Közeledik a Húsvét, megint közeledik egy ünnep. Az, hogy egy családban mennyire meghitten vagy mennyire feszülten zajlik egy ünnep, mutatja, hogy milyen állapotban vannak a családtagok közötti kapcsolatok.

Gyermekkorunkban szinte mindannyian vártuk az ünnepet. Csillogó szemmel, izgatottan, mert az ünnep ajándékot hozott, finom ételt, rokonlátogatást, kevésbé fáradt szülőket, valami újdonságot, a megszokottól eltérőt.

Minden emberben él egy kép, egy belső elvárás az ünnepi idillről, arról, hogyan kellene lezajlani egy ünnepnek, hogyan forduljanak egymás felé a családtagok, hogyan újuljon meg a környezet, mi kerüljön a terített asztalra. Az ünnep arra volna hivatott, hogy csupa olyan jó dolog történjen, amire a hétköznapokon nincs idő.

Ha felkészülünk az ünnepi hangulatra, ha „előkészítjük” a családtagok lelkét és viselkedését arra, hogy hogyan is képzeljük az ünnepnapok „forgatókönyvét”, megnő az esélyünk arra, hogy pihentető, kellemes ünnepünk legyen.

Amikor az ünnepről gondolkodok, mindig eszembe jut azoknak a kisgyermekeknek a története, akik egy karácsony alkalmával a bejárati ajtó fölé ezt az üdvözletet helyezték el: „Veszekedni tilos!” Érkeztek a nagyszülők, a nagybácsik és nagynénik, és a gyermekek az ünnep után boldogan mesélték, hogy ez alkalommal nem volt veszekedés az ünnepi összejövetelen.

Mire való az ünnep? Az ünnep elválaszthatatlan a jó emberi közösségtől. A meghitt légkör, az egymás felé fordulás, annak megélése, hogy tartozunk valahová, azzal függ össze, hogy társas lények vagyunk. A másik ember puszta jelenléte is befolyásolja a viselkedésünket, a hangulatunkat. Az együttes élmény, a megosztható érzések teszik jobbá a hangulatunkat, az egyetértés, az együtt gondolkodás, az együtt készülődés adja meg az ünnep alaphangulatát.

Az ünnep remek alkalom, hogy a család összetartását, összetartozását megéljük. Használjuk az ünnepet arra, hogy megismerjük egymás ötleteit az ünnep eltöltésének módjáról, osszuk meg a feladatokat, ha új ötlet támad, fogjunk össze a megvalósítás érdekében, hogy a család összetartozása erősödjön.

Fogadjuk el, hogy akik együtt, egy családban élünk, fontosak vagyunk egymás számára. Ha nem így lenne, nem élnénk együtt, nem osztanánk meg az életünket, a javainkat a másik emberrel. Az ünnepnapok így is és úgy is eltelnek. Semmivel sem kerül több energiába, hogy jól érezzük magunkat, mint az, hogy mogorván szemléljük a világot. Sőt, a jó érzések pozitív energiákat generálnak, míg a rossz érzések az ártó stressz szintet növelik bennünk.

Döntsünk jól! Érezzük jól magunkat azok között a lehetőségek között, amelyek megadatnak nekünk!

Forrás: lelkititkaink.hu

Képek forrása :freedigitalphotos.net