Hogyan szoktassam le az éjszakai ébredésről? Hagyjam sírni?

vek_1392925487.JPG_312x460

Mit lehet tenni akkor, ha a baba éjjel megébredve csak szoptatással tud visszaaludni? Lehet más megoldás is? Dr. Vekerdy Tamás válaszol az alábbi cikkben:

„Kislányom (első baba) most lesz 10 hónapos. Mi lehet a legjobb megoldás a részére és részünkre, hogy az éjszakát, ha nem is teljesen, de nagyrészt átaludja? Jelenleg éjjelenként 4-6 alkalommal megébred, és cicit kér. A fő tápláléka a mai napig az anyatej, tízóraira kap gyümölcsöt, ebédre a cici előtt főzeléket, és újabban este is kap főzeléket, a többi alkalommal kizárólag anyatejet, igénye szerint. (7 és fél hónapos koráig kizárólag szoptattam.) Kb. 5 hónapos koráig aludt egybefüggően 5-6-7 órát is, utána változott meg a helyzet. Elkezdődött a fogzás is, tudom, ez is szerepet játszik a rosszabb alvásban.

Figyelünk a jó szobahőmérsékletre, a kellemes öltözetre, időben fürdetésre, a saját kiságyában alszik, de ahányszor megébred, csak cicit kér. Nem kell maci, nem elég apukája sem, a simogatás sem, még ha nem is eszik, iszik mindig, igényli a cicit. Nem cumizik, nem kellett neki régebben sem. Van, hogy éjjelente már magam mellett tartom, de így sem alszik többet. Napközben átlagban két alkalommal alszik fél órát. Én egyre fáradtabbnak érzem magam. Sokaktól hallottam, hogy a megoldás: hagyjam sírni, de én erre képtelen vagyok. Az ő lelki biztonsága a legfontosabb számomra. Összefoglalva: mit tanácsol, hogy többet tudjunk pihenni? Okozhatunk-e a babának lelki sérülést, ha sírni hagyjuk, persze nem magára hagyásra gondolok, csak arra, ha éjjel megébred, kiveszem az ágyából, sírni hagynám, vigasztalnám az ölemben, de nem szoptatnám meg a leszoktatásának reményében?”


Alku



Természetesen ebben a kérdésben is szélsőségesen megoszlanak a nézetek. Vannak, akik szerint soha semmilyen frusztrációt ne okozzunk a gyereknek,„szoptassuk” – de hiszen nem is szopik ilyenkor! –, amikor kéri, tartsuk karban, magunk mellett, vagy éppen magunkra kötve, ha kell, éjjel-nappal. A másik véglet a merev rendszer, osszuk be az idejét, ragaszkodjunk a pontos ritmusok – illetve ilyenkor már inkább gépies taktusok – betartásához. És a két véglet között minden lehetséges fokozat elképzelhető, amit a szülők hajlamuk szerint ki is szoktak próbálni. Nem valószínű, hogy egy bármiféle „átállítás” minden sírás nélkül sikerülne, még akkor sem, ha később a gyerek megnyugvása jelzi, hogy most már neki is így jobb. De ami nagyon fontos, minden elhatározott változtatást – amelybe persze csak akkor kezdünk bele, ha jónak érezzük – meg kell beszélni a gyerekkel! Igen, a tíz hónapossal is! Meg kell neki mondani, hogy „a mama most már nagyon fáradt, és ezt így nem bírja, és most éjszaka ő nem fog felkelni, hanem apa fog odamenni hozzád, vizet ad, teát ad” – legalábbis próbál adni! És ezt nemcsak egyszer kell elmondani, hanem minden egyes alkalommal újra, szépen, nyugodtan, duruzsolva, karba emelve stb. Lehet, hogy néhány rossz – még rosszabb! – éjszaka küzdünk így, és aztán hirtelen kedvező fordulat áll be.

Dr. Vekerdy Tamás írásai





Azt tudnunk kell, hogy varázsszóra ezek a változások nem következnek be, és hogy az anya pihenése – kipihentsége – a gyerek számára is fontos. Nem, nem hiszem, hogy egy életre szóló lelki sérülést okoznánk, ha ilyen módon küszködünk néhány éjszakán keresztül. És igen, jól gondolja, hogy nem hagyjuk magára, kivesszük az ágyból, vigasztaljuk, ahogy erről már szó volt, de jó volna a fentiek értelmében, ha ezt nem maga tenné. A gyerek azért kér cicit, mert ezt szokta meg, ez számára a vigasztaló és kellemes, ha ébren van, erről tud. És persze ez a sűrűsödő felébredés egészen természetes, ha fogzik a baba. Az átmeneti romlások után később újra javul a helyzet ilyenkor. Mindezek lehetséges megfontolások, vélemények. És mi a maguké? Mert ez a legfontosabb. Természetesen nehéz és görcsös helyzetek ezek, és éppen ilyenkor nem tudunk ellazulva „ráfeküdni” belső áramlatainkra, hogy megtudjuk, hova is visznek, sodornak minket, ringatva és megoldással kecsegtetve. De ilyenkor álljon be a másik ember, az apa vagy egyéb segítő, hogy az anya egy kicsit magához térhessen a szó szoros értelmében, és megérezze, hogy mi is a teendő. Ahogy Ranschburg tanár úr sokszor mondta: a nevelés alku. Alkudozunk a gyerekkel és önmagunkkal, és így találunk új és új – de soha nem végleges! – megoldásokat. 

Forrás: nlcafe

Gyerekneveléssel kapcsolatos kiadványokat az alábbi linken talál:

http://netbutik.hu/spl/905018/Gyerekvallalas-gyerekneveles