Almási Kitti (fotó: classfm.hu)

Társadalmi méreteket ölt a hűtlenség, aminek nyomában kapcsolatok, házasságok, családok és személyiségek szétesése jár. A hűtlenségtől ma nagyon sokan és rengeteget szenvednek – mondja Almási Kitti pszichológus. Tavaly megjelent könyvében azt állítja: a probléma visszafordítható, ki lehet jönni egy ilyen trauma hatása alól, méghozzá önbizalmunkban, sőt kapcsolatunkban is megerősödve, rátalálva a hűség örömére. A Hetek interjúja.

Mitől függ leginkább egy boldog párkapcsolat?

– Jelentősen meghatároz minket a születésünket követő első időszak. Az első életévben kialakuló anya-gyerek kapcsolat minősége, a korai kötődés ugyanis az első, meghatározó mintánk arra, hogyan működik az, ha valakire rábízzuk magunkat. A korai tapasztalataink egy életre szólóan befolyásolják a párkapcsolatainkat, a másik félhez való viszonyulásunkat. Ha valakinek a nagyon korai szülő-gyerek kapcsolata sérül, akkor egészen más bizalmi szinttel és ragaszkodási vággyal lép be majd egy felnőtt emberi kapcsolatba, aminek következtében akár többet sérülhet. A vágyak, ösztönök, érzelmek tekintetében hasonlóan sérülékenyek és kiszolgáltatottak maradhatunk a párkapcsolatainkban is, mint a születés utáni időszakban, a szülő-gyermek kapcsolat idején. Olyannyira, hogy párkapcsolati krízis esetén sok felnőtt az elhagyatottságra adott gyermekkori reakcióit produkálja.

Lehet-e a korai hiányt utólag kompenzálni?

–  Ha az a kérdés, hogy tudjuk-e azt pótolni a gyermekünk számára, ami 0–1 éves korban kimaradt, erre egyértelműen azt válaszolhatom, hogy nem. Amit most tudunk csinálni, az az, hogy valamilyen belátás történik, ami miatt elkezdünk a gyerekünkkel  másképpen, jobban bánni, tisztelni és szeretni a milyenségét. Ez soha nem késő, és mindig pozitív következménye van. Mindenkinek van olyan időszaka, amikor bizonyos szerepeibe beleérik, és ebben könnyen adódhatnak fáziskésések. Ilyen lehet a szülőszerep, és ugyanez a helyzet a párkapcsolatoknál is: van úgy, hogy meg kell érnünk arra, hogy egymással jóban legyünk. Ilyenkor a legjobb, amit tehetünk, hogy elfogadjuk azt, hogy a másik korábban nem tudta ezt megadni, viszont most jó szívvel fogadjuk, hogy mennyi mindent akar adni. Kárpótolni nem fog, de ha most akar sokat adni, azt el kell tudni fogadni.

Viszonylag keveseknek adatik meg a teljesen kiegyensúlyozott gyerekkor, tehát az emberek többsége klinikai eset lenne?

–  Ennél sokkal összetettebb a kérdés. Nincs egyértelmű összefüggés a között, hogy ha valakit bántalmaztak, elhanyagoltak gyerekkorában, akkor neki szükségszerűen tönkremegy később az élete. Borzasztó sorsok után is rendkívül normakövetővé tudnak válni emberek, ez nagyon sok egyéb tényezőtől is függ, így az illető karakterétől is. Önismereti csoportokban sorra derül ki, hogy milyen pokolból jönnek olyan emberek, akikről ezt senki nem feltételezné, hiszen kedvesek, kiegyensúlyozottak, rendezett éle­tűek.

Általában elmondható, hogy a korai kötődési zavarok vagy a szülők válása, rossz kapcsolata egyénileg változó mértékben ugyan, de mindenképpen hátrányt jelentenek a gyerekek boldogulása szempontjából. Az igaz, hogy minél korábban történik valami, annál súlyosabb a következmény is. Kötődési zavarok esetén például előállhat egy zsigeri bizalmatlanság, aminek a legyőzéséhez akár pszichológusi segítségre lehet szükség, ám egy baráti vagy szerelmi kapcsolat ezt nehezen viseli el. Ha valaki nem bízik senkiben, és mindig eltaszítja azt, aki kezdene közelebb kerülni hozzá, akkor előbb-utóbb mindenki elhagyja, és az elutasítástól való félelme önbeteljesítő folyamattá válik. Egy átlagos kötődésű ember ugyanis átlagos reakciókat vár, de ha partnere bizonytalan kötődésű, akkor lépten-nyomon megkérdőjelezi a szeretetét, és állandó megerősítést követel. Ez elviselhetetlen terheket ró a másikra, aki előbb-utóbb el fog menekülni, és a végkifejlet mindkét fél számára kudarc lesz.

A hűségről szóló egyik előadásában azt hangsúlyozta: konzervativizmusa nem erkölcsi, hanem szakmai alapon áll. Pontosan mit ért ez alatt?

– A szakmai szemléletben nem értékítéletekben gondolkodunk, hanem megpróbáljuk megérteni és elfogadni a másik embert. Szakmailag egyetlen dolgot lehet megnézni: minek kapcsán tapasztalok nagyobb szenvedést, nagyobb szorongást. Pszichológusként nyilván azt fogom képviselni, amivel kapcsolatban azt látom, hogy az emberek lelkének, harmóniájának, kiegyensúlyozottságának jót tesz. Emiatt azt kell, hogy mondjam, hogy konzervatív álláspontot képviselek, mert sokkal gyakrabban látok monogám kapcsolatokban harmóniát – azzal együtt, hogy ott is rengeteg felszín alatti feszültség van, de érzelmileg mégis ez nyújt biztonságot. A hűtlenség nemcsak a kapcsolatokat, hanem az emberek önbecsülését és másokhoz való viszonyát is aláássa.

Vannak szakemberek, akik nem értenek egyet velem, és emiatt felháborodott e-maileket küldenek, mondván: ne legyünk vaskalaposak, és lássuk be, hogy hiába erőltetjük a monogámiát, az ma nem működik. Elismerem, hogy ez valóban egy túlhaladott paradigma, hiszen a társadalom többsége nem tartja be. De ez nem indokolja azt, hogy a másik véglet legyen a cél, mivel úgy gondolom, hogy az egyének érzelmileg nem felkészültek arra, hogy tartósan egy nyitott kapcsolatban éljenek például, amit jól mutat, hogy a hűtlenséget ma nagy számban és nagyon rosszul élik meg az emberek. Én azt gondolom, hogy az nem modernség, amikor a másik a tudtunkkal lép félre, hanem megalkuvás. Persze mindenre lehet ellenpéldát hozni, biztosan vannak nagyon rugalmas személyiségek, én akkor is azt állítom: óvatosan kell azon gondolkodni, hogy társadalmi méretekben ilyen fajta szexuális forradalmat hirdessünk, mert ez sokak életét tönkreteheti.

Mindeközben a gyerek mintha egyfajta mellékszereplőjévé válna a szülők életének, boldogságkeresésének…

– Valóban az a felfogás került előtérbe, hogy csak a gyerek miatt nem biztos, hogy érdemes együtt maradni. Megjegyzem, egyetértek azzal, hogy a szülőknek egymásért érdemes együtt lenniük, nem a gyerek miatt, mert az könnyen a gyerek terhévé válik, és megtanulhatja azt, miként éljen társas magányban. Azt se felejtsük el, hogy a rossz házasság a legveszélyesebb a tagok számára. Bántalmazó, következetlen, agresszív, félelmekkel teli család esetében mindenkinek jobb, ha a felek külön vannak – ezt maguk a gyerekek is megerősítik a későbbi terápiáikban. Ugyanakkor azt gondolom, hogy ha nem egy véglegesen megromlott kapcsolatról beszélünk, akkor a gyerek igenis legyen egy olyan tényező, aki miatt erőfeszítést teszünk, és megpróbálunk egymáshoz valahogy közelebb kerülni újra, tehát az összes lehetőséget kihasználni arra, ami még összehozhat bennünket, és csak akkor feladni, amikor végképp nem megy. A cél az, hogy nagyobb legyen a felelősségérzetünk a tekintetben, hogy nem csak eldobunk egy kapcsolatot, hanem használjuk ki az összes lehetőséget, ami megmentheti azt – ahelyett, hogy mindig újabb kapcsolatokban keresünk megerősítést, ami ma bevett gyakorlat. A partnerváltogatás egyik okának azt látom, hogy a kiüresedett kapcsolatainkban önmagunkat unjuk meg, ezért folyton új ingereket, új partnert keresünk, akinek a szemében ismét izgalmasnak, vonzónak érezzük magunkat, de egy idő után ez a viszony is az ismert rutinba torkollik. Ez egészen addig tart, amíg nem nézünk szembe önmagunkkal, és nem vesszük a fáradságot arra, hogy a meglévő kapcsolatainkból és magunkból hozzuk ki a lehető legtöbbet.

Gondolja, hogy a hűtlenség régebben kevésbé volt gyakori, mint manapság?

– Ez nyilván nem mérhető, de az biztos, hogy a váláshoz hasonlóan ma már a hűtlenség is társadalmi méretű jelenséggé vált, s emiatt az elfogadottsága is megnőtt. Becslések szerint az embereknek legalább a fele érintett, ilyen értelemben hétköznapi, viszont nagyon fájdalmas dologról beszélhetünk. Abban van apró elmozdulás, hogy kezdünk erre berendezkedni, tehát az emberek már nem úgy házasodnak, hogy feltétlenül együtt öregszenek meg, hanem házassági szerződést kötnek, mindenki megtartja a maga saját külön kis frontját. Így a kapcsolathoz tartozó attitűd nem a teljes bele­ereszkedés lesz, hanem egy távolságtartás, hogy bármikor könnyen szétmehessenek. Ha mindenki védekezik, hogy ne sérüljön, abból nem is lesz olyan mély intimitás, és akkor kezdődik a hiányérzet, megpróbáljuk kívülről pótolni, és tényleg szétmegyünk. Ezáltal megint visszaigazolódik a negatívum, és a következő kapcsolatokba még bizonytalanabbul megyünk bele, így azok egyre bomlékonyabbak lesznek. Mindeközben a másik fél tisztelete is csökken, azt látni, hogy gyakran megalázzák egymást az emberek: párjuk legjobb barátjával, barátnőjével, kollegájával kezdenek ki, sokszor egymás szeme láttára. Nőkről és férfiakról egyaránt beszélek, mert téves az a sztereotípia, hogy a félrelépés tipikusan férfitulajdonság. Legfeljebb a nők kevésbé dicsekednek vele.

Ön hogy látja, mitől lesz hűséges ma valaki?

– A szexuális tartalmak, amik a kilencvenes években minket is elárasztottak, fellazították a határokat. Mintha az évszázadokig lefojtott ösztönök társadalmi méretekben törnének most elő, pillanatonként rengeteg olyan inger ér, ami a hűtlenség, a poligámia felé sodor bennünket. Ilyen közegben a hűség pozitív értelmezést nyer: önként vállalt elkötelezettséggé válik, ami valódi szereteten, ragaszkodáson alapul, és nem közösségi norma vagy az aktuális partner kényszeríti ki.

A mai világban megsokasodtak az ingerek: az emberek állandóan ajánlatokat tesznek egymásnak, a közösségi portálokon ismeretlenek ráírnak egymásra, a nap huszonnégy órájában azt érzékeljük, hogy meglévő kapcsolatunknak számtalan alternatívája lenne. Viszont megtapasztalni annak az örömét, amikor nem kell hazudoznom, és valóban megbízhatok a másikban, akivel tényleg egy csapatot alkotunk, ez olyan tiszta dolog a mai világban, amibe öröm naponta hazatérni. Ez a fajta összetartozás ma ritka kincsnek számít, mert ilyenkor nem azért hűséges valaki, mert iszonyúan összeszorítja a fogát, vagy mert fél a másik haragjától, hanem mert senki sem tud számára olyan fontos lenni, mint a párja.

Forrás: atv.hu

dr Almási Kitti könyvei megvásárolhatók a képre kattintva (akár ingyenes kiszállítással, kedvezménnyel megvásárolható csak pár napig: 2016.04.05-ig):

"Amikor megcsalnak minket, sokszor gyermekkori fájdalmak, traumák fakadnak fel bennünk. Hogy egy egyszerű példát mondjak: ha a pici gyermekünkkel vendégségbe megyünk, és ott ringatni kezdünk egy másik kisbabát, akkor a gyermekünk egy idő után jó eséllyel tiltakozni kezd. 'Ő az én anyukám, nem a tiéd!'- és haragszik a másik gyerekre, mert úgy, ahogy őt öleljük, ahogy őt pusziljuk, nem fordulhatunk más felé! Teljesen normális és egészséges igényünk, hogy különlegesek legyünk a szüleink számára, hiszen ki más adhatná meg nekünk azt az alapélményt, hogy egyszeriek és felcserélhetetlenek vagyunk, ha nem az anyánk vagy az apánk? Akit ezen a területen nagy trauma ért gyerekkorában, abban a megcsalás egy olyan mély regresszív élményt idézhet elő, amely felett nincs kontrollja. Testi tünetek szintjén, igazi szeparációs szorongásélményként, gyermeki elhagyatottságként élheti meg ezt a helyzetet, amely olyan kiszolgáltatottság-érzést hozhat elő, mint amit utoljára kicsi korában élt át. Aki megéli ezt a traumát, utána sok esetben olyanná válik, mint egy gyermek. Képtelen lesz a normális életvitelre, nem eszik, nem alszik, elhanyagolja a családját, nem tud bejárni dolgozni, tehát visszaesik egy korábbi szintre, ahol még nem volt más eszköze arra, hogy kifejezze, ha valami szenvedést okozott neki."

 

"'Számomra ez nem tolerálható, velem ezt nem lehetne megtenni, én ezt nem tűrném el!' - mondjuk indulatosan vagy fölényesen, de nem tudhatjuk, valóban így van-e. A határaink ugyanis az adott élethelyzetünktől és érzelmi állapotunktól, a személyiségünk érettségétől és a konkrét életkrízistől függően változnak. Egy kétségbeesett, felfokozott emocionális állapotban, érzelmi vagy anyagi kiszolgáltatottságban egészen más döntéseket hozunk, mint amikor higgadtan és tárgyilagosan vagyunk képesek gondolkodni. Megint más lehet a reakciónk, ha mélyen szeretjük a társunkat, ezért arra törekszünk, hogy megértsük, átérezzük azt az érzelmi folyamatot, amelynek következményeképp félrelépett, és mivel vele szeretnénk maradni, a moralizálás helyett arra koncentrálunk, hogy milyen közös munkát végezhetnénk el ennek érdekében. Minden általánosító és ítélkező mondattal távolabb kerülünk egy adott eset reális és árnyalt értelmezésétől."

 

"Nem véletlen, hogy sok tinédzserlány kétségbeesetten kapaszkodik a vele méltatlanul bánó fiúkba. Van, amelyikük mondja is, hogy az anyámat verték, megcsalták, elhagyták, és én mindent szeretnék, csak ilyen sorsot nem! Velem senki sem teheti meg azt, amit az apám tett az anyámmal! Amikor azonban a szeretett fiú félrelép, vagy durván, érzéketlenül viselkedik, sokszor rémülten veszik észre, hogy nem bírnak szakítani vele, küszködnek a megtartásáért, hiába tapasztalják meg újra meg újra, hogy őket ebben a kapcsolatban nem tisztelik, nem szeretik - ugyanazt csinálják, mint az édesanyjuk. Ez pedig vagy tudatosul bennük, vagy nem."

"Rólam tudni lehet, hogy amíg a legkisebb reális esélyt is látom egy házasság vagy párkapcsolat megmentésére, addig arra biztatom a feleket, hogy próbálják meg, küzdjenek meg egymásért, ne adják fel, mert az igazi életszövetséget óriási értéknek tartom. Vannak azonban esetek, amikor a párkapcsolat folytatása rombolóbb hatású, mint az elválás. Ilyen, amikor az egyik fél folyamatosan csalja a másikat, holott pontosan tudja, hogy a társa ettől mennyire szenved. Ha valaki újra és újra külső kapcsolatot keres, esetleg ki is nyilvánítja, hogy 'ő ilyen, másként nem tud élni, így kell elfogadni', akkor a szakítás méltóbb élet lehetőségét nyitja meg a másra vágyó partner előtt. Ha valaki nem látja problémának azt, hogy emberi méltóságunkban megsért minket, és tudni lehet, hogy nem számíthatunk tőle változásra, mert e tekintetben nem is kíván erőt kifejteni, akkor saját lelki egészségünk érdekében ki kell szállni a megalázó helyzetből."

"Hogy a félrelépést követően megmenthető-e egy kapcsolat, az sok mindentől függ: a partnerek érzelmi érettségétől, egymás iránti elkötelezettségétől, a két családból hozott mintáktól, a kialakult külső kapcsolat jellegétől, mélységétől - és még hosszan sorolhatnám. Ez olyan soktényezős képlet, hogy még egy konkrét esetnél is nehéz előre megjósolni a végkifejletet, nemhogy általánosítva. Egy azonban biztos: a kapcsolatot megmenteni akkor lehet, ha mindkét partner kész felvállalni a maga részét, és tudatosan nem engedik meg, hogy átbillenjenek 'a bűnös és a szenvedő' játszmába, bármilyen nagy is erre a kísértés. A sértett félnek is fontos megértenie és elfogadnia, hogy a hűtlenséghez vezető helyzetet ketten teremtették meg, tehát kettejüknek kell kilábalniuk is a krízisből. Ha valaki felháborodás helyett ezt hajlandó megfontolni, akkor elindulhatnak a jó irányba. Az ilyen terápiák gyakran folytatódnak úgy, hogy a felek újra elkezdenek egymással beszélgetni, szeretkezni, megint rátalálnak egymásra, és a kapcsolatuk fokról fokra megerősödik. Ha nem, akkor jóval nehezebb a helyzet, és nagyobb a veszély, hogy a kapcsolat végérvényesen tönkremegy."

"A félrelépések napjainkban többek között azért váltak annyira gyakorivá, mert társadalmi méretű önbecsülési válságban szenvedünk, és a végsőkig ki vagyunk éhezve arra, hogy saját magunkat pozitívnak, szerethetőnek, izgalmasnak élhessük meg. Egyre több olyan emberrel találkozom, aki nem képes önmagában hinni, önmagát megfelelően képviselni különböző helyzetekben. És persze minél kiéhezettebbek vagyunk, annál kevesebb elég ahhoz, hogy rákattanjunk bármire, ami által magunkat egy picivel is értékesebbnek élhetjük meg. Sokszor nem a szex a legfontosabb mozgatórugója egy külső kapcsolatnak, és nem is az, hogy a társunkat már nem szeretjük - hanem rossz közérzetünkben az azonnali enyhület, ami olyan, mint a fájdalomcsillapító: ha szenvedek, beveszem, és azt hiszem, ezzel meg is oldottam a problémát. A szerető, aki még nem ismer olyan jól minket, akinek még minden új és izgalmas, sokkal lelkesebben és pozitívabban tükröz vissza, mint a társunk, akivel már régen együtt vagyunk, és egy jóval árnyaltabb képet lát rólunk."

Dr. Almási Kitti: Hűtlenség

Ha érdekesnek találod a könyvet, és szeretnél több infót kapni - kattints az alábbi képre (pár napig - 2016.04.05-ig kedvezményes áron megvásárolható- akár ingyenes kiszállítással):

• Miért épp a hűtlenséget választottam első könyvem témájául?
• Mert a rendelésemen jó ideje ez a leggyakrabban visszatérő probléma - alig akad olyan páciensem, akit valamilyen formában ne érintene.
• Persze felmerül a kérdés: egyáltalán mi az, hogy hűtlenség?
• Mit értünk ma megcsalás alatt?

A hűtlenséggel azért érdemes foglalkozni, mert olyan sérüléseket okozhat, melyek nemcsak az adott kapcsolatra, de önbecsülésünkre és másokhoz való viszonyunkra is hatással vannak. Nem ritka például az alapvető bizalomvesztés, melynek nyomában szégyen, gyermeki kiszolgáltatottság-érzés, szenvedés és düh jár. Szeretném, ha akit érint a téma, az tudná: van esély arra, hogy egy csúnya történetből is önbizalmunkban - sőt, akár kapcsolatunkban - megerősödve kerüljünk ki. Sok olyan esetet láttam, ahol ez sikerült - ebben a könyvben megosztom, hogyan.

Sokan választják a megelőző hatásúnak vélt megoldást: ha egyszer elhagyják vagy megcsalják őket, akkor a következő kapcsolatba érzelmileg már nem ereszkednek bele. Mielőtt nagyon elköteleződnének, tesznek valami olyat, ami kirántja őket az érzelmi mélységből, és megvédi az újabb nagy sérülés lehetőségétől. Például félrelépnek, annak a jegyében, hogy így legalább nem velem tették meg előbb, nem én vagyok a vesztes ebben a játékban! Ha ő ezek után megcsal engem, akkor mondhatom, hogy ja, ezt én már régen megtettem, nem tudsz nekem fájdalmat okozni, mert nem vagy számomra olyan fontos! Ezzel a védekező reakcióval tényleg elkerülik, hogy a másik igazán mélyen megbánthassa őket - de sajnos azt is, hogy valós intimitás alakuljon ki.

Minél "tökéletesebbnek" tűnik egy pár, vagyis minél inkább mentesnek a természetes kapcsolati krízisektől, annál inkább gyanakodhatunk, hogy valamit a szőnyeg alá söpörnek. Ahogyan nincs tökéletes anya, csak elég jó anya, ugyanúgy nem tökéletes párkapcsolatot érdemes keresni, hanem elég jót. Ez sokkal hitelesebb és életszerűbb a tökéletesnél, amely általában a mélyben erjedő (és a jövőben egyszer majd gejzírként feltörő) problémákat igyekszik elrejteni.

Sokan igyekeznek a partner becsmérlésével, kritizálásával, leértékelésével igazolni a félrelépésüket, és ezáltal további szimpátiát ébreszteni maguk iránt a szeretőben, akinek az önértékelését jelentősen javítja, hogy az ápolatlan/érzéketlen/elégtelen riválissal szemben ő milyen nagyszerű. Pedig valójában önmagát is leértékeli valaki azzal, ha a párját értéktelennek állítja be.

Nagyon veszélyeztető a kapcsolatra nézve, amikor barátok, barátnők egymás között kínos történeteket mesélnek a partnerükről, gyakran lesajnáló hangsúllyal, minősítgetve vagy kinevetve őt, miközben velük élnek. Ha ezt valaki meg tudja tenni a társával, az (már) nem szövetség. Akit az ember szeret, azt nem adja ki másnak, nem árulja el.

Forrás: citatum.hu

Ha érdekesnek találod a könyvet, és szeretnél több infót kapni - kattints az alábbi képre- csak pár napig - 2016.04.05-ig kedvezménnyel, akár ingyenes kiszállítással):

Ez a csomag kicsit olcsóbb mint az ARANY csomag de ez is segít a 6-8 éves gyereknek, hogy könnyebben menjen a tanulás és hogy kiegyensúlyozottabb legyen!

Ezért neveztem el EZÜST csomagnak.

A csomag tartalma:

• 2 munkafüzetet+CD - Helyesírás és Számolás Firka manóval (a gyereknek lesz egy házi tanító nénije aki elmagyarázza a leckét)
• egy különleges meséskönyvet - Vidám Tapsi és Mérges Tapsi kalandjai (pozitív gondolkodásra, vagyis a megoldáscentrikus hozzáállásra, amennyiben ezt a gondolkodást már kiskorában elsajátítja sokkal könnyebb élete lesz)
• egy könyv -Gyerekként egyre jobban -a kis zsenik hatalmas fölfedezései olvashatók: a gyerekek saját, egész életükre szóló elemi erejű tapasztalatai arról, hogy sokkal többre képesek, mint amit mondtak nekik a felnőttek, hogy kezünkben van a saját életük, hogy a világ igazából jóindulatú, az élet nagyszerű, csodálatos. 
• egy relax CD - Tapsi-Relax - a CD szerzője dr Kigyós Éva gyermekpszichológus. (A CD-n hallható, mesébe szőtt, zenés meditációk abban segítenek, hogy nehézségeiket egészséges hozzáállással kezeljék, és visszanyerjék lelki békéjüket.)

1. Helyesírás Firka manóval - Könyv + CD:

Ez a csomag á 6-8 éves korosztály számára készült, s az egyik legfontosabb terület, a helyesírás megalapozására, fejlesztésére hivatott. Az elsősök esetében kitűnő tehetséggondozó, de később is remek fejlesztő eszköz. Hangkazettából, munkafüzetből és javítókulcsból áll. Játékos formában versekkel, mesékkel tanít. Önállóságra épít, hiszen a kazetta használatával a feladatok akár segítség nélkül is megoldhatók. Bármely olvasástanítási módszer mellett használható a betűtanítási időszak után. Sok-sok dicséret és pozitív megerősítés hallható a hangkazettán, melyek a kisiskolások motiválásában nélkülözhetetlenek.

Így ez az oktatócsomag alkalmas arra is, hogy kedvet teremtsen a gyerekeknek a tanuláshoz.
A könyv és CD segítségével a gyerek megismerkedik/átismétli:
- A magánhangzók jelölését
- A mássalhangzók
- A j hang kétféle jelölését
- Szótagolás, elválasztás
- Nevek

2. Számolás Firka manóval - Könyv + CD:

A 6-8 éves korosztály számára készült könyv a fejben való számoláshoz és a matematikai feladatok elmélyítéséhez nyújt hasznos segítséget. Ez a könyv újat kezdeményez. A megszokottól eltérő módon, szórakoztatva fejleszti a matematikai képességet. A feladatokat a tanító néni mondja el, Firka manó pedig végigvezeti a gyerekeket Számországban, Számutcában, mindezt átszőve a mesével, történeteivel. A programcsomag feladatai felébresztik és fenntartják a gyermekben a matematika iránti érdeklődést. Megtanul összpontosítani, összehasonlítást tenni, megkülönböztetni és megoldást keresni. Megérti az alapvető matematikai fogalmakat, elsajátítja a számok jelölését, és képes lesz megnézni az alapvető mértani formában is. a könyv és a hozzá tartozó CD vidám hangulatot teremt, játékosan, kedvesen dicsérve sarkallja a gyerekeket a legjobb eredmény elérésére.
Ajándékozza meg gyermekét a játékos tanulás új eszközével!

 Az alábbi saját videónkon egy kis ízelítőt kap a munkafüzet és a CD tartalmából:

3. Vidám Tapsi és Mérges Tapsi kalandjai-könyv:

A nyuszitestvérpár életének lebilincselően érdekes és tanulságos története finoman nevel a pozitív gondolkodásra, tehát a megoldáscentrikus hozzáállásra. Óvodás és kisiskolás gyerekeknek egyaránt ajánlott!

4. Gyerekként egyre jobban:

Ebben a könyvecskében a kis zsenik hatalmas fölfedezései olvashatók: a gyerekek saját, egész életükre szóló elemi erejű tapasztalatai arról, hogy sokkal többre képesek, mint amit mondtak nekik a felnőttek, hogy kezünkben van a saját életük, hogy a világ igazából jóindulatú, az élet nagyszerű, csodálatos.

Ajánlatos ez a könyvecske a gyerekek mellett minden szülőnek és nevelőnek: a gyerekekben okozott sok-sok kárt még időben helyrehozhatjuk, ha fölkeltjük bennük a kedvet, az érdeklődést az agykontroll iránt. 

5. Képes vagyok rá! Meg tudom csinálni! -Tapsi-Relax - CD:

Szerző dr Kigyós Éva (gyermekpszichológus és agykontrolloktató): Kisgyerekek is kerülnek időnként olyan élethelyzetbe, ami tartós feszültségben tartja őket. Ez megzavarhatja fejlődésüket, és káros lehet egészségükre is. A CD-n hallható, mesébe szőtt, zenés meditációk abban segítenek, hogy nehézségeiket egészséges hozzáállással kezeljék, és visszanyerjék lelki békéjüket.

Zene: Csajkovszkij, Brahms. 
A következő meditációk találhatók a CD-n:

• Zenés lazító gyakorlat;
• A nagy titok; 
• Jó éjszakát Vidám Tapsi!

Itt egy sikertörténet amit egy anyuka írt akinek a kislánya ezt a CD-t hallgatja: 

"Ötéves kislányom nagyon maximalista. Ha valami nem sikerül, elsírja magát, és azt mondja, hogy ő buta és nem képes semmire. A múlt heti agykontroll után betettük a Tapsi relax mesét a CD-lejátszóba, azóta is minden este kéri, a testvérével együtt. Egyik nap kimentünk a játszótérre, ahol van egy nagyobb gyerekeknek való, 2,5 méteren emelkedő, keskeny mászópalánk. A lányom úgy döntött, megmássza. Kétszer leesett, de úgy, hogy még az arcát is megütötte. Megdöbbenésemre felpattant a homokból, és újra odament a palánkhoz, miközben azt mondogatta: „Képes vagyok rá! Meg tudom csinálni!” Ahogy mászott és kapaszkodott, végig ezt mormolta. És a végén sikerült is megcsinálnia! Nagyon büszkék voltunk rá. Azt mondta: -A Vidám Tapsi is így csinálta a mesében. Azóta is kitartó és magabiztos."
Forrás: Agykontroll

A csomag megvásárolható ingyenes kiszállítással az alábbi linken:

http://netbutik.hu/spd/Acsom4/EZUST-csomag-6-8-eves-gyermekednek-Hogy-jobban-menhttp

Ajándékozd meg gyermekét a játékos tanulás új eszközével!

.......................................................................................................................................................

Már külföldre is szállítunk és nagyon kedvező áron pl Romániába a szállítási költség CSAK 2.190 Ft. Bővebb infó itt!

Ha tetszett, amit olvastál, oszd meg az alábbi gombok segítségével. Köszönöm:-)

Gyere a Facebookra is! Beszélgetni, lájkolni, nézegetni.

Szeretettel várlak :-)

"Tegnap még édes kisgyerek volt, ma már tűzokádó sárkányfióka? Elég egyetlen óvatlanul elejtett megjegyzés, és kitör a hisztivulkán? Az egyik pillanatban euforikusan szárnyal, a következőben pedig már letargikusan gubbaszt a sarokban? Úgy kell átverekednünk magunkat a szobájában felhalmozott szennyesen, mint egy őserdőn? Képtelenség kirobbantani a számítógép mellől? És miközben elvárná tőlünk, hogy legyünk megértőbbek, virtuózként játszik az idegeinken? Ugye ismerős helyzetek?

Egy kamaszodó gyermekkel egy fedél alatt élni embert próbáló feladat. Ám a közös életnek nem muszáj örökös csatározásból állnia! Mi lenne, ha kilépnénk a parttalan viták és öngerjesztő veszekedések ördögi köréből, és holnaptól valami egészen újat próbálnánk ki?

Janey Downshire és Naella Grew nem a levegőbe beszél. Olvasmányos, praktikus és szellemes kézikönyvükből megtudhatjuk, hogyan befolyásolható a kétségbeejtően kiszámíthatatlan kamaszviselkedés, mire érdemes odafigyelnünk, ha gyermekünk a káros élvezetek sűrűjébe veti magát, netán tiltott területekre téved, miképp találjuk meg az egyensúlyt túlféltés és a gyeplő eleresztése között, és hogyan teremthetünk otthonunkból bensőséges, meghitt fészket, ahová jó hazaérkezni.

A Szülők könyvtára legújabb darabja méltó folytatása a Nincs rossz gyerek és az Ordításmentes gyereknevelés című könyvekkel útjára indított sorozatnak, mely naprakész tanácsokkal szolgál korunk ezernyi kétséggel és kérdéssel szembesülő szülőinek. Kezelési útmutató – nemcsak kamaszokhoz, de saját magunkhoz is, hogy tűzokádó sárkányokból végre visszaváltozhassunk kiegyensúlyozott, békésen egymás mellett élő és egymást segítő családtagokká.

Janey Downshire és Naella Grew viselkedésterapeuták és többgyermekes anyák, szakterületük a kamaszkori fejlődés és érzelmi intelligencia, A kamaszok nyelvén nevű társaság alapítói. Kurzusaikon és workshopjaikon szülők, gyermekek és tanárok százait segítik át a kamaszkor viharos időszakán."

Forrás: jaffa.hu

Ha érdekesnek találod a könyvet, és úgy érzed hasznos lehet a gyereknevelésben akkor kattints az alábbi képre!

Miben más ez a könyv a többi meséskönyvektől?

A mese két nyuszi párosról szól Vidám Tapsi és Mérges Tapsi mindennapjairól. Betekintést kapunk, hogy egy eseményre ha pozitív (Vidám Tapsi) vagy negatív (Mérges Tapsi) hozzáállással, milyen kimenetele van az adott eseménynek.

Röviden összefoglalva: finoman nevel a pozitív gondolkodásra, a megoldás centrikus hozzáállásra. Most jöjjön egy mese részlet:

„Jól gondolta Vidám Tapsi, az ebéd már valóban elkészült. Káposztaleves illata töltötte be a konyhát. Az asztal ízlésese megterítve, közepén a vázába tarka, mezei csokor.

Nyuszi Papa már ott ült, és várta, hogy a fiúk kézmosás után helyet foglaljanak.

Mérges Tapsi kicsit késet, mert alkudozni kezdett az anyukájával. Azt hajtogatta, hogy az ő keze tiszta, és nem érti, miért kell állandóan kezet mosni.

Az asztalnál fol

ytatódott a műsor. Amikor megtudta, hogy káposztaleves és kelbimbó van ebédre undorodva nyafogta:

-Pfúj! Ki nem állhatom! Még a szaga sem jó! Miért nem répafőzeléket csináltál anyu? Vagy kalácsot, vagy kekszet! Ezeket utálom! Rájuk sem tudok nézni!

- Meglátod ízleni fog, ha megkóstolod! – mordult rá Nyuszi Papa haragosan és figyelmeztette, hogy nem illik így beszélni és viselkedni.

Vidám Tapsi is szívesen esett volna répát, de ő úgy gondolta, hogy ezt megkóstolja, hisz nem lehet állandóan csak répát enni. Úgy is tett. Bekapott egy kanál leveset és képzeld ízlett neki! Két tányérral is evett belőle. Jól is lakott.”

Ha érdekesnek találod ezt a meséskönyvet kattints az alábbi linkre (akár ingyenes kiszállítással):

http://netbutik.hu/spd/A150/Vidam-Tapsi-es-Merges-Tapsi-kalandjai-Ajandek-Husv

A két TAPSI Ideális ajándék húsvétra !!!

"Milyen jó lenne tudni a varázsszót, ha tanácstalanul állunk egy bevásárlóközpontban a földön fetrengő kétéves mellett, vagy másfél éves csemeténk harmadjára dobja ki a tányérból a vajas kiflit… Az egészen kicsi gyerekek neveléséről alig beszélünk, a nevelési problémák kapcsán inkább a kamaszkor viszi a prímet. A kisbabák és tipegők fegyelmezése amúgy is mintha szentségtörésnek tűnne, pedig éppen úgy feszegetik a határokat, mint a tinédzserek, és kiszámíthatatlan viselkedésben sem maradnak el mögöttük. Mindazonáltal az ilyen apró gyerekek fegyelmezését az teszi még nehezebbé, hogy mi nem folytathatunk velük bonyolult beszélgetéseket, ők pedig egyes helyzetekben még a szülőknél is nehezebben tudják megőrizni nyugalmukat: hisztirohamok, kontrollálatlan dühkitörések gyötrik őket.

A szerző, Janet Lansbury a 80-as években gyermekszínészkedett, majd rövid modellkarrier után férjhez ment és gyerekeket szült. A 90-es években részt vett a Resources for Infant Educarers (RIE), Magda Gerber non-profit alapítványának kurzusain, majd a szervezet egyik trénere lett. (A módszer „anyamestere” egyébként magyar származású, a Sorbonne-on végzett, Lóczy-intézetben dolgozott, Pikler Emmi szárnyai alatt.) Janet Lansbury Magda Gerber tanítványának vallja magát, a könyv során az ő tanításaira hivatkozik, amelyek lényege, hogy a kisgyermeket az individuumnak járó tisztelettel kell kezelni, nem idomítandó állatként tekinteni rá.

Viszont „a fegyelem hiánya nem kedvesség, hanem elhanyagolás” – idézi a szerző Magda Gerbert, tehát a tisztelet és a figyelem mellett világos határokat kell felrajzolni a gyerekek számára, hogy biztonságban érezhessék magukat a családban. A napirend és a szabályok betartása kiszámíthatóvá teszi a kisgyermek életét. Nem várható el tőle, hogy képes legyen olyan dolgokhoz alkalmazkodni, amelyeket a felnőttek is nehezen viselnek, és csupán a koruk révén magukra vett viselkedési panelek révén képesek megtartani a nyugalmukat. A szülő számára zavaró viselkedéssel a gyerekek mindig olyasvalamit jeleznek, amit a szülő orvosolni tud, amennyiben „olvas a sorok között”.

Miközben a szülők mutatják határozottságukat és megőrzik nyugalmukat, a gyermeknek meg kell adniuk az érzelmek kifejezésének szabadságát, a szülői szeretetünket pedig nem szabad feltételekhez kötni. Ezeket a tanácsokat sokszor hallottuk már. Janet Lansbury azonban sok konkrét példával szolgál saját szülői és tréneri tapasztalatainak tárházából, hogy hogyan alkalmazhatjuk ezeket a gyermeknevelési elveket a kicsi gyerekek nevelése kapcsán felmerülő problémákhoz (verekedés, sírógörcs, hiszti, indulatos beszéd, ellenkezés, feleselés, testvérkonfliktus, étkezési nehézségek). És akár hisszük, akár nem: megtanítja majd a varázsszavakat és „varázscselekedeteket”, amelyekkel valódi hatás érhető el…"

Forrás: jaffa.hu

Ha a fenti könyv felkeltette a figyelmedet kattints az alábbi képre és bővebb infóz találsz a könyvről (akár ingyenes kiszállítással):