mit csinál Dr. Bob, amitől minden friss szülő hálától párás szemmel foglalja imáiba a nevét mostantól?
Csodálatos a maga egyszerűségében és úgy tűnik, tényleg működik. Ha most lenne újszülött a babám, biztos kipróbálnám rajta, és nagy Dr. Bob-rajongó lennék a csendesebb nappaloktól és éjszakáktól.
Forrás: nlcafe.hu
„A fogyasztói kultúra manipulál minket. Mert túltermel, és mert arra van szükség, hogy valaki a túltermelt cuccokat megvegye” – beszélgetés Bagdy Emőke klinikai szakpszichológussal az elérhető iránti vágyódásról.
– Talán vágjunk a közepébe: mi kell ahhoz, hogy boldogok legyünk?
– A boldogság szubjektív élmény, attól függ, hogy milyen jelentést adunk az élet dolgainak. A kedvező jelentések szubjektív élményben is úgy fogalmazódnak meg bennünk, hogy boldog vagyok, jól érzem magam a bőrömben és ebben a világban. Ennek több vetülete van, egyrészt például az, hogy egészséges vagyok fizikailag és mentálisan, hogy az emberi kapcsolataim rendben vannak, de igazából ahány rendszerszint van az emberi felépítményben, mindegyiken óhajtjuk, hogy a dolgok jól menjenek.
Bagdy Emőke
Klinikai szakpszichológus, pszichoterapeuta, a pszichológiatudomány kandidátusa, professor emeritus. 1941. augusztus 18-án született Tiszafüreden. Miskolci gimnáziumi tanulmányai után a budapesti Gyógytornászképző Főiskolára járt, majd 1968-ban klinikai pszichológiából szakvizsgázott az Eötvös Loránd Tudományegyetemen. 1970-ben lett relaxációs terapeuta, 1972-ben bölcsészdoktori címet szerzett. 1982-ben kandidátusi fokozatot,1984-ben pszichoterapeuta címet kapott. 1995-ben lett habilitált egyetemi tanár. Az utóbbi 42 évben 1600 tudományos előadást tartott, 12 saját szakkönyve jelent meg, 24 könyv szerkesztője volt, további szakkönyvek társszerzője, 200 tudományos tanulmány írója. Számos médiaszereplés is kötődik nevéhez. Két gyermek édesanyja, többszörös nagymama.
A fizikai rendszerszinten, hogy legyünk egészségesek, mert a test nem valamiféle különálló képződmény az elmétől és lélektől. Ha úgy minősítem az életet, hogy magammal, egészségemmel, állapotommal rendben vagyok, a kapcsolataimmal – ez a szociális szint – rendben vagyok, a világ, amiben élek, biztosítja azt a minőséget az életemhez, ami kell az emberi méltósághoz – ez az abszolút társadalmi szint –, akkor azt mondjuk, hogy boldog vagyok.
És végül a vertikális dimenzió is az emberi lény része, ez a spirituális dimenzió. Tehát azt mondhatom, hogy boldog vagyok akkor, ha teljes egész valómban a legparányibb sejtekig és érzelemmolekuláig, valamint a legmagasabb dimenzióig, a spirituálisig rendben vagyok, összhangban magammal, a világgal és a kettő kapcsolatával.
– De van egyáltalán ilyen helyzet?
– A tudomány kiemel, magasabb szinten fogalmaz. A fent leírt a tökéletes boldogság lenne.
Azt tudjuk pontosan, hogy az emberben az örömérzés viszonylag mulandó, de ha nem volna az, akkor nem volna viszonyítási alap sem. Összehasonlítási élményekre van szükség ahhoz, hogy a rossz ellenében fel tudjuk emelni a fejünket, és azt tudjuk mondani, hogy ennek most örülök.
Nagyon sajátos, de az örömérzés statisztikai előfordulási gyakorisága olyan helyzetekhez kötődik, mikor valami rossz elmúlik. Azt gondoljuk, hogy attól lesz örömünk, ha kapunk valamit, közben kiderül, hogy mikor az életünkben egy megszorultság föloldódik, az a kristálytiszta öröm. A kérdés helyesen nem az, hogy mitől is vagyunk boldogok, hanem az, hogy mikor voltál igazán boldog az életedben?
Egy világszintű összehasonlító vizsgálatból kiderül, hogy a boldogság nem tárgyakhoz, értékekhez, anyagi dolgokhoz kötődik. Mindenkinek a világon valami olyan esemény jut az eszébe, amikor valaki szerette, ő valakit szeretett, ennek kifejezést is adott az a pillanat vagy óra, együtt voltak, örültek egymásnak és beszélgettek. Vagyis szeretni egymást, együtt lenni, beszélgetni, szeretetben lakozni az életben: lényegében ez a fundamentális boldogság.
– Kulturális- vagy társadalmi meghatározottságról beszélhetünk?
– Mindegy, hogy a világnak mely táján élünk, hogy egy bangladesi szegénynegyedben tájékozódunk arról, hogy boldog-e valaki vagy New Yorkban. Egy gyerek boldog, ha vannak szülei és azok szeretik, még akkor is, ha a szeméttelepen turkál. Meghökkentő, de egy világméretű vizsgálat során kiderült, hogy Banglades szegény gyerekei és New York felhőkarcolói közt élő gyerekek között mérhető különbség nincs.
Miért? Mert a bangaldesiek lehet, hogy a szeméttelepen turkálva szedik össze, amit hazavisznek a szüleiknek, akik megdicsérik, hogy milyen ügyes gyerekük van, de szeretik őket, és családban élnek, ha nagyon szegényen is. De ha meggondoljuk, egy gyerek számára a szegénység azon mérődik, hogy adnak-e nekem enni, szeretnek-e, van-e otthonom vagy sem. És ha adnak enni, otthona van, biztonságban van, a gyerek számára a többi attól fogva teljesen mindegy.
– És hogy van ez a felnőtteknél?
– Itt is érvényes ez. Biztonságban vagy? Vagyis van-e állásod, munkahelyed, van-e ahol megbecsülnek, van-e ahol pénzt keresel? Van-e valaki, akit nagyon szeretsz, és aki téged szeret? Van-e valamilyen közösség, ahová tartozol, van-e családod? Ha ez a három megvan, akkor mi, felnőtt lények is azt mondjuk, jól megvagyok. Mert hiszen a boldogsággal kapcsolatban egészen egybehangzó az az álláspont, hogy nem görögtűzörömök felvillanásából szőtt valamilyen háló, hanem egyfajta biztonság az életben, meghittség, odatartozás, az az élmény, hogy van valakim, hogy gondoskodhatok valakiről.
– A másikról való gondoskodás ilyen fontos szempont?
– Igen, mert akkor kezd felnőtt lenni, amikor tud adni. A gyerek nem tud gondoskodni magáról, a felnőttre támaszkodik. Mikor felnőttek leszünk, akkor visszaadjuk. Lényegében ez az örök társadalmi anyagcsere, amivel továbbvisszük az életet: a gyerek akkor boldog, ha mi adjuk a biztonságot, mi akkor vagyunk boldogok, ha képesek vagyunk neki kenyeret, szeretetet, családi biztonságot adni. És így hömpölyög a történelem, és így ágyazódik bele az emberi boldogság. Ez figyelemre méltó dolog, mert nem valamilyen különleges örömről van szó.
– De mostanában nem ilyen hatások érnek bennünket.
– A fogyasztói kultúra manipulál minket. Mert túltermel, és mert arra van szükség, hogy valaki a túltermelt cuccokat megvegye. Felhasználó, kihasználó, elhasználó, eldobó kultúra lettünk. És van egy nagy veszedelem ebben: emberi kapcsolatokban is ezek az elvek kezdenek működni: kihasznállak, eldoblak. Veled járok, nem megy a dolog, dehogy javítjuk! Nem javítjuk, mert az anyagi kultúra azt mondja, hogy nehogy megjavítsd, ha elromlott, különben sem találsz mesterembert, aki értene hozzá! Dobd el, van másik!
És egyszer csak azt látjuk szomorúan, hogy az emberi kapcsolatokban ez az egymást tönkretevő, boldogtalanná tevő, pusztító viszony kezd uralkodó lenni, ahol nem adjuk meg egymásnak a tiszteletet. Nemcsak fizikai környezetszennyezés van, hanem szellemi is, így ne csodálkozzunk azon, hogy sok a depressziós ember.
A depresszió a boldogtalanság kórképben való megjelenése, az anhedónia: az örömtelenség, életcél nélküli állapot. Az ember teleológikus lény, ez különböztet meg minden más élőlénytől. Cél-okság, hogy hitem van, hogy előre sugárzó reménységem van. Nem tervezek, örömtelen vagyok, nem látom az élet célját, nincs kiért, miért élni, kész, vége az életnek. Azért van boldogságkutatás, mert valahol azt elvesztettük. De hol? Úgy élünk, ahogyan termeljük a boldogtalanságot, és ha tudjuk, hogy mi az, ami viszont boldogságot teremt, akkor kérdezem én, miért nem azt termeljük?
– Mire érdemes támaszkodnunk?
– Felnőtt vagy, tudsz adni? Ne az legyen az első gondolatod, mint amit ez a kultúra tanít, hogy legyen neked jó! Akkor nyílik ki a boldogság, ha megtanulok adni. Kaptam felnőtti fizikumot, – már bocsánat – ivarérett vagyok, pszichoszexuálisan érett vagyok? Akkor visszaadom az életet, amit kaptam, gyermeket nemzek és továbbviszem az életet.
Ezek életfeladatok, amik megszólítanak minket. Erik Erikson szakaszolta az emberi életet a feladatok szempontjából. Teljesíted azt? Ha nem, akkor valami elakadás történt a fejlődésben. Nézzünk már szét, hogy mi történik körülöttünk? Tömegek szenvednek fejlődési elakadásban, nem lesznek felnőttek, mert felnőtt az, aki tud elköteleződni, felelősséget vállalni és adni.
– A pénz nem boldogít közmondás sem igaz tehát?
– Megállapították, hogy a pénz és az anyagi javak az emberhez méltó élet biztosításához kellenek, plusz, ha lehet, szükséges egy kis mozgássáv, húsz százalék, biztonságzónaként. Ezen felül a többi fölösleges. De mi mindenben fölösleget termelünk.
– A boldogság világnapja alkalmából kiadott kutatás azt mutatta ki, hogy a nők inkább boldognak érzik magukat, mint a férfiak. Beszélhetünk nemi meghatározottságról?
– Amikor azt vizsgálják, hogy ki depressziósabb, a nő vagy a férfi, kimutatják, hogy a nő. Amikor arról van szó, hogy ki a boldogabb, kimutatják, hogy a nő. Erre az a válasz, hogy mi nők jobb agyfélteke dominánsak, az érzelmi agyunk túlsúlyával élő és dolgozó lények vagyunk. Ebből következik, hogy mi a fentet és a lentet egyaránt sokkal szélsőségesebben éljük át, de épp ezért szeretni is kiáradóan tudunk, így tudjuk szeretetünket a családra kiterjeszteni.
És maradjon is meg ez a képességünk, merthogy a családi fészek boldogsága, a családi atmoszféra – ezernyi vizsgálat igazolja, hogy – tőlünk ered, nőktől. A férfiak az anyjuktól kapták a legtöbb szeretetet, gondoskodást, és visszaálmodják a nő szeretetében az anyai öl melegét is, a cici gömbölyűségét, a szem sugarát, és a testi érintés gyönyörűségét. Így kerek a világ. Nehogy elveszítsük ezt az érzelmi agyi dominanciánkat!
– És hogyan kezeljük a nemi egyenjogúság kérdését?
– Van ez az úgynevezett gender mainstreaming, ami egy neoliberális elhatártalanodás, a szabadság félreértelmezéséből, szabadossággá tételéből ered. A szabadság rendet jelent, ahol határok vannak, hogy te vagy a lány, a másik meg fiú. Tudjuk, hogy az mit jelent genetikailag, hormonrendszer szempontjából. Tudjuk, hogy ha egy másfél éves kisfiúnak botot adsz a kezébe, automatikusan püfölni kezd, a lány pedig kavargató mozdulatokat végez, tehát bennünk van a nemre jellemző viselkedésprogram. A pszichológia ezt nembeli lényegnek nevezte el.
Mi történik ebben a megbuggyant világban? Félreértelmezett esélyegyenlőség szellemében a nő azt kívánja, hogy ha akar, legyen férfi és fordítva. Pedig a határt maga a természet szabta meg. Tőlünk nyugatabbra már elterjedt ez, de már Szlovákiában is a hármas házasságról van szó, ahová kívülről érkezik egy pótszülő: így lehet a két férfinek és két nőnek gyereke.
Közben már szakirodalmi bizonyítékok vannak arra, hogy ezek a nagyon rossz irányú vállalkozások, az ilyen helyzetben felnőtt gyerekek maguk tiltakoznak, mivel rájuk deviánsként tekintenek kortársaik. Svédországban már van vécé a harmadik nemnek. Természetellenes irányt vesz a természetes emberi élet és megöljük magunkban az embert.
– Ilyen sokrétű témával kapcsolatban tudunk valamilyen végkövetkeztetést megfogalmazni?
– Pilinszky János idézi Simone Weil filozófusnőt, lényege: tanuljunk meg vágyakozni azután, ami a miénk. Ezt üzenem, és fejtse meg mindenki magának.
Forrás: kronika.ro
Figyelmedbe ajánlom Bagdy Emőké további könyveit: itt!
További könyveink a Párkapcsolat témában: itt!
