David R. Hawkins tanítása az ego kijátszásának módszereiről

Az idézet forrása: A Mindenség Szeme című könyv

kepkivagas_1.PNG

Válasszuk azt, hogy nem csinálunk nagy ügyet semmiből, legyünk jóindulatúak, megbocsátók, könyörületesek, és szeressük feltétel és kivétel nélkül az élet minden kifejeződési formáját, önmagunkat is beleértve. Összpontosítsunk az önzetlen szolgálatra és a minden teremtmény iránti szeretetre, figyelmességre és tiszteletre.

Tartózkodjunk a negatív megnyilvánulásoktól és az anyagiasság vonzásától, az élvezetek és javak utáni sóvárgástól. Kerüljük a merev véleményalkotást, a helyes és helytelen ítéleteit, a hiúságot, hogy nekünk legyen „igazunk”, kerüljük az ítéletek igazolásának csapdáját.

Ítélkezés helyett törekedjünk megértésre. Tiszteljük ezen alapelvek tanítóit, és ne foglalkozzunk a többivel. Ezeknek az alapelveknek a szellemében tekintsünk magunkra és másokra is. Bízzunk Isten szeretetében, könyörületességében, végtelen bölcsességében és együttérzésében, amely az emberi hibák, korlátok és esendőség mélyére lát. Higgyünk és bízzunk Isten szeretetében, aki mindent megbocsát, és értsük meg, hogy a kárhozat és a megítéltetés félelme az egóban gyökerezik. Isten szeretete mindenkire egyformán ragyog, akár a nap. Kerüljük azokat a leírásokat, amelyek az emberszerű ábrázolásmód hibájából adódóan Istent rossz színben, vagyis irigynek, haragosnak, veszedelmesnek, részrehajlónak, elfogultnak, bosszúállónak, gyengének, sebezhetőnek, egyezkedőnek tüntetik fel.

A önátadás és az áldozathozatal elemi mozzanatai a hiúság alázatra cserélésével állnak kapcsolatban. Valójában csupán a berögzült nézetek és az ítélkezés hiúságát hagyjuk el. Az álláspontokat elengedve leomlanak az „ellentétek kettősségének hibája” miatt megjelenő korlátok, amelyek az észlelés következményeként kialakuló kettősségből fakadnak. Ha felhagyunk az önmagára utaló „én” kifejezéséből eredő gondolkodásmód gyakorlatával, csökken az ego narcisztikus magjának a szorítása. Az „én” személyes névmás használata helyett fejezzük ki harmadik személyben gondolatainkat. Ha személytelen kijelentéseket teszünk arra vonatkozóan, hogy miként látjuk a dolgokat, elkerülhetjük, hogy személyünk összefonódjon az adott témával. A higgadt megállapítások rendszerint kiegyensúlyozottabbak és tárgyilagosabbak, mert a kérdést nem egyoldalú, elfogult nézőpontból, hanem több oldalról közelítik meg.

Aminek az emberi történések világában tanúi vagyunk, az nem helyes és nem is helytelen. Csupán a tudat energiamezőinek játéka, amelyek meghatározott helyen és időben érintkezésbe kerülnek egymással, és az egyes egyéneken keresztül kifejeződnek. Ha tartózkodunk a feltevésen alapuló állásponttól, miszerint az emberek másmilyenek is „lehetnének”, mint amilyenek, láthatjuk, hogy az emberek valójában nemigen tehetnek egyebet, mint hogy olyanok, amilyenek. Ha mások lehetnének, azok volnának. A korlátok meghatározzák a lehetőségeket. A feltételezett nem létezik; nem valóság, hanem a képzelet szüleménye. Ezért irracionális dolog az emberi viselkedést a feltételezett eszményihez hasonlítva elítélni.

A megértés révén a felháborodást együttérzés váltja fel, és előtérbe kerülnek a történelem nagy megállapításai, mint a „nem tudják, mit cselekszenek” vagy „az egyetlen vétek a tudatlanság”.

A Mindenség Szeme - ideális ajándék azon barátainknak, ismerőseinknek, családtagjainknak akik érdeklődnek az ezotéria iránt!

f001.jpg

A könyv megvásárolható (akár ingyenes szállítással): itt!