Forrás: Dreamstime

Hiába tanulunk meg beszélni. Nem tudjuk kimondani, ami a lelkünk mélyén él. És ha néha sikerül, a másik nem érti meg. 

Az ember fél a nyitottságtól. Nem mer nyitni, még önmaga felé sem. Ezért van szükség hosszú pszichológiai analízisre. Vagy hipnózisra. Hogy megtudjuk végre, mi fáj. És ezért van szükség eksztázisra, részegségre, önfeledtségre, hogy végre megnyíljunk, és ki merjük mondani, ami a lelkünket nyomja. Amit aztán lehet, hogy józanul megbánunk. Ezért van az, hogy egy jó beszélgetés a legnagyobb csoda. 

Becsüld meg, aki meghallgat téged! 
Nagy ajándékot ad. 
Tiszteld meg azzal, hogy megpróbálsz őszinte lenni hozzá. 

Vannak pillanatok, amikor az ember föladja az önvédelmet, és kibújik a páncéljából. Merj meztelen lenni! 
Ezt a pillanatot hívják szeretetnek. 

Forrás: http://m.life.hu/sztarszerzok/muller-peter/20161019-muller-peter-a-sziv-melyen-levo-dolgokrol-mesel-amiket-nem-merunk-kimondani.html

A szerző Müller Péter könyveiről itt tudsz olvasni.

Párkapcsolati könyveket itt találsz!

.............................................................................................................................................

Ha tetszett, amit olvastál, oszd meg az alábbi gombok segítségével. Köszönöm:-)

Gyere a Facebookra is! Beszélgetni, lájkolni, nézegetni.

Szeretettel várlak :-)

"Pszichénk olyan, mint a kaleidoszkóp, amelyben egy apró mozdulat hatására minden megváltozik. Éppen ezért nincs reménytelen helyzet, mert egy kis lépés is hatalmas változást eredményezhet." Prof. Dr. Bagdy Emőke

Fotó: Kállai Márton

Öröm vele beszélgetni. Ahogyan ő fogalmaz: az a jó, ha a párbeszéd során mentális értelemben „egy burokba kerülünk”. Dr. Bagdy Emőke, a nemrég a Magyar Érdemrend Tisztikeresztjével kitüntetett klinikai szakpszichológus bevallja: néha neki is szüksége van valakire, akinek kiöntheti a lelkét. Mint mindenki másnak.

– Bagdy Emőke Magyarország patikája. Szeretet, nyugalom, magabiztosság, hozzáértés jellemzi, a televízióban főműsoridőben kellene helyreállítania az ország lelki békéjét – írják önről. Vállalná ezt a missziót?
– Valójában nem áll távol tőlem, hogy a pszichológia hasznos és életjavító üzeneteit eljuttassam az emberekhez. Miután magam is efféle erőforrásokból élek, és semmi olyat nem mondok, amit a magam bőrén ne próbáltam volna ki, azokat másnak is bizalommal ajánlhatom. Soha nem hangoztatom, hogy higgyenek nekem. Ami pedig az ország lelki békéjét illeti: egy tágabb közösség alapszükségletei közül az élet fenntartásához elengedhetetlen, hogy mindenki számára legyen elegendő élelem, megfelelő lakhatási körülmény – és ebből fakadó biztonság. Tapasztalataink szerint azt mondanánk, hogy a lelki egyensúlyt a szeretet és a belőle kisarjadó kötődés alapozza meg. Természetesen ez is igaz, ugyanakkor tudnunk kell, hogy a szeretet a biztonságban gyökerezik.

– Közérzetünket az aktuálpolitika is befolyásolja. A megszorító intézkedések vagy a devizahitel okozta kilátástalan jövő következtében megannyi rosszkedvű, depressziós emberrel találkozhatunk. Hol itt a biztonság?!
– Akkor érezzük magunkat biztonságban, ha kiszámítható az életünk. Ha nem vagyunk haragban a világgal, ha nem hurkolódnak a nyakunkra a szociális, egzisztenciális helyzet kötelei. Szorosan idetartozik, hogy Kopp Mária orvos-pszichológus kétségbeejtő egészségi képet vázolt fel a magyar népességről. Hihetetlenül magas a szív- és keringési zavarok, a daganatos betegségek, a függőség és a depresszió aránya. Mindezek szoros összefüggésben vannak az anómiának nevezett jelenséggel: ez a közösségek sorsát, társadalmi méretekben pedig az emberi létezést érintő állapotot jelenti, amely révén kiszámíthatatlannak tartjuk a minket körülvevő világot, nem érezzük magunkat biztonságban. Amikor már a társadalom rendfenntartó cölöpjeiben (például a törvényben) is csalódunk, nincsenek fogódzók, nincsenek távlatok, akkor rendkívül rossz pszichikai állapot áll elő: az elkeseredés, a kilátástalanság, vagyis a depresszió. Ennek következtében az immunrendszer is annyira megviselt lehet, mint az emberi lélek.

– Egymást érik a médiában a nehéz sorsú családokról szóló riportok. Nyilván önt is sokan keresik fel problémáikkal, és nem tud mindenkin segíteni. Hogyan éli meg ezt?
– A kérdésfelvetése azt tükrözi, mintha valamennyiünkben volna egy olyan elvárás, hogy jöjjön valamiféle megváltás vagy mondja meg valaki, mit kell tenni a bajból való kilábalás érdekében. Valójában mindenki csak a saját hajánál fogva tudja kiráncigálni magát a mélységből. Az érintetteknek a saját erőtartalékaikból és a saját lehetőségeikből kell gazdálkodniuk. Semmiféle recept nincs. Ha volna, bárkinek szívesen felírnám.

– Egy beteg számára mit jelent a pszichológus személye?
– Üzenetek vagyunk egymás számára. A terápia során el kell érnünk, hogy olyan hatásokat, impulzusokat adjunk-vegyünk, amelyek által mindketten jól érezzük magunkat. Néha elég félóra. Nem bölcselkedni, okoskodni, tanácsokat osztogatni kell, hanem „csak” türelmesen meghallgatni a másikat. Ez a megszentelt figyelem. Tanácsokat adni egyébként is gonosz dolog. Mert ha beválik, rejtett harag munkál bennünk, hogy a másik okosabb, én miért nem jöttem rá. Ha pedig nem válik be, akkor neheztelés hatalmasodik el rajtunk, na, ide sem teszem be a lábam többé.

– Önnek volt már szüksége lélekgyógyászra?
– Barátnőmmel egymás szupervízórai vagyunk. A családtagjainknál is jobban ismerjük egymást. Hosszú évekig együtt tanítottunk az egyetemen és együtt tanultuk a szakmai személyiségfejlesztő módszert, amelyet rendszeresen alkalmazunk egymáson. Semmit nem hagyunk „beszorulni”, mindent kibeszélünk magunkból. Nézze, egyedül nem megy. Az ember a saját gondolataival úgy kering, mint egy eltévedt vándor a hómezőn, mindig ugyanoda jut vissza. Egyre jobban belegabalyodik a problémáiba és húzza lefelé az örvény.

– Attól azonban még messze vagyunk, hogy az amerikaiakhoz hasonlóan saját pszichológusunk legyen…
– Ez hozzáállás és pénz kérdése. Az amerikai kliens belátja, hogy jobban jár azzal, ha a pszichológusnál dühöng, mintsem otthon mérgezze a házastársi kapcsolatát vagy a gyerekeivel való viszonyát. De ott sem jár mindenki pszichológushoz. Egyre elterjedtebb a „kölcsönös tanakodás”, vagyis találnak valakit, akivel vannak olyan bizalmi kapcsolatban, hogy megbeszélhetik a gondjaikat és ezáltal elérhetnek valamiféle feszültségcsökkentő hatást. Ki kell engedni a kuktából a gőzt! Érdemes hetente rászánni egy órát: félóra az enyém, félóra a tiéd. Vigyük az előre megírt listánkat. Sok esetben az is segíti a megkönnyebbülést, ha csak leírjuk magunknak, ami a szívünket nyomja. Mintha kiszellőztettünk volna a szobában.

– Mennyire elterjedt nálunk a szakmája?
– Magyarországon nyolcezer pszichológus van, többségük állástalan. Nincs szabályozva a szakma, semmilyen rendelet vagy törvény nem vonatkozik ránk, kivéve az egészségügyben dolgozókat. Kamaránk sincsen. Nem védett a „pszicho” címke, bárki kitehet az ajtajára egy réztáblát. Elképedve tapasztalom, hogy miféle foglalkozások vannak. Vajon mit csinálhat egy aurahegesztő? Lejáratják az igazi segítő pszichológiát. Sokan pár hét alatt felszednek valamilyen technikát és már kezdik is a rendelést. Az „igazi” pszichoterapeuta legalább hatszáz óra gyakorlat után kaphat jogosítványt. Először páciensnek kell beállnia, azután jöhet az elméleti képzés, végül pedig a szupervíziós szakasz. Ez bizony hosszú éveket vesz igénybe. A kóklerek óriási károkat okozhatnak a gyanútlan és tájékozatlan páciensek lelkében, amennyiben hályogkovács módjára ügyködnek. Életveszélyes kiszabadítani a palackból a szellemet!

– Pályája során miért éppen a pszichológiára tette le végleg a voksát?
– Mindig a mély kíváncsiság vitt tovább. Gyógytornászként sokat foglalkoztam tüdőcsonkolt emberekkel, csodálatos javulások tanúja lehettem. Próbáltam megfejteni, honnan merítenek erőt ezek a betegek. Azt gondoltam, a személyiség, a lélek a kulcsa mindennek. Szerettem volna többet tudni az egységet képező test és a lélek viszonyáról, elindultam hát egy újabb úton.

– Van, akit sikerült „megfertőznie” a családjában?
– Ikerlányom hipnoterápiára szakosodott. Rajtam is túltesz, hiszen olyan képességekkel rendelkezik, amilyen szintekig én nem tudtam eljutni. Valóságos gondolatolvasó. A testvére nemrég költözött haza Amerikából, ahol a vendéglátóiparban dolgozott, itthon egyelőre tájékozódik. Van egy nevelt fiam is. Náluk, illetve a lányoméknál összesen öt gyerek született, a legkisebb hatéves – vele tudom igazán átélni a nagymamaság szépségeit. Az egész család tudja rólam, hogy a szakmámat illetően megszállott vagyok. De a privát életben más is izgat, rajongok például az irodalomért. Hetente háromszor járok tornázni. Igyekszem jó kondícióban lenni, így 72 évesen sem okoz gondot egy háromórás előadást megtartani.

– Nemrég állami szinten is elismerték a munkásságát, megkapta a Magyar Érdemrend Tisztikeresztjét.
– Hihetetlenül meglepődtem. Már rég elkönyveltem ugyanis magamban, hogy nekem a sok-sok szakmai teljesítmény elismerése is elegendő, hiszen számomra életjutalom, hogy a hivatásomnak élhetek. Ez kevesek kiváltsága.

Forrás: http://www.szabadfold.hu/csalad/bagdy_emoke_jar_a_megszentelt_figyelem

"A lelki megküzdés pozitív eszközei közé tartozik a meditáció és az ima. A mi elhanyagolt, nyugati kultúránkban nem tréningezett és nem kiművelt jobb agyféltekénkre mindkettő csodálatos hatással van. Mostanában egyre többet hallhatunk a mindfulnessről, vagyis a tudatos jelenlétről - Szondy Máté kollégám írt is a témáról egy remek könyvet. Gyakorlása során az ember belelép a belső figyelem állapotába, ahol átadja magát mindannak, ami vele történik, megzabolázza a gondolatok csapongását, és megteremti a kapcsolatot önmagával, a saját világával. Tudományos bizonyítékok támasztják alá, hogy az éber jelenlét rendszeres gyakorlása olyan hatékonyságú, hogy az ember a stressz-betegségektől akár gyógyszeres kezelés nélkül, saját maga meg tud szabadulni! Ebben a különleges figyelmi állapotban ugyanis képesek vagyunk kizárni minden olyan tényezőt, amely megzavarhatná harmonikus, mély nyugalmunkat. Az imapszichológiának ma már szintén tengernyi irodalma van, így jól tudhatjuk, hogy imádkozás közben a bal és a jobb agyfélteke között különleges harmónia jön létre, és erre az összes szervünk rendkívül hálásan reagál, hatására helyreállító, úgynevezett reparatív folyamatok indulnak el a szervezetünkben. Tehát, aki nem meditál, de vallásos és imádkozik, az ráeszmélhet arra, hogy ezzel még az egészsége helyreállításáért is sokat tesz." Prof. Dr. Bagdy Emőke

Számos segítőt, nőt, de akár férfit is látok, akik életében az adás és a befogadás nincs egyensúlyban. Ennek számos következménye lehet mind a (pár)kapcsolatainkban, mind az anyagiak terén. Mi rejlik e mögött, és ha ezen kapjunk magunkat, vajon hogyan nyíljunk meg a befogadásra?

1. Szeresd önmagad

Adni talán sok ember számára azért könnyű, mert az egy aktív szerep, és azt érezhetjük, akkor a mi kezünkben van az irányítás. Hasznosnak érezzük magunkat, hiszen adni jó, és ha adunk, akkor biztos szeretni fognak bennünket. A „túladás” sokszor a szeretethiányra vezethető vissza. Nem szeretjük eléggé magunkat, így mástól várjuk a szeretetet. Azért pedig, hogy szeretetet kapjunk, úgy érezzük, előbb adnunk kell. Ha tehát elkezdjük szeretni önmagunkat, nem érzünk olyan sürgető indíttatást arra, hogy csak adjunk, így meg tudunk nyílni a befogadásra is.

2. Lépj túl a múlton

A múltbeli tapasztalataink, sérüléseink nagy hatással vannak a jelenünkre. Sérültünk egyszer, és nem akarunk újra olyan „hibába” esni, szeretnénk azt elkerülni, ezért inkább bezárkózunk. Ha képesek vagyunk a múlt tapasztalatait a helyükön kezelni, levonni belőle a tanulságot, és csak éber szemmel járni a világban, a jelenben a választásainkat is könnyedebben és félelmek nélkül tudjuk meghozni.

3. Ismerd fel a félelmeidet

A befogadás hiányát sokszor a félelmek táplálják. Pedig a félelmek csak azt jelzik, hogy amitől félsz, azzal valami dolgod van. Mi az, amitől a legjobban félsz? Lehet, hogy a mögött van a legnagyobb képességed vagy akár lehetőséged. Az élet pedig adja a próbákat, hogy meglépd őket, túljuss rajtuk. Minden félelem egy ajtó, ami elzár a külvilágtól. Ami el van zárva, ott a befogadás lehetősége korlátozott. Ha nem állsz ellen a félelemnek, hanem beengeded az életedbe, ha nem ítéled el, nem próbálod mindenképp elkerülni, sokat tehetsz azért, hogy mindaz az energia, amit eddig elnyomtál, felszabaduljon, és a belső frusztráció megszűnjön, teret engedve a lehetőségeknek.

4. Vedd észre és ismerd el a változást

Ha ránézel magadra, ismerd el, hogy már mennyit változtál mondjuk az elmúlt hónapokhoz vagy évekhez képest. Sokszor elvárásaink vannak magunkkal szemben, amelyek valami ideális eszményképhez köthetőek, és mivel azt (még) nem értük el, úgy látjuk, nem is fejlődtünk semmit. Ebben segíthet, ha megkérünk másokat, nézzenek ránk kívülről, mert mások mindig jobban látnak minket, mint olykor mi saját magunkat. Ezen túl persze érdemes saját magunkkal is nem túl szigorúnak, megengedőek lenni, és elismerni a változást, amit átéltünk.

5. Kérj!

Kérj, és megadatik – hangzik a mondás. És amikor kérünk, az univerzum lehetőséget ad arra, hogy befogadjunk. A kéréseink többsége valójában a befogadáson  bukik meg. Túlságosan ragaszkodunk, hogy hogyan történjen meg a kérés, míg ha hagynánk, hogy bárhogy megtörténhessen, már meg is jelenne. Így próbáljuk ki azt, hogy csak kérünk, és hagyjuk, hogy érkezzen a kérésünk tárgya – akkor, amikor itt az ideje, és fogadjuk be hálával, örömmel és boldogsággal a szívünkben.

Higgyünk abban, hogy a befogadásra való megnyílás nem valami különleges veszélyforrás, amit el kell kerülni. Talán kockázatosnak éljük meg, de szinte mindig ugyanannyi, ha nem több lehetőséget tartogat a pozitív változásra, mint arra, amit elkerülni kívánunk! Éppen ezért merjünk megújulni, megnyílni, élni!

Forrás: http://www.nlcafe.hu/eletmod/20161022/befogadas/

Szerző: Dr. Hörömpő Andrea

Ha érdekesnek találod a cikket akkor figyelmedbe ajánlom a szerző alábbi könyveit:

"Nem azok az életélvezők, akiknek mindenből a legjobb van, hanem azok, akik a legjobbat tudják kihozni abból, amijük van." Prof. Dr. Bagdy Emőke

"Vajon képesek vagyunk-e a jövőt minden elszenvedett vereségünk ellenére is valahogy biztatónak látni, vagy legyőz a tanult tehetetlenség, a pesszimizmus, és önártó módon tekintünk a világra? A pesszimista ugyanis saját magát pusztítja. Ha ezt belátjuk, akkor ráeszmélhetünk, mennyire fontos, hogy képesek legyünk magunkat 'átnevelni', és kialakítani azt a szokást, hogy amikor valami nagy csapás ér minket, föltegyük magunknak kérdést: vajon miért kaptam ezt? Mire akar ez megtanítani engem? Mi lehet az üzenete? A legnagyobb nyomorúság idején is feltehetjük magunknak ezt a kérdést: mit tanulhatok abból, ami velem történt? Nagyon súlyos vereséget szenvedtem, majd belehaltam – de mire tanít?" Prof. Dr. Bagdy Emőke

Álmok és szimbólumok, amelyek felfedik, mi rejlik a mélyben, a tudattalanban... A közös munka a pszichológussal, melyről a laikusnak csak homályos, s gyakran téves elképzelései vannak, ám most lehetőség nyílik etikus formában betekinteni a terápiába... Történetek, melyek úgy bomlanak ki a szemünk előtt, akár egy klasszikus detektívregény cselekménye, hogy végül minden értelmet nyerjen... Egy könyv - talán a legjobb, legérdekesebb eddigi művei közül...

"Ez a könyv a számomra legkedvesebb írásaimból született. Már a megírásuk során is éreztem azt az örömöt, hogy bennük megmutathatom, miképpen gondolkodom a lelki folyamatokról, álomról, szimbólumokról és a pszichoterápiás munka rejtelmes világáról. Azt is láttathatom, hogyan dolgozom a lelki erőtérben, amikor nem a szokványos közlési utakon járunk, hanem az ősibb álomnyelven, a képek sokjelentésű tartományában, a szimbólumterápiás lelki ösvényeken.
Szeretem ezt a világot, mert megtapasztalhattam, hogy éber vagy éjszakai álmaink egyaránt a színtiszta igazat üzenik, a legfontosabbat, amit tudatosítanunk kell, meg kell értenünk. Ehhez azonban bele kell tanulnunk a szimbólumok nyelvébe.
Néhány olyan terápiás esettanulmányt is bemutatok, amelyeket csak a kollégáim ismerhetnek, ez idáig nem kerültek széles nyilvánosság elé. Eldöntöttem azonban, hogy kinyitom a titkok ajtaját, és behívom a pszichoterápia (sokszor misztifikált) világába azokat, akik érdeklődnek ez iránt. Megismerhetjük a gyógyító kapcsolat hatalmát, a bizalom jelentőségét és az emberben rejlő öngyógyító erőket.

Szeretettel ajánlom ezt a könyvet mindazoknak, akik ebben az elembertelenedett, eldologiasodott világban egyedül vagy 'társas magányban' küzdenek, emberhez méltó létezés, megértő lélek keresésével. Azt üzenem: nézz körül, van segítség, ne félj, nem vagy egyedül!"

"Csilla feszültséget érez a testében, ez a panasza. A feszültség az alhas jobb oldalán koncentrálódik, szinte fájdalmat okoz. Csoportban dolgozunk, relaxációval és imaginációval. Arra kérem, vegye körül ezt az érzést gondoskodó figyelmével. Ez az odafigyelés egy különös képsort társít az érzéshez: fekete és fehér nyuszik jelennek meg a szeme előtt. Futnia kell a szerterohanó nyuszik után, hogy egyet elkapva, ölébe véve megsimogathassa. Végül akad egy kicsi, amelyik felugrik az ölébe. Simogatni kezdi. Ekkor a hasi fájdalom feloldódik, eltűnik. Megkönnyebbülve vált vissza Csilla a relaxációs és érzés-fókuszoló helyzetéből. Amikor élményeit megosztja a többiekkel, a nyuszi simogatásának elmondásakor sírva fakad. Elmeséli, hogy nemrégiben spontán abortusza volt. Ezen lelkileg még nincs túl… A csoport egyik tagja, idősebb asszony megszólal: mondd, fekete vagy fehér nyuszi ugrott az öledbe? Csilla azonnal válaszol, mosolyog: 'fehér nyuszi' … A csoportban ekkor áhítatos csend támad. Ezt már kimondani sem szabad… Csillának lesz 'fehér nyuszija', és bánata feloldódik." részlet a Prof. Dr. Bagdy Emőke: Álmok, szimbólumok, terápiák című könyvből

Nem mindegy, hogy hogyan küzdünk meg a stresszel: tudósok szerint a stressztűrő képességünk határozza meg, hogy meddig fogunk élni – különösen a nők esetében.

A kutatás során 872 felnőtt napi stresszreakcióit mérték nyolc napon keresztül. A szakemberek meglepő következtetésre jutottak: nem az számít, hogy kit mennyi stresszhatás ér, hanem az, hogy miként kezeli ezeket a nehézségeket. A negatív érzések ugyanis gyengítik az immunrendszert, s ezáltal különféle betegségekhez vezethetnek, a megfelelő stresszkezelési stratégiák azonban kivédik ezt a problémát. Noha sokkal egyszerűbb mondani, mint betartani a szabályt, a tudósok egyetértettek abban, hogy a pozitív felfogás egy krízishelyzetben jelenősen segít csökkenteni a szervezetben lévő gyulladásos folyamatokat.

„Eddig nemigen mérte fel a tudomány a pozitív gondolkozás szervezetre gyakorolt hatásait, pedig ideje komolyan foglalkoznunk ezzel. Rövidtávon ugyanis a testünk magas immunválaszt produkál betegség és túlzásba vitt testmozgás esetén, hogy segítse a regenerációt, gyógyulást. Hosszútávon azonban ez komoly veszélyeket rejt magában, mivel ennek hatására gyulladásos folyamatok alakulnak ki, ami a túlsúly, a szívbetegségek és a rák kialakulásában is szerepet játszik” – mondja Nancy Sin, a Pennsylvania State University munkatársa.

Kiderült az is, hogy a nők ebből a szempontból a veszélyeztetett kategóriába tartoznak: az ő szervezetük érzékenyebben reagál a stresszhatásokra, ezért kiemelten fontos, hogy milyen megküzdési mechanizmusokat választanak.

Forrás: http://vital.hu/pozitivgondolatok

Érdekesnek találod a fenti cikket? Nézd meg az alábbi kiadványokat...

"Ha azt szeretnéd, hogy a gyereknek megerősödjön az önbizalma, kérlek, ne alázd meg őt, ne nevezd tudatlannak, butának, ügyetlennek, ne hasonlítgasd össze a kárára másokkal. Inkább azt mondd el neki, hogy az ő korában te is ugyanígy küszködtél azokkal a dolgokkal, amikkel ő, állj mellé, erősítsd meg abban, amiben jó! A modern pszichológia és pedagógia üzenete, hogy sugározz bizalmat! Nézz a gyerek szemébe, és mondd neki azt: tudom, hogy te ezt meg fogod tudni csinálni! Tudom, hogy képes vagy rá! Van fogalmad róla, micsoda varázsmondat ez?" részlet a Prof. Dr. Bagdy Emőke: Utak önmagunkhoz című könyvből