"Egy terapeuta személyes története. 'Nyilvánvaló volt számomra, hogy olyan nőt vettem feleségül, akivel szeretném leélni az egész életemet. Nászútra a tengerhez mentünk - csodálatosan éreztük magunkat. Az egyik napon a tengerparton sétálva kicsit eltávolodtam a feleségemtől, aki föltűrte a nadrágja szárát, és a tengerpartra kisodródó kagylókat gyűjtögette össze. Ahogy hátranéztem, láttam a feleségemet, ahogy görnyedt háttal lehajol, és fölemel egy kagylót. Ekkor nem tudtam, miért, de páni félelem vett rajtam erőt, és azt gondoltam: innen menekülnöm kell! Most azonnal fölszaladok a töltésen az autóhoz, itt hagyom ezt a nőt, és elviharzok! Úgy éreztem: végem van. Elszúrtam az életem.' Egy hete voltak házasok, de lehet, hogy csak öt napja. Amikor hazatértek a nászútról, a terapeuta nekilátott megvizsgálni magában, hogy valójában mi történt vele. Arra derült fény, hogy az édesanyjáról hordoz egy fájó emléket. Sokan voltak testvérek, az anyjuk nem tudott eleget foglalkozni velük, többnyire a tűzhelynél állt, és főzött. Kisfiúként számtalanszor próbálta felhívni magára a figyelmét, de az anyja szinte meg sem hallotta, ha pedig rángatni kezdte a ruhája csücskét, türelmetlenül elküldte magától. 'Nem látod, hogy főzök!? Menj, játssz a testvéreiddel!' Egyszer csak fölismerte, hogy a görnyedt hát, amitől megrémült, az édesanyja háta. A legfontosabb személyé, akit azonban nem lehet elérni, akinek hiába fejezi ki a szükségleteit, nem válaszol rájuk. Ez nem egy rendkívüli, ritka történet, csak általában nem tárjuk föl, nem derülnek ki az összefüggések, amelyek átélésük pillanatában érthetetlennek, irreálisnak tűnnek." Pál Feri: A magánytól az összetartozásig - megrendelhető itt:

http://netbutik.hu/spd/Ny3/A-maganytol-az-osszetartozasig---Szenvedely-eleged