2016.feb.11.
Írta: netbutik Szólj hozzá!

Ezért az 5 dologért szuperjó hosszútávú házasságban élni

1_3.jpg

 

Február második vasárnapján van a házasság világnapja, ami idén épp Valentin-napra esik. Ebből az alkalomból körbe is kérdeztem drága barátnőimet, mondják már el, ők miért szeretnek házasságban élni? Na, és ezzel a mozdulattal ki is nyitottam a finnyogó, nyígó, cinikus, szarkasztikus csapot, hogy csak úgy zubogott ki a sok panasz és keserűség. Komolyan mondom, én még ennyi kiábrándult nőt egy rakáson nem is láttam! Úgyhogy gyorsan fogtam magam, és a forgós székemmel (mert már ilyenem is van) rögvest hátat fordítottam nekik, hogy tovább legeltessem álmatag pillantásom az én személyes rózsaszín ködömben, amit a tizenhat éve tartó házasságom jelent. (Előre szólok, ez az én ködöm, a férjem valószínűleg sokkal keserűbben látja a világot.) És hogy a fanyalgóknak is kedvezzek, a cikk direkt nem vasárnap jelenik meg, a cinikus szíveknek valószínűleg addigra amúgy is csömöre lesz a túlcsorduló érzelmekből. Fiala Borcsa írása. 

 Megmondom őszintén, nagyon szeretek hosszútávú házasságban élni, mert:

 1. A férjem az egyetlen férfi a világon, akivel gátlástalanul beszélhetek a gyerekeimről.

Onnan tudom, hogy ebből a szempontból (is) páratlan az én párom, mert próbáltam már más fickóknak is ajnározni elfogultan mesélni őszintén beszélni a gyerekeimről, de másfél óra után, amikor azt hitték balga fejjel, hogy levegőt veszek, és végre ők is szóhoz juthatnak, gyorsan témát váltottak. Számomra teljességgel érthetetlen, de se a kollégáimat, se a postást, de még a villanyóra leolvasót se érdekli, milyen káprázatosan zseniálisak az én drága csemetéim. Csak a férjemet! Vele viszont valahányszor sikerül elszabadulni a otthonról és elmegyünk vacsorázni, az előétel és a desszert közötti röpke három órát a gyerekeink alapos megbeszélésével töltjük.

2. Semmi meglepetést nem tud okozni.

Az az igazság, hogy olyan vagyok, mint egy kutya, szeretem a kiszámítható, óramű pontossággal működő, rendszeres dolgokat. És a hosszútávú férj éppen ilyen! Tudom, hogy ha a másik szobában megnyikordul alatta a kanapé, akkor két perc múlva meg fog jelenni az ajtóban, hogy megkérdezze, mi lesz a vacsora. Ahogy azt is, hogy ha egy közös vásárlás alkalmával kikéri a véleményemet, mit szeretnék, a feketét vagy a fehéret, és én rávágom, hogy a fehéret, akkor vesz a feketéből mindjárt kettőt. A férjem alapos ismerete pedig roppant módon megkönnyíti és leegyszerűsíti az életemet!

3. A metakommunikáció telepatikus mértéket ölt.

Ezer éve nézzük egymás buráját, és ezeregy éve dumálunk mindenféléről, így praktikusan jobban ismerjük egymás gondolatait, mint a sajátunkat. Éppen ezért sokszor szavak nélkül is pöpecül megértjük, mit akar mondani a másik. Ülünk a családi összejövetelen, amikor látom, megrándult a férjem jobb szemöldökének felső csücske. (Apád mindjárt nekiáll politizálni. Megyünk?) Mire én gyorsan pislogok egyet. (Két perc, addig próbálj meg nem összeveszni vele.) Aztán negyedóra elteltével az asztal alatt jól sípcsonton rúgom, hogy most már szedelődzködjön, mire ő fájdalmas arcot vág. (Igenis, drágám, már húzom is a cipőm! )

4. Megajándékoz a büdöspizsamázás megfizethetetlen luxusával.

Az elmúlt bő másfél évtized alatt láttuk már egymást betegen, búskomoran, szex, szülés, pisilés, részegség és alvás (vagy ezek kombinációja) közben. Mi értelme lenne úgy csinálnom, mintha minden pillanatban skatulyából húztak volna ki? Ha úgy hozza kedvem, nem borotválom le a lábam, nem rajzolom tökéletes kardashianosra a szemöldököm, nem teszek fel alapozót és cicaszemet, hanem felhúzom a legkényelmesebbre kitérdelt mackónadrágomat… és odakuporodok a büdöspizsamázó pasim mellé röfögni.

5. A férjem velem együtt öregszik.

A múltkor kénytelen voltam észrevenni sminkelés közben, hogy kezd megereszkedni a bőr a szemhéjam felett. Lassan, de annál biztosabban korosodó, pohos nápolyi masztiffá alakulok szép csendben. De szerencsére ezzel nem vagyok egyedül a háztartásomban. Viccesek voltak azok az egyetemista évek meg a közös ifjúság, és a gyerekek születése is, de még milyen mókás lesz majd elcsenni egymás műfogsorát, kölcsönkérni a másik reumakrémjét, együtt virgázni a járókerettel a parkban, aztán pedig felidézni a sok régi szép emléket. Boldogan élünk, amíg az agyérelmeszesedés el nem választ bennünket egymástól.

 Fiala Borcsa

Kép: Flickr

Forrás: wmn.hu

Ezek a legolvasottabb könyvek most Magyarországon - itt a lista

fac.png

"Kevés az új szereplő a Bookline januári sikerlistáján. A felhozatal azonban annál vegyesebb, a listán szerepel erotikus regény, mesekönyv és helyesírási szabályzat is. Mutatjuk a legjobb 50 könyvet.


A szürke ötven árnyalatának trilógiája minden verziójában népszerű. A tavaly bemutatott film és a szintén 2015-ben kiadott Grey - A szürke ötven árnyalata Christian szerint című könyv sokakat érint meg. A regény az izgalmas szerelmi történetet ezúttal a férfi főhős szemszögéből mutatja be - írja közleményében a Bookline.

Ritkán szerzi meg gyerekkönyv az első három hely egyikét, ez Carl-Johan Forssén Ehrlin Aludj el szépen, Bendegúz! című könyvének most sikerült. A mesekönyv már megjelenése óta a legjobbak között található, 78 napja szerepel a Bookline listáján. Sikerét annak köszönheti, hogy leírása szerint bárkit elaltat, és az altatással járó, fárasztó küzdelmeket szeretetteljes, családi szertartássá változtatja.

A lista harmadik szereplője A magyar helyesírás szabályai 12. kiadás, ami szeptemberi megjelenése óta, 153 napja a toplista állandó szereplője. A szabályzat sikere bizonyítja, hogy sokunk számára igenis fontos, hogy helyesen írjunk magyarul.

A tavalyi év legsikeresebb szépirodalmi regénye A lány a vonaton, ami 4. helyezett a nyomtatott könyvek, és 1. az e-könyvek között. A különleges hangulatú krimi megjelenésétől kezdve több országban vezeti szinte az összes fontos sikerlistát. Ez a krimi berobbant tavaly a piacra és egyértelműen követeli magának a figyelmet.

A nagy szerelmek, emberi küzdelmek mindig lázban tartják az olvasókat. Gárdos Péter a haláltáborokból Svédországba menekült szüleinek történetét meséli el, a könyv ötödik hónapja szerepel a Bookline sikerlistáján. Hyenseo Lee A lány hét névvel című kötetében saját menekülését írja le a világ legkeményebb diktatúrájából, Észak-Koreából. Szintén sikerlistás Anna Erelle, francia újságírónő írása. A dzsihád jegyese több hónapos oknyomozó munka eredménye, a könyvben az ISIS szélsőséges nézeteiről és eszközeiről olvashatunk.

Ungváry Krisztián Magyar megszálló csapatok a Szovjetunióban, 1941-1944 című monográfiája a megszállás történetét dolgozza fel. A könyv eseménytörténeti feltárás és társadalomtörténeti elemzés egyben. Bár a magyar megszállás és a szovjet partizánháború története nem könnyed téma, mégis az előkelő 8. helyet szerezte meg a Bookline listáján.

8 helyet lépett vissza, így most kilencedik a korábbi listavezető Nyáry-kötet. A Merész magyarok - 30 emberi történet rendíthetetlen hősökről, példamutató, erős magyarokról szól.

A tavalyi sikerkönyvek mellett egy-két új szereplőt is találunk a Bookline listáján, ilyen Steiner Kristóftól a Kristóf konyhája című vegán receptkönyv. A könyv a 12. helyen szerepel, és egyértelműen a hazai szakácskönyvpiac egyik leginspirálóbb kötete. Steiner egészséges és változatos étkezésre buzdítja a magyarokat. Szerb Antaltól az Utas és holdvilág a másik vadonatúj szereplő a toplistán. Az először 1937-ben megjelent klasszikus, és méltán népszerű mű a Helikon zsebkönyvek 32. részeként jelent meg. Az új kiadás népszerűsége a zsebkönyvek sikerét is igazolja.

Új könyvként lett sikeres januárban Hal Edward Runkel kapcsolat- és házasságterapeuta könyve az Ordításmentes gyereknevelés, amiben a szerző a harmonikus kapcsolatok fenntartásának kulcsáról, az önuralomról fejti ki nézeteit.

2015. után továbbra is a lista szereplője maradt Johanna Basford Titkos Kertje, ami rekordtartó, hiszen 240 napja szerepel a Top50-ben. Giulia Enders Bélügyek című írása a 15. helyet foglalja el a januári toplistán. A könyv összefoglal mindent, amit az emésztésről tudni kell, mindezt szellemesen, ragyogó humorral, azt bizonyítva, hogy a tudomány is lehet szórakoztató.

A Google-titok is a tavalyi év sikere, hónapok óta lázban tartja azokat, akik sikeresebbek akarnak lenni munkahelyükön, vagy jól akarnak szerepelni egy állásinterjún. Laszlo Bock kötete 53 napja szerepel a Bookline listáján, januárban a 25. helyet szerezte meg.

Szintén a 2015-ös év sikere Gilles Diederichs Játékos relaxációja, ami 35 lazító játékot tanít 3-10 éveseknek, a könyv32. a sikerlistán. Szerepel benne légzőgyakorlat, jóga, szerepjáték, torna, masszázs és még sok más olyan mozgásforma, amivel elsajátítható az ellazulás technikája. A január egy majd három évvel ezelőtti, 2013-as könyvsikert is felhozott a toplistára: D. Tóth Kriszta Jöttem, hadd lássalak című Aranykönyv-díjas regénye, ami egy anya megrázó küzdelmét mutatja be a halállal, újra a legjobbak között."



Egy része a könyveknek megtalálhatóak az alábbi webáruházunkban - akár kedvezményes áron (szállítási költség 690 Ft, de 15.000 Ft felett ingyenes).

DR. LENKEI: EGYRE TÖBB GYEREKNEK VAN ACETON SZAGA! SÚLYOS TÜNETET JELEZ!

Azt hiszik, hogy egy gyereket meg lehet tanítani bármire, mikor acetonos? Nem tud figyelni, a rosszullét határán van!

„Egy barátom mesélte, cselgáncsedző.
Alsó tagozatos gyerekeket edz.
Meséli, hogy megjöttek a srácok, 7-8 éves srácok, délután 4-kor és fáradtak.
Mondták, hogy fáradtak.
Hogy lehet egy 7-8 éves gyerek fáradt?
És azt mondja, hogy megszagolta őket, és a gyerekek többségének aceton szaga volt.
Tudják, mint a körömlakklemosó.
És ő egy okos ember, azt mondta, az embernek akkor lesz aceton szaga, ha ki van száradva.
A végletekig.
És egy gyerek nagyon gyorsan kiszárad.
Mert a gyerekeknek a folyadékigénye ennél sokkal több, mint a felnőtteké.
Most nem tudom részletezni, hogy miért, de ennél sokkal több.
S megkérdezte a gyerekeket: „Mit ittál ma csillagom?”
„Hát, reggel a kakaót, és az iskolában egy pohárka vizet.”
És délutánra összeomlott a gyerek anyagcseréje.
Már aceton szaga volt.
Tudják, kinek van aceton szaga?
Aki cukorbeteg kómára készül.
Olyan mértékben felborul a gyerekek anyagcseréje, mert nem isznak vizet.
Azt hiszik, hogy egy gyereket meg lehet tanítani bármire, mikor acetonos?
Nem tud figyelni, a rosszullét határán van! S azt mondják rá, hogy hiperaktív, meg diszlexiás?
Szomjas!
Elvihetem pszichológushoz….
Meg kéne itatni!
Persze, hogy pszichológiai tüneteket produkál, ha szomjas, meg ha éhes!
Hát annak olyan tünetei vannak.
És az edző bevezette minden gyereknél, hogy aki edzésre jár, kötelező egy 7,5 decis kulacsot hoznia.
Azt, amikor megjönnek, megtöltik, egyharmadát meg kell innia edzés előtt, egyharmadát edzés közben és egyharmadát az edzés végén.
És mire a gyerekek hazamennek, nem aceton szagúak.
De aztán úgy jönnek megint….

Tönkretesszük magunkat.
Ez nem egy kis dolog, amiről beszélek!
Az ember, amikor csak akkor iszik vizet, amikor szomjas, akkor már elkésett!
És mondok valamit. Még egyet.
Nem lehet hozzákezdeni egy ember gyógyításához addig, amíg ki van száradva!
Én nagyon sokszor láttam belgyógyászként idős embereket, akik csontszárazak voltak.
És zavartak voltak, úgy néztek ki, mintha flúgosak lennének.
Nem lehetett velük beszélni.
Nem tudták hol vannak, össze voltak zavarodva. Volt, aki azt hitte, hogy pszichiátert kell hozzájuk hívni.
Mondta az öreg kollégám: „Adj neki vizet! Sok, sok, sok, sok infúziót, és várd meg a holnap reggelt.”
És amikor adtunk nekik sok, sok, sok, sok vizet, akkor az „ütődött” idős ember másnapra egy mosolygós ép valaki lett.
Mert megszűnt az elmezavar, amit a kiszáradás okoz.
Az embernek a szellemi tevékenysége nagyon gyorsan hanyatlik, ha ki van száradva." 

Részlet Dr. Lenkei Gábor Egészségünk titkai című közönség előtt tartott előadásából

Ha fontosnak tartod a cikket, ne felejtsd el megosztani!

 

Heti Kriszta! Egy befejezetlen szerelem története

Vajon mennyire határozza meg egy szerelem sorsát az, ahogy két ember találkozik egymással? Mennyi múlik a megfelelő helyen és időn? Létezik elátkozott kapcsolat? Vagy minden párnak annyi jut, amennyit érdemel? És miért van az, hogy egyes történeteket egyszerűen nem lehet megnyugtatóan befejezni? Soha többé… 

Emberes gödör alján álltam akkoriban, kezemben ásóval. Minden erőmmel azon voltam, hogy kikerüljek belőle. Anyám haldoklott. Első tévés munkahelyemről minden nap hozzá mentem. Azt csináltam, amit csinálni kellett. Málnafagyit kajtatni október végén, életemben először Jókai-bablevest főzni, mosni, teregetni, vasalni, takarítani, ágyat húzni, homlokot törölni, remegő kezet fogni, légszomjtól fulladó mellkast ölelni, vagy csak hosszan nézni egymás szemébe, szavak nélkül. Késő este hazafelé a négyes–hatos ablakának dőlve már aludtam. Fárasztó álmokat láttam minden éjjel az apró garzonban, kora reggel verejtékben úszva talált a vekker hangja. Élőhalott voltam én is, akár anyu. Kétségbeesetten kapaszkodtam közös sorsunk szövetének utolsó szálaiba. Tudtam, hogy hiába.

Azokban a napokban találkoztam Mike-kal.

A barátaimnak köszönhetően egy este mégis két megállóval előbb szálltam le a villamosról, hogy csatlakozzak hozzájuk az új mexikói étteremben. Csöpp kedvem sem volt menni, de addig unszoltak, amíg beleegyeztem. Talán tényleg jót tesz majd, ha élő embereket látok magam körül, gondoltam. „Itt is tudsz a sarokban ülni, és ha rosszul érzed magad, hazaviszlek”– ígérte Goti. Így is lett. Félig-meddig. A sarokban ültem, kezemben egy koktéllal. Bámultam magam elé. A többi vendég beszélgetései, a föl-fölharsanó nevetés, és a teljes nagyüzemben pörgő vendéglátóegység alapzaja úgy ölelt körbe, mint valami fojtogató massza. Vágyakozva pillantottam az ajtóra, jól esne egy kis friss levegő! Ám nem bírtam mozdulni.

Egyszerűen csak besétált az étterembe. Megállt, körülnézett, keresett valakit. A szeme háromszor körbejárt a több száz emberrel tömött bárban. Aztán megállt. És belekapaszkodott az enyémbe. Engem keresett.

Fölálltam és odamentem hozzá. Sosem csináltam azelőtt ilyesmit. Egyszerűen csak odasétáltam, kezemben a langyos italommal és megálltam vele szemben. Kriszta – mondtam. Mike – mondta. A következő tudatos pillanatomban már üres volt körülöttünk a helyiség, és az egyik felszolgáló udvariasan közölte, hogy zárnak.

Elválaszthatatlanok lettünk. Úgy nevetett, mint senki más. Teli szájjal, jóízűen. A mosolya faltól falig ért, akármekkora is volt a szoba, ahol épp tartózkodtunk. A gödröt, amelyben álltam az ásóval a kezemben, földlabdánként temettük be együtt. Ott volt, amikor hazaértem anyu temetéséről, nem mondott semmit, csak megtámasztott. Minden nap megtámasztott, össze ne dőljek. Nem beszélt, amikor nem akartam, nem kérdezett, de figyelt és hallgatott, amikor végre képes voltam beszélni. Nem tudom, hogy csinálta, nem volt nagy tapasztalata ilyesmiben. Csak a veleszületett empátiája. És az, amit irántam érzett. Szép lassan építettünk újra engem. Sejtről-sejtre, amíg újra képes voltam megállni a saját lábamon. Lassan újra éreztem ízeket, észrevettem a napfényt, és a gurgulázó nevetése néha már rám is átragadt. Kézen fogott és visszavezetett az életbe. Elutaztam vele a szüleihez Angliába, Unicumot ittam az apukájával, és az anyukája megtanított karácsonyi pudingot készíteni.

Aztán egyik nap azzal jött haza, hogy a cég, amely Budapestre küldte dolgozni, hamarosan máshová helyezi át. A világ másik végére. Érdekes, nem estünk kétségbe. Hanem elkezdtünk a megoldáson dolgozni. Az én tévés karrierem addigra már ígéretesnek látszott, de a főnökeim emberek maradtak. Értették a szerelem természetét, elengedtek fél évre azzal, hogy várnak vissza, ha mégsem úgy sikerül, ahogy szeretném. Utánamentem, nem volt más választásom.

Három hónap múlva újra itthon voltam. Amit kint átéltünk, talán egyszer egy másik cikkben megírom. Ide most elég annyi, hogy nem ment. Ott, akkor, úgy nem. De elszakadni sem voltunk képesek egymástól, így még bő másfél év agónia következett. A fizetésünket telefonszámlákra és repülőjegyekre költöttük. Éjszakákat beszélgettünk végig, hosszú leveleket váltottunk, és amikor csak tudtunk, Európa nyugati csücskeiben találkoztunk. Kétségbeesettek voltunk és szomorúak. Egy újabb szövet egyre vékonyodó utolsó szálai… Végül én mondtam ki, hogy ez így nem megy tovább. A telefon túlsó végén percekig tartó csönd, aztán egy halk igen fogadta. Elköszöntünk egymástól. Békében, és mélységesen szomorúan.

Akkor beszéltem vele utoljára életemben.

Még évekig kísértett a szerelem befejezetlensége. A megválaszolatlan kérdések, kimondatlan mondatok, egymásért meg nem vívott harcok. Évekkel később Amerikában dolgoztam egy tévéstábbal, és folyton forgolódtam az utcán, mert úgy éreztem, valaki figyel. A tarkómon éreztem a tekintetét, a lapockámon a tenyere melegét. Örökre összekötött minket az utazás, amit közösen tettünk meg. Azt éreztem, van még dolgunk egymással. Egyszer leülünk majd egy kávézóban, vagy egy padon a világ valamelyik parkjában, és egymás szemébe nézünk, mint két régi jó barát, akik valamikor, valahol útitársak voltak. De nem találkoztunk. Talán csak képzelődtem…

Teltek az évek, újra megéltem a szerelmet és annak elmúlását, aztán az újabb esélyt, a család örömét, a gyermekem születését, a boldogságot, a beteljesülést, az életet. Az életemet.

Néhány évvel ezelőtt egy régi közös barátunk e-mailjéből tudtam meg, hogy Mike meghalt. Szerencsétlen, szomorú baleset. Nősülés előtt állt néhány hónappal. Boldog volt, és elégedett az életével. Ezt már az édesapja írta nekem, nem sokkal a temetés után. „Sokszor emlegetett téged,” állt a levelében. „My dear fellow passenger” – így hívott. A drága útitársam. Magával vitte a kimondatlan mondatainkat, a meg nem vívott harcainkat. A legfontosabb kérdésemet viszont megválaszolta.

Azt üzente nekem, hogy nem lehet, nem kell mindent lezárni. Nem írnak minden történetnek befejezést. Van, amelyiknek csak a bevezetés és a tárgyalás adatik meg. A végét pedig életed végéig magadban hordozod.

D. Tóth Kriszta

Forrsá: wmn.hu

Szívmelengető levél a szerelemről a Nobel-díjal írótól

 

 

John Steinbeck, Nobel-díjas amerikai író válaszlevele tizenéves fiának, miután Thom megírta neki, hogy beleszeretett az egyik osztálytársnőjébe. Egyszerű és csodálatos sorok, amelyek még a legcinikusabb szívet is garantáltan megmelengetik.

„Kedves Thom,

ma reggel megkaptuk a leveledet. Én most a saját magam szemszögéből írom neked válaszom, ahogy Elaine természetesen leírja majd, ő hogyan látja a dolgot.

Először is: ha szerelmes vagy, az csodálatosan szép, sőt, az nagyjából a legszebb, ami az emberrel megtörténhet. Ne hagyd, hogy bárki elhalványítsa az érzés jelentőségét!

Másodszor: rengetegféle szerelem létezik. Van, amelyik önző, gonosz, egosita és magához láncol. Ebben az érzésben a szerelem csak a saját maga fontosságának kedvéért él. Ez a fajta szerelem rusnya és bénító. A másik viszont mindent jelent, ami csak jó benned; kedvességet, törődést, tiszteletet – nemcsak a viszonyotokban, hanem egy felsőbb rendben. Olyan tiszteletet, amely egy másik ember értékeinek és különlegességének teljes, feltétel nélküli elfogadását jelenti. A szerelem első fajtája megbetegít, legyengít és lekicsinyít. De a második felszabadítja a benned rejlő erőt, bátorságot, jóságot, sőt, olyan bölcsességet is, amelynek létezéséről eddig nem is tudtál.

Azt mondod, esetedben nem holmi tinédzserkori fellángolásról van szó. Nos, ha ennyire mélyen érzel, akkor természetesen nem az! Persze te nem azt kérdezted tőlem, hogy vajon te hogyan is érzel, ezt mindenki másnál jobban tudod te magad. Amit te kérdezel tőlem, az nem más, mint, hogy mit kezdj ezzel az érzéssel – és én ezt meg is tudom mondani neked.

Sütkérezz benne, és légy vele boldog, légy iránta hálás! A szerelem a legjobb, legszebb dolog a világon – próbálj méltó maradni hozzá! Egy szerelmi vallomás pedig semmiféle veszedelmet nem rejt. Még akkor sem, ha számolnod kell azzal, hogy vannak emberek, akik szégyenlősebbek nálad. A lányoknak kifinomult érzékük van olvasni az érzéseidben, de ettől függetlenül tőled is szeretik azokat hallani. Néha bizony úgy alakul, hogy az érzéseid valamilyen oknál fogva nem találnak viszonzásra, de tudd, hogy ettől nem kevésbé értékesek vagy jók.

Végül, pontosan tudom, hogy mit érzel, mert én is így érzek, és nagyon örülök annak, hogy most már te is. Nagy örömmel találkoznánk Susannal. Szívesen látjuk vendégül őt. Ennek megszervezését Elaine-re hagyom, mert ő sokkal jobban ért ehhez, mint én, de egész biztosan nagy örömmel teszi majd. Ő maga is igen sokat tud a szerelemről, talán nálam is többet tud majd segíteni neked.

És még valami. Ne félj a veszteségtől! Ha meg kell történnie, hát megtörténik. A lényeg, hogy ne siettesd! A jó dolgok megvárnak.

Szeretettel,
apa

1958. november 10., New York”

 Forrás: wmn.hu

"Valaki más is valódi"- 11 író 11 ritka idézet a szerelemről

 

Azt mondja Bukowski, hogy a „szerelem olyan, mint a hajnali köd, amelyet felszárít a valóság első napsugara.” Most nem azért, de ennél szebbet és szomorúbbat keveset olvastunk az utóbbi időben. Az alábbi gyűjtés Kurt Vonneguttól Agatha Cristie-ig csupa olyan szöveget tartalmaz, amit nem gyakran idéznek a szerelemről. Pedig igaz mind, egytől egyig.  Fordította D. Tóth Kriszta, a gyűjtés eredetije innen származik.

 

Kurt Vonnegut: 

„Függetlenül attól, hogy ki irányítja, az emberi élet célja az, hogy szeress bárkit, akit csak szeretni lehet.” (A Titán szirénjei)

C.S. Lewis: 

„Biztonságos befektetés nem létezik. Ha szeretsz, sebezhető vagy. Szeress, és a szíved biztosan megsérül, tán el is törik. Ha meg akarod óvni, ne add oda senkinek, még egy kisállatnak sem! Csomagold be jól, vedd körül mindenféle hóbortokkal és apró luxusokkal, nehogy összekuszálódjon! Zárd el egy szelencébe vagy önzőséged koporsójába. De a szelencében – biztonságban, sötétben, mozdulatlanul, levegőtlenül – megváltozik majd. Nem törik össze, hiszen törhetetlenné válik, áthatolhatatlanná, helyrehozhatatlanná. Ha félted a tragédiától vagy a tragédia lehetőségétől, kárhozatra ítéled. A mennyországon kívül az egyetlen hely, ahol nem kell félned a szerelem zavarától, maga a pokol.” (A szeretet négy arca)

Susan Sontag: 

„Csak egyetlenegy emberi viszony titokzatos. A szerelem.” (Naplók és jegyzetek, 1964–1980)

Charles Bukowski:

„A szerelem egészen olyan, mint a hajnali köd, amit ébredés után látsz, még mielőtt felkel a nap. Rövid ideig tart, aztán felperzselődik… A szerelem köd, amelyet felszárít a valóság első napsugara.” (egy interjúban)

Katherine Hepburn:

„A szerelemnek semmi köze ahhoz, amit kapni szeretnél, csakis ahhoz, amit adni akarsz – vagyis mindenhez.” (Életem történetei)

Fjodor Dosztojevszkij: 

„Mi a pokol? Továbbra is azt hiszem, hogy az a szenvedés, amikor képtelen vagy szeretni.” (A Karamazov testvérek)

Murakami Haruki: 

„Aki szerelmes, a saját magából hiányzó darabok után kutat… Olyan ez, mint visszamenni egy szobába, amelyben réges-rég nem jártál, de valaha szép emlékeid fűződtek hozzá.” (Kafka a tengerparton)

Antoine de Saint-Exupéry: 

„A szerelem nem az, amikor egymást bámuljátok, hanem az, amikor fölfelé néztek együtt, ugyanabba az irányba.” (Éjszakai repülés)

E.M. Forster: 

„Átalakíthatod a szerelmet, semmibe veheted, elrejtheted, de kitépni soha nem tudod magadból. Tapasztalatból beszélek, a költőknek igazuk van: a szerelem örök.” (Szoba kilátással)

Iris Murdoch:

„Akkor tudod meg, mi a szerelem, amikor nagy nehezen végre megérted, hogy saját magadon kívül valaki más is teljesen valódi.” (egy interjúban)

Agatha Christie: 

„Különös dolog ez… amikor valaki egészen nevetségesen fest, csak akkor jössz rá, hogy mennyire nagyon szereted.” (az önéletrajzában)

 

fotó via bippityboppityboo

Forrsá:wmn.hu

Ha fogyni akartok, pihenjetek!

 

Amikor elmentem a diétás oktatásra, és megkérdezte tőlünk a dietetikus, hogy mikor szoktunk este lefeküdni, szinte mindannyian azt válaszoltuk: éjfél után. És egyikünk sem úgy nézett ki, mint a Világszép Nádszálkisasszony (kivéve persze az oktatót.) Számomra még mindig elérhetetlen álom, hogy éjfél előtt ágyba kerüljek, de azzal már tisztában vagyok, hogy pihenés nélkül a fogyás sem megy. Én Both Gabi voltam, most pedig olvassátok el Prónay-Zakar Gina írását arról, hogy a pihenést nem lehet megúszni, ha egészséges akarsz maradni. 

A láthatatlan pillér

Életmódváltó programunkban a négy fő pillér: a személyre szabott, pulzuskontrollált edzések, az egyéni diétás tanácsadás, az orvosi háttér és a lelki munka. Ezek mellett – pontosabban alatt – létezik azonban egy láthatatlan ötödik pillér. Erre van a legkevesebb ráhatásom egy-egy vendég esetében, ezért igyekszem jó sokat szajkózni:

ha fogyni akartok, pihenjetek!

Egyre több embernél diagnosztizálnak inzulinrezisztenciát, cukorbetegséget. Ezek kialakulásában jelentős szerepet játszik a helytelen, finomított szénhidrátokban gazdag étrend és a mozgásszegény életmód. Ám legalább ennyire fontos lehet ebben, és a már kialakult állapot romlásában a stressz és a kevés alvás.

Nem megyek messzire: magam is inzulinrezisztens vagyok, ám a rendszeres sporttal és diétával az esetek többségében tünetmentes tudok maradni. Azonban drámai eredményeket produkálok akkor, amikor túlhajtom magam a munkában, és az éjszakánként is pörgő agyamat sem tudom megnyugtatni. Ilyenkor szinte automatikus a hízás. De hogyan vezethet hízáshoz a pihenés hiánya?

Pihenj, ha jót akarsz magadnak!

Egy holland kutatás szerint például egyetlen, kevés alvással töltött éjszaka is gátolja a szervezetet abban, hogy felhasználja az inzulint a vérben lévő cukor lebontására. Az már korábban is ismert volt, hogy a folyamatos alvásdeficit következtében felborul a cukoranyagcsere, ám a kutatás szerint egyetlen rossz éjszaka, amikor csak négy órát aludtak a résztvevők, 18-25 százalékkal csökkentette az inzulinérzékenységet, vagyis azt a képességet, hogy a cukorral táplálkozó sejtek inzulinreceptorai „észrevegyék” a táplálék megérkezését, és beengedjék a sejtekbe a tápanyagot. Hasonló eredményre jutottak azok az amerikai kutatók is, akik alanyai a hétköznapi zaklatott alvásaikat a hétvégi túlalvásokkal próbálták kompenzálni. Ez sajnos nem jó megoldás.

Mit jelent ez a gyakorlatban? Ha az inzulinérzékenység romlik, a hasnyálmirigy inzulin-többlettermeléssel reagál, hiszen a sejtek éhezéséből az agy azt a téves következtetést vonja le, hogy a vérben nem áll rendelkezésre kellő mennyiségű inzulin a cukor elszállítására. Rövidtávon ez zsírraktározáshoz vezet, hosszú távon a túltermelésre kényszerített hasnyálmirigy kimerüléséhez, vagyis cukorbetegséghez, következményes állapotként számos szív- és érrendszeri, vagy akár daganatos betegséghez.

Hogy ismét visszatérjek a saját példámra: egy csúnyán túlhajtott időszak után – orvosi utasításra – egy egyhetes, szinte teljesen passzív szabadságra mentem. Nem sportoltam, naponta elmentem sétálni, rengeteget aludtam, és persze tartottam a szokásos étrendemet. Egyetlen hét alatt hat centi ment le a derekamból pusztán a pihenéstől. Azért ez nem rossz, ugye? És egyben persze ijesztően tanulságos is.

 Milyen a jó pihenés?

A pihenés a mi értelmezésünkben nemcsak a megfelelő mennyiségű és minőségű alvást jelenti, hanem az edzések közötti regenerációs időt is. Sokszor veszem észre a lányokon és magamon is: annyira elragad az edzés iránti szenvedély, hogy „nem tudunk lejönni róla”. Ha tartósan nem iktatunk be aktív pihenőnapokat hetente egy-két alkalommal  – vagyis olyan napokról beszélek, amikor a hobbisportolónak nincs edzése, „csak” sétál, kirándul – egy idő után kimerül a szervezet. Ilyenkor megbetegedhetünk, nő a sérülés veszélye, stb…

Az állandó túlhajszoltság a kortizol, vagyis a stresszhormonszint növekedésével járhat, ami megint csak zsírraktározáshoz vezethet.

Tehát széthajtjuk magunkat, és még eredményt sem érünk el, sőt. Ha kényszerpihenő helyett mi magunk tervezzük be tudatosan a regeneráló napokat, sokkal gyorsabb és látványosabb lehet a fejlődésünk. Legyen az tónusosabbá váló izomzat, vagy karcsúsodó derék.

 

Prónay-Zakar Gina
életmód-tanácsadó, személyi edző
Libertad Stúdió tulajdonosa

Forrás: wmn.hu

Ha érdekesnek találod a témát figyelmedbe ajánlom az alábbi könyvet: kattints  ide!

süti beállítások módosítása
Mobil