Az alábbi cikk olvasása közben eszembe jutott egyik kedves ismerőseim (férj és feleség) akik minden héten vasárnap felváltva - felteszik egymásnak az alábbi kérdést:

"Ha értékelni a kapcsolatunkat 1-tő 10-ig mennyit adnál erre a hétre?"

Ha az érték kisebb mint 10, akkor megkérdezi: "Mit kéne tegyek hogy 10-es legyen?"

A válasz bármi lehet ami felett éppen a hét folyamán átcsúsztak és nem adtak hangot valamilyen okból kifolyólag. 

Hogy mi a lényege ennek? Az hogy jobbá tegyék a kapcsolatukat és ne gyűljenek a sérelmek, hanem megbeszélik és mivel fontosak egymásnak ezért dolgoznak, hogy jobb legyen a kapcsolatuk. 

"Richard Paul Evans a New York Times első számú szerzője, emellett amerikai író és pszichológus. Az utóbbi idők egyik legkelendőbb bejegyzését írta meg. Méghozzá egy rendkívül személyes történetet, egy mondatról, amivel sikerült visszahoznia házasságát a szakadék széléről. Persze egy mondat önmagában kevés: a recepthez kell még elszántság, bátorság, türelem és sok sok szeretetet...

Az amerikai író bejegyzése először magyarul a Lótusz Cafeblogon jelent meg. Íme a történet:

"Feleségemmel éveken át veszekedtünk. Néha elgondolkodtam azon, hogy hogyan is házasodtunk össze, pedig nagyon ellentétes a személyiségünk. Minél tovább éltünk együtt, annál nehezebben ment az együttélés. A gazdagság és a hírnév nem segített ebben, sőt! Egyre nehezebb volt. Minél többet veszekedtünk, annál inkább eltávolodtunk egymástól és a szívünk megkeményedett.

Azt hittük, hogy a béke már sosem költözik vissza az otthonunkba.

Épp egy turnén voltam, amikor Carey-vel ismét hatalmasat veszekedtünk telefonon. Teljesen tehetetlennek, magányosnak és tompának éreztem magam.
Ekkor Istenhez fordultam. Csak álltam a zuhany alatt és kérdések kavarogtak bennem. Volt, hogy ordítottam a tehetetlenségtől, de volt, hogy magamba roskadtam. A szívem mélyén tudtam, hogy Carey, a feleségem jó ember. Úgy gondoltam, hogy én is jó ember vagyok. És bár a válás gondolta elborzasztott, az együttélés már elviselhetetlenül fájdalmas volt. Miért vettem el ezt a nőt, aki ennyire nem illik hozzám? Miért nem akar megváltozni? A végén a földre rogytam és zokogtam. Ha ő nem változik, akkor majd én! Másnap, mikor hazaértem, a feleségem hidegen fogadott. Éjjel együtt feküdtünk a hitvesi ágyban. Egymáshoz oly közel és mégis fényévekre. És akkor megértettem, hogy mit kell tennem!

Másnap reggel, még az ágyban fekve, megkérdeztem Carey-től:

- Hogyan tehetem jobbá a napodat?
- Carey dühösen nézett rám.
- Mi??
- Hogyan érhetem el, hogy jobb legyen a napod?
- Sehogy! - csattant fel - Miért kérdezed?
- Azért, mert komolyan tudni szeretném, hogy mivel tehetem jobbá a napod?
Cinikusan rám nézett: Tényleg csinálni akarsz valamit? Akkor mosogass el!
A feleségem teljesen feldühödött. Én nyugodtan azt mondtam:
- Jó! - elmosogattam.

Másnap megint megkérdeztem:
- Mivel tehetem jobbá a napod?
A válasza egyszerű, de határozott volt: Takarítsd ki a garázst!
Vettem egy nagy levegőt, és ahelyett, hogy felemeltem volna a hangom (ahogy a feleségem számított rá), annyit mondtam: Jó. Felálltam és a következő két órában kitakarítottam és elpakoltam a garázsban. Carey nem tudta, mit gondoljon.

Aztán másnap reggel megint feltettem a kérdést:
- Mivel tehetem jobbá napod?
- Semmivel! - válaszolta Carey. - Nem tehetsz semmit és hagyd ezt abba!
Azt feleltem: - Nem lehet, mert megfogadtam: minden nap megkérdezem, mivel tehetem jobbá a napod?
- Miért csinálod ezt?
- Mert drága vagy nekem! És a házasságunk is drága nekem.
Aztán másnap is megkérdeztem. És másnap is, és azután is. Majd a második hét közepén csoda történt.

A kérdésemre Carey szeme megtelt könnyel és sírni kezdett.

Ekkor a feleségem ezt mondta:
- Kérlek, ne tedd fel többé ezt a kérdést nekem. Nem veled van baj, hanem velem. Tudom, hogy nehéz velem. nem értem, miért maradtál még mindig velem?
Gyengéden felemeltem az állát és a szemébe néztem.
- Mert szeretlek - mondtam - Hogyan tehetem jobbá a napod?
- Nekem kellene ezt kérdeznem tőled! - mondta.
- Kellene, de nem most. Most én akarok változni. Tudnod kell, hogy milyen sokat jelentesz nekem!
- Kérlek bocsáss meg, amiért így viselkedtem veled!
- Szeretlek.
- Én is szeretlek! - mondta.
- Hogyan tehetem jobbá a napod?
Carey gyengéden nézett rám: - Lehetne, hogy együtt töltsünk egy kis időt? Csak te meg én.
- Nagyon szeretném! Ezután még egy hónapig minden nap megkérdeztem. És a kapcsolatunk megváltozott. Ezután már a feleségem kezdte kérdezni tőlem:
- Mit szeretnél, mit tegyek? Hogyan lehetnék jobb feleséged?