"Nem az ő feladata, hogy meggyőzzön arról, hogy ő más, mint az előzőek. Nem az ő feladata, hogy a terapeutád legyen (...)
Nem az ő felelőssége, hogy részekre hullott önmagadból újra felépítsen. Nem az ő feladata, hogy te újra higgy, bízz, meggyógyulj. A gyógyulásodért te magad vagy a felelős.

Almási Kitti (fotó: classfm.hu)

Társadalmi méreteket ölt a hűtlenség, aminek nyomában kapcsolatok, házasságok, családok és személyiségek szétesése jár. A hűtlenségtől ma nagyon sokan és rengeteget szenvednek – mondja Almási Kitti pszichológus. Tavaly megjelent könyvében azt állítja: a probléma visszafordítható, ki lehet jönni egy ilyen trauma hatása alól, méghozzá önbizalmunkban, sőt kapcsolatunkban is megerősödve, rátalálva a hűség örömére. A Hetek interjúja.

Mitől függ leginkább egy boldog párkapcsolat?

– Jelentősen meghatároz minket a születésünket követő első időszak. Az első életévben kialakuló anya-gyerek kapcsolat minősége, a korai kötődés ugyanis az első, meghatározó mintánk arra, hogyan működik az, ha valakire rábízzuk magunkat. A korai tapasztalataink egy életre szólóan befolyásolják a párkapcsolatainkat, a másik félhez való viszonyulásunkat. Ha valakinek a nagyon korai szülő-gyerek kapcsolata sérül, akkor egészen más bizalmi szinttel és ragaszkodási vággyal lép be majd egy felnőtt emberi kapcsolatba, aminek következtében akár többet sérülhet. A vágyak, ösztönök, érzelmek tekintetében hasonlóan sérülékenyek és kiszolgáltatottak maradhatunk a párkapcsolatainkban is, mint a születés utáni időszakban, a szülő-gyermek kapcsolat idején. Olyannyira, hogy párkapcsolati krízis esetén sok felnőtt az elhagyatottságra adott gyermekkori reakcióit produkálja.

Lehet-e a korai hiányt utólag kompenzálni?

–  Ha az a kérdés, hogy tudjuk-e azt pótolni a gyermekünk számára, ami 0–1 éves korban kimaradt, erre egyértelműen azt válaszolhatom, hogy nem. Amit most tudunk csinálni, az az, hogy valamilyen belátás történik, ami miatt elkezdünk a gyerekünkkel  másképpen, jobban bánni, tisztelni és szeretni a milyenségét. Ez soha nem késő, és mindig pozitív következménye van. Mindenkinek van olyan időszaka, amikor bizonyos szerepeibe beleérik, és ebben könnyen adódhatnak fáziskésések. Ilyen lehet a szülőszerep, és ugyanez a helyzet a párkapcsolatoknál is: van úgy, hogy meg kell érnünk arra, hogy egymással jóban legyünk. Ilyenkor a legjobb, amit tehetünk, hogy elfogadjuk azt, hogy a másik korábban nem tudta ezt megadni, viszont most jó szívvel fogadjuk, hogy mennyi mindent akar adni. Kárpótolni nem fog, de ha most akar sokat adni, azt el kell tudni fogadni.

Viszonylag keveseknek adatik meg a teljesen kiegyensúlyozott gyerekkor, tehát az emberek többsége klinikai eset lenne?

–  Ennél sokkal összetettebb a kérdés. Nincs egyértelmű összefüggés a között, hogy ha valakit bántalmaztak, elhanyagoltak gyerekkorában, akkor neki szükségszerűen tönkremegy később az élete. Borzasztó sorsok után is rendkívül normakövetővé tudnak válni emberek, ez nagyon sok egyéb tényezőtől is függ, így az illető karakterétől is. Önismereti csoportokban sorra derül ki, hogy milyen pokolból jönnek olyan emberek, akikről ezt senki nem feltételezné, hiszen kedvesek, kiegyensúlyozottak, rendezett éle­tűek.

Általában elmondható, hogy a korai kötődési zavarok vagy a szülők válása, rossz kapcsolata egyénileg változó mértékben ugyan, de mindenképpen hátrányt jelentenek a gyerekek boldogulása szempontjából. Az igaz, hogy minél korábban történik valami, annál súlyosabb a következmény is. Kötődési zavarok esetén például előállhat egy zsigeri bizalmatlanság, aminek a legyőzéséhez akár pszichológusi segítségre lehet szükség, ám egy baráti vagy szerelmi kapcsolat ezt nehezen viseli el. Ha valaki nem bízik senkiben, és mindig eltaszítja azt, aki kezdene közelebb kerülni hozzá, akkor előbb-utóbb mindenki elhagyja, és az elutasítástól való félelme önbeteljesítő folyamattá válik. Egy átlagos kötődésű ember ugyanis átlagos reakciókat vár, de ha partnere bizonytalan kötődésű, akkor lépten-nyomon megkérdőjelezi a szeretetét, és állandó megerősítést követel. Ez elviselhetetlen terheket ró a másikra, aki előbb-utóbb el fog menekülni, és a végkifejlet mindkét fél számára kudarc lesz.

A hűségről szóló egyik előadásában azt hangsúlyozta: konzervativizmusa nem erkölcsi, hanem szakmai alapon áll. Pontosan mit ért ez alatt?

– A szakmai szemléletben nem értékítéletekben gondolkodunk, hanem megpróbáljuk megérteni és elfogadni a másik embert. Szakmailag egyetlen dolgot lehet megnézni: minek kapcsán tapasztalok nagyobb szenvedést, nagyobb szorongást. Pszichológusként nyilván azt fogom képviselni, amivel kapcsolatban azt látom, hogy az emberek lelkének, harmóniájának, kiegyensúlyozottságának jót tesz. Emiatt azt kell, hogy mondjam, hogy konzervatív álláspontot képviselek, mert sokkal gyakrabban látok monogám kapcsolatokban harmóniát – azzal együtt, hogy ott is rengeteg felszín alatti feszültség van, de érzelmileg mégis ez nyújt biztonságot. A hűtlenség nemcsak a kapcsolatokat, hanem az emberek önbecsülését és másokhoz való viszonyát is aláássa.

Vannak szakemberek, akik nem értenek egyet velem, és emiatt felháborodott e-maileket küldenek, mondván: ne legyünk vaskalaposak, és lássuk be, hogy hiába erőltetjük a monogámiát, az ma nem működik. Elismerem, hogy ez valóban egy túlhaladott paradigma, hiszen a társadalom többsége nem tartja be. De ez nem indokolja azt, hogy a másik véglet legyen a cél, mivel úgy gondolom, hogy az egyének érzelmileg nem felkészültek arra, hogy tartósan egy nyitott kapcsolatban éljenek például, amit jól mutat, hogy a hűtlenséget ma nagy számban és nagyon rosszul élik meg az emberek. Én azt gondolom, hogy az nem modernség, amikor a másik a tudtunkkal lép félre, hanem megalkuvás. Persze mindenre lehet ellenpéldát hozni, biztosan vannak nagyon rugalmas személyiségek, én akkor is azt állítom: óvatosan kell azon gondolkodni, hogy társadalmi méretekben ilyen fajta szexuális forradalmat hirdessünk, mert ez sokak életét tönkreteheti.

Mindeközben a gyerek mintha egyfajta mellékszereplőjévé válna a szülők életének, boldogságkeresésének…

– Valóban az a felfogás került előtérbe, hogy csak a gyerek miatt nem biztos, hogy érdemes együtt maradni. Megjegyzem, egyetértek azzal, hogy a szülőknek egymásért érdemes együtt lenniük, nem a gyerek miatt, mert az könnyen a gyerek terhévé válik, és megtanulhatja azt, miként éljen társas magányban. Azt se felejtsük el, hogy a rossz házasság a legveszélyesebb a tagok számára. Bántalmazó, következetlen, agresszív, félelmekkel teli család esetében mindenkinek jobb, ha a felek külön vannak – ezt maguk a gyerekek is megerősítik a későbbi terápiáikban. Ugyanakkor azt gondolom, hogy ha nem egy véglegesen megromlott kapcsolatról beszélünk, akkor a gyerek igenis legyen egy olyan tényező, aki miatt erőfeszítést teszünk, és megpróbálunk egymáshoz valahogy közelebb kerülni újra, tehát az összes lehetőséget kihasználni arra, ami még összehozhat bennünket, és csak akkor feladni, amikor végképp nem megy. A cél az, hogy nagyobb legyen a felelősségérzetünk a tekintetben, hogy nem csak eldobunk egy kapcsolatot, hanem használjuk ki az összes lehetőséget, ami megmentheti azt – ahelyett, hogy mindig újabb kapcsolatokban keresünk megerősítést, ami ma bevett gyakorlat. A partnerváltogatás egyik okának azt látom, hogy a kiüresedett kapcsolatainkban önmagunkat unjuk meg, ezért folyton új ingereket, új partnert keresünk, akinek a szemében ismét izgalmasnak, vonzónak érezzük magunkat, de egy idő után ez a viszony is az ismert rutinba torkollik. Ez egészen addig tart, amíg nem nézünk szembe önmagunkkal, és nem vesszük a fáradságot arra, hogy a meglévő kapcsolatainkból és magunkból hozzuk ki a lehető legtöbbet.

Gondolja, hogy a hűtlenség régebben kevésbé volt gyakori, mint manapság?

– Ez nyilván nem mérhető, de az biztos, hogy a váláshoz hasonlóan ma már a hűtlenség is társadalmi méretű jelenséggé vált, s emiatt az elfogadottsága is megnőtt. Becslések szerint az embereknek legalább a fele érintett, ilyen értelemben hétköznapi, viszont nagyon fájdalmas dologról beszélhetünk. Abban van apró elmozdulás, hogy kezdünk erre berendezkedni, tehát az emberek már nem úgy házasodnak, hogy feltétlenül együtt öregszenek meg, hanem házassági szerződést kötnek, mindenki megtartja a maga saját külön kis frontját. Így a kapcsolathoz tartozó attitűd nem a teljes bele­ereszkedés lesz, hanem egy távolságtartás, hogy bármikor könnyen szétmehessenek. Ha mindenki védekezik, hogy ne sérüljön, abból nem is lesz olyan mély intimitás, és akkor kezdődik a hiányérzet, megpróbáljuk kívülről pótolni, és tényleg szétmegyünk. Ezáltal megint visszaigazolódik a negatívum, és a következő kapcsolatokba még bizonytalanabbul megyünk bele, így azok egyre bomlékonyabbak lesznek. Mindeközben a másik fél tisztelete is csökken, azt látni, hogy gyakran megalázzák egymást az emberek: párjuk legjobb barátjával, barátnőjével, kollegájával kezdenek ki, sokszor egymás szeme láttára. Nőkről és férfiakról egyaránt beszélek, mert téves az a sztereotípia, hogy a félrelépés tipikusan férfitulajdonság. Legfeljebb a nők kevésbé dicsekednek vele.

Ön hogy látja, mitől lesz hűséges ma valaki?

– A szexuális tartalmak, amik a kilencvenes években minket is elárasztottak, fellazították a határokat. Mintha az évszázadokig lefojtott ösztönök társadalmi méretekben törnének most elő, pillanatonként rengeteg olyan inger ér, ami a hűtlenség, a poligámia felé sodor bennünket. Ilyen közegben a hűség pozitív értelmezést nyer: önként vállalt elkötelezettséggé válik, ami valódi szereteten, ragaszkodáson alapul, és nem közösségi norma vagy az aktuális partner kényszeríti ki.

A mai világban megsokasodtak az ingerek: az emberek állandóan ajánlatokat tesznek egymásnak, a közösségi portálokon ismeretlenek ráírnak egymásra, a nap huszonnégy órájában azt érzékeljük, hogy meglévő kapcsolatunknak számtalan alternatívája lenne. Viszont megtapasztalni annak az örömét, amikor nem kell hazudoznom, és valóban megbízhatok a másikban, akivel tényleg egy csapatot alkotunk, ez olyan tiszta dolog a mai világban, amibe öröm naponta hazatérni. Ez a fajta összetartozás ma ritka kincsnek számít, mert ilyenkor nem azért hűséges valaki, mert iszonyúan összeszorítja a fogát, vagy mert fél a másik haragjától, hanem mert senki sem tud számára olyan fontos lenni, mint a párja.

Forrás: atv.hu

dr Almási Kitti könyvei megvásárolhatók a képre kattintva (akár ingyenes kiszállítással, kedvezménnyel megvásárolható csak pár napig: 2016.04.05-ig):

"Amikor megcsalnak minket, sokszor gyermekkori fájdalmak, traumák fakadnak fel bennünk. Hogy egy egyszerű példát mondjak: ha a pici gyermekünkkel vendégségbe megyünk, és ott ringatni kezdünk egy másik kisbabát, akkor a gyermekünk egy idő után jó eséllyel tiltakozni kezd. 'Ő az én anyukám, nem a tiéd!'- és haragszik a másik gyerekre, mert úgy, ahogy őt öleljük, ahogy őt pusziljuk, nem fordulhatunk más felé! Teljesen normális és egészséges igényünk, hogy különlegesek legyünk a szüleink számára, hiszen ki más adhatná meg nekünk azt az alapélményt, hogy egyszeriek és felcserélhetetlenek vagyunk, ha nem az anyánk vagy az apánk? Akit ezen a területen nagy trauma ért gyerekkorában, abban a megcsalás egy olyan mély regresszív élményt idézhet elő, amely felett nincs kontrollja. Testi tünetek szintjén, igazi szeparációs szorongásélményként, gyermeki elhagyatottságként élheti meg ezt a helyzetet, amely olyan kiszolgáltatottság-érzést hozhat elő, mint amit utoljára kicsi korában élt át. Aki megéli ezt a traumát, utána sok esetben olyanná válik, mint egy gyermek. Képtelen lesz a normális életvitelre, nem eszik, nem alszik, elhanyagolja a családját, nem tud bejárni dolgozni, tehát visszaesik egy korábbi szintre, ahol még nem volt más eszköze arra, hogy kifejezze, ha valami szenvedést okozott neki."

 

"'Számomra ez nem tolerálható, velem ezt nem lehetne megtenni, én ezt nem tűrném el!' - mondjuk indulatosan vagy fölényesen, de nem tudhatjuk, valóban így van-e. A határaink ugyanis az adott élethelyzetünktől és érzelmi állapotunktól, a személyiségünk érettségétől és a konkrét életkrízistől függően változnak. Egy kétségbeesett, felfokozott emocionális állapotban, érzelmi vagy anyagi kiszolgáltatottságban egészen más döntéseket hozunk, mint amikor higgadtan és tárgyilagosan vagyunk képesek gondolkodni. Megint más lehet a reakciónk, ha mélyen szeretjük a társunkat, ezért arra törekszünk, hogy megértsük, átérezzük azt az érzelmi folyamatot, amelynek következményeképp félrelépett, és mivel vele szeretnénk maradni, a moralizálás helyett arra koncentrálunk, hogy milyen közös munkát végezhetnénk el ennek érdekében. Minden általánosító és ítélkező mondattal távolabb kerülünk egy adott eset reális és árnyalt értelmezésétől."

 

"Nem véletlen, hogy sok tinédzserlány kétségbeesetten kapaszkodik a vele méltatlanul bánó fiúkba. Van, amelyikük mondja is, hogy az anyámat verték, megcsalták, elhagyták, és én mindent szeretnék, csak ilyen sorsot nem! Velem senki sem teheti meg azt, amit az apám tett az anyámmal! Amikor azonban a szeretett fiú félrelép, vagy durván, érzéketlenül viselkedik, sokszor rémülten veszik észre, hogy nem bírnak szakítani vele, küszködnek a megtartásáért, hiába tapasztalják meg újra meg újra, hogy őket ebben a kapcsolatban nem tisztelik, nem szeretik - ugyanazt csinálják, mint az édesanyjuk. Ez pedig vagy tudatosul bennük, vagy nem."

"Rólam tudni lehet, hogy amíg a legkisebb reális esélyt is látom egy házasság vagy párkapcsolat megmentésére, addig arra biztatom a feleket, hogy próbálják meg, küzdjenek meg egymásért, ne adják fel, mert az igazi életszövetséget óriási értéknek tartom. Vannak azonban esetek, amikor a párkapcsolat folytatása rombolóbb hatású, mint az elválás. Ilyen, amikor az egyik fél folyamatosan csalja a másikat, holott pontosan tudja, hogy a társa ettől mennyire szenved. Ha valaki újra és újra külső kapcsolatot keres, esetleg ki is nyilvánítja, hogy 'ő ilyen, másként nem tud élni, így kell elfogadni', akkor a szakítás méltóbb élet lehetőségét nyitja meg a másra vágyó partner előtt. Ha valaki nem látja problémának azt, hogy emberi méltóságunkban megsért minket, és tudni lehet, hogy nem számíthatunk tőle változásra, mert e tekintetben nem is kíván erőt kifejteni, akkor saját lelki egészségünk érdekében ki kell szállni a megalázó helyzetből."

"Hogy a félrelépést követően megmenthető-e egy kapcsolat, az sok mindentől függ: a partnerek érzelmi érettségétől, egymás iránti elkötelezettségétől, a két családból hozott mintáktól, a kialakult külső kapcsolat jellegétől, mélységétől - és még hosszan sorolhatnám. Ez olyan soktényezős képlet, hogy még egy konkrét esetnél is nehéz előre megjósolni a végkifejletet, nemhogy általánosítva. Egy azonban biztos: a kapcsolatot megmenteni akkor lehet, ha mindkét partner kész felvállalni a maga részét, és tudatosan nem engedik meg, hogy átbillenjenek 'a bűnös és a szenvedő' játszmába, bármilyen nagy is erre a kísértés. A sértett félnek is fontos megértenie és elfogadnia, hogy a hűtlenséghez vezető helyzetet ketten teremtették meg, tehát kettejüknek kell kilábalniuk is a krízisből. Ha valaki felháborodás helyett ezt hajlandó megfontolni, akkor elindulhatnak a jó irányba. Az ilyen terápiák gyakran folytatódnak úgy, hogy a felek újra elkezdenek egymással beszélgetni, szeretkezni, megint rátalálnak egymásra, és a kapcsolatuk fokról fokra megerősödik. Ha nem, akkor jóval nehezebb a helyzet, és nagyobb a veszély, hogy a kapcsolat végérvényesen tönkremegy."

"A félrelépések napjainkban többek között azért váltak annyira gyakorivá, mert társadalmi méretű önbecsülési válságban szenvedünk, és a végsőkig ki vagyunk éhezve arra, hogy saját magunkat pozitívnak, szerethetőnek, izgalmasnak élhessük meg. Egyre több olyan emberrel találkozom, aki nem képes önmagában hinni, önmagát megfelelően képviselni különböző helyzetekben. És persze minél kiéhezettebbek vagyunk, annál kevesebb elég ahhoz, hogy rákattanjunk bármire, ami által magunkat egy picivel is értékesebbnek élhetjük meg. Sokszor nem a szex a legfontosabb mozgatórugója egy külső kapcsolatnak, és nem is az, hogy a társunkat már nem szeretjük - hanem rossz közérzetünkben az azonnali enyhület, ami olyan, mint a fájdalomcsillapító: ha szenvedek, beveszem, és azt hiszem, ezzel meg is oldottam a problémát. A szerető, aki még nem ismer olyan jól minket, akinek még minden új és izgalmas, sokkal lelkesebben és pozitívabban tükröz vissza, mint a társunk, akivel már régen együtt vagyunk, és egy jóval árnyaltabb képet lát rólunk."

Dr. Almási Kitti: Hűtlenség

Ha érdekesnek találod a könyvet, és szeretnél több infót kapni - kattints az alábbi képre (pár napig - 2016.04.05-ig kedvezményes áron megvásárolható- akár ingyenes kiszállítással):

• Miért épp a hűtlenséget választottam első könyvem témájául?
• Mert a rendelésemen jó ideje ez a leggyakrabban visszatérő probléma - alig akad olyan páciensem, akit valamilyen formában ne érintene.
• Persze felmerül a kérdés: egyáltalán mi az, hogy hűtlenség?
• Mit értünk ma megcsalás alatt?

A hűtlenséggel azért érdemes foglalkozni, mert olyan sérüléseket okozhat, melyek nemcsak az adott kapcsolatra, de önbecsülésünkre és másokhoz való viszonyunkra is hatással vannak. Nem ritka például az alapvető bizalomvesztés, melynek nyomában szégyen, gyermeki kiszolgáltatottság-érzés, szenvedés és düh jár. Szeretném, ha akit érint a téma, az tudná: van esély arra, hogy egy csúnya történetből is önbizalmunkban - sőt, akár kapcsolatunkban - megerősödve kerüljünk ki. Sok olyan esetet láttam, ahol ez sikerült - ebben a könyvben megosztom, hogyan.

Sokan választják a megelőző hatásúnak vélt megoldást: ha egyszer elhagyják vagy megcsalják őket, akkor a következő kapcsolatba érzelmileg már nem ereszkednek bele. Mielőtt nagyon elköteleződnének, tesznek valami olyat, ami kirántja őket az érzelmi mélységből, és megvédi az újabb nagy sérülés lehetőségétől. Például félrelépnek, annak a jegyében, hogy így legalább nem velem tették meg előbb, nem én vagyok a vesztes ebben a játékban! Ha ő ezek után megcsal engem, akkor mondhatom, hogy ja, ezt én már régen megtettem, nem tudsz nekem fájdalmat okozni, mert nem vagy számomra olyan fontos! Ezzel a védekező reakcióval tényleg elkerülik, hogy a másik igazán mélyen megbánthassa őket - de sajnos azt is, hogy valós intimitás alakuljon ki.

Minél "tökéletesebbnek" tűnik egy pár, vagyis minél inkább mentesnek a természetes kapcsolati krízisektől, annál inkább gyanakodhatunk, hogy valamit a szőnyeg alá söpörnek. Ahogyan nincs tökéletes anya, csak elég jó anya, ugyanúgy nem tökéletes párkapcsolatot érdemes keresni, hanem elég jót. Ez sokkal hitelesebb és életszerűbb a tökéletesnél, amely általában a mélyben erjedő (és a jövőben egyszer majd gejzírként feltörő) problémákat igyekszik elrejteni.

Sokan igyekeznek a partner becsmérlésével, kritizálásával, leértékelésével igazolni a félrelépésüket, és ezáltal további szimpátiát ébreszteni maguk iránt a szeretőben, akinek az önértékelését jelentősen javítja, hogy az ápolatlan/érzéketlen/elégtelen riválissal szemben ő milyen nagyszerű. Pedig valójában önmagát is leértékeli valaki azzal, ha a párját értéktelennek állítja be.

Nagyon veszélyeztető a kapcsolatra nézve, amikor barátok, barátnők egymás között kínos történeteket mesélnek a partnerükről, gyakran lesajnáló hangsúllyal, minősítgetve vagy kinevetve őt, miközben velük élnek. Ha ezt valaki meg tudja tenni a társával, az (már) nem szövetség. Akit az ember szeret, azt nem adja ki másnak, nem árulja el.

Forrás: citatum.hu

Ha érdekesnek találod a könyvet, és szeretnél több infót kapni - kattints az alábbi képre- csak pár napig - 2016.04.05-ig kedvezménnyel, akár ingyenes kiszállítással):

Van, hogy csak egy pillanatot kapsz… Ami megérint. Egy mosolyt, egy kedves szót, egy ölelést. Aztán a pillanat elillan. Te pedig szomorúan nézel utána, és nem érted, miért… Miért csak ennyit kaptál? Aztán lassan kezded megérteni. Azért kaptad, hogy újabb erőd legyen. Hogy amikor már majdnem feladtad álmaidat, megérezd, hogy mire vágysz. Hogy ne érd be kevesebbel.

Hogy újra átérezd, milyen az Igazi Pillanat. És várd tovább. Kitartóan. Mert eljön az a pillanat is. Ami örökké tart.

/Csitáry-Hock Tamás/

Mostanában nagyrészt a női viselkedést elemeztem (igen valóban a kedvenc témámhoz tartozik), de aztán belegondoltam, hogy mi van azokkal a nőkkel akik a ribi szónak pont az ellenkezői. Mi van azokkal a nőkkel, akiket soha nem látsz részegen beesni egy bárba vagy egy szórakozóhelyre. Mi van azokkal a nőkkel, akik szombat esténként könyvet olvasnak szingliként és egy pohár jó vörös bort vagy teát választanak a bulizás helyett. MI van azokkal a nőkkel akik a legtöbb férfi álma?!  Jól beszélnek 4 nyelven és megállás nélkül ösztönzi őket a tanulás vágy?! Ezen kívül nem lóg a nyakadon és ha a randi meghívásra igent mond akkor te már pörögsz is kettőt.

Megtetszett Neked, nagyon is. Végre egy nő aki nem olyan mint a többi. Akiért küzdeni kell, akit nem kapsz meg egyszerűen. Ez a nő egyszerűen megállíthatatlan. Minden erővel halad előre és csak úgy a szemével pofozza aki gyengíteni akarja. Ennek a Nőnek nincs rád folyamatosan szüksége, nincs a nyakadban és nem kell naponta 10 órát kapcsolatban lenned vele a telefonon. Sőt… az a fura érzésed támadt, hogy nem is érdekled őt?! Valóban meglehet… Nem érted, eddig megállás nélkül olyan nőkkel volt dolgod akik a nyakadban lihegtek, akik mindig csekkoltak és udvarolnod sem kellett már az ágyadban volt?! Na itt más lesz a helyzet… de szerintem már észre is vetted.

Aztán hirtelen meglepődsz, hogy hideg zuhanyként nem taktikázik. Ez a Nő nem fog téged taktikázva féltékennyé tenni, nincs energiája ilyenre. Nem érdekli a gyerekes játszmáid, hiszen szó szerint energiapocsékolásnak látja. Ha nem tetszik neki valami, akkor nyíltan kimondja. Nem fog suttogni és nem fog taktikázva elérni valamit. Jó hangosan és artikulálva közli veled, hogy mi zavarja. Könnyen azt hiszed, hogy féltékeny a még gyerekkorú “legjobb lány barátnődre” aki fiatal kora ellenére a bulizóhelyeken issza a sárga földre magát és hányja össze a legújabb pasiját akit a mosdóban egy gyors szex után szedett fel. Szívem, szó sincs féltékenységről. Ez a nő nem lesz féltékeny… Ez a nő egyszerűen nem szeretné, hogy hasonló szinten legyél velük és nem szeretne félreértéseket. Tisztában van vele, hogy a mai lányok, hogy működnek. Kiéhezetten harapnak rá ami foglalt vagy ami nem foglalt, de kívánatos. A tabuk náluk nincs és ha kedvesen beszélsz hozzájuk már az ágyukban képzelnek. Igen, ez a helyzet sajnos.Az erős nők bíznak benned maximálisan és reménykednek, hogy jól választottak Téged. Az erős nők , hatszor meggondolják kit hívnak a párjuknak. Kivel mutatkoznak és hogyan viselkedik velük a párjuk társaság előtt és nem csak a hálóban.

Ne sértődj meg , de imád egyedül lenni. Ha te szombaton azt mondod, hogy a fiúkkal mész sörözni, őt nem zavarja hiszen végre egy hatalmasat aludhat egyedül a saját ágyában. Neked pedig hajnalban hiányozni kezd, így sörözés után nála akarsz aludni. Ezzel semmi gond nincsen, csak a Nőd már az egész ágyat elfoglalta így nehézkes lesz bemásznod mellé. De a reggeli szeretkezés kihagyhatatlan.

Független, erős és tudja mit akar és azt is tudja mit nem akar. Talán elsőre rémisztő lehet, de szerelmes leszel belé. Mégis honnan tudom?! Mert ez a nő tele van élettel, tele van lendülettel, építeni akar és megállás nélkül tombol benne az alkotási vágy. Nem mindig mosolyog és nem mindig kiegyensúlyozott, de mindig él. Azért mert rettentő erős, nő marad és vannak gyengeségei. Tud sírni és mindig kiadja magából a szomorúságát is. Ez a nő olyan akivel akkor érdemes találkoznod, amikor már megállapodni készülsz. Ha csajozni akarsz és “tapasztalatot” szerezni akkor óriási ívben kerül el ezt a típust, mert két perc alatt felfal. Ez kivételesen nem vicc és humor. Olyan magasról fog leejteni, hogy csak nézni fogsz utána de már nem találod sehol. Ágyba esélytelen, hogy vidd.

Jaj és jöjjön a párnacsata és a szeretkezés és a kemény mocskos szex. Az erős nő nem prűd és nem is szégyenlős mielőtt azt hinnéd. Nem, nagyon nem. Ez a nő imádja az összes verziót , na azért mégsem az összes verziót…de értitek remélem. De ez a nő nem fog kihasználni senkit szex miatt, nem akar minél több pasit kipróbálni és erőssége a nemet mondás. Ha megtetszettél neki szerencsés vagy,  de az nem azt jelenti, hogy egyenes út az ágyba. Az ilyen típusú nő nem tudja könnyen adni magát és csak akkor képes a szexre ha van érzelmi alapja.

Az erős nő biztonságot talál magában és nem kér bizonytalan férfit. Olyat aki nem tudja mit akar, olyan aki kapálózik. Ennek a nőnek tervei vannak. Minden hűséggel fogadja a párját és kész mellette lenni minden nehézség ellenére is, de biztosra utazik. A családalapítás és a karrier utáni vágy egyenlően megvan benne. Fiatalon szeretne családot és otthont és elkezdeni egy közös életet. Ott ahol ketten építhettek, de nem baj ha Te kiesel csak akkor hagyd, hogy megtalálja számára az igazit. Az ilyen típusú nőkre érdemes alapozni és ezt minden férfi pontosan jól tudja.

Olyanra aki intelligens, otthont tud teremteni és melegséget. Ezek mellett hűséges társ, igazi szerető, remek anya és tökéletes útitárs. Erre a nőre tudsz alapozni. Ez a Nő az akire 70 évesen is szeretettel fogsz tudni ránézni. Itt lesz szép megöregedni és együtt egy gyönyörű utat megtenni.

Vigyázz, mert gyorsan el is veszítheted bármennyire akarna kitartani melletted. Abban a pillanatban, hogy hűtlenség illatát érzi vagy nem vagy benne biztos és megkérdőjelezed a kapcsolatotokat …kettőt pislogsz és nincs a karjaid között. Ő életre tervez és nem egy szakaszra. Vigyázz rá vagy ne is menj a közelébe. Ehhez a nőhöz más módszer nincs.

Perepelica Claudia

Forrás: fshioncapital.wordpress.com

Évszázados tudás ez, mely szájról-szájra terjedt városokban és faluhelyen egyaránt. Ha a lányok megfogadják a szerelmi tanácsokat, sokkal könnyebb dolguk lesz! 

1. Leányzó, ha felcseperedtél és nyiladozik szíved, csinoskodjál, csöngetyűzködjél, szépen nézz a legényre.

2. Ha kedvedre való, beszéljen hozzá szemed, szóljon hozzá tested mozdulata. Vezesd beszédre, szólaltasd meg! Szavai elárulják, mennyit ér, milyen. Ha parancsolgatva szól, tágíts mellőle – nem jó hím, hitvány ember.

3. Te magad mosakodjál naponta, virágzásodkor, naponta többször is. Mindenekelőtt alfeledet tartsd tisztán. – Ez a férfira is érvényes.

4. Várd el a legénytől szép szavakkal udvarlását. Keresse kedvedet. Ha neked, leánynak nem gazsulál szép szavakkal, vagy csak fukarkodva, akkor neked, a feleségnek még annyira sem keresi kedvedet!

5. Ha csak nem málé, nem tud kinyögni semmit. Az ilyen legény meg annak a leánynak való, aki könnyen szikrázik sok felé. Az ilyen mamlasz férj mellett szikrázhat kedvire.

6. Az ékes szó magában nem sokat ér, ezért kísértsd meg a legényt többször is! Mutassa meg, mennyire bátor, mennyire szavahihető, mennyire esendő szívű, könyörületes.

7. Ha a legény csak babrál rajtad, orcád ékességére, szemed ragyogására ügyet sem vet, nem kérdi, mint vagy evvel, mint vagy avval, óvakodj tőle, mert nem tégedet akar, csak testet.

8. Ne feküdj füttyre! Akkor se, ha már a fene esz érte, mert kevés férfi érti fiatalon, hogy mi szökteti kapubálványra a görgő macskát! Csak akivel értelmesen váltod a szót, annak mondhatod, gyere, mert nem bírom tovább! Az ilyen legény értelmes és érzelmes. Ilyen kevés akad.

9. Vigyázz az anyámasszony-katonája legénnyel! Akit az anyja ugráltat, nem sokat ér, az gyáva férfi. Aki az anyja szavára házasodik, az nem feleséget vesz, hanem szolgálót az anyjának! Minden rossz férjért egy anyát kellene eldöngetni! A fiakat anyjaik, öreganyjaik rontják el. Ezek azt hiszik a nőstény őértük teremtetett, hogy szolgálná őket.

10. Aki igazán szeret, az körülötted sarkantyúzik éjt nap, az megvall és büszke rád!

11. Ne feküdj mosdatlan férfi alá! Ha annyi fáradságot sem vesz, hogy tehozzád tisztán járuljon, méltatlan öled gyönyörére! A piszkos ember nem csak piszkos. Annak lelke is sivár, esze járása pedig egyszerű.

12. A vihorászó férfi nem áhítattal nyúl hozzád. Az vagy éretlen, vagy romlott, vagy barom. Az ilyen neked esik érzéketlenül, nem tud bánni testeddel, nem érti lelked óhaját. Az efféle, ha a legelső volt, kedvedet szegheti örökre! A jóravaló férfi átgondolja, hogy te más vagy, nőstény, de ember, miképpen ő hím, de ember.

13. Templomos meg istenfélő legény nem ugyanaz. A jóravaló férfi benned keresi üdvösségét, általad és veled igyekszik Istenhez!

14. Csalafinta Teremtő lépre csalta teremtményeit! Fene eszi őket, így nemeznek. Mert nem a gyerek iránti vágyért áll meg a nőstény hímjének, hanem azért szaporodik, mert megáll!

15. Szüzességed nem vagyontárgy, nem is harmatos lelked bizonysága. A fehércseléd szűzen is lehet kurva. A szív meg lélek tisztaságán múlik, ez-e, az-e.

16. Ne csúfold legényedet, ha fölsül lábad közén! Ha igen vágyott rád és végre megkap, torkában verhet szíve – bizony csúfra juthat! Ügyetlenség, türelmetlenség is ebbe sodorhatják. Azt követően ha nekirugaszkodik, már előző kudarcának félsze is benne rág. Légy ezért hozzá türelmes, nyugtatgasd szép szavakkal.

17. Ha hetedik izromban sem jut be, az gondra ad okot. Beteg, hitvány, vagy málé.

18. A nagy melák is lehet hitvány, a cingár is fenemód tehetős. Nézd ezért a férfi lábát! Ha izmos lábú, kemény, de nem nagy farú, az jó jel.

19. Inkább másod-harmadmagaddal legyél valódi férfi szeretője, felesége, mint egyes egyedül valamiféle hitványé, mert az nélkülözni tud, mint nőstényt, ennek okáért nem tart sokra. Csak dolgos kezed vonzza, mert tudja, az anyja nem él örökké. Ha mégis nemz, hitvány ivadékot.

20. A háztűznézőbe járó férfit nem azért etetik, mert fognák! Hanem hogy megtudják, milyen evő. A rossz evő, válogatós, turkálós férfi nehéz ember, rossz hím, nem állja helyét sem az asszony lába között, sem a kasza nyelén.

21. Ha csalódtál egy, két, vagy több férfiban, ne rökönyödj meg a férfiállat gyűlöletében!

22. Ha elhagytak, gondold meg, mit hibáztál te magad, ha becsaptak, gondold meg, nem méltatlanokhoz ereszkedtél-e.

23. Sohase általánosíts! Semmiben! Ha egy jóravaló legénnyel mégsem tudtok összegyalulódni, menjetek széjjel békével.

24. Előbb-utóbb minden zsák megtalálja a maga foltját, csak ne kapaszkodj, ne csüngj, mert akkor elfut tőled mindvalahány!

Forrás: http://tudnodkell.info/

Február második vasárnapján van a házasság világnapja, ami idén épp Valentin-napra esik. Ebből az alkalomból körbe is kérdeztem drága barátnőimet, mondják már el, ők miért szeretnek házasságban élni? Na, és ezzel a mozdulattal ki is nyitottam a finnyogó, nyígó, cinikus, szarkasztikus csapot, hogy csak úgy zubogott ki a sok panasz és keserűség. Komolyan mondom, én még ennyi kiábrándult nőt egy rakáson nem is láttam! Úgyhogy gyorsan fogtam magam, és a forgós székemmel (mert már ilyenem is van) rögvest hátat fordítottam nekik, hogy tovább legeltessem álmatag pillantásom az én személyes rózsaszín ködömben, amit a tizenhat éve tartó házasságom jelent. (Előre szólok, ez az én ködöm, a férjem valószínűleg sokkal keserűbben látja a világot.) És hogy a fanyalgóknak is kedvezzek, a cikk direkt nem vasárnap jelenik meg, a cinikus szíveknek valószínűleg addigra amúgy is csömöre lesz a túlcsorduló érzelmekből. Fiala Borcsa írása. 

–

 Megmondom őszintén, nagyon szeretek hosszútávú házasságban élni, mert:

 1. A férjem az egyetlen férfi a világon, akivel gátlástalanul beszélhetek a gyerekeimről.

Onnan tudom, hogy ebből a szempontból (is) páratlan az én párom, mert próbáltam már más fickóknak is ajnározni elfogultan mesélni őszintén beszélni a gyerekeimről, de másfél óra után, amikor azt hitték balga fejjel, hogy levegőt veszek, és végre ők is szóhoz juthatnak, gyorsan témát váltottak. Számomra teljességgel érthetetlen, de se a kollégáimat, se a postást, de még a villanyóra leolvasót se érdekli, milyen káprázatosan zseniálisak az én drága csemetéim. Csak a férjemet! Vele viszont valahányszor sikerül elszabadulni a otthonról és elmegyünk vacsorázni, az előétel és a desszert közötti röpke három órát a gyerekeink alapos megbeszélésével töltjük.

2. Semmi meglepetést nem tud okozni.

Az az igazság, hogy olyan vagyok, mint egy kutya, szeretem a kiszámítható, óramű pontossággal működő, rendszeres dolgokat. És a hosszútávú férj éppen ilyen! Tudom, hogy ha a másik szobában megnyikordul alatta a kanapé, akkor két perc múlva meg fog jelenni az ajtóban, hogy megkérdezze, mi lesz a vacsora. Ahogy azt is, hogy ha egy közös vásárlás alkalmával kikéri a véleményemet, mit szeretnék, a feketét vagy a fehéret, és én rávágom, hogy a fehéret, akkor vesz a feketéből mindjárt kettőt. A férjem alapos ismerete pedig roppant módon megkönnyíti és leegyszerűsíti az életemet!

3. A metakommunikáció telepatikus mértéket ölt.

Ezer éve nézzük egymás buráját, és ezeregy éve dumálunk mindenféléről, így praktikusan jobban ismerjük egymás gondolatait, mint a sajátunkat. Éppen ezért sokszor szavak nélkül is pöpecül megértjük, mit akar mondani a másik. Ülünk a családi összejövetelen, amikor látom, megrándult a férjem jobb szemöldökének felső csücske. (Apád mindjárt nekiáll politizálni. Megyünk?) Mire én gyorsan pislogok egyet. (Két perc, addig próbálj meg nem összeveszni vele.) Aztán negyedóra elteltével az asztal alatt jól sípcsonton rúgom, hogy most már szedelődzködjön, mire ő fájdalmas arcot vág. (Igenis, drágám, már húzom is a cipőm! )

4. Megajándékoz a büdöspizsamázás megfizethetetlen luxusával.

Az elmúlt bő másfél évtized alatt láttuk már egymást betegen, búskomoran, szex, szülés, pisilés, részegség és alvás (vagy ezek kombinációja) közben. Mi értelme lenne úgy csinálnom, mintha minden pillanatban skatulyából húztak volna ki? Ha úgy hozza kedvem, nem borotválom le a lábam, nem rajzolom tökéletes kardashianosra a szemöldököm, nem teszek fel alapozót és cicaszemet, hanem felhúzom a legkényelmesebbre kitérdelt mackónadrágomat… és odakuporodok a büdöspizsamázó pasim mellé röfögni.

5. A férjem velem együtt öregszik.

A múltkor kénytelen voltam észrevenni sminkelés közben, hogy kezd megereszkedni a bőr a szemhéjam felett. Lassan, de annál biztosabban korosodó, pohos nápolyi masztiffá alakulok szép csendben. De szerencsére ezzel nem vagyok egyedül a háztartásomban. Viccesek voltak azok az egyetemista évek meg a közös ifjúság, és a gyerekek születése is, de még milyen mókás lesz majd elcsenni egymás műfogsorát, kölcsönkérni a másik reumakrémjét, együtt virgázni a járókerettel a parkban, aztán pedig felidézni a sok régi szép emléket. Boldogan élünk, amíg az agyérelmeszesedés el nem választ bennünket egymástól.

 Fiala Borcsa

Kép: Flickr

Forrás: wmn.hu

John Steinbeck, Nobel-díjas amerikai író válaszlevele tizenéves fiának, miután Thom megírta neki, hogy beleszeretett az egyik osztálytársnőjébe. Egyszerű és csodálatos sorok, amelyek még a legcinikusabb szívet is garantáltan megmelengetik.

„Kedves Thom,

ma reggel megkaptuk a leveledet. Én most a saját magam szemszögéből írom neked válaszom, ahogy Elaine természetesen leírja majd, ő hogyan látja a dolgot.

Először is: ha szerelmes vagy, az csodálatosan szép, sőt, az nagyjából a legszebb, ami az emberrel megtörténhet. Ne hagyd, hogy bárki elhalványítsa az érzés jelentőségét!

Másodszor: rengetegféle szerelem létezik. Van, amelyik önző, gonosz, egosita és magához láncol. Ebben az érzésben a szerelem csak a saját maga fontosságának kedvéért él. Ez a fajta szerelem rusnya és bénító. A másik viszont mindent jelent, ami csak jó benned; kedvességet, törődést, tiszteletet – nemcsak a viszonyotokban, hanem egy felsőbb rendben. Olyan tiszteletet, amely egy másik ember értékeinek és különlegességének teljes, feltétel nélküli elfogadását jelenti. A szerelem első fajtája megbetegít, legyengít és lekicsinyít. De a második felszabadítja a benned rejlő erőt, bátorságot, jóságot, sőt, olyan bölcsességet is, amelynek létezéséről eddig nem is tudtál.

Azt mondod, esetedben nem holmi tinédzserkori fellángolásról van szó. Nos, ha ennyire mélyen érzel, akkor természetesen nem az! Persze te nem azt kérdezted tőlem, hogy vajon te hogyan is érzel, ezt mindenki másnál jobban tudod te magad. Amit te kérdezel tőlem, az nem más, mint, hogy mit kezdj ezzel az érzéssel – és én ezt meg is tudom mondani neked.

Sütkérezz benne, és légy vele boldog, légy iránta hálás! A szerelem a legjobb, legszebb dolog a világon – próbálj méltó maradni hozzá! Egy szerelmi vallomás pedig semmiféle veszedelmet nem rejt. Még akkor sem, ha számolnod kell azzal, hogy vannak emberek, akik szégyenlősebbek nálad. A lányoknak kifinomult érzékük van olvasni az érzéseidben, de ettől függetlenül tőled is szeretik azokat hallani. Néha bizony úgy alakul, hogy az érzéseid valamilyen oknál fogva nem találnak viszonzásra, de tudd, hogy ettől nem kevésbé értékesek vagy jók.

Végül, pontosan tudom, hogy mit érzel, mert én is így érzek, és nagyon örülök annak, hogy most már te is. Nagy örömmel találkoznánk Susannal. Szívesen látjuk vendégül őt. Ennek megszervezését Elaine-re hagyom, mert ő sokkal jobban ért ehhez, mint én, de egész biztosan nagy örömmel teszi majd. Ő maga is igen sokat tud a szerelemről, talán nálam is többet tud majd segíteni neked.

És még valami. Ne félj a veszteségtől! Ha meg kell történnie, hát megtörténik. A lényeg, hogy ne siettesd! A jó dolgok megvárnak.

Szeretettel,
apa

1958. november 10., New York”

 Forrás: wmn.hu