2015.máj.07.
Írta: netbutik Szólj hozzá!

Megcsalás nélkül - Hűségben és elégedetten a párkapcsolatban

A megcsalásról már magyar nyelven is sok kitűnő könyv kapható, ám azok elsősorban a bekövetkezett esemény feldolgozásával, az abból való kilábalással foglalkoznak. Ez a kötet megelőzési céllal közelít a témához.

Azoknak szól, akik:

- készek tudatosan tenni azért, hogy jól működő kapcsolatukba hosszú távon se léphessen be külső szereplő, valamint azoknak,

- akiknek még nincs párjuk, de ha lesz, hűségben szeretnének élni vele. 

Meggyőződésem (és ezt a kutatások is alátámasztják), hogy a kölcsönös hűségre és elégedettségre épülőkapcsolat nem a szerencsének köszönhető, hanem olyasmi, amiért mi magunk tehetünk. Hogy pontosan mit, azt mutatom be ebben a könyvben.

Ha szeretnél bele olvasni ebbe a remek könyvbe akkor az alábbiakban ezt megteheted:

"Mi számít megcsalásnak egy kapcsolatban? Nemrég erről beszélgettünk az egyik kereskedelmi televízió egészségügyi műsorában, ahol négy hölgy és három férfi mondta el a véleményét. Volt, aki szerint a csók még nem megcsalás, odáig el lehet menni különösebb veszély nélkül. Más azt mondta, hogy a csók már túl sok, de egy ártatlan randi még belefér. Valaki úgy gondolta, hogy a megcsalás konkrétan a behatolásos szexuális aktus, de az is megbocsátható, ha nem hosszú távú és rendszeres. Amikor rám került a sor, elmondtam, miért tartom problémásnak, ha a megcsalást ilyen konkrétan egy-egy magatartásformához akarjuk rögzíteni. Az ember hajlamos arra, hogy ha egy kerítést nem léphet át, elkezdjen az on morfondírozni, hogyan közelíthetné meg a kerítés által körülhatárolt valamit anélkül, hogy átmászna rajta. Tehát a kecske is lakjon jól, a káposzta is maradjon meg. Elkezd kibúvókat keresni: 'Ha randizom, de nem csókolom meg, az még rendben van.' 'Ha csak csókolózunk, de nem bújunk ágyba, akkor az nem megcsalás.' 'Ha csak két-három évente fekszem le valaki mással, de amúgy nagyon szeretem a feleségemet, akkor nincs veszélyben a házasságunk.' Ennek a gondolkodásmódnak nem az áll a középpontjában, mit tehetnénk azért, hogy a lehető legtöbbet hozzuk ki kettőnk kapcsolatából, hanem az, hogy meddig mehetünk el a kapcsolat veszélyeztetésében anélkül, hogy visszafordíthatatlanul tönkretennénk. Ezt a mentalitást ma sok területen tetten érhetjük. Az élelmiszeriparban például ritkán az a valódi cél, hogy tápláló, egészséges, teljes értékű táplálékot tegyenek az asztalunkra, inkább gondosan kiszámítják, mennyi adalékot tehetnek bele, amitől még senki nem kap rövid távon olyan betegséget, amelyik közvetlenül kapcsolatba hozható lenne az adott cég termékével. Az autógyártásban nem az a cél, hogy a lehető legnagyobb védelmet nyújtsák az utazók számára, hanem a haszonmaximalizáció jegyében gondosan kiszámolják, hogy mennyire vékonyíthatják le a bádogot ahhoz, hogy a benn ülők még ne haljanak meg egy esetleges ütközés során. Nekünk azonban nem azzal érdemes foglalkoznunk, hogy meddig mehetünk el valaki mással anélkül, hogy azzal már veszélybe sodornánk a kapcsolatunkat, inkább tegyünk meg mindent annak érdekében, hogy a meglévő kapcsolatból mindazt kihozzuk, ami lehetőségként benne van!"

"Ha úgy gondolná, hogy a határok védelmére csak a gonosz külső betolakodók miatt van szükség, vagy úgy érezné, hogy a határátlépők csupa olyan emberek, akik tudatosan, gátlás nélkül keresik a kalandokat, szeretném egy k icsit árnyalni ezt a képet. Úgy gondolom ugyanis, hogy egyikünknek sincs írásos garanciája arra, hogy ez vele sohasem fog megtörténni. Mindannyiunkban szunnyadhat egy olyan lény, akit nem volna szerencsés felébreszteni, mert olyan dolgokat tenne, amelyek felett nem tudunk uralkodni. Sokáig tiltakoztam e gondolat ellen, ám egyik németországi professzorom megváltoztatta a véleményemet. Ez a tanár, aki a posztmodern filozófiáról tartott kurzust, az első órán így köszöntött bennünket: 'Szeretettel üdvözlöm a potenciális gyilkosok osztályát!' Amikor látta az arcunkon a sértett döbbenetet, elmagyarázta, mire gondolt: 'Képzeljék el, hogy éjjel furcsa zajra riadnak. Ahogy magukhoz térnek, önökbe villan a felismerés, hogy valaki van a házban. A zaj forrását keresve lábujjhegyen elindulnak kifelé a hálószobából. A gyerekszoba ajtaján bepillantva meglátják, hogy egy nagydarab idegen férfi hajol az ötéves lányuk ágya fölé. A sem miből egyszer csak egy pisztoly terem a kezükben… Emelje fel a kezét az, aki biztos abban, hogy nem lőne!' Senki sem emelte fel a kezét. Akkor szembesültem a ténnyel, hogy csoporttársaimhoz hasonlóan bennem is szunnyadhat egy potenciális gyilkos. A tanáromnak a gyakorlattal az volt a célja, hogy rábírjon bennünket, gondolkodjunk magunkról egy kicsit más megvilágításban. Sikerült neki. Ha pedig gondolatban végignézem azt a sokféle embert, akikkel a megcsalás témájában mint érintettel beszélgettem, akkor azt kell mondanom, mindannyiunkban ott alszik egy potenciális megcsaló, akit jó volna, ha sohasem ébresztenénk fel. A határaink védelme azonban segíthet az alvó oroszlánt alvó állapotban tartani."

"Sokan azt szeretnék, ha a múlt fájdalmait valahogy ki lehetne törölni a memóriából – ez azonban nem lehetséges. Talán furcsának tűnik, de azt gondolom, hogy ez így is van jól. A múlt fájdalmai ugyanis nemcsak megsebezn ek bennünket, de figyelmeztetnek, óvnak és ösztönöznek is. Olyanok, mint a ráncok az arcunkon: történeteket mesélnek rólunk, meghatározzák az önértelmezésünket, bizonyítják, hogy megéltük az életünket. Kívül is megjelenítik azt, ami belül rejlik. Elgondolkodott már azon, hogy a temetőben az idős emberek síremlékeire miért az időskori képüket teszik, és miért nem a fiatalkorit? Pontosan ezért. Mert a fiatalkori kép nem ugyanazt az embert ábrázolja, mint akit oda temettek. Az időskori képen meglátszik az élet lenyomata. Ám ha a múltat nem lehet és nem is lenne jó kitörölni a memóriából, fontos levonni a történések tanulságait, és beépíteni azokat a jelenkori működésünkbe, hogy a jövőnket jobb irányba tereljék. A pszichoterápia több módszert is kidolgozott erre, amelyek közül az egyik leghatékonyabb az átkeretezés technikája. Az átkeretezés azt jelenti, hogy egy fájdalmas életeseménynek megváltoztatjuk a vonatkoztatási keretét, amitől az egész új színezetet ölt. Így érzelmi távolságot nyerünk a fenyegető eseménytől, és képessé válunk arra, hogy új szempontok mentén is végiggondoljuk azt. A rém szelídebbé és kezelhetőbbé válik, sőt arra is felszabadulhatunk, hogy valami pozitívat is meglássunk benne."

 

"Ha egy kertben szép virágokat, rendezett pázsitot akarunk látni, akkor ott naponta el kell töltenünk bizonyos időt. Be kell szereznünk a megfelelő szerszámokat, magokat, hagymákat és palántákat, elő kell készítenünk a talajt, el kell ü ltetnünk a növényeket, majd rendszeresen locsolnunk és ápolnunk kell azokat. Ha elég kitartóak voltunk, akkor egy idő után olyan kertünk lesz, ahol szívesen ülünk ki a padra, és ahova mások is szívesen jönnek be. Ez mind kemény és tudatos munka eredménye - magától ugyanis csak a gyom fog nőni benne. Pontosan így működik a párkapcsolat is. Sokat láttam már, amelyek gyönyörű virágoskertre emlékeztettek, és még többet, amelyek olyanok voltak, mint az elhagyatott, gondozatlan, gaz lepte telkek. Az első fajtát a párok tudatos és kemény munkával alakították. A másik 'magától' lett."

"A párkapcsolatban sem működik az, hogy én 60%-ot teszek bele, de a másik részről 120%-t várok cserébe. Ez a legvilágosabban a megcsalásos helyzetek párterápiájában derül ki - méghozzá abban a fázisban, amikor a megcsaló fél még őrlődik a társ és a szerető között, nem tudja, melyik mellett döntsön. A társ felé azonban úgy kommunikálja ezt, mintha megfigyelő álláspontra helyezkedne, hogy működik-e még ez a kapcsolat olyan beteljesítő módon, amiért a másikat érdemes feladni. Vagyis csak fél lábbal marad a kapcsolatban, és közben azt figyeli, tud-e még az 100%-os válasz lenni minden érzelmi szükségletére, vagy sem. Ezt a helyzetet úgy is felfoghatjuk, hogy a megcsaló fél a szeretetét szétosztotta két partner között, így a társára (jó esetben) csak 50% jut. Ő 50%-ot tesz a kapcsolatba, miközben azt figyeli, az tud-e neki 100%-ot nyújtani. Ez kezdettől fogva kudarcra ítélt kísérlet. Mivel a figyelme, az elköteleződése kétfelé van osztva, maga sem alkalmas arra, hogy 100%-ot be tudjon fogadni. Ahhoz ki kellene zárnia a másik személyt."

"'Sajnálom, hogy fájdalmat okoztam neked' - mondja a félrelépő partner, ugyanakkor kimondatlanul is benne a van a levegőben a mondat folytatása: 'De azért nekem jó volt, és újra megtenném, ha leh etne.' Az ilyen bocsánatkérése a megcsalt fél nagyon hevesen szokott reagálni - anélkül, hogy pontosan meg tudná fogalmazni, mi nem tetszett benne, visszautasítja és kikéri magának. Arra hivatkozik, hogy nem elég hiteles, nem érzi az őszinteségét, nem szólt igazán szívből. Dühe mögött azonban az a kimondatlan fájdalom van, hogy nem érzi a bocsánatkérésben a történtek megbánását, csak a következmények miatti feszengést. Ha a másik következmények nélkül újra megtehetné, amit tett, újra megtenné."

"Gyakran keresnek meg párok azzal a kéréssel, hogy segítsek nekik a kapcsolatot ismét olyanná tenni, mint amilyen a megcsalás előtt volt. Mindig furcsán néznek rám, amikor azt válaszolom, hogy ezt a megbízást nem vállalhatom. Ha ugyanis az a cél, hogy olyanná váljon a kapcsolatuk, mint amilyen a megcsalás előtt volt, akkor egy idő után pontosan ott fognak tartani, ahol most vannak. A megcsalás egy fájdalmas, romb oló életesemény, de segíthet ráébredni arra, hogy valaminek változnia kell, megtaníthat olyan leckéket, amelyeket kevésbé drasztikus módokon nem akart a pár elfogadni. A megcsalás utáni helyreállító terápia célja tehát nem lehet az, hogy visszaállítsuk a korábbi állapotot. Sokkal inkább az, hogy a megcsalás tanulságait beépítve a pár egy olyan új módot találjon kapcsolatának működtetésére, amely jobban kielégíti a felek érzelmi szükségleteit, amely tudatosabban őrzi a kapcsolat határait, amelyben nagyobb szabadságuk van arra, hogy kifejezzék egymás iránti vágyaikat, kívánságaikat és szükségleteiket, amelyben kézzelfoghatóbb módon tapasztalják meg párjuk kiállását, lojalitását és szolidaritását."

"A rózsaszín ködfelhőben a megcsaló fél gyakran idealizált személyként látja a szeretőjét, aki mindenben messze felülmúlja a társát. Ez az illúzió sokakat arra sarkall, hogy kilépjenek a háza sságukból, és új életet építsenek fel a harmadik féllel. Több adattal is találkoztam már azzal kapcsolatban, hogy ennek az új kapcsolatnak mennyi a túlélési esélye. A számok minden esetben alulról súrolták a 10%-ot. Amikor egy házasság egy harmadik személy miatt bomlik fel, százból mintegy nyolc-kilenc esetben alakul ki tartós kapcsolat (netalán új házasság) a megcsaló és a harmadik fél között. A többi esetben a külső kapcsolat nem sokkal a házasság felbomlása után szintén megszakad."

"Ha megcsalás után a partnerek együtt akarnak maradni, akkor a bizalom helyreállítása a fő feladat ebben a nagyon sebezhető életszakaszban. Ilyenkor teljesen természetes, ha a megcsalt fél gyanakvó, kétségbe vonja párjának szavát, esetleg részletes beszámolót kér arról, hogy kivel találkozott, milyen e-maileket kapott, kivel beszélt telefonon. A megcsaló félnek ebben az átmeneti időszakban vállalnia kell az 'elszámolta tást', ezt a lelki értelemben vett 'üvegzseb' állapotot. A sérült bizalom visszanyerésének fontos állomása, hogy bizonyítsa, méltó arra, hogy elhiggyék a szavát. Persze, ha a kontrollálás az egészséges mértéket átlépi, és kezd kényszeressé, betegessé válni, akkor arról beszélni kell. Ugyanakkor a megcsalt félnek is tudatosítania kell magában, hogy nem lehet mindig ott a társa mellett, nem ellenőrizheti minden mozdulatát, találkozását és üzenetét. Ha újra meg akarja csalni, akkor úgyis talál erre módot, így végső soron nincs más lehetősége, mint bizalmat szavazni neki, ha tényleg szeretné megmenteni a kapcsolatot. Ez döntés kérdése – akkor is, ha az érzelmei tiltakoznak ellene. Az érzelmek ugyanis arra mennek, amerre a döntéseink mutatnak, de gyakran lemaradásban vannak azokhoz képest. Ha tehát eldöntötte, hogy újra bízni akar a társában, akkor az érzelmeknek szükségük van némi időre, de néhány nap, hét vagy hónap után újraszerveződnek, és felsorakoznak a döntés mögött."

 

Megrendelem a MEGCSALÁS NÉLKÜL című könyvet 2.940 Ft helyett 2.690 Ft (AKCIÓ 2015.05.15ig érvényes

 

Szállítási költség csak 790 Ft.

A fegyelmezés nem vált be? - Játékos nevelés, a legjobb könyv ami a témában kapható!

A gyermek természetes nyelve, tanulásának és kommunikációjának legfontosabb eszköze a játék. Ha szeretnénk megérteni őt, közel kerülni hozzá, megtanítani neki valamit, segíteni nehézségei leküzdésében, akkor mindehhez elsősorban a játékon keresztül vezet út.

Szülőként számos helyzetben elkeseredettnek és tanácstalannak érezzük magunkat. Fogalmunk sincs, hogy az adott problémát mi okozhatja és hogyan oldhatnánk meg, sőt, az is lehet, hogy eddigi beavatkozásaink csak tovább rontottak a helyzeten. Ám ahol már minden más próbálkozás kudarcot vallott, a jól megválasztott játék csodákat tehet.

A közös játék által segíthetünk a gyerekeknek abban, hogy kifejezzék az érzéseiket, mi pedig sokkal könnyebben megérthetjük azokat. Együttes erővel áttörhetjük a félelem, a gátlások és a harag kemény falát, hogy eljussunk a bensőséges kapcsolatig és a felszabadult örömig. Megerősíthetjük az önbizalmukat, megmutathatjuk nekik, mi mindenre képesek. Megtanulhatunk velük együttműködni anélkül, hogy dühvel és erőszakkal próbálnánk érvényt szerezni szándékainknak. A játékos nevelés számtalan szelíd és kreatív megoldást kínál azokra a helyzetekre, amikor elkeseredésünkben kiabálni, büntetni, esetleg ütni szoktunk - meg fogunk lepődni, hogy mennyivel hatékonyabbak leszünk, a gyerekek pedig mennyivel boldogabbak. És a játék segítségével gyógyíthatunk is, ha valami vagy valaki lelki sérülést, fájdalmat okozott nekik.

A világhírű pszichológus és játékterapeuta lépésről lépésre vezeti be az olvasót a játékos nevelés gazdag eszköztárába. Nemcsak egy gyerekbarát szemléletmódot ad át, de konkrét ötletek sokaságát is, melyek nagy hasznunkra lesznek úgy a hétköznapokban, mint a problémás helyzetekben. Nem kezeli tabuként azt sem, ami a felnőtt számára nehézséget jelenthet a közös játékkal kapcsolatban: a kimerültséget, az unalmat, az ötlettelenséget, a gátlásokat, a nevetségessé válástól való félelmet. Egyikkel sem vagyunk egyedül, nem kell szégyenkeznünk - és mindezek dacára mégis nekünk való a játékos nevelés, csak rá kell kapnunk az ízére!

 

 OLVASS BELE A KÖNYVBE - ÉRDEMES!

"Diane húgom egy ideig óvónőként dolgozott, és az egyik nyár végén családlátogatáson járt egy kislánynál, aki a tanév során nagyon erősen kötődött hozzá. Az anyuka engedte be, aki hátrakiabált a gyereknek, hogy Diane megérkezett. A kislány éppen elmélyülten színezett valamit, és ahogy a két felnőtt belépett, anélkül, hogy felnézett volna, gonoszkodva megkérdezte:

-Ki az a Diane?' 

Csak némi könnyed csevegés után történt meg a nagy egymásra találás. Azért szeretem ezt a történetet, mert a kislány rövid kérdésében olyan sok minden benne volt. 'Hiányoztál. Nem tudtam, látlak-e még valaha. Nem tudom, közel merjek-e kerülni hozzád megint, vagy újból elmész és megbántasz. Megrángatom egy kicsit a fonalat, ami összeköt bennünket, hogy érezzem, mennyire erős.' Jó sok üzenet mindössze négy szóban."

 

"A játékidő ahhoz ad segítséget, hogy a játékon keresztül erősítsük a kapcsolatot a gyerekekkel, segítsünk nekik felfedezni a világot, regenerálódni a kisebb-nagyobb megrázkódtatások után és persze szórakozni. Ennek a módja elég egyszerű: a szülő (vagy más felnőtt) elkülönít egy rendszeres idősávot, amit a gyerekkel tölt. Ebben az időben csak rá figyel, semmilyen külső tényező nem térítheti el, és mindvégig a kapcsolódáson, a bevonódáson és a kettőjük közötti kommunikáción van a hangsúly. Ebben az időben nem vesszük fel a telefont, ha csöng, és nem állunk neki vacsorát készíteni, vagy szundítani egyet. A játékidő során nagyon hasonló dolog történik, mint amit a játékterapeuták csinálnak: vagy a gyerek határozza meg az események menetét, vagy mi igyekszünk úgy alakítani azt, hogy ezzel segítsünk neki túltenni magát valamilyen érzelmi problémán. A játékterapeuták persze általában olyan gyerekekkel dolgoznak, akiknek komolyabb gondjaik vannak, az általunk használt technikák azonban a játék valamennyi gyerek számára elérhető gyógyhatásán alapulnak. Ha a játék képes kimozdítani egy gyereket a szélsőséges elszigeteltségből, vagy helyreállítani a kapcsolódást egy krízishelyzetben lévő családban, akkor nyilvánvalóan arra is jó, hogy enyhítse a 'hétköznapi' elszigeteltséget és segítsen kezelni az 'átlagos' szintű agressziót vagy frusztrációt. Vagyis minden gyerek számára hasznos, és vannak olyan konkrét problémák, amelyekre konkrét megoldásokkal szolgál. Amikor épp jól mennek a dolgok, egyszerűen csak egy kellemes módja az együttlétnek és a közös élményszerzésnek, amikor kevésbé mennek jól, megkönnyíti az életet, ha pedig teljességgel lehetetlen a helyzet, segít megoldani a problémákat, meggyógyítani az érzelmi sebeket, vagy szorosabbá tenni egy meglazult kapcsolatot. Ha van kijelölt, rendszeres játékidő, azt a gyerekek előre várhatják, előre készülhetnek rá. Gyakran az érzelmeik kifejezését is ekkorra tartalékolják, amitől maga a játékidő esetleg nehezebben átvészelhető időszak lesz a felnőtt számára, viszont tehermentesíti a nap egyéb részeit."

"A testvérféltékenység látványosan enyhülni szokott attól, ha mindegyik gyereknek jut saját játékidő, amikor kettesben lehet valamelyik szülővel. Különösen sokgyerekes családokban gyakori, hogy a testvérek nagyon erősen vágynak arra, hogy a szülő kizárólag rájuk figyeljen, ha csak pár perc erejéig is. Tudom, nem könnyű erre időt találni, de bőségesen megtérül. Az a gyerek, akinek kétségbeesett szüksége van figyelemre, el is fogja érni, hogy megkapja - ha máshogy nem megy, aggasztó viselkedéssel éri el. Akkor már inkább kapja meg játékidő formájában."

 

"A játéknak az adja a rendkívüli erejét, hogy a valóságban érvényes hétköznapi szabályok szünetelnek benne. Egy kisfiú szuperhősnek képzelheti magát, egy kislány két vállra fektetheti az apukáját a szőnyegen, a tanár szerepében pedig maguk osztogathatják a feladatokat, jegyeket és büntetéseket. Végre kárpótolhatják magukat mindazokért a frusztrációkért, aminek a nagyobb, erősebb, ügyesebb felnőttek világában ki vannak téve."

"Egy válás zűrzavarában vergődő, vagy egyik családtagjukat nemrég elvesztett gyerekekkel különösen gyakran előfordul, hogy egyáltalán nem beszélnek a dologról, aztán viszont verekszenek az óvodában, mindenkivel undokul beszélnek, nem hajlandóak elvégezni a házimunkát, nem írnak leckét. Egy gyerek azt vágja a fejünkhöz, hogy 'Utállak!', mert azt még nem tudja megfogalmazni, hogy olyan sebezhetőnek érzem magam, félek és szükségem van rád. A nagyobb gyerekek erőteljesebb eszközöket is bevethetnek, hogy elfojtsák nemkívánatos érzelmeiket – alkoholhoz, drogokhoz, felszínes, tartalmatlan szexhez folyamodhatnak. A játékos nevelés segít a gyerekeknek, hogy visszataláljanak az érzelemkifejezés szabadságához, ahelyett, hogy magukba fojtanák vagy kerülőutakra kényszerítenék érzéseiket."

"A felnőttek azért kerülik a játékosságot a kényes nevelési helyzetekben, mert félnek, hogy ezzel megjutalmazzák a rossz viselkedést. 'Szigorúnak, dühösnek és hidegnek kell maradnom, hogy érezze a tette súlyát.' A játékosság azonban nem a jutalmazásról vagy büntetésről szól, hanem a hiányzó hozzá való, a kapcsolódás pótlásáról, mivel már eredetileg is ennek hiánya okozta a problémát. Sokkal hatékonyabban át tudjuk adni értékeinket, és jóval több együttműködést fogunk tapasztalni a szabályok betartásában, ha játékosak vagyunk, mint ha szigorúak."

 

"Bevallom, sokszor én is azon kapom magam, hogy rávágom valamire: 'ez lehetetlen' vagy 'ez úgyse sikerülhet'. Miért teszem ezt, azon kívül, hogy kockafejű, fantáziátlan felnőtt vagyok? Azért, mert megpróbálom a legrövidebb úton elvezetni a gyereket a célhoz. Én már tudom, hogy a dolog nem fog menni, akkor meg minek tegyem ki őt ennek a kellemetlen tapasztalatnak? Ezzel azonban rossz döntést hozok. Természetesen nemet kell mondanom, ha olyasmiről van szó, mint hogy hozzányúljon-e a forró sütőhöz, vagy k iszaladjon-e az úttestre. A gyerekek legtöbb ötlete azonban nem olyan veszélyes, hogy ne engedhetném meg, hogy maguk tapasztalják meg a végkimenetelt. Ahelyett, hogy folyton azt mondjuk, 'ez úgyse működik', mondjuk néha azt, 'nézzük meg, működik-e'. Aztán vagy mi magunk lepődünk meg a legjobban, hogy mégis működik, vagy ők fogják saját tapasztalatból megtanulni, hogy nem. Annyi haszna mindenképp lesz a dolognak, hogy nem örök akadékoskodónak fognak minket látni, hanem a szövetségesüknek."

 

"Egy tizenkét éves fiú anyukája levélben számolt be nekem egy felkavaró élményéről. Náluk az volt a szokás, hogy a szerda estét mindig kettesben töltötték a fiával, és azt csinálták, amihez a gyereknek kedve volt. Ez általában annyit jelentett, hogy a plázában sétálgattak, és jól érezték magukat együtt, noha a srác soha nem volt túl beszédes. Amikor az anyukának váratlanul meghalt az egyik legjobb barátnője, elhatározta, hogy három napig nem szólal meg, így gyászol. Mielőtt önként vállalt hallgatását megkezdte volna, megkérdezte a fiától, áttegyék-e a másnap esedékes plázázást máskorra, de a fia vállat vont, hogy nem fontos. Amikor azonban másnap az édesanya érte ment az iskolába, a fiú egyszer csak beszélni kezdett. Kiöntötte a szívét, olyan dolgokat is elmondott, amikről korábban soha nem beszélt, az iskoláról, a barátairól, az érzéseiről. Az anyuka fogadalmához híven egész úton meg se szólalt. Amikor megérkeztek az autóval a pláza parkolójába, a fiú csak beszélt tovább – ki se szálltak egész estig. Nyilvánvaló volt, hogy az anyuka hallgatási fogadalma megadta neki a zt a szabadságot, hogy végre félbeszakítás nélkül beszélhet, amiről csak akar. Igen, néha csak el kell állnunk a gyerek útjából, és a kapcsolódás megtörténik magától. A gond az, hogy sokszor fogalmunk sincs róla, hogy útban vagyunk."

"Bevallom, sokszor én is úgy érzem, hogy nem megy nekem a játékidő. Ostoba szolgának érzem magam, és ezt utálom. Ha a gyerekek vezetik a játékot, gyakran kimerült és egykedvű leszek. Ha éppen legózunk, elkezdem szín és méret szerint szétválogatni a darabokat, hogy valamivel elfoglaljam magam. Ha kártyavárat építünk, szebbet és nagyobbat akarok építeni, mint a gyerek. Nem azért, hogy frusztráljam és megalázzam, csak mert a saját érzéseim veszik át az irányítást ahelyett, hogy őt követném. Akkor mégis miért teszem ki magam ennek újra meg újra? Először is, bár nem mindig csinálom olyan jól, ahogy szeretném, ilyenkor is rendkívül nagy hatással van a gyerekre és kettőnk kapcsolatára. Utólag mindig látom a pozitív hatásait – a gyerek nyugodtabb, vagy kevésbé agresszív, kevésbé frusztrált, vagy könnyebben tudunk együtt játszani. Másodszor, világosan érzem, hogy az idő múlásával egyre jobban megy nekem, még ha időnként továbbra is ostobának vagy inkompetensnek érzem magam. Harmadszor, a gyerekek újra meg újra kérik, hogy legyen játékidő, még ha közben folyamatosan mindenért kritizálnak is. Gyanúm szerint az, hogy állandóan panaszkodnak, mennyire ügyetlen és értetlen vagyok a játékidő alatt, az ő módjuk arra, hogy megmutassák, milyen mélyen eltemetett érzések feldolgozására használják a játékot."

Megrendelem a könyvet

"Egy adott viselkedésmódot át lehet alakítani úgy is, hogy először csatlakozunk hozzá, majd az élére állunk. Bet ty egy gyerekcsoportnak tart képzőművészeti foglalkozásokat, ám az egyik alkalommal különösen nehezen tudta őket rávenni, hogy koncentráljanak. Átsétált velük a közeli parkba rajzolni, abban a reményben, hogy ettől egy kicsit lenyugszanak, de az elgondolás nem vált be. A park közepén álló kilátótoronyhoz érve Betty azt mondta, tegyék le a rajztáblájukat. Lassan, kimérten beszélt, és a gyerekek biztosak voltak benne, hogy azt fogja mondani: keressen magának mindenki egy helyet, ahol leülhet rajzolni. Ehelyett azonban Betty hirtelen elkiáltotta magát: 'Aki utoljára ér fel, az a záptojás!', és már dübörgött is felfelé a keskeny csigalépcsőn, nyomában a gyerekekkel. Odafönt kiadta a parancsot: 'Most pedig lefelé!', de félút tájékán lassítani kezdett, míg a végére már nagyon-nagyon lassan cammogott az élen. 'Érezzétek minden lépésnél, ahogy a gravitáció lefelé húzza a lábatokat...', mondta nekik. Mire mindannyian l eértek, a gyerekek teljesen összeszedettek voltak, és készen álltak a koncentrált tevékenységre. Azzal, hogy először ő csatlakozott a gyerekek állapotához, akik be voltak vadulva, Betty képes volt átvezetni őket egy másmilyen állapotba, amelyben fókuszáltak és összeszedettek lehettek. Azt mondta, ez lett az egyik legsikeresebb foglalkozás az egész tanévben."

 

"Ha hiszik, ha nem, néha már az is elég, ha egy-két dührohamot hagyunk félbeszakítás, csillapítás nélkül végigmenni – és a gyerek utána varázsütésre felhagy a rendszeres hisztivel, mert azt érzi, hogy végre meghallották, amit mondani próbált. Ehhez pedig csak annyira van szükség, hogy az esedékes hiszt irohamnál egyszerűen maradjunk a gyerek mellett: se el ne zavarjuk, se ne bombázzuk tisztázó kérdésekkel és megoldási javaslatokkal. Ha a szülők érzelmileg nem zárnak le ilyenkor, miközben megingathatatlanul képviselik korábbi álláspontjukat, a dührohamok segíthetnek a gyereknek megtanulni, hogy lelkének legsötétebb démonaival sincs magára hagyva. A legtöbb család vagy behódol a hisztinek, vagy ellenkezőleg, jottányit sem hajlandó engedni eredeti álláspontjából, nehogy a gyerek úgy érezze, jutalmat kap azért, ami a családtagok szemében egyértelműen negatív viselkedés. Paradox módon azonban nemcsak az első, de a második módszer is ahhoz vezet, hogy a gyerek még gyakrabban fog hisztizni, nem pedig felhagy vele."

"A játékos nevelés szellemében a fegyelmezés is lehetőséget jelent arra, hogy javítsuk a kapcsolatunkat, ne pedig falat emeljünk kettőnk közé. Ennek az a feltétele, hogy úgy gondoljunk a dologra, hogy ne künk van egy problémánk, ne pedig úgy, hogy a gyerek nem megfelelően viselkedik. Ha a fegyelmezést úgy tálaljuk a gyereknek, mint közös problémát, amire közösen kell megoldást találnunk, sokkal jobban fognak menni a dolgok. Kevesebb lesz a hazudozás és a sunnyogás, ha a szülő nem a rendőr vagy a bíró szerepét játssza. Ha mindannyiunk közös problémájáról van szó, az eredmény mindig több és jobb együttműködés. Ezért mondom inkább azt, hogy gyere, üljünk le egy kicsit beszélgetni a kanapén, ahelyett, hogy most felmész a szobádba egy félórára."

"Annak idején nehezemre esett a lányomat lefektetni esténként. Ragaszkodott hozzá, hogy maradjak mellette az ágyban, amíg el nem alszik, ám ha elkezdtem kikászálódni mellőle, rögtön felriadt, és azt akarta, hogy maradjak még. Idegölő helyzet volt. Végül rájöttem, hogy Emma azért n em tudott rendesen ellazulni, mert tisztában volt vele, hogy amint elalszik, kimegyek. Akármilyen sokáig vártam, miután elaludt, ahogy kifelé indultam, mindig felébredt. Áttértünk hát arra, hogy akkor indultam el kifelé, amikor félálomban volt, de megnyugtattam, hogy csak átveszem a pizsamámat, aztán még benézek hozzá. Ha még mindig ébren találom, akkor bebújok mellé, de ha már alszik, akkor csak betakargatom. Ettől kezdve szinte mindig mély álomba merült, mire a küszöbig eljutottam volna kifelé menet. Azokban a ritka esetekben, amikor még ébren találtam, elég volt egy puszit adnom neki, és máris álomba zuhant – megnyugodva, hiszen láthatta, hogy tényleg visszajöttem, ahogy ígértem. Ahelyett, hogy az elválásra és annak megakadályozására kellett volna lélekben készülnie, most már tudta, hogy az következik, hogy visszajövök, így elengedhette magát, és mélyen elalhatott."

"Jeanie nővérem mesélt egy anyukáró l, akinek a kisfia komoly szeparációs szorongással küzd az óvodában. Amikor reggelenként bevitte és eljött, a kisfiú nem csupán pár percig pityergett, hanem az egész délelőttöt végigsírta. Jeanie azt javasolta az anyukának, játsszanak ovisat otthon. Legóból megépítették az óvodát, amiben az anyuka volt az óvó néni és a kisfiú játszotta a gyerekeket. Mindketten nagyon élvezték a játékot, de a kisfiú továbbra is nehezen viselte az óvodai délelőttöket. Az anyuka arra gondolt, egy lépéssel még tovább megy, és eljátszotta, hogy az óvoda előtt megáll egy kisautó, és kitesznek belőle egy legóemberkét, aki kétségbeesetten sír: 'Mama, ne menj el!' A játékbeli anyuka ezután megölelgeti a játékbeli kisfiút. Alig néhányszor játszották el ezt az új változatot, a kisfiú viselkedése teljesen megváltozott – immár sírás nélkül, szívesen maradt ott reggel az óvodában. Mi történt? Ő maga elkerülte a játékban a számára fájdalmas érzéseket, de az anyuka tudta, milyen motívumot érdemes bevinnie, és így már erős érzelmi töltése lett a legózásnak. Az anyuka kettős jelenléte, az óvó néni és a játékbeli anyuka szerepében, megnyugtató volt, és a kisfiú magával tudta vinni ezt az érzelmi muníciót a valódi óvodai helyzetbe, amit játékos formában már elpróbáltak otthon."

"Egyes szülők tiltják az erőszakos játékokat, mert attól félnek, ezek érzéketlenné teszik gyerekeiket az igazi erőszakkal szemben. Ám van, ami csak szimbolikus agresszióval jár: az akcióhős-figurák, játékpisztolyok, képzelt fegyverek világa. Ennél a típusú játéknál a tiltás hatástalan. Szin te mindig célszerűbb, ha a felnőtt beszáll a játékba, és szereplőként elkezdi más irányba vinni azt, mint ha kerekperec megtiltja. Ha a gyerekek arra vágynak, hogy ilyesmit játsszanak, az annyit jelent, hogy ezek az agresszív késztetések és pusztításra fókuszáló forgatókönyvek már ott vannak a fejükben. Azzal pedig nem lehet őket eltávolítani ettől, ha egyszerűen megtiltjuk, hogy ilyesmit játsszanak. A gyermekpszichológusok véleménye megoszlik azzal kapcsolatban, hogy segít-e egy dühös gyereknek, ha párnákat püfölhet, fatörzseket, köveket csépelhet. Vannak, akik szerint ez az agresszió kiélésének egészséges módja, míg mások szerint csak felerősíti az agressziót és erőszakra nevel. Szerintem pedig ez attól függ, hogy kíséri-e az adott viselkedést meleg emberi kapcsolat."

"Ha a gyerekek érzéseiből és igényeiből indulunk ki, a fegyelemmel kapcsolatos megközelítésmódunk teljesen megváltozik. Képzeljük el, hogy gyerekünk viselkedése egy kódolt üzenet. (Ami azt illeti, valóban az.) Ahhoz, hogy az üzenetet megfejtsük, próbáljuk lefordítani egy olyan mondattá, amely az 'Arra van szükségem, hogy…', vagy 'Úgy érzem, hogy…' szavakkal kezdődik. Próbáljuk kiegészíteni a mondatot, aztán pedig az ilyen módon megfogalmazott igényre reagáljunk, ne pedig a viselkedésre. Lehet, hogy a fordításunk nem minden esetben lesz pontos vagy helytálló, de mindig érdemes megpróbálni a minket zavaró viselkedés mögött megbújó szükségleteket és érzéseket azonosítani."

"Ha egy gyerek legapróbb szeszélyét is kiszolgáljuk, az egyáltalán nem azonos jogos igényeinek kielégítésével. Egy kisbabát nem lehet azzal elkényeztetni, hogy enni adunk neki, amikor éhes. Egy nagyobb gyereket nem lehet azzal elkényeztetni, hogy szeretjük, odafigyelünk rá, megvigasztaljuk. Másrészről viszont, ha csak azért teljesítjük egy kérését, mert fél ünk, hogy milyen érzelmi reakciót ad, ha megtagadjuk tőle, vagy azért, mert valami miatt bűntudatunk van, akkor igenis a túlzott engedékenység útjára léptünk. Az igazi elkényeztetés azt jelenti, hogy jobb belátásunk ellenére adunk valamit a gyereknek. Talán nem vagyunk képesek elviselni, hogy akár a legcsekélyebb szomorúságot, haragot vagy frusztrációt is megtapasztalja vagy kimutassa – vagy simán nincs kedvünk hallgatni a nyavalygását. Bármelyik esetről legyen is szó, ilyenkor nem adunk valamit a gyereknek, hanem a derekunkat adjuk be – vagyis behódolunk."

Részlet a  Játékos nevelés című könyvből.

 

Szállítási költség csak 890 Ft.

Megrendelem a Játékos nevelés című könyvet

 

 

 

Ingyen is nyaralhatunk a világ legjobb helyein

Figyelmetekbe szeretném ajánlani ezt a fantasztikus nyaralási formát. A világ több pontjára elutazhatsz úgy hogy a szállás és a autó használat ingyenes hiszen lakást cserélsz a kiválasztott cserepartnerrel. Jó áron kell repülőjegyet vásárolni és egyéb költséged már nincs is, hiszen étkezni itthon is kell, de ezt is meg lehet ügyesen oldani, én rendszeresen főzni szoktam a lakáshoz közeli boltban bevásárolom a szükséges alapanyagokat épp úgy mint ide haza :-).

Csak ajánlani tudom. Ha kérdésetek van írjatok szívesen segítek!!! 

"Miután egy barátnőmtől hallottam a csereotthonos nyaralásról, kíváncsian regisztráltam az egyik honlapra. Szinte azonnal jött néhány megkeresés. Tágra nyílt szemekkel olvastam, hogy a Vatikántól Rióig egy rakás ember pont az én kis garzonomban szeretne megszállni, felajánlva saját lakásukat. Óvatos duhajként azért körbekérdeztem az ismerősöket, és mintha egy csapot nyitottam volna meg, mindannyian órákig tudtak volna mesélni az élményeikről.

Fruzsina első csereotthonos útja Menorca szigetére vezetett. Mivel férje és ő színházban dolgoznak, nyáron hosszabb időre szabaddá tudják tenni magukat, így egy egész hónapra cserélték el budapesti lakásukat egy ott élő földrajztanárral. A csere magában foglalta az autóhasználatot is, amivel kényelmesen körbejárták a szigetet. A ház olyan nagy volt, hogy meghívták egy hétre a nagypapákat is, úgyhogy az ő nyaralásuk is megoldódott. 

Rengeteg pénzt spórolhatunk meg így 

A szigeten a szomszédjuk hasonló háza pénzért volt kiadó, úgyhogy kíváncsian megtudakolták, mennyit spóroltak a cserelakással. A bérleti díjat és az egyhónapos autóbérlési költséget összeadva 3800 euró, vagyis több mint egymillió forint jött ki. Arról nem is beszélve, hogy mivel volt saját konyhájuk, az étkezést is jóval olcsóbban tudták megoldani, mintha mindennap étterembe jártak volna. 

Érkezés a menorcai kikötőbe

Forrás: Nagy Gergő

Míg az első időben lelkesen, de átgondolatlanul keresgélt az ajánlatok közt – ahogy ő fogalmazott, mint amikor egy gyerek beszabadul a cukorkaboltba –, idővel egyre rutinosabb és céltudatosabb lett. Ma már kifejezetten olyan lakásokat keres, ahol hasonló korú gyerekek laknak, mint a sajátjaik, hiszen hatalmas előny, hogy a rácsos ágytól a játékokig és a gyerekbicajokig minden készen várja őket. 

A következő nyáron nem jött össze egy hosszabb nyaralás, de megoldották két rövidebb összekapcsolásával: két hetet Toszkánában, majd három hetet a spanyol tengerparton töltöttek. Az első családdal szimultán csere volt, azaz az olaszok akkor jöttek Budapestre, mikor Fruzsina és családja kiutazott, de így is megtalálták a módját az autócserének: az olasz család ugyanis kihajtott a reptérre, ahol leadták a parkolóban a kocsikulcsot a magyar család nevére, míg őket Budapesten a lány öccse várta, és fuvarozta el a cserelakásba, amely előtt ott állt az autó is. 

Az autócserére egyébként rengeteg kreatív megoldás születik: van, aki meghatározott színű szalagot köt az antennára, van, aki SMS-ben küldi el, melyik szinten hányas számú helyen áll az autó, és a kulcsot előre megbeszélt helyre dugják el. Toszkánában nemcsak lakás és autó, hanem néhány házi kedvenc is várta a családot, rájuk hárult a nyuszi és a teknősök etetése, de ezt örömmel vállalták. 

A toszkánai otthon jól felszerelt konyhája

Forrás: Nagy Gergő

A spanyol tengerparti utazás volt az első, ahol a kis magyar család találkozott a cserepartnerekkel, akik csak néhány nappal később indultak Budapestre. Mivel a felajánlott tengerparti ház a nyaralójuk volt, nem okozott gondot a magyar vendégek elhelyezése. Amikor kiderült, hogy a spanyolok többen jönnek Budapestre, mint ahányan a budapesti lakásban elférnének, a lány rábeszélte a felette lakó öccsét, hogy ő is dobja be a cserébe a lakását, és jöjjön velük a tengerpartra. A spanyolok Fruzsina szüleivel találkoztak Budapesten, és mivel egy korosztály voltak, nagyon egymásra találtak. Esténként együtt grilleztek, és a közös nyelv híján akadozó beszélgetést régi Beatles-dalok énekelgetésével helyettesítették. 

De mi is ez az egész? 

Manapság egyre többen érzik azt, hogy egyszerűen nem akarnak a vakáció alatt egy végtelenül unalmas szállodai szobában lakni. Hiába mondogatja az ember, hogy oda úgyis csak aludni jár, egy idő után mégiscsak frusztráló, hogy áthallatszik a szomszéd szobából a horkolás, a folyosóról a liftajtó csapkodása, goromba a recepciós, és ha mérsékelt a költségvetésünk, akkor 10-12 négyzetméteres lukakban kerülgetjük a bőröndöt. 

A spanyol otthonhoz tágas erkély is tartozott

Forrás: Nagy Gergő

Divatját éli minden alternatív megoldás: a lakásbérléstől kezdve az ingyenes kanapészörfig. A lakásbérlésnél megvalósul az, hogy saját otthonunk lesz, ahol úgy élhetünk, mint a helyiek, de az árak elég meredekek tudnak lenni. A kanapészörf is jó megoldás, de elsősorban fiatalok, egyedül vagy párban utazók élnek vele, gyerekekkel macerásabb. Persze nem csak a családosoknak nehéz egy idegennel együtt lakni. Magányos utazóként én is szeretek este elvonulni, és egyedül emésztgetni az aznapi élményeket. 

Az otthonok cseréjére szakosodott weblapok ezekre a problémákra nyújtanak megoldást. Közülük messze a legnépszerűbb a homeexchange.com, amely a hasonló oldalak közül egyedül magyarul is elérhető csereotthon.com címen. Itt speciális magyar tartalmakat is találunk, utazási élményeket, médiamegjelenéseket. 

A regisztrációval felajánljuk a lakásunkat idegeneknek, hogy nálunk vendégeskedjenek, miközben mi az ő lakásukat használjuk – a világ szinte bármely pontján. A csere lehet szimultán (amikor mindkét fél egyszerre utazik), nem egyidejű (ami akkor lehetséges, ha valakinek két lakása, illetve nyaralója van) vagy vendéglátás (amikor a házigazda is otthon tartózkodik). Magában foglalhatja az autó cseréjét is, illetve bármit, amiben a felek megegyeznek. A tagság díja évi 20 000 forint, de ennyit már egyetlen utazással bőven megspórolunk. 

Kilátás a csereként kapott spanyol otthonból

Forrás: Nagy Gergő

A gazdaságos szállásmegoldás mellett hatalmas előny, hogy úgy élhetünk, mint a helyiek. Ha a szálláskínálatot böngésszük, egyből feltűnik, mennyi hatalmas és fényűző otthon szerepel a kínálatban. Egyértelmű, hogy a tulajdonosok nem azért cserélnek, mert nem engedhetnének meg maguknak bármilyen drága szállodát, hanem egyszerűen azért, mert élvezik a cserével járó kalandot. Bele akarnak helyezkedni egy távoli ország lakójának életébe, ott és azt enni, amit ő szokott, és arra a játszótérre vinni a gyerekeket, ahova a házigazda is jár. 

Kinek való a lakáscsere? 

Mivel az egész rendszer a bizalmon alapul, a legfontosabb, hogy hinni tudjunk abban, a másik fél is pont úgy fog vigyázni a lakásunkra, mint mi az övére. Bárki tag lehet, aki nem idegenkedik attól, hogy mások lakjanak a lakásában, mások aludjanak az ágyában. Amikor utazunk, mi is olyan ágyban alszunk a szállodákban, ahol előttünk már több százan megfordultak, úgyhogy ez nem újdonság.

Az autócserénél fontos, hogy tudjunk úgy tekinteni a kocsira, mint egy használati tárgyra, azaz ne idegeskedjük halálra magunkat, hogy egy karcolás esik majd rajta. Általában a felek casco biztosítást kötnek a csere idejére (ha nincs állandó), sőt már arra is volt példa, hogy valaki megkérte a másikat, hogy amennyiben a bónuszfokozata sérül egy esetleges baleset miatt, a jövőbeni biztosítási költségek emelkedését fedezze. Az általam megkérdezett utazóknál nem volt példa balesetre, olyanra viszont igen, hogy gyorsan hajtottak. Ilyenkor a házigazda utánuk küldi a számlát, és természetesen mindenki azonnal kifizeti azt. 

A toszkánai lakáshoz autó is járt, amivel a magyar család körbejárta a vidéket

Forrás: Nagy Gergő

A kommunikáció miatt fontos valamilyen idegen nyelv ismerete, hogy meg tudjuk beszélni a részleteket, és jól jön, ha valaki eleve könnyen barátkozó, kedves személyiség. A lakáscsere ugyanis nemcsak az ingyenességről szól, de legalább olyan mértékben a vendéglátásról is, ami ebben az esetben több, mint amit megszoktunk.

Alap, hogy a cserepartnerek egy üveg borral, kis meglepetésekkel készülnek, első napra pedig reggelit hagynak otthon a vendégeknek. De van, aki ezt tökélyre fejlesztette. István, aki szintén Spanyolországban nyaralt a családjával, szinte múzeummá varázsolta a hűtőszekrényét. Bekészített mindenféle magyar specialitást a túró ruditól a házi pálinkáig, és felcímkézte őket, melyik micsoda, és miért érdekes. Még egy videót is összeállított, hogy kell lecsót készíteni, amihez szintén előkészítette a hozzávalókat. Mellesleg az ilyen kedveskedések kifundálása legalább akkora örömöt okoz a házigazdának, mint a vendégnek. 

Azt minden csereotthontag elmondta, hogy szinte barátjuknak érzik a cserepartnereket, még akkor is, ha soha nem találkoztak. A rengeteg előkészület során ugyanis minden apró-cseprő részletet megbeszélnek, attól kezdve, hol a legfrissebb a környéken a kenyér, egészen addig, mit érdemes a gyerekekkel csinálni, ha rossz az idő. 

A tágas francia villában egész nap jól eljátszottak a gyerekek

Forrás: Varjas Gabriella

Az biztos, hogy a cserebere addiktív. Vannak tagok, akik 100 feletti cserénél járnak, és nem ritkák a belföldi csereberék sem, már magyar tagok közt is akadt ilyen. 

Hogy találjunk cserepartnert? 

A weblapon rákereshetünk, ki az, aki kifejezetten Budapestre szeretne jönni, de egy kis találékonysággal akár rá is vehetünk szimpatikus cserepartnereket a látogatásra. Az egyik cserepartnertag egy német kisvárosba ment szakmai konferenciára, és szeretett volna még kint maradni. Csak három tag volt a honlapon az adott településről, és egyik sem tűnt úgy, hogy pont Budapestre vágyna. Feltűnt viszont, hogy egy hetvenes éveiben járó német úr hobbija a siklóernyőzés, és a magyar tag pont a Hármashatárhegyen lakott. Azonnal megírta az úrnak, itt milyen jókat lehet repkedni, és az úr rá is állt a cserére. 

Van, ahova viszonylag könnyen lehet cserét találni, például Franciaországba, ahol ennek óriási divatja van. Bizonyos városokra viszont olyan hatalmas a kereslet (elsősorban New Yorkra), hogy szinte lehetetlen cserével eljutni. Fontos a rugalmasság: ne csak abban gondolkodjunk, mi hova szeretnénk menni, hanem fogadjuk nyitottan a hozzánk érkező megkereséseket is. 

Gabiék házához a pingpongasztaltól a kerti grillig rengeteg hasznos dolog tartozott

Forrás: Varjas Gabriella

A csereotthonból annál többet lehet kihozni, minél kreatívabb valaki. Nem csak az a felállás működik, hogy két fő két hétre egy az egyben lakást cserél, hanem mindenféle öszvér megoldások is születnek. Volt példa arra, hogy egy lakást cserélő pár úgy összebarátkozott a skype-os megbeszélések során, hogy később együtt utaztak nyaralni. De arra is, hogy egy nem szimultán csere során a családok gyerekei haverkodtak össze olyan szinten, hogy a következő évben is meglátogatták egymást. 

Éva például egyszer két amerikai hölgyet látott vendégül, amikor Prágából érkezett megkeresés egy hétvégi cserére. Bár ő már sokszor járt arra, a vendégeit felvillanyozta az ötlet, úgyhogy hármasban ültek be az autóba, hogy néhány napot a cseh fővárosban töltsenek. De van, aki még itt sem áll meg. Egy magyar anyuka budapesti osztrák iskolába járó gyerekének egy egész testvérosztályt szerzett úgy, hogy olyan ausztriai családokat keresett meg, akiknek hasonló korú gyerekük van.

A cserelakásprogram a bizalomra épül 

A legnagyobb félelme mindenkinek az, nem pakolják-e ki a lakást, illetve nem tesznek-e kárt benne. A koordinátornak nincs tudomása arról, hogy a homeexchange történetében valaha is előfordult volna lopás. Kisebb károk természetesen beüthetnek, de ezeket mindig megtérítik a tagok. Fontos, hogy a tagok mindannyian olyan közösség részének érzik magukat, amely a bizalmon alapszik, és mindent megtesznek, hogy ez ne sérüljön.

Ennek a berlini lakásnak a tulajdonosa is szívesen jönne Budapestre

Forrás: Homeexchange.com

Attól sem kell félni, hogy nem egy steril lakást adunk át, hanem ott vannak a mi dolgaink a szekrényben. A cserepartnerek tudják, hogy egy használatban levő lakásba jönnek, így nem várják el, hogy rengeteg tárolóhely legyen. Nekik az a lényeg, hogy belehelyezkedhessenek egy kicsit a mi életünkbe: oda járjanak kiflit venni, ahova mi, öntözzék a virágainkat, és köszönhessenek reggel a szomszédnak. Épp ezért ne vegye el a kedvünket az se, ha a lakás nem Budapest kellős közepén van, hanem a külvárosban vagy vidéken. Ott élő tagok is bonyolítottak már le sikeres ügyleteket, egy ismerősöm például Baranyában levő házát cserélte el egy francia villára.

Szálláskeresési tippekről korábban itt írtunk, a magánszállásokról itt, a kanapészörfről pedig itt olvashat."

Forrás origo.hu

Címkék: Nyaralás

Veszteség feldolgozása: szülők válása, családtag halála, egy barátság megszakadása

Mit teszünk mi felnőttek, ha olyan veszteség éri a gyermeket mint a szülők válása? Ha a legjobb barátja elköltözik és nem találkoznak nap mint nap? Vagy ha valamelyik szülő külföldi munkát kell vállalnia egy időre? És mi van akkor ha egy közeli családtag meghal, hogy magyarázzuk ezt el neki? Mi az ami ilyenkor segít?

A gyerekek számára különösen ijesztő és fájdalmas ez a élmény, de sajnos a mindennapokba adódnak ilyen helyzetek, amikor ezt a félelmet, fájdalmat meg tapasztalják és jó ha mi felnőttek fel vagyunk készülve, hogy mit is mondjuk nekik, mivel tudunk segíteni neki abban, hogy legkönnyebben feldolgozza magában ezt a nehéz helyzetet.  

Patrice Karst, amerikai ifjúsági szerző meséje ezeket az "elszakadásokat” igyekszik megkönnyíteni kicsik és nagyok számára világszerte.

Részlet a könyvből:

"Akik szeretik egymást, azokat életük minden pillanatában összeköti egymással egy láthatatlan fonal, amit a köztük lévő szeretet alkot.

– De ha nem lehet látni, honnan tudjuk, hogy létezik? – kérdezte Liza.

– Ha a szemünk számára láthatatlan is, a szívünkkel érezzük, és ebből tudjuk, hogy össze vagyunk kötve mindazokkal, akiket szeretünk.

– Amikor ti az iskolában vagytok, és úgy érzitek, hogy hiányzom nektek, a szeretetetek ezen a fonalon végigfutva elér ide hozzám, és én megérzem a szívemmel. Az olyan, mintha egy kicsit megrántanátok a fonalat.

– És amikor cserébe te is megrántod, azt meg mi érezzük a szívünkkel – mondta Jeremy."

 

"Ha hiszel a láthatatlan fonal létezésében - van; megjelenik és rángatni is tudod. Próbáld ki! Csodálkozni fogsz..." 
Dr. Vekerdy Tamás

Szállítási költség CSAK 980 Ft

ÉRDEKESSÉGEK

* A láthatatlan fonal című mesekönyvből több mint százezer példány fogyott világszerte, és a legnevesebb gyermekirodalommal foglalkozó lapok írtak róla kitűnő recenziókat.
* Az Amazon.com oldalon az értékelők 85%-a öt csillagot adott neki. 
* Dr. Kádár Annamária hiánypótló mesekönyvnek tartja. 
* Patrice Karst, a kötet szerzője, akivel hónapok óta folyamatos munkakapcsolatban állunk, üdvözletét küldi a magyar szülőknek, és szívből kívánja, hogy meséje hazánkban is sok gyereknek adjon örömet, megnyugvást és biztonságérzetet. 
A láthatatlan fonal című könyv már a Bookline sikerlistájának 4. helyén található! 


Megrendelem A láthatatlan fonal című mesekönyvet (1 db van készleten)

......................................................................................................................................................

Foxpost automatába a szállítási költség 980 Ft!

Már külföldre is szállítunk és nagyon kedvező áron pl Romániába a szállítási költség CSAK 1.345 Ft. Bővebb infó itt!

Ha tetszett, amit olvastál, oszd meg az alábbi gombok segítségével. Köszönöm:-)

Gyere a Facebookra is! Beszélgetni, lájkolni, nézegetni.

Szeretettel várlak :-)

 

 

PATRICE KARST: A LÁTHATATLAN FONAL

Végre magyar nyelven is megjelent A láthatatlan fonal című világhírű mesekönyv, amely - azon túl, hogy kicsiket és nagyokat is gyönyörködtet szívmelengető történetével - értékes segítséget nyújt a gyerekeknek az elválással, távolléttel kapcsolatos félelmek enyhítéséhez. A Moldován Mária csodaszép illusztrációival ellátott mesekönyvet Dr. Vekerdy Tamás ajánlja a magyar olvasók figyelmébe.

PATRICE KARST: A LÁTHATATLAN FONAL

Azokat, akik szeretik egymást, összeköti egy láthatatlan fonal. Akkor is, ha éppen távol vannak egymástól. Sőt, még akkor is, ha az egyikük már nem is él. Aki szeret valakit, soha nem lesz egyedül. 

A szeretteinktől való elszakadás és távollét mindannyiunknak nagyon nehéz élmény, de a gyerekek számára különösen ijesztő és fájdalmas. Márpedig az élet bőségesen teremt olyan alkalmakat, amikor ezt a félelmet és fájdalmat meg kell tapasztalniuk, legyen szó a szülők válásáról, valamelyikük külföldi munkavállalásáról, egy barátság megszakadásáról, vagy egy családtag haláláról. 

Sőt, van, hogy semmi különös nem történik, a gyermek mégis nagyon szorong a hozzá közelállók elvesztésétől, az egyedül maradástól. Néha annyira, hogy még az elalvástól is fél. Ezt a félelmet enyhíti Patrice Karst lírai szépségű, szívmelengető meséje, mely a világ minden táján meghódítja a kicsiket és nagyokat. Beavat a láthatatlan és elszakíthatatlanul erős fonal titkába, amit csak azok ismerhetnek, akik szeretik egymást. Megnyugtat, vigasztalást és biztonságérzetet ad, segít átvészelni a nehéz korszakokat is. 

 

"Ha hiszel a láthatatlan fonal létezésében - van; megjelenik és rángatni is tudod. Próbáld ki! Csodálkozni fogsz..." 
Dr. Vekerdy Tamás

Megrendelem A láthatatlan fonal című mesekönyvet!

ÉRDEKESSÉGEK

* A láthatatlan fonal című mesekönyvből több mint százezer példány fogyott világszerte, és a legnevesebb gyermekirodalommal foglalkozó lapok írtak róla kitűnő recenziókat.
* Az Amazon.com oldalon az értékelők 85%-a öt csillagot adott neki. 
* Dr. Kádár Annamária hiánypótló mesekönyvnek tartja. 
* Patrice Karst, a kötet szerzője, akivel hónapok óta folyamatos munkakapcsolatban állunk, üdvözletét küldi a magyar szülőknek, és szívből kívánja, hogy meséje hazánkban is sok gyereknek adjon örömet, megnyugvást és biztonságérzetet. 

Megrendelem A láthatatlan fonal című mesekönyvet

Szállítási költség: 980 Ft FOXPOST csomagautomatában (12.000 Ft felett ingyenes), házhozszállítás 1.690 Ft     ( 15.000 Ft felett ingyenes) .

 

Egy kis égett pirítósba nem hal bele senki, de a csúnya szavakba viszont igen

"Gyerekkoromban mindig szent volt a vacsoraidő; édesanyám nagyon szeretett főzni nekünk. Egyik este késett a vacsora, mert gondjai voltak aznap a munkahelyén. Mi azért megvártuk őt. Mikor hazaért, eperlekvárt és pirítóst tett az asztalra. Nagyon égett pirítóst. 

Az égett kenyereket látva a tányéron, vártam, hogy valaki mondjon valamit. Édesapám csak mosolygott és nekilátott enni, miközben megkérdezte tőlem, milyen volt a napom az iskolában. 

Már nem emlékszem tisztán mit válaszoltam, de az élesen megmaradt bennem, ahogy édesanyám bocsánatot kért az égett kenyérért és a nem túl elegáns vacsoráért. Amit pedig apám mondott erre, sosem felejtem el: "Viccelsz, drágám? Imádom a ropogósabb kenyeret!"  

Vacsora után jó éjt akartam kívánni szüleimnek, édesanyám még mindig a konyhában volt, édesapám, pedig már a hálószobájukban. Kihasználtam az alkalmat és megkérdeztem tőle, hogy tényleg annyira szereti az égett kenyeret?

 Az ölébe vett és azt mondta:

"Édesanyádnak ma nagyon nehéz napja volt és elfáradt. Egy kis égett pirítósba nem hal bele senki, de a csúnya szavakba viszont igen." 

Az élet tele van tökéletlenségekkel és az emberek sem tökéletesek. Amit megtanultam az az, hogy ki kell állnod a partnered mellett, amikor nehéz időkön megy keresztül, támogatnod és segítened kell őt.

Szeresd azt, aki melletted van, jóban és rosszban; egy igazi kapcsolat boldogságot, kompromisszumot és szeretetet jelent." 

Forrás: Mindenegyben Blog

 

Ha szeretnél javítani a jelenlegi párkapcsolatodon, vagy egyszerűen többet szeretnél megtudni a párkapcsolat témáról az alábbi linken értékes könyveket találsz a témában:

http://netbutik.hu/spl/867189/Parkapcsolat-javitasa---Boldognak-lenni

 

 

"...és sosem jártam iskolába." - André Stern interjú

Beszélgetés André Sternnel. Az 1971-ben született zenész, zeneszerző, gitárépítő, újságíró és író soha nem járt iskolába. Nem részesült otthoni taníttatásban sem, hanem szülei lehetővé tették, hogy képességei szabadon, a saját ritmusában bontakozzanak ki.

André Stern könyvve megvásárolható az alábbi webáruházunkban (szállítási költség Pick Pack Pontra csak 790 Ft)

https://netbutik.hu/spd/A89/---Es-sosem-jartam-iskolaba

 

Top listás könyvek - Dobogón a gyerekkönyvek

Dobogón a gyerekkönyvek

A Bookline TOP50 lista első helyén Lori Lite Buborékrepülés című relaxációs mesekönyvét találjuk, ami 35 helyet lépve előre lett dobogós. A szerző három könyvvel is szerepel a TOP50-ben, 7. a Vidra-öböl és 37. A dühös polip, mind relaxációs mesekönyvek.

A második helyre robbant be a megjelenés hetében Béres Alexandra és az Alma együttes Bűvös Mesetorna című könyvet és DVD-t tartalmazó kiadványa, ami mesékkel, zenékkel mozgatja meg a kicsiket. Harmadik helyen találjuk az utolérhetetlen és megunhatatlan Marék Veronikát és az ő húsvéti Boribonját, a Boribon tojást fest című könyvet. A 3-6 éveseknek szóló mesekönyv most jelent meg és egyből a dobogóra érkezett.

A gyereknevelést segítő pszichológiai könyvek továbbra is előkelő helyen szerepelnek a Bookline TOP50-es listán. Kádár Annamária pszichológus Mesepszichológia 2, illetve aMesepszichológia – Az érzelmi intelligencia fejlesztése gyermekkorban című könyve a kilencedik és tizenötödik helyet foglalja el. Vekerdy Tamás Érzelmi biztonság – Mit kell(ene) tudnunk a gyerekekről és magunkról? és a Jól szeretni – Tudod-e, hogy milyen a gyereked?című könyveivel szerepelt már februárban is a toplistán, és úgy tűnik márciusban is meg tudta tartani pozícióját. Könyvei a 38. és 39. helyen szerepelnek.

Továbbra is a gyerekeknél maradva, a Bookline Könyvek sorozatában megjelenő Minecraft kézikönyv mind a négy része megtalálható az 50 legolvasottabb könyv listáján. A képességfejlesztő, kockaépítő játék kézikönyvei a 11.,18., 31., 33. helyeken találhatók.

A friss Aegon díjas könyv Péterfy Gergely alkotása a Kitömött barbár a hatodik helyen áll. A tíz évig íródott regény egy különös barátság története. 1796-ban Kazinczy Ferenc hétéves börtönbüntetését tölti Csehországban, amikor Bécsben meghal barátja, Angelo Soliman. Holttestét császári parancsra kitömik és kiállítják a Természettudományi Múzeumban. Harminchat évvel később Török Sophie, Kazinczy özvegye elmegy a múzeumba, hogy szembenézzen a kitömött testtel, és megismerje férje és egy különös idegen történetét.

Az e-könyvek TOP10 listáján tíz helyből hármat szerzett meg Alexandra W. Müller. Első helyen szerepel a 7 év után első kötete, az Árnyak a múltból, harmadik helyen a 7 év után második kötete, ami a Dilemma címet viseli, és ötödik a 7 év után harmadik kötete, a Közeledés. A modern romantikát képviselő négykötetes mű egy szenvedélyes románcot mutat be.

Az utóbbi évek egyik legnagyobb sci-fi szenzációja Andy Weir könyve, A marsi a hatodik helyen szerepel. A könyv nemcsak nagy sikere miatt került az érdeklődés középpontjába, hanem azért is, mert eredetileg 2011-ben szerzői kiadásban e-könyvként jelent meg, és csak később a nagy sikerre való tekintettel vette meg a kiadás jogait a Crown Publishing. A könyvből Ridley Scott forgatott filmet, többek között Budapesten is, a mozi egyik főszereplője Matt Damon.
(BrandTrend)

Forrás: http://brandtrend.hu/

A könyvek megvásárolhatók az alábbi webáruházunkban (szállítási költség CSAK 790 Ft) MOST kedvezményes áron (2015.04.30-ig):

http://netbutik.hu/shop_search.php?search=Bookline

 

A szorongástól az önbecsülésig - PÁL FERENC (FERI ATYA)

A szorongásaink, aggodalmaink, nehézségeink és gyöngeségeink rettenetesen megkeseríthetik az életünket. Hiába szeretnénk fejlődni, növekedni, a sebeink, a zavaraink akadályoznak minket és kapcsolatainkat, de a munkánkat is. Amikor akadozik az élet bennünk és körülöttünk, amikor azt gondoljuk magunkról, hogy velünk valami nincs rendben, éppen akkor van igazán szükségünk az önbecsülésre.

Az önbecsülés az emberi élet egyik alapértéke. Általa vagyunk jóban önmagunkkal, érezhetjük jól magunkat a bőrünkben, és lehetünk érdekes társaság magunk számára. Az önbecsülés tesz alkalmassá arra, hogy megfelelő társat találjunk magunknak, akivel kölcsönös meghitt kapcsolatban lehetünk. A megfelelő önbecsülés segít megvédeni magunkat, és nem engedi, hogy rosszul bánjanak velünk. Megalapozza a hiteles kommunikációt, és alkalmassá tesz az együttműködésre érzelmileg nehéz helyzetekben is.

Az önbecsülés segít, hogy ne vegyünk több terhet magunkra, mint amit az élet valóban nekünk szánt, de ami a miénk, azt képesek legyünk hordozni. Az önbecsülés révén tudjuk kihozni magunkból a legjobbat, és elviselni vereségeinket. Az önbecsülés által tisztelhetjük magunkat akkor is, ha gyöngének bizonyultunk. Szilárdságot biztosít, hogy ne akarjunk mindenkinek megfelelni, és megerősít, ha valaki nem fogad el minket. Az önbecsülés széppé teszi az életet, mert segít fölfedezni mások értékeit, és megbecsülni mindazt, amit kapunk.

 

Ráadásul az önbecsülés sok pénzt takarít meg nekünk, hiszen nem szorulunk rá arra, hogy tárgyakon keresztül, birtoklás révén bizonygassuk magunk előtt is, hogy érünk valamit. Az önbecsülés hozzájárul a boldogsághoz azáltal is, hogy mindig lesz egy barátunk, akire számíthatunk, aki együttérzéssel fordul felénk - mi magunk. Az önbecsülés sok szorongástól és aggodalomtól szabadít meg, gyógyítja a sebeinket, és lehetővé teszi, hogy egészségesen és önfeledten éljünk. Segít, hogy szembenézzünk a realitásokkal, még ha fájdalmas is.

 

Az önbecsülés föltárja, hogy a szívünk mélyén lakik bennünk valaki, aki sokkal több, mint amit valaha is reméltünk.

A könyv megvásárolható az alábbi webáruházunkba ( 2015.04.30-ig kedvezményes áron) Kiszállítás Pick Pack pontra csak 790 Ft:

http://netbutik.hu/spd/N012/PAL-FERENC-FERI-ATYA---A-szorongastol-az-onbecsule:

 

Játékos nevelés

"Van egy, gyerekek által gyakran játszott játék, én 'érzelmi forró krumpli' néven emlegetem. Az az egy szabálya van, hogy meg kell próbálni a kellemetlen érzéseket átpasszolni másvalakinek, mint amikor a frissen sült krumplit passzolgatjuk egymásnak, mert még túl forró ahhoz, hogy bárki fogni tudja. A felnőttek maguk is minduntalan ezt csinálják. Ha idegesek vagyunk, belekötünk valakibe. Ettől a másik is ideges lesz, mi pedig varázsütésre máris jobban érezzük magunkat. Egyszer egy hétéves kisfiúval játszottam, aki közben elesett és beütötte a lábát. Ilyesmi gyakran előfordult vele, mert elég vadul és vigyázatlanul játszott. Egy darabig a földön feküdt a lábát szorongatva, és azt hajtogatta, hogy 'semmi baj', de hirtelen elkezdett engem püfölni. Az apukája mérgesen rászólt, hogy hagyja abba. Elmondtam neki: szerintem arról van szó, hogy a fia nem akarta érezni, mennyire fáj neki, ezért elkezdett bántani engem, hogy nekem fájjon helyette. A gyerek széles mosollyal az arcán vadul bólogatott – a magyarázat idejére még a püfölésemet is abbahagyta. Úgy gondolta, hogy amit elmondtam, tökéletesen logikus viselkedés volt ebben a helyzetben. És bizonyos értelemben így is van. Ha nincsenek eszközeink egy érzés kezeléséhez, ésszerű az adott érzést lehetőleg megszüntetni. Ennek pedig az egyik legjobb módja, ha továbbpasszoljuk, mint a forró krumplit. Játékos szülőként azonban tudunk ennél jobb módszereket is kínálni."

Részlet a Játékos nevelés című könyvből, melyet Dr. Vekerdy Tamás és Dr. Kádár Annamária ajánl a magyar olvasóknak.

Megrendelem a Játékos nevelés című könyvet

Posta költség csak 790 Ft.

süti beállítások módosítása
Mobil