25 évnyi gyermekgyógyászati gyakorlat és több ezer gyermek ellátása alatt azt vettem észre, hogy bizonyos minták egy mélyebb rálátást kínálnak számomra az egészséggel kapcsolatban. Íme néhány tanulság:
1. A növekedés és a fejlődés nem egy verseny
Napjainkban nagy rohanásban vagyunk, hogy felnőjünk. Elgépiesedett, posztindusztriális világunk gyorsaságában és hatékonyságában elfelejtette, hogy az élet egy érlelési folyamat. Ahhoz, hogy jó gyümölcseid legyenek, erős gyökereket kell táplálnod. Fordíts figyelmet a talajra, ami támogatja a gyermekeid életét. Sétálj, egyél, játsszál velük együtt, mesélj neki a gyermekkori tapasztalataidról.
2. A családi hagyományok kialakítása ösztönzi az erős gyökereket, és az egészséges életet
Ez időt vesz igénybe és gyakorlatot kíván. A személyes hagyományok szentek, mert elősegítik a szerető kötődés és a meghittség megerősödését, és egy olyanfajta bizalmat építenek, melyeket egész életükön át magukkal visznek a gyermekeid.
3. Ciklusokban növekszünk
Van egy ritmusa és pulzusa minden gyermek életének - olykor gyors és intenzív, néha lassú és csendes. Ahogy minden tavasz az élet megújult megbecsülését hozza, a gyermek életének minden szakasza egy új felfedezés és egy csoda. Elvégre a tanulás nem csak az információk felhalmozásának folyamata. Ez az elképzeléseink átalakulásának folyamata, és ehhez néha felejtésre van szükségünk annak érdekében, hogy friss szemmel lássunk. Néhány gyerek egy lépést tesz hátra, mielőtt egy hatalmasat lépne előre. A ciklusokban növekedés azt jelenti, hogy nem csak egy esélyt kapunk, hogy megtanuljunk valamit. Ugyanaz a lecke fel fogja magát ajánlani újra és újra, ahogy áthaladunk életünk évszakain. Van egy mély megbocsátás a gyermekkor megértésének útján, amely leveszi a szülőkről az elsőre "jól csinálni" nyomását.
4. A bátorítás nem ugyanaz, mint az engedékenység
Nem az a feladatunk, hogy kis királyokat és királynőket neveljünk. A királyok nem csinálják valami jól a mai társadalmunkban. A legújabb vizsgálatok kimutatták, hogy a kényeztetés éppenhogy csökkenti a gyermekek túlélési lehetőségeit, kimeríti a motivációt és csökkenti a sikerérzetet. Az ösztönzés jelenti azt, amivel bátorságot öntesz a gyermekeidbe, nem pedig a helyettük elvégzett dolgok. Egy támogató légkör létrehozása utat nyit anélkül, hogy az elnyomná a gyerekeket. A feltétel nélküli szeretet az az állványzat, amely ösztönzi a gyerekeket a kísérletezés lehetőségére, és a kudarcra mindenféle ítélkezés nélkül. Néha szükség van egy bíztató jelenlétre a gyerek életében, ami azt jelenti, hogy egy kicsit a háttérbe lépünk, onnan nyújtva egy együttérző kezet, amikor a körülmények megkívánják, de bízva a veleszületett találékonyságukban. Van egyfajta tágasság a bátorításban. A kényeztetés viszont korlátozza a szabadságot a gyermek értelmi felhatalmázásának megnövelésével, és a türelem lecsökkentésével, ami az akadályok legyőzéséhez szükséges munkához kell, amikor nem találja meg egyből a helyes utat. A kényztetés kicsinyes gondolkodáshoz vezet.
5. A gombjaid nyomogatása egy spirituális gyakorlat, és a gyermekeink a lelki tanáraink
Nem kell drága spirituális visszavonulás a megvilágosodáshoz. A kis bölcs tanárod pontosan előtted van, igaz bölcsességet nyújtva teljesen ingyen! A gyerekek figyelik minden mozdulatunkat amikor még kicsik, tanulmányozva a következetlenségeinket, ahogy megpróbálják megfejteni ezt az őrült világot. Aztán felhívják erre a figyelmedet. Amikor egy gyerek megnyomja a gombjaidat emlékezz, ezek a te gombjaid, nem az övé. Szánj rá időt, hogy meghallgasd, mit próbálnak a gyerekeid megtanítani neked. A szülőség egyik titka, hogy hajlandóak legyünk magunkat átadni a gyermeki szeretetnek. Amikor hajlandó vagy a gombjaidra nézni, azzal megnyitsz egy mélyebb önismeretet, ami átformáló mind neked, mind a gyermekednek.
6, A tünet a szervezet azon módszere, mellyel tudatja velünk, hogy valamit meg kell változtatnunk
A jó gyógyszer megkérdezni azt, hogy milyen tünetet próbálsz elérni, ahelyett, hogy elnyomnád azt. A szervezetünk saját intelligenciával rendelekzik, és mégis oly sok gyógyszerreklám próbál meggyőzni bennünket arról, hogy valami nincs rendben a tünetek érzésével. Sok orvosi képzésem a tünetek megállítására fókuszált, mintha azok lettek volna a problémák. Ez olyan, mintha azt mondanánk a testünknek, hogy fogja be. Ez durva! Nem bízunk a testünk intelligenciájában. Túl sokat gondolkozunk, és hajlamosak vagyunk félni a testünkben lévő érzésektől. De a gyerekek megtanítottak arra, hogy a tünet, mint a láz nem a probléma. Bármi is okozza a lázat az lehet probléma, de a hőmérséklet csak a szervezet egyik módja, hogy megpróbálja kezelni azt, ami történik. Vegyünk példának egy lázas gyereket. Milyen más tünetei vannak? Ha játékos, akkor nem kell, hogy elnyomjuk a lázat. Ez azt jelenti, hogy a szervezet arra törekszik, hogy anyagcsere hőt termeljen, hogy mozgósítsa az immunrendszert. Ahhoz, hogy segítsük ebben, meleg (nem hideg) folyadékot kell adni neki, így nem szárad ki, és tápláló élelmiszereket, mint a leves, hogy tápláljuk a tüzet.
7. Légy felkészült
Az egyetlen mondat a cserkészek mottójából rám ragadt azóta, mióta én voltam az a fiú, akinek készenlétben kellett lennie. Ez az az állapot, amit lehet táplálni bizalommal és félelemmel. Ezekben a napokban azt gyakoroltam, amit "előkészületi orvoslásnak" hívunk, a megelőző orvoslás helyett, így a betegség megszerzése nem tekinthető kudarcnak. Egészségesnek lenni nem jelenti azt, hogy sosem betegedhetsz meg. Az élet egy le-föl utazás, és a növekvő gyerekek egy állandó változásban élnek. A rugalmas immunrendszer az ami megtanítja, hogyan legyünk betegek, és hogyan lehetünk jobban. Túl tisztán élni az életet megfoszt bennünket a szükséges információktól, melyek teljes mértékben felkészítenek a gyógyulásra. Ahelyett, hogy félelemben élnénk a betegségek miatt, vannak természetes módok, melyekkel támogatni tudjuk a gyerekeket, hogy a betegségből történő felépülésük gyors és hatékony legyen, például a helyes táplálkozással, folyadékpótlással, probiotikumokkal, pihenéssel és testmozgással. De a legfontosabb? Ahelyett, hogy arra fókuszálnánk, milyen gyakran betegszik meg a gyermek, inkább ünnepeljük, hogy milyen gyakran lesz jobban.
8. A gyógyulás időt vesz igénybe
A legtöbb alternatív gyógyászati módszer amit gyakorlok manapság, időt vesz igénybe. Mint társadalom, függők vagyunk a gyors megoldásoktól, mert nincs időnk, hogy betegek legyünk. Mint orvos arra képeztek, mint egyfajta megdicsőült tűzoltót, hogy a vészhelyzetekre gyorsan és hatékonyan reagáljak. Vészhelyzetekben az erős gyógyszerek gyakran szükségesek az életmentéshez, de a legtöbb egészségügyi probléma a gyermekkorban nem vészhelyzet. Ezekban az esetekben tovább tart, mint az erős gyógyszerekel elért javulás, ezért időbe telik. Tisztában vagyok vele, hogy egy újabb nap kiesés a munkából, mert a gyereket hazaküldték orrfolyással, egy újabb stresszel járul hozzá az amúgyis zaklatott életünkhöz. De a gyerekek megtanítotak arra, hogy a gyógyulás egyfajta fejlődési folyamat, amelynek megvannak a maga szakaszai. Amikor nem szánunk elég időt a gyógyulásra, olyankor elraboljuk a gyerekeintől a szükséges szakaszokat, melyekből meg kellene tanulniuk, hogyan fejlesszenek hosszú, tartós egészséget. Amikor van elég idő a gyógyulásra, a betegség egy felfedező utazássá válik, nem csak egy leküzdendő akadállyá; kezdjük hát úgy látni a az egészségünket és a betegségünket, mint ugyanannak az éremnek a két oldalát.
9. Az élet titka az elengedés
Az élet egy folyamatosan utat adó folyamat. A dolgok mindig átalakulnak valami mássá. Ahogy a tavasz utat enged a nyárnak, úgy a fejlődés minden fázisa az elengedés folyamata. A mászás utat nyit a járásnak. A gügyögés utat enged a beszédnek. A gyermekkor kikövezi az utat a serdülőkornak. A belégzés a kilégzésnek. Minden évszaka, minden szakasza, minden kis ritmusa az életünknek az elengedésről szól. Ez lehetővé teszi számunkra, hogy megszabaduljunk attól, aminek nem kell, hogy helye legyen az életünkben. Megtanulni az elengedést nem mindig könnyű, és minden gyereknek megvan a saját alkalmazkodó stílusa és időzítése. A természet kedveli a sokszínűséget. Ne feledd tisztelni a gyermeked egyedi természetét. Ez az, amiről a Tűz gyermek, víz gyermek című könyvem szól. Talán a legfontosabb, ahogy a gyerekek megtanítanak bennünket az elengedésre az, ahogyan játszanak. A játék a gátlások elengedését jelenti, ez szabadít meg minket, és teszi lehetővé számunkra, hogy ne vegyük túl komolyan magunkat.
10. Bízz magadban: Te vagy a gyermeked szakértője
Az egyik legfontosabb dolog, amit a szülőknek tanítok, hogyan kell megbízniuk magukban. Ez semmivel sem ijesztőbb, mint amikor egy új baba érkezik az életünkbe. Azt várjuk, hogy tudunk mindent, és mégis úgy érezzük, hogy nem tudunk semmit. De a gyerekek megtanítottak rá, hogy ez a semmit-tudás egy valódi lehetőség lehet arra, hogy megnyissuk az intuíciónk erejét. A figyelmes szülőség azzal kezdődik, hogy nyitott szívvel figyeled a gyermeked életét félelem és pánik nélkül. Tanulmányok kimutatták, hogy az anyai ösztön erősebb bármilyen laboratóriumi teszt alkalmával a problémák megoldását illetően. Sajnos manapság elárasztottak bennünket sok ijesztő információval, melyek megakadályozzák, hogy képesek legyünk hallgatni a saját megérzéseinkre. Csak gondolj az olyan arrogáns orvosra, aki úgy viselkedik, mint aki nálad jobban ismeri a gyermekedet. Vegyél egy tippet a babádtól! Nézz a szemébe! Képzeld el, milyen érzés a világ tudatában lenni még azelőtt, mielőtt nyelvet beszéltél volna, mielőtt a címkék megijesztenének, és felosztanák a dolgokat jóra és rosszra, helyesre és helytelenre. A csecsemőknek nincsenek ellenségeik. Ezt látni a forrásból. Ez az amit a Zen Buddhisták a "kezdők elméjének" hívnak. Nézd közelről, hogyan lélegzik a kisbabád a hasával. Ez a Qigong légzés. Ne gondolkozz egy pillanatig, és próbálj meg így lélegezni! Lehet, hogy megtalálod a szükséges válaszokat, amik rád várnak.
11. Nézd átfogóan az életet (Mert könnyű elkapni egy probléma közvetlenségét, különösen hajnali kettőkor)
Miután végignéztem több ezer gyermek felnövését egészen a felnőtt korukig, mely néha nagy dolognak tűnik négy hónapos vagy 14 éves korban, talán nem több, mint egy hepe-hupa az úton. A gyerekek megtanítottak arra, hogyan kell átfogóan nézni az életet. Amikor hátralépünk, és látjuk életünk nagy képét, felfedezzük a a bölcsességet és az együttérzést.
Mindenki volt gyerek, mindenkinek voltak szülei, vagy ha nem, hát valamiféle szülőpótlékai. Valamennyiünk életét, személyiségét alapvetően meghatározza, milyen családban nőttünk fel. Freud óta azt is tudjuk, hogy felnőttkori döntéseinket vagy ösztönösnek vélt reakcióinkat sokszor olyan tapasztalatok irányítják, amelyekre nem is emlékszünk. Persze a gyereknevelés olyan, mint a politika. Mindenki ért hozzá, de senki sem csinálja jól.
Hatalmas kitolás az emberrel, hogy képtelen visszaemlékezni élete legfontosabb, bizonyos értelemben legkreatívabb szakaszára (soha többé nem szívunk magunkba annyi tudást, mint ekkor), az első két-három évre.
A legtöbb felnőtt képtelen gyerekfejjel gondolkodni
Ha fel tudnánk idézni csecsemőkori félelmeinket, rácsodálkozásainkat, szorongásainkat, örömeinket, ha képesek lennénk újra meg újra szűz szemmel nézni a világra, semmi gondot nem okozna számunkra a gyereknevelés, hiszen pontosan értenénk a csecsemők és a kisgyerekek érzelmi, indulati reakcióit, kitöréseit, igényeit, szükségleteit. Ha így lenne, tévedhetetlenül tudnánk, mikor mire van szükségük.
Ezzel szemben a helyzet az, hogy a legtöbb felnőtt számára komoly gondot okoz a gyermeki látószög megértése, figyelembevétele, vagy akár csak puszta érzékelése is. Az elmúlt évszázadok során a gyerekkorra úgy tekintettek, mint a bárányhimlőre: kellemetlen, ezért a legjobb hamar túlesni rajta.
A jó gyerek ismérve az volt, hogy a lehető leghamarabb felnőtt. Nem beszélt feleslegesen, nem piszkította össze a ruháját, azt ette, amit kapott, ugrott az első szóra, és soha semmilyen körülmények között nem nyilvánította ki az akaratát. Tulajdonképpen úgy viselkedett, mint egy jól idomított kutya vagy egy kellően alázatos szolga.
A gyerek nem alattvaló, hanem partner
1900-ban jelent meg a svéd tanítónő, Ellen Key (1849–1926) forradalmi műve, A gyermek évszázada. Ezt tekintik a reformpedagógia első kiáltványának, amely új, egyenrangú viszonyt hirdetett felnőtt és gyerek között. Azóta tényleg sokat változott a szemléletünk. A demokratikus társadalmakban ma már kevesen gondolják, hogy a gyerek csupán állati ösztönökkel rendelkező félember, akit akár erőszakkal is a társadalom hasznos fogaskerekévé kell formálni.
Az évszázados beidegződésektől azonban nem könnyű megszabadulni. Ha intellektuálisan be is látjuk, hogy a gyerek nem alattvaló, hanem partner, nem megformálandó gyurma, hanem érzékeny növény, amelyet nekünk kell ellátnunk az élethez szükséges tápanyagokkal, zsigereinkben akkor is ott hordozzuk nagyanyáink, dédanyáink hiedelmeit és a hozzájuk kapcsolódó rossz reakciókat.
A gyerek érzékeny növény
Forrás: Flickr /Shira Gal
Jó esetben van valamilyen elképzelésünk arról, hogy milyen szülők szeretnénk lenni, amikor belevágunk életünk talán legnehezebb vállalkozásába. Aztán a gyerekkel töltött mindennapok egy sor olyan helyzetet teremtenek, amellyel nem tudunk eredeti elképzeléseink szerint megbirkózni. Nem józan belátásból, hanem zsigerből cselekszünk, akaratunk ellenére is a belénk égett szülői minták lépnek működésbe.
Az anyai ösztön nem megbízható szeretetforrás
Igenis fontos, hogy tájékozottak legyünk, ha már egy emberi lény gondozására adjuk a fejünket. E tekintetben szerencsés korban élünk, Freud és Ellen Key óta tonnányi szakirodalom született, amely a gyerek fejlődésével, illetve a hiteles, „elég jó” szülői magatartásformákkal foglalkozik. A témáról nem lehet eleget beszélni, különösen, ha olyan világos, közérthető nyelven teszi ezt valaki, mint Kádár Annamária nemrég megjelent Mesepszichológia 2. című könyvében.
Kádár Annamária a szülő-gyerek viszony buktatóival foglakozik
Forrás: Origo
Gyereknevelésről szóló könyvek kapcsán gyakran elhangzik az a népi bölcsesség, hogy márpedig az ilyesmit nem könyvből kell tanulni, az anyai ösztön majd mindent megold. Csakhogy az elmúlt évtizedek gyerekkor-történeti kutatásai éppen arra mutattak rá, hogy ez a bizonyos ösztön nemigen működik, vagy legalábbis könnyen felülírható az éppen aktuális társadalmi normáknak megfelelően.
Hogy csak egy példát említsek: Európában évszázadokon keresztül masszívan tartotta magát a bérdajkaság intézménye. Nemcsak a gazdag nők, a kevésbé tehetősek is odaadták pár napos csecsemőjüket egy vadidegennek, hogy aztán akár évekig felé se nézzenek. A csecsemők több mint fele belepusztult a ridegen tartásba, a szokás mégis érvényben maradt, minden anyai ösztönt meghazudtolva.
A gyermek tízparancsolata szüleihez
1. Légy gyerekes! Ez sokat segít nekem a felnőtté válásban. 2. Fogd meg, és engedd el a kezem! Mindegyiket, amikor kell. 3. Közös élményeink, szertartásaink a legnagyobb kincseink. Legyen időd az apróságokra! 4. Ne hasonlíts engem senkihez! Én én vagyok, és így vagyok jó. 5. Bízz bennem! Nem a te álmaidat váltom valóra, hanem a sajátjaimat. Tudj örülni ezeknek! 6. Én vagyok a te királylányod/királyfid. Értékes vagyok. Szeress feltétel nélkül! 7. A legnagyobb ajándék, amit adhatsz, az idő a véges életedből. 8. Mesélj nekem a saját gyerekkori élményeidről! 9. Mutasd ki az érzéseidet! Beszélj az örömeidről és a fájdalmaidról. Így én is legyőzhetem belső sárkányaimat. 10. Legyen türelmed kivárni munkád eredményét! Sokszor úgy érzed, hiábavalók az erőfeszítéseid, de a jó példa sosem marad hatástalan.
Kádár Annamária könyve azért nagyszerű, mert mindenféle tudományos okoskodás és kioktató felhang nélkül vezeti el az olvasót ahhoz a felismeréshez, hogy tudás nélkül nincs szeretet. Ha nem ismerem a gyerek életkori sajátosságait, fejlődésének alapvető fázisait, a legnagyobb jó szándék mellett is egész életére kiható hibákat követhetek el.
Kádár Annamária ebben a könyvben a szülőket leginkább megterhelő kisgyerekkori problémákra fókuszál: a dackorszakra, a testvérféltékenységre, a kiskori szorongásokra és a családban előforduló halálesetekre. Nem jól bevált recepteket kínál, hanem érzékenyít.
Már az egész kicsi gyereknek is szüksége van önállóságra
Forrás: (C)FILIP PUT/Filip Put
Nem állítja, hogy tanácsait követve könnyű lesz elviselni kétévesünk hisztikorszakát, de rávilágít a dac okaira, értelmére, sőt hasznára, és ezzel nagy terhet vesz le a szülő válláról: a szégyenét. Legtöbben ugyanis azért viseljük nehezen ezt az időszakot, mert gyerekünk folyton kínos helyzetekbe hoz minket.
Ki ne lett volna szenvedő alanya vagy szemtanúja efféle jelenetnek: a gyerek üvöltve veti magát a földre, mert nem hajlandó továbbmenni, vagy mert nem kap meg valamit a boltban? Szinte mindig akad ilyenkor valaki, aki fontosnak tartja megjegyezni, hogy „ha az én gyerekem viselkedne így, megkapná a magáét”, vagy „milyen szülő az ilyen?”.
A hiszti az egészséges gyerek függetlenségi nyilatkozata
Ha egy hatévesről van szó, a dolog hátterében valószínűleg a szülő-gyerek kapcsolat hibás működése áll. Ha viszont egy két-három éves viselkedik így, akkor csupán a személyiségfejlődés egyik legjelentősebb állomására érkezett. A dackorszak nem a szülő ellen indított háború első felvonása, hanem az első lépés azon az úton, hogy gyerekünkből „egészséges önértékelésű, magabiztos felnőtt váljék, aki ki tudja nyilvánítani saját szándékát, és meg is tud küzdeni érte”.
Ha a gyerek függetlenségi nyilatkozatát hadüzenetnek tekintjük, és minden egyes megnyilvánulását erőszakkal letörjük, arra tanítjuk, hogy az akaratérvényesítés rizikós dolog, amit többnyire megtorlás követ. Nem nehéz elképzelni, milyen sors vár rá felnőttkorában családtagként, munkavállalóként, állampolgárként.
Ha megértjük a dackorszak jelentőségét, könnyebben elviseljük a nehézségeit. Ha sikerül felállítanunk a megfelelő szabályokat, azzal létrehozunk egy biztonságos teret, amelyen belül aztán a gyerekünk már kétévesen is hozhat önálló döntéseket. Legyünk empatikusak, értsük meg, mennyire fontos ez.
Vajon hogy viselkednénk mi, ha az életünk menetére semmilyen befolyással nem lennénk? Ha minden minket érintő kérdésben más döntene a fejünk felett? Ha egy lépést sem tehetnénk valaki más engedélye nélkül? Egy hároméves gyerek már millió dolgot szeretne tenni, amire az életkoránál fogva még képtelen. Ha segítünk neki, könnyebben viseli majd az elkerülhetetlen frusztrációt.
Nem lehet parancsra szeretni a testvérünket
Emlékszem egy anyukára a játszótérről, aki áhítatos hangon nyilatkoztatta ki anyatársainak: „Annál nagyobb ajándékot nem adhatsz a gyerekednek, mint hogy testvére születik.” Csak pislogtam rá tisztes távolból, és arra gondoltam, az élethazugságoknak vége-hossza nincsen. Kádár Annamária ezt a kérdést is üdítően józanul és gyakorlatiasan kezeli.
Hogy megértesse a szülőkkel, mit érezhet az elsőszülött, ha egyszer csak új baba kerül a házhoz, a következő példával él: képzeljük el, hogy a párunk egy napon egy másik nővel/férfival állít haza, és arra kér, legyünk hozzá kedvesek, sőt örüljünk neki. Majd biztosít bennünket: attól, hogy ezt a másikat is szereti, az irántuk érzett szeretete semmivel sem lesz kevesebb.
Nem lehet parancsra szeretni a testvérünket
Forrás: Flickr / Philippe Put
Nyilván sokan felhördülnek, mennyire nem helyénvaló ez a példa. Miért is? Miért hisszük, hogy a gyereknek szeretnie kell valakit, akit nem ismer, és akinek a megjelenését nem ő idézte elő? Sok felesleges bűntudattól és szorongástól szabadítanánk meg elsőszülöttjeinket, ha nem várnánk el tőlük feltétlen odaadást, hanem elismernénk ambivalens vagy akár tisztán elutasító érzéseinek jogosultságát.
Önismeret nélkül nem lehetünk hiteles szülők
Mindehhez persze a szülőnek megfelelő önismerettel kell rendelkeznie. Ha ő maga olyan családban nőtt fel, ahol a negatív érzéseit soha nem mutathatta ki, mert azonnal retorzió (büntetés vagy elutasítás) járt érte, akkor egykori féltékenységére ma is erős bűntudattal emlékezik, vagy – ez talán még gyakoribb – egyáltalán nem emlékszik rá.
Ismertem egy lányt, aki állította, hogy soha nem volt féltékeny a húgára, viszont betegesen irigykedett minden barátnőjére – szép példa arra, hogy az érzések tiltásra nem tűnnek el, csak átalakulnak. Ha felnőttként nem nézünk szembe gyerekkorunk kínzó érzéseivel, félelmeivel, nem leszünk érzékenyek saját gyerekeink hasonló problémáira sem.
Kádár Annamária nagy erénye a gyakorlatias és végtelenül demokratikus gondolkodásmód. Azon túl, hogy élvezetesen, nagy mesélőkedvvel, sok-sok hétköznapi példán keresztül tálalja a pszichológiai ismereteket, szülőknek szóló tanácsaiban nyoma sincs tudós felsőbbrendűségnek. Pontosan tudja, hogy a szakma, amelynek szenvedélyes gyakorlója, nem annyira tudomány, mint inkább művészet. Leginkább az önismereté.
„Tudom, ez a létező legfárasztóbb nevelési tanács, de meggyőződésem szerint az egyetlen, ami valóban működik: önmagunkat alakítsuk olyanná, amilyenné gyermekünket nevelni szeretnénk!” Tuti recept, egyszerre univerzális és individuális. Mellesleg minden emberi kapcsolatra érvényes. Viselkedj úgy, ahogy szeretnéd, hogy mások viselkedjenek veled.
Dr. Kádár Annamária pszichológus, tréner Marosvásárhelyen született. 1999-ben a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetemen szerezte pszichológusi oklevelét, majd a budapesti ELTE-n doktorált. A Babes-Bolyai egyetem marosvásárhelyi tagozatának adjunktusa, az Erdély FM rádió Pszichotrillák című heti élő műsorának meghívott szakértője és társszerkesztője. Hiszi, hogy a fejlődés igazi mozgatórugója a komfortzóna elhagyása, hogy a legfontosabb személyes érték a hitelesség, a legmélyebb erőforrás a játékosság és a mese. Mesepszichológia című könyvében a mese érzelmi intelligenciát fejlesztő szerepére és az életkori sajátosságoknak megfelelő meseválasztásra koncentrált. A nemrég megjelent Mesepszichológia 2. című kötet fókuszában a szülő-gyerek kapcsolat nehézségei állnak, amelyekre a szerző szerint csak a hiteles szülői jelenlét hozhat valódi megoldást.
Forrás: origo.hu
dr Kádár Annamária könyvei megvásárolhatók a képre kattintva:
A gyereknevelés 1 részt (ha még nem olvastad itt találod) az alábbi mondattal zártam amit most megismétlek, mert szerintem nagyon fontos.
A gyermeknevelés sokak szerint nem nagy kihívás, a gyakorló szülők viszont tudják, hogy boldog és kiegyensúlyozott gyermeket felnevelni felér egy Nobel-díjjal.
Ebben a cikkben nektek szülőknek, nagyszülőknek szeretnék könyvet ajánlani.
Úgy válogattam össze a könyveket hogy több korosztály részére is segítséget nyújtson.
Nincs rossz gyerek
Lehet e az egész kicsi gyerekeket nevelni?
Milyen jó lenne tudni a varázsszót, ha tanácstalanul állunk egy bevásárlóközpontban a földön fetrengő kétéves mellett, vagy másfél éves csemeténk harmadjára dobja ki a tányérból a vajas kiflit…
Az egészen kicsi gyerekek neveléséről alig beszélünk, a nevelési problémák kapcsán inkább a kamaszkor viszi a prímet. A kisbabák és tipegők fegyelmezése amúgy is mintha szentségtörésnek tűnne, pedig éppen úgy feszegetik a határokat, mint a tinédzserek, és kiszámíthatatlan viselkedésben sem maradnak el mögöttük. Mindazonáltal az ilyen apró gyerekek fegyelmezését az teszi még nehezebbé, hogy mi nem folytathatunk velük bonyolult beszélgetéseket, ők pedig egyes helyzetekben még a szülőknél is nehezebben tudják megőrizni nyugalmukat: hisztirohamok, kontrollálatlan dühkitörések gyötrik őket. Ebben segít ez a könyv neked...
Pszichofitness gyermekeknek - Szorongásoldás, indulatkezelés, lelki egészség - avagy mitől lehetünk boldogabbak
A könyv azt mutatja be, hogyan edzhetjük már egészen fiatal korban a lelket, hogy erős, pozitív, és hálával teli legyen.
Korosztályok szerint ír arról, miként lehet oldani a szorongást, a feszültséget.
Játékokkal, mozgásos tevékenységekkel segít abban, hogy a szülők könnyítsenek a gyerekek mentális terhein.
„A szülők a gyerekük boldogságát akarják. Sokszor kérdezik is, mit tegyünk, hogy jobban érezze magát a bőrében, ne szorongjon az iskolában, ne egye túl magát idegességében. Ezért gondoltam, közzéteszem a részint mozgásos, aktivitáson alapuló, közösen is játszható feszültségoldó gyakorlatokat.”
Ezekkel a gyakorlatokkal a szülő is jól jár, mert miközben a gyereknek tanítja, maga is megtanulja
– mondta a klinikai szakpszichológus. Bagdy Emőke a gyakorlatok korcsoportonként, lélektani fejlettségi szint szerint találhatóak meg a könyvben, amelynek egyik részében olyan mozgásalapú relaxációk vannak, amelyek beindítják a lelki egyensúlyt helyreállító folyamatokat, a másikban pedig meditációkat lehet találni." Forrás itt
Szeresd úgy hogy érezze! - 5 szeretetnyelv - Gyerekekre hangolva
Ahhoz, hogy gyermekünk egészségesen fejlődjön, elengedhetetlenül fontos, hogy betöltsük érzelmi szükségleteit, azaz érezze szeretetünket és elfogadásunkat.
Hogyan kommunikálhatjuk szeretetünket ebben az emberformáló kapcsolatban? A válasz az öt szeretetnyelv:
Kell a gyereknek a korlát? Nagyon fontos kérdés. A válasz: igen kell! A korlát biztonságot ad!
Sok szülő és pedagógus számára okoz problémát a korlátok felállítása. Korlátok nélkül pedig a gyerekek elkezdik irányítani a felnőtteket, és ezzel sérül a gyerekek és nevelők tiszteleten alapuló kapcsolata. Ráadásul azok a gyerekeknek, akiknek egyedül kell eldönteni, hogy mi a jó és ami a rossz, hol a határ, meddig mehetnek el - belül nem boldogok, hiszen ez nem egy könnyű feladat. Az elbizonytalanodott szülők ebből a könyvből megbizonyosodhatnak afelől, hogy a gyerekeknek szükségük van a korlátokra. Megtudjuk, hogy mikor és milyen korlátozásokat kell meghúznunk és hogyan kell a gyakorlatban alkalmaznunk.
"Milyen jó lenne tudni a varázsszót, ha tanácstalanul állunk egy bevásárlóközpontban a földön fetrengő kétéves mellett, vagy másfél éves csemeténk harmadjára dobja ki a tányérból a vajas kiflit… Az egészen kicsi gyerekek neveléséről alig beszélünk, a nevelési problémák kapcsán inkább a kamaszkor viszi a prímet. A kisbabák és tipegők fegyelmezése amúgy is mintha szentségtörésnek tűnne, pedig éppen úgy feszegetik a határokat, mint a tinédzserek, és kiszámíthatatlan viselkedésben sem maradnak el mögöttük. Mindazonáltal az ilyen apró gyerekek fegyelmezését az teszi még nehezebbé, hogy mi nem folytathatunk velük bonyolult beszélgetéseket, ők pedig egyes helyzetekben még a szülőknél is nehezebben tudják megőrizni nyugalmukat: hisztirohamok, kontrollálatlan dühkitörések gyötrik őket.
A szerző, Janet Lansbury a 80-as években gyermekszínészkedett, majd rövid modellkarrier után férjhez ment és gyerekeket szült. A 90-es években részt vett a Resources for Infant Educarers (RIE), Magda Gerber non-profit alapítványának kurzusain, majd a szervezet egyik trénere lett. (A módszer „anyamestere” egyébként magyar származású, a Sorbonne-on végzett, Lóczy-intézetben dolgozott, Pikler Emmi szárnyai alatt.) Janet Lansbury Magda Gerber tanítványának vallja magát, a könyv során az ő tanításaira hivatkozik, amelyek lényege, hogy a kisgyermeket az individuumnak járó tisztelettel kell kezelni, nem idomítandó állatként tekinteni rá.
Viszont „a fegyelem hiánya nem kedvesség, hanem elhanyagolás” – idézi a szerző Magda Gerbert, tehát a tisztelet és a figyelem mellett világos határokat kell felrajzolni a gyerekek számára, hogy biztonságban érezhessék magukat a családban. A napirend és a szabályok betartása kiszámíthatóvá teszi a kisgyermek életét. Nem várható el tőle, hogy képes legyen olyan dolgokhoz alkalmazkodni, amelyeket a felnőttek is nehezen viselnek, és csupán a koruk révén magukra vett viselkedési panelek révén képesek megtartani a nyugalmukat. A szülő számára zavaró viselkedéssel a gyerekek mindig olyasvalamit jeleznek, amit a szülő orvosolni tud, amennyiben „olvas a sorok között”.
Miközben a szülők mutatják határozottságukat és megőrzik nyugalmukat, a gyermeknek meg kell adniuk az érzelmek kifejezésének szabadságát, a szülői szeretetünket pedig nem szabad feltételekhez kötni. Ezeket a tanácsokat sokszor hallottuk már. Janet Lansbury azonban sok konkrét példával szolgál saját szülői és tréneri tapasztalatainak tárházából, hogy hogyan alkalmazhatjuk ezeket a gyermeknevelési elveket a kicsi gyerekek nevelése kapcsán felmerülő problémákhoz (verekedés, sírógörcs, hiszti, indulatos beszéd, ellenkezés, feleselés, testvérkonfliktus, étkezési nehézségek). És akár hisszük, akár nem: megtanítja majd a varázsszavakat és „varázscselekedeteket”, amelyekkel valódi hatás érhető el…"
Forrás: jaffa.hu
Ha a fenti könyv felkeltette a figyelmedet kattints az alábbi képre és bővebb infóz találsz a könyvről (akár ingyenes kiszállítással):
Dr. Csorbák Tamás beszél a csecsemő és a szülő kapcsolatáról. Rengeteg hasznos információt megtudhatunk belőle, nem mellesleg nagyon jó látni, hogy egy édesapa ennyire átérzi, megérti a nőt, az édesanyát, és a baba-mama kapcsolatot.
Amennyiben még többet szeretnél tudni a témáról, figyelmedbe ajánlom az alábbi könyveket (kattints a képre):
"Szeresd a gyermeket! A gyermek fénysugár, Közöttünk itt alant, mindig ragyogva jár. Mikor szomorkodol: szemed közé nevet, Ha bűnre bűn nyom is, ő akkor is szeret. Szívednek mélyiből kicsalja a borút, Fejedre rózsákból vígan fon koszorút. Ne érje gond soha, ki rád hajnalt derít: Töröld le gyöngéden a gyermek könnyeit! "
Részlet Pósa Lajos: SZERESD A GYERMEKET! c. verséből
"Akár már az anyuka hasában lévő magzatnak is érdemes felolvasni verseket. A már pár hetes kortól használható, adott korosztály számára készült könyvek segítségével akár másfél-két év előnyre is szert tehet gyermekünk kortársaihoz képest az iskola első évére.
„A korai fejlesztés híve vagyok, de csak azok a módszerek használnak, amelyek a baba korának megfelelőek. Az olvasás ismerete és szeretete a csecsemőkorban kezdődik” –Kovács Zsanett, a Móra Kiadói Csoport kommunikációs munkatársa tartott előadást a Somogyi-könyvtárban. Hangsúlyozta, ez nem azt jelenti azt, hogy a három-négy évesen meg kell tanítani a gyermeket olvasni, inkább a meseolvasás fontosságára kívánja felhívni a figyelmet, napi 15-20 perc foglalkozás másfél-két év előnyt jelent az iskolában a kortársakhoz képest.
Tudományosan igazolt, hogy hasznos a magzatnak felolvasni
„A babaolvasás nehézsége, hogy két-három éves korig alig érkezik visszacsatolás, azonban a gyermek ennek ellenére is mindent rögzít” – magyarázta az eredetileg tanár végzettségű előadó. Elmondta, a radikálisabbak már a terhesség ideje alatt verseket olvasnak fel, a kísérletek igazolták, hogy a megszületett csecsemő felismeri a ritmust, megnyugszik tőle, így az édesanya szavát már korán összeköti a baba a biztonságérzettel.
A korai fejlesztés a gyermek egész életére kihathat
Erős kapcsolat figyelhető meg a korai „tanulási” élmények és a későbbi elsajátítási képességek között. Az olvasás fejleszti a memóriát, a képzelőerőt, a kreativitást, az érzelmi gazdagságot, ezek a televízió segítségével csak korlátozott módon alakulnak ki, pedig a munkához, a társadalomba beilleszkedéshez ezekre szükség van. Komoly vita folyik arról, hogy az agy képességeit a született tulajdonságok, vagy a külső körülmények határozzák-e meg. Kovács Zsanett a génekhez kapcsolta a kétszázmilliárd agysejt kialakulását az első pár hónapban, az viszont már a szülők módszereitől is függ, hogy ezekből mit lehet kihozni. Úgy gondolja, sokat tehetünk a korai fejlesztéssel a funkcionális analfabetizmus ellen, habár hivatalosan egy-két százalékos az írástudatlanok aránya, valójában a népesség egynegyede képtelen ezt a tudást a gyakorlatban is kamatoztatni.
Már a szülés után megismerkedhet a gyermek a könyvekkel. Erre a célra a „fekete-fehér” könyveket ajánlják, mert a csecsemők két hónapos korukig csak 30 centiméter távolságra látnak, így az erős kontúr az elsődleges. Ha a baba elfáradt, akkor elfordítja a fejét, ez esetben hagyni kell pihenni – tanácsolta. Szintén ajánlja Kovács Zsanett a verseket, mondókákat, dalokat tartalmazó köteteket. Azt mondják a nyelvtanulásról, hogy sohasem lehet elég korán kezdeni, ami igaz is, mert csak nyolc hónapos korig képesek a gyermekek az összes hangzót befogadni, ezt követően akcentussal tanulhatnak csak nyelveket, ezért érdemes lehet kétnyelvű, háromdimenziós lapozókkal fejleszteni a kisbabákat, ezekből angol, német és francia nyelvű is elérhető már.
Minden korosztálynak a megfelelő könyvet
„A negyedik hónaptól felismerik a saját nevüket, a hatodiktól reagálnak a korábban hallott szavakra” – ebben az időszakban a lapozók, a leporellók, a mozgásos játékok kerülnek előtérbe. Lehet néhány oldalas ismeretterjesztő könyveket is a gyermek kezébe adni. A manipuláció válik fontossá a nyolc-tíz hónapos kor felett, kedveltek a szókincsfejlesztő böngészők, a habszivacsból készült játékok.
A második életév betöltését követően lehet az első valódi olvasókönyveket a gyermek kezébe adni, ezekben a nagy képek felett ott van, hogy mit láthatunk. Egyre jobban érdekli a kicsiket saját világuk, ezért a napi tapasztalatokat, feszültségeket modellező szerepjáték könyvek hasznosak lehetnek. A színek, formák felismerését segítő füzeteket is okos ötlet beszerezni, emellett törekedni kell a finommotorikus készségek fejlesztésére.
A modern technika és a mese
„A papírkönyv pártján állok, de hasznos lehet utazások alatt az Android rendszert futtató tabletekre letölthető BOOKR Kids Mesetár” – mondta Kovács Zsanett. Az előfizetés ellenében használható alkalmazás a három és tíz év közöttieket célozza meg, a gyermek láthatja és hallhatja a mesét, a szöveg aktuális részét ki is emeli a program.
Az előadó végül azt tanácsolta a jelen lévő kismamáknak és pedagógusoknak, hogy legyenek nyitottak, törekedjenek a sokszínűségre, s fogadják el, ha más tetszik a gyermeknek. A kisgyermekkorban befektetett energia az iskola és a munka évei alatt kamatostól térül meg."
Forrás: http://szegedma.hu/
Az alábbi linken linken különleges meséskönyveket talál:
Mint minden szülő én is arra törekszem, hogy gyermekem egy boldog és kiegyensúlyozott életet éljen. Fontosnak tartom, hogy a jó tanulási eredmény mellett maradjon szabadideje kikapcsolódásra is.
Kerestem a megoldást, hogy tudnék segíteni neki, és rátaláltam az agykontrollra.
De mi is az agykontroll?
A stanfordi egyetem kutatói szerint elménk képességeinek csupán néhány százalékát használjuk . A Silva-féle agykontroll egy tudományosan megalapozott, egyszerű, praktikus, könnyen elsajátítható, képességfejlesztő, személyiségfejlesztő módszer, ami lehetővé teszi, hogy sokkal jobban használjuk ki lehetőségeinket, és így sikeresebben oldjunk meg minden fajta problémát. Ébrenlét és alvás határán van egy harmadik fontos élettani állapot, az úgynevezett relaxált vagy ellazult állapot, melyben csupa pozitív dolog megy végbe az emberi szervezetben. Ilyenkor agyunk alfa agyhullámot termel.
De, hogy is fedezte fel Silva ezt a módszert?
Isabell Silva olyan rossz jegyeket vitt haza az iskolából, hogy édesapja elkezdte könyvek segítségével kutatni, hogyan lehetne jobb teljesítményre bírni a lányt. Olvasta, hogy az agy elektromos áramot termel, ami agyhullámok formájában regisztrálható, és ébrenlét és alvás határán termeli az agy azokat a hullámokat, amiknek legnagyobb a feszültsége. Elektroműszerészként úgy okoskodott, hogy a legnagyobb feszültség váltja ki a legintenzívebb hatást. Lányának az ébrenlét és alvás közti állapotában felolvasta a tananyagot, mire ő elkezdett jó jegyeket hozni az iskolából…
Eddig a tudományos mese, mely ma már kézzelfogható valóság lett. Az agykontrollként ismert módszer gyerekek segítésére született. José Silva mexikói származású, Texasban élő férfi fejlesztette ki, sokéves kutatással. Tíz gyermekének akart segíteni, akik az iskolában gyengén teljesítettek, és szerette volna elérni, hogy tanulmányi eredményeik javuljanak.
És te szülőként mit tehetsz?
Én két megoldást javasolnék:
Ismerkedés az agykontollos kiadványokkal
A gyerkőccel közösen elmennék egy gyerek agykontroll tanfolyamra
: óvódások és kisiskolások részére készült, amelyet dr Kigyós Éva gyerekpszichológus és agykontroll oktató műve.
Kisgyerekek is kerülnek időnként olyan élethelyzetbe, ami tartós feszültségben tartja őket. Ez megzavarhatja fejlődésüket, és káros lehet egészségükre is. A CD-n hallható, mesébe szőtt, zenés meditációk abban segítenek, hogy nehézségeiket egészséges hozzáállással kezeljék, és visszanyerjék lelki békéjüket.
És íme egy sikertörténet:
"Ötéves kislányom nagyon maximalista. Ha valami nem sikerül, elsírja magát, és azt mondja, hogy ő buta és nem képes semmire. A múlt heti agykontroll után betettük a Tapsi relax mesét a CD-lejátszóba, azóta is minden este kéri, a testvérével együtt. Egyik nap kimentünk a játszótérre, ahol van egy nagyobb gyerekeknek való, 2,5 méteren emelkedő, keskeny mászópalánk. A lányom úgy döntött, megmássza. Kétszer leesett, de úgy, hogy még az arcát is megütötte. Megdöbbenésemre felpattant a homokból, és újra odament a palánkhoz, miközben azt mondogatta: „Képes vagyok rá! Meg tudom csinálni!” Ahogy mászott és kapaszkodott, végig ezt mormolta. És a végén sikerült is megcsinálnia! Nagyon büszkék voltunk rá. Azt mondta: -A Vidám Tapsi is így csinálta a mesében. Azóta is kitartó és magabiztos."
9-14 éveseknek készítette dr Kigyós Éva gyerekpszichológus és agykontroll oktató.
o Ha nyugtalan, izgatott, esetleg elkeseredett vagy, számodra is fontos, hogy változtatni tudj a nyomasztó helyzeten. A CD-n hallható zenés meditációk segítenek nyugalmat teremteni testedben és elmédben, s javítják a hozzáállásodat, ami együttesen azt eredményezi, hogy a gondjaidat sikeresebben fogod tudni kezelni. - ajánlja Dr. Kígyós Éva a CD-t.
Ez a CD segít, hogy könnyedén és hatékonyan menjen a tanulás.
A CD három hangfelvételt tartalmaz:
ÉBRESZTŐ: zenés lazítógyakorlat tartalékenergiánk mozgósításához álmosság esetén és, hogy legyen energiád, kedved a tanuláshoz;
TÖKÉLETES MEMÓRIA: meditáció a memória javítására;Ezt érdemes minden tanulás előtt meghallgatni, szemmel láthatóan frissebb leszel, így könnyebben fogsz tanulni.
MEMÓRIAOLAJOZÓ: pozitív állítások a hatékonyabb tanuláshoz.Tanulás közbe érdemes ezeket a pozitív állításokat hallgatni (nagyon halkan), így jobb eredményt érsz el a tanulásban.
Segítség a hatékonyabb tanulásban - Zseninek születtél! cd
A kiadvány elsődleges célja: segíteni a 14 évesnél fiatalabbaknak, hogy hatékonyabban tudjanak tanulni.
A CD tartalma:
a cd első részében néhány egyszerű de hasznos tanácsot kapsz amit be tudsz építeni a minnapi tanulásodban
lazító meditáció
mozárt zene válogatás amelyet érdemes tanulás közben halkan hallgatni - hatására javul a tanulási készség és a memória
Tudtad, hogy a mozárt zene – igaz, csak átmenetileg, de- megnöveli az IQ-t?
A rövid, zenés lazító gyakorlatot is tartalmazó hangfelvétel abban is segít a kisebb diákoknak, hogy nagyobb eséllyel érjék el céljaikat.
Ösztönző sikertörténet:
"Unokám 10 éves, nehezen olvas, ír és számol. Múlt szombaton megvettem a Zseninek születtél CD-t, kértem, hallgassa meg. Nagyon tetszett neki, háromszor meghallgatta. Szerdán 100%-os matematika dolgozatot írt!"
Szerző: dr. Kígyós Éva (pszichológus és agykontrolloktató).
Szinte minden nő életében elérkezik a pillanat, amikor számot kell vetnie a gyerekszülés kérdésével. Van akinek azért, mert nagyon is váratlanul jelentkezik a baba, vagy mert tervezi, hogy jó lenne már, de egyre többen vannak olyanok is, akik szinte kétségbeesetten szeretnék már, de a kis jövevény mégsem jelentkezik.
A három zenés meditáció címei önma-gukért beszélnek.
A Befogadlak életembe (29 perc) című rész főként azoknak szól, akik a meddőség rémével küzdenek.
A Testemben ringa-tlak (16'05 perc) címűt a várandós kismamáknak készítettem, hogy a már megfogant, de még meg nem született babával jó kapcsolatot építhessenek ki.
Útnak indítalak ( 18'20 perc) című rész a szülésre-születésre való felkészülést szolgálja.
írta dr Kigyós Éva gyerekpszichológus és agykontroll oktató.
A könyvecske és a hanganyag egy már jól bevált, leszoktató módszer lépéseit tartalmazza. Segíti a szülőket és gyerekeket a jó hozzáállás kialakításában és sok tanácsot ad a leszoktatás támogató tevékenységekről.
Észkapcsoló agytorna: Nagyon sok jó adottságú gyereknek azért okoz gondot a tanulás, mert agyuk egyes területei bizonyos esetekben egyszerűen "kikapcsolnak".
Mivel agyunk és izmaink szoros kapcsolatban állnak egymással, megfelelő mozdulatokkal ezek az agyterületek aktivizálhatóak.
Észkerékkapcsoló: Diákoknak és felnőtteknek is hasznos, testi gyakorlatok, amelyek egyensúlyt teremtenek a két agyfélteke között. Hatására hatékonyabbá válik a tanulás, szépül az írás, könnyebben megy a matematika tanulás, az olvasás, az éneklés, gyorsan föl lehet frissülni, jobbá válik a memória stb.
Ha te is keresed a módját annak, hogyan tanítsd meg a gyermekedet játékosan pozitívan gondolkodni, akkor a Pozitív gyerek vagyok – pozitív megerősítések kártyajáték a legnagyobb segítségedre lesz ebben.
Az, hogy gyermekednek milyen a hozzáállása a mindennapokban átélt eseményekhez, milyen döntéseket hoz, milyen a személyisége, mire tartja magát képesnek, mi lesz majd belőle, mind-mind a gondolatai eredménye.
A pozitív megerősítések használata nagyszerű lehetőség minden gyermek számára, hogy segítségükkel játékosan fejleszthessék pozitív gondolkodásmódjukat.
A kártyapakliban 3 személyiségfejlesztő játék leírása található, melyek alkalmazásával spontán módon fejleszthetik ki magukban a képességet arra, hogy pozitívan álljanak az élet dolgaihoz, hogy észrevegyék magukban és maguk körül azt, ami értékes, és megtanítja őket, hogy minden nap találjanak valami pozitívumot a mindennapi eseményekben, amelyeknek a segítségével könnyebben elérhetik a céljaikat, magabiztosabbá és kiegyensúlyozottabbá válhatnak. A kártyák egyedül és csoportban is felhasználhatók!
Pozitív gondolkodás - Világomban minden rendben van - gyerek CD ***
Zenés pozitív megerősítések gyerekeknek
Ez az első olyan zenei cd magyarul, melynek segítségével a gyerekek elsajátíthatják a pozitív gondolkodás alapjait. Szövegei kifejezetten pozitív megerősítéseket tartalmaznak gyerekek számára. Ideális lehet akár otthoni, akár iskolai felhasználásra is.
A dalok többsége interaktív jellegű, aktivitásra serkenti a gyerekeket, legyen szó akár éneklésről, vagy mozgásról.
Továbbá fejleszti a gyerekek pozitív életvezetési képességeit, mint pld. az önbecsülésüket, a pozitív gondolkodásmódjukat, a „képes vagyok rá” hozzáállásukat, és az egyik dal segítségével megtanulnak játékos módon relaxálni is.
A dalok szórakoztatóak és könnyű egyedül, vagy akár társaságban is énekelni őket.
Hogy ki a Firka manó és miben segít ez a kiadvány gyermekednek?
Firka manó egy olyan manó aki végig vezeti a gyermeked a Számutcába, Számországba vagy versekkel, érdekes történetekkel hangulatot teremt, jókedvet biztosít a feladatok megoldásához.
Ajánlott: 6-10 éveseknek
A CD-n egy tanító néni segíti a tanulást, Firka manó pedig jókedvet biztosít a feladatok megoldásához.
A kiadvány egy munkafüzetet és egy CD-t tartalmaz amelyben a feladatok megoldókulcsát is megtalálod.
Miben segít ez a kiadvány gyermekednek?
- Önállóságra épít, hiszen a CD használatával a feladatok akár segítség nélkül is megoldhatók
- Sok-sok dicséret és pozitív megerősítés hallható a CD-n, melyek a kisiskolások motiválásában
- Kedvet teremtsen a gyerekeknek a tanuláshoz
- Önellenőrzés, a megoldókulcs használatával a gyereked saját maga szembesül hibáival, majd egyedül javíthatják őket.
FIRKA manó könyv+CD segítséget nyújt gyermekednek a helyesírás és számolás fejlesztésében, gyakorlásában.
A 10 CD-t, 2 könyvet, egy munkafüzetet és egy tükröt tartalmazó csomag segítségével a szerző gyakorlatokon végigvezetve tanítja meg a hallgatót a másodpercenkénti 1 oldalas (!) sebességű „olvasásra”.
(Valójában az információ elme általi „lefényképezése” és villámgyors feldolgozása történik.)
Kincset érő tudás, ami elsősorban diákoknak és olyan felnőtteknek hasznos, akiknek nagyobb mennyiségű írott anyagban kell eligazodniuk vagy azt megtanulniuk.25 000 szó / perc (80 oldal / perc) sebességgel lesz képes olvasni, aki elsajátítja ezt a technikát!
Hossz: 8:29:28
Sikertörténet: "Elkezdtem gyakorolni a villámolvasást. Még az elején tartok, de úgy tűnik, ha valamit elalvás előtt fotóolvasok, azt másnap sokkal gyorsabban tudom megtanulni. 30 oldalnyi anyagot tanultam meg 2 óránál rövidebb idő alatt szinte szóról szóra! A másnap megírt ZH dolgozatról tanáromnak mindösszesen ennyi volt a véleménye: "Tökéletes"
Ebből a könyvből megtanulhatod, hogyan hangolhatod az agyadat zenével tanulásra, ami ezáltal sokkal lazábbá és örömtelibbé válik.A könyvbenrendkívül hatékony tanulási módszerek találhatók, valamint egy káprázatosan szép - lassú barokk és Mozart - zeneszámokat tartalmazó CD. Mindezek segítségével gyorsabban és élvezettel tanulhatsz, s a tanultakra hosszú ideig fogsz emlékezni!
Többek közt megtudod hogyan használj zenét a tanuláshoz?
Hogyan használd a zenét arra, hogy alfába juss, ami ideális a kreatív gondolkodáshoz és az információ hosszú távú memóriába juttatásához?
Hogyan takaríts meg időt a vizsgára való felkészülésben egy olyan módszerrel, ami a vizsgán kapott kérdések legalább 70%-át már előre jelzi?
Hogyan használhatod a zenét eredeti ötletek és meglátások generáláshoz?
Hogyan használhatsz egy egyszerű módszert, ami a kreativitásodat és a memóriádat akár 500%-kal is megnöveli?
Döbbenetes kísérletről olvashatunk a könyvben.
"Egy fiatalember 72 egeret egymás után betett egy útvesztőbe, s mérte, hogy mennyi idő alatt találnak ki onnan. Ehhez átlagosan 10 perc kellett nekik.Ezt követően az egerek egyharmadának egy hónapon át Mozart-zenét, egy harmadának heavy metal-zenét játszott, s a többi egeret csöndben tartotta. Ezután ismét betette az egereket az útvesztőbe. A csöndben tartott egerek 5 perc alatt találtak ki, mert még valamennyire emlékeztek, hogy merre is kell menni a labirintusban. a heavy metal-zenét hallgató egerek 30 perc, a Mozart-zenét hallgató egerek pedig 1,5 perc alatt jutottak ki az útvesztőből!”
o Agykontrollos mesék és versek kicsi, közepes és nagyobbacska gyerekeknek. A nyuszitestvérpár életének lebilincselően érdekes és tanulságos története finoman nevel a pozitív gondolkodásra, tehát a megoldáscentrikus hozzáállásra.
o Ajánlott: óvodás és kisiskolás gyerekeknek egyaránt ajánlott.
o Egy mese, melyben nincsenek robotok és halálfejek, sem fegyverek, űrlények vagy topmodell kinézetű teremtmények.
o Nincs benne csúnya beszéd sem, és a bugyuta, értelmetlen, semmitmondó történések is kimaradtak.
o Hogy mi az ami megmaradt?
o Varázslatos mesevilág egy különleges könyvben, mely szórakozás és hasznos segítség szülő és gyermek számára. Többek között, HA: kicsúfolják, fél a sötétben, verekszik vagy őt bántják, beteg lesz, barátkozni vagy békülni kell, netán elveszít valamit..
o Ilyen és még számos, hasonlóan hétköznapi szituációt él át e mesék főhőse Tobias, akit - és vele együtt a mesét hallgató gyerekeket is - Lola, a Titoktündér jónéhány varázskellék és számtalan nagy titok segítségével könnyedén átlendít a problémákon, de akkor is önfeledt mesés perceket nyújt, ha ezek mindegyike szerencsésen elkerüli gyermekét.
o Játék és mese, melyben észrevétlenül kap helyet a pozitív gondolkodásra való nevelés, az önbizalom fejlesztése és mindenekelőtt a vidám, gondtalan életszemlélet kialakítása és megtartása.
o Ebben a könyvecskében a kis zsenik hatalmas fölfedezései olvashatók: a gyerekek saját, egész életükre szóló elemi erejű tapasztalatai arról, hogy sokkal többre képesek, mint amit mondtak nekik a felnőttek, hogy kezünkben van a saját életük, hogy a világ igazából jóindulatú, az élet nagyszerű, csodálatos.
o Ajánlatos ez a könyvecske a gyerekek mellett minden szülőnek és nevelőnek: a gyerekekben okozott sok-sok kárt még időben helyrehozhatjuk, ha fölkeltjük bennük a kedvet, az érdeklődést az agykontroll iránt.
o Dr Domján László az agykontrollról nyilatkozik az alábbiakban:
Agykontrolloktatóként visszagondolva gyerekkoromra, gyakran fölsóhajtok: ha akkor ismertem volna mindazt, amit ma tanítok, életemnek hány zsákutcáját elkerülhettem volna!
Az agykontroll lehetőséget kínál a tudatosabb életre. Lehetőséget arra, hogy észrevegyük a zsákutcákat, és egyúttal eszközt is, hogy kijöjjünk belőlük. Az agykontroll hatalmas lehetőséget kínál: sorsunk javítóvá válhatunk.
Csodálatos lehetőségekkel jövünk ebbe a világba. Azonban születésünk pillanatától kezdve szüleink, nevelőink - többnyire ugyan a legjobb szándékkal - lenyesik szárnyainkat, aláássák önmagunkba vetett hitünket, félelmeket és előítéleteket oltanak belénk. A sok hasznos tudás mellett kicsis gyerekkortól sajátunkká válnak őseink negatív tapasztalatai is abban a folyamatban, amit nevelésnek, szocializációnak hívnak. Ki-ki a maga egyéni módján lesz aztán mindezek hatására sokszor saját sorsának elrontója.
Naponta hálát adok a Jóistennek, nem csak azért, mert az agykontroll révén kapott tudással egyre jobbá tudom tenni az életemet, hanem azért is, mert olyat adhatok tovább a korombelieknek, amivel ők is javíthatják így-úgy elrontott életüket.
Ám ennél sokkal-sokkal fontosabbnak érzem azt, amit gyermekoktató kollégáim tesznek! Ők gyerekeknek tanítják meg azt, hogy hogyan NE rontsák el az életüket, hogyan NE váljanak kiszolgáltatottakká, tehetetlenekké.
Ebben a könyvecskében kis zsenik hatalmas fölfedezései olvashatók: a gyerekek saját, egész életükre szóló elemi erejű tapasztalatai arról, hogy sokkal többre képesek, mint amit mondtak nekik a felnőttek, hogy kezükben van a saját életük, hogy a világ igazából jóindulatú, az élet nagyszerű, csodálatos.
Szívből ajánlom ezt a könyvecskét minden szülőnek és nevelő kollégámnak: a gyerekeinkben okozott sok-sok kárt még időben helyrehozhatjuk, ha fölkeltjük bennük a kedvet, az érdeklődést az agykontroll iránt.
És szívből ajánlom ezt a könyvecskét Nektek is gyerekek. A világ valóban jóindulatú! Az élet nagyszerű, csodálatos lehetőséggel teli! Nyitva áll előttetek! Sok-sok sikert hozzá!
2.Gyerkőccel együtt elmennék egy gyerek agykontroll tanfolyamra
„Én az akkor még 9 éves fiammal Kovács Erikánál végeztük a tanfolyamot. Zseniális ötletnek tartom, hogy szülő is részt vehet a tanfolyamon, így én is betekintést nyertem az agykontrollba. Erikával egy újságíró készített egy riportot, amit szeretnék az alábbiakban megosztani veletek:
„Kovács Erika általános iskolai tanárként 12 évet töltött diákok között, gyerekek körében ma is nagyon jól érzi magát. Húsz éve végezte el dr. Domján Lászlónál az agykontroll tanfolyamot és az oktatóképzést, a módszert az egész országban tanítja a gyerekeknek, tanítványainak száma több ezer. Közel két évtizedes tapasztalatai alapján vitathatatlanul sikeres a módszer.
Hogyan lehet rávenni a gyerekeket, hogy egy ilyen nagyon tudományosnak hangzó módszerben együttműködjenek?
A szülők egy része valami probléma miatt keres meg, és vannak, akik egy különleges lehetőséget akarnak adni a gyermekük kezébe. Természetesen minden hozzám érkező gyereknek más és más az indíttatása. Van, aki szeretne könnyebben elaludni esténként, vagy könnyebben, vidáman ébredni iskolai napokon is. Van, aki a tanulásban szeretne előbbre jutni, könnyebben tanulni, jobb dolgozatokat írni. Van, aki fejlesztené memóriáját, megszüntetné fej- és hasfájását, szeretne elérni különböző célokat, megszabadulna rossz szokásaitól. Más javítana egészségén, vagy csak szeretné jobban kihasználni a lehetőségeit, képességeit. Mindegyik kisgyerek arra vágyik, hogy „jó gyerek”, sikeres legyen, a szülei büszkék és elégedettek legyenek vele.
Mivel sikerül meggyőzni a gyerekeket?
A módszer lényege nem kizárólag a verbális meggyőzés, hanem különböző technikák elsajátítása. Sokat beszélgetünk, játszunk, új dolgokat tanulunk, relaxálunk, speciális összehangoló gyakorlatokat végzünk. Sok játékkal, mozgással dolgozunk együtt. Megismerkedünk a rajzos vázlatkészítéssel, megosztunk sok történetet egymással. Örömmel veszem, ha a szülők is elkísérik a gyerekeiket, hogy közösen szerezhessenek tapasztalatokat, otthon közösen is tudjanak tevékenykedni, és saját életükben is alkalmazhassanak néhány módszert. Hiszek abban, hogy igazi változást gyermek és szülő együttműködése hoz.
Milyen változásokat remélhetnek a szülők és a gyerekek?
A gyerekek nagyobb önismeretre tesznek szert, nyugodtabbak, összeszedettebbek, magabiztosabbak lesznek. Nő az önbizalmuk, javul az egészségük. Emberi kapcsolataikban türelmesebbek lesznek, javul önmagukhoz, másokhoz való viszonyuk is.
A pedagógusok mennyire támogatják a módszert?
Nagyon sok pedagógus elvégezte a felnőttagykontrollt, és sokan alkalmazzák is a módszert. Számukra ez akkreditált továbbképzési lehetőség, rájönnek, mi mindenre használható, ajánlják a tanítványaiknak is. Nyilván egy iskolai közösség is akkor tud hatékonyan működni, ha kiegyensúlyozottak a gyerekek. Tanítottam már gyerekeket úgy, hogy egy-egy iskolai osztály végezte el az agykontrollt. Vannak orvosok, akik szintén ajánlják a tanfolyam elvégzését. Sokan vannak, akiknek a szülei, nagyszülei elvégezték a felnőtt-tanfolyamot, rájöttek, mennyire hasznos nekik, és szeretnék megadni gyereküknek, unokájuknak is ezt lehetőséget
Tanulás és memória
A tanulásnak létezik a szokványosnál sokkal eredményesebb formája. A memória is százszor jobbá tehető, ha hajlandóak vagyunk trenírozni agyunkat, és megismerünk néhány „trükköt". Gondold végig, és lehetőleg írd is le egy papírra, hogy mi minden miatt hasznos számodra az adott tantárgyat megtanulni! Amikor éppen nagyon nem fűlik a fogad a tanuláshoz, vedd elő fiókod mélyéről a listát, s fusd át! A tanulás megkezdése előtt gondold végig, hogy mit tudsz arról a témáról, amit hamarosan elkezdesz tanulni! Rajzolj sok képet és kevés szót tartalmazó, színes, áttekinthető vázlatot! Tanulás közben gyakran tarts szünetet! 20 perc tanulás, 5 perc szünet. Tanulás előtt néhány per cig hallgass Mozart-zenét!
Elérem a céljaimat
Dóra 18 éves, hétéves volt, mikor megismerkedett Kovács Erikánál az agykontrollal. – Már általános iskolában sokat segített, mind az önbizalom, mind a tanulás terén. Szerintem a legfontosabb a gondolat-nagytakarítás és a pozitív gondolkodás beépülése a mindennapi életbe. Eszembe sem szokott jutni annak a lehetősége, hogy valami balul sül el. Általános iskola alatt az átlagom mindig 4,7 felett volt, a fontosabb tantárgyakból mindig ötös voltam, 3. osztályos koromban országos 2. lettem matekversenyen, utána sokszor nyertem városi és megyei versenyeket. Ezután hatosztályos gimnáziumban folytattam matematika tagozaton az iskolát.
Átlagom 4,8 felett volt, akadt olyan év is, amikor kitűnő lettem. Kitűzött céljaimat viszonylag hamar elérem. Idén érettségizek, mostanra két középfokú nyelvvizsgám és két előrehozott érettségim van, melyekből a középszintű informatika 100%-os, amire az iskolánkban még nem volt példa. Matematikaversenyeken további sikereket értem el, tavaly szereztem jogosítványt, minden vizsgán elsőre átmentem, autóm is van már. Ezen felül egészségem kitűnő, rengeteg barátom van, családommal jó a viszonyom, társat is találtam másfél éve. Bárki mondhatja, hogy ezek nem az élet legnagyobb, legnehezebb dolgai. Igazuk van. Viszont ennél nagyobb kihívásokkal szerencsére nem találkoztam.”
Ha a tanfolyam felkeltette érdeklődésed Kovács Erika honlapját az alábbi linken találod:
A Ridikül tv műsort mikor tehetem megnézem, egy színvonalas műsornak tartom. Az egyik délután a gyereknevelés volt a téma - többek között a helikopter és a világítótorony típusú szülőkről szólt, természetesen egyből önmagamat is elkezdtem vizsgálni, hogy akkor én melyik is vagyok :-)
A cikket megosztom veletek is........
"Egyszer az egyik kedves barátunk úgy adta hírül gyermeke születését, hogy a kis jövevény megérkezett hozzájuk, vendégségbe, kb. 20-25 évre.
Elgondolkodtatott az üzenet: a gyermekeink nem a mi tulajdonunk és nincs jogunk arra, hogy helyettük éljük az ő életüket. Ajándékként kapjuk őket és velük együtt az embert próbáló feladatot: EMBERT faragni. Aztán eljön az idő és akár kész van, akár nem, útjára kell engedni.
Kisfiam fülig érő mosollyal újságolta a napokban, mikor belépett az ajtón: "Képzeld, mami, reggel az Andris megkérdezte, hogy te is buszos lettél?" Első osztályos és a szomszédos községbe jár iskolába, ahová minden nap autóval vittük el őt. Karácsony után merült fel benne, hogy szeretne busszal menni. Mi beleegyeztünk és ezzel egy kicsit megint elengedtük. Az első napot végig izgultam, amíg haza nem jött. Az eufória még most is tart. Boldog és büszke magára, hogy bérlete van és buszos lett.
Az elengedés nem egy egyszeri aktus, hanem jó esetben egy újra és újra visszatérő élmény, tapasztalás szülő és gyermek számára.
Már egészen csecsemőkortól kezdve gyakorolhatjuk.
A kötődő nevelés híve vagyok, mégis mikor a gyermekeim kisbabák voltak és éppen jól érezték magukat, szívesen adtam oda nagyszülők, barátok kezébe, had fogják ők is egy kicsit őket. A nagypapa még hordozókendőbe is magára kötötte a legkisebb gyermekem, ami a jelek szerint óriási élmény volt mindkettőjük számára.
Kislányom 5 éves volt, mikor először szeretett volna az egyik kis barátnőjénél aludni. Napokig kérlelt és érvelt. Végül azt gondoltam, ha ennyire szeretné, akkor már biztosan érett rá. Kis izgalommal, de nagy bizalommal elengedtük. Hazaérve olyan kitörő örömmel számolt be a történtekről, hogy biztos vagyok benne egy életre magával viszi ezt az élményt és az általa szerzett tapasztalatot: "Milyen jó, hogy bíztak bennem."
Amikor a lelki köldökzsinórral túl szorosan és túl sokáig magunkhoz kötjük a gyerekeinket, akkor a legnagyobb pszichológiai erőszakot követjük el ellenük: nem engedjük, hogy önállóvá váljának és felnőjenek.
A helikopter szülők, folyamatosan a gyermekük fölött "repkednek" és feszült aggodalommal követik őket, leginkább attól a céltól vezérelve, hogy megóvják őket a rájuk leselkedő veszélyektől és a természetes következményekkel járó életleckéktől.
A gyermek fejlődésének bizonyos szakaszaiban valóban óriási szükség van a szülői kontrollra, és ez csak még jobban megnehezíti, hogy idejében el tudjuk engedni a kormányt, amikor már nem nekünk kell irányítani.
A kutatók szerint a legnagyobb problémát az okozza, hogy a helikopter szülők nem képesek a viselkedésüket a gyermek fokozatosan fejlődő érettségéhez, kompetenciájához és önállóságához igazítani.
A túlzott kontroll következményei
A felelősségvállalás hiánya.
A helikopter szülők megfosztják a gyermeküket attól, hogy cselekedeteik természetes következményeivel szembesüljenek, és így nem tanulják meg, hogy tetteikért felelősséget vállaljanak.
Kudarctól való félelem.
Ha nem engedjük, hogy a hibákból tanuljanak azt közvetítjük feléljük, hogy tökéletesnek kell lenniük. Nem mernek kockázatot vállalni és ez megakadályozhatja őket attól, hogy megvalósítsák az álmaikat, ill, hogy egészséges, érzelmileg biztonságot nyújtó kapcsolatokat alakítsanak ki.
Alacsony önbizalom.
Azáltal, hogy szülőként állandóan megóvjuk gyermekünket a stresszkeltő szituációktól, azt üzenjük neki, hogy nem hisszük el, hogy képes kiállni magért vagy megvédeni magát.
Függő személyiség.
Sérül a gyermek kompetencia érzése és az önállósági iránti igénye, ami depressziót is okozhat. A szülők túlzott aggódása és bevonódása, nem csak a gyermek mindennapi életvezetését, egészséges párkapcsolat kialakítását és fenntartását nehezíti meg, hanem a mentális egészségére is káros hatással van.
Vágjuk el a lelki köldökzsinórt!
Sok szülő számára jelent valódi kihívást az, hogy megadja gyermekének azt a szabadságot, hogy fiatal felnőtté válhasson, aki saját, felelős döntéseket hozhat. Tele vagyunk félelemmel, aggódással és valószínüleg ez a mozgatórugója a legtöbb kamasz-szülő vitának is.
Az egészséges személyiség kialakulásához a gyerekeknek szükségük van arra, hogy bontogassák a szárnyaikat.
És egyszer muszáj kirepülniük a fészekből is.
Engedjük, hogy kezdeményezzen!
A gyerekek kiskoruktól kezdve folyamatosan kezdeményeznek. A mi feladatunk, hogy rájuk hangolódjunk, megértsük és empatikusan kövessük őket. Olyan ez, mint egy tánc, ahol a partnerek érzik egymás minden rezdülését. Eleinte még sokszor a szülő irányít, aztán egyre többször már a gyerek, a kamasz vezet és amikor eljön az ideje, hogy lekérik a fiatal urat vagy hölgyet, akkor elégedetten félre kell tudunk állni, hiszen már nem a miénk a parkett.
Bízzunk benne!
Az egyik alapvető "élet-üzenet", amit egy gyereknek szinte minden egyes nap hallani kell a szüleitől: "Bízom benned!" Ha tudunk bízni a gyermekünkben, akkor cserébe nyitottságot, őszinteséget és hálát kapunk. A szülő gyerekbe vetett bizalmát leginkább a kamaszkor teszi próbára. A serdülőkor végén három alapvető kérdés foglalkoztatja a kamaszokat: "Ki vagyok én?", "Hogyan kapcsolódok másokhoz?" és "Miben higyjek?" A belső késztetés, hogy önálló személlyé váljon nem a személyünknek szóló elutasítás, hanem sokkal inkább az egészséges idetintás fejlődésének a jele.
Tanítsuk meg dönteni!
A külső, szülői kontroll helyébe fokozatosan a belső kontroll kell, hogy lépjen. Minél előbb kínálunk a gyerekeknek olyan döntési lehetőségeket, ahol a döntések természetes következményeivel biztonságos körülmények között szembesülhetnek, annál jobban tudnak majd okos döntéseket hozni. Mielőtt élesben meggondolatlanul kockáztatnának, még a védett otthoni közegben megtanulhatják, hogy döntéseikkel hogyan irányítsák jól az életüket.
Engedjük el gyermekünk kezét, hogy visszajöjjön tankolni!
Az egyéves kis totyogó egyszercsak lemászik az anyaölből és az elemi kíváncsiságtól vezérelve egyre messzebb merészkedik. Elindul felfedezni a világot és mi engedjük, hiszen tudjuk, hogy előbb-utóbb visszatér a biztonságot nyújtó bázishoz, hogy érzelmileg feltöltekezzen. Aztán újra elmegy és újra visszajön. A pszichológiában ezt a jelenséget "érzelmi tankolásnak" nevezzük.
Ha a szülő-gyerek kapcsolat kölcsönös bizalomra, tiszteletre épül, akkor biztosak lehetünk benne, hogyha egy idő után már nem is mi vagyunk a gyermekünk életének középpontja, ő mégis időnként vissza fog jönni tankolni.
Tölteni és töltekezni."
Forrás: http://www.medveczkykata.hu/
Az egyéves kis totyogó egyszercsak lemászik az anyaölből és az elemi kíváncsiságtól vezérelve egyre messzebb merészkedik. Elindul felfedezni a világot és mi engedjük, hiszen tudjuk, hogy előbb-utóbb visszatér a biztonságot nyújtó bázishoz, hogy érzelmileg feltöltekezzen. Aztán újra elmegy és újra visszajön. A pszichológiában ezt a jelenséget "érzelmi tankolásnak" nevezzük.
Ha a szülő-gyerek kapcsolat kölcsönös bizalomra, tiszteletre épül, akkor biztosak lehetünk benne, hogyha egy idő után már nem is mi vagyunk a gyermekünk életének középpontja, ő mégis időnként vissza fog jönni tankolni.
Tölteni és töltekezni.
- See more at: http://www.medveczkykata.hu/gyerekneveles/szulo_gyerek_kapcsolat/helikopter_szulok#sthash.C4qWMrd8.dpuf
Az egyéves kis totyogó egyszercsak lemászik az anyaölből és az elemi kíváncsiságtól vezérelve egyre messzebb merészkedik. Elindul felfedezni a világot és mi engedjük, hiszen tudjuk, hogy előbb-utóbb visszatér a biztonságot nyújtó bázishoz, hogy érzelmileg feltöltekezzen. Aztán újra elmegy és újra visszajön. A pszichológiában ezt a jelenséget "érzelmi tankolásnak" nevezzük.
Ha a szülő-gyerek kapcsolat kölcsönös bizalomra, tiszteletre épül, akkor biztosak lehetünk benne, hogyha egy idő után már nem is mi vagyunk a gyermekünk életének középpontja, ő mégis időnként vissza fog jönni tankolni.
Tölteni és töltekezni.
- See more at: http://www.medveczkykata.hu/gyerekneveles/szulo_gyerek_kapcsolat/helikopter_szulok#sthash.C4qWMrd8.dpuf
Már egészen csecsemőkortól kezdve gyakorolhatjuk.
A kötődő nevelés híve vagyok, mégis mikor a gyermekeim kisbabák voltak és éppen jól érezték magukat, szívesen adtam oda nagyszülők, barátok kezébe, had fogják ők is egy kicsit őket. A nagypapa még hordozókendőbe is magára kötötte a legkisebb gyermekem, ami a jelek szerint óriási élmény volt mindkettőjük számára.
Kislányom 5 éves volt, mikor először szeretett volna az egyik kis barátnőjénél aludni. Napokig kérlelt és érvelt. Végül azt gondoltam, ha ennyire szeretné, akkor már biztosan érett rá. Kis izgalommal, de nagy bizalommal elengedtük. Hazaérve olyan kitörő örömmel számolt be a történtekről, hogy biztos vagyok benne egy életre magával viszi ezt az élményt és az általa szerzett tapasztalatot: "Milyen jó, hogy bíztak bennem."
Amikor a lelki köldökzsinórral túl szorosan és túl sokáig magunkhoz kötjük a gyerekeinket, akkor a legnagyobb pszichológiai erőszakot követjük el ellenük: nem engedjük, hogy önállóvá váljának és felnőjenek.
A helikopter szülők, folyamatosan a gyermekük fölött "repkednek" és feszült aggodalommal követik őket, leginkább attól a céltól vezérelve, hogy megóvják őket a rájuk leselkedő veszélyektől és a természetes következményekkel járó életleckéktől.
A gyermek fejlődésének bizonyos szakaszaiban valóban óriási szükség van a szülői kontrollra, és ez csak még jobban megnehezíti, hogy idejében el tudjuk engedni a kormányt, amikor már nem nekünk kell irányítani.
A kutatók szerint a legnagyobb problémát az okozza, hogy a helikopter szülők nem képesek a viselkedésüket a gyermek fokozatosan fejlődő érettségéhez, kompetenciájához és önállóságához igazítani.
A túlzott kontroll következményei
A felelősségvállalás hiánya.
A helikopter szülők megfosztják a gyermeküket attól, hogy cselekedeteik természetes következményeivel szembesüljenek, és így nem tanulják meg, hogy tetteikért felelősséget vállaljanak.
Kudarctól való félelem.
Ha nem engedjük, hogy a hibákból tanuljanak azt közvetítjük feléljük, hogy tökéletesnek kell lenniük. Nem mernek kockázatot vállalni és ez megakadályozhatja őket attól, hogy megvalósítsák az álmaikat, ill, hogy egészséges, érzelmileg biztonságot nyújtó kapcsolatokat alakítsanak ki.
Alacsony önbizalom.
Azáltal, hogy szülőként állandóan megóvjuk gyermekünket a stresszkeltő szituációktól, azt üzenjük neki, hogy nem hisszük el, hogy képes kiállni magért vagy megvédeni magát.
Függő személyiség.
Sérül a gyermek kompetencia érzése és az önállósági iránti igénye, ami depressziót is okozhat. A szülők túlzott aggódása és bevonódása, nem csak a gyermek mindennapi életvezetését, egészséges párkapcsolat kialakítását és fenntartását nehezíti meg, hanem a mentális egészségére is káros hatással van.
Vágjuk el a lelki köldökzsinórt!
Sok szülő számára jelent valódi kihívást az, hogy megadja gyermekének azt a szabadságot, hogy fiatal felnőtté válhasson, aki saját, felelős döntéseket hozhat. Tele vagyunk félelemmel, aggódással és valószínüleg ez a mozgatórugója a legtöbb kamasz-szülő vitának is.
Az egészséges személyiség kialakulásához a gyerekeknek szükségük van arra, hogy bontogassák a szárnyaikat.
És egyszer muszáj kirepülniük a fészekből is.
1. Engedjük, hogy kezdeményezzen!
A gyerekek kiskoruktól kezdve folyamatosan kezdeményeznek. A mi feladatunk, hogy rájuk hangolódjunk, megértsük és empatikusan kövessük őket. Olyan ez, mint egy tánc, ahol a partnerek érzik egymás minden rezdülését. Eleinte még sokszor a szülő irányít, aztán egyre többször már a gyerek, a kamasz vezet és amikor eljön az ideje, hogy lekérik a fiatal urat vagy hölgyet, akkor elégedetten félre kell tudunk állni, hiszen már nem a miénk a parkett.
2. Bízzunk benne!
Az egyik alapvető "élet-üzenet", amit egy gyereknek szinte minden egyes nap hallani kell a szüleitől: "Bízom benned!" Ha tudunk bízni a gyermekünkben, akkor cserébe nyitottságot, őszinteséget és hálát kapunk. A szülő gyerekbe vetett bizalmát leginkább a kamaszkor teszi próbára. A serdülőkor végén három alapvető kérdés foglalkoztatja a kamaszokat: "Ki vagyok én?", "Hogyan kapcsolódok másokhoz?" és "Miben higyjek?" A belső késztetés, hogy önálló személlyé váljon nem a személyünknek szóló elutasítás, hanem sokkal inkább az egészséges idetintás fejlődésének a jele.
3. Tanítsuk meg dönteni!
A külső, szülői kontroll helyébe fokozatosan a belső kontroll kell, hogy lépjen. Minél előbb kínálunk a gyerekeknek olyan döntési lehetőségeket, ahol a döntések természetes következményeivel biztonságos körülmények között szembesülhetnek, annál jobban tudnak majd okos döntéseket hozni. Mielőtt élesben meggondolatlanul kockáztatnának, még a védett otthoni közegben megtanulhatják, hogy döntéseikkel hogyan irányítsák jól az életüket.
Engedjük el gyermekünk kezét, hogy visszajöjjön tankolni!
- See more at: http://www.medveczkykata.hu/gyerekneveles/szulo_gyerek_kapcsolat/helikopter_szulok#sthash.C4qWMrd8.dpuf
Már egészen csecsemőkortól kezdve gyakorolhatjuk.
A kötődő nevelés híve vagyok, mégis mikor a gyermekeim kisbabák voltak és éppen jól érezték magukat, szívesen adtam oda nagyszülők, barátok kezébe, had fogják ők is egy kicsit őket. A nagypapa még hordozókendőbe is magára kötötte a legkisebb gyermekem, ami a jelek szerint óriási élmény volt mindkettőjük számára.
Kislányom 5 éves volt, mikor először szeretett volna az egyik kis barátnőjénél aludni. Napokig kérlelt és érvelt. Végül azt gondoltam, ha ennyire szeretné, akkor már biztosan érett rá. Kis izgalommal, de nagy bizalommal elengedtük. Hazaérve olyan kitörő örömmel számolt be a történtekről, hogy biztos vagyok benne egy életre magával viszi ezt az élményt és az általa szerzett tapasztalatot: "Milyen jó, hogy bíztak bennem."
Amikor a lelki köldökzsinórral túl szorosan és túl sokáig magunkhoz kötjük a gyerekeinket, akkor a legnagyobb pszichológiai erőszakot követjük el ellenük: nem engedjük, hogy önállóvá váljának és felnőjenek.
A helikopter szülők, folyamatosan a gyermekük fölött "repkednek" és feszült aggodalommal követik őket, leginkább attól a céltól vezérelve, hogy megóvják őket a rájuk leselkedő veszélyektől és a természetes következményekkel járó életleckéktől.
A gyermek fejlődésének bizonyos szakaszaiban valóban óriási szükség van a szülői kontrollra, és ez csak még jobban megnehezíti, hogy idejében el tudjuk engedni a kormányt, amikor már nem nekünk kell irányítani.
A kutatók szerint a legnagyobb problémát az okozza, hogy a helikopter szülők nem képesek a viselkedésüket a gyermek fokozatosan fejlődő érettségéhez, kompetenciájához és önállóságához igazítani.
A túlzott kontroll következményei
A felelősségvállalás hiánya.
A helikopter szülők megfosztják a gyermeküket attól, hogy cselekedeteik természetes következményeivel szembesüljenek, és így nem tanulják meg, hogy tetteikért felelősséget vállaljanak.
Kudarctól való félelem.
Ha nem engedjük, hogy a hibákból tanuljanak azt közvetítjük feléljük, hogy tökéletesnek kell lenniük. Nem mernek kockázatot vállalni és ez megakadályozhatja őket attól, hogy megvalósítsák az álmaikat, ill, hogy egészséges, érzelmileg biztonságot nyújtó kapcsolatokat alakítsanak ki.
Alacsony önbizalom.
Azáltal, hogy szülőként állandóan megóvjuk gyermekünket a stresszkeltő szituációktól, azt üzenjük neki, hogy nem hisszük el, hogy képes kiállni magért vagy megvédeni magát.
Függő személyiség.
Sérül a gyermek kompetencia érzése és az önállósági iránti igénye, ami depressziót is okozhat. A szülők túlzott aggódása és bevonódása, nem csak a gyermek mindennapi életvezetését, egészséges párkapcsolat kialakítását és fenntartását nehezíti meg, hanem a mentális egészségére is káros hatással van.
Vágjuk el a lelki köldökzsinórt!
Sok szülő számára jelent valódi kihívást az, hogy megadja gyermekének azt a szabadságot, hogy fiatal felnőtté válhasson, aki saját, felelős döntéseket hozhat. Tele vagyunk félelemmel, aggódással és valószínüleg ez a mozgatórugója a legtöbb kamasz-szülő vitának is.
Az egészséges személyiség kialakulásához a gyerekeknek szükségük van arra, hogy bontogassák a szárnyaikat.
És egyszer muszáj kirepülniük a fészekből is.
1. Engedjük, hogy kezdeményezzen!
A gyerekek kiskoruktól kezdve folyamatosan kezdeményeznek. A mi feladatunk, hogy rájuk hangolódjunk, megértsük és empatikusan kövessük őket. Olyan ez, mint egy tánc, ahol a partnerek érzik egymás minden rezdülését. Eleinte még sokszor a szülő irányít, aztán egyre többször már a gyerek, a kamasz vezet és amikor eljön az ideje, hogy lekérik a fiatal urat vagy hölgyet, akkor elégedetten félre kell tudunk állni, hiszen már nem a miénk a parkett.
2. Bízzunk benne!
Az egyik alapvető "élet-üzenet", amit egy gyereknek szinte minden egyes nap hallani kell a szüleitől: "Bízom benned!" Ha tudunk bízni a gyermekünkben, akkor cserébe nyitottságot, őszinteséget és hálát kapunk. A szülő gyerekbe vetett bizalmát leginkább a kamaszkor teszi próbára. A serdülőkor végén három alapvető kérdés foglalkoztatja a kamaszokat: "Ki vagyok én?", "Hogyan kapcsolódok másokhoz?" és "Miben higyjek?" A belső késztetés, hogy önálló személlyé váljon nem a személyünknek szóló elutasítás, hanem sokkal inkább az egészséges idetintás fejlődésének a jele.
3. Tanítsuk meg dönteni!
A külső, szülői kontroll helyébe fokozatosan a belső kontroll kell, hogy lépjen. Minél előbb kínálunk a gyerekeknek olyan döntési lehetőségeket, ahol a döntések természetes következményeivel biztonságos körülmények között szembesülhetnek, annál jobban tudnak majd okos döntéseket hozni. Mielőtt élesben meggondolatlanul kockáztatnának, még a védett otthoni közegben megtanulhatják, hogy döntéseikkel hogyan irányítsák jól az életüket.
Engedjük el gyermekünk kezét, hogy visszajöjjön tankolni!
- See more at: http://www.medveczkykata.hu/gyerekneveles/szulo_gyerek_kapcsolat/helikopter_szulok#sthash.C4qWMrd8.dpuf
Már egészen csecsemőkortól kezdve gyakorolhatjuk.
A kötődő nevelés híve vagyok, mégis mikor a gyermekeim kisbabák voltak és éppen jól érezték magukat, szívesen adtam oda nagyszülők, barátok kezébe, had fogják ők is egy kicsit őket. A nagypapa még hordozókendőbe is magára kötötte a legkisebb gyermekem, ami a jelek szerint óriási élmény volt mindkettőjük számára.
Kislányom 5 éves volt, mikor először szeretett volna az egyik kis barátnőjénél aludni. Napokig kérlelt és érvelt. Végül azt gondoltam, ha ennyire szeretné, akkor már biztosan érett rá. Kis izgalommal, de nagy bizalommal elengedtük. Hazaérve olyan kitörő örömmel számolt be a történtekről, hogy biztos vagyok benne egy életre magával viszi ezt az élményt és az általa szerzett tapasztalatot: "Milyen jó, hogy bíztak bennem."
Amikor a lelki köldökzsinórral túl szorosan és túl sokáig magunkhoz kötjük a gyerekeinket, akkor a legnagyobb pszichológiai erőszakot követjük el ellenük: nem engedjük, hogy önállóvá váljának és felnőjenek.
A helikopter szülők, folyamatosan a gyermekük fölött "repkednek" és feszült aggodalommal követik őket, leginkább attól a céltól vezérelve, hogy megóvják őket a rájuk leselkedő veszélyektől és a természetes következményekkel járó életleckéktől.
A gyermek fejlődésének bizonyos szakaszaiban valóban óriási szükség van a szülői kontrollra, és ez csak még jobban megnehezíti, hogy idejében el tudjuk engedni a kormányt, amikor már nem nekünk kell irányítani.
A kutatók szerint a legnagyobb problémát az okozza, hogy a helikopter szülők nem képesek a viselkedésüket a gyermek fokozatosan fejlődő érettségéhez, kompetenciájához és önállóságához igazítani.
A túlzott kontroll következményei
A felelősségvállalás hiánya.
A helikopter szülők megfosztják a gyermeküket attól, hogy cselekedeteik természetes következményeivel szembesüljenek, és így nem tanulják meg, hogy tetteikért felelősséget vállaljanak.
Kudarctól való félelem.
Ha nem engedjük, hogy a hibákból tanuljanak azt közvetítjük feléljük, hogy tökéletesnek kell lenniük. Nem mernek kockázatot vállalni és ez megakadályozhatja őket attól, hogy megvalósítsák az álmaikat, ill, hogy egészséges, érzelmileg biztonságot nyújtó kapcsolatokat alakítsanak ki.
Alacsony önbizalom.
Azáltal, hogy szülőként állandóan megóvjuk gyermekünket a stresszkeltő szituációktól, azt üzenjük neki, hogy nem hisszük el, hogy képes kiállni magért vagy megvédeni magát.
Függő személyiség.
Sérül a gyermek kompetencia érzése és az önállósági iránti igénye, ami depressziót is okozhat. A szülők túlzott aggódása és bevonódása, nem csak a gyermek mindennapi életvezetését, egészséges párkapcsolat kialakítását és fenntartását nehezíti meg, hanem a mentális egészségére is káros hatással van.
Vágjuk el a lelki köldökzsinórt!
Sok szülő számára jelent valódi kihívást az, hogy megadja gyermekének azt a szabadságot, hogy fiatal felnőtté válhasson, aki saját, felelős döntéseket hozhat. Tele vagyunk félelemmel, aggódással és valószínüleg ez a mozgatórugója a legtöbb kamasz-szülő vitának is.
Az egészséges személyiség kialakulásához a gyerekeknek szükségük van arra, hogy bontogassák a szárnyaikat.
És egyszer muszáj kirepülniük a fészekből is.
1. Engedjük, hogy kezdeményezzen!
A gyerekek kiskoruktól kezdve folyamatosan kezdeményeznek. A mi feladatunk, hogy rájuk hangolódjunk, megértsük és empatikusan kövessük őket. Olyan ez, mint egy tánc, ahol a partnerek érzik egymás minden rezdülését. Eleinte még sokszor a szülő irányít, aztán egyre többször már a gyerek, a kamasz vezet és amikor eljön az ideje, hogy lekérik a fiatal urat vagy hölgyet, akkor elégedetten félre kell tudunk állni, hiszen már nem a miénk a parkett.
2. Bízzunk benne!
Az egyik alapvető "élet-üzenet", amit egy gyereknek szinte minden egyes nap hallani kell a szüleitől: "Bízom benned!" Ha tudunk bízni a gyermekünkben, akkor cserébe nyitottságot, őszinteséget és hálát kapunk. A szülő gyerekbe vetett bizalmát leginkább a kamaszkor teszi próbára. A serdülőkor végén három alapvető kérdés foglalkoztatja a kamaszokat: "Ki vagyok én?", "Hogyan kapcsolódok másokhoz?" és "Miben higyjek?" A belső késztetés, hogy önálló személlyé váljon nem a személyünknek szóló elutasítás, hanem sokkal inkább az egészséges idetintás fejlődésének a jele.
3. Tanítsuk meg dönteni!
A külső, szülői kontroll helyébe fokozatosan a belső kontroll kell, hogy lépjen. Minél előbb kínálunk a gyerekeknek olyan döntési lehetőségeket, ahol a döntések természetes következményeivel biztonságos körülmények között szembesülhetnek, annál jobban tudnak majd okos döntéseket hozni. Mielőtt élesben meggondolatlanul kockáztatnának, még a védett otthoni közegben megtanulhatják, hogy döntéseikkel hogyan irányítsák jól az életüket.
Engedjük el gyermekünk kezét, hogy visszajöjjön tankolni!
- See more at: http://www.medveczkykata.hu/gyerekneveles/szulo_gyerek_kapcsolat/helikopter_szulok#sthash.C4qWMrd8.dpuf
Egyszer az egyik kedves barátunk úgy adta hírül gyermeke születését, hogy a kis jövevény megérkezett hozzájuk, vendégségbe, kb. 20-25 évre.
Elgondolkodtatott az üzenet: a gyermekeink nem a mi tulajdonunk és nincs jogunk arra, hogy helyettük éljük az ő életüket. Ajándékként kapjuk őket és velük együtt az embertpróbáló feladatot: EMBERT faragni. Aztán eljön az idő és akár kész van, akár nem, útjára kell engedni.
Kisfiam fülig érő mosollyal újságolta a napokban, mikor belépett az ajtón: "Képzeld, mami, reggel az Andris megkérdezte, hogy te is buszos lettél?" Első osztályos és a szomszédos községbe jár iskolába, ahová minden nap autóval vittük el őt. Karácsony után merült fel benne, hogy szeretne busszal menni. Mi beleegyeztünk és ezzel egy kicsit megint elengedtük. Az első napot végig izgultam, amíg haza nem jött. Az eufória még most is tart. Boldog és büszke magára, hogy bérlete van és buszos lett.
Az elengedés nem egy egyszeri aktus, hanem jó esetben egy újra és újra visszatérő élmény, tapasztalás szülő és gyermek számára.
- See more at: http://www.medveczkykata.hu/gyerekneveles/szulo_gyerek_kapcsolat/helikopter_szulok#sthash.C4qWMrd8.dpuf
A te gyerkőcöd "kézzel-lábbal" eszik, vagy kizárólag kiskanállal engeded? Hogy mi köze van az evésnek, ivásnak a beszéd alakulásához?
Dr. Molnár Szilvia írásából igen érdekes részleteket tudhattok meg. Érdemes elolvasni, ha kíváncsi vagy, hogyan tudod segíteni a babád beszédfejlődését az evéssel, ivással kapcsolatban.
"A presszókávés üvegpohár esete a logopédiával
Amióta az eszemet tudom, édesanyám lépten-nyomon azzal dicsekedett, hogy „az én lányom már féléves korában pohárból ivott.” Sokáig hittem, hogy ez csak egy urbánus legenda, ameddig meg nem született a fiam, és be nem köszöntött az első igazán forró nyár a globális felmelegedés történetében. A két hónapos fél óránként megszomjazott, az orvos azonban belém verte, hogy etetni márpedig csak háromóránként szabad, amivel teoretikusan nem is volt baj, de hát mindenki tikkadt a harmincnyolc fokban, ezért a szoptatások között vízzel itattam. De nem ám csőrösből, hanem abból a kis presszókávés üvegpohárból, amelyből egykoron én is ittam, és amelyet édesanyám rám hagyott. Legnagyobb meglepetésemre működött. Ment ugyan a víz mindenhová, de jutott a gyerek szájába is elég, és attól kezdve nem volt kérdés: féléves korára pohárból fog inni ő is.
A beszéd az evéssel kezdődik
1. A beszédtanulás az evéssel/ivással kezdődik, hiszen a szájizmokat használjuk a beszédhez is, és ha az egyik nem megy, akkor nagy valószínűséggel a másikkal is gondok lesznek. Ha az újszülött a világra jön, enni kezd el először, mielőtt beszélni kezdene. És úgy fog beszélni is, ahogyan enni kezdett. Önállóan, kézzel-lábbal – vagy nagy szemekkel várva, hogy a falat a szájába hulljon. És rajtunk áll, hogy melyiket választjuk.
Az első érzékszerv, amelyet a baba akarttal használ, a szája. A látás és a hallás akaratlanul történik vele. De a szándékolt megismerés első otthona a száj: mindent a szájához emel, letapogatja, kóstolgatja. Az a jó, ha ezt hagyjuk. Ha állandóan az a reakció, hogy „fúj, koszos”, akkor elmegy tőle a kedve és egy nagyon fontos korai tapasztalatszerzéstől esik el. Igyekezzünk inkább olyan környezetet teremteni, hogy ezt elkerüljük. Hadd vegyen a szájába minél többféle anyagú és formájú játékot, dolgot. Lehet az egy ártalmatlan fakanál, vagy egy tisztára mosott, kis fedő a konyhából, egy műanyag pohár, kanál, gyakran mosott rongyok, fajátékok, műanyag lapozgatók. Az már az anyai idegrendszertől függ, hogy a kertben, játszótéren mit engedünk meg neki kóstolni. Mert fog. Ott is.
A pohárból ivásra azért jó nagyon korán, már csecsemőkorban megtanítani a gyermeket, mert amellett hogy rengeteg költséget megspórolunk vele, megszokja a gyermek a helyes nyelési technikát (a nyelvhát feldomborítását), ami elengedhetetlen a beszédhangok produkciójához. A nyelvlökéses nyelést (vagyis a nyelvheggyel való hátralökést) alkalmazó gyermekek se enni, se beszélni nem tudnak rendesen, és speciális terápiára szorulnak. Érdemes ezt megelőzni a helytelen étkezési szokások minél előbbi felszámolásával: a kizárólag pürésített ételek fogyasztásával, az állandó cumizással és a szoptatási korszak utáni cumisüvegből etetéssel.
2. Amint képes a gyermek kézzel fogni és szilárd ételt fogyasztani – ami akadályozatlan fejlődés esetén akár már tíz hónapos kortól lehetséges –, adjunk a kezébe ártalmatlan rágcsálnivalókat: a legjobbak a könnyen porladó és pépesedő ételek, mint például a kifli és az alma. Egy éves korára teljesen elhagyható a pürésített ételek kategóriája, és jöhet a kis darabos ételek korszaka: a villával szétnyomott krumpli és apró kockákra vágott husi.
Ami a beszéd szempontjából fontos, az egyrészről az ízlelés mint tapasztalatszerzés, az ajkakkal és a nyelvvel történő érzékelés, az ízek, formák, halmazállapotok megkülönböztetése; másrészről pedig a szájizmok dolgoztatása. Ha csak pürét kap a gyermek, nem tanul meg rágni, és gyengék lesznek a szájizmok a beszédhez is. Ha csak pürét kap a gyermek, ellustul ez az érzékszerve, és nem tudja majd szépen artikulálni a hangokat, mert nem elég mozgékonyak az ajkak és a nyelv. A pürével nincs sok feladat, azt csak nyelni kell, de a szilárd falatot forgatni kell a szájában, ide-oda tologatni, fogakkal megőrölni, nyelvvel összenyomni stb.
Van egy kisfiú az óvodámban, aki élénken kommunikál, imád beszélni, fantasztikus történeteket talál ki nem létező kistestvérével közös kalandjaikról, de nagyjából ennél többet nem is értek meg az egészből, annyira artikulálatlanul ejti a hangokat. Kérdeztem, jár-e logopédushoz, jár. Hm. És mit eszik, jött a következő kérdés. Mert az óvodában alig valamit, azt is órákig. Megfigyeltem: nem rág, inkább nyammog, a leves soha nem fogy el, a zöldségek és a saláta tőle ott fonnyadhat évekig a tányérján, a tejbegríz viszont gyorsan lecsúszik. Aztán kiderült, hogy amikor az édesanyja érte jön, akkor a kisfiú azonnal a mamája táskájához rohan, mert abban lapul a cumisüveg a finom meleg-cukros tejjel. A kisfiú öt éves. Tavaly nyár elején ültünk le a mamájával beszélni az szilárd ételek bevezetéséről. Azóta sokat tisztult a kisfiú beszéde, láthatóan rág, és noha még unszolni kell, és a mamája táskájában is lapul mindig egy pizzaszelet, az otthoni egészséges étkezéséről már nem tudunk gondoskodni. Azóta viszont megértem a történeteit, és mivel közben ötéves lett, végre a karmaim közé kaparintottam fejlesztésre.
3. Aztán jön a kanál korszaka. Sok szülő tanítja meg gyermekét már egészen kicsi korban kanállal enni, ami nagyon jó dolog, mert fejleszti a kézügyességet (étel kikanalazása a tálból) és a térbeli tájékozódást (szájba történő bevezetése, mondjuk, az orr helyett). De semmiképpen ne hagyjuk el a kézzel evést. Sőt, két éves kortól kifejezetten hasznos bevezetni napi egy játékos étkezést, ahol nyelvvel kell felszedni a tányérból a csokigolyót, vagy szívószállal kivenni a dobozból, és egyenként a tányérra rakni, majd onnan kifújni, és egyáltalán: szívószállal inni, italba buborékot fújni. Tudom, hogy maszatol asztalt, terítőt és gyereket, és játszásba fullad az evés, de megint csak rajtunk múlik, hogy ezt hogyan vezetjük be. Állandóan mindenhol, vagy egy adott időpontban és szűk családi körben. Ezek a játékos evésgyakorlatok a beszédfejlődést segítik, a szép artikulációt, tudatosítják és ügyesítik az ajkak és a nyelv mozgását. Amúgy nem biztos, hogy a gyermeknek kedve van együttműködni a beszédfejlesztésben, és a „Gyere, kicsim, gyakoroljuk azt a nyomorult S-t” mondattól valószínűleg a másik irányba fog futni – joggal. De melyik gyermek mondott már nemet egy kis csokigolyóevésre? Amely nyilván helyettesíthető mézes felfújt biotönkölyszemekkel is, ha azt akarjuk, a lényeg, hogy evéssel erősítse a beszédszerveit.
És végül egy nagyon fontos összefüggés az evési szokások és a beszédfejlődés között, amely leginkább a társas viselkedést szabályozza és a gyermek nyitottságát készíti elő a kommunikációra.
Mindenképpen kerüljük az evést tévénézés közben (teljesen más ügy a pattogatott kukorica családi mozizáskor), valamint a kiskanállal rohangálást a játszó gyermek után – ez senkinek sem jó, de legkevésbé a gyermeknek, mert elrontja evési szokásait, és hátráltatja beszédfejlődését (hogy a többi rossz szokás kialakításáról már ne is beszéljünk).
Ehelyett üljön le az egész család az asztalhoz minden nap legalább egyszer, és hétvégén többször is. A családi étkezések fontos rituálék, ám a legkevésbé az evésről szólnak. A közös étkezés lehetőség a kommunikációra, az a hely és az az idő, ahol mindenkire figyelnek, amikor mindenkit meghallgatnak. Ha az ilyen alkalmak a gyermek életében rendszeressé válnak, akkor a gyermek beszédfejlődése látványosan és garantáltan megugrik, az egészséges étkezési szokásokat pedig egyszerűen csomagban kapjuk vele, nem kell külön dolgozni rajta. "
