Aki érzett már hálát, tudja, hogy miről beszélek. Hálásnak lenni jó érzés, megnyugtató, biztonságot adó, ugyanakkor van benne egy csipetnyi  lelkesedés és optimizmus is. Felébreszti a hitet, hogy a világ jó, s benne mi magunk is fontosak, értékesek lehetünk. Oldja a magányérzést, összeköt másokkal, segít kilépni önközpontú gondolataink ördögi köréből.

Azt talán kevesebben tudják, hogy idegrendszerünkben a hála érzése olyan folyamatokat indít meg, amelyek csökkentik a káros stresszhatást és ezáltal a gyógyulás, regenerálódás irányába hatnak.

Egy vizsgálat is bizonyította a hála egészségvédő hatását. Három csoport közül az első 10 héten át heti egy alkalommal a napi bosszúságokról, a második csoport tagjai hálát kiváltó élményekről, a harmadik csoportba tartozók pedig semleges élményekről vezettek naplót. A kísérlet azt állapította meg, hogy a hálát regisztráló csoport résztvevői jobb közérzetről, több pozitív érzésről és kevesebb fizikai panaszról számoltak be, mint a napi bosszúságot lejegyzők.

A pozitív érzések bizonyítottan kivédik a negatív érzelmek károsító, testi-lelki túlérzékenységet okozó hatásait.

Tehát egészségünk megóvása és  jobb közérzetünk érdekében is érdemes „gyakorolni” a hálát. Évszázadokon át teret adtak erre a vallási szertartások, istentiszteletek, imák. Ma már nagyon sok ember nő fel úgy, hogy ezek a lehetőségek nem állnak természetes módon – szokásként, hagyományként – a rendelkezésére. De mindannyian megtehetjük, hogy esténként (vagy bármikor a nap folyamán) végiggondoljuk, hogy mi miatt érezhetjük hálásnak magunkat. Garantáltan jobb lesz a hangulatunk, csökken a szorongásunk, magányérzetünk. Ha pedig elalvás előtt végezzük ezt a kis gyakorlatot, még az alvásminőségünk is javulhat. Érdemes kipróbálni!

(A kísérlet: Emmons és Crumpler (2000), Emmons és McCullogh (2003), idézi Kulcsár (2009), Traumafeldolgozás és vallás c. könyvében)

Forrás: http://globalisvilag.com/2016/06/09/a-hala-gyogyit/