A tanítónő elkezdi az órát az iskolában:
Gyerekek, ma a telefonálásról lesz szó. Bekapcsolom a hangszórót és felhívok egy tetszőleges számot.
- Itt Horváth-lakás.
- Jó napot kívánok, szeretnék Zolikával beszélni.
- Bocsánat asszonyom, de nekünk nincs Zolikánk.
Valószínűleg egy hibás számot tetszett felhívni. Kezét csókolom!
Látjátok gyerekek, így viselkedik egy jól nevelt,
udvarias ember alapfokon.
Aztán a tanítónő felhívja ugyanazt a számot.
- Itt Horváth-lakás.
- Jó napot, Zolikával szeretnék beszélni.
- Hát kérem, maga engem az előbb hívott fel.
Még egyszer elmondom tehát, hogy itt nincs egyetlen egy Zolika sem! Megértette?
Hallottátok, hogy reagál egy ember a második megkeresésre.
Most jön a legmagasabb fok...
A tanító néni felhívja ugyanazt a számot.
- Itt Horváth-lakás.
- Jó napot, szeretnék Zolikával beszélni!
- Már megint te vagy az, te hülye k....va? Menjél vissza a jó k....va
anyádba, ahonnan jöttél. Te nem vagy normális! Vagy engem akarsz ba.........gatni? Menj az anyádba!!!
Gyerekek, ez a felizgatottság legmagasabb foka.
Egy vörös hajú gyerek jelentkezik az utolsó sorból:
- Tanító néni, szerintem még ennél is van egy magasabb fokozat!!!
- Mutasd meg, Jenőke.
A gyerek felhívja ugyanazt a számot:
- Itt Horváth-lakás.
- Zolika vagyok, ....nem kerestek??